Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-19 / 142. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 JÚNIUS 19. Határozottságot a kultúrpolitikában Tolna megyei 'faéflUtyUÍQ Gyermek szépségversenye GYERMEKEKNEK = Mi©@s2ir@inr A bogárhátú 1051 tavaszán, alighogy kifestett az első ibolya, s alighogy elsőt rikkantott jókedvéiben a rigó, a szomszéd Henrik császár oly merészségre vetemedett, hogy adófizetésre szólította fel a magyarokat. A császár igáját nyögte már a lengyelek országa, meghódította a cseh főemberc- ket, és most szemet vetett Magyar- országra, Kelet kapujára. Jobbágyának szólítgatta derék András királyunkat, aki még nem is oly régen tért haza testvérével, Béla herceggel, Lengyelországból, s csak a minap foglalta el helyét az Árpád-királyok faragott trónusán. E trónus zsámolyával azonban Henrik császár szerette volna a lábát megtámasztani! Egy szép napon a császár követe kopogtatott az esztergomi királyi palota ajtaján. — Uram, a népek császára és királya üdvözletét küldi Andrásnak, a magyarok királyának — hajolt meg a magyar király előtt a követ. — Jó egészséget kíván! örvend, hogy őfelsége jobbágyai s adófizetői Téged választottak királyukká, kedves hívünket, akit mi is teljes erőnkből segítünk. Éppen ezért elvárjuk, hogy évi adódat megküldjed, és hűséggel, jobbágyhoz illően, oldalunkon állj! András csendesen végighallgatta a követet, egy arcizma sem rándult. Amikor a császár embere befejezte a mondóká- ját, intett a kezével, hogy távozhat. A követ nem mozdult, a király válaszát várta. — Eridj ki a tornácra — szólt ekkor a király. — Türelmetlenül vár már az udvarmester. Ott megkapod válaszomat! No, azt a választ nem köszönte meg a császár embere, amit zsebre kellett tennie! Ugyanis az történt, hogy amíg beam beszélt, az udvarmester kiakasztotta a gúnyáját a tornácra. Magyarán mondva, kitették a szűrét őkéimének! Henrik a rettenetes sértés hallatára A bonyhádi járási kultúrház gazdag szórakozási lehetőséget biztosít a nyárra a község lakossága számára. Június 10-én, 11-én, 12-én az általános iskola színjátszó csoportja tartott előadást; bemutatták a Két testvér című mesejátékot. Tegnap az Országos Cirkusz Vállalat rendezésében jazz orgona verseny volt, 20-án a tánciskola kezdődik, 22-én pedig a hegy mondája összekiirt: öltette katonáit, és még javában tanítgatták a rigók fiaikat a nyári nótákra, amikor a vérteseik roppant serege törni kezdte a kapukat. Hatalmas vértjeiken zöldes színben játszott a napsugár, páncéljuk csattogott, a rézsisakok forgóját hajlítgatta a szellő, fekete zászlóik sötét árnyékot vetettek a földre, melyen paripák acélkörme dübörgött. Törtek, zúztak, raboltak útjukban, s mint a mohó sáskarajok, úgy lepték el a magyar főidet. Szörnyűséges nagy veszedelem fenyegette szegény Magyarországot, amely száz és egynehányadik születésnapját éppen hogy csak megérte. András király menten hivatta öccsét, Béla herceget. — Tűzzel, vassal pusztít bennünket a német — szólt öccséhez. — Töri, zúzza Kelet kapuját. Édes öcsém, szomorú bújdosásunkban te mindig mellettem voltál! Most is téged szólítlak. öltsd kardot az oldaladra, ragadd kezedbe a rettenetes magyar íjat, vedd magad mellé a túl szilaj tiszai népet, és sújtsd a porba a prédáló sáskahadat! Béla esküre emelte jobbját: — Esküszöm neked, bátya, az égre, a földre, hogy a dúló hordán bosszút állok! Ha nem ismeri még a német a ma- S gyárt, most megismeri! Értem én a harc módját! Verekedtem éppen eleget a mesz- szi Lengyelországban! Hej, német császár most megtanulod: Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja! Es Béla herceg nyomban lóra ültette az Alföld térségein tanyázó pásztorokat. A félelmes magyar íjak lekerültek a szögről, a sutból előhújtak a tegeztartók s a tollas nyílvesszők. Kézbe kerültek az éjles, görbe kardok, melyeket még a nagyapák forgattak talán Bizánc kapujában. A vitézek sisakjuk mellé sastollat ütöttek és a félelmes lovas sereg, kantárt eresztve nekieredt túl a Duna lankás dombjainak. Pécsi Doktor Sándor kultúrotthon színjátszói vendégszerepeinek, majd 23-án rekruta-bált rendez a kultúrház. A Kecskeméti Katona József Színház 24-én a „Szerelmesek órája’1 című kétrészes vígjátékkal vendégszerepei, majd 29-én az Állami Faluszínház művészei, a „Déryné űtrakél“ című operettet mutatják be. SHY Angol film Inga és Franz, fiatal házaspár, a háború alatt egy árva fiúcskát fogadnak magukhoz. Toni három éves, amikor Ingáikhoz kerül, s tele van gyűlöle tei a katonaruha és az emberek iránt. A nevelőszülők semmit sem tudnak a fiú születésének körülményeiről, életének első éveiről. Szívük minden szeretetét adják a kisfiúnak, aki lassan-lassan el felejti múltját. Egy napon azután jelentkezik az igazi édesanya, s visszaköveteli fiát. Az ügy nemze közi bíróság elé kerül, ahol a kél anya áll egymással szemben. Sonja, a kisfiú igazi mamája mondja el először tragikus történetét. Jugoszláviában élt férjével és gyermekeivel. Kitör a háború, s a férj, mint partizán, életét veszti. A gyermekeket deportáljak. Sorújával csak a néhányhónapos kisfiú marad. A magáramaradt asszony a partizánokhoz, a hegyekbe menekül, de egy éjszaka ő is a németek kezébe kerül. Elszakítják a fiától, s Sonját Auschwitzba hurcolják. A gyermek német árvaházba kerül. Most Inga veszi át a szót. ö a kisfiú későbbi életéről beszél. Nem sokkal azután, hogy Toni Ingáékhoz kerül, szomorú hír érkezik Franzról: hadifogságban van. Az asszony a legsúlyosabb nehézségekkel küzd. Minden öröme Toni. A háború befejeződik, s a fiatal pár újra megtalálja egymást. Ezentúl csak közös boldogságuknak, Tómnak élnek és dolgoznak. A bíróságnak igen nehéz a helyzete, hiszen mindkét asszonynak igaza van Az egyik, aki életet adott gyermekének, a másik, aki felnevelte és hosszéi időn át örömet szerzett neki. A bírák Tonira bízzák a döntést. De a fiúcska anyját látva, nem érti meg a számára idegen asszonyt, pedig Sonja ajándékokkal kedveskedik neki. Sonja már- már csalódottan távozik a faluból, ahova kisfia meglátogatására indult, amikor Toni pajtásai játékból hógolyóval dobálják meg. Tóni ,aki az ablakból szemtanúja az esetnek, anyja védelmére• siet. Ettől kezdve szinte elválaszthatatlan barátokká válnak. Inga attól félvén, hogy fia egy napon szemére veti magatartását — félreáll az útból. Tóni édesanyjával szülőhazájába utazik... (Bemutatja a Garay Filmszínház június 20—24-ig.) (Folytatjuk) Gazdag nyári műsor T elenlegi kultúrpolitikánkat " vizsgálva az előrehaladás segítésének szándékával feltétlenül vissza kell pillantanunk az elmúlt évek kultúrpolitikájára és meg kell látni abban a jót éppúgy, mint a helytelent. Meg kell látnunk azt, hogy kultúrpolitikánkban mennyire sok volt az egymással szembenálló nézet és intézkedés: merev parancsot néha elvtelen udvarlás, határozott intézkedés nem egyszer indokolatlan eredmény követett. Kultúrpolitikánknak határozott vonalon kell haladni célja felé, az ilyen hibákat ki kell javítani, ki kell javítani, mert további elkövetésük esetén nem a munkáshatalmat, hanem népi demokráciánk ellenségeit segítik, talajt adnak számukra, hogy kulturális életünkben romboló, bomlasztó tevékenységet fejtsenek ki... Ezeknek a hibáknak természetesen megvannak a régebbi okai, mégpedig elsősorban az, hogy kulturális életünk irányításában jóindulatúan, bizalommal helyt adtunk olyan kulturális vezetőknek, akik a múlt rendszert is kiszolgálták. Bíztunk abban, hogy felismerik társadalmi rendünk fejlettségében a múlt feudál-kapita- lista rendszerrel szemben, saját jószántukból átnevelődnek — vagy át tudjuk nevelni őket a szocializmus építésének harcosaivá. Bíztunk abban, hogy a munkáshatalom ellenségei egy évtized alatt átnevelődnek, s a sok esetben túlzott bizalomtól nem vettük észre, hogy nem érdemlik meg ezt a bizalmat, hogy tudatosan álcázva magukat, sok esetben jelentős pozícióban ülve irányítják kulturális életünket — természetesen nem a kívánt módon és kívánt irányban. Ezek az emberek sokszor — abban a reményben, hogy megnyerjük őket — több kedvezményt élveztek, mint akik becsületes harcosai voltak a munkáshatalom ügyének — elhal- mozúik őket kitüntetésekkel, elismeréssel. — Természetes volt köztük nem egy, aki ma már becsülettel szolgálja népi demokráciánk kulturális ügyeit. Sokan vannak azonban, akik megmaradtak bensőjükben réginek, akik karrieristák voltak a Horthy-rendszerben, s azok maradtak továbbra is. Ezek a legmegfelelőbben idomultak a múltban is, a felszabadulás után is, az ellenforradalom napjaiban is, és köpenyegüket igyekeznek most is szélirány szerint fordítani. De nagyon tévednénk, ha mindezek után nem vennénk észre, hogy közöttük szép számmal vannak a szocializmus, a nép ügyének ellenségei, akik álcázva magukat befolyással vannak kulturális életünk vezetésére. Ezek tevékenysége kimutatható abban, hogy az elmúlt 12 esztendő hibáit mesterien kihasználták kulturális életünk lezülleszté- sére, azon igyekeztek, hogy szocialista kultúránk kibontakozását min den eszközzel gátolják, lehetetlenné tegyék.. -. agyobb mértékben nagyobb tétekről van szó. mint például az operettláz színjátszásban, de magától értetődő, hogy ezen keresztül juthatott idáig színjátszásunk is olyan embereknek irányító közreműködésével, akik polgári világszemléletüknél fogva itt megrekedtek, nem jutottak tovább, s azt hiszem, nem is akarnak. A múltból átvett vezetőknek ez a része várja továbbra is azt a játékot, amit velük szemben az elmúlt években alkalmaztak. Az ellenforradalom leverése óta azonban hiába várják. A munkás-paraszt kormány elhatározta, hogy kijavítja a hibákat és a proletárdiktatúra helyes értelmezése szerint irányítja kulturális életünket, hogy a proletárdiktatúra alaptörvénye — mint más területen — a kulturális életben is érvényre jusson... Diktatúrát kell alkalmazni a kulturális életben megbújt lélekmérgező osztályellenséggel szemben, s türelmet kell gyakorolni a jószándékú, népi demokráciánk kulturális célkitűzéseinek érdekében munkálkodni kívánókkal szemben. B. G. BICSKEI KÁLMÁNKA Szekszárd. NEPP DÉNESKE Szekszárd. MOLNÁR EDITRE Dombóvár. BICSKEI ERZSIKÉ Szekszárd. SZABÖ JUDITKA Tolna. KAPOSI TAMÁSKA Alsótengelic. ÜAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAA«. Szavalóverseny a Hegyei Könyvtárban A Megyei Könyvtár a versirodalom népszerűsítése érdekében sza- : valóversenyt rendezett szombaton délután a könyvtár olvasótermében Szekszárdon. A versenyen kötelező vers volt József Attila: „Ady emlékezete“ című verse, ezen kívül minden résztvevő egy szabadon választott verset adott elő. A szavalóversenyt ötven résztvevővel bonyolították le. A versenyzők a magyar- és világirodalom legszebb alkotásait adták elő, többek között: Csokonay: Reményhez, Móra Ferenc: Hegedű, Tóth Árpád: Jó éjszakát, Ady: Grófi szérűn, Petőfi: Magyar vagyok, Szimonov: Várj reám, Puskin: Anyeginből Tatjána levele című verseket. A szavalóverseny első díját, 150 forintot Fogarassy Imre gimnáziumi tanuló nyerte. A 100 forintos második díjat Hollós Margit gimnáziumi tanuló, míg a harmadik díjjal járó ötven forintot Horváth Mária, a Köz- gazdasági Technikum tanulója nyerte. Faierbach Apollónia, Tóth Imre és Hadnagy Ilona 40—40 forint értékű könyvjutalmat kaptak. A könyvtár vezetőinek az a terve, hogy szavalóversenyt az ősz folyamán nagyobb nyilvánosság előtt, a munkás és paraszt fiatalok részvételével kibővítve rendez ismét.
