Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-19 / 142. szám
1957 JÚNIUS 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG í Partizánok lettünk... A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Űj postabélyegek A Szovjetunió postaügyi minisztériuma a VI. Világifjúsági Találkozóval kapcsolatban bélyegsorozatot adott ki. Az egyik bélyeg a VIT-jelvényt ábrázolja, háttérben a moszkvai egyetem épületével. A másikon békegalamb és VIT-jelvény látható. Vannak bélyegek, amelyek a különböző országok fiataljainak karneváljait, táncoló fiatalokat, stib. ábrázolnak. Leningrád alapításának 250. évfordulója alkalmából három postabélyeget adtak ki. Az egyik a Szmolnij épületénél felállított Lenin-emlékművet, a másik a Névai-sugárutat, a harmadik a Rosztral- naja-oszlopot ábrázolja, háttérben a Néva folvóval. Két termelőszövetkezeti körzet Albániában Az Albán Népköztársaságban Bilits és Vlora körzet (megfelel a magyar járásnak) kiváló eredményeket ért el a mezőgazdaság kollektivizálásában. Mindkét körzet valamennyi falvában működik már termelőszövetkezet és a dolgozó parasztság zöme a társasgazdálkodás útjára lépett. Albániában különben országszerte fellendült a termelőszövetkezeti mozgalom különösen az utóbbi hónapokban. 1956- ban az egész országban 694 termelőszövetkezet működött, azaz a parasztgazdaságok 18,9 százaléka és a vetésterület 26,16 százaléka a mezőgazdaság szocialista szektorához tartozott. Május elején viszont a termelőszövetkezetek száma már elérte az 1285-öt, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdaság szocialista szektora az ország vetésterületének több mint 40 százalékán gazdálkodik. „Pavloviéi—198“ A „Zemledelske Noviny” című csehszlovák lap közölte, hogy L. Prucek növénynemesítő,a ceicei kísérleti növénynemesítő állomás dolgozója, egy évtizedes münka eredményeként létrehozta a „Pavloviéi—198” nevű új, nagy terméshozamú őszi-búzafajtát. A mezei kísérletek azt mutatták, hogy az új búzafajta terméshozama hektáronkint körülbelül 50 mázsa. Az új őszi búzafajta nem dől meg, nem hajlamos a gombás megbetegedésekre. A szekszárdi kereskedelmi iskolában érettségizett 1931-ben Pintér Baranyi János. A második világháború kitöréséig a megyeházán volt alkalmazásban, irodai munkát végzett. Mint tartalékos zászlóst egy vasútépítő századhoz osztották be szakaszparancsnoknak. Századával együtt, amelynek vezetését később átvette, csatlakozott az Alacsony- Tátra erdeiben lévő partizánokhoz. Pintér Baranyi János elvtárs, aki a Magyar Szabadság Érdemrend és a Partizán Emlékérem tulajdonosa, jelenleg otthon tartózkodik, betegállományban van, a szíve miatt. Az ő elbeszélése nyomán született meg ez az írás, amely a 107-es vasútépítő század partizán századdá válásának a rövid története is. GYŰLÖLTÜK A HÁBORŰT A vasútépítő századot, amelynek legnagyobb része idősebb vasutasokból állt, északra vitték, Szlovákiába. A szlovákiai hazafiak elszánt csoportjai ejtőernyős szovjet partizánokkal közösen vívták felszabadító harcukat akkor a német megszállókkal szemben, Szlovákia hegyeiben. A vasútépítő századot azért vezényelték szlovák földre, hogy a partizánok által szétrombolt vasútvonalakat megjavítsák. Pintér Baranyi zászlóst szerették a katonái, sokat beszélgetett szakaszának tagjaival. Beosztottjai őszintén elmondták előtte véleményüket, utálattal beszéltek a fasiszta háborúról. Akkor 1944-ben már mindenki tudta, hogy a háború további folytatása nem egyéb felesleges vérontásnál... Pintér Baranyi zászlós gyakran beszélt a század öreg. őszhajú parancsnokával, aki civilben vasúti tiszt volt, a katonák hangulatáról. Mindketten arra a véleményre jutottak, hogy csinálni kellene valamit. De, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy kikerül jenek az esztelen fasizmus háborújából, akkor még nem tudták ... A KAPCSOLAT... Hajnal bácsi, a nagybajúszú öreg vasutas, aki németül és szlovákul is olyan folyékonyan beszélt, mintha magyarul beszélne és akinek 1919-es „vörös“ múltjáról többen tudtak a szakasz katonái közül, egyszer, amikor Kisszalatna községben táborozott éppen a század, titokzatos arccal adta tudtára Pintér Baranyi zászlósnak, akinek becsületességében legjobban megbízott, hogy a szállásadó gazdáján keresztül kapcsolatot teremtett a partizánokkal. Másnap lovaskocsi indult a hegyek KÜLFÖLDI LEVÉL A RÁDIÓHOZ Egy cyprusi hallgatónk írja: „Kedves Uraim! Nem tudom Önöknek leírni, mit érzek e pillanatban, amikor én is írok levelesládájukba. Sok-sok estén á. figyeltem görögnyelvű adásaikat és a szó szoros értelmében elragadtatásomnak kell, hogy kifejezést adjak. Nem találok szavakat ahhoz, hogy leírjam azt az örömet, amit érzek most, hogy önöknek írhatok. Egyrészről azért, mert így alkalom adódik, hogy kapcsolatot teremtsek Önökkel, másodszor pedig azért, mert olyan szívesek, hogy felvilágosítást adnak különböző érdeklődésemre és így eloszlathatják kételyeimet. Mint Cyprus fia, népem csodálatát és szeretetét kell kifejeznem a magyar nép iránt, azért a mellénkállásáért, melyet igazságos felszabadító harcunkban irántunk tanúsít. A cyprusi gyarmatosítók nem azt nézik, hogy mit tesznek Cyprusban, hanem azt, hogy mi történik Magyarországon. Ott is kinyújtották csápjaikat, hogy bekebelezzék az Önök népi demokráciáját, de csúfosan kudarcot vallottak, csődöt mondtak az imperialista tervek. A gyarmati rendszer elítéltetett már az egész világon. A cyprusi gyarmatosítók is előbb-utóbb szintén vissza kell, hogy térjenek a maguk országába, hogy visszatérjenek régi foglalkozásukhoz, ahhoz, ami illik is hozzájuk: halász- gatni fognak az Atlanti Óceánban ... Szeretném, ha engem barátjuknak tekintenének, ha távoli barátjuknak is. Tisztviselő vagyok, nemrég fejeztem be a gimnáziumot. Ha a sors úgy akarja, a mártír-szigetünk problémája megoldást nyert, remélem, utazgathatok majd külföldön, amikor majd az Önök országába is ellátogathatok, hogy közelről is megismerjük egymást. .. Most még arra kérem Önöket, kedves barátaim, hogy oldják meg egy régi problémámat. Kérem, mondják meg, tanítják-e az Önök alsó- és felsőfokú iskoláiban a keresztény vallást? Vagyis hogy szabadok-e a gyerekek abban, hogy azt a hitet kövessék, amelyet akarnak? Itt Cyprusban azt terjesztik. hogy az Önök iskoláiban atheizmust tanítanak és szigorúan megkövetelik az e dogmához való igazodást. En azonban azt hiszem, hogy ez tiszta hazugság. Iligyjék el nekem, de én ezt nem hiszem, mert egyik adásukban hallottam a feltámadás közvetítését egy budapesti templomból. Ilogy lehetséges ez, mondtam magamnak, atheizmusról beszélnek itt nekünk és az ő rádiójuk a feltámadást közvetíti?” „140 lobogó44 Ezt a címet adják a Fesztivál és a nemzetközi sportjátékok eseményeiről készülő színes filmnek. A film felvételeit 30 szovjet operatőr készíti. Az út kezdetén.** r Érettségi, gond, jövő Hí „Azért taníttattam a fiamat, hogy legyen belőle valaki ... Hogy neki ne kelljen kapálni, mint nekem. Én vagyont nem tudok neki hagyni, hát, mondtam, tanuljon, kap tőlem egy kényelmes életet — ezért főzettük utána még az utolsó fillérünket Is.“ Az egyik érettségizett fiatalember édesapja mondta ezeket az elgondolkoztató mondatokat és közben befűszerezte olyan káromkodásokkal, amelyek nehezen bírnák a nyomda- festéket. Káromkodott és szidta a demokráciát. Úgy beszélt róla, mint valami ellenségről. Szóval egyáltalában nem az a „tipikus“ kisparaszt volt, aki azt sem tudja, hogyan hálálkodjon rendszerünknek a jobb életért. — És most itt van ... Nem tud elhelyezkedni. Mióta megvolt az érettségije, nem csinál mást, mint reggel elhajtja a tehenet legelni és sokszor csak este jön haza. De gyüjjön csak ide egy szónok is arról dumálni, \Jiogy manapság nem az urak, hanem a szegény emberek gyerekei tanulnak. Záptojással dobálom meg. Addig jó a szegény ember gyereke, amíg a szociális összetételt kell javítani, de amikor állás kellene, akkor nincs állás. De a postamester fia két hét múlva már kapott állást. Na, de azért nem esünk ám kétségbe, mert a kapa, meg a kasza nyelet, esetleg a malteros vödröt még most is megtalálhatja — érettségi oklevéllel a zsebében. Csak szégyen a rendszerre és ez vár tőlünk támogatást? Próbáltam közbeszólni. Hasztalan. Csak jobban sziporkáztak belőle a keresetlenebbnél keresetlenebb szavak, amelyekkel így első hallásra még csak vitába szállni is elég nehéz lenne, amikor már egy kicsit berekedt, akkor engedett engem is szóhoz jutni, de hiába szedtem össze a legjobb „érveimet", hiába beszéltem arról, hogy nálunk már az a cél, hogy lehetőleg minden ember művelt, iskolázott legyen, meg hát egész biztosan sikerül majd neki is valami állás. Ezzel csak jobban felbőszítettem az öreget. Megérkezett a fia is, hajtotta a tehenet, csupa izzadtság, por volt, szóval semmi esetre sem úgy nézett ki, mint aki a hivatalból jön és ennek láttán az apa csak ennyit mondott: — Látja? Érettségizett ember ... Én pedig jobbnak láttam eltűnni a láthatárról és vigyázni, nehogy után- nam eressze a kutyáját. Ez körülbelül két éve volt. Azóta többször jártam ebben a faluban, de — talán mondani sem kell — hozzájuk nem mertem bemenni. Mástól hallottam, hogy a gyerek egy váratlan napon felült a vonatra és szó nélkül otthagyta a szüleit s csak nagysokára tudták meg, hogy elment egy műszergyárba dolgozni. Segédmunkás lett. Munkaköre: a termek és a gépek tisztogatása. Semmi esetre sem lehetne azt mondani, hogy „képzettségének megfelelő“ állást kapott, mert társai három elemivel végezték ugyanazt a munkát. Keresete 600 forint. Ezt persze meg se merte írni a falujába, és amikor apja megtudta, még „cifrább“ jelzőkkel látta el a népi demokráciát. Körülbelül iél év múlva mert levelet írni és hazamenni. Akkor már a raktárban dolgozott 900 forintos keresettel. Bevitték, mert kellett oda egy olyan ember, aki jól tud írni és számolni. Megérdeklődtem, hogy mennyi a postamester fiának a fizetése, akinek azonnal sikerült elhelyezkednie. Hétszáz forinttal kezdte és ott tart még mindig. De természetesen vasalt nadrágban jár, keze, ruhája nem piszkolódik el, esetleg ha ráönt egy kis tintát. Egy újabb fél év után már maguk a szülők mesélték mindenkinek a faluban, hogy fiukat kinevezték a raktáros helyettesének. Szegénynek akkora gondja van, sajnálják, hogy ilyen fiatalon olyan nagy felelősség szakadt a nyakába, mert ott a raktárban többmilliós élték van. Fizetése 1500 forint. A minap meg azt hallottam, hogy ő lett a főraktáros. Fizetése 1800 forint. Ezután már elhatároztam^ hogy megkísérlek egy látogatást az én „ismerősömnél.“ Udvariasan fogadtak, nagyon megörültek, amikor fiuk után érdeklődtem, az apa és az anya egymással versengve meséltek róla. De az apa „nem emlékezett rám“, azt mondta, hogy engem még sosem látott. Én először is nem bizonygattam, hogy régi „ismerősök" vagyunk, csak hallgattam a szóáradatot. — Szorgalmas gyerek ám a mi fiunk. Meg nincs neki úrhatnékja, mint a kollégáinak. Nem szégyelt takarítónak elszegődni és amikor látták, hogy micsoda igyekvő, meg micsoda ügyes, meg komoly, meg jó- eszű, mindjárt előléptették. Két év alatt előléptették. Két év alatt főraktáros lett belőle. 1800 a fizetése. Együtt érettségiztek a postamester fiával, az még mindig ott van, ahol volt és csak 50 forinttal több a fizetése, mint két éve volt. Látják ám azért ott is, hogy ki, mire képes, meg ki mit érdemel. Nem vártam ilyen fogadtatást, választ, elégedettséget, ezért aztán alkalmasnak véltem a pillanatot az emlékeztetésre: — Azt mondta, hogy nem ismer engemet. Nem emlékszik, hogyan át- kozódott két éve a fia miatt? Az öreg nyakig vörös lett, szeretett volna eltűnni zavarában, nem is igen tudott szóhoz jutni, C6ak ennyit mondott: — Jaaa... Hát maga az? De remélem, már elfelejtette és nem akarja megírni, amit akkor mondtam? Merészség lenne azt állítani, hogy minden egyes érettségizett diáknak az oklevél mellé egy-egy seprűt is kell adni a kezébe, hogy söpörhessen valamelyik üzemben, de az élet bonyolult, változatos, az egyik ilyen, a másik olyan úton jut feljebb az úgynevezett „szamárlétrán“ — képességeinek megfelelő ütemben. (Folytatjuk.) Boda Ferenc közé három emberrel. A lovakat Hajnal bácsi hajtotta. A zsebében hamisított nyílt parancs volt, amely szerint a század lóállománya részére kell a három katonának szénát felvásárolni a hegyi falvakból. a partizántAbor követei Amikor a szénával jól megrakott szekér megérkezett, Pintér Baranyi zászlós legnagyobb bámulatára Hajnal bácsi után két ismeretlen kimenő ruhába öltözött magyar katona lépett le a szekérről. A partizán- táborból jöttek. Az egyik, Száraz István karpaszományos szakaszvezető, hosszasan tanácskozott egy üres szobában Pintér Baranyi zászlóssal, elmondta, hogy már többen vannak magyar katonák a partizánok között, aztán megjelölte katonai térképen az utat, amely a tábor felé vezet. RIADÓ! Csak tízen a legmegbízhatóbbak tudtak arról a századon belül, hogy mi fog tulajdonképpen történni. A nagy esemény előtt még a századhoz vezényelt Kriegstein nevű német „nemzetvédelmi” hadnagyot kellett elnémítani. Aztán alig hajnalodott és Pintér Baranyi zászlós, aki akkor már vállalt minden felelősséget a századért és azon a napon a század parancsnoka lett, riadóztatta a századot. És a 107-es számú vasútépítő század megindult a hegyi ösvényeken keresztül teljes szerelvénnyel a partizántábor felé. Száraz István, a partizántábor „követe” is velük menetelt. És a század katonáinak legnagyobb ámulatára a rejtett partizán őrszemek kiáltásaira Száraz István oroszul kiáltotta vissza a jelszót. A PARTIZÁNOK SORAIBAN A tábor parancsnoka egy Vaszilje- vics Volkov nevű szovjet őrnagy volt. Az ejtőernyős, rádió adó-vevő készülékeket kezelő szovjet lányok, szlovák hazafiak, internálótáborokból kiszabadított franciák, jugoszlávok. norvégek és magyarok alkották a tábor harcosainak zömét. A partizánok harcairól, a magyar vasútépítő század helytállásáról külön regényt kellene írni. Az a három-négy hó nap, amit Pintér Baranyi Jánosélc itt töltöttek, eseményekkel volt zsúfolt. Amikor a Szovjet Hadsereg csapatai Breznó felől megindították a támadást Besztercebánya irányában, akkor az Alacsony-Tátrában székelő partizán egységek is összevont támadást indítottak a nácik ellen, akik így aztán két tűz közé kerültek. Mythó nevű hegyi községnél találkoztak a szovjet csapatokkal a partizánok. Nagy volt az öröm. Pintér Baranyi János a kegyetlen hideg következtében tüdőgyulladást kapott. Gyerekova néni, egy idős tanító özvegye ápolta a Spania-Dolina nevű hegyi faluban úgy, mintha a saját gyermeke lett volna. Mikor felépült betegségéből, századával a veresszalagos vasutas partizán századdal együtt lépett magyar területre, amelyet a Szovjet Hadsereg akkor már felszabadított. H. T. Varsó lakosainak száma meghaladta az fiírvinilliót A lengyel főváros lakosainak jelenleg száma 1039 082 fő, akik közül 34 85 az ideiglenesen beielentettek száma. 195 i első negyedében 5205 új varsói polgár 5 született és 2780 pár kötött házasságot. Mao elnök átúszta a Jangcét A Kínai Ifjúsági Lap képes ripor- Ce-tung tavaly májusban a Jangce ot közöl arról, miként úszta át Mao folyót. Mao elnök tizenkét fiatal úszóval körülbelül 13 kilométert úszott Vu- kangtól Hankovig, megállás nélkül két óra alatt tette meg az utat: másodpercenként 1.6 métert úszott. A félúton, több ifjú — akik közöli pedig ott voltak Vuhan legjobb úszói, megpihent a kísérő csónakon, de Mao még mindig gyors iramban szelte a vizet. Egyáltalában nem látszott fáradtnak, amikor a folyc másik partján kiszállt a vízből. Mao elnök a következő hónapban ugyanazzal az ifjú csoporttal még kétszer átúszta a Jangcét.
