Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-12 / 136. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 JÜNHJS 12. Hamar Imre: fft&us (Regényrészlet) Néhány gondolat a Központi Hűvész Együttesről II. Olyan mozdulatokkal, mint valami lassított felvétel —, előrakta a könyveit. Amikor addig jutott, hogy a biológia könyvét a hormonoknál kinyitotta, az örökhangos Brányi nagy ricsajjal viharzott át a tanulószobán: — Srácok, olyan klassz idő van! Gyertek focizni! A csábítás máskor ugyancsak megcsiklandozta volna Dénes szívét is, de most nagyon bosszantotta. Hiába próbálta azonban figyelmét a leckére koncentrálni, gondolatai minduntalan“ messze elkalandoztak. Az ablakhoz ment, hogy kiszellőztesse a fejét. Amint kinyitotta, megcsapta a friss levegő. Egy almafa kitárta elé karcsú ágát, amelyen oly tömötten ültek a virágok, hogy többet már rakni sem lehetetett volna rájuk. Méhek és apró bogarak sodródtak a színes kis kelyhek felé. Megindult feléje a harsogó fű, s a végtelen kék ég simogató jósága. A kert tele volt nárciszok, lila orgonák illatos színorgiájával. Az elvirágzott mandulafa a boldog anya érzésével tekintett vissza áprilisba, karjain ott ringatta apró kis gyümölcsigéreteit. A kert alatt egy sereg gyerek már vígan rúgta a labdát, önfeledten temetkeztek a boldog diákkor gondtalan játékaiba. Nem gondoltak most a napóleoni csatákra, a sinus, cosinus tételre, s az esetleges holnapi szekundákra. Dénes gondolatai egykori otthona körül jártak. Maga előtt látta a tágas tanyai udvart, s a ház mögött elnyúló erdőt, ahol tavasszal mindig ő szedte az első ibolyát, héricset, ősszel az utolsó mogyorót, kökényt. Testén vágy remegett át, s megfeledkezett már ő is a kémiáról, fizikáról, a hormonokról is. Egyet érzett csak: feltépni az ajtót és menni május hívogató szépsége felé. Egy mozdulattal a fiókba seperte könyveit és indult kifelé. Egy ugrással kint volt az előszobában, s hármasával szedte lefelé a lápcsőket. Most az utcán is sokan jártak. A korzók népesek lettek sétáló lányoktól, sütkérező öreganyókáktól. Céltalanul csatangolt. Fürkészte az arcokon kiütközött május szent igézetét. Valami ismeretlen ár kifelé vitte a városból. Ki a rétekre, a szabad ég alá. Sétálni a Kapos partján, gyönyörködni az úszkáló halakban, szemlélni a tovabukfencező kicsi hullámok fodrát! A levegő csordultik tele volt a májusi rét hódító illatával. Felette pacsirta vitorlázott. Dénes azonban nem tudott felhőtlenül boldog lenni. A délelőtti katasztrófa szíyébe lopta a fájdalmat. Ügy érezte, mintha nem lett volna joga ehhez a sok széphez. Lelke legmélyéig zuhogott vissza az önvád. Arra gondolt aztán, hogy nemsokára vége lesz a tanévnek. Amikor még az édesanyja is élt, oly nehezen várta mindig a vakációt. De most nem tudott neki örülni. Hisz azt sem tudta még, hogy hova lesz a nyáron. Leverő gondolataiból hangos kacagás verte fel. A patak partján két leány jött lefelé. Szíve nagyot dobbant, amikor felismerte Évát .Arcán a szégyen pírja futott át .Lehet, hogy már Éva hallotta a délelőtti esetet. Mielőtt még észrevehették volna, lehasalt a fűbe, s tehetetlen kínjában erősen megmarkolt egy pamat füvet. — Olyan szép- itt kint minden! Már napok óta úgy vágytam ide. Csak attól tartok, hogy nem találunk pitypangot, — mondta Éva. Dénesnek egyre nőtt szíve szokatlan, heves dobogása. Tehát holnap bemutató tanítása lesz. A pitypangról csak erre következtethetett. Éva tanítása csakis jeles lehet, s hogy ezt így tudta — még jobban fájt neki a két szekunda. — Én majd elmegyek erre a völgy- katlanön fel, te pedig menjél csak a domboldalban, ha találsz, kiáltsál. Különben a forrásnál majd találkozunk. Míg ezt mondta Éva, ujjai közt egy égő pipacsot morzsolt szét. Messze elmentek már, de- Éva hangja ott úszott még körülötte. Ügy hatott, mint szivetzsongító, édes muzsika. Hosszan nézett Éva után. Szoknyája úgy lobogott a könnyű szélben, mint távoli vitorla.-— Éppen most kellett neki is kijönni, hogy még jobban fájjon a szíve? Milyen jó lenne most utána menni és elmondani neki mindent, megfogni a kezét és azt is elmondani, hogy ő már régóta szereti, de eddig még nem volt alkalma, hogy megváltja. Milyen jó lenne fátylat borítani a G YERMEKEK1XEK Kupa vezér lázadása ii. Azonban még meg sem száradt az oltómész a kövek közt, a vámosiak az éj leple alatt rátámadtak a Kupa hegyre. A kőpalota négy tornyát le döntötték, s amit csak értek, összeromboltak. Kupa vezér, ahogy megcsúfolt palotáját megpillantotta, egy álló napig csak járt-kelt, s parancsokat osztogatott. Másnap virradóra összekür- töltette pásztorait, s harmadnap indult is volna seregével, ha váratlanul elébe nem toppan Sarolt, István édes anyja. (Sarolt még évekkel előbb Géza fejedelemmel egy titkos alagúton, mely vámosról Somogyvárra vezetett, nem egyszer látogatta meg szállásán Kupa vezért. Ezen az alagúton sietett most is Somogyvárra.) A vezér előtt összekulcsolva kezét, így szólt: — Jó bátya! Ne indulj el! Szörnyű a testvérék csatája! Te vagy az idősebb! Te légy az okosabb! Ha ti ösz- szernentek, rettenetes vége lesz annak! Csak az idegen nevet majd! Álj meg hát, ne indulj el! Amíg beszélt, a rettenetes vezér csak ingatta búsan fejét. Felhúzódott bozontos Szemöldöke, varjúszámy bajúsza megremegett, előbb csak orcája sápadt el, aztán nemes ívű sasorra. Homloka ráncba merevült, de két látó szeme úgy élt, beszélt, hogy róla bárki leolvashatta volna válaszát. Amikor Sarolt befejezte, befont hajfonatának bokra megrezdült, s megszólalt: — Nem tehetem! E kövek parancsolnak! A gyalázatot csak vérrel moshatom le! Saroltnak erre kicsordult szemé* bői a könny, s lóhalálában hazasietett. István már nyeregben ült, s éppen mozdította kantárszárat, amikor föl- detsöprő fekete ruhájában elébe borult jó anyja, s így könyörgött: — Jó fiam, ne menj a bátyádra! Te fiatalabb vagy. Te légy az okosabb! Ha ti összementek, rettenetes vége lesz annak! Testvér vére szárad kezedre! S nem moshatod le soha... István szolid arcát mély barázdák csúfították. Hosszúra eresztett haját csat szorította le. Kemény volt a nézése, mint a faragott bálványé. Amíg anyja beszélt, tekintete messzire tévedt. Néha hunyorgott, s hirtelen táncba kezdett egy-egy ránc a szeme sarkában. Amikor .anyja befejezte, így szólt: — Jó anyám, hallod?! Nyerít a paripám! Már harsognak a kürtök... Én nem akartam! Ő kereste! Ha széthúzás támad köztünk, nem marad fényes a magyar kard, jó anyám! Két dudásnak kicsi csárda ez, igen kicsi ez az ország! Géza mondotta egyszer: Ez ország Kelet s Nyugat kapuja. Innen is, onnan is, farkasétvágyú ellenség leskel a kapuban. Erős oszlop kell hát! Krisztus jó vitéze, s nem pogány kapubálvány! Az egyik kapubálvány, ha meginog, mi lesz akkor? Meglátod, anyám, törni kezdik á kapukat... Somogyváran, a Kupa hegy alatt még ma is emlegetik a szörnyű csatát! Amikor a Somogyváriak zászlaja lehanyatlott, s a keresztény lovagok felnégyelték a pogány Kupa vedért, István szeméből nagy lcönyű gördült le, megszorította a mellén a csüngő gyémántos keresztet, s a keze fejére pillantott. Vér borította a kezét! A monda szerint nem is tudta lemosni előbb, csak amikor fiát, Imrét — úgymond — bosszúból. Kupa vezér magyarjai vadászaton megölték; múltra, a mai napra is, és elfeledni mindent, ami fájó, mindent, ami valaha is égő sebet téphet fel benne. Éva szoknyája olykor még előkéklett a jegenyék közül, de aztán beleolvadt az ég színébe. Odament, ahol az előbb Éva állt, és felvette azt a pipacsszirmot, amit lehullatott kezéből. — Talán sohasem lesz ilyen alkalmam többé, hogy így egyedül lehetnék vele. Utána kellett volna menni ,de hiába — így nem tudott volna a szemébe nézni. Talán nem is állott volna szóba vele. Talán el is szaladt volna, ha őt meglátja. — Ki tudja? Leheveredett a fűbe, egy vadrózsa- bokor alá. Hanyattfeküdt és nézte a hori- 70ntbavesző kék ég csodálatosan tiszta, átlátszó bóráját. Távolabb tőle szúvas fűzfa állt, szivárványszínű szitakötők öpködtek ki odvából. A parti lombokon kékhátú legyek sütkéreztek. Felette illatár hömpölygött át, s valami jóleső, gyenge melegség ömlött el zsibbadt tagjain. Két éjszaka alig aludt valamit. A nap elbágyasztotta idegeit, nem tudott, de nem is akart gondolkodni. A tavaszi zsongás elringatta, lebúnyt szempilláira hamar leszállt az álom. Almában egy csendes, nyárutói emlék tért vissza. Életteljesen látta maga előtt apja képét, megtisztulva mindattól, amit az évek elképzelései ráraktak, ö akkor még egészen kicsi emberke volt, akkor kezdett nyilatkozni gyermekértelme. Kint játszott éppen az utcán, amikor arra jött a szomszéd a fiával. A kis gombóccal sokat játszadozott együtt. A pufók emberke nem tagadta meg a barátságot, most is futott volna feléje, hogy megkínálja cukorral, de az apja visszarántotta és rámordult: — Ne feledd el ,te gazdag gyerek vagy. Neked itt nem lehetnek pajtásaid! Dénes számára ez volt az élet első ürömcseppje, amely kéken hullámzó kis tavára rácseppent. Bement a méhesbe, ahol az édesapja dolgozott és megkérdezte: — Apuka, mi miért nem vagyunk azdagok? Az apa, aki nedves szemekkel nézte az előbbi jelenetet, ölbekapta gyermekét. — Kisfiam, mi gazdagabbak vagyunk náluk, csakhogy mi a gazdagságunkat a szívünkben hordjuk. A vadrózsabokor lehajtotta rá egy ágát, végigsimogatta feslő rügyeivel, s néha pajkos csintalansággal megcsiklandozta az orrát. Mire felébredt, közel járt az este. A hulló napsugarak aranyburkolattal kovácsolták körül. Szemét megdörzsölte és körülnézett. Kelet felől kövér tavaszi felhők tornyosultak. A nyárfa kibomlott színein, a csillogó láp tükrén, még a kis fűszálon is, amely pár órája elhajolt Éva lába alatt — ott remegett a holnap Ígérete. Felugrott, karjait szélesre tárta, hogy szívére ölelje a megejtő május örök szépségeit. Tisztának érezte magát a szerelemre, a holnapra, egy egész életre . .. Hetenként fiat mozielőadás Szeftszárd külvárosaiban Az utóbbi időben több.levél is érkezett szerkesztőségünkhöz, melynek írói arról panaszkodnak, hogy% külvárosok lakóinak nem áll módjukban rendszeresen mozielőadásokon szórakozniuk. Jogos panaszukban elmondották és kérték, hogy a külvárosokban létesítsenek mozit, ahol az ott lakók kevesebb fáradtsággal nézhetnének filmeket. Utoljára Szék szárd szőlőhegy fiataljai fordultak ilyen kéréssel szerkesztőségünkhöz. Most örömmel közöljük a város kültelkein lakókkal, hogy a külvárosokban körzeti filmszínházaltat létesített a MOKÉP. A körzeti mozik lehetőséget adnak arra, hogy a külvá í'osok lakói hetenkint két esetben láthatnak lakásukhoz közel mozielőadást. Az Újvárosi Gazdakörben, Szekszárd szőlőhegyen, a Felsővárosi Gazdakörben hetenként kétszer van előadás. A dolgozók ezekben a körzeti filmszínházakban a szélesvásznú filmszínházak műsorához hasonló filmeket láthatnak. Sok esetben itt még előbb futnak új filmek, mint a Garay Filmszínházban. Példa erre Az örök éjszaka titka című szovjet film, melyet a belvárosi mozi még nem játszott, a körzeti filmszínház pedig június 19-től 24-ig tart műsorán. ■f t ton, útfélen sokat találkozunk ma- lJ napság Szekszárdon a Központi Művész Együttes nevével. Többen találgatják, hogy az együttes (eddig ugyan annak neveztük, de ha alaposan megnézzük, ez az együttes nem is létezett, csak egy jóképességű egyénekből álló színjátszócsoport vette fel a nevét) felbomlásának mi volt az oka. Talán nem is bomlott fel ez a színjátszócsoporl, mert illetékesektől ilyen határozottan nem hallottunk megszűnéséről, csajt ideiglenesen nem működik. Legyünk optimisták és tételezzük fel. hogy a jövőben meglepnek bennünket ismét egy jólsikerült színdarab előadásával... A Központi Művész Együttes név alá többféle művészeti ág művelése tartozna. Ide tartozna többek között a népi együttes is, amelynek megalakítása már oly régóta húzódik, s reméljük, hogy a közeljövőben sikerül összehozni. Természetes, hogy ide tartozna aztán a színjátszócsoport is, s kellene, hogy ide tartozzon egy énekkar is.. . S most olyan optimizmussal kívánok néhány gondolatot felvetni a Központi Művész Együttes érdekében, ami feltételezi, hogy ez az együttes létezni fog. Létezéséhez a legszükségesebb alap- feltételek megvannak. Megvannak azok az emberek, akik szerepelhetnének bármelyik művészeti ágban, megvannak ázol; is, akik irányíthatnák egyik-egyik szakkörnek a munkáját. Nem kívánok — nincs is beleszólásom — senkit kinevezni, csak a példa kedvéért említek neveket. A színjátszó csoport eredményeit ismerjük, tudjuk, hogy Krassay Gyula rendezte az előadásokat, s a rendezés színvonalával a közönség mindenkor elégedett volt. Az énekkar vezetése Pártái Gyula kezében, szakember irányítása alatt működne, a népi tánccsoportot Bállá Márton vezethetné, tudtommal fáradozott már ilyen csoport megalakításán. De lehet, hogy akadnának rátermettebb vezetők is, akik nagyobb eredménnyel tudnának dolgozni... Természetes, hogy egy ilyen sok területen tevékenykedő együttes munkájához megfelelő anyagi bázisra van szükség. Megoldásként gondolok itt arra is, hogy a vállalatok kulturális alapjuknak egy bizonyos százalékát felajánlanák a Központi Művészegyüttes részére. Történhetne olyan formában is, hogy a kultúrház ennek fejében bizonyos kedvezményt biztosít a vállalat dolgozói, részére. Nem mindenről, csupán tíz, vagy még kevesebb százalékról van szó. Ha már központi együttesről beszélünk, akkor gondolnunk kell arra is, hogy a vállalatok, üzemek legjobb kultúrmunkásai (színjátszók, népi táncosok stb.) helyet kapjanak a Központi Művészegyüttesben. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a vállalatoknak, üzemeknek kultúrcsoportja legyen, sőt ugyanazon szereplők mindkettő munkájában résztvehetnének. Régi szólás-mondás Szekszárdon, hogy egy futballista többet ér, mint egy■ kiváló színjátszó. Nézzünk őszintén a dolgok mélyére és vegyük észre, hogy a látszat nyomósán ezt bizonyítja. A fut-v ballisták mennyivel több kedvezményt kapnak, mint a színjátszók. Nem! Nem vitatom, hogy a sport területén elért eredményeik me'gkívánják ezeket a kedvezményeket. (Munkaidő alatt tréning.) De ugyanilyen kedvezményre szüksége lenne a színjátszóknak is, akik a Központi Művészegyüttesben szerepelnek, hogy ne éjszaka kelljen próbálniok . .. Szembeötlő aránytalanságok ezek, pedig az egyik éppen olyan társadalmi munkás, mint a másik; persze ezen is lehetne vitatkozni. .. Hogy át színjátszó csoport, amely oly sok kellemes percet szerzett a város lakosságának, pillanatnyilag nem működik, valószínű, hogy ilyen okok is közrejátszanak. Minderről lehetne részletesebben is vitatkozni. Nem szándékoztam minden kérdésre választ is adni — hivatott se vagyok rá —, éppen ezért nem lenne haszontalan, ha nyilvánosan vitatkoznánk a problémákon, amely segítséget adna. hogy valóban központi együttes létesüljön Szekszárdon, olyan együttes, melyet magának érezne minden vállalat és minden szekszárdi ember. BÜNI GÉZA Az örök éjszaka titka Színes, magyarul beszélő szovjet film A Csendes-óceán védtelen vízsíkján, egy kis puszta szigeten dolgozik az óceánkutató intézet expedíciója, Az expedíciót egy fiatal tudós, Gye- niszov vezeti. A sziget közelében váratlanul működni kezd egy vízalatti vulkán. Az elemi katasztrófa idején a fiatal tudós valamilyen ismeretlen rádió- aktívelem sugarainak káros hatása alá kerül és súlyos szembetegséget kap, amely látásának teljes elvesztésével fenyegeti. — Gyeniszovot híd- roplánon szállítják a kontinensre és egy speciális klinikán helyezik el. — Az orvosok véleménye szerint menthetetlen. Egyetlen mód volna meggyógykására: ha az ismeretlen eredetű sugarakat gyógykezelés céljából bizonyos előírás szerint adagolhatnák. Gyeniszov szembetegsége nem sokat javul, mégis elhatározza, hogy újból leszáll az óceán mélyére. A kockázat nagy, az orvosok mégis beleegyeznek a fiatal tudós újabb kísérletezésébe Erre kettős okuk is van: a tudományos cél elérése, és Gyeniszov megmentése. Az óceán mélyére való leereszkedés eleinte a legnagyobb eredményben folyik. Nemsokára azon drámai események játszódnak le a batiszfé- rában. A leszállást abba kell hagyni. Másnapra tervezik a következő lemerülést. Az orvosok nagyon aggódnak Gyeniszov egészségi állapota miatt, ezért az egyik kezelőorvos is részt vesz a mélytengeri kutatóúton. Hárman tartózkodnak a mélytengeri batiszféra kabinjában: Gyeni- szov, az orvos és Ruszanov profesz- szor, óceánográfus. A mélytengeri batiszféra eléri a tenger fenekét. Itt Gyeniszov különleges mérőműszereivel megállapítja, hogy az értékes sugárzó elem itt van a közelben. Ez az anyag a vízalatti liánok szöveteiben van. A kutatók elérték mélytengeri útjuk célját, megkezdődhet a fel- emelkedés. Ekkor azonban kiderül, hogy a batiszféra valósággal beleült a tengerfenék mély iszapjába. A hely zet még kritikusabbá válik, mert Gyeniszov heves rohamot kap. Alig marad ideje utolsó utasításainak kiadására. Hamarosan eszméletét veszti ; ; . A hajó fedélzetéről rádiólokátorral megállapítják, hogy a batiszféra mozdulatlanul fekszik a tenger mélyén. De egyszer csak megmozdul s egyre gyorsabban emelkedik. Megtalálták tehát az értékes elemet, s most már az orvosok rendelkezésére áll az az anyag, amellyel megmenthetik a bátor tudós életét, aki nagy, tudományos felfedezéssel gazdagította a világot. Az Állami Népi Együttes Szekszárdon Július 11 -én a Magyar Állami Népi Együttes vendégszerepei Szekszárdon. Az együttes új műsorát, a Kisbojtár című mesejátékot mutatja be. A táncjáték három felvonásban, öt képben kerül bemutatásra, valószínű a Megyei Tanács udvarán. A darab meséjét Varjasi Rezső írta, zenéjét Gulyás László szerezte. A koreográfiát tervezte, rendezte és betanította Rábai Miklós Kossuth- díjas. Az együttest Baross Gábor vezényli.
