Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-12 / 136. szám
1957 JÜNIUS 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Tejüzemet Szekszárdim!* Csak a beavatottak tudják, milyen hosszú utat tesz meg az a tej, amit a szekszárdiak minden reggel vásárolnak az üzletekben. Igaz, hogy most már többen, hiszen Hosnyánszky elvtárs, megyénk országgyűlési képviselője beszélt erről legutóbbi parlamenti felszólalásában. A rnajosi vaj üzemből szállítják minden reggel Szekszárdra, teherautóval a tejet. A tej útja azonban sokkal hosszabb ennél, hiszen Majos- nak elég nagy a begyűjtési körzete. A szekszárdi tej is Majosra kerül feldolgozásra. így hát a szekszárdiak nem egyszer olyan tejet is fogyasztanak reggelire, amit előző nap innét vittek vissza Majosra, ott pasztőrözték, „beállították“ a zsírszázalékot és visszahoztak Szekszárdra. Tán nem lehetne biztosítani Szek- szárdról és a város környékéről a megyeszékhely tejellátását? — De igen. Azonban törvény írja elő, hogy csak pasztőrözött tejet lehet forgalomba hozni, ilyen üzem pedig Szek- szárdon nincs. így aztán elég különös a kép arról, honnét, hová viszik a tejet. Szekszárdról, Harcról, Sió- agárdról Majosra megy. A gerjeni, dunaszentgyörgyi, faddi, (bogyiszlói, tolnai és a mözsi tejet Kölesére viszik. A gerjeni tej például több mint ötven kilométert kocsikázik, mire az üzembe ér. Öcsény, Decs, Sárpilis és a többi sárközi község, puszta tejét a Baranya megyei Tejipari Vállalat viszi el Véméndre és Mohácsra. A sok szállítás nem csak költséges, hanem hatása kedvezőtlen a tej minőségére is. A hosszú és elég rossz úton rázödik, „megtörik“ a tej. Az esti begyűjtésből, ami éjfélre ér az üzembe, Májason vajat gyártanak, csak a délelőttit tudja az üzem .fogyasztási tejként másnap hajnalban Szekszárdra küldeni. Egynapos tehát az a tej, ami a fogyasztók tejeskannájába kerül. A hosszú úton aztán elég egy gumidefekt, vagy komolyabb motorhiba, hogy az autón megaludjon a tej, amiből aztán — ráfizetéssel — csak túrót lehet készíteni. Ezért foglalkoztatja a Tolna megyei Tejipari Vállalat vezetőit már évek óta egy szekszárdi tejüzem létesítésének gondolata. A tervek szerint Gerjenig, Harc- Sióagárdig és Bátaszékig terjedne a szekszárdi tejüzem begyűjtési körzete. Mit adna a városnak, a népgazdaságnak? A városnak friss tejet nem csak reggel, hanem délután is. Megszűnne az az állapot, hogy reggel 8-kor már nem lehet a boltokban tejet kapni, mert az üzletekben nincs jégszekrény, csak annyit rendelnek, ami reggel gyorsan elfogy. Kapnának az üzletek friss túrót, poharas tejfölt, joghurtot, kakaót, kefirt, egyszóval minden olyan tejterméket, amiből legalább akkora az igény, amit érdemes gyártani. És munkalehetőséget kapna mintegy 40—50 szekszárdi munkanélküli. Népgazdasági szempontból is nagy jelentősége lenne az üzem létrehozásának Több mint kétszázezer forint megtakarítás jelentkeznék a gépkocsifuvar költségeknél. A rövid szállítási távolság miatt jobb minőségű alapanyagot kapna az üzem. Jelenleg például Kölesdről naponta teherautóval szállítják Majosra a tejszínt a vajgyártáshoz. (Kölesden sajtot gyártanak, a tejszínt nem használják fel, Majos viszont kevés tejet tud begyűjteni.) Szekszár dón gyártanák a vajat, mert jelenleg Majosról látják el a megyét vajjal, rendkívüli kedvezőtlen szállítási körülmények között, ez SzekKözös erővel a tűz ellen ... HOMOKKAL MEGRAKOTT tehergépkocsi robogott a Szedresen átvezető országúton, amikor a tehergépkocsi platóján álló szovjet katonák kiáltozásra lettek figyelmesek. Tizenhét-tizennyolc ■évesnek látszó fiatal leány szaladt feléjük kipirult arccal, elfúló lélegzettel, a kezében egy kendőt lobogtatva. A sofőr megállította a gépkocsit. Amikor a lány látta, hogy a szovjet katonák megálltak, a falu belseje felé mutogatott. A lány által jelzett irány felől szürkés-fekete füstgomolyag szállt az ég felé. A katonák ugyan egy szót sem tudtak magyarul, de azért rájöttek, ■hogy ott valószínűleg tűz ütött ki. A tűz irányába robogtak, s az egyik mellékutcában rátaláltak arra a házra, amelynek udvarában a pajta égett. A falu lakosságának nagyrésze a halárban dolgozott, csak fiatal gyerekek és öregek voltak legtöbb helyen ot.hon. NAGY TŰZ VOLT, mert a pajtában, amely egyébként Mindenszki István gazdálkodó tulajdonát képezte, nagy- mennyiségű épületanyag volt felhalmozva. A szovjet katonák nem sokat tétováztak, előkerítették egy-kél öreg bácsi segítségével az önkéntes Tűzoltótestület kézifecskendőjét és nekiláttak a tűzoltásnak. Az összesereglett asszonyok, öregek és gyerekek is hordták nekik vödrökben a vizet az oltáshoz. Az oltásnál különösen Florov Anatolij komszomolista tizedes tűnt ki bátorságával, aki nem törődve a veszéllyel, értékes épületanyagokat mentett meg a tűzből. AZ EREDMÉNY az lett, hogy a tüzet sikerült megfékezni, a környező szalma- és szénakazlak, disznóólak és lakóépületek nem fogtak tüzet. Amikor az utolsó izzó zsarátnokfészket is ártalmatlanná tették, ismét gépkocsira ültek a szovjet katonák. A falu lakói hálás tekintettel néztek a távolodó gépkocsi után . s s szárdróí — ä város köponti fekvése, jó közlekedési összeköttetései következtében, sokkal gazdaságosabb volna. A rnajosi üzem a bányavidék lakosságának egyre növekvő igényeit elégítené ki tejjel, tejtermékkel. Megoldódna az a probléma is, ami a fellendülő szarvasmarhatenyésztés, a növekvő tejtermelés miatt a vállalat előtt áll. Szekszárdon megvan a lehetőség egy tejüzem létesítésére. Megfelelő gépekkel rendelkezik a vállalat megfelelő épület esetén mintegy 70—80 ezer forintos költséggel be tudná rendezni az üzemet. Épület is van, a volt csendőriskola, amit a termelőszövetkezet szívesen átadna, ha cserébe számára megfelelő helyiséget kapna. Az illetékes hatóságokan — elsősorban a tanácsi szerveken — múlik, hogy legyen tejüzem Szekszárdon. Jantner János TltMOZÍS HZ »TOHROBBÜHTáSI KÍSÉRLETEK ELLEM Jólétet akarunk, nem pedig végpusztulást! Tolna megye 24 000 szervezett dolgozója nevében csatlakozunk a magyar és a világ minden becsületes dolgozójának ahhoz a jogos és igazságos törekvéséhez, harcához, amely' a legmélységesebben elítéli az atomenergia háborús célokra való felhasználását. Minden erőnkkel tiltakozunk az ellen, hogy az imperialista gonosztevők az atomerő békés felhaszná-lása, annak a haladás szolgálatába állítása helyett az emberiséget az atombetegségek [korszakába kergessék és az atomháború rémséges lehetőségével örök rettegésben tartsák. Éppen ezért, teljes egészében egyetértve a Szákszervezeti Világszövetség és a magyar Szaktanács elnökségének felhívásával, mi is követeljük: Azonnal vessenek véget az atom- és hidrogénbomba kísérleteknek, az atomfegyverkezésnek! Tiltsák be az atomfegyverek használatát és semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket! Tolna megye Szervezett Dolgozói! Emeljétek fel szavatokat, kozzatok ti is, hogy együttes erővel lefoghassuk az imperialista kosok bűnös kezét! A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának Elnöksége tiltagyilNépdalgyűjtés a cigánysoron A romantika számára szinte kimeríthetetlen volt a cigányság élete: Carmen és Szaffi népe Puskintól Jókaiig bőségesen adott regénytémát minden írónak: „Szent Kleofás!” — kiált fel Petőfi is, amikor megpillantja a cigánykaravánt, amely tarka ruhákban, a nomád élet kötetlenségében járta az országutakat. A régi romantika azonban ma már erősen megkopott, s a nomádivadékok városlakókká váltak. De a bizonytalan és ellenőrizhetetlen múlt legendákká vált emléke, régi szokások, hagyományok még itt élnek közöttük s ezt keressük Andrásfalvy Bertalannal, a szekszárdi múzeum néprajzosával, a szekszárdi cigánysoron. Egy kis szociográfia Kuporgunk a földön a putrik előtt, s az első ismerkedés után rögtön feltesz- szük a kérdést, mióta vannak itt, honnan kerültek erre a vidékre? A múlt, még az egészen közeli múlt is a homályba vész; legtöbben nagyapjuk vándor- útjait sem ismerik. Csak azt tudják, hogy az első világháború után általában végétért a vándorlás, megszűntek a cigány- karavánok, s a régi nomád élet helyett félig-meddig városlakókká lett a cigányság. Ez azt is jelentette, hogy a férfiak állandó munkát kerestek, mesterséget tanultak. A Bogyiszló felé vezető út menti cigánytelepen hat család él. Ezek közül három Kolompár, egy Kovács és kettő Balog familia. összesen negyvenhármán vannak: 24 felnőtt és 19 gyerek. Az itt lakók valamennyien leketárok, akik ellentétben a beásoknak nevezett teknővájókkal, az eredeti cigánynyelvet beszélik. A harmadik cigánynép a muzsikus cigány, a rumungró. A leketárok úgy emlegetik a beásokat vagy a rumun- grókat, mint mi a székelyeket, vagy a Gondolatok a Népfrontról in. MILYEN LEGYEN A HAZAFIAS NÉPFRONT? Olyan, mint a legmagasabb fokon álló élő szervezet, az ember vegetatív idegrendszere: ösztönösen védje magát és magán keresztül a népet (önfenntartás). Mozgósítsa erőit a fej lődés érdekében, alakítsa a védekezést, támadó készséget. Serkentő és gátló hatást fejtsen ki a társadalmi kezdeményezések területén. A különféle szerveink között teremtse meg az egészséges kapcsolatot. Működjön úgy, mint az egészséges ember egészséges érzékszerve. KIKRŐL ÁLLJON? A népfrontbizottságokban nemzetiségre, világnézetre, vallásos meg győződésre való tekintet nélkül legyen ott mindenki, aki a nép érdekében a szocialista demokrácia útján akar dolgozni. Álljon a népfront a volt pártok demokratikus vezetőiből és tagjaiból, legyenek ott a szakszervezetek, a munkástanácsok, az ifjúsági szervezetek, a gazdakörök képviselői, a tsz-ek tagjai, a tanácsi dolgozók, az egyéni parasztok és a gyárak, de a kisműhelyek becsületes dől gozói is. Mindazok, akik feismerik a Hazafias Népfrontnak történelmi hivatását, hogy az a dolgozó részére valódi hazát akar biztosítani. MI A FELADATA? A fent felsorolt célok érdekében minél sürgősebben meg kell alkotni a szervezeti szabályzatot és a cselekvési programot. E kettő nélkül a Hazafias Népfront csak egy alaktalan massza, amely mint a rétestészta nyújtható, vonható, míg csak össze nem szakad, akkor pedig megint újra kell gyúrni, de csak podag lesz belőle. Ezt pedig nem akarjuk. Naponta többen is felteszik a kérdést, mi lesz a népfronttal, miért nem csinálják már? Ezek a kérdések elhangzanak munkások, parasztok és értelmiségiek ajkáról. Azok kérdezgetnek, akik helyesen a teljes összefogás, a nagy nemzeti, népi egység megvalósulását a népfrontban látják. Egy sajátos magyar forma kialakításai követelik. KIK ALAKÍTSÁK EZT KI? Talán a bulgárok, vagy az angolok? Megint készen akarunk valamit kapni. Hasonlít ez a sültgalamb-vá- rásához. A munka megkezdődött. Mi, akik úgy érezzük, hogy megértjük az igék történelmi leckéjét, gondolattal, szóval, tettekkel formálgassuk e nagy tettekre hivatott széles népi szervezetet, a Hazafias Népfrontot. E szerény írásnak is ez a célja. Kedves Barátaim! Ti ott Bonyhádon és Alsómedgyesen, Szekszárdon és Németkéren, akik szeretitek a népet és hazafinak tartjátok magatokat, vegyetek részt a munkában. Bárd Flórián palócokat. Egy népcsaládhoz tartoznak, bár a beások nyelvét meg sem értik. A férfiak mind dolgoznak. Az egyiknek, Balog Józsinak, állandó munkahelye van a vágóhídon, s ezer forinton felül keres havonta. A többiek rendszerint idénymunkára szerződnek, de többen épp most vállaltak bányamunkát. Az ősi kultúra nyomában A huszonnégy felnőtt közül, akik itt élnek, senki sem tud írni-olvasni. A cigányság kultúrája szájhagyományon alapul, írásos emléke nincs, s a XX. század népköltési gyűjtései is teljesen megfeledkeztek róluk. Andrásfalvy Bertalan, akivel feszült érdeklődéssel hallgatjuk Balog Józsi meséjét, az úttörő gyűjtők közé tartozik s számára is sok meglepetést jelentenek ezek az ősi mesék és dalok. Balog Józsi a cigánysor nagy mesemondója, aki nem is tudja megmondani, hány mesét tud. „Legalább százat” — mondja az egyik legény, de Balog Józsi nagyon szerényen jóval kevesebbet mond. „Talán harmincat-negyve- net — vélekedik, de lehet, hogy többet.” Már egészen besötétedett, tiszta, csillagos az éjszaka, feljött a Hold is, s ebben a valóban romantikus környezetben üljük körül a híres mesemondót. Mindenféle korú férfiak és asszonyok vannak itt, s bár valamennyien ismerik a mesét, az igazi műalkotásnak kijáró tisztelettel figyelik a beszélőt. A kis Diló, a bolondos cigánygyerek meséje vidítja a szíveket a nyári éjszakában. A kis Diló, aki mindenkinek túljár az eszén, s a három testvér közül sok-sok viszontagság után ő szerzi meg a tündérszép leány kezét, akiért meg kell másznia az égigérő fát is. Bonyodalmas útján egy gonosz király kezébe kerül, de a jóságos kígyó és a magyar népmesék ismert táltoslova összefog, hogy megmentse a kis Dilót. Megszépül a világ az ősi cigánymesében s ha sok-sok baj és akadály áll is a mesehős útjába, a végén minden jóra fordul. A mese így kárpótol a valóságért. Mert ebben a tündökletes világban nincsenek előítéletek, a szegény cigányok királyokkal paroláznak, s valóban mesebeli kincsek között élnek. De az ősi kultúrából nemcsak a mese maradt meg, hanem az ének és a tánc is. Nem kell sokat unszolni őket, kórusban énekelnek el egy hosszú végtelenül szomorú cigányballadát, s utána valami vidámat, amire bizony táncolni kell. Először csak Balog Éva ropja a hamisítatlan cigánytáncot, aztán sorra táncra perdülnek a férfiak is. Mert a tüzes dallamnak nem lehet ellenállni. A néző és hallgató előtt egy sajátságos, egzotikus világ tárul fel, egy rejtett, de ma is eleven, ősi kultúra, amelyről eddig nem sokat tudtunk. Nem is tudhattunk, mert a cigányság életének megismerését olyan előítéletek akadályozták, amelyek sajnos, ma sem szűntek meg teljesen. Epilógus És ez rösitön ki is derül, amikor búcsúz- kodni kezdünk és meghívjuk az egész társaságot egy pohár sörre. Mindenkinek lekókad a feje: kiderül, hogy a vasút melletti földművesszövetkezeti italboltban cigányt nem szolgálnak ki. Egyszerűen nem akarunk hinni a fülünknek, de a kísérlet azt bizonyítja, hogy így van: a szekszárdi földművesszövetkezet ügyvezetőjének rendelete értelmében cigányt nem szolgálhatnak ki az italboltok. Az üzletvezető ránk való tekintettel egy-egy pohárral ad nekik, de hangsúlyozza, hogy ez szabályellenes. — Ki hozott ilyen rendeletet? — Az ügyvezető, — mondja. — Pedig tessék elhinni, nekünk a legkellemetlenebb, amikor valakitől meg kell tagadnunk a kiszolgálást. Ök is olyan emberek, mint mi. Az ügyvezető nevét nem tudják a vendéglőben. A névtelenség homályába burkolózó ügyvezető helyett azonban mi szé- gveljük magunkat, hogy ilyesmi, az amerikai négerüldözésre emlékeztető faji megkülönböztetés, Szekszárdon előfordulhat. A cigányság azonban másban is érzi ezt a hátrányos megkülönböztetést. Sokszor találkoznak megvetéssel, lenézéssel, amire nem szolgáltak rá. Pedig igazán itt lenne az ideje, hogy a sok előítélet megszűnjék s annak is itt lenne már az ideje; hogy többet törődjünk velük. Az analfabétizmus felszámolása lenne az első feladat. De még ez sem oldana meg mindent. Mert ezt a fél-számkivetettséget kellene sürgősen megszüntetni, amiben az ősi kultúrájú cigányság él. Nemcsak a kultúrájukat kell megmenteni, hanem őket is, a munkának, az életnek. Cs. L. Újjászervezik a Hazafias Népfrontot Szedresen A szedresi MSZMP vezetősége június 6-i ülésén részletesen megtárgyalta a Hazafias Népfront újjászervezésével kapcsolatos, a pártszervezetre háruló feladatokat. A pártvezetőség Rácz László párttagot és Nagy János pártonkívüli dolgozót bízta meg, hogy beszélgessenek el azokkal a dolgozókkal, akik a Népfront elnökségének munkájában előreláthatóan részt kívánnak venni. A beszélgetésből részt vállal az MSZMP elnöke és a tanácselnök is. Megtörténik a Nőtanács újjászervezése is. Ezt a feladatot Técsi József né és Zsiga Tiborné pedagógusokra bízta a pártvezetőség. A békebizottság újjászervezését Boros Dávidné fogja végezni. A június 27-i párttaggyűlésen a vezetőség már be is számol a Népfront újjászervezése terén végzett munkáról
