Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-02 / 128. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957 JÚNIUS 2.

Meg kell őriznünk a szocialista tábor és a nemzetközi munkásmozgalom egységét

Raymond Guyot és Marosán György beszéde a sportcsarnoki nagygyűlésen

A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti intéző bizottsága pénteken délután nagygyűlést rendezett a sportcsarnokban a Francia Kommunista Párt hazánkban tartózkodó küldöttsége tiszteletére.

Délután 5 órára több mint kétezren gyűltek össze a Sportcsarnokban. A nagygyűlés elnökségében helyet foglaltak: Marosán György, Rónai Sándor és Somogyi Miklós, az MSZMP intés» bizottságának tagjai. A gyűlés részvevői forró tapssal köszöntötték az emelvényre lépő francia vendégeket: Raymond

Guyot-t), a Francia (Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a küldöttség vezetőjét és Juliette Dubois-t, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját.

Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja beszédében többek között ezeket mondotta:

— Azért jöttünk ide Budapestre, hogy találkozzunk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldötteivel, kölcsönösen kicseréljük tapasztalatainkat s ezzel megszilárdítsuk harci szövetségünket az imperializmus ellen, a békéért^ a szocializmusért vívott harcban.

Ebben a harcban összeköt bennünket céljaink közössége, a szocializmusért vívott harc közössége. Egységesek vagyunk, mert mindannyian — ha országaink különböző feltételei között is — egy célért, a dolgozók boldogságáért küzdünk.

Tudjuk, hogy a marxizmus—leni- nizmus és a proletárintemacionaliz- mushoz való hűség pártotok tevékenységének az alapja. Ezért nincs kétség aziránt, hogy a két párt között megkezdődött tárgyalásokat teljes siker fogja koronázni

és ez nemcsak közös harcunk szempontjából lesz hasznos, hanem nagy mértékben hozzá fog járulni a nemzetközi kommunizmus és a munkás- mozgalom egységének megerősödéséhez is. (Taps.)

Elvtársak! Tudjátok, hogy mi, fran cia kommunisták együtt érzünk az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a művészet fejlesztéséért, a népi demokrácia felvirágzásáért kifejtett erőfeszítéseitekkel. Tudjátok, hogy mi, francia kommunisták tiszta szívvel és ingadozás nélkül mellétek álltunk, amikor a múlt év őszén a Szovjet Hadsereg segítségével levertétek az imperialista, reakciós ellenforradalmat. _ (Taps.)

Raymond ! Guyot ezután megmutatta a nagygyűlés részvevőinek azokat a plakátokat, füzeteket, amelyeket Franciaországban adtak ki a magyarországi ellenforradalom leleplezésére, majd az elmúlt hónapok tanulságairól beszélt.

Rendkívül fontos tanulság — hangoztatta —, hogy meg kell őriznünk a szocialista tábor és a nemzetközi munkás- mozgalom egységét tömörülését, a Szovjetunió és Kommunista Pártja körül. (Viharos nagy taps.)

Raymond Guyot szavait percekig tartó ütemes tapssal fogadták a gyűlés részvevői, s helyükről felállva éltették a francia és a magyar dolgozók barátságát.

Ezután Marosán György, az MSZMP intéző bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára lépett a szónoki emelvényre.

— Elvtársak! Amikor Guyot elvtárs elmondotta mi történt a múlt év októberében Párizsban, illetve Franciaországban — kezdte beszédét — őszintén megvallva szégyel- tem magam azok helyett az írók, újságírók. értelmiségiek helyett, akik azt hitték, hogy 1956 októbere Magyarország magánügye és nincs kapcsolatban az egész világgal.

— Francia elvtársainkkal folytatott tanácskozásaink nyíltak és őszin ték, minden problémáról bátran meg mondjuk véleményünket és nézetünket. Tapasztaljuk a francia elvtársak igazmondását, őszinteségét is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány is így kezdte tevékenységét: nem

táncolta körül sem a munkásokat, sem a parasztokat, sem az értelmiségieket, hanem mindenkinek őszintén és nyíltan megmondotta az igazat és ugyanígy vont felelősségre —< és fog felelősségre vonná — mindenkit, aki bűnös ebben az országban. (Helyeslés, nagy taps.)

— Mj a tanulság a kommunisták számára? Sokat kell dolgoznunk, de nemcsak azért, hogy helyrehozzuk a magyarországi károkat hanem azért is, hogy könnyebbé tegyük a kapitalista országokban harcoló kommunisták helyzetét! (Nagy taps.) Az igazság az, hogy ártottunk: ártott a Rákosi-féle vezetési módszer, ártottak a jobboldali ellenforradalmj akciókban részt vett, megszédült írók és újságírók: ártottak azok, akik nem akarták tekintetbe venni: ha Magyarországon valami rosszul megy, az csak nehézséget okozhat a kapitalista országokban harcoló kommunistáknak. Felelősek vagyunk a nehézségekért, de esküszünk:

soha többé nem idézünk elő ilyen kárt.

(Hosszantartó taps.)

Ezután Marosán György a hallgatóság tapsviharai közepette méltatta az ellenforradalom idején Magyarország segítségére siető proletárinternacionalizmus jelentőségét, majd így folytatta:

— Az ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus nem gazdasági téren ütötte a legnagyobb sebet. A magyar munkások és parasztok az egész világon híresek munkaszeretetükről, munkakéazségükrőly hiszen csodát mű veitek az utolsó tizenkét évben. Amikor 1945-ben a Szovjet Hadsereg kiverte Magyarországról a fasiszta bandákat, piszok, szenny és romok maradtak ránk és mégis három év alatt, a hároméves tervvel lendületbe hoztuk az egész országot.

Most is hamar talpraállunk, munkáskezünk most is rendet teremt, mert nem gazdaságilag ért minket a legnagyobb baj.

— A legnagyobb sebet a lelkűnkön ütötte az ellenforradalom. Mi ez a seb? Magyarországon tenyerünkön hordtuk az írókat, s Kossuth-díjakat, százezreket adtunk a magyar intelligenciának. (Felkiáltások: Úgy van!) De soha a világon nem fordult elő olyan háládatlanság, mint amilyent Magyarországon az intelligencia egyes képviselői tanúsítottak, akik most Nyugatra szöktek és bennünket rágalmaznak. Azok voltak a legszektásabbak itthon gondolatban, beszédben és írásban. Ugyanezek most külföldön százezreket keresnek azon, hogy leköpik és gyalázzák azt, amit Magyarországon csináltak— Sokszor — főképpen november 4-e után — vádoltak bennünket ér- telmiségellenességgel. Ennek az volt a fő oka, hogy a forradalom vagy ellenforradalom kérdésében kertelés nélkül megmondtuk az igazat és a felelősséget is előszedtük.

Nem vagyunk értelmiségellenesek, mert kommunista nem le,hét értelmiségellenes!

Nem lehet szocializmust építeni műszaki-értelmiség, mérnökök és tudósok nélkül. Tenyerünkön fogjuk hordani őket, ahogyan tettük eddig is. Csak egyet kívánunk: önzetlenül és becsületesen szolgálják a magyar népet.

Marosán György ezután így folytatta:

— Magyarországon régen vártuk a francia elvtársak látogatását. Sok budapesti kommunista kérdezte, miért ilyen későn jöttek. Erre a válaszom:

A Francia Kommunista Pártnak Párizsban kellett helytállnia értünk!

(Nagy taps.)

Ezután hangsúlyozta: Nem felejtjük el a rekaciós és az ellenforradalom által okozott sebeket. A munkásőrség, amelynek kezében most puska van, egy provokáció esetén nem fog csődöt mondani azért, mert elvágták a telefonzsinórt, hanem Csepelen, Újpesten, Kőbányán, Özdon tudni fogja, mit kell tennie! (Hatalmas tapsvihar.)

— A harcok tüzében. az áldozathozatal jegyében új szovjet—magyar barátság született, amelyet ápolni akarunk —mondotta befejező szavaiban. — Október 23 előtt lazák voltak kapcsolataink a kommunista és munkáspártokkal, most szorosabbra fűzzük ezeket a kapcsolatokat. Budapesten, Párizsban, Moszkvában, Londonban és mindenütt többször kell személyesen találkoznunk a kommunistáknak, s akkor a proletárhadsereget nem lehet megállítani győzelmes útján.

Az elnöki zárszó után a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival végétért.

G. K. Zsukov marsall elutazott Budapestről

Június 1-én G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsaüja, honvédelmi miniszter, a szovjet csapatok ideiglenes magyarországi tartózkodásáról tárgyaló szovjet kormányküldöttség tagja, elutazott Budapestről. Búcsúz tatására megjelent: Dr. Münnich Ferenc, a minisztertanács elnökének első helyettese,, Horváth Imre, külügyminiszter, Révész Géza honvédelmi miniszter, Biszku Béla belügyminiszter, valamint a külügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium magasabb beosztású munkatársai, továbbá J. I. Gromov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és a budapesti szovjet nagykövetség munkatársai.

Aláírták a belga—magyar légügyi egyezményt

Budapest nemzetközi légikapcsolata az elmúlt hónapokban rövid idő alatt kiszélesedett, s ennek a fejlődésnek egyik jelentős állomása a belga—magyar légügyi egyezmény aláírása, amire szombaton délelőtt került sor.

Az ünnepélyes aláíráson résztvett Frederic Colion, a Belga Királyság

rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, Földvári László közlekedés és postaügyi miniszterhelyettes.

A belga—magyar légügyi egyezményt Frederic Colion rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és Róna; Rudolf, a légügyi főigazgatóság vezetője írta alá.

Továbbra is feszült a helyzet Tajvanon

New York (TASZSZ). A Tajpejből bevonuljanak : Tajpejba. Fegyveres érkező hírek arról tanúskodnak, alakulatok helyezkednek el az ame- hogy a városban a helyzet továbbra rikai követség és tájékoztató iroda is feszült. épülete körül is.

Az |AP tudósítójának jelentése szerint a városban ma is voltaképpen ostromállapot van. Ma is Taj- pejban vannak azok a katonai alakulatok, amelyeket a múlt héten az amerikaellenes megmozdulásokkal kapcsolatban rendeltek ide. A külvárosokban újabb katonai egységeket összpontosítottak, amelyek készen állnak arra, hogy az első jelre

Hírek szerint az amerikai hatóságok arra készülnek, hogy a követség egy részét és más személyeket Oki- nava szigetére helyezzenek át, s ezzel enyhítsék a kialakult feszültséget.

Egyes tajpeji lapok továbbra is olyan cikkeket közölnek, amelyek kifejezésre juttatják a lakosságnak a sziget amerikai megszállása miatt érzett felháborodását.

Tizenhét négyes találat a lottón

A 13. játékhétre 2,891.114 lottód szelvény érkezett a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságra. Ennek alapján a nyereményalapból egy-egy osztályra egymillió 084.167 forint jut. Ezen a héten összesen 60.436 szelvényen értek el nyerőtalálatot. Telitalálat ismét nincs, s így a négy- találatos osztályban kétszeres pénzt — 2,168.335.50 forintot — osztanak széjjel.

Négy találatot mindössze tizenheten értek el: nyereményük egyen- kint 127.550 forint.

A három találatos szelvények száma 1990. A nyeremény egyenkint 545 forint. Az 58.420 kéttalálatos szelvényre egyenkint 18 forint 50 fillért fizetnek.

A két és háromtalálatos szelvények beváltását június 5-én kezdik meg, a négytalálatos nyeremények pedig június 10-től vehetők fel.

II;

öreg Bozsó visszafordult.

Zöld lapúlevelekbe takarva, a muszáj- kert sövénye mellett hevert a fakulacs. Megkereste. Bizony ez is erősen lötyögött.

— Én-e elébb? — kérdezte, de már csavarta is ki a nyakát.

— Kend hát. Aztán adja közelebb — nevetett az öreg ember ravaszkodásán a legény, öreg Bozsó fólszemmel a kulacsot nézte, félszemmel a legényt. Irigyelte. Ott áll a tűző napon, de még a homlokát se verte ki a verejték. Csupa egészség. Alacsony, zömök. De a válla! A gatya meg úgy szorul rajta, mintha rá volna öntve. Aztán, jóllehet száll a búzából a por, a tőreik mégse piszkos. Mintha most vették volna ki a szapuból.-— Tisztességgel adom — nyújtotta bé öreg Bozsó botja végén a kulacsot. Ez nem is bor. hanem igazi bikavér — hízelkedett a legénynek.

Az meg egyik karjára tekerte a nyomtatókötelet, a másikkal meg a kulacsot emelte a szájához.

— No, ez jólesett — mondta és viszszaadta.

Az úton szekér zörgött.

A fehérnépek elkészültek a szérű söprésével.

A nyomtatólegény nagyot pattintott a lovak füle közé a hosszú, csípős végű ostorral.

öreg Bozsó meg lefelé ballagott. A porzó szekér nyomában. De csak a. fehércselédekig. Ott megállt. Gyönyörködve elnézte az asszonyok, lányok barnára sült, ikrás lábát, ahogy fel-fölcsúszott rajtuk, hajoltukban a szoknya.

— Kend is, lám-e, inkább ránk viZSIKÓ GYULA:

A PIPÁIDÉ®

gyázna, s nem azokra, akik nem tartják be a törvényt — szólt rá az egyik nyel- ves menyecske.

— Héj, te Etel, csak mégegyszer lehetnék fiatal. Hét évig lennék érted juhászkutya, hét évig — tréfált Bozsó.

Az asszonyok, lányok vihogtak.

— Vén kecske, aztán ni, hogy megnyalná a sót!

Sudár magas, gyönyörű, teltmellű, pirosarcú lány támaszkodott az eperfának. Komoly, szomorú volt a tekintete, öreg Bozsó észrevétlen melléje somfordáit.

— Panna! Panna te! — súgta neki fél- szájjal.

A lány oldalt fordította arcát. De csak annyira, hogy a többiek észre ne vegyék.-— A Pala rádgondol ám ott is. Nem tudom, észrevetted-e, hogy mindig ide van a szeme?

A lány büszkén megrántotta telt vállát:

— Jobban a lovakra ügyelne! — mondta hetykén.

öreg Bozsó összehúzta a szemöldökét:

— Ne játsz a tűzzel, te lány!

— Hallja! — csattant fel Panna hangja, hogy a többiek is felfigyeltek s odatekintettek — hallja, ki bízta magára a vigyázásomat? Maga csak a bagósokra ügyeljen!

öreg Bozsó morgott valamit a foga között és odébhállt.

Végigjárta a muszájkertet, de mivel semmi gyanúst sem látott, visszasomfor- dált a nvomtató legénvhez. Az már alig

látszott ki a szalmából. A lovak csodálatosképpen nem izzadtak mégse.

— Te meg mit csináltál az állatokkal, hogy olyan frissek? — csodálkozott az öreg.

— Lépésre fogtam őket.

— A Panna... — kezdte rá öreg Bozsó.

— Ne ártsa kend bé magát! — szólt rá mérgesen a legény. — Hányszor mondjam már?

— De hát mind a ketten bolondok vagytok! — kerülgette a vén ember.

— Akkor azok vagyunk! — vágta el hetykén a szót a legény és felszegte a fejét. Arra elfelé nézett.

A lány a szederfa alatt éppen két gyönyörű, gömbölyű karját emelte a feje fölé. Nyújtózkodott. Olyan szép volt, de olyan szép, maid megszakadt látásától a legény szíve.

A falu felől kocsizörgés hallott.

Az ispán jött az urasági részért.

öreg Bozsó feltápászkodott fektéből.

— Megyek. Mert a tűzre vigyázni kell. Mindenhol — mondta titokzatosan a legénynek.

A kocsi az ispánnál a muszájkert aljánál állt meg. Ott, ahol éppen végeztek a szem felseprésével, öreg Bozsó is odaigyekezett.

Az ispán éppen Panna mellett ugrott

le a kocsiról. Arra ért oda a pipabíró is. Fontoskodva jelentette:

— Tekintetes uram, minden rendben. A Máté Antó, az a bolond, majdnem megfeledkezett a rendről, de tudom isten; legközelebb torkába taszajtom a pipaszárát, ha szipákoláson kapom. Más nem is volt egyéb szóvátennivaló.

Az ispán összehúzta a szemöldökét:

—• Jól van öreg, jól van. De most menjen csak a kötelesség után.

— Még csak azt akarom mondani — kötötte le Bozsó az ispánt.

A lány mindkettejüket nézte. Elmosolyodott és lassan a többi fehércseléd közé vegyült Az ispán türelmetlenül csapkodta nádpálcájával a csizmaszárát. Mérgesen szólt oda az asszonyokhoz:

— Na mi az, mi lesz? Dologra!

Bosszús arccal fordult a kazalozókhoz.

Szidta-hordta őket. Semmivel sem volt megelégedve, öreg Bozsó pedig meglebegtette ingujját, hogy az, mint szárny; úszott utána, nagyot süvegeit az ispánnak és visszament a nyomtatólegényhez.

A Pala ekkor már zavarta a lovakat. Azok horkoltak, dobálták a farukat, fejüket rázogatták, ahogy oda-odasuhintott a fülük közé tehetetlen mérgében. A vén pipabíró csendesen nézte a legényt. Hagyta, hadd egye a méreg.

Aztán csak úgy foghegyről vetette oda:

— Na te bolond, na. Mért pipabíró az öreg Bozsó, ha nem azért, hogy eloltson minden tüzet? Hanem hallod, van még a kulacsodban?

A legény szótlanul rámosolyodott. Bólintott, s intett a sövény felé, ahol a kulacs lapult a zöld lapúlevelek közölt. ..