Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-12 / 136. szám

I TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1957 JÜNIUS 12. (Folytatás az 1. oldalról) kintetében teljes az egyetértés a két kormány között. A külső imperialista agresszív köröktől támogatott magyarországi reakciós erők az előző vezetés által elkövetett hibákat és a Nagy—Losonczy-csoport áruló tevé­kenységét kihasználva, kísérletet tettek a népi demokratikus rendszer megdönté­sére, a Horthy-fasizmus visszaállítására, hogy a Magyar Népköztársaságot a szo­cializmust építő népek táborából kisza­kítva, európai háborús tűzfészekké vál­toztassák.” A nyilatkozat ezután méltatja a Szov­jetunió segítségét, amit az ellenforrada­lom leveréséhez nyújtott, majd így hang­zik: „Ma, amikor az Egyesült Államok ag­resszív körei és a többi imperialista or­szág minden lehetőt megtesz a népek sza­badságának és nemzeti függetlenségének aláaknázására, a szocialista tábor egysé­gének megbontására, a szocialista országok legfontosabb feladata a védelmi jellegű varsói szerződés további erősítése.” A továbbiakban pedig leszögezi a nyi­latkozat: „Mindkét kormány egyetért a Szovjeté uniónak azzal a javaslatával, hogy az európai országok kössenek gaz­dasági együttműködésre vonatkozó szerződést, mert ez akadályozná Európa kettészakí- tását és a háborús előkészületek fokozá­sát.” A továbbiakban a nyilatkozat ki­emeli, hogy a kij* ország feltétel nélkül támogatja a német népnek egységes, de­mokratikus és békeszerető államban való egyesüléséért folyó harcát, amelynek szi­lárd támasza a Német Demokratikus Köztársaság. A nyilatkozat ezután arról beszél, hogy a két kormány teljes határozottsággal tiltakozik az atomháborús előkészületek ellen, s az összes békeszerető országgal összefogva, folytatja harcát az atomháború ki­robbantásának megakadályozásáért. A két kormány egyetért a leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokkal s további erőfeszítéseket tesz a fegyverzet csökken­tésére, követeli az atom- és hidrogénfegy­verek betiltását. A nyilatkozat ezután a Kínai Népköz- társaság ENSZ-tagságával foglalkozik s megállapítja, feltétlenül szükséges, hogy haladéktalanul helyreállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az Egye­sült Nemzetek Szerveztében. A nyilatkozat ezután arról szól, hogy a Magyar és a Bolgár Népköztársaság érdekeit a Balkán és Közép-Európa bé­kéjének megerősítésében, majd megálla­pítja, hogy a két ország kapcsolatai a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal javulóban vannak. A nyilatkozat befejező része a két or­szág együttműködésének kérdésével kap­csolatban leszögezi, hogy jelentős sikere­ket értek el. A magyar kormány és a magyar nép őszinte háláját fejezi ki azért a testvéri segítségért, amit a Bolgár Nép- köztársaság az ellenforradalom által szét­zilált magyar gazdasági élet helyreállítá­sához adott. A magyar kormány nagyra értékeli a bolgár kormány által nyújtott hétmillió rubeles kölcsönt és a több, mint 25 millió léva segélyt. A nyilatkozat ezután a két ország áru­csereforgalmával és mezőgazdasági együtt­működésével foglalkozik, majd megálla­pítja: „A bolgár kormányküldöttség látoga­tása a magyar és a bolgár nép barátságá­nak nagyszerű megnyilvánulása volt.” A nyilatkozat befejező része ezeket mondja: „A Magyar Népköztársaság és a Bol­gár Népköztársaság kormányküldöttségei kijelentik, hogy külpolitikájukban a jö­vőben is minden országgal egyetértésre és együttműködésre törekednek, min­den erejüket a Szovjetunió által ve­zetett hatalmas szocialista tábor erősítésére, a szocializmus győzelmé­nek biztosítására, a béke megvédé­sére és a népek biztonságának szL lárdítására fordítják.” Nyilatkozat a Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista munkáspárt küldöttségei közötti tárgyalásokrél 1957 június 7 és 10-e között Buda­pesten tárgyalások folytak a Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt küldöttségei kö­zött. A tárgyaláson résztvettek: a Bol­gár Kommunista Párt részéről Todor Zsikov elvtárs, a BKP központi bi­zottságának első titkára, Anton Ju- gov és Najko Damjanov elvtársak, a BKP központi bizottsága politikai bizottságának tagjai és Karlo Luka- nov elvtárs, a BKP központi bizottsá­gának tagja. A Magyar Szocialista Munkáspárt részéről: Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt köz­ponti bizottságának elnöke, Kiss Károly és Münnich Ferenc elvtársak, az MSZMP központi intéző bizottsá­gának tagjai és Horváth Imre elv- táris, az MSZMP központi bizottsá­gának tagja. A két párt küldöttsége megtár­gyalta a nemzetközi politikai hely­zetet és a nemzetközi munkásmoz­galom időszerű kérdéseit. Kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két párt helyzetéről, megegyeztek a BKP és a MSZMP közötti kapcsolatok és testvéri együttműködés továbbfej - lesztését szolgáló intézkedésekben, továbbá eszmecserét folytattak a két pártot érintő egyéb kérdésekről. A tárgyalások szívélyes, elvtár- sias légkörben, a teljes kölcsönös megértés szellemében folytak le, melynek bizonysága, hogy a két párt küldöttsége minden megvitatott kérdésben teljesen egységes nézetet vallott. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttei teljesen egyetértettek az 1956 október, novemberi magyaror­szági események okainak és jellegé­nek megítélésében. Megállapították, hogy az elmúlt fél év magyarországi és nemzetközi eseményei teljes egé­szében igazolták azt az értékelést, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja, Kína Kommunista Pártja, az Olasz Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Francia Kom­munista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkás­párt (küldöttségeinek budapesti, il­letve moszkvai tárgyalásairól ki­adott nyilatkozatok tartalmaztak. Nemcsak a kommunisták, de már a legtöbb haladó gondolkodású ember is világszerte tudatában van annak, hogy a magyarországi ellenforradal­mi fegyveres felkelés a népi de­mokratikus rendszer megsemmi­sítésére, a tőkések és földbirto­kosok hatalmának visszaállítá­sára irányult, továbbá arra, hogy a szocialista tábortól elszakítsák és Európa tűzfészkévé, az impe­rialista reakciós erőknek a szo­cialista országok elleni felvonu­lási területévé változtassák Magyarországot. A két küldöttség megállapította, hegy végleg tisztázódott az is, milyen aljas szerepet játszottak a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és kirobbantásá­ban a külföldi és belföldi reak­ciós erők, hogyan készítette elő az ellenforra­dalom átmeneti sikerét a Nagy Imre —Losonczi-féle revizionista csoport áruló tevékenysége, milyen szerepe volt az MDP régi vezetői súlyos hi­báinak abban, hogy létrejöhettek az ellenforradalom kirobbantásának kedvező feltételei. A Bolgár Kommunista Párt kül­döttsége azt a segítséget, amelyet a Szovjet Hadsereg a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány ké­résére nyújtott a magyar népnek az ellenforradalom leverésére, a szövetséges kötelezettségének és a proletár internacionalizmus szelleméből fakadó testvéri kö­telezettség teljesítése legmagasz- tosabb megnyilvánulásának te­kinti. Ez a segítség kizárólag a magyar dolgozó nép, a szocialista táborhoz tartozó népek és a világbéke érde­keit szolgálta. A két testvérpárt küldöttsége a magyarországi ellenforradalom leg­főbb tanulságait, a kommunista mun káspártok részéről a következőkben látja: 1. A szocializmust építő országok­ban a dolgozó parasztsággal szövet­séges munkásosztály csak akkor ké­pes megőrizni a népi hatalmat, ha a nép vezető pártja a kommu­nista párt, valamint annak köz­ponti bizottsága egységes és nem tűr meg soraiban semmiféle pártellenes, frakciós tevékenysé­get. 2. A kommunista és munkáspár­tok csak akkor képesek lenini elvi politikát kidolgozni és megvalósí­tani, ha személyekre való tekintet nélkül alkalmazzák a bírálat és önbírá­lat fegyverét, ha erélyes harcot folytatnak a dogmatizmus és szektásság és különösképpen a jobboldali opportunizmus és re- vizionizmus mindenfajta meg­nyilvánulása ellen a marxista el­mélet tisztaságának megőrzéséért. 3. Az a tény, hogy meghiúsult a bel. és a külföldi reakciós erőknek az a kísérlete, hogy tőkés, földesúri restaurációt valósítsanak meg Magyarországon, azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió vezette szocialista tá­bor egysége a szocializmus vívmá­nyai és a béke megőrzésére irányuló elszántsága olyan erőt képvisel, amely meg tud hiúsítani minden olyan im­perialista próbálkozást, amely valamely szocializmust építő nép belső ügyeibe való beavatkozásra és arra irányul, hogy megdöntse a népi hatalmat ezekben az or­szágokban. A Bolgár Kommunista Párt kül­döttsége megállapítja, hogy a ma­gyarországi ellenforradalmi felkelés idején és azt követően a bolgár nép még szorosabban tömörült kommu­nista pártja köré. Egyöntetűen el­ítélte ezt az imperialista provoká­ciót, az ellenforradalmi események kezdetétől fogva minden ingadozás nélkül határozottan támogatta a magyar nép harcát a bel- és külföldi összeesküvők ellen a népi demokra­tikus rendszer és a magyar1 nép szo­cialista vívmányainak védelmében. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttségei megelégedéssel állapítják meg, hogy az ellenforradalom le­verését követő rövid néhány hónap alatt a magyar nép a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésével a szocialista táborhoz tartozó országok népeinek feltétel nélküli erkölcsi és jelentős anyagi segítségére támasz­kodva nagy sikereket ért el az ellenfor­radalom következményeinek fel­számolásában, a népi hatalom megszilárdításában, a gazdasági élet normalizálásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt szilárdan a marxizmus—leninizmus, a proletárinternacionalizmus talaján áll. A dogmatizmus és különösen a revizionizmus elleni harc közben tö­möríti a dolgozó tömegeket, szervezi és új győzelmek felé vezeti a dolgo­zókat a szocializmus építéséért, a béke megőrzéséért folytatott harc-« ban. A két testvérpárt küldöttsége meg­állapítja, hogy az imperialista hatal­mak annak ellenére, hogy magyar- országi és egyiptomi akcióik ku­darccal végződtek, továbbra is foly­tatják agresszív imperialista kül­politikájukat. Az amerikai imperia­lizmus az úgynevezett Eisenhower- doktrina segítségével akarja maga alá rendelni a Közép- és Közel-Kelet népeit és arra törekszik, hogy a nem­zetközi feszültség fokozásával új há­borús tűzfészket teremtsen a világé térségében. A jordániai események, ahol az amerikai imperialisták köz­vetlen részvétele mellett a belső re­akciós erők megvonták az állampol­gárok demokratikus szabadságjogait, betiltották az összes demokratikus politikai pártokat és szervezeteket, szemléltetően mutatják, hogy hova vezet az amerikai imperialisták gyár matosító politikája. A két párt képviselői kifejezik testvéri szolidaritásukat a gyarmati és függő helyzetben levő népek ha­ladó és hazafias erőinek bátor har­cával, amely az imperialista iga alóli felszabadulásra, szabadságuk és nemzeti függetlenségük kivívására irányul. A két testvérpárt küldöttsége ki­jelenti, hogy Nyugat-Németország és más az Északatlanti Szövetség más tagállamainak atomfegyverekkel való felfegyverzése és más országok atomtámaszpontjainak felszámolása a Szovjetunió és a népi demokra­tikus államok elleni támadásra olyan lépések, amelyek fokozzák az új im­perialista világháború veszélyét. Ez az új háború elsősorban azokra a népekre nézve jelent nagy veszélyt, amelyek területén ilyen atomtámasz­pontok vannak. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttségei kifejezik a két párt és a két nép megingathatatlan szándé­kát, hogy az eddiginél is erélyeseb­ben harcoljanak az egyes országok és népek közötti bizalom megszilár­dításáért, az imperialista agresszív köröknek a béke megbontására irá­nyuló kísérletei ellen, a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésé­ért. E politikájuknak megfelelően minden eszközzel támogatják a Szovjetunió kormányának pozi­tív javaslatait, amelyek célja a nemzetközi béke megóvása, a lefegyverzés és a nukleáris fegy­verekkel való kísérletek betil­tása. Az utóbbi időben az imperialista hatalmak a propaganda minden esz­közét felhasználva reklámozzák az általuk kitalált, úgynevezett „nem­zeti kommunizmust.” Nacionalista hangulatot szítanak, nagy erőfeszí­tésekei tesznek, hogy szakadást idéz­zenek elő a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, hogy éket verjenek a szocialista tábor országai közé, hogy szembeállítsák egymással a szocialista országokat, akik béké­ben óhajtanak élni valamennyi nép­pel. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt a proletárinternacionalizmus eszméi ­hez híven rendkívüli fontosságú feladatuk­nak tekinti, hogy határozottan visszaverjék az imperialisták minden ilyen kísérletét, fáradhatatlanul munkálkodnak a szocialista országok közötti kölcsö­nös együttműködés és testvéri vi­szony sokoldalú feljesztésén, to­vábbá álhatatosan harcolnak a hatal­mas Szovjetunió vezette szocia­lista tábor egységének megőrzé­séért megszilárdításáért. A két párt küldöttsége megál'a- podott abban, hogy a kommunista mozgalom megbonthatatlan egységé­nek talaján állva minden erőjükkel küzdeni fognak minden ország kom­munista és munkáspártjai egységé­nek és összefogásának, valamint együttműködésének további megerő­sítéséért. A két párt országainak dolgozóit a jövőben is a proletárinternaciona­lizmus, a világ dolgozóival való test­véri szolidaritás szellemében a pol­gári nacionalizmus mindenfajta meg­nyilvánulásával szembeni harc és a marxista—leninista tanítás iránti hű­ség szellemében nevelik. Megállapít, ják, hogy a marxizmus—leninizmus tevékenységükben megingathatat­lanul a marxista—leninista ta­nítás elvi politikáját követik, amelyet a két ország konkrét körül­ményeinek, nemzeti hagyományai­nak és gazdasági sajátosságainak megfelelően alkalmaznak. A szocia­lizmus felépítésében a saját tapasz­talatok felhasználásával párhuzamo­san továbbra is a testvéri kommu­nista és munkáspártok tapasztalatai­ra és mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjának a nemzet­közi kommunista és munkásmozga­lom vezető erejének gazdag törté­nelmi tapasztalataira fognak támasz­kodni. A tárgyalások résztvevői hangsú­lyozzák, hogy a kommunista és mun­káspártok közötti kapcsolatok, talál­kozások kiszélesítése hasznos és célszerű. Elengedhetetlen a munkásmoz­galom elméleti és gyakorlati kér­déseinek közös megvitatásai a jelenlegi helyzet legfontosabb problé­máival kapcsolatos véleménycsere szem­pontjából. A Bolgár Kommunista Párt és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt mindent el- ! követ annak érdekében, bogy széleskörű í kapcsolatokat létesítsen minden olyan | párttal és csoportosulással, amely el- I ismeri a szocializmus eszméinek helyes­ségét, hogy minél jobban előmozdítsa a nemzetközi munkásmozgalom hatékony­ságát a szocializmusért és a béke meg­őrzéséért harcoló erők cselekvési egy­ségéért. A két párt képviselői kijelentik, hogy eltökélt szándékuk továbbra is erősíteni és mélyítem a Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt, va­lamint a bolgár és a magyar nép kö­zötti kapcsolatokat és testvéri együttmű­ködést. Ebből a célból a jövőben fokozni fogják a két párt képviselőinek találko­zóit, a két országot érdeklő kül- és bel­politikai kérdések megvitatása és a szo­cialista építés közben szerzett tapaszta­latok kicserélése céljából. Megállapítást nyert, hogy a Bolgár Kommunista Párt tapasztalata a mező- gazdaság szocialista átszervezése terén és az ebben az irányban elért sikerek igen értékesek a Magyar Szocialista Munkás­párt számára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a szocialista iparosítás során szerzett tapasztalatai viszont hasznosak lehetnek a Bolgár Kommunista Párt szá­mára. A két párt képviselői úgy vélik, hogy éppen ezért hasznos és célszerű közvetlen kap­csolatok létesítése egyes mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, ipari üzemek és állami intézmények párt- szervezetei között, tapasztalatcsere céljából. / A Bolgár Kommunista Párt és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt küldöttsé­gei kifejezik mély meggyőződésüket, hogy ez a találkozás és az elfogadott ha­tározatok hozzájárulnak a két testvér­párt egvüttműködösének továbbfejleszté­séhez, eredményes harcukhoz a marxiz- mus-leninizmus zászlaja alatt a szocializ­musnak a Bolgár Népköztársaságban és a Magyar Népköztársaságban való sike­res felépítéséhez, a hatalmas szocialista tábor további megszilárdításához és a világbéke megőrzéséhez. nizmust ellenséges irányzatoknak tart, mert a kommunizmus elszakít- hatatlanul egybeforrt a proletár- internacionalizmus eszméjével. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt ab­ból kiindulva, hogy a szocializmus felépítésének alapvető törvényszerű­ségei közösek minden országban, A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége megbízásából: KADAR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottságának elnöke A Bolgár Kommunista Párt küldöttsége megbízásából: TODOR ZSIVKOV a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának első titkára A bolgár—magyar tárgyalások az őszinte barátság, testvériség és köl­csönös megértés jegyében zajlottak le. A tárgyalások végeztével kiadott kormány- és pártnyilatkozat azt mu­tatja, hogy a nemzetközi helyzet meg­ítélésében, a két országot érintő kér­désekben kölcsönös megértés és tel­jes egyetértés nyilvánult meg. A bol­gár kormány- és pártküldöttség ma­gyarországi látogatása a két nép ba­rátságának nagyszerű megnyilvánu­lása volt, amint ezt a közös kormány- nyilatkozat is hangsúlyozza. A magyar—bolgár baráti kapcsola­tok nem mai keletűek. Népeink ba­rátságának történelmi hagyományai vannak, s nem véletlen, hogy a sza­badságharc bukása után Kossuth La­jos a testvéri bolgár nép körében ta­lált menedéket. Ez az igaz barátság azonban csak akkor tudott valóban elmélyülni, amikor a Szovjetunió tör­ténelmi győzelme megnyitotta az utat a két nép barátsága és együttműkö­dése előtt. Ettől kezdve a két nép útja együtt haladt a szocializmus épí­tésében, amit az 1948-ban kötött ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés is elősegített. A bolgár nép igaz és őszinte ba­rátsága az ellenforradalom nehéz nap­jaiban mutatkozott meg igazán. Azonnal felismerték és kimondták az októberi események ellenforradalmi jellegét, s ez a felismerés is segítette a magyar nép legjobbjait, hogy habo­zás nélkül, határozottan kell fellép­niük a szocialista vívmányok, a nép hatalmának megvédéséért. Az ellen- forradalom leverése után minden ere­jükkel támogatták a magyar népet és a forradalmi munkás-paraszt kor­mányt s ez a támogatás hatékony gazdasági segítségben is -megnyilvá­nult. A bolgár kormány- és pártküldött­ségnek most alkalma volt tapasztalni, hogy a szocialista országok össze­fogása nem volt hiábavaló. A Magyar Szocialista Munkáspárt megedződve került ki az ellenforradalom tüzéből, s biztosan halad népünk élén a szo­cializmus építésének útján. A bolgár—magyar tárgyalások újabb bizonyítékai voltak barátságunknak, a szocialista országok közötti egység­nek. Ez pedig a béke, a haladás erői­nek egységét is jelenti, s ezzel a Buda­pesten lezajlott tárgyalások az utóbbi hónapok egyik fontos nemzetközi ese­ményévé váltak.

Next

/
Thumbnails
Contents