Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-05 / 130. szám

VOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! II. ÉVFOLYAM, 130. SZÄM. ÁRA: 50 FILLÉR. SZERDA, 1957 JÚNIUS 5. A gazdaságosabb gazdálkodás útján. •. (3. oldal) Kisvejkén nem a nemzetiségi ellentétekből adódnak a problémák (4. oldal) Á labdarúgók átigazolási szabályzatáról (6. oldal) Folytatja tanácskozásait az országgyűlés Az országgyűlés hétfői ülésén Kiss Árpád és Antes István beszámolója után elsőnek Olt Károly, a . terv- és költségvetési bizottság elnöke az évi költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat előadója emel­kedett szólásra. Hangoztatta, hogy a korábbi évektől elté­rően a költségvetést nemcsak a terv- és költségvetési bizottság vi­tatta meg, hanem csaknem valameny nyi bizottság szakágazatonként is. így a költségvetés előzetes megvita­tásán a képviselők több mint két­harmada résztvett. . Megállapította, hc-gy mind a tervet, mind a költ­ésvetést a józan mérséklet és reali­tás jellemzi. Beszélt a nemzeti jö­vedelem nagymértékű visszaesésé­ről s hangoztatta: az, hegy a maxi­mális fogyasztási alapot biztosítjuk s erre a célra vagyunk kénytelenek a nemzeti jövedelmet fordítani, együttjár azzal, hogy beruházásra rendkívül alacsony összegeket fordít hatunk. A népgazdasági terv szerint az ipari termelés az 1956, évi ténylege­sen elért szinthez képest 2,4 száza­lékkal emelkedik. Az iparon belül 9 százalékkal emelkedik a könnyűipar és élelmiszeripar termelése. 4 száza­lékkal csökken a nehéziparé. A pnsző gazdasági termelés 3,2 százalékkal emelkedik a tavalyihoz viszonyítva. Ezután a vállalati bevételek csökke­néséről, a lakosság adó- és illeték- befizetéseiről szólott s hangsúlyozta, hog3r az adóelőirányzat növekedése nem adóemelés következménye, ha­nem azért állt elő mert az adózók száma emelkedett a mezőgazdaság­ban, kisiparban és kiskereskedelem­ben és figyelembe kell venni a ta­valyról elmaradt adóbefizetéseket is. A 33,7 milliárdos gazdasági kiadási tételről szólva, hangsúlyozta, hogy ebből kell fedezni a termelés pénz­ellátását, valamint a legszüksége­sebb beruházásokat. Szűkre szabott lehetőségeink között is nagy figyel­met szentelünk a mezőgazdaság fej­lesztésére, mert az elmúlt években ez a fontos termelési águnk elma­radt az ipar fejlesztése mögött. Olt Károly is hangoztatta az egy munkásra eső termelési érték növe­lésének, a magas önköltség csökken­tésének feltétlen szükségességét. Utalt arra, hogy szociális és kul­turális célokra 1,1 milliárd forinttal, egészségügyi célokra 12,6 százalék­kal többet fordítunk, mint tavaly. A rendelőintézetek rendelési ideje az Előirányzat helyesebb beosztásával napi 600 órával nő, 90 új orvosi kör zetet állítunk be. Több a férőhely a szociális otthonokban is. Az üdülte­tésre fordított 158 millió forint mint­egy 160 000 felnőtt és 33 060 gyermek üdültetését teszi lehetővé. A nyug­ellátás költségei 375 millióval emel­kedtek, az abban részesülők száma 35 000 fővel nőtt. Emelkedik az egy főre eső nyugdíj összege is. A kulturális célokra fordítandó négymilliard forintból háromezerrel növeljük az óvodai férőhelyek szá­rnál az alsófokú oktatás túlzsúfolt­sását 275 új tanterem csökkenti. 367 millió forintot fordítunk 70 000 ipari tanuló, képzésére, tanulmányi idejük felemelésére. A középfokú oktatási intézmények kiadási előirányzata 3800 középiskolai tanulócsoport, to­vábbá 30 000 középiskolai tanuló diákotthoni elhelyezését biztosítja. Felsőfokú oktatási intézményeink­ben 38 000 hallgató oktatási költsé­geit fedezzük. Bővítik a miskolci, veszprémi és budapesti műszaki egyetemet. Az egyetemi hallgatók több mint 90 százaléka kap ösztön­díjat. Népművelési intézmények fenn­tartására 276, sportlétesítmények tá­mogatására 74 milliót fordít az ál­lam. A honvédelmi kiadások a tavalyi 4085 millióról 1912 millióra csökken­tek. A csökkenés ellenére fokozott mértékben biztosítani tudtuk hatá­rainkat, a nyugodt építőmunka, a belső rend védelmét. A rend- és jog- biztonsági kiadások előirányzata 2049 millióról 1988 millióra csökkent, igazgatásra a tavalyi 2064 millió he­lyett 1662 milliót költünk. Ezt a lét­számcsökkentés és összevonások mellett elősegítették olyan takaré­kossági intézkedések, mint az állami autók számának és használatának csökkentése, a kiküldetési költségek mérséklése, és hivatali célra hasz­nált lakások felszabadítása. A tanácsi költségvetési irányzat 6847 millióról 7403 millióra emelke­dik. Ezután a terv. és költségvetési bi­zottságban az előirányzatok megvita­tása során elhangzott módosító ja­vaslatokról beszélt. A kiadások emelésére tett javasla­tok teljes összege 69 millió forint. Fedezetükre az illetékbevételek elő­irányzatát és az állami gazdaságok részére előirányzott veszteségtérí­tést, másrészt a költségvetési tarta­lék 30 millió forintos csökkentését javasolják. Ilyen módon a költségve­tésegyenlegét a módosítások nem be­folyásolják. A bizottság nevében javasolta az 1957. évi állami költségvetés elfoga­dását. Ezután Friss István arról beszélt, hegy tervünk és költségvetésünk reálisan megalapozott és senki sem mondhatja, hogy túlzottan feszített, vagy irreális. Beszélt arról, hogy a költségvetésnek bizonyos szépség­hibái is vannak, mint a beruházások alacsony színvonala, valamint az a tény. hogy a fogyasztásra és felhal­mozásra. jutó összegek csak külföldi segítséggel elégíthető ki együttesen. Utalt arra, hogy ebben az évben kül­kereskedelmi adósságaink lényege­sen emelkednek, mert a mai terme­léssel és fogyasztással. csak olyan külkereskedelmet tudunk lebonyolí­tani. amelyben a behozatal lényege­sen nagyobb a kivitelnél. De rámu­tatott arra is, hogy így tervünk és költségvetésünk megoldja ez idei problémáinkat és ezek között a kö­rülmények között a lehető legjobbat adja. Beszélt kihasználatlan lehetősé­geinkről, a takarékoságról és a bér­fegyelemről, majd a közelmúlt gaz­daságpolitikájának néhány vonását ismertette. Befejezésül hangoztatta, hogy egész népünk munkája, lelkesedése, szorgalma és kitartása a biztosítéka feladataink sikeres megoldásának. Friss István után Varga Károly következett szólásra, majd Bognár József a mezőgazdaságról szólva töb bek között arról beszélt, hogy a terv- javaslat és egész gazdasági helyze­tünk egyik ’legnagyobb pozitívuma a belterjes irányú fejlődés elősegí­tése. Az első napi ülés Juhász Imréné felszólalásával fejeződött be. Az országgyűlés keddi ülése Az országgyűlés kedden folytatta az 1957. évi költségvetési törvényjavaslat és az 1957. évi népgazdasági terv együt­tes tárgyalását. Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Antos Ist­ván, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Horváth Imre, Incze Sándor, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Jó- zsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kor­mány tagjai. Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyban ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést, Vass Istvánné, az országgyű­lés alelnöke nyitotta meg, majd bejelen­tette, hogy Nagy János képviselő inter­pellációt nyújtott be a kormányhoz a mezőgazdasági termények felvásárlása tárgyában. Barcs Sándor felszólalása A vitában elsőnek Barcs Sándor kép­viselő a külügyi tárca költségvetéséhez szólt hozzá. — Ami a magyar külpolitikát illeti — mondotta — az a korábbi évek fo­lyamán kialakult és jól bevált alap­elvekre épül. Ezek az alapelvek: szoros barátság a Szovjetunió­val és a népi demokratikus or­szágokkal, résztvétel a világ- békemozgalomban és a békés egymás mellett élés elve. — Az elmúlt év őszén a hazai reak­ció külföldi szövetségeseire támaszkodva, a magyar külpolitika ellen is támadást intézett. Ez a támadás, amely éket akart verni a magyar és a szovjet nép közé, Magyarország és a népi demokratikus államok közé, szégyenteljes kudarcba fulladt. A Szovjetunióval és a szocializ­must építő országokkal, ezeknek népeivel talán soha sem volt olyan szoros és baráti a kapcso­latunk, nfint most. Barcs Sándor ezután annak a megálla­podásnak a jelentőségéről beszélt, ame­lyet a Magyarország területén tartóz­kodó szovjet csapatok helyzetéről hoztak létre és írtak alá a két állam képviselői, majd arról beszélt, hogy érthetetlen, miért maradt távol az amerikai követség az amerikai hősök tiszteletére rendezett ünnepségünktől és miért nem képvisel­tette magát a 150 évvel ezelőtt született halhatatlan amerikai poéta, Longfellow emléke előtt tisztelgő ünnepélyen. A magyar külügyminisztérium leg­utóbb jegyzéket nyújtott át az amerikai követségnek. Gondolom, a jegyzéknek teljesen igaza van abban, hogy egy or­szág diplomáciai képviselői arra valók, hogy egy másik országgal ápolják a kap­csolatokat és fejlesszék a, jóviszonyt. Ná­lunk a Horthy-rendszer alatt a budapesti amerikai követség becsülettel és mara­déktalanul eleget is tett ennek a hiva­tásának, noha meg kell jegyeznem, hogy a Horthy-rendszer alatt jóviszonyt nem egyszer kevesebb amerikai diplomata ápolta, mint amennyi nem ápolja most. (Derültség.) Igaza van a jegyzéknek ab­ban, hogy ebhez a mostani, lázasnak egyáltalán nem mondható tevékenység­hez kevesebb amerikai diplomata bősé­gesen elegendő volna. A leszerelés kérdése Ezután a képviselő arról szólott, hogy a magyar diplomácia az utóbbi hónapok alatt több állammal épített ki jóviszonyt, majd a következőket mondotta: — Bármerre járt az ember az ország­ban, vagy akár az ország határain túl, mindig visszatérő téma. vajon lesz-e háború, vajon megegyeznek-e a világ vezető nagyhatalmai. A jelekből arra kö­vetkeztetek, hogy nem lesz háborúi“ és hogy az emberiségre hosszú, békés idő­szak vár. Ez a békés időszak azonban egyelőre nem a nyugalmas béke időszaka lesz és egy-kettőre nem is válik azzá. Hosszú és rögös lesz addig az út. Bizo­nyára lesznek majd megtorpanások, ki­térők és visszafordulások is. Mindezt per­sze n'em azért mondom, mintha most már nem lenne szükség a békemozgalomra. Hangoztatta: a londoni konferencia első szakaszában úgy látszik, hogy bízhatunk, ha nem is egy átfogó nagy leszerelési egyezmény megkötésében, de részleges eredmény elérésében. Bizonyos, hogy a teljes leszerelés kér­dése nem terülj asztalkám, türelemre, igen sok türelemre és alighanem évekre fesz szükség, hogy a béke erői döntő győzelmet arathassanak. Van azonban va­lami, amivel nem várhatunk és ami min­dennél sürgősebb, és ez az atomrobban­tási kísérletek megszüntetése. Ezután Barcs Sándor amerikai forrás­ból vett példákkal a kísérletek romboló hatását ismertette: Az amerikai Gallup közvélemény­kutató intézet megállapítja, hogy az Egyesült Államok felnőtt lakosságá­nak több mint 60 százaléka követeli a robbantások megszüntetését. A tiltakozás hangja mindenütt nö­vekszik. Ugyanakkor azonban meg kell látnunk azt is, hogy az imperia­lista országok urait ez teljesen hide­gen hagyja. Strucc módjára homokba dugják fejüket, és úgy folytatják a robbantási kísérleteket, mintha azok semmiféle veszéllyel nem járnának. A Szovjetunió — hangoztatta — nemcsak a maga, hanem a proletár­internacionalizmus védelmében nyúlt az atombomba és hidrogén- bomba gyártásának eszközéhez. Ugyanakkor azonban a Szovjetunió vetette fel a rob­bantási kísérletek megtiltásának kérdését és a Szovjetunió har­col következetesen ennek érde­kében. Barcs Sándor ezután a külügyi bi­zottság nevében javasolta, hogy a magyar országgyűlés forduljon felhí­vással az Interparlamentáris Unió­hoz s ? felhívás szövegét, mint haté rozati javaslatot az országgyűlés elé terjesztette. Mélységesen áthatva attól a fele­lősségtől — hangzik a felhívásban —• amely a világ minden parlament­iére, s így ránk is hárul, javasoljuk, hegy az Interparlamentáris Unió foglaljon állást a nukleáris robban­tási kísérletek betiltása ügyében, s ennek érdekében soronkövetkező plenáris ülésen tűzze napirendre ezt a kérdést. Barcs Sándor a külügyi tárca költ­ségvetését elfogadta. Balogh József országgyűlési kép­viselő a honvédelmi tárca költségve­téséhez szólt hozzá. Bevezetőben alá­húzta, hogy az ellenforradalmi tá­madás idején a magyar nép szabad­ságát a szocialista országok nagy védelmi közössége, a varsói egyez­ményben részvevő országok szolida­ritása mentette meg. Nem véletlen — folytatta —, hogy az ellenforradalom éppen e szövet­ség és Magyarországnak ebben a szövetségben való részvétele ellen indította legádázabb rohamát. A var­sói egyezményt — hangoztatta — csak Nagy Imre és áruló csoportja mondotta fel, de nem mondotta fel a hazáját és a szocializmust szerető magyar dolgozó nép. (Taps.) Kisebb előirányzat a honvédelmi kiadásokra A továbbiakban elmondta, hogy a költségvetés ebben az évben lénye­gesen kevesebbet irányoz elő a hon­védelmi kiadásokra. Az előirányzott összeg az adott körülmények között mégis reális és indokolt, mert az el­lenforradalom közel 20 milliárd fo­rintos kárt okozott. Ugyanakkor a honvédelmi kiadások csökkentését lehetővé tette a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormányai között létrejött megegyezés, amely­nek értelmében szovjet fegyveres erők állomásoznak ideiglenesen ha­zánk területén. így a szovjet csapa­tok jelenléte megnyugtató biztosíték népünk számára egy esetleges im­perialista agresszió ellen. A Szovjet­unió ezzel újabb segítséget nyújt ha­zánknak, mert lehetővé válik, hogy mi a népgazdaság helyreállítására fordítsuk anyagi erőink és eszköze­ink zömét. — Népünk számára a hadsereg fenn­tartása és fejlesztése nem reprezentatív dolog, hanem létérdek. Békénk, bizton­ságunk és fejlődésünk nélkülözhetetlen feltétele. Ha az imperialisták továbbra is folytatják — már pedig egyelőre min­den jel arra mutat, hogy folytatják — háborús készülődéseiket, feltétlenül szük­séges, hogy a következő években, sőt már a jövő évben, lényegesen nagyobb gondot fordítsunk a honvédelemre és lehetőségeinkhez képest biztosítsuk mind­azokat az anyagi eszközöket, amelyek egy korszerűen felszerelt hadsereg szá­mára szükségesek — mondotta. A költségvetést az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents