Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-30 / 152. szám

1957. JtNIUS 30­TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Míg elbírom a fegyvert 'Vatumiafú levét M unkásőrök között vagyok Konyhádon. Fegyver, gép­pisztoly tisztításra készülnek. Csak egy nézi őket, mintha neki nem jutott volna, Bíró Imre. — Nekem nagyobb „hangszerem“ van, mint ezek — válaszolja kérdésemre. S szinte áhítattal ejti ki: — golyó­szóró. A szovjet partizánok közt is ez volt a fegyverem, s hulltak is a fasiszták. De addig, s azóta mos­tanáig bizony hosszú, hosszú volt s néha keserves az út. S a történet az idős harcos ajkán, mint film­kocka pereg, pereg egymásután, idézve a múltat, tanítva, biztatva a jelent, előremutatva a szebb, bol­dogabb jövőért folyó küzdelem­ben. A fiatal Bíró Imre még 16 éves, de már résztvesz a munkások, pa­rasztok felszabadításáért indult harcban. A kommunisták akkori­ban Orosházán, a Petőfi dalárdá­ban húzódtak meg. A sokszor em­bertelen bánásmód azonban min­dig kiugratta igazi érzéseit. Volt is sok-sok pofon érte, de mind ke­vesebb munka a festő szakmában, így, ha sikerült, szüleivel együtt a kulákok portáján dolgoztak aratás- cséplés, tengeri szedés idején. De itt sem volt becsülete az igaz be­szédet terjesztő embernek. Volt te­hát vándorlás egyik helyről a má­sikra. 1943 áprilisa. Ez volt aztán az igazi vándorlás kezdete. Mint a sze gedi utászzászlóalj katonája az igaz ságtalan, hódító háború közepébe, a brianszki erdőbe került. A kom­munista szív itt sem nyughatott. Múltja megéreztette vele: nem igazság ez, hisz azok még egy szó­val se bántották őket. Inkább visszafelé kéne azt a puskát fordí­tani az urakra. És akadt 21 ember1, vele együtt, akik hasonlóképpen gondolkodtak. Akadt egy partizán is, aki elve­zette őket övéihez. Az igaz, nem ment minden simán, mert mikor tettre, menésre került a sor, egy az árulást választotta... De akkor már segítettek a partizánok is. 1V| őst van elemében, mikor a szabadságért küzdhet. Ne­hézség? Hát az is van? Nem is­meri, 200—400 kilométerre a front­vonaltól a németek közt akadályozza, írtja őket, ahogy tudja. Bizonyíték az a 9 golyóverte sebhely is a lá­bán. Egy 200-as német csoport fel­számolása volt a cél, s ejtőernyő­vel dobták le őket közéjük. E köz­ben kapta a sebeket. A németek mind egy szálig életükkel fizettek. Maga a parancsnok, a híres Maka­renko öccse szedte ki a golyókat ezután egy bicskával a lábából. És következtek a többi, össze­sen 32 önkéntes vállalkozás: egy- egy falu állatállományának meg­mentése a németek elől. Lengyel-£ országban két internáló tábor fel­szabadítása, alagútak, hidak rob­bantása, stb. A ritka kitüntetések is azt mu­tatják, bátor, kemény ember volt ott is Bíró Imre. A háború után ott van az orosházi kommunista pártban. Dolgozik fá­radhatatlanul bárhova állítja a párt, a nép ügye. Majd Bonyhádra kerülve itt sem cselekszik másként. * 1956 októberében újra kísértett a múlt, s mi fájt neki legjobban: nem volt fegyvere, megmutatni az ellenforradalmároknak a munká­sok erejét s móresre tanítani őket. De azért a fenyegetések, gúnyoló­dások — maga még kint mer jár­kálni; te kétszeresen bűnös vagy, mert nemcsak kommunista vagy, de partizán is voltál — nem rémí­tették meg, bátran beszélt, felvilá­gosított. « • C most, amikor fegyveresen is ^ szükség van a bátrakra, az erősekre, újra itt áll, s kedves „hangszerét“ emlegetve így fejezi ki véleményét, elhatározását a munkásőrséggel kapcsolatban: „Az leszek (munkásőr), míg annyi erőm lesz, hogy elbírom a fegyvert.“ (i—e) Hat nap Csehszlovákiában A tengelici Petőfi Tsss külföldön járt tagjainak tapasztalataiból II. alkalmazzák a gépeket. A gabona termelése teljes egészében gépesí- Az élet gyakran módosítja még a tett. A betakarítást korszerű kom- legjobb terveket is. A mi tervünk is bájnokkal végzik. A kézi kaszálás módosult. Eredetileg úgy terveztük, szinte ismeretlen fogalommá kezd hogy 3—4 napot töltünk vendéglátó- lenni. Gépesítve vannak az olyan inknál a berencsi termelőszövetkezet munkák is, mint a kukorica-törés, ben. A szlovák elvtársak vendég- fogadó marasztalásából ezt az időt duplájára kellett emelnünk és egy falu helyett bejártuk az egész Nyitra völgyét. E vidéknek a múltban egyáltalán nem volt ipara. Ma már sok kor­szerű üzemmel rendelkezik. Láttunk villamos hőerőművet, amely kizáró­lag hazánk részére termel elektro­mos áramot. Láttuk a „Batya“ cipő­gyárat, amely a régi üzemhez ké­pest valóságos gyártelep. Nyitra mellett hatalmas gyógyszergyár épül. répaszedés, sőt még a trágya-rako­dás és szórás is. Nagy segítséget kapnak a szocialista ipartól, de ők is ellátják az ipart nagymennyi­ségű mezőgazdasági termékkel és élelemmel. A mezőgazdasági hoza­mok a mieinknél jóval magasabbak. Szembetűnő volt számunkra, hogy a szövetkezeti tagok részesedésében nem a természetbeni osztalék játszik döntő szerepet hanem a pénz. Az egy munkaegységre eső jöve­delem háromnegyed részét a pénz­beli részesedés teszi ki. Gabonából is csak a család szükségleteinek Szembetűnő volt számunkra, hogy megfelelő mennyiséget osztanak szét rengeteg a magánépítkezés. Kis fal vakban is egész utcákat építettek. Különösen sok termelőszövetkezeti tag épít modem családi házat. Az osztrák—magyar monarchia idején a szlovákok a többszáz kilo­méterre lévő Nagy Alföldre jártak dolgozni a nyári munkák idején, hogy megszerezzék a szűkös télire valót. A földesúri osztály arra hasz­nálta fel őket, hogy leszorítsák az építésére, egyébként is alacsony mezőgazdasá­gi béreket. Ma Szlovákiában öröm­teli a nép élete. Mindenféle kor­szerű, belterjesen gazdálkodó ter­melőszövetkezeteket láttunk. Ahol az emberi munkát kímélik, bátran a tagok között. A többit közösen ér­tékesítik, átadják az államnak. Ez is az egyik titka annak, hogy a rend szeresen, havonta fizetett munka­egységelőlegen túl év végén a szö­vetkezeti tagok nagy pénzösszeghez jutnak, melyet tetszésük szerint használnak fel, bútor, háztartási be­rendezések, motorkerékpár, stb. vá­sárlásra és igen sokan családi ház Jövedelmük fő forrása az évről évre belterjesebben működő gazda­ság. (Folytatjuk.) Simo Éli fa — mint meteorológus Mostanában sok találgatásra ad okot az időjárás. Olyan szeszélyes, mint némelyik fiatal lány és az em­ber nem tudja hogy a vasárnapi ki­rándulásra a fürdőruhát, vagy a téli­kabátot készítse elő. Barométertulaj­donosnak kevés ember nevezheti ma­gát, a meteorológusok időjáráskalku­lációja a közhiedelem szerint viszont olyan, mint „város az ingoványon”. A lengyelt mezőgazdasági techni­kum tanulói viszont két-három nap­pal előbb észreveszik az időjárásvál­tozást. Csupán az ablakon kell kite- kinteniök. És honnan állapítják meg az időjárásváltozást? Mindjárt a park szélén ott áll két hatalmas vérbükk, azok mutatják, ha az időjárásban változás történik a közeli napokban. Sokéves megfigyelés szerint a vérbükk levelei, mielőtt az idő hűvösebbre, rosszabbra fordulna, sötét, zöldes színt öltenek és ahogyan jobbra változik az idő, úgy nyeri vissza vérpiros színét a hatalmas lombkorona. Azt még nem sikerült kideríteni hogyan ,,érzi meg” előre az időváltozást a Bél-Amerikából származó fa, de azt állítják a lengye- liek jobb időjós, mint némelykor a meteorológusok. f”sendes az alsóvárosi temető, ahol mártírjaink síremléke van el­^ helyezve, melyet 1946-ban az 1919-es kommunisták kezdeménye­zésére, a város dolgozói kegyeletből emeltek. Egy árva lelket sem lehet látni a temetőben. Az alkonyba nyúló csendet néha madár csicsergés za­varja meg. Olvasom a neveket az emléktáblán. Mind jó ismerősöm, akik fiatalon adták oda életüket a magyar munkásosztály által kivívott sza­badságért, függetlenségért. Szemem akaratlanul is a legfiatalabb, az alig 19 éves Kovacsics György nevén akad meg, a szekszárdi ifjúmunkások szeretett, legkedve­sebb barátján. Könnyekkel telik m,eg a szemem és könnyeimen keresztül elvonul az 1919-es vérgőzös szekszárdi, augusztusi két vasárnap. Látom magam előtt a mindenre elszánt kis kommunista csoportot, — köztük Kovacsics György elvtársat, — amint a darutollas pribékek között vonultak utolsó útjukra... A kis csoport a Garay-térre ér. Kovacsics György elvtárs hirtelen egy pillanatra megállj felnéz az ifjúmunkások emeleti helyiségére, ahol néhány napja még fiatal elvtársai között volt. Mintha onnan, fiatal bará­taitól várna segítséget. Letörli arcáról a verítéket. Segítséget vár? Hiába vár, hisz az ifjúmunkások minden megmozdulását a pribékek már csírájá­ban elfojtották fegyvereikkel. Az ifjúmunkások százai vannak bebörtö­nözve és féktelen terror alatt. Pillanatokig tétovázik, majd kihúzza ma­gát és határozottan megy a biztos halálba ... A kommunistákat, elvtársainkat a vasúti töltés oldalára állítják egy sorban. A darutollas pribékek sortűzhöz készülődnek. Berták Róbertné elvtársnőt, az egyedüli nőt, félre állítják és így neki végig kell néznie a kivégzést. Kovacsics György elvtárs elszántan néz szembe hóhéraival. Most már mindennel leszámolt, tudja, hogy halál vár rá. Nincs részére menekvés, de kommunistához méltóan akarja életét adni a munkásosztályért, a pártért, a Tanácsköztársaságért. Felemelt fejjel teszi me9 az utolsó lépé­seket. Vértői patakzó arcát utoljára letörli és búcsúzik: ,,Éljen a Magyar Tanácsköztársaság! Éljen a magyar munkásosztály reménysége, a magyar kommunista ifjúság!” — kiáltja. Ebben a pillanatban harsányan felhal- latszik a vezényszó: „Sortűz!” Az elvtársak a sortűz után elterülnek a vasúti töltés oldalán, drága vérüket issza a föld. Egyedül Kovacsics György elvtársban van még élet. Teste megmozdul és felemeli kezét, mintha kegyelmet kérne... íratlan törvények szerint ez járna is. Azon­ban nincs irgalom, újabb vezényszó, sortűz hallatszik és Kovacsics György elvtársunk teste most már örökre földre hull. Elvtársaink életüket áldozták a nemzetközi és a magyar munkásosz­tály szebb, jobb jövőjéért. Vérüktől áztatott magyar föld ezreit adta az ifjú kommunistáknak, kik elvtársaink példamutatásán keresztül küzdöt­tek az új, szebb jövőért. Mártirsorsuk példakép volt a közel három évtizedes Horthy elnyomás elleni harcban. Újabb ezrek vettek részt az ifjúságból a kommunisták illegális harcában. Mártír életük világító fáklya volt, amelyet követtek. A baktat szőlő felöl utolsó sugarait küldi a Nap, mintha azt mon­daná: Legyen világító fáklya, példa ma is munkájuk, életük a nép ügyéért vívott elszánt harcuk. ...z----r A mezőgazdasági termények átlagos világpiaci árai Az utóbbi időben egyre többen ér­deklődnek. kémek tájékoztatást, a mezőgazdasági export cikkek világ piaci árára vonatkozóan. Áttekintés céljából közöljük a jelentősebb ► mezőgazdasági cikkek árát a magyar f határállomásig szállítva. £ •» A felsorolt árak. export minőségű és export csomagolású árura vonat-AAAAAAAAAAAAAAAAA,IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA"li'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi koznak, az utolsó hónapokban kiala­kult átlagárak, fajták és minőség szerint. Az idénycikkek árai ■— mint a gyümölcs és a zöldség — természe­tesen gyakrabban változnak. A forintra történő átszámítás — külkereskedelmi vonatkozásban — a gyakorlatban 30 forint=l dollár alapján történik. Búza Dollár/'q 7.5 Rozs 6.— Rizs 13.— Árpa 7.— Kukorica 7.5 Étkezési bab 12.— Fajbab 32.— Napraforgó 14.— Mák 40 — Lucernamag 120.— Vörösheremag 80.— Szöszösbükköny 32.— Panonbükköny 35.— Tavaszbükköny 11.— Cukorrépamag 35.— Takarmányrépamag 35.— Fa.itaborsó 20.— Vaj 86.— Sajt 46.— Kendermag (vető) 40.— Sárgarépamag 80.— Salátamag 100.— Fűszerpaprika 54 — * Dollár /hl Badacsonyi bor 18.— Tokaji bor 60.— Spárga Dollár/q 39.— Téli alma 12.— Sárgabarack 14.— őszibarack 12.— Cremegeszőlő 7.— Hízott marha 43.— Szedett marha 32 — Nehézsertés 4L— Könnyűsertés 4L— Munkaló Dollár/db 215.— Tojás (1000 db) Dollár 25.5 Libamáj Dollár/q 688.— Toll 183.— Á szabad vallásgyakorlásról A forradalmi munkás-paraszt kormány többször is kijelentette, hogy mindenki számára biztosítja a szabad vallásgyakorlást. Ennek megvaló­sításáról bárki meggyőződhet: a templomok nyitva vannak, keresztelnek, hirdetik az igét, bérmálnak, úrvacsoráznak, áldoznak stb. A közelmúlt­ban megjelent a hittanbeiratások pontos időpontja is a napilapokban. Eze­ket a tényeket letagadni nem lehet. Mégis mindezek ellenére valahogy csorbát szenvedett a vallásgyakorlás szabadsága... A közelmúltban Dunaföldváron a plébános úr az egyik „szent’’ beszé­dében részletesen elemezte, miért van szükség a vallásoktatásra. A többi között kijelentette: „Minden szülőnek kötelessége ,aki gyermekét meg akarja óvni a rothadtságtól és a tudatlanságtól, hogy hittanra taníttassa”. Valóban jó szónoki fogás volt ez, hi szén melyik szülő az, aki nem akarja, hogy gyermeke becsületes, jóindulatú, illedelmes legyen és legalább annyit tudjon, mint szülei? Ilyen szülő nem igen van. Nos, tehát ahhoz, hogy valaki valamennyi jótulajdonsággal rendelkezzék, a dunaföldvári plébános úr szerint legalább is feltétlenül szükséges a hittan tanulás. Nincs szándékunkban most bizonyítani, hogy a vallás tanítása mennyire segíti vagy gátolja a jellemes emberek kialakítását, arról sem kívánunk vitázni, — bár tények bőségesen állnak rendelkezésünkre a vallás történetéből — hogy mennyire segíti vagy gátolja a hittan taní­tása a tudomány fejlődését. Nem kutatjuk azt, hogy mit ért rothadtságon és tudatlanságon a plébános úr, annyit azonban le kell szögezni: a duna­földvári plébános lelki terrorral akar minél több szülőt arra bírni, hogy gyermekét hittanra tanítássá. A lelki terror már eleve nem biztosítja Dunaföldváron a szabad val­lásgyakorlást. Avagy úgy értelmezi a plébános úr a szabad vallásgyakor­lást, hogy szabad kényszert, terrort alkalmazni a vallás gyakoroltatása érdekében? Pártklubot létesítettek Dombóvárott Érdekes és feltétlenül helyes kez­deményezése az a dombóvári járási és a városi MSZMP intéző bizottsá­gának, hogy a kommunisták részére pártklubot hoztak létre. A pártklub hivatalosan csak a közelmúltban kezdte meg tevékenységét, de hóna­pokkal ezelőtt már összegyűltek es­ténként a kommunisták a szabadide­jükben és szórakoztak, politizáltak, itt meghányták-vetették a község éle­tét, a szerzett tapasztalataikat. Az intézőbizottság a klub részére zenegépet, világvevő rádiót, sakkot, dominót, asztalitenisz felszerelést és egyéb más szórakoztató eszközöket, folyóiratokat és napilapokat biztosí­tott. A klub minden este nyitva van s ott az idős elvtársak, nyugdíjasok tartanak ügyeletet. A tervek szerint az intézőbizottság a klubban vitaesteket is rendszeresít, ahol mindenki kötetlen beszélgetés keretében elmondhatja véleményét a vitatott kérdésekről, érvelhetnek, magyarázhatnak, kifejthetik állás­pontjukat. A klub igen alkalmas fó­rumnak Ígérkezik erre a célra is. A pártklub keskenyfilmvetítő gép­pel is rendelkezik majd_ s alkalom- adtán párttörténeti és természettudo­mányi filmeket vetítenek. (legyen világító fáklya...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents