Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-30 / 152. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 JÚNIUS 30. VITA: Hogyan lehetne ismét életrehívni a Központi Művészeti Együttest? Viszonylag rövid idő alatt, közel négy cikk jelent meg a Tolna me­gyei Népújságban a Szekszárdi Köz­ponti Művészeti Együttesről, annak működéséről, sikereiről és megszű­néséről. A maga módján és a maga keretein belül mindegyik cikknek igaza volt. A bennük foglaltakkal csak egyetérteni lehet. Azzal azon­ban nem lehet egyetérteni, hogy egyik cikk sem mutatta meg a ki­vezető utat a kátyúból, amelybe az együttes munkája jutott. Mindegyik írás foglalkozott azzal, melyek vol­tak a felbomlás okai, arról azonban vajmi keveset beszéltek, hogyan le­hetne feltámasztani ezt a jónevű és jómultú együttest és nem kevésbé hogyan lehetne új alapokra fektetni működését? Mindegyik cikkben szó esett a megbecsülésről, helyesebben a meg­becsülés! hiányáról. Nos, hát ez is igaz, mert Szekszárdon többet ér egy kétlábas középcsatár, mint va­lamennyi kultúrcsoport együttvéve. Ez is oka a kulturális élet elhanya­goltságának, de ez még nem min­den. A Központi Együttes volt tagjai olyan igényekkel léptek fel — véle­ményem szerint teljesen jogosan , hogy az együttes, illetve a kultúrház a vidéki előadások során keletkező személyi kiadásokat valamilyen for­mában térítse meg. Erre nem volt lehetőség. Ez is oka a felbomlásnak, de még ez sem minden. Az együttes több tagja munkahe­lyén nem hogy előnyt — ezt nem is kívánja senki — sőt hátrányt szen­vedett amiatt, hogy műkedvelő szín­játszó, énekes, vagy táncos. Ez is oka a részvétlenségnek, de koránt­sem minden. Hazánkban nem azért lett tömeg­sport, tömegszenvedély, sőt tömeg- hisztéria a labdarúgás, mert alvadt 11 ember, aki kiválóan tudott bánni a bőrlabdával, hanem azért alakulha­tott ki egy „aranycsapat,’“ mert a leg kisebb falutól a fővárosig százak, ezrek, százezrek sportolnak, közülük persze legtöbben a labdarúgás hívei. Ez a példa kicsiben és ellenkező előjellel ráillik a Szekszárdi Köz­ponti Együttes munkájára is. Az együttes vezetősége, illetve vezetője összetoborzott tizenegynéhány em­bert. kétségtelenül a legjobbakat, akikből megalakult a Központi Együttes és akik vitathatatlanul szép előadásokkal gyönyörködtették a kö­zönséget. De ez az együttes gyökérte len volt, ez az együttes tömeg nél­kül maradt, vagyis, hogy eléggé rósz szül hangzó, de manapság sűrűn használt szóval éljek: nem volt tö­megbázisa. Ilyen hosszú bevezető után hadd tegyem meg szerény javaslatomat. A kultúrház jelenlegi összes felada­tainak fenntartása, sőt továbbfej­lesztése mellett legyen az „ifjúság háza.“ A Központi Együttes legyen a szekszárdi KISZ művészegyüttese. Támaszkodjék egész működésével a félezres szekszárdi KISZ tagságra és a város ma még szervezeten kívüli fiataljainak kulturális igényeire. Az ifjúsági szervezeten belül ugyanis sokan vannak, akik különböző mű­vészeti csoportokban tevékenyked­nek. Alkossák ezek legjobbjai a Központi Együttes tagságát. A Köz­ponti Együttes legyen egy minőségi fokozat, egy lépcsőfok felfelé, az alapszervezeti kultúrcsoportokból a nagyobb igényű művészeti munkáig, így tömegekből lehet válogatni, az együttes mögött áll egy nagylétszá­mú tömegszervezet, amely nemcsak az együttes állandó munkáját, hanem a műsorpolitika állandó javulását is elő tudja segíteni. Félezer KISZ tag­nak, mintegy 3000 fiatalnak jelen­leg nincs székháza Szekszárdon. Pe­dig emlékezzünk csak az ifjúsági mozgalom kezdeti éveire, amikor ép­pen az ifjúsági székház jelentette az alapját a jó szervezeti életnek. A jó szervezeti élet pedig a jó művé­szeti munkát is jelentheti és jelenti is. Tudom, hogy több ellentmondás­sal találkozik ez a javaslatom, de ha nem azt keressük, hogy melyek az akadályok, hanem azt, hogy mi szülhet eredményeket, akkor hi­szem, hogy ez is egyik kivezető út abból a hullámvölgyből, amelyben a kultúra ügye jelenleg Szekszárdon vám L. Gy Kultúrház vagy színház? A jó múltkor egy élvezetes elő­adást hallottam, melynek során az előadó magyar nemzeti sajátosság­ként jelölte meg, hogy a ló egyik ol­daláról a másikra esünk, majd visz- sza, ismét elveszítve a nyeregnyúj­totta egyensúly lehetőségét. Nagyon találóan jellemezhető ezzel a hason lattal a megye egyes községének, vá rosának kulturális élete is. Nem is szükséges évekre visszamenően fel­túrni az emlékeket, elég ha az el­múlt év hasonló időszakát nézzük meg, amikor az volt a probléma sok helyen, hogy kevés a hivatásos szí- nész-ny új tóttá előadás. Ez a probléma sok helyen egészsé­gesen oldódott meg, de van község, város, ahol annyira megoldódott, hogy most már csak színházak ját­szanak a kultúrházban, a műkedvelő csoportról senki nem beszél, legfel­jebb annyit, hogy az is létezett. Ne menjünk tovább, nézzük meg a Szekszárdi Városi Kultúrház ese­tét, ami itt van a szemünk előtt. A kultúrházban a közelmúltban min­den héten volt előadás, annyira, hogy már joggal nevezhetjük szín­háznak is, mert ezeket az előadáso­kat hivatásos színészek: a pécsi, a kecskeméti, az Állami Faluszínház, a Magyar Játékszín művészei tartot­ták. A közeljövőben még zsúfoltabb a program. Szombaton a Pécsi Nem­zeti Színház tartott előadást, holnap a kecskeméti, július 5-én ismét a kecskeméti színház, 8-án a Magyar Játékszín, 11-én az Állami Népi Együttes szerepel városunkban. Mindez dícséretreméltó dolog, de egy kultúrháznak nemcsak ez, első­sorban nem ez a feladata. Ezzel szemben például szakkörök nem mű­ködnek a kultúrháznál, esetleg egy, ha a balettáskolát szakkörnek ne­vezzük. Az mellett, hogy fel­adata a különböző szakkörök működ­tetése (színjátszó, tánc, egyéb mű­vészeti ágak) klubélet központjává is kellene válnia. Természetes, hogy ezt a feladatát is betölthesse tömeg kell, amire támaszkodhat. Ez a tömeg hiányzik pillanatnyilag a kultúrház munkája mögül, mert a központi együttes, ha létezik is, nem jelent tö­meget, s szerintem mindaddig, amíg ez nem lesz, egészségtelen marad a kultúrház munkája. Érdemes gondol­kodni azon a lehetőségen, hogy a kultúrház a KISZ ifjúságot vá­lassza tömegbázisává. Nem arra gon dolok természetesen, hogy KISZ székházzá nyilváníttasson a kultúr­ház, de ott a fiatalok feltétlenül kap­janak helyet valamilyen meghatáro­zott formában. Az esetleg most oda­kerülő fiatalok két-három év múlva már nem mint fiatalok, hanem mint felnőttek találnának kielégítő szóra­kozási lehetőséget a kultúrházon be­lül, s így szélesedne az a tábor, amely a kultúrházat becsben tartaná, ott feltalálná magát. BUNI Versenyben aratnak a juhépusstai kombájnosok Szerdán este a Juhépusztai Állami Gazdaság vezetősége megbeszélésre hívta össze a kombájnosokat, az aratógépkezelőket, a cséplőgépveze­tőket és a műszaki vezetőket. Baricz József, a gazdaság igazgatója el­mondotta a gazdaság tervét, mely szerint az 1500 hold gabonát teljes egészében géppel szeretnék learatni. A kombájnvezetők mindjárt ver­senyt indítottak. Falb József, aki tavaly a megyé­ben legtöbb gabonát aratott le és csépelt el, vállalta, hogy kombájnjával ebben az évben 3200 mázsa gabonát takarít be. Jónás Zoltán és Riba Tibor a másik két kombájnvezető csatlakozott Falb József versenyéhez. Az aratógépke­zelők pedig azt ígérték, hogy ők is gyorsan, egymással versenyezve végzik az aratást. A gazdaság vezetősége úgy dön­tött, hogy naponta értékelik a kom­bájnosok az aratógépkezelők és cséplőgépvezetők versenyét. A gazdaság vezetősége jutalma­kat tűzött ki azoknak, akik az aratás-cséplés idején a legjobb munkát végzik. E szerint a legjobb kombájnvezető 1000 forintot, a verseny második helyezettje pedig 500 forint jutalmat kap. Az aratógépkezelők versenyé­nek győztese 400, a második pedig 200 forint jutalmat kap. A legjobb cséplőgépcsapatok között 1000 forint jutalmat osztanak ki. A verseny első helyezettje 500, a második 300, a harmadik pedig 200 forint jutalmat kap. A gazdaság versenyfelelőse pénte­ken reggel már tájékoztatta a ver­senyzőket és szerkesztőségünket az első napi eredményekről. Falb József az aratás első nap­ján, csütörtökön 9 holdról 153 mázsa őszi árpát takarított be. A holdankénti átlagtermés 17 mázsa volt. Jónás Zoltán pedig 5 holdról 83.68 kg gabonát aratott le és csé­pelt el. Itt 16.60 mázsa volt a hol­dankénti átlagtermés. Kombájnfarat a tereli, a zombai és a feétyi tsz-ben A teveli, a kétyi és a zombai ter­melőszövetkezet tagjai és vezetői úgy döntöttek, hogy kombájnnal aratják, csépelik el gabonájuk nagy részét, ott ahol lehet, mindenütt kom bájn aratja le a gabonát. Az említett három termelőszövet­kezet tagjai, a többi között, azért ha­tároztak így, mert meggyőződtek ar­ról, hogy a kombájn gyorsabban dol­gozik és jóval olcsóbb, mint a kézi aratás, illetve a kévekötő aratógép. A teveli gépállomás ugyanis — amelyhez az említett három tsz tar­tozik — 164 forintért arat le egy hold gabonát kombájnnal. De pénz­ben csak 48 forintot fizet a szövet­kezet a gépállomásnak, mert a csép­lőrészt, egy hoíd termés 4.5 százalé­kát gabonában fizeti a tsz. Ez 16 mázsás holdankénti átlagtermésnél 72 kg gabonát tesz ki. Ha viszont arató­géppel arat a tsz, 145 forintot kell fizetni holdanként és a termés 10 százaléka lemegy a cséplésért. A zombai Vörös Csillag Tsz tagjai pél­dául maguk számították ki, hogy a kombájnaratás következtében 20 mázsa gabonával több marad a tsz- ben. A kétyi és a teveli tsz-ben a teveli gépállomás kombájnjai már meg is kezdték az aratást. A zombai tsz-ben pedig előreláthatólag a jövő hét ele­jén lesz olyan az árpa, hogy kom­bájnnal lehet aratni. Á tervezett 12 mázsa helyett 15 mázsás átlagtermés árpából Az aratás megkezdésének első mést értek el a tervezett 12 mázsával napján 5 kombájn 60 kataszteri hold szemben. A második aratási napon a árpát aratott le a Biritói Állami Gaz- hatodik kombájnt is munkába állí- daságban. A learatott 60 holdnyi árpa tóttá a gazdaság, s a szakemberek földről 897 mázsa árpát takarítottak becslése szerint a még le nem aratott be s ezáltal ezen a területen a szá- árpa is többet ad kataszteri holdan- mítások szerint 15 mázsás átlagter- ként a betervezett mennyiségnél. mmbetwk v»si p-csu p úgy — Hallatlan __ Ez mégiscsak hal­l atlan — mérgelődött Kovacsik a szo­bában fel-alá járkálva. A cigarettát félig szívta ej 5 utána dühösen föld­höz vágta, de nyomban meggyujtott egy másikat. Kiszó1, a titkárnőnek: — Mancika, már számtalanszor megmondtam magának, hogy amikor egy idegen ember keres, előbb kér­dezze meg, hogy milyen ügyben akar hozzám jönni és csak utána jelentse be. Azt magának is látni kell, hogy nem vagyok képes minden piszlicsári üggyel foglalkozni. Egy igazgatónak más feladatai vannak. Ha látja, hogy valami ilyen ügy, óvatosan küldje el vagy küldje át egy másik osztályra. Mégiscsak hallatlan... A fél cigarettát ismét dühösen bele vágta a kályha előtti szeneskannába. Előveszi a következő „Terv’’-et, s miközben a patentöngyujtójával baj- molódik, észre sem veszi. hogy belép a felesége, s mikor végre észreveszi a mozgást, ijedten fordul az ajtó felé, hogy vajon ki zavarja megint. — Te, apukám, ne légy már ilyen kegyetlen hozzám — mondja a fele­ség minden bevezető nélkül. — Hát ennyit nem tudsz megtenni a kedve­mért? Csak egy szavadba kerülne és nálatok lenne állása a férjének. Nem vezető akar lenni, csak egyszerű se­gédmunkás. Tudod, annak az asz- szonynak a férje... — Tudom, tudom, — szakítja félbe a férj, az igazgató — akinek már a múltkor is megüzentem, hogy hagy­jon békén ilyen dolgokkal és aki ne­ked siránkozik, mert iskolatársad volt. Osztozom a sorsában, mondd meg neki, de engem ne háborgasson ilyen ügyekkel, még a te kedvedért sem. Jól néznék ki, ha igazgató lé­temre ... Szóval engem ne háborgas­satok ilyen dolgokkal. Éppen az előbb zavartam— el egy ilyen pofát... Ide jött, mert egy éve elment a vál­lalatunktól és még mindig nem kap­ta meg valami járandóságát. Lel­kem, azt neked is meg kell értened, hogy hova jutnék, ha ilyen ügyekkel is foglalkoznék. S téged is kértelek már, hogy tartsd annyira magadat, hogy ne szedd össze az ilyen panaszos ismerőseidet. Te mégis csak az én feleségem vagy... Csodálkozom raj­tad, hogy ezt mondanom kell... A feleség ugyanúgy, ahogyan jött, köszönés nélkül elment, csakhogy most lesírt róla a dac, a neheztelés férje iránt. Mancika, a titkárnő is csak nézett, amikor hallotta az erős ajtóbecsapást és látta a dühös fele­séget. Amikor a férj este hazament, mintha mi sem történt volna üdvö­zölte feleségét, sőt, gyengéden meg­ölelte, de az dacosan kirántotta magát a karjai közül. Odalépett az íróasz­talhoz és egy levelet vett fel: — Inkább ezt nézd. Mégsem neked lett igazad. Hiába mondtad, hogy majd te megmutatod. Kovacsik kihúzta a felszakított bo­rítékból a szabályosan összehajtott papírt. ,,... kérésének nem adhatok helyt, ezért a mosószoba közös használatát rendelem el. Indók: köztudomásúlag lakásnehézségekkel küzdünk és még nem tartunk ott, hogy egy családnak külön mosószobát tudjunk kiutalni, különösképpen akkor, amikor az emeleten lakókat meg kellene fosz­tani a mosószoba használatától, vagy pedig a reálisnál több családot kelle­ne összezsúfolni a másik emeleten lévő mosószobákban. Hivatkozik ön az egészségügyi körülményekre. — Ugyanezt mondhatják a többi lakó­társak is és kérhetik ilyen alapon hogy önt tiltsuk el a mosószoba hasz­nálatától .. A levelet levágta az asztalra s ci­garettát vett elő. Keze remegett az idegességtől. Egész este nem mondott mást feleségének, mint ezt ismétel­gette: — Megmondtam, hogy majd én megmutatom... Másnap személyesen ment a tanács elnökéhez, hogy hajlandók-e vissza­vonni és módosítani a határozatot, addig, amíg időben van. Az közölte, hogy nem hajlandók, mert ezt így ta­lálták igazságosnak. Ezután rohant a felettes tanácsi szerv elnökéhez, aki pedig egyenest megmondta neki: — Ne haragudjon igazgató elvtárs, de ilyen ügyekkel én személyesen nem foglalkozhatom. Adja be a fel­lebbezését írásban. Beadta írásban a fellebbezést. El­utasították. Ezután fellebbezett a mi­nisztériumba. Itt írásban közölték vele: csodálkoznak, hogy ilyen ma­gas beosztású ember létére nem érti meg, mennyire igazságtala'n a kérése. Ezután személyesen felkereste a köz­pontját. annak az igazgatóját, akivel közölte: — Úgy érzem, hiába fáradozom évek óta a szocializmus ügyéért... Nem kapom meg a kellő megbecsü­lést. Csak annyit kértem, hogy egye­dül használhassam a mosószobát. — Mindenhol azt mondják, hogy ne zaklassam őket ilyen csip-csup-ügy- gyel. Hát, kérdezem, az én családi problémám csak egy ilyen csip-csup- ügy? Csak egy a sok közül? Itt tudtára adták, hogy nem mó­dosíthatják az illetékes szervek hatá­rozatát. Orrát lógatva ment haza. — Egész úton azon tűnődött, hogy mi­lyen könnyen határoznak, döntenek azok, akik „magasabb székekben” ül­nek. Csak úgy egyszerűen kijelentik, hogy ..nem hozzánk tartozik.. Amikor hazaért, éppen ott könyör- gött feleségének az az utacabeli asz- szony, aki valamikor osztálytársa volt, hogyha istent ismer, szóljon a férjének, ne legyen olyan kegyetlen, törődjön a kisemberek gondjaival is. Persze, ő könnyen beszél, de majd ha az ő családja is nélkülözne és nem hallgatnák meg, ha valahol munkát keres, majd akkor meglágyulna a szíve... BODA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents