Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-30 / 152. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 JÜNIUS 30. Az országos pártértekezlet vitája a beszámolókról (Folytatás az 1. oldalról.) gyan erősödött meg a gyár pártszervezete. Ezután Mesterházi Lajos író szólalt fel. Részletesen foglalkozott az irodalmi egység kérdésével, majd hangsúlyozta, hogy az ellenforradalmi ideológia elleni harc közepette sem szabad megfeledkezni azokról a veszélyekről, amelyeket a „baloldali“ túlzások jelentenek. Beszéde befejező részében rámutatott arra, hogy minden olyan kísérletet, amely a pártvezetők tekin télyének lejáratására irányul, vissza kell verni, és biztosítani kell, hogy a Központi Bizottság helyes irányvonala torzulás nélkül valósuljon meg a gyakorlatban. Fock Jenő: Van lehetőség gazdasági fellendülésre A következő felszólaló Fock Jenő elviár,s, a Központi Bizottság titkára volt Hangsúlyozta, hogy gazdaság- politikai problémáink megoldása nél kül nem valósíthatjuk meg legfontosabb politikai céljainkat sem. A gazdasági élet újbóli fellendítésére megvannak a lehetőségeink. Pártunk a legközelebbi időben hosszabb időszakra szóló gazdaság- politikát fog kidolgozni. Ennek a jelenlegi helyzetből kell kiindulnia, amelyet meghatároznak a múlt gazdaságpolitikai hibái, (az ellenforradalom okozta károk, továbbá az életszínvonal saját termeléssel még kellően alá nem támasztott emelkedése. A gazdaságpolitikai céljainknak tülqröződniök kell a közeljövőben elkészülő 3 éves tervünkben is. A beruházások nem lehetnek olyan magasak, mint az ötéves terv előirányzatai voltak. A bővített újratermelés fokozásával megteremtjük külföldi fizetési mérlegünk egyensúlyát, lerakjuk a népgazdaság újabb fellendülésének, az életszínvonal emelkedésének alapját. A mezőgazdasági termelés fejlesztését úgy kell előirányozni, hogy egy- egy hold művelt területről minél több és értékesebb terményt takarít sunk be. Elsősorban a szocialista szektort kell támogatni. Fock elvtárs ezután ismertette az 1957-es terv előirányzatait, majd gazdasági életünk néhány egészségtelen jelenségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a kormány határozata ellenére nagy huza-vona tapasztalható a beruházások leállításában. Hangsúlyozta: rövid idő alatt el kell érni, hogy kölcsönök nélkül megálljunk saját lábunkon. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy növeljük a tér melékenységet és csökkentsük az önköltséget. Az utóbbi években a gazdasági vezetők figyelme elsősorban a termelés mennyiségi növelésére irányult és a minőségi mutatók háttérbe szorultak. Most figyelmünket mindenütt a termelés gazdaságosságának fokozására kell irányítani. A takarékos gazdálkodásban nagy szerepe van a társadalmi tulajdon védelmének. Egyes üzemek vezetői nemcsak tűrik, hanem fedezik a társadalmi tulajdon herdálását. Végezetül arról beszélt, hogy a (gazdasági feladatok megoldásának egyik fő feltétele a vezetés színvonalának ’ megjavítása. i Szükséges, hogy minél előbb kidolgozzák a gazdálkodásnak azokat a módszereit, amelyek leginkább megfelelnek a demokratikus centralizmusnlak é^ amelyek a lehető legjobban összeegyeztetik a központi irányítást a helyi szervek nagyobb önállóságával. Csütörtök délután Ambrus István elvtárs volt az utolsó felszólaló. A falusi osztályharc alakulásáról beszélt Hangsúlyozta, hogy a faluban deklasszált elemek, volt csendőrök rendkívül súlyos károkat okozhatnak. ha tevékenységüket nem kísérjük megfelelő éberséggel. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy különösen a falvakban kezdi ismét ■ felütni fejét a kizsákmányolás. A tanácskozás pénteki napja A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete pénteken, az első és második napirendi pont vitájával, folytatta tanácskozását. A délelőtti ülésen Gáspár Sándor elvtárs elnökölt. Elsőnek Kiss Rezső elvtárs, a csepeli MSZMP intéző bizottságának elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a tömegek véleményének semmibevevése a párttól idegen módszer. Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke, a mezőgazdaság elmaradásáról szólt, s vázolta a nehéz helyzetet, amelybe az ellenforradalom sodorta a szövetkezeteket. Kukucska János elvtárs, a Borsod megyei intéző bizottság titkára, számos módosítást javasolt a határozattervezethez, majd a pártegység követelményeiről, ezzel kapcsolatban az ideológiai munkáról, az éberségről, a káderek helyes kiválasztásáról, a párttagság állandóan szükséges tájékoztatásáról beszélt. Elmondotta, hogy a pártszervezeteknek a gazdasági kérdésekkel sokkal többet kell foglalkozniok, mint most. Tényekkel bizonyította, hogy a Borsod megyei pártbizottság volt első titkára, Földvári Rudolf ingadozásai val milyen károkat okozott, s hogyan állt át az ellenforradalom táborába. Ezután Kiss Károly elvtárs, a Köz ponti Intéző Bizottság tagjának a felszólalása következett. Kiss Károly: Lenini elveken alapuló pártos kádermunkát akarunk Bevezetőben megállapította, hogy a párt politikájának helyessége vagy hibái mindig tükröződnek a párt káderpolitikájában. A felszabadulás óta eltelt 12 esztendőben pártunk kádermunkája alapjában véve eredményes volt, a pártkáderek aktívan, odaadó- an dolgoztak a párt, a szocializmus magasztos ügyének diadaláért. Ezért igazságtalan és helytelen az a sommás ítélet, amely a párt egész korábbi káderpolitikáját hibásnak, sőt károsnak nyilvánítja. Munkások, parasztok és új értelmiségiek ezerszámra kerültek pártfunkcióba, üzemi és állami vezetőposztokra, s nagy többségükben megállták helyüket Kiss elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulást követő években a helyes káderpolitika kialakítását akadályozta többek között az a helytelen szemlélet, amely az 1919-es kommunistákat szektás, kiöregedett kádereknek minősítette. Közismert, hogy később ugyanilyen megítélés alá kerültek a régi illegális pártmunkások, a spanyol polgár- háború sok hős magyar kommunistája, s nem kevés becsületes szociáldemokrata elvtársat is így állítottak félre. — A Központi Vezetőség múlt évi júliusi határozata után a káderpolitikában is gyökeres javulás kezdődött. Ezt az egészséges fejlődést is megszakította azonban az októberben kirobbantott ellenforradalom. — Hozzátette: nyilvánvaló, hogy csakis a lenini elveken alapuló pártos kádermunkával biztosíthatjuk az ellenséges elemek eltávolítását, a kommunista káderek megfelelő felhasználását. Ezután azzal foglalkozott, milyen követelményeket kell támasztanunk a pártkáderekkel szemben. Lenin tanítása alapján a követelményeket a következőkben határozhatjuk meg:, a munkásosztály és a párt ügye iránti legnagyobb odaadás; legszorosabb kapcsolat a tömegekkel; rátermettség, szakértelem; önállóság, kezdeményezőképesség és bátor felelősség vállalás; fegyelmezettség, edzettség a forradalmi harcokban, engesztelhetetlenség a párt irányvonalától való mindennemű elhajlással szemben. — Ma még sok káderünk nem felel meg minden tekintetben e lenini követelményeknek — folytatta Kiss elvtárs. — Éppen ezért pártoktatásunkat és egész kádernevelésünket elsősorban abból a szempontból kell megvizsgálnunk, hogy inkább kevesebbet, de jobbat adjon, mint az elmúlt években. Hangsúlyozta: nem lenne helyes, ha káderpolitikánk és kádermunkánk feladatait, csupán a pártkáderekre vonatkoztatnánk. Nyilvánvaló, hogy annak ki kell terjednie a társadalmi élet minden területén végzett személyzeti munka elvi irányítására és ellenőrzésére. Az ellenforradalmi felkelés leverését követően ma különösen fontos, hogy ne csak a pártapparátusban legyenek teljesen megbízható, jóképességű vezetők. A különböző államigazgatási, gazdasági. kulturális és tömegszervezeti funkciókat betöltő vezetőknek is a népi demokráciához feltétlenül hű, a szükséges szakértelemmel rendelkező káderek közül kell kikerülniök. Rámutatott, hogy a szükséges szakértelem megszerzését a múltban gyakran akadályozta, hogy a kádereket lelkiismeretlenül ide-oda dobálták. A jövőben feltétlenül biztosítani kell kádereink számára azt a lehetőséget, hogy egy-egy területen politikai és szakmai szempontból egyaránt, gyökeret verjenek. Ezután a többi között szóvá tetle, hogy néha túlzásba viszik a pártapparátus „fiatalítását“, majd néhány olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, ami helytelen a kádermunkában s csökkenti a tömegek bizalmát pártunk iránt. Előfordul például, hogy egyesek gyakran hasonló eszközöket vesznek igénybe a helytelen útra tévedt emberrel is, amilyen eszköz alkalmazása feltétlenül jogos és indokolt az ellenséggel szemben. Rámutatott arra is, hogy a politikailag megbízhatatlan szakmai vezetőket természetesen nem hagyhatjuk meg vezető beosztásokban, de másutt értékesíthetjük szakmai tudásukat, feltéve, hogy új munkakörüket hajlandók becsületesen ellátni. — Végleg szakítanunk kell a régi vezetésnek azzal a káros gyakorlatával — folytatta —, amely egy-egy ember megítélését nem annyira politikai magatartása vagy gyakorlati munkája, hanem rokonságának ösz- szetétele, rokonainak cselekedetei alapján ítéli meg. Tapasztalhattuk az ellenforradalmi helyzetben, hogy apák, fiúk, tesjtvérek nem egyszer fegyveresen is szembekerültek egymással. Nyilvánvaló tehát, hogy káder- és személyzeti munkánkban következetesen érvényesítenünk kell az elvet: mindenki önmagáért felel, mindenkit saját cselekedete, munkája, magatartása szerint kell megítélni. A káderanyagok „titkos“’ jellegét végképpen meg kell szüntetni. Minden elvtársnak, szakembernek joga van megtudni, hogyan vélekedik róla, politikai magatartásáról, szakmai munkájáról a pártszervezet vagy felettese. Kiss elvtárs felszólalásának befejezésleképpen hangsúlyozta, hogy a forradalmi éberség továbbra is kádermunkánk egyik központi kérdése marad, majd élesen bírálta a párt- szervezetekben még elég gyakori elvtelen bírálatot, kicsinyes személyi torzsalkodást, amelynek hátterében sokszor pozicióféltés van. Az eddiginél jóval több megértést, melegséget, elvtársi szeretetet és bajtársiasságot kell tanúsítanunk egymás iránt. Csakis így forrhat össze éíí válhat megbonthatatlanná a pártmunkások egysége, a párttagok egysége, ami az egész párt életének legfontosabb feltétele. Bakó Ágnes után következett: Révai József felszólalása Révai József elvtárs felszólalásának elején hangsúlyozta, hogy a beszámolók és a beterjesztett határozati javaslatok fő irányvonalával egyetért. A fó tüzet a revizionizmus, Nagy Imre és Losonczy áruló csoportja ellen kell irányítani, mert hiszen az ellen- forradalom teljes politikai-ideológiai megsemmisítése még nem történt meg. Természetesen megalkuvás nélkül és következetesen kell küzdeni a baloldali hibák ellen is, akár a múlt hibáinak elnézése, akár a tómegkapcsolatok elhanyagolása, vagy elbizakodottság, értelmiségel- leness^sg formájában jelentkezik is az. Le kell győzni a Nagy Imre-féle árulás, a revizionizmus, a nemzeti kommunizmus iránti békü- lékenységet is. Révai elvtárs ilyen békülékenysé- gi tendenciának minősítette azt a nézetet, hogy ha az MDP régi vezetése már előbb „rehabilitálta“ volna Nagy Imrét, akkor Nagy Imre nem vált volna árulóvá. Ha Nagy Imrét előbb vonták volna be a párt- és az állami vezetésbe — akkor már előbb — belülről — bomlasztotta volna a pártot. Ugyancsak szükségesnek tartja, hogy az eddiginél jobban mutassuk meg, hogyan függött össze Nagy Imre 1956 októberi átállása azokkal az opportunista nézetekkel, amelyeket 1948-ban, 1953-ban de régebben is, 1945-ben vagy az illegalitásban képviselt. Ezekről számos tényt sorolt fel Révai elvtárs. Majd kimutatta, hogy Rákosi elvtárs és Nagy Imre között 1953 júniusa óta nemcsak személyi rivalizálás és elvtelen marakodás folyt, de ezzel párhuzamosan elvtelen összebékülés is, a hibák „kölcsönös amnesztiája“ alapján. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni az ellenforradalmi árulás és a szocializmus építése közben elkövetett hibák között. Ez nem jelenti Rákosi és Geíő elvtársak „rehabilitálását.“ Nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy az ő vezetésük alatt érkezett el a párt egy olyan szituációhoz, amelyben, ha 2 hétre is, de elvesztettük a hatalmat. De ha a régi vezetés bírálata szitok-átok hadjárattá fajul, ez rágalmazás és mindenekelőtt lekicsinyli azoknak a tíz- és százezreknek az erőfeszítéseit, akik a felszabadulás után csodákkal határos munkát végeztek az ország felvirágoztatása érdekében. Az értelmiségről szólva, óvta a pártot az általánosítástól. Nem lehet az egész magyar értelmiséget felelőssé tenni azért, ami októberben történt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy fel kell lépni az értelmiség körében jelentkező olyan nézetek ellen, amelyek a munkásosztály helyett az értelmiségnek szánják a vezető szerepet. A bűnösöket az értelmiség körében is meg kell büntetni, de a szigor politikáját — a konszolidálás előrehaladásának megfelelően — párosítani kell a megbékélés politikájával. Az osztályharc egyes kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy ideológiailag nem lehetséges megbékélés. Az ellenséges vagy idegen áramlatok kai, például a nacionalizmussal, irredentizmussal í szemben harcolnunk kell. A kultúrpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy ez pártmunkánk és állami munkánk egyik leggyengébb pontja. Nincs még kidolgozva e tekintetben ideológiai programunk:. A péntek délutáni ülés Az MSZMP országos értekezletének péntek délutáni ülésén az elnök lő Rónai Sándor elsőnek Révész Géza honvédelmi miniszternek, a központi bizottság tagjának adta meg a szót. Révész Géza felszólalásában elemezte azokat az okokat, amelyek kö vetkeztében a hadsereg nem tudta leverni az ellenforradalmat. A hadsereg képes lett volna szilárdan helytállni, bizonyíték erre, hogy a hadsereg több egysége derekasan harcolt az ellenfarradalmárok ellen. A hadsereg szétesésének alapvető oka nem a hadseregen belül, hanem a kormány és a pártvezetés bizonytalanságában, majd Nagy Imréék árulásában keresendő. Jakab Sándor után a következő felszólaló Major Tamás, a központi bizottság tagja, a Nemzeti Színház igazgatója arról beszélt, hogy egyes pártgyűléseken a pártszerű bíráló szó nyomán valósággal átforrósodik a terem. Nem is szabad elvonni sen kitől a bírálat jogát. A rágalom jogót azonban nem ismerhetjük el. Pedig mostanában elég gyakori jelenség, hogy olyan elvtársak, akik alkalmatlanok valamely tisztség betöltésére, opportunistáknak rágalmazzák azokat, akik nem hajlandók őket kinevezni. Az értelmiség egy részié — folytatta Major Tamás — önteltségben át akarta venni a munkásosztály és a párt vezető szerepét. Az események azt igazolták, hogy aki haladó értelmiségnek tartja magát, az nem haladhat máshová, mint a munkásosztály felé és a munkásosztály vezető ereje, a párt felé. Rapai Gyula elvtárs, a Tolna megyei intézőbizottság elnöke arról beszélt, hogy a politikai felviiágosító munka nemcsak általában, de különösen a munkásosztály körében rendkívül fontos. Szükségesnek tartja a parasztság körében a szocialista gazdálkodás előnyének helyes és rendszeres propagálását is. Természetesen nem „általános’“ dicsérő jelzőkre van szükség, hanem olyan számokra, tényekre és érvekre, amelyeknek igazságát a gyakorlat is bebizonyította. Ezután Nyers Rezső beterjesztette a mandátum vizsgáló bizottság jelentését. A pártértekezleten 348 küldött és 211 meghívott vett részt. Foglalkozásuk szerint a küldöttek csaknem hároimnegyedrésze eredetileg munkás, 31.5 %-a már 1945 előtt, további 31 százalék pedig 1945 óta tagja a pártnak. Még kifejezőbb a munkás- mozgalomban való részvétel szerinti megoszlás. A küldöttek 6.3 százaléka már 1919 előtt, 28 százaléka 1940 előtt, 55 százaléka pedig már 1944 előtt bekapcsolódott a munkásmozgalomba. (Folytatás a 7. oldalon.)
