Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-26 / 148. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1951 JÚLIUS 26.

GYERMEKEKNEK -----------------A bogárhátú hegy mondája

Nem csak híre less a ssekssárdi bikavérnek

— gondoskodunk erről a szövetkezetiek

Hárman ülünk a csézán, Kiss Antal az elnök, Bors István agro- nómus és én. Fujtva, prüszölve, meg-megállva kapaszkodik velünk feljelé a hegyre a szövetkezet lova. Meg-megállunk s pihentetünk, rossz az út, meleg js van, s ilyenkor a lovat kár kínozni a hajtással. S amíg ballagunk felfelé beszélgetünk a szövetkezet problémájáról. Hiába kérdezem azt, milyen lesz a termés, milyen borra számíthatnak, erről csak nem akarnak nyilatkozni. Azt mondja Kiss elvtárs: „Nézze majd meg a szőlőt, ha ért hozzá egy kicsit, akkor meg tudja állapítani, majd milyen termés várható, meg kérdezze meg az embereket, akik a szőlőben dolgoznak, hogy mit számítanak, milyen kilátások vannak.”

Azután elkezdik mesélni, hogy nemrég kapták ezt a részt és még csak most kezdik rendbehozni, hozzá akarják igazítani a szövetkezet 14 holdas nagy táblájához. Kissé még ritkás ez a darab, de a szőlőtőkék szépen megművelve, gyom- talan sorközök, a tőkéken számtalan apró szőlőfürt. Nem, még nem, ez sem az igazi kadar, nem ilyennek képzelem el. S érvelnek kísérőim azzal, hogy ez a tábla a leggyengébb, azért is erre jöttünk, hogy így menjünk sorba, így vegyük szemünkre a birtokot.

Egy parcellával feljebb már megállunk, kocsival tovább nem mehe- tük, gyalog indulunk el az egyik asszony felé. Varga Bonifácné ott hajladozik a szépen megművelt szőlősorok között raffiával.

— Az emberemmel 1!>29 négyszögöl szőlőt művelünk ez a rész — mutat körbe kezével — egétszen az útig, meg a cseresznyefáig a miénk.

— Előhegyi riport —

Jó termés lesz az idén, még talán jobb, mint 65-ben volt.

— Ihatunk-e majd az ősszel igazi szekszárdi bort?

— Ha nem lesz rossz idő, s ha nem lesz jég, akkor csak jöjjön ki az elvtárs, a sajátomból fogom majd megkínálni, amit úgy részelek — mondja.

Kiss elvtárs mindjárt megmagyarázza, mikor látja arcomon a kétkedést. Az a helyzet, hogy a termés tíz százalékát a szőlőtermelőcsoport között felosztjuk és ha jó termés lesz, akkor szépen kapraik majd.

— Varga néni mennyi bort akar majd hazavinni?

— Hát, talán hat-hét hektó jut, meg ezen felül még a munkaegységrészesedés is más termékből és

pénz is.

Vége hossza nincs az ilyen beszélgetésnek, mert uki szereti a bort, aki valljuk be, ezideig csak hírét hallotta a szekszárdi kadarnak — az szívesen kérdezősködik azoktól, akik a mesterei a bortermelésnek. Mert azok mesterek még akkor is, ha az elmúlt években nem a legjobb eredményeket érték ej a szőlőtermesztésben, s néha gazosabb, ápolatlanabb volt szőlőjük, mint az egyénieké. Nem is tagadják ezt, akkor kevesen is voltak, de azt sem takargatják, hogy most már más a helyzet, más, mert más a vezetés, és a szőlőkben is mások dolgoznak, olyanok, akik szeretik a szőlőt, akik szeretnek vele bíbelőd, ni, akik értenek ehhez. Itt van például Jacina András, vagy Schmidt Mihályné, kettőjük szőlőrésze egymás mellett van, s példás mindkettő parcellája, az már egy igazi kadar. A napokban fejezték be a negyedszeri permetezést, most o,z utolsó öl vakarását végzik már, a kötözést is még a héten befejezik. Sok szőlő lesz, csak találomra hajoltunk le egy-egy tőkéhez, megszámolni, vajon hány fürt fejlődik. Találunk olyan tőkét, amelyiken 25 volt, azon ban olyan is, amelyiken 68 fürt szőlő van, amelyik már elvirágzott és a szőlőszemek már cseresznye- nagyságúnk.

Jó kezekben van a szekszárdi bikavér ügye. Végre azokra bízták, akik ebben a legilletékesebbek, azokra, akiknek érdeke, hogy ne- csak híre legyen a bornak, hanem ha véletlenül idetéved valaki az Előhegyre, meg is tudják kínálni egy pohárka pincehideg borral. — Radó Gézát a szőlőmunkacsapat vezetőjét is nagy munkában találjuk. Feleségével együtt dolgozik a szőlőben, több, mint hétezer öl tőkéjét művelik. Neki az a véleménye: — Tudja, sokat ócsároltak bennünket, hogy nem értünk a szőlőhöz, s ahogyan teltek az évek, úgy győződnek meg az ellenkezőjéről. A szőlő csak évek múlva fizet, s talán a mostani évtől már jó termésre számíthatunk majd. Fejlesztjük a területet is, tavaszra hat holdat telepítünk és a hiányokat gyökeres vesz- szővel pótoljuk majd, nem lesz foghíjas terület. Bor meg lesz, és azt írja meg, hogy nemcsak a híre, hanem nagymennyiségű bor is lesz a szekszárdi bikavérből.

Búcsúzóul azt ígértem Módi, Janica, Radó és Kiss elvtársaknak, majd szüretkor ismét meglátogatjuk az előhegyi szőlészetet, hogy igyunk a szövetkezeti parasztság egészségére a jófajta szekszárdi bikavérből.

— ÁCS —

2.

Várta Bélát és szilaj seregét: szította a tüzet a magyarok ellen, meg- fenette a hosszú német kardokat, s a harci trombitákat megfújták.

reggelen a Bogárhatú hegy el nem állta az útjukat. A fáradt, meggyötört sereg menten letáborozott, a vitézek leheveredtek a hegy oldalába, s a puszta földön egy ültő helyük ben elaludtak.

És már a rigók régen a Költöző Madarak Útját járták, már lehullott a fák levele, de Béla magyarjai még egyre késtek, elnyelte őket a föld; a pesti révnél, ahol átkeltek, még látták őket, aztán nyomuk veszett.

Egy napon Henrik riadtan ébredt. Tűzkakas táncolt a sátra felett az égboltozaton; erdők gyulladtak ki, a viskók zsupfedele lobbant, majd meg a pázsit fogott tüzet, s a szél hátán nyargaló lángok felgyújtották a nádasokat, a ligeteket, a berkeket: körülnyaldosták a vértesek táborhelyeit, megperzselték sátraikat, tüzes lett, forró lett egyszerre a föld a németek talpa alatt.

Pedig ez még csak a kezdet volt.

Másnapra a tűz felfalta a németek kenyerét, lisztjét, zsírját; megégette tábori konyháikat. Henrik a vérteseket szétküldte a közeli falukba. Egy marék lisztecske nem sok, de annyit sem leltek az üszkös hombárokban, a vermek üresen ásítoztak, hamu lepte be a mézes bödönöket, a húsos teknőket, ettől bizony felkopott az álla a bajkeverőknek. Pedig a borzalmak még csak ezután következtek.

Harmadnapra a németek már alig álltak a lábukon a szomjúságtól. A nyelvük odaragadt a szájpadlásukhoz. s egymást taposva rohantak a kutakhoz. De, ó jaj, a kutakat egy szálig betömték ismeretlen kezek. Nekihasaltak a forrásoknak, de a for rások vize mérgezett volt, s bennük a halak fehér hasukat a nap felé mutatva, élettelenül ringtak a fodros hullámok hátán.

Kiéhezetten, szomjúságtól epesztve vonszolták magukat mind beljebb s beljebb a németek, mígnem egy

Fitymallatkor egyszerre csak ketté nyílt a Bogárhátú hegy, és hipp- hopp. előugrottak a szilaj magyarok. Az élen Béla herceg vágtatott éjfekete paripáján, ott termett nagy váratlanul az alvó tábor előtt. Mellette rúgtatott farkasbundájú csikósa, aki olyat cserdített karikásával, hogy a vértesek medve-mély álmukból menten felriadtak.

A magyarok megvárták, amíg fegy véreikét felkapják. Aztán felzúgott a rettenetes hujhujhuj a sereg ajkán, felajzották ijaikat, s kilőtték a nyílvesszőt. Kopogott a vessző a német vérteken, mint a jégeső; csengtek, bongtak a jó kardok! És a magyarok Henrik seregén sort vágtak. Amint a sarló alatt hull a nád, úgy hullott a német katona. Elhajították vértjeiket, s aki a rettenetes csatába élve maradt, futva keresett menedéket.

Mire a csendes este leszállt, a Bogárhátú hegy oldalát derékmagas ságig német vér borította, és sehol nem volt már Henrik daliás, büszke csapata.

így volt, szomorú vége volt a római császár dölyfös seregének! Kevés olyan dicső csatát vívott a magyar. mint a Bogárhátú hegy alján. Még most is emlegetik az öregek Bélát, pedig idestova ezer esztendeje vagy még több is, hogy a németen világraszóló diadalt aratott. Tőrbe csalta a német sereget. Megvédte Kelet kapuját. A Bogárhátú hegyet e naptól Vértes hegységnek nevezték el a magyarok. Béla herceg p>edig bátyja halála után méltán foglalta el helyét a halhatatlan Árpád-királyok trónusán, ő e büszke törzs egyik legékesebb aranyágacskája!

Kulturális események Szekszárdim II Bonyhádi Járási Knlturház műsorából

Június hónapban még a Pécsi Nemzeti Színház művészei is ellátogatnak városunkba. Június 29-én mutatják be, fél kilenc órai kezdettel, André Birabeau: „Eltévedt báránykák“ című vígjátékát. Az előadást csak 16 éven felüliek látogathatják.

*

Július elsején a „Szerelmesek órája’“ című műsorral a Kecskeméti Katona József Színház művészeit üdvözölhetjük a Városi Kultúrházban. A műsor keretében fellépnek a már Szekszárdon ismert Fogarassy Mária és Bicskei Károly, valamint Almássy Gizi, Németh József, Csorba István, Pataki Tibor és Kerny Kálmán.

•

Biztos műsor még július hónapra többek között az Állami Népi Együttes vendégszereplése is 11-én este fél 9 órai kezdettel. Az együttes új műsorát, a Kisbojtárt mutatja be szabadtéri színpadon, melyet a volt Megyeháza udvarán állítanak fel erre az alkalomra.

A Bonyhádi Járási Kultúrház színes műsorral gondoskodik a nyár folyamán a község dolgozóinak szórakoztatásáról Amellett, hogy a kultúrház lehetőséget ad termeiben helyi kullúrrendezvények lebonyolítására, ; vidéki együtteseket is fogad. Június 23-án például rek- rüta bált volt a kultúrház nagytermében. 24-én a Kecskeméti Katona József Színház a „Szerelmesek órája“ című kétrészes műsorral vendégszerepeit Bonyhádon. 29-én az Állami Faluszínház a „Déryné útrakél“ című háromfelvonásos daljátékot mutatja be.

Július 2-án a Pécsi Nemzeti Színház „Az eltévedt báránykák“ című vígjátékkal, 4-én a Kecskeméti Katona József Színház „A csókos asszony“’ című operettel vendégszerepei, 6-án pedig a Budapesti Agráregyetem Népi Együttesének műsorán szórakozhatnak a bonyhádi dolgozók.

Július 29—21—22-én a Szegedi Nemzeti Színház művészei lépnek fel Bonyhádon Tolna megyei vendég- szereplésük alkalmával.

MÁRTÍROK

ekkenő nyári meleg volt akkor is, hasonló, vagy talán melegebb, mint most járja. Szellő nem lengette a bokrok ágait, fák leveleit, s a munkások kezük fejével sűrűn terelgették izzadt homlokukat. Úgy mondták, hogy vihar előtti csend uralja a levegőt.

Valahol delet kondított egy templom harangja, amikor két kakastollas csendőr jelent meg Alsóleperden. A cselédházak ^ajtajai hirtelen becsukódtak: az asszonyok gyerekeiket magukhoz ölelve húzódtak be a kuckók sarkába. Hallották már hírét a csendőröknek, hogy milyen kegyetlenek, s ha valahol megjelennek, akkor nem mennek hiába. Ismerték, hallottak tetteikről, hogyan kínozzák a szegénynép jóakaróit, a kommunistákat, akik a Tanácsköztársaság idején a nép érdekében tettek valamit... A két csendőr ide-oda tekingetve lépdelt a házak között, majd megszólítottak egy embert: — Hol van a Keller

Andor, meg a Kovács Mátyás? — A kérdezett megmutatta, hogy Kovács Mátyás kőműves amott rak éppen egy disznóólát, Keller Andor főgépész pedig Felsőleperden van — majd sietve távozott. A csendőrök pedig Kovács Mátyást elvezették, majd kocsira ültették és elhajtattak Felsőleperdre Keller Andorért..

K ellér Andor 26 éves fiatalember, nyolc hónapja házas. Estére várta a felesége, s ő boldogan sietett volna haza vacsorára: nem mehetett. Kocsira tették őt is Kovács Mátyás mellé és vágtatva hajtattak vissza a kiserdő felé. Útközben Kellér Andort már vallatni kezdték, kiszúrták a szemét, s amikor az erdőbe értek, az már' fél holt volt, úgy kellett leemelni a kocsiról. A kocsisnak megparancsolták, hogy vágtában hajtson a vasút felé, s ott álljon meg, de vissza ne nézzen, csak akkor jöjjön majd visszafelé, ha ők szólítják. Később figyelmeztették arra is, hogy senkinek ne merjen szólni a történtekről, mert baja lehet belőle. Csak három nap múlva szólt a két puskalövésről, amit hallott, amikor már mindenhol keresték a két eltüntet..; A gyalázatos gyilkosságot 1919 augusztus 26-án hajtották végre a csendőrök. Három nap múlva titokban vitték el a holttesteket a temetőbe s a sírokra egy idős asszony titokban font koszorút egyik éjjel.

Az Alsóleperdi Állami Gazdaság dolgozói augusztus 20-án emlékművet lepleznek le mártírjaik emlékére. Az emlékművet társadalmi munkában építik: a gépteremben elkészítik az emlékművet körülvevő vaskerítést, a kőművesek pedig magát az emlékművet építik meg. Az emlékművön elhelyezett három márványtábla pedig az utókort állítja meg egy pillanatra, hogy leróják a mártírok előtt kegyeletüket.

B. G.

Hét évszázad magyar versei

Arany János: A fülemüle (1854)

Vízszintes: 1. Az idézet kezded. 11. Főzelékféle — névelővel. 12. Paprikának van. 13. Gyilkolok — ékezethiánnyal. 14. Ital — jassznyelven. 15. Betegség — névelővel. 17. Polgárok kötelezettsége. 18. Férfi, vagy nő? 20. Harsogva szóL 22. Helyhatározó rag. 24 .Testrész. 25. Korszak. 26. Német prepositió. 27. Folyó a Kárpátokban. 28. Kiejtett betű. 29. Légrádi Gábor. 30. Nem mögé. 31. Kettősbetű. 32. Sokan irigylik. 35. Ezüst vegyjele. 36. Konferenciájáról nevezetes város. 38. Tulajdonban tartani. 40. Égboltra. 42. Magasba szökne. 45. Ismert pesti dizőz. 47. Névelők. 49. Majdnem Erika! 50. A vízsz. 11. alatti névelő nélkül. 51. Helyhatározó rag. 52. Kis csapat. 54. Fehérnemű fordítva. 56. Személyes névmás. 58. A függ. 1. alatti folytatása.

Függőleges: 1. A függ. 15. alatti folytatása. 2. Vonatkozó névmás. 3. Francia keresztnév. 4. Ötszázötven római számokkal. 5. Régi úr tulajdona? 6. Eladásra vár. 7. A vízsz. 1. alatti folytatása. 8. Az egyik nem. 9. Pestkörnyéki városka. 10. Jólét. 15. A függ. 7. alatti folytatása. 16. Kesztyűt csinálnak belőle. 19. Felkiáltás. 21. Nátrium vegyjele. 23. Szülő. 26. Idegen név. 32. N. T. G. 33. Görög betű. 34. Vaspálya. 37. Ady nagy szerelme. 39. Izzított vasról kell eltávolítani. 41. Magyaros női név. 42. Más módon. 43. Zola- regény. 44. Bróm vegyjele. 46. Mély hangja van? 48. Szín — népiesen. 50. Gyötrelem. 51. Felkiáltás. 53. Rajkai László. 55. Tiltás. 57. Betűket ró. 59. ötszáz római számmal.

Megfejtendő az idézet a következő sorrendben: Vízsz. 1., függ. 7., 15., 1. és vizsz. 58.