Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-26 / 148. szám

1957 JÚNIUS 26.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

községben

IÁITUK HAIIOIIUK

A reggel, legyen az télen vagy nyáron, de mindig hangos és forgalmas Bonyhádon, annyi ember fordul meg a reggeli órákban a község főterén, hogy, más helyen talán egész héten nincs olyan forgalom. Itt van mindjárt a központban az AKÖV forgalmi irodája. S az itt teljesítő forgalmi szolgálattevők tudják talán legjobban, mennyi érdekes apró epizód történik egy-egy reggel. Csak a számokra figyelve, szinte meghökkentő dolgokat kell az embernek tapasztalni. Naponta mintegy 115 autóbusz indul Bonyhádról. S ha az átlagutas- számot vesszük, kocsinként 30 főt, az is közel négyezer ember aki igénybeveszi az autóbuszt. Nem így volt ez régen, még nagyon sokan emlékeznek a bonyhádiak közül arra, amikor egy „maszek’’ autóbusz bonyolította le a forgalmat a hidasi vasútállomás és a község között. Ma már a személyvonatközlekedés is jó Hidassal. Számtalan bányász járat közlekedik, s ami talán a legfontosabb: Menetrendszerinti pontossággal közlekednek az autóbuszok. Pamuki Jenő forgalmista sok érdekeset tud mesélni az utasok ról és a személyzetről. És sokszoi kell igazságot is tenniök, mert az emberek nem egyformák, nem egyformák a kalauzok sem és bizony az elmúlt években gyakori volt a veszekedés, az udvariatlanság, de ez már mindinkább a múlté és most már csak akkor mérgelődnek a kalauzok, amikor piaci napokon nagy batyukkal szállnak fel az utasok.

Féltve őrzött titkok

Ha már Bonyhád központjában jártunk, bementünk a tanácsházára is tájékozódni. Szerettük volna megtudni, — hogy ezt a hajdan szorongatott községet. amelyet a török idők alatt csaknem kipusztítottak, most nem fenyegeti-e a lassú sorvadás veszélye. Elvégre sohse lehet tudni, — ma már sok asszony inkább nyaralni megy, mint szül. Az elgondolásban nem is volt hiba, csak a kivitelezésben. — A régi épületben sehogy sem sikerült ráakadni az elnökre, vagy titkárra. Sebaj, megyünk az anyakönywezető. höz. A csinos, 30 év körüli asszony (bocsánat, ha eltaláltuk volna) szabadkozik: Ö üyen adatokat nem adhat ki, menjünk a titkárhoz. A titkár elvtárs — akit végül megtaláltunk — szintén szabadkozott. Hány gyerek született, hány házasságkötés volt? Ezek népszámlálási adatok, kérjünk engedélyt a járási anyakönyvi felügyelőtől. Hát nem kértünk. Ki mer ezek után ilyen szigorúan titkos dolgokba avatkozni? Hátha hirtelen ■csökken vagy emelkedik a népszaporulat Bonyhádon, ha két újságíró megnézi a féltve őrzött adatokat. — Hadd legyen titok mindörökre, hogy májusban hat házasságkötés és — a környékbeli forgalmat is ideszámítva — 42 szülés volt.

Meg kell tanulni kenyeret sütni

Az elmúlt héten kenyeret vásároltam Szekszárdon. Megmondom őszintén nem voltam elégedett a minőségével, nem, mert tudom, hogy a lisztből lehet jó kenyeret is sütni. Amint így morfondírozom, egy hivatali em- i berféle megszólít és azt mondja: ^ „Menjen el Bonyhádra, ha jó kenyeret akar vennni.” Hát lejöttem Bonyhádra, ahoi olyan ízletes és szép kenyeret tudnak sütni. Az irodában érdeklődöm az igazgatótól, a meósok- tól, mi a titka a kenyérsütési módszerüknek. ők csak azt mondják szív kell ehhez a munkához is, mert gyengébb minőségű lisztből is lehet jó kenyeret sütni, ők már ezt sokszor bebizonyították.

Kint a kemencék mellett, ahol a kenyér készül, nem rosszabbak a

technikai lehetőségek, mint Szekszárdon. Talán még régebbek a kemencék, mégsincs kihatással a kenyérre. Az egyik pék ép az első vetést rakja be, amikor megkérdezem, titkaikról... sok érdekeset — megmondom őszintén — nem közölt velem, ugyanis azt mondta: „Meg kell a szakmát tanulni!” Hát ebben van valami igazság. És azt is mondta, hogy egyforma lisztből sütnek Szekszárdon, Domb- óvárott és Bonyhádon is. Szemet gyönyörködtető látvány a sok rózsaszín, frissen sült kenyér, itt áll a polcokon, hogy majd a kihűlés után vigyék csak az üzletekbe.

Volna egy szerényke javaslatom is: A szekszárdi pékek se resteljék a fáradtságot. ne szégyeljenek tanulni azoktól, akik jobb kenyeret tudnak sütni. A dombóváriak már voltak tapasztalatcserén és elmondták nekik mindazt, amit a szakma „különleges” fogásáról kérdeztek.

Kulturprogram meg a vendéglátók

m

'.y

Soha jobbkor nem érkezhettünk volna a kultúrházba. Major elvtárs, a kultúrház vezetője, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének egyik munkatársával a közeljövőben rendezendő Német Hét programját tárgyalták. A kultúrház programja a nyáron talán még változatosabb lesz, mint a télen volt. Budapesti és vidéki színházak művészei jönnek majd vendégszerepelni. Emellett a helyi műkedvelők is műsorral készülnek. A kultúrház Bonyhádon jól oldja meg a köznevelés feladatát. S mégis vannak kisebb-nagyobb hibák. Az udvarban van a vendéglátó kerthelyisége, ezelőtt másfélhónapja megnyitották, de akkor egy kis eső megpaskolta őket, s azóta újabb nyitásra nem mertek vállalkozni.

Ha tisztább volna a piac...

A piacon nagy a kereslet és kínálat. Mit és honnan hoznak a bonyhádi piacra? Kakasd, Majos, Sióagárd termelőivel találkozhatunk. Érdekessége a bonyhádi piacnak, hogy kilenc órára már alig van egy-két árus és vásárló, ekkorra már az áru is elfogy és a vásárlók pénze is. Az árak általában a budapesti szinten mozognak. A főzőtök kilóját négy ' forintért, a cseresznyét három forintért adták. — Ha már a piacról írunk, akkor feltétlen a nyilvánosság elé kívánkozik a piac tisztasága. Sajnos, szomorú tapasztalatokat gyűjthet tünk csak. Az áruk tárolása a lehető legpiszkosabb abroszfélékben, ládákban és kosarakban volt. Nem láttunk egy hivatalos embert sem. aki erre figyelmeztette volna az árusokat.

érdekesség...

Az állatkórház bőgő, ugató, nyerítő és bé- gető beteget éppúgy küszködnek a fogbetegségekkel, a családi problémákkal, éppúgy vannak „súlyos esetek’’, mint az embereknél.

Ebben az évben több, mint kétezer beteget ápoltak s gyógyítottak meg ebben a kis kórházban. Néhány érdekesebb, vagy súlyosabb műtétet feljegyeztünk, amit dr. Holló Lajos állatorvos végzett el.

Egyik koratavaszi napon egy asz- szonyka állított t>e a kórházba, karján egy kis kutyával. A beteg nem tudta közölni panaszát, s a kísérő elmondta, hogy szaporodik a kutyanemzetség, és ő nem akarja ezt. Kérte, hogy számtalan, állandóan a szőnyegre tisztelgő apróság helyett, óvják meg a nemes eb családi hegemóniáját. Néhány perc múlva elaltatva ott feküdt a kutya a műtőasztalon és végrehajtották a műtétet. Ugyanez az állattulajdonos hasonló kéréssel hozta el macskáját is.

Nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb állatokon is végeztek ilyen műtéteket. Szinte naponta húznak lovaknak fogat. Egyszer egy 15 ezer forint értékű tenyészbikát hoztak be az egyik állami gazdaságból. A bikának fültőmirigy gyulladása volt, s ilyen óriási szépséghibát egyetlen valamirevaló gavallér sem tűrhet meg, ha nap-nap után csinos teheneket hódít. Elaltatták, kevesebb éterrel, mint egy embert, és a műtétet végrehajtották. Azóta a bika kiváló egészségnek örvend.

Pusziul a Vörösmarty ház

Tűzvész pusztított a XVIII. század végén Bonyhádon, s részben ezzel is magyarázható, hogy ennél régebbi épületeket nem igen találni. Mégis van olyan nevezetesség, amivel érdé mes volna törődni. Nem tudjuk mennyire lehetett racionális gondol- kozású Vörösmarty Mihály, így is rejtély, vajon mit szólt volna ahhoz egy föltámadási kampány esetén, hogy abban a házban, ahol az 1820-as években élt, verseket írt és a Perczel fiúk nadrágját porolta (az utóbbi csak feltevés) borjúkat nevelnek. A börzsönyt öreg ház azonban ma már erre sem használható. Falában akkora hézagok tátonganak, mint néha a műemlék védelemben. Padlása leszakadt, külső támasztó pillérei leomlottak, csak egy ostoba galambpár merészkedett tanyát ütni az épületben.

Két kis börzsönyi lurkó azt mesélte, hogy valamikor tábla is volt az épületen. Most nincs. A hajdani Per. czel-házon viszont ott díszük a nagy magyar költő halhatatlanságát jelképező emléktábla. A termelőszövetkezet, amelynek területén az enyészet lassan emészti a becses épületet, már két évvel ezelőtt kérte a ház javí tását, vagy lebontását, de úgy látszik, nem tudnak dönteni mennyit érdemel ez az ódon építmény. Még ma sem történt semmi, de a közeljövőben valószínűleg történik majd. Szép csendesen összeomlik a Vörösmarty-haj - lék, s csak a romokat kell közmunkával eltakarítani.

Évzáró az általános iskolában

Délután 4 óra, bár a katolikus templom régi napórája csak 3-at mutatott. (Ugylátszik az öreg jószágot elfelejtették annakidején előreigazítani.) Az általános iskolában, amely 1300-as létszámával nemcsak a megye, de valószínűleg az ország egyik legnagyobb községi iskolája, már megkezdődött az ünnepély. Ahoj valamikor komorképű apácák zsolozs- máztak, most 163 kitűnő tanulót ajándékoztak meg könyvekkel. Az évvégi örömök azonban nem merültek ezzel ki. Az úttörőcsapat most vásárolt húsz kétszemélyes sátrat, s ezeket most próbálgatják a Mecsek gyönyörű vidékén. Óbányára mentek el háromnapos táborozásra.

Hat-hét óra után mindenkinek eszébe jut a vacsora, vagy egyéb kellemes esti elfoglaltság és elindul haza. A központban már dél óta ácsorgó vontatón abbahagyják az ulti- partit, kijavítják a traktort (VI—596.) és eltöfögnek. A strandolok több-kevesebb nézeteltéréssel megállapítják egymás között a sorrendet éd türelmesen várakoznak a négy kabin előtt (reméljük már több van). Amilyen nagy a forgalom napközben, ilyenkor olyan csendesek lesznek hirtelen az utcák, csak a büffé ajtajában ácsorog egy pár atyafi, akikről látni, hogy pár óra múlva valószínűleg részegek lesznek (így szokott lenni). Ez a késő délutáni uborkaszezon, amikor mindenki az esti szórakozásra készül.

BÉZI—PÁLKOVÁCS

Néhány sző

a pártegységről

A párt az akarat egysége, s ez kizár minden frakciózást, kizárja a párton belül az erő minden szétfor- gácsolását. Ezért állapította meg Lenin, hogy a „frakciózás veszedelmes a pártegység és a proletár élcsapat akarategységének megvalósítása szempontjából, ami alapfeltétele a proletárdiktatúra sikerének.“

Majd más helyen: „Aki csak valamelyest is gyengíti a proletariátus pártjának vasfegyelmét (különösen a proletariátus diktatúrája idején) az ténylegesen a burzsoáziát segíti a proletariátus ellen.“

Saját bőrünkön tanultuk most már meg, mennyire igazak ezek a tanítások. Most láthattuk gyakorlatban is a Nagy Imre, Losonczi-féle csoport árulásának vészes hatását, revizionista, pártegységünk bomlasztá- sára irányuló tevékenységük nyomán előretört ellenforradalmi nációk mind-mind a népi hatalom megdöntésére, ia kapitalizmus restaurálására törtek.

Érvényes ma is és mintha napjainkban írta volna Lenin: „Nem lehet győzni a proletárforradalomban, nem lehet a proletárforrádalmat meg védelmezni, ha sorainkban reformisták, mensevikek vannak. Ez elvi szempontból teljesen világos. Szemléltető módon igazolják ezt mind az oroszországi, mind a magyarországi tapasztalatok;;.“

„Ilyen helyzetben nemcsak a men- sevikeket, reformistákat kell a pártból feltétlenül eltávolítani, hanem az is hasznosnak bizonyulhat, hogy még kitűnő kommunistákat is eltávolítanak minden felelős állásból, ha inga. dozók, ha hajlamosaknak mutatkoznak arra, hogy a reformistákkal való „egység“ irányában ingadozzanak ...“ Kell-e ennél ékesebb példa, milyen döntő jelentőséget tulajdonít Lenin a párt egységének.

Az elmúlt félév tapasztalatai azonban azt is megmutatták, hogy az akaratban és cselekvésben egységes kommunista párt a legnehezebb időben és helyzetben képes a kivezető utat megtalálni. Képes arra, hogy a politikai és gazdasági romlásba döntött országot kivezesse a bajból. A Szovjetunió és a baráti országok hatékony segítségével, immár másodszor teszi ezt meg pártunk, alig több mint egy évtized alatt

Most az ellenforradalom súlyos kártevései után a Magyar Szocialista Munkáspártnak az akarat és cselekvés egysége volt az az erő, amely az ország, a megye haladó elemeit tömörítetté és erőt, bátorságot adott nekik ahhoz, hogy szembeszálljanak az ellenforradalom erőivel.

Azóta már egyetlen becsületes, józangondolkodású ember sem ké- telkedhetik; a kommunisták voltak azok az ellenforradalom után, akik a párt és a munkás-paraszt forradalmi kormány egységes és határozott fellépésére fegyvert fogtak és támogatták e nagy harcot a munkások, parasztok, értelmiségiek leg- öntudatosabb, pártonkívüli tagjai is.

indult a párt sorainak megbontása ellen. A tolnai kommunisták körültekintő, éber munkáját nemcsak az bizonyítja, hogy egységes feliépé. sükre egy volt csendőrnek nem sikerült befurakodnia az alapszer vezet- be,- hanem az is, hogy szilárd, egyöntetű állásfoglalással védelmezték, soraikba fogadták az egyik igazságtalanul megrágalmazott pedagógus párttagot, Szauter elvtársat. Ugyanezt tették Bonyhádon a kommunisták Nemes elvtárs esetében.

A legfontosabb teendő az intrika és a civakodás okait feltárva ezeket megszüntetni, leleplezni az intrika elindítóit, ismertetni annak káros hatását.

Hatása pedig igen káros, mert egyrészt dezorganizálja a párt egységes cselekvését, igyekszik'szétrombolni a pártot, másrészt így szeretnék a főkérdésekről elvonni a kommunisták figyelmét.

Ilyen főkérdés most a termelékeny ség növelése, az önköltség csökkentése, s ennek egyik fontos mozgató rugója, a szocialista munkaverseny. Az kétségtelen, hogy a szervezés terén az elmúlt években történtek hibák. De jelentheti ez azt, hogy e Sikerekkel, eredményekkel bizonyított mozgalom teljes egészében elvetendő? Ezt csak a nép ellenségei mondhatják, akiknek a népi hatalom megdöntése, a kapitalista úri világ visszaállítása a céljuk.

Talán soha nem volt elvileg és tartalmilag jelentősebb az a jelszó: „Tér melj többet, jobban élsz“, mint ma. De a mi népünk nemcsak jobban, hanem még jobban s egyre jobban akar élni. Mennyire indokolt tehát, hogy nemcsak többet, de jobbat és olcsóbban termeljünk.

Sok múlik tehát a kommunisták egységes felvilágosító munkáján, példamutatásán, éberségén, hogy ez a mozgalom a régi hibáktól mentesen újra betölthesse a szebb, boldogabb holnapért vívott küzdelem motorjának szerepét. Van már ezen a téren is eredmény, hisz többek közt a Tolna megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesüléshez tartozó téglagyárak kommunistáinak ilyen munkája nyomán újult meg a versenymozgalom.

Hiba volna, ha csak a jóról emlékeznénk meg a kommunisták egységes cselekvésének területén. Akad az egyre szaporodó jó tapasztalatok mellett hiba is. Nem segíti például a pártegység erősítését, szilárdítását a szektásság, a határozatok meghozatala előtti vitában az ellenvélemények elhallgattatása, -amint ez Felsőnyéken honos. Fülöp József elvtárs, a pártszervezet elnöke elfojtja az ellenvéleményeket, mondván: ..Mit akartok ti fiatalok, hol voltatok ti, mikor már én...” Ugyanilyen káros, amikor a fiatalok becsülik le az idősebbek véleményét.

Az első taggyűléseken egységes ál. Végső következtetésként újra és láspont született az események ellen- újra azt kell levonnunk: az egész forradalmi jellegének megítélésé- nép, a proletárdiktatúra, a szocia- ben. Legtöbb pártszervezet az ese- lizmus építése érdekében, pártunk ménvekben részvevők, a vezéralakok egységére úgy vigyázzunk, mint a bemutatásával, céljaik és cselekede- szemünk világára. Erőnk forrása teik ismertetésével leplezték le nép- pártunk egysége. Ez az egység eszel! enességüket. Kétségtelen, hogy méink tisztázottságán, szervezett tö- egv mozgalom, amelyben a vezetést megeink érdekeinek és törekvéseinek volt földbirtokosok, horthysta tisztek azonosságán, szociális egyneműségén, csendőrök, reakciós főpapok, gyilko- valamint vezetésünk hosszú történel- sok. rablók ragadják magukhoz, mi kialakulásán, összeforrottságán nem lehet más, csak ellenforrada- épül.

l°m- A párt egységéért harcolva, maAz ellenforradalom fegyveres ere- gunkénak valljuk Kossuth álmát is: jének megtörése után azonban nem „Vessünk vállat vállhoz e zászló lehet megpihenni, eszmeileg is töké- körül. Legyünk mi e párt... Le- letesen szét kell zúzni őket. S ez gyünk mint a sas szárnya, mely a sokkal nehezebb. Napjainkban az sas testétől el nem válik, hanem kül- ellenforradalom maradványai az in- lebb nyúlik. Érezzük és éreztessük trika, a civakodás lángját igyekez- az erőt. mely e helyzetben feküszik. nek élesztgetni. Nagyobb szükség Tudja meg a sas teste, hogy nélkü- van tehát a párttagok egységére, lünk. a szárny nélkül, nem tuo re- mint valaha. Jónéhány példa bizo- pülni. De érezze a hollók serege, hogy nyitja, hogy az erélyes harc meg- így együtt a sas vagyunk “