Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-26 / 148. szám

1957 JÚNIUS 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 községben IÁITUK HAIIOIIUK A reggel, legyen az télen vagy nyáron, de mindig hangos és forgal­mas Bonyhádon, annyi ember fordul meg a reggeli órákban a község fő­terén, hogy, más helyen talán egész héten nincs olyan forgalom. Itt van mindjárt a központban az AKÖV forgalmi irodája. S az itt teljesítő forgalmi szolgálattevők tudják talán legjobban, mennyi érdekes apró epi­zód történik egy-egy reggel. Csak a számokra figyelve, szinte meghökken­tő dolgokat kell az embernek tapasz­talni. Naponta mintegy 115 autóbusz indul Bonyhádról. S ha az átlagutas- számot vesszük, kocsinként 30 főt, az is közel négyezer ember aki igénybe­veszi az autóbuszt. Nem így volt ez régen, még nagyon sokan emlékeznek a bonyhádiak közül arra, amikor egy „maszek’’ autóbusz bonyolította le a forgalmat a hidasi vasútállomás és a község között. Ma már a személyvo­natközlekedés is jó Hidassal. Számta­lan bányász járat közlekedik, s ami talán a legfontosabb: Menetrendsze­rinti pontossággal közlekednek az autóbuszok. Pamuki Jenő forgalmista sok érdekeset tud mesélni az utasok ról és a személyzetről. És sokszoi kell igazságot is tenniök, mert az em­berek nem egyformák, nem egyfor­mák a kalauzok sem és bizony az el­múlt években gyakori volt a veszeke­dés, az udvariatlanság, de ez már mindinkább a múlté és most már csak akkor mérgelődnek a kalauzok, amikor piaci napokon nagy batyuk­kal szállnak fel az utasok. Féltve őrzött titkok Ha már Bonyhád központjában jár­tunk, bementünk a tanácsházára is tá­jékozódni. Szerettük volna megtudni, — hogy ezt a hajdan szorongatott közsé­get. amelyet a török idők alatt csak­nem kipusztítottak, most nem fenye­geti-e a lassú sorvadás veszélye. El­végre sohse lehet tudni, — ma már sok asszony inkább nyaralni megy, mint szül. Az elgondolásban nem is volt hiba, csak a kivitelezésben. — A régi épületben sehogy sem sikerült ráakadni az elnökre, vagy titkárra. Sebaj, megyünk az anyakönywezető. höz. A csinos, 30 év körüli asszony (bocsánat, ha eltaláltuk volna) sza­badkozik: Ö üyen adatokat nem ad­hat ki, menjünk a titkárhoz. A titkár elvtárs — akit végül megtaláltunk — szintén szabadkozott. Hány gyerek született, hány házasságkötés volt? Ezek népszámlálási adatok, kérjünk engedélyt a járási anyakönyvi fel­ügyelőtől. Hát nem kértünk. Ki mer ezek után ilyen szigorúan titkos dol­gokba avatkozni? Hátha hirtelen ■csökken vagy emelkedik a népszapo­rulat Bonyhádon, ha két újságíró megnézi a féltve őrzött adatokat. — Hadd legyen titok mindörökre, hogy májusban hat házasságkötés és — a környékbeli forgalmat is ideszámítva — 42 szülés volt. Meg kell tanulni kenyeret sütni Az elmúlt héten kenyeret vásárol­tam Szekszárdon. Megmondom őszin­tén nem voltam elégedett a minősé­gével, nem, mert tudom, hogy a liszt­ből lehet jó kenyeret is sütni. Amint így morfondírozom, egy hivatali em- i berféle megszólít és azt mondja: ^ „Menjen el Bonyhádra, ha jó kenye­ret akar vennni.” Hát lejöttem Bony­hádra, ahoi olyan ízletes és szép ke­nyeret tudnak sütni. Az irodában ér­deklődöm az igazgatótól, a meósok- tól, mi a titka a kenyérsütési módsze­rüknek. ők csak azt mondják szív kell ehhez a munkához is, mert gyen­gébb minőségű lisztből is lehet jó kenyeret sütni, ők már ezt sokszor bebizonyították. Kint a kemencék mellett, ahol a kenyér készül, nem rosszabbak a technikai lehetőségek, mint Szekszár­don. Talán még régebbek a kemen­cék, mégsincs kihatással a kenyérre. Az egyik pék ép az első vetést rakja be, amikor megkérdezem, titkaikról... sok érdekeset — megmondom őszin­tén — nem közölt velem, ugyanis azt mondta: „Meg kell a szakmát ta­nulni!” Hát ebben van valami igaz­ság. És azt is mondta, hogy egyforma lisztből sütnek Szekszárdon, Domb- óvárott és Bonyhádon is. Szemet gyö­nyörködtető látvány a sok rózsa­szín, frissen sült kenyér, itt áll a polcokon, hogy majd a kihűlés után vigyék csak az üzletekbe. Volna egy szerényke javaslatom is: A szekszárdi pékek se resteljék a fá­radtságot. ne szégyeljenek tanulni azoktól, akik jobb kenyeret tudnak sütni. A dombóváriak már voltak ta­pasztalatcserén és elmondták nekik mindazt, amit a szakma „különleges” fogásáról kérdeztek. Kulturprogram meg a vendéglátók m '.y Soha jobbkor nem ér­kezhettünk volna a kultúrházba. Major elvtárs, a kultúrház vezetője, a Magyaror­szági Német Dolgozók Demokratikus Szövet­ségének egyik munkatársával a közel­jövőben rendezendő Német Hét pro­gramját tárgyalták. A kultúrház pro­gramja a nyáron talán még változa­tosabb lesz, mint a télen volt. Buda­pesti és vidéki színházak művészei jönnek majd vendégszerepelni. Emel­lett a helyi műkedvelők is műsorral készülnek. A kultúrház Bonyhádon jól oldja meg a köznevelés feladatát. S mégis vannak kisebb-nagyobb hi­bák. Az udvarban van a vendéglátó kerthelyisége, ezelőtt másfélhónapja megnyitották, de akkor egy kis eső megpaskolta őket, s azóta újabb nyi­tásra nem mertek vállalkozni. Ha tisztább volna a piac... A piacon nagy a kereslet és kínálat. Mit és honnan hoznak a bonyhádi piacra? Kakasd, Majos, Sióagárd ter­melőivel találkozhatunk. Érdekessége a bonyhádi piacnak, hogy kilenc órá­ra már alig van egy-két árus és vá­sárló, ekkorra már az áru is elfogy és a vásárlók pénze is. Az árak álta­lában a budapesti szinten mozognak. A főzőtök kilóját négy ' forintért, a cseresznyét három forintért adták. — Ha már a piacról írunk, akkor feltét­len a nyilvánosság elé kívánkozik a piac tisztasága. Sajnos, szomorú ta­pasztalatokat gyűjthet tünk csak. Az áruk tárolása a lehető legpiszkosabb abroszfélékben, ládákban és kosarak­ban volt. Nem láttunk egy hivatalos embert sem. aki erre figyelmeztette volna az árusokat. érdekesség... Az állatkórház bőgő, ugató, nyerítő és bé- gető beteget éppúgy küszködnek a fogbe­tegségekkel, a családi problémákkal, éppúgy vannak „súlyos esetek’’, mint az em­bereknél. Ebben az évben több, mint két­ezer beteget ápoltak s gyógyítottak meg ebben a kis kórházban. Néhány érdekesebb, vagy súlyosabb műtétet feljegyeztünk, amit dr. Holló Lajos állatorvos végzett el. Egyik koratavaszi napon egy asz- szonyka állított t>e a kórházba, kar­ján egy kis kutyával. A beteg nem tudta közölni panaszát, s a kísérő elmondta, hogy szaporodik a kutya­nemzetség, és ő nem akarja ezt. Kérte, hogy számtalan, állandóan a szőnyegre tisztelgő apróság helyett, óvják meg a nemes eb családi hege­móniáját. Néhány perc múlva elal­tatva ott feküdt a kutya a műtőasz­talon és végrehajtották a műtétet. Ugyanez az állattulajdonos hasonló kéréssel hozta el macskáját is. Nemcsak a kisebb, hanem a na­gyobb állatokon is végeztek ilyen mű­téteket. Szinte naponta húznak lovak­nak fogat. Egyszer egy 15 ezer fo­rint értékű tenyészbikát hoztak be az egyik állami gazdaságból. A bikának fültőmirigy gyulladása volt, s ilyen óriási szépséghibát egyetlen vala­mirevaló gavallér sem tűrhet meg, ha nap-nap után csinos teheneket hódít. Elaltatták, kevesebb éterrel, mint egy embert, és a műtétet végrehaj­tották. Azóta a bika kiváló egészség­nek örvend. Pusziul a Vörösmarty ház Tűzvész pusztított a XVIII. század végén Bonyhádon, s részben ezzel is magyarázható, hogy ennél régebbi épületeket nem igen találni. Mégis van olyan nevezetesség, amivel érdé mes volna törődni. Nem tudjuk mennyire lehetett racionális gondol- kozású Vörösmarty Mihály, így is rejtély, vajon mit szólt volna ahhoz egy föltámadási kampány esetén, hogy abban a házban, ahol az 1820-as években élt, verseket írt és a Perczel fiúk nadrágját porolta (az utóbbi csak feltevés) borjúkat nevelnek. A börzsönyt öreg ház azonban ma már erre sem használható. Falában akko­ra hézagok tátonganak, mint néha a műemlék védelemben. Padlása lesza­kadt, külső támasztó pillérei leom­lottak, csak egy ostoba galambpár merészkedett tanyát ütni az épü­letben. Két kis börzsönyi lurkó azt mesél­te, hogy valamikor tábla is volt az épületen. Most nincs. A hajdani Per. czel-házon viszont ott díszük a nagy magyar költő halhatatlanságát jel­képező emléktábla. A termelőszövet­kezet, amelynek területén az enyészet lassan emészti a becses épületet, már két évvel ezelőtt kérte a ház javí tását, vagy lebontását, de úgy látszik, nem tudnak dönteni mennyit érdemel ez az ódon építmény. Még ma sem történt semmi, de a közeljövőben va­lószínűleg történik majd. Szép csen­desen összeomlik a Vörösmarty-haj - lék, s csak a romokat kell közmunká­val eltakarítani. Évzáró az általános iskolában Délután 4 óra, bár a katolikus templom ré­gi napórája csak 3-at mutatott. (Ugylát­szik az öreg jószágot elfelejtették annakidején előreigazí­tani.) Az általános iskolában, amely 1300-as létszámával nemcsak a me­gye, de valószínűleg az ország egyik legnagyobb községi iskolája, már megkezdődött az ünnepély. Ahoj va­lamikor komorképű apácák zsolozs- máztak, most 163 kitűnő tanulót aján­dékoztak meg könyvekkel. Az év­végi örömök azonban nem merültek ezzel ki. Az úttörőcsapat most vásá­rolt húsz kétszemélyes sátrat, s eze­ket most próbálgatják a Mecsek gyö­nyörű vidékén. Óbányára mentek el háromnapos táborozásra. Hat-hét óra után mindenkinek eszébe jut a vacsora, vagy egyéb kel­lemes esti elfoglaltság és elindul haza. A központban már dél óta ácsorgó vontatón abbahagyják az ulti- partit, kijavítják a traktort (VI—596.) és eltöfögnek. A strandolok több-ke­vesebb nézeteltéréssel megállapítják egymás között a sorrendet éd türelme­sen várakoznak a négy kabin előtt (reméljük már több van). Amilyen nagy a forgalom napközben, ilyenkor olyan csendesek lesznek hirtelen az utcák, csak a büffé ajtajában ácsorog egy pár atyafi, akikről látni, hogy pár óra múlva valószínűleg részegek lesznek (így szokott lenni). Ez a késő délutáni uborkaszezon, amikor min­denki az esti szórakozásra készül. BÉZI—PÁLKOVÁCS Néhány sző a pártegységről A párt az akarat egysége, s ez ki­zár minden frakciózást, kizárja a párton belül az erő minden szétfor- gácsolását. Ezért állapította meg Lenin, hogy a „frakciózás veszedel­mes a pártegység és a proletár él­csapat akarategységének megvalósí­tása szempontjából, ami alapfelté­tele a proletárdiktatúra sikerének.“ Majd más helyen: „Aki csak vala­melyest is gyengíti a proletariátus pártjának vasfegyelmét (különösen a proletariátus diktatúrája idején) az ténylegesen a burzsoáziát segíti a proletariátus ellen.“ Saját bőrünkön tanultuk most már meg, mennyire igazak ezek a taní­tások. Most láthattuk gyakorlatban is a Nagy Imre, Losonczi-féle cso­port árulásának vészes hatását, re­vizionista, pártegységünk bomlasztá- sára irányuló tevékenységük nyomán előretört ellenforradalmi nációk mind-mind a népi hatalom megdön­tésére, ia kapitalizmus restaurálá­sára törtek. Érvényes ma is és mintha napja­inkban írta volna Lenin: „Nem lehet győzni a proletárforradalomban, nem lehet a proletárforrádalmat meg védelmezni, ha sorainkban reform­isták, mensevikek vannak. Ez elvi szempontból teljesen világos. Szem­léltető módon igazolják ezt mind az oroszországi, mind a magyarországi tapasztalatok;;.“ „Ilyen helyzetben nemcsak a men- sevikeket, reformistákat kell a párt­ból feltétlenül eltávolítani, hanem az is hasznosnak bizonyulhat, hogy még kitűnő kommunistákat is eltávolíta­nak minden felelős állásból, ha inga. dozók, ha hajlamosaknak mutatkoz­nak arra, hogy a reformistákkal való „egység“ irányában ingadozza­nak ...“ Kell-e ennél ékesebb példa, milyen döntő jelentőséget tulajdonít Lenin a párt egységének. Az elmúlt félév tapasztalatai azon­ban azt is megmutatták, hogy az akaratban és cselekvésben egységes kommunista párt a legnehezebb idő­ben és helyzetben képes a kivezető utat megtalálni. Képes arra, hogy a politikai és gazdasági romlásba dön­tött országot kivezesse a bajból. A Szovjetunió és a baráti országok ha­tékony segítségével, immár másod­szor teszi ezt meg pártunk, alig több mint egy évtized alatt Most az ellenforradalom súlyos kártevései után a Magyar Szocialista Munkáspártnak az akarat és cselek­vés egysége volt az az erő, amely az ország, a megye haladó elemeit tömörítetté és erőt, bátorságot adott nekik ahhoz, hogy szembeszálljanak az ellenforradalom erőivel. Azóta már egyetlen becsületes, józangondolkodású ember sem ké- telkedhetik; a kommunisták voltak azok az ellenforradalom után, akik a párt és a munkás-paraszt forra­dalmi kormány egységes és határo­zott fellépésére fegyvert fogtak és támogatták e nagy harcot a munká­sok, parasztok, értelmiségiek leg- öntudatosabb, pártonkívüli tagjai is. indult a párt sorainak megbontása ellen. A tolnai kommunisták körül­tekintő, éber munkáját nemcsak az bizonyítja, hogy egységes feliépé. sükre egy volt csendőrnek nem sike­rült befurakodnia az alapszer vezet- be,- hanem az is, hogy szilárd, egy­öntetű állásfoglalással védelmezték, soraikba fogadták az egyik igazság­talanul megrágalmazott pedagógus párttagot, Szauter elvtársat. Ugyan­ezt tették Bonyhádon a kommunis­ták Nemes elvtárs esetében. A legfontosabb teendő az intrika és a civakodás okait feltárva ezeket megszüntetni, leleplezni az intrika elindítóit, ismertetni annak káros hatását. Hatása pedig igen káros, mert egyrészt dezorganizálja a párt egy­séges cselekvését, igyekszik'szétrom­bolni a pártot, másrészt így szeret­nék a főkérdésekről elvonni a kom­munisták figyelmét. Ilyen főkérdés most a termelékeny ség növelése, az önköltség csökken­tése, s ennek egyik fontos mozgató rugója, a szocialista munkaverseny. Az kétségtelen, hogy a szervezés te­rén az elmúlt években történtek hi­bák. De jelentheti ez azt, hogy e Sikerekkel, eredményekkel bizonyí­tott mozgalom teljes egészében elve­tendő? Ezt csak a nép ellenségei mondhatják, akiknek a népi hata­lom megdöntése, a kapitalista úri világ visszaállítása a céljuk. Talán soha nem volt elvileg és tar­talmilag jelentősebb az a jelszó: „Tér melj többet, jobban élsz“, mint ma. De a mi népünk nemcsak jobban, hanem még jobban s egyre jobban akar élni. Mennyire indokolt tehát, hogy nemcsak többet, de jobbat és olcsóbban termeljünk. Sok múlik tehát a kommunisták egységes felvilágosító munkáján, példamutatásán, éberségén, hogy ez a mozgalom a régi hibáktól mentesen újra betölthesse a szebb, boldogabb holnapért vívott küzdelem motorjá­nak szerepét. Van már ezen a téren is eredmény, hisz többek közt a Tolna megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesüléshez tartozó téglagyárak kommunistáinak ilyen munkája nyomán újult meg a ver­senymozgalom. Hiba volna, ha csak a jóról emlé­keznénk meg a kommunisták egysé­ges cselekvésének területén. Akad az egyre szaporodó jó tapasztalatok mellett hiba is. Nem segíti például a pártegység erősítését, szilárdítását a szektásság, a határozatok meghoza­tala előtti vitában az ellenvélemé­nyek elhallgattatása, -amint ez Felső­nyéken honos. Fülöp József elvtárs, a pártszervezet elnöke elfojtja az el­lenvéleményeket, mondván: ..Mit akartok ti fiatalok, hol voltatok ti, mikor már én...” Ugyanilyen ká­ros, amikor a fiatalok becsülik le az idősebbek véleményét. Az első taggyűléseken egységes ál. Végső következtetésként újra és láspont született az események ellen- újra azt kell levonnunk: az egész forradalmi jellegének megítélésé- nép, a proletárdiktatúra, a szocia- ben. Legtöbb pártszervezet az ese- lizmus építése érdekében, pártunk ménvekben részvevők, a vezéralakok egységére úgy vigyázzunk, mint a bemutatásával, céljaik és cselekede- szemünk világára. Erőnk forrása teik ismertetésével leplezték le nép- pártunk egysége. Ez az egység esz­el! enességüket. Kétségtelen, hogy méink tisztázottságán, szervezett tö- egv mozgalom, amelyben a vezetést megeink érdekeinek és törekvéseinek volt földbirtokosok, horthysta tisztek azonosságán, szociális egyneműségén, csendőrök, reakciós főpapok, gyilko- valamint vezetésünk hosszú történel- sok. rablók ragadják magukhoz, mi kialakulásán, összeforrottságán nem lehet más, csak ellenforrada- épül. l°m- A párt egységéért harcolva, ma­Az ellenforradalom fegyveres ere- gunkénak valljuk Kossuth álmát is: jének megtörése után azonban nem „Vessünk vállat vállhoz e zászló lehet megpihenni, eszmeileg is töké- körül. Legyünk mi e párt... Le- letesen szét kell zúzni őket. S ez gyünk mint a sas szárnya, mely a sokkal nehezebb. Napjainkban az sas testétől el nem válik, hanem kül- ellenforradalom maradványai az in- lebb nyúlik. Érezzük és éreztessük trika, a civakodás lángját igyekez- az erőt. mely e helyzetben feküszik. nek élesztgetni. Nagyobb szükség Tudja meg a sas teste, hogy nélkü- van tehát a párttagok egységére, lünk. a szárny nélkül, nem tuo re- mint valaha. Jónéhány példa bizo- pülni. De érezze a hollók serege, hogy nyitja, hogy az erélyes harc meg- így együtt a sas vagyunk “

Next

/
Thumbnails
Contents