Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-17 / 114. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1957 MÁJUS 17. Pártunk vállvetve halad az egész világ forradalmi munkásmozgalmával W. Gomulko beszéde a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottsága 9. teljes ülésén Varsó (PAP). Május 15-én kezdőd­tek a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottsága 9- teljes ülésének vitái. A teljes ülés a következő napi­rendet fogadta el: 1. „A párt politikájának kulcsfon­tosságú problémái”. Wladyszlaw Go- mulkának, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt központi bizottsága első tit­kárának beszámolója. 2. A Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottsága 8. teljes ülésén ki­nevezett bizottság jelentése. Előadó: Roman Nowak, a központi pártellen­őrző bizottság elnöke. 3. A Lengyel Egyesült Munkáspárt III. kongresszusának előkészítésével kapcsolatos kérdések. 4. Szervezeti kérdések. Az első napon Wladyszlaw Gomul- ka mondott beszámolót. Gomulka beszéde Gomulka bevezetőjében leszögezte, hogy a párt központi bizottsága 9. tel­jes ülésének feladata a 8- teljes ülé­sen hozott határozatokban foglalt problémád kidolgozása. — A 8. plénum fő jelentősége az volt, hogy szakított a szocialista épí­tés rossz módszereivel. Oly módon akarjuk irányítani a szocializmus építését, hogy a munkásosztály és a dolgozó tömegek tudják, miért har­colnak ma és mit hoz majd számuk­ra holnap ez a harc. Továbbá azt akarjuk, mélységesen higyjenek a szocializmusban. — A szocialista építés gyakorlata megmutatta, hogy ennek az építő- munkának nincsenek és nem is lehet­nek egyetemes formái, bár a szocializmus egyetemes, építésének formáit a hely és idő konkrét körülményei alakítják. Gomulka ezután kijelentette, hogy a szocializmus szemben áll a na­cionalizmus minden formájával, s hogy lényege nemzetközi jellegében rejlik. Rámutatott arra, hogy a szo­cializmushoz vezető orosz — széle­sebb értelmében szovjet — utat se- milyen körülmények között sem sza­bad azonosítani a személyi kultusz' fogalmával. A szocialista építés szovjet tapasz­talatokból leszűrt általános szabályai­nak lebecsülése vagy tagadása nacio­nalista revizionizmus. Harcolni kell ellene, a pártot és a munkásosztályt meg kell védeni vele szemben^ mivel sem­mi köze nincs a szocializmushoz. Általános szabályok a szocializmus építéséért vívott harcban Gomulka ezután rámutatott arra, hogy az általános szabályokat, ame­lyeket egyetemlegesen kell alkalmazni a szocializmusért vívott harcban, a következő irányelvekből lehet leve­zetni: 1. A munkásosztály és a dolgozó tömegek marxista—leninista pártjá­nak megszervezése. A párt a demo­kratikus centralizmus elvein épül és megvalósítja a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének po­litikáját. 2. A burzsoá uralom megdöntése után a proletariátus diktatúrájának megteremtése a dolgozó nép ki- zsákmányolói ég elnyomói fölött. 3. A tőkés termelési eszközök tár­sadalmi tulajdonba vétele. A termelési viszonyok fokozatos átállítása a fa­lun, az egész parasztgazdaságnak a központi tervezés és igazgatás meg­határozott keretei közé helyezése. 4. A proletár nemzetköziség lenini elveivel összhangban álló politikai vonal: valamennyi állam és nemzet egyenlőségének és szuverenitásának tiszteletbentartása ,a szocialista or­szágok és erők egysége az imperialis­ta agresszióval szemben és a béke védelmében. Ezek az általános, egyetemes sza­bályok — hangsúlyozta Gomulka — minden szocializmushoz vezető útnak szerves részét alkotják. A munkás­mazásuk nélkül nem tudnának áttér­ni a kapitalista rendszerből a szocia­lista rendszerre. Gomulka ezután a munkástanácsok szerepéről és feladatairól beszélt. Rá­mutatott arra, hogy a munkástaná­csok nem a munkásosztály politikai hatalmának szervei, hanem olyan szeriek, amelyeknek révén a munkás- osztály közvetlenül vesz részt a nép­gazdaság igazgatásában. Gomulka ez­után így folytatta: — A pártban teljes a szólássza­badság. Minden egyes párttag vé­leményt mondhat pártkérdésekben. Kifejtheti véleményét a párt politi­kájáról és a párt gyakorlati tevé­kenységéről. Jogában áll bírálni ezt a tevékenységet, valamint a pártve­zetők, vagy a pártapparátus munká­jában fellelhető különböző hiányos­ságokat. A párttagnak azonban nem lehet joga. hogy a párton kívül olyan véleményt juttasson kifejezésre, amely nincs összhangban a pártta­gok többségének magatartásával, a választott pártszervek által elhatá­rozott politikával. A revizionizmus veszélyét hang­súlyozva Gomulka kijelentette, hogy a jelenlegi helyzetben a párt egysége jelenti a párt erejének legfontosabb feltételét. A párt nem tűrheti soraiban sem­miféle csoport, vagy frakció létezé­sét bárhogy nevezzék is azt. Gomulka ezután rámutatott: mi­ként a múltban, úgy még ma is tanúi vagyunk számos példának arra, hogy elferdítve és helytelenül magyarázzák a párt vezetőségének a 8. plénum után hozott határozatait és döntéseit. Eltúlozzák a negatív jelenségeket, gyűlöletes bizalmatlan­ságot és bírálatot hangoztatnak, ki­zárólag tagadásra alapozva, nem is szólva a személyek elleni támadások káros gyakorlatáról. Á párt egysége A párt egysége a párt erejének legfontosabb forrása, de nem az egyetlen forrása. A párti csak akkor lehet erős, ha mindennapi gyakorlati munkájá­ban, minden vonatkozásban kapcsolódni tud a munkásosz­tályhoz és a dolgozó tömegekhez, ha azok életét éli és ugyanakkor irányítja ezeknek menetét a maga politikai áramlatában. Gomulka ezután a gazdasági kér­désekről szólva kijelentette, hogy az ötéves tervben előirányzott har­minc százalékos emelkedés a reál­bérekben és a lakosság jövedelmé­ben még nem fogja eredményezni a szükséges jólétet. Gomulka hangsúlyozta, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzeté­ben nem lehet további fedezetet ta­lálni a bérek emelésére. Az egész gazdaságnak erőfeszítéseket | kell tennie, hogy megtalálják az ehhez szükséges eszközöket. Gomulka folytatva beszámolóját, ezután a Lengyel Egyesült Munkás­pártnak a többi kommunista és munkáspártokhoz fűződő kapcsolatait jellemezte, majd így folytatta: — Pártunknak úgy kell vigyáz­nia a szocialista államok tábo­rának egységére, a kommunista és munkáspártok vezette nemzet­közi munkásmozgalom egységé­re, mint a szeme fényére. — Pártunk vállvetve halad az egész világ forradalmi munkásmoz­galmával. Nincs olyan erő, amely el tudna választani bennünket ettől a mozgalomtól. Elutasítjuk és továbbra is el fogunk utasítani minden olyan kísérletet, amely a nacionalizmus és revizioniz­mus bármilyen formájával akarja megfertőzni ideológiánkat, vagy azt megcsontosodott dogmatizmussal akarja eltorzítani — mondotta befe­jezésül W. Gomulka. Hruscsov beszélgetése a Szovjetunióban tartózkodó lengyel újságírókkal Moszkva (TASZSZ). Hruscsov, az SZKP központi bizottságának első titkára szerdán fogadta a Szovjet­unióban tartózkodó lengyel újságíró­küldöttséget. A körülbelül háromórás barátsá­gos beszélgetés során Hruscsov vá­laszolt a lengyel újságíróknak a Szovjetunió kül- és belpolitikájára, a nemzetközi munkásmozgalomnak az SZKP XX. kongresszusa utáni fejlődésére, valamint a szovjet—len­gyel barátság további erősödésére vonatkozólag feltett kérdéseire. A lengyel újságírók köszönetét mondtak Hruscsovnak a meghívásért és a barátságos beszélgetésért. Ülést tartott a forradalmi munkás-paraszt kormány A forradalmi munkás-paraszt kormány csütörtökön ülést tartott. A kormány folyó ügyeket tárgyalt. Az ülésen Kossá István közleke­dés és postaügyi miniszter átadta Kádár Jánosnak, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnökének azt az albumot, amelyet a Német Demo­kratikus Köztársaságban a szocialis­ta Magyarország megsegítésére ala­kult bizottság hazánkban járt kép­viselői hozzá eljuttattak. A díszes album fényképes doku­mentumokat tartalmaz a Német Demokratikus Köztársaságban a magyarországi ellenforradalom után a magyar nép megsegítésére indí­tott gyűjtésről, a küldött értékes ajándékokról és a Német Demokra­tikus Köztársaságban vendégül lá­tott magyar gyermekek üdüléséről. Az albumot a következő szöveg vezeti be: „Kedves elvtársak! Kedves ba­rátaink! Amikor a tragikus októ­beri napokban az ellenforradalmi banditák megkísérelték, hogy bru­tális terrorral megdöntsék a szo­cializmust és visszafordítsák a történelem kerekét Magyarorszá­gon, akkor minden őszinte és béksszerető szív értetek vert a ‘ » szocialista Magyarországért. A Né­met Demokratikus Köztársaság dolgozói hisznek igazságos ügye­tek győzelmében. Hála hazátok legjobb fiai hősiességének és a szocialista Szovjetunió fegyveres erőinek, a nép ellenségei megsem­misítő vereséget szenvedtek és Magyarország tovább haladhat a szocializmus és a dolgozó nép fel­emelkedésének útján. A szocia­lista Magyarország egy pillanatig sem maradt egyedül nehéz harcá­ban. Mint olyan, gyakran a mun­kásosztály történetében a szolida­ritás most is tettekben nyilvánult meg, amelyekből a Német Demo­kratikus Köztársaság dolgozói is kivették szerény részüket. A szo­cialista Magyarország iránt érzett szolidaritásunk kifejezéseként 16 millió márka értékű adomány gyűlt össze. Mutassa ez a könyv ma és min­denkor barátnak és ellenségnek, hogy a vUág munkásságának test­véri összefogása erősebb, mint a rothadó, halódó kapitalista társa­dalom. Aki egyet megtámad közü­lünk, az mindannyiónkat támadja. Jegyezzék ezt meg maguknak a tegnap emberei! Éljen a német és a magyar nép örök barátsága! Éljgn a nemzetközi szolidaritás! Berlin, 1957 május 10. A szocialista Magyarorgjság megsegítésére alakult bizottság.“ Kádár János örömmel és hálás kö­szönettel vette át a Német Demokra­tikus Köztársaság népének áldozat- készségét bizonyító dokumentumo­kat tartalmazó- díszes albumot. Aláírták a szovjet-mongol dokumentumokat Moszkva (TASZSZ). Szerdán a Kremlben aláírták a szovjet—mongol közös nyilatkozatot, valamint a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Mongoj Népi Forradalmi Párt kül­döttségeinek tárgyalásairól kiadott nyilatkozatot. A közös nyilatkozatot Bulganyin és Cedenbal, a pártküldöttségek tárgya­láséiról szóló nyilatkozatot pedig Hruscsov, az SZKP központi bizott­sága első titkára és Damba, a Mongol Népi Forradalmi Párt központi bi­zottságának első titkára írta alá. Visszavonta lemondását a francia kormány Az AFP jelenti: Guy Mollet francia miniszterelnök szerdán este benyújtotta a saját és kormánya lemondását a köztársasági elnöknek. René Coty köztársasági elnök a lemondást nem fogadta el. — Ez a döntés több ok miatt tör­tént — mondotta Guy Mollet lépé­sét indokoló nyilatkozatában. — Min­denekelőtt azok miatt, amelyek a múltba nyúlnak vissza: Le kell von­nunk a logikusan adódó következte­lyeneket ma kénytelenek vagyunk el­könyvelni. Alaposan indokolt volt, hogy erre a következtetésre jussunk. — Más okok a jövőt illetik. Elég nyugtalan vagyok a nemzetközi hely­zet alakulása miatt. Guy Mollet hangsúlyozta, hogy le­mondása visszavonása a kormány ré­széről nem foglalja magában a Szuezi csatornát használók nemzetközi szer­vezete által előirányzott döntések el­fogadását. Kijelentette, hogy lemen­téseket a szuezi-ügy eseményeinek dását belpolitikai szempontok, első­alakulásából, amikor politikánknak sorban a küszöbönálló adóügyi Vita olyan eredményei vannak, mint ami- miatt vonta vissza. 8. Urbán Ernőt Hogy megtisztálkodott, hogy a va­csorát is jóízűen elköltötte, eszébe­jutott még párszor Deli Mihály, de aztán számolásba fogott és számolás közben egészen elfeledte. Kiakasztot­ta nyakából a vászonzacskót, melyben Talán magamért csinálom? A te- a heti keresményt szokta hazahozni, uietesemre spórolok? Egész héten leszámolt az asztalra vagy tíz darab nyűvöm magam, kenyéren-szalonnán Pörben a világgal vékony kis karjaival a nővérét ölelje. át­osztály és a dolgozó tömegek alkal-kóba beletette! ropogós százast, aztán azt mondta a nagyobbik lánynak: — No, Terus, hadd lám mennyi van a bankban? Terus, a szép, barnapiros, akaratos Terus, fölállt az asztal mellől, kellet­lenül a sublódhoz ment, egy beraká- sos diófaládikót vett ki a felső fiók­ból és inkább odalökte, mint odatette az apja elé. — Itt van .számolja... A toll ára is benne van, amit a kelengyére ígért. — Ne prézsmitálj, mit prézsmi- tálsz? —- nevette el magát Mosolygó. — Ne félj, nem lopom el a pénzed, csak éppen ... megfiaztatom. Ha meg. lesz a daráló, mert most már meglesz, egy jánosfai kulák kínálja kéz alatt, minden forintodért másfelet kapsz vissza. Bútort is vehetsz a kelengyéd mellé. — Meg egy helyet is, a kuláklistán maga mellett. — Te! Ne kezd már megint! — Én kezdem? Maga kezdte, mikor solygó —, az első százast abba a tűzrevaló ládi élek, mint a legutolsó senki. Értetek! Hogy nektek könnyebbségtek legyen! — Szép kis könnyebbség! Bálint bátyámat elűzte, haza se jön, úgy szégyeli a kulákkodását. Tőlem meg a társaimat űzi el. Kinéznek, kis­asszonynak csúfolnak, pedig a hátam szakad az erőltetéstől. — A tanfolyamon, a gépészetin, azon majd megpihenhetsz. Mondtam már, mihelyt a darálót beállítottam, rögtön lemondok a földről. — Hogy a vámot szedje, hogy a mások zsírján éljen ... — Te! Elhallgass, mert... mert... Anyja! Iöegyere! Idegyere, ha mondom! Mosolygóné, aki az első hangos szóra abbahagyta a mosogatást és sápadozva, zsibbadó tagokkal támasz­kodott neki az ajtófélfának, erre a szobába lépett, de mint az ágybólkelt, mint 3Z alvajáró. — Anyja — ölelte közelebb Mo­hát rongyember vagyok — Nem apja, nem — sírta ej ma­gát Mosolygóné —, de azért... — Mit, de azért, mit de azért? Már Cen összecsendültek tőle a poharak, téged is föluszított a lányod? —■ Eh! Az is bolond, aki vesződik veletek! Mosolygó kapta a ládikót, vette a pénzt, be a hátsó szobába s hogy a mérgét mégis csak kiadja valahogy, úgy bevágta az ajtót, hogy a kreden­— A falu — sóhajtotta Mosolygóné —, te nem vagy itthon, nem tudod, mit mond a falu ... Hogy a szerencse elvette az eszed. — Ki mondta? Ki meri azt mon­dani? Ki adott nekem egy falat ke­nyeret, egy ital vizet is, kinek van jussa rá, hogy a szájára vegyen? Se meg nem lopok, se ki nem zsarolok senkit. Magamat nyűvöm, a magam szájától veszem el a falatot... Az istenfáját az irigyelnek! Hogy lennék akkor én kulák? Erre Terus összevont szemöldökkel, mindenre elszántan: — Még nem az, vagy csak a család­jának az. De a falunak is az lesz, ha idehozza azt a kulákdarálót. — Kuss! Mert mindjárt... — Ne bántsa! Terus! Terus! Nem engedem Terust! Ezt a kicsi lány kiáltotta, a pöttöm, babszemforma, aranyszőke Piros. — én? Eliszom, elprédálom amit kere- Ágyban volt már, a veszekedésre éb- sek? redt, a dunyha alól ugrott ki hogy — Jézus segíts! — fohászkodott Mosolygóné, Terus pedig a kishugát ölelve elsírta magát. • — A bátyám ... írok neki, haza­hívom. Beszéljen azzal a konok fejé­vel ... Mások tanulni mennek, az itthonvalók moziba, színházba, kultúr csoportba... Csak én, én nem tehe­tem .amit szeretnék... Én, én ezt nem bírom soká, édesanyám. — No, Terikém, ne ess kétségbe, majd észhez jön apád. S bár szíve kétfelé vert, Terit is sajnálta, az uráért is aggódott, az édesanyák min­dennél nagyobb erejével ágyba kí­sérte, betakargatta a nagylányt, en­gedte, hogy a mitseértő, nővérkéjé­vel versenyt síró kicsi is odabujjék s addig beszélt, addig duruzsolt nekik, míg a könnyeket ej nem apasztotta a gyógyító, anyaszív-hozta álom. Csak akkor engedte el magát, ak­kor kezdte rá titkon, hüppögve maga is, de úgy, hogy se az ura ne hallja, se a gyerekek föl ne ébredjenek szí­vet szaggató sírására.

Next

/
Thumbnails
Contents