Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-16 / 113. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 MÁJUS 16. Amerikai lapok Hruscsovnak a New York Times főszerkesztőjével folytatott beszélgetéséről Tito elnök nyilatkozató a leszerelésről A TÁSZSZ összefoglalót közöl Hruscsov és a New York Tímeát fő- szerkesztője között lefolyt beszélgetés sajtóvisszhangjáról. A newyorki lapokról a következőket tartalmazza az összefoglaló: Szemmel láthatóan célba talált az a nyílt és pontos elemzés, amelyet Hruscsov, a New York Times főszerkesztőjének adott nyilatkozatában a jelenlegi nemzetközi feszültség okairól mondott. Az amerikai sajtó nem tud semilyen komoly ellenvetést sem tenni azokkal az érvekkel szemben, amelyeket Hruscsov kifejtett és elsősorban semmit sem tud szembeállítani azzal a kijelentésével, hogy „a feszültség végeredményben főként két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsoAz AFP közli: A belga hírügynökség kairói jelentése szerint tájékozott egyiptomi körökben úgy tudják, hogy a közelgő angol—egyiptomi tárgyalásokat e hó végén Genfben tartják meg. Ugyanezekben a körökben hozzátették, hogy a megbeszélések célja az egyiptomi aktívák zárolásának megszüntetése és a két ország kereskedelmi kapcsolatainak újramegindí tása lesz. Nem tartják kizártnak, hogy a tárgyalások lehetővé teszik a tavaly október óta megszakadt dip Mint a Reuter jelenti, a New York Herald Tribune szerdai számában megállapítja „elkerülhetetlen volt Angliának az az elhatározása, hogy megengedi hajóinak a Szuezi-csa- tonna használatát. Amikor a középkeleti kőolaj annyira létfontosságú, az angol kormánynak aligha volt más választása, mint bármilyen feltételek mellett elfogadni a Szuezi-csatorna használatát’’. „A Szuezi-csatorna használati feltételeinek angol részről történt elfogadását azonban súlyos tévedés lenne azonosítani a feltételek angol jóváhagyásával’’, — írja a lap. Az elégedetlenség bizonyos megnyilvánulása volt, hogy a konzervatív párt nyolc alsóházi tagja külpolitikai kérdésekben megvonta támogatását a Macmillan kormánytól. Valójában azonban a legtöbb angol keserű pilulának találja Nasszer egyoldalú ellenőrzését a Szuezi-csatorna lataiban mutatkozik. A következőkben az a kérdés, hogy kapcsolataink baráti alapon fejlődnek, vagy országaink között továbbra is fennmarad a feszült viszony’’. Ezért a lapok inkább elhallgatják Hruscsov fontos kijelentéseit és a Newyork Times, amely közölte a beszélgetés tartalmát, elferdítve és hamisan értelmezi azt, eltorzítva az interjú főmegállapításait. Például azt a kijelentést, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok viseli a fő felelősséget a jelenlegi nemzetközi viszonyok állapotáért, valamint Hruscsovnak azt a meggyőződését, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között „nincs olyan kérdés, amelyben nem egyezhetnénk meg‘‘ ezt a lap minden alap nélkül lomáciai kapcsolatok fokozatos újra- felvételét is. A Liverpool Post o szuezi kudarcról A szuezi kudarc egyik legszókimondóbb bírálatát a Liverpool Post vezércikke tartalmazza. A vezércikkben a következők olvashatók: Meghátrálás szükséges volt, hála kéz dő lépéseinknekSés az amerikaiak buta ságának. Semmiféle szólam jogaink fenntartásáról, vagy tiltakozásáról nem palástolhatja azt a tényt, hogy Nasszer győzött. Az ENSZ semmit sem segíthet rajtunk. A cikk végül gazdasági eljárást sürget jobb feltételek kicsikarására. felett. Ezért aligha meglepő, ha az egyiptomi kormány úgy véli, hatalmas sikert aratott, amikor feltételeit — az egyetlen Franciaország kivételével — általánosan elfogadta”. Az angolok arra is számítanak, hogy fenntartják az Egyiptomra gyakorolt gazdasági nyomást, — írja a lap, majd erélyesebb lépéseket sürget Egyiptom, nevezetesen pedig Nasszer elnök ellen. „Az ilyen emberekre — érvel a lap — csupán az erő hat.” A New York Herald Tribune a következő fenyegetéssel végzi: „A tény az, hogy Nasszer keresztülvitte akaratát és azok, akik ezt nem szeretik, jobban tennék, ha kidolgoznák annak útjait és módjait, hogyan lehetne a csavarokat meghúzni az egyiptomi diktátornál. Ez a többi között tankhajók és kőolajvezetékek létesítését jelenti a Szuezi-csatorna használata helyett.” úgy értelmezi ,hogy Hruscsov azt javasolta, „a Szovjetunió és az Egyesült Államok kössön üzletet a világ felosztására’’. A lap leplezetlen koholmányokhoz folyamodik és azt állítja, hogy a Szovjetunió „világuralomra” törekszik. A lap ilyesféle kevéssé meggyőző és alaptalan propagandafogásokat alkalmaz, de eközben akaratlanul feltárja ennek az álláspontnak igazi okait, mikor kijelenti, hogy az Egyesült Államok és ^ Szovjetunió közötti értelmes megegyezés a legfontosabb vitás kérdésekről „csak az Egyesült Államok politikai és erkölcsi csődjét jelenthetné”. Ez mutat rá a lap „ösz- szes politikai és katonai kötelezettségeink megtagadását” jelentené. Megkezdődött a LEMP központi bizottságának teljes ülése Varsó (PAP). Május 15-én délelőtt kilenc órakor megkezdődött a Lengyel Munkáspárt központi bizottságának kilencedik plénumának vitája. Wladyslaw Gomulka a LEMP központi bizottságának első titkára beszámol a „Pártpolitika kulcsfontosságú problémáiról”. A dán parlamenti választások végere dménye Kopenhága (MTI). A Dániában ked den tartott országos parlamenti választások hivatalos eredménye szerint a mandátumok a következőképpen oszlanak meg az új folke- ting-ben. Szociáldemokrata Párt 70 mandátum Liberális Agrárpárt 45, Konzervatív Párt 35, Radikális Párt 14, Kommunista Párt 6, Úgynevezett georgisták (jobboldali párt) 9, Német kisebbség pártja 1 mandátum. Magyar újságíró küldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió kormányának meghívására szerdán délben tizenegytagú magyar újságíróküldöttség utazott a Szovjetunióba. A küldöttség vezetője Nemes Dezső, a Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetője. * * * JUGOSZLÁV SZÖVETKEZETI * KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT MOSZKVÁBA A Tanjug jelenti: — Kedden este Budapesten keresztül jugoszláv szövetkezeti küldöttség utazott a Szovjetunióba. A jugoszláv szövetkezeti szövetség küldöttségét Pasko Romac vezeti. Május végén kezdődnek az angol—egyiptomi tárgyalások Elkerülhetetlen volt Anglia elhatározása A New York Herald Tribune Anglia döntéséről Urbán Ernőt Pörben a világgal 7. Éjfélkor kellett volna a vonalak közé kimenni, este kilenckor azonban azt mondta Deli Mihály: „Az is bolond, aki a bőrét az utolsó pillanatban viszi a vásárra. Ki jön velem, emberek? Én megyek Bakonyba, a szénégetőknél majd csak kitavaszodunk”. S aki vele ment, az életben is maradt, a bakonybéli apátság egyik kidőlt-bedőlt birkahodályában húzták meg magukat, ott várták ki a fehérvári vonal összeomlását. Teherautón érkeztek haza, a szovjet utánpótlás jóvoltából, tenyerükön a kéreg, testükön a ronggyászakadt gönc volt útűkhöz az ajánlólevél. S mikor az autóról leszálltak, mikor a búcsúvétel perce elérkezett, kezét a magasba emelve azt mondta Deli: „Holnap ünnep lesz, emberek. Holnap lesz a napja, hogy a községben megalakítjuk a Magyar Kommunista Pártot”. Micsoda idők is voltak azok! A lankákon csalt úgy pezsgett a tavasz, messzire lobogtatta színét a mandulafák csokra, úsztak a szélben a fűzfaligetek, barkájuk hímpora kavarogva szállt s eljött a nap, a sohse remélt, mikor a semmitlenek s bankok markában sínylődök odaálltak a piros zászló alá s karóval, fejszével a hónuk alatt megindultak a földfoglalásra. Mosolygó, mint elnök, Deli pedig, mint a kommunisták titkára. Hogy miért lett éppen ő, Mosolygó, az elnök? Az ilyesmi sokszor csak a véletlenen múlik. Az ő esetében azon múlt, hogy jól tudott olvasni s Deli Mihály az ő kezébe nyomta kihirdetésre a debreceni kormány földosztó rendeletét. Aztán azon is, hogy ismerte a határ minden szegét-lyükját, eltájékozódott benne telekkönyv nélkül is, mert a telekkönyvet, azt vagy magával vitte; vagy tűzbe dobta az utolsó pillanatban a jegyző. A pártba azonban se akkor, se később nem lépett be Mosolygó. Nem ellenérzésből, inkább azért talán, mert se Deli, se más nem hívta. Egyszer példálódzóit ugyan, úgy tűnik, a mintagazda kitüntetés átvételekor, hogy „ideje volna már, ha közénk jönnél,. Péter”, de akkor azt felelte rá, így ütötte el a belépést: „Majd, komám, majd. Ne félj, ha megsüllyedne a demokrácia szekere, én vetném a vállam legelőször a lőcsnek”. S talán ez volt az utolsó eset, hogy hosszabb ideig együtt voltak, pohár mellett eldiskurál- gattak Delivel. Késő őszre járt, fogytán fogyott a negyvenhatos esztendő, újramérték a határt, kiosztották a telekkönyvi kivonatokat s karácsonytájt esett, hogy utoljára ült össze a földigénylő bizottság. Akkor is már csak azért, hogy kimondja a feloszlását. Mosolygónak köszönetét szavaztak, jegyzőkönyvbe vették valóságos érzelmeit, s ettől fogva ő, a mintagazda, teljesen a maga embere lett, befejezte szolgálatát a köznek. Ideje is volt, ami azt illeti. Két év hosszú idő, két éven át csak fél szive, fél esze, fél ereje volt a gazdaságé, nem vehette tőle senki zokon, hogy az elnökségről leköszönve, a saját jövője munkálásá- hoz fogott. Egyszer-másszor jöttek még hozzá, az igaz, teszem azt, a földműves- szövetkezet igazgatósági tagságát is meg^ ajánlották neki, ő azonban sajnálta, de nem vállalhatta. Most az iszapot hordta, Belgrád (MTI). Mint a belgrádi rádió jelenti, a Daily Herald című angol lap kérdéseket intézett Tito elnökhöz, aki a kérdésekre válaszolva a többi között azt mondotta, hogy a leszerelésre irányuló erőfeszítések célja elsősorban az atom- és termonukleáris fegyverek, tehát a tömegpusztító agresszív jellegű fegyverek betiltása: Ez lehetséges, különösen azért, mert e fegyverek pusztító hatásának tudata készteti erre az embereket, ugyanúgy, mint ahogy a múltban a vegyi és baktériumfegyverekkel történt. Az elnök véleménye szerint jelen pillanatban az atomháború veszélyének elhárítását jelentené a részleges leszerelés is, elsősorban azonban az atomkísérletek beszüntetése és az atomfegyverkezés mellőzése. A béke — mondotta — elengedhetetlen előfeltétele minden ország és nép fejlődésének. Különösen tudatában vannak e ténynek azok a népek, amelyek az elmúlt két világháborúban átélték a borzalmakat és pusztításokat. Ezek közé tartozik Jugoszlávia népe is. Megnyílt a Szovjet Írók Szövetsége vezetőségének harmadik teljes ülése A moszkvai filmpalotában megnyílt a szovjet írók szövetsége vezetőségének harmadik teljes ülése. Az ülés napirendjén „A szovjet irodalom az SZKP XX. kongresszusa utáni fejlődésének egyes kérdéseiről” című beszámoló szerepel. Az ülést K. A. Fegyin nyitotta meg. Bevezető beszédet A. A. Szurkov mondott. A beszámoló megemlíti a szovjet irodalom magasrendű hivatását, amely megköveteli, hogy hatékonyan beavatkozzék a társadalom életébe. Ennek a beavatkozásnak célja: felismerni és művészi formában az egész társadalom és egyes emberek életében feltárni a kommunizmusért folytatott alkotó harc folyamatában születő újat, ami leküzdi a társadalom fejlődésének akadályait. A soknyelvű szovjet irodalomban a korszerű téma foglalja el a vezető helyet. A legutóbbi idők irodalmának jellemző vonása, hogy az írók fokozottabb figyelmet fordítanak az egyszerű szovjet ember ábrázolására. Az írók igyekeznek bemutatni a nép életének minden oldalát. A beszámoló ezzel egyidejűleg számos olyan művet felsorol, amely az élet élesebb megnyilvánulásait írja le, komoly eszmei hibákat tartalmaz és művészi szempontból gyenge. Az irodalom minden pozitívum ellenére még elmarad az élettől. A beszámoló után vita indult. Az ülésen jelen volt D. T. Sepilov, az SZKP központi bizottsága elnökségének póttagja és az SZKP központi bizottságának titkára. (MTI) Viszály, vádaskodás, munkaügyi per a Szabad Európa rádiónál A Magyar Távirati Iroda berlini tudósítójának Münchenből szerzett értesülései szerint a bajor fővárosban különös munkaügyi pert tárgyaltak az elmúlt napokban. A munkaügyi bíróság előtt a Szabad Európa rádió magyar osztályának tizenhárom volt alkalmazottja állt, aki a rádió kötelékéből való elbocsátását törvény ellenesnek minősítette. Az ügy előzményei néhány hónapra nyúlnak vissza. A magyarországi ellenforradalom bukása az elmúlt év novemberében zavart és válságot okozott a Szabad Európa rádiónál, mert a nyugatnémet közvélemény, de a világ közvéleménye is felháborodással foglalt állást az uszító rádióállomás munkája ellen. Adenauer kancellár annakidején a vihar lecsendesítésére „vizsgálatot” rendelt el a rádió ellen Magyarország felé sugárzott adásai miatt. E vizsgálatot azután „megnyugtató eredménnyel lezárták”. Kifelé nyugalmat mutattak, bent a rádiónál azonban folyt a kölcsönös vádaskodás. Különösen pedig az a vita, hogyan dolgozzék a Szabad Európa rádió ezután, hogy a magyarországi eseményekben betöltött szerepével valamennyi nép; demokratikus országban újból lejáratta magát. A rádió amerikai urai ebben a most fuvarba kellett mennie, most szekeret kommendáltak neki, azt indult megtekinteni a szomszéd megyébe, a Bálint fiú is katonának állt, nem is jött többet vissza, aztán az új ház, az építkezés, mennyit szaladgált, míg az anyagot összeszedte, összemesterkedte hozzá... Vagyis, ha jól megszámítjuk, mi az igazság? Az, hogy ő, Mosolygó, a hajdani elnök, mostanában már csak hálni, tisztálkodni, meg ennivalóért jár haza, s a községházára esztendeje is elmúlt, hogy betette a lábát. A beadást a nagylány, Terus intézi, a nemzeti vállalatok embereivel is elbajmolódik, rá legföljebb csak annyi kötelesség marad, hogy az adót a postautalványon idejében befizesse. Mert arra kényes, az adójára, nehogy azt mondhassák, azzal vádolhassák, hogy hanyag, vagy háládatlan: nem tudja, mivel tartozik a demokráciának. Az idén is ni, pedig csak ötven szeptembere van. ő már adót, beadást, mindent kitisztá- zott: nyugodt lélekkel vághat neki az új gazdasági évnek. Hát akkor?.. . Mit akarhat, miért jött a felesége nyakára, ez a Deli Mihály? Miért Ígéri, hogy holnap is okvetlen eljön? (Folytatjuk) helyzetben a bűnbakkeresés módszeréhez fordultak. Elbocsátották állásából Gellert Andort, a magyar osztály főszerkesztőjét és helyébe Bede Istvánt, Magyarország egykori londoni követét nevezték ki. A bizottsághoz közelálló körökből választották ki az amerikaiak a Szabad Európa magyar osztályának politikai vezetőjét, Kemény György személyében. Ezek a személyi változások nem oldották meg a kérdést. A rádió kötelékébe tartozó magyar „szerkesztők” február első napjaiban bizalmas értekezletet tartottak, amelyen határozatot' fogadtak el arról, hogy a „Szabad Európa rádió vagy amerikai politikát folytat és az emigráns szerkesztőket egyszerűen fordítóknak alkalmazza, vagy pedig az amerikai szerkesztőkkel egy szintre helyezik az emigráns szerkesztőket”. Minthogy azonban a Szabad Európa rádiót az amerikaiak pénzelik, kézenfekvő, hogy melyik változatot találják megfelelőbbnek. Szó nélkül felmondtak a magyar oszt'ly tizenhárom szerkesztőjének, természetesen elsősorban az értekezlet előkészítőinek, így a nemrégiben odahelyezett Kemény Györgyöt is felmentették állásától és Londonba küldték ,,tudósítónak”. Ott azonban gyakorlatilag azzal bízták meg, hogy vegye fel a kapcsolatot a londoni magyar emigrációval, Bede Istvánj az osztály nemrégiben kinevezett vezetője azért nem esett bele a nagy „tisztogatási hadműveletbe, mert éppen az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodott és teljes engedelmességet ígért az amerikaiaknak. A tizenhárom elbocsátott „szerkesztő“ a müncheni munkaügyi bírósághoz fordult és jogorvoslatot követelt, sőt, az amerikaiak legnagyobb megrökönyödésére még valamiféle üzemi bizottságot is létrehoztak, melynek feladata lett volna ügyük támogatása. Ez már azután az amerikaiaknak is, sok volt. Először is betiltották az üzemi bizottság működését és — minthogy attól tartottak, hogy a munkaügyi bíróság tárgyalása fényt deríthet a Szabad Európa rádió működésének eddig ismeretlen területéire is — gyorsan megállapodást kötöttek a nyugatnémet kormánnyal. A megállapodás értelmében a Szabad Európa rádió emigráns munkatársainak a rádió kötelékéből való elbocsátása automatikusan maga után vonja a nyugatnémet országi tartózko dási engedély megszüntetését is.
