Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-16 / 113. szám
1957 MÁJUS 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S ► ♦ > \ Kíséri a közelmúlt — Riport Juhé-pusztáról — 1? e sem mutatkoztunk egymásnak. Amint ott állt a tehénistálló ajtajában, egyszerűen megszólítottam. S mikor kérdeztem tőle, hol vannak ilyenkor a tehenészek, tartózkodóan, gépiesen közölte: — Az istállóban. — A déli fejést végzik talán? — érdeklődtem tovább. — Igen, azt, — adta tudtomra szűkszavúan. Bementem utána az istállóba, s megálltam annak a tehénnek a faránál, amelyet éppen ő fejt. Érdeklődtem arról, hogy menynyi tejet adnak a tehenek, hogyan lehet keresni és így tovább. Legújabb ismerősöm válaszolgatott, de láttam, hogy nem igen kötöm le érdeklődését kérdéseimmel. Inkább a szemben lévő tehenet fejő Böhm Ádám mutatott nagyobb ha] ■ lanaóságot a beszélgetésre. Elmondotta, hogy milyen jó volt tavaly, amikor versenyben végezték a munkát, gyakran kaptak jutalmat, s dicsekedhettek azzal, hogy már megint megelőzték a nagytormásiakat. Az öreg csak hallgatott. Egyszer aztán egy pillanatra abbahagyta a fe' jést, letörölte homlokáról a verejtéket, feltolta sapkáját a fejére és most még gyorsabban fejt, mint az előbb, de a szó is megeredt belőle. — Tudja, minket nagyon bánt, hogy olyan sok újságíró van ebben az országban, s ide, erre a nyomorult pusztára nem jut el egy sem, — így Pali bácsi. IV o, tessék. Még nem is tudja, 1 hogy ki vagyok és máris így kezd; — gondoltam magamban. És kezdtem egy kicsit kínos helyzetben érezni magamat, s próbáltam jogos bírálatát visszautasítani... — Csak ugyan nem járt itt még soha újságíró? — kérdeztem hitetlenkedve. — Hát itt az istállóban, mi köztünk még nem, — válaszolta ellentmondást nem tűrő hangon Böhm Ádám. — Hát kérem, én újságíró vagyok, mutatkoztam be hivatalosan, és minden megszakítás nélkül beszélgettünk tovább a tehenészekkel. Sokáig vitatkoztunk, sok mindenről előjött a szó, de most nem áll módomban, hogy mind megírjam, de lényegét és tanulságát mindenesetre papírra vetem ... Az isten a megmondhatója annak, hogy az elmúlt évek alatt hányszor számoltak be az újságírók arról, hogy itt és itt a dolgozók versenyt kezdeményeztek. Most viszont nem igen lehet ilyesmivel találkozni az újságokban. A Juhé-pusztaj Állami Gazdaság központi üzemegységében szerzett tapasztalataim alapján meg próbálok feleletet adni ennek a miértjére. Nem titok ma már, hogy az ellen- forradalom dühöngő napjaiban fasiszták, de munkások is hangoztatták: „A munkaverseny erkölcstelen, mert így szorítják a normákat, ezzel akarják kicsikarni a munkásból, hogy többet dolgozzon, bért meg nem fizetnek neki többet.” Hogy miért mondták ezt, azon sokat lehetne vitatkozni, de azt hiszem a lényeg itt az, amit a napjaink gyakorlata félreérthetetlenüt bizonyít e tekintetben is ... A becsületes dolgozó emberek legtöbbje szeret vetélkedni, szereti megmutatni ,hogy van olyan legény a gáton, mint az a másik. Különösen akkor, ha anyagiakról is szó van. — Juhé-pusztán a tehenészek között is ezt tapasztaltam. Az egyik, Streicher József fején találva a szöget, meg is jegyezte: ,,Aki azt mondja, hogy nem jó a szocialista munkaverseny, az azért mondja, mert nem szeret dolgozni, tudja, hogy a versenyben a’ulma- rad.” S mikor megkérdeztem, hogy Juhé-pusztán van-e verseny a tehenészek között, meglepett a negativ válasz. — De ez nem rajtunk múlik, — felelték. — Mi már május 1-re is akartuk, hogy legyen verseny, meg most is szeretnénk, de mi haszna ... hol van itt a szakszervezet, a verseny gazdája, hol vannak a pártve- zetők, akik elbeszélgetnének velünk, aztán szerveznének valamilyen versenyt ..., nem jön kérem nekünk a tájunkra senki. Ez itt a helyzet — öntötte ki szíve bánatát Andóczi Balog Pál, a korábbiakból ismert Pali bácsi. Nem tudtam hirtelen mit mondjak erre, csak bizonytalanul megjegyeztem: — Biztosan sok az elfoglaltságuk. Pedig nem ezt kellett volna mondani... S amit elmulasztottam, azt most helyrehozom. tulajdonképpen az a helyzet, A hogy az októberi események előtt Juhé-pusztán egy-egy verseny beindítása előtt egyenként elbeszélgették a tehenészekkel, mindenkitől megkérdezték elfogadja-e az előre megszerkesztett versenyt. Ne vezetesen azt, hogy a Juhé-pusztai téhenészek versenybe lépnek a ta- bódiakkal. Persze, hogy elfogadjuk — hangzott a válasz legtöbbször. No, ők vállalták, hogy 5 százalékkal emelik a tejhozamot. — Nektek mi a véleményetek — szokta feltenni a kérdést a versenyt szervező szak- szervezeti vezető, vagy pártvezetó. — Hát írja be, hogy mj 6 százalékkal emeljük a tejet. Ezután nem igen volt szava senkinek, ha éppen úgy adódott a helyzet, elolvasták néha-néha a faliújságra kifüggesztett versenytáblán, hogy ki hol tart, ki az első és néha, ha kaptak egy kis pénzt, akkor boldogok voltak. A rosszindulatú emberek erre mondták aztán, azt: „A népnevelők folyton jönnek a nyakunkra, hogy vállaljunk valamit.” £ zóval a Juhé-pusztai Állami ^Gazdaságban a vezetők nincsenek ellene a munkaversenynek, sőt, nagyon helyeslik, hogy a dolgozók versenyeznek, mert tudják, hogy ez előbbre viszi ügyünket. De a kezdeményezés jogát szóval és tettel teljes egészében a dolgozók kezébe adták. Hogy jól van ez így? Nem egészen. Tudniillik a vezetők nem adták még a tehenészek tudtára, hogy a szocialista munkaversenyt illetően mi az álláspontjuk, ők pedig erre várnak. És vallják, hogy a vezetők hibájából nincs munkaverseny a gazdaságban. A vezetők Viszont, mint később kiderült, a fel- sőbb szervektől várnak valamilyen instrukciót a munkaversenyt illetően. Mit lehetne még ehhez hozzáfűzni? Jó volna, ha megegyeznének a Juhé-pusztai Állami Gazdaságban a tehenészek, a vezetők és a szakszervezeti vezetők abban, hogy a tehenészeknek jogúk van bárminő versenyt kezdeményezni. A szakszervezet értékeli versenyüket, a gazdaság vezetősége pedig időnként biztosít egy kis jutalmat a verseny győzteseinek. Nem kell itt külön felsőbb utasítást várni senkinek... De hát hiába. Olyan nehéz megszokni azt, hogy újszerűén dolgozzunk ... Még mindig kísért a közelmúlt... MOLNÁR LÁSZLÓNÉ — Az egyik svájci óragyárban a közelmúltban elkészítették az első ébresztő karórát. Az újtípusú ébresztő órában egy miniatűr kalapács hangtalanul üti a karóra alsó lapját és az így keletkező vibrálást az óra tulajdonosa alvás közben is biztosan érzékeli. HÍREK — A bonyhádi kollégiumot a nyáron pedagógus-üdülőnek használják. Eddig már több mint 100 pedagógus jelentette be az ország különböző helyeiről, hogy nyári szabadságának egy részét a bonyhádi pedagógus üdülőben szeretné eltölteni. * — A szakályi tejüzemben naponta 15 000 liter tejből készítenek tra- pista-sajtot. * — Twinitz tábornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke bejelentette, hogy a legújabb irányított rakétalövedék óránként több mint 14 000 km utat tehet meg. * — Eljárást folytatnak az igazságügyi szervek a dombóvári MÁV-nál történt baleset ügyében. Nem volt műszaki irányító a vasúti sínek kocsira való rakásánál, nem végeztek szakszerű munkát, ezért leesett egy sín és agyonütötte Bódog József mun kást. Az ügyben a felelősség a pálya fenntartás vezetőjét terheli. • — Burgiba tuniszi miniszterelnök nemrégiben Olaszországban járt és Attilio Selva római szobrásznál Hányon születtek? Mint az BNSZ statisztikai évkönyvéből kitűnik, 1956-ban Nyugat-Ber- linben volt a, legalacsonyabb a születési arány szám az egész világon. Az élveszületettek arányszáma ezer lakosonként számítva 7.8 volt. Ugyanakkor Szingapúrban, amely aistatisztikában vezet, az élveszületettek arányszáma — ugyancsak ezer lakosonként számítva — 48.9 volt. Hasonlóan magas születési arányszámmal dicsekedhet Guatemala (48.8), a nyugat- indiai szigetvilág (46.2) és Formoza (45.3). Az Egyesült Államokban már lényegesen alacsonyabb az élveszületettek arányszáma: 1956-ban ezer la- kosonkint. számítva 24.6 volt, valamivel több, mint Argentínában (23.9). Az európai országok közül Hollandiában 21.4 volt az élveszületettek arányszáma, Finnországban 21.1, Norvégiában 18.7, Franciaországban 18.6, Olaszországban 18.1, Dániában 17.3, Nyugat-Németországban 15.7, Ausztriában 15.6, Nagy-Britanniában 15.4 és Svédországban 14.8. A keleteurópai országok közül Lengyelországban (29.1) és Jugoszláviában (26.7) is magasabb volt a születési arányszám, mint az Egyesült Államokban, Csehszlovákiában 1956-ban 22.2, Magyarországon pedig 21.5 volt az élveszületettek arányszáma ezer lakosonként számítva. Az 1956. évi születési arányszám az 1954-es rekordesztendőhöz viszonyítva, szinte mindenütt csökkent. ötméteres bronzszobrot rendelt — saját magának. A szobrot Tunisz leg nagyobb palotájának tetején helyezik el. * — Regölyben 14-én vásár volt, a gazdák körülbelül 60 szarvasmarhát és 20 lovat vásároltak. Ezenkívül az Állatforgalmi Vállalat is számos szarvasmarhát vásárolt levágásra, illetve továbbtenyésztésre. * — A múlt hónap végén kezdte meg a Borforgalmi Vállalat a szerződéskötést a bor felvásárlására. Szekszárdon eddig már több mint 800 hektoliter bor eladására kötött szerződést körülbelül 200 gazda a vállalattal. A szerződés megkötésekor előleget is kapnak a gazdák. * — A nyugatnémet LMG és AEG cégek elkészítették a világ legnagyobb földkotrógépét. A gigantikus méretű földkotrógép 18 hernyótalpon közlekedik, hossza 200 méter, magassága pedig eléri a 66 métert. A hatalmas gép óránként 8000 köbméter földet termel ki. * — A Budapesti Magyar Játékszín művészei május 9-én Simontornyán. '10-én Nagydorogon, 11-én Németké- ren, 12-én Dunaföldváron, 13-án Szekszárdon, 14-én Bonyhádon, 15-én Nagymányokon mutatta be nagy sikerrel Gárdonyi Géza Ida regénye című színművét. Ma, csütörtökön az együttes Kölesden szerepel. * — A bátaszéki erdőgazdaság az idén 130 hektárnyi területen végzett erdőfelújítást és 62 hektáron új erdőt telepített. Főként kocsánytalan tölgyet ültettek, egyes hegyvidékeken pedig erdei fenyőt. Tolna megyei Gyermek szépségversenye KAPOLY IRÉNKE Tamási. SCHULCZ ELVIRA Iregszemcss,. MÜLLER TÉRIKÉ Szekszárd. MOLNÁR LALIRA Dombóvár. SZABÓ ZOLTÁNRA Fadd. GÁBOR GIZIRE Szekszárd. Ssóvátesssük Szekszárdhoz tartozik, de legalább 6 kilométer távolságra esik a szekszárdi szőlőhegy. Az elmúlt napokban boltvezető hiányában lezárták a település egyetlen boltját, a 9-es számú földművesszövetkezeti boltot. A település lakói földművesek és méltán sérelmezik azt, hogy napi fáradságos munkájuk után 6 kilométert kell gyalogolniok azért, hogy a legszükségesebbeket, a kenyeret, petróleumot, gyufát, élesztőt, stb. beszerezhessék. Jó lenne, ha illetékesek — jelen esetben a szekszárdi földművesszövetkezet vezetősége — intézkedne a bolt nyitvatartása ügyében, hogy a lakosság közszükségleti cikkeit megvásárolhassa.
