Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-15 / 112. szám
4 ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. MÁJUS 15. Po[\pú ! Martinék József festőművész tárlata Nagy örömmel olvassuk nap mint nap megyei lapunkat, hogy a községi kultúrcsoportok itt *s, ott is műsorral szórakoztatják a falu lakosságát. Az elmúlj évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a falvak dolgozói megszerették a kultúrát és várjákt hogy egy-egy csoport szórakozási lehetőséget nyújtson nekik. így vagyunk mi tengelici dolgozók is. A téli hónapok alatt kultúrottho nunk művészeti szakköre is eléggé mozgalmas életet élt, előadásokat rendezett. Legutóbb a „Visszahív a tanya” című színművet háromszor adták elő a községben, s vendégszerepeitek vele a környező pusztákon is. Az együttes lelkesedése mutatja, hogy érdemes foglalkozni velük. A mi kultúr otthonunk az elmúlt években komoly munkát végzett. Nem volt ünnep, melyen ne lépett volna fel komoly műsorral. Ennek a jó munkának titka a jó vezetés. Most viszont fel lehet tenni a kérdést, hol vannak ezek a vezetők? Megúnták, vagy kiöregedtek? Nem!... összefogással a község kultúr munkáját ismét fel lehetne lendíteni. Van már komoly zenekarunk, amelynek hiánya nagy problémát jelentett együttesünk életében. Az utóbbi időben két együttes is vendégszerepeit községünkben. A tolnaiak Schubert „Károm a kislány”-át, a szekszárdiak pedig Huszka „Mária főhadnagy”-át adták elő. Jó munkával a tengelici kultúrcsoport is érhetne el hasonló eredményeket. Húsvétkor például a község szórakozási lehetőség nélkül volt. Kj kell jelenteni, hogy nem a Hamupipőke tartalmi mondanivalója ellen emelek kifogást, hanem annak kivitelezése ellen. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy mindig olyanba fogjunk, amire erőnkből futja. A kultúrotthon nemrég újjáválasztott vezetősége, reméljük, olyan munkát fog végezni, ami kielégítő szórakozási lehetőséget biztosít majd a jövőben a község lakosságának. SZARKA FERENC 1 Tengelic. Aki végignézte Martinék József festőművésznek a tolnai munkás- otthonban kiállított festményeit, újra meg újra átérezte, hogy a művészi alkotásban való gyönyörködés ünnepnap az emberi lélek számára. A tárlat gazdag anyaga hcsz- szú évek elmélyült művészi alkotó munkájának eredménye. A művész ecsetjét elsősorban a táj, a természet szépsége ihlette meg. Legkedveltebb témáinak egyike a tolnai táj jellegzetes, sokszínű arca, az évszakok hangulatának bensőséges, megkapó, a művészi egyéniség sajátos látásmódján átszűrt tolmácsolása. Ennek a látásmódnak legjellemzőbb s egyben legvonzóbb tulajdonsága az embert körülvevő természet mély és igaz szeretete, szépségének őszinte átélése. Minden képe mögött ott érezzük azt az élményi alapot, mely nélkül igazi művészi alkotás nem jöhet létre. A tavaszbaborult táj üdezöld bájának, megkapó, szemérmesen bontakozó fiatal szépségének, melengető derűjének egyik Hozzászólás leghívebb megnyilatkozása a „Május’1 című festmény. Nem öncélú ez a szépség: a művész ábrázolás- módja érezteti velünk, hogy minden ígérete, szépsége az embernek szól, az emberért van. A tájképek a művész derűs, kiegyensúlyozott lelki beállítottságáról tanúskodnak. Az ősz nála nem lehangoló. halálthozó időszak, hanem bölcs, nyugodt, hiszen a természet elvégezte a kötelességét. De elmondható ez téli tájképeiről is. A finom, könnyed ecsetkezeléssel megfestett „Téli hangulat“ című festmény egyik legszebb bizonyítéka ennek. Nem halotti csendbe dermedt táj ez, a mindent beborító hólepelt, a fenyők rozsdabarna és zöld foltjai tarkítják. „Téli táj“ című képén karcsútörzsű fák nyújtóznak kecses finomsággal. világos kérgük friss a hosszú álomtól. Ez a téli táj szép, pihenő, fenséges és ébredést ígérő. A tájképeken nem érződik a műterem szaga, Martinék József az élő természettől tanult meg látni és festeni. Találóan jeGYERMEKEKNEK Ezer éves Lehel kürtje A.oríruu császár, jjululuiu ciuh, liuiv“ , székről mondott ítéletet a két magyar felett. Gyűlölködő arccal tekintett rá- ■ fűk, gúnyolta, becsmérelte őket, végül; így kiáltott Lehel vezérre: '. — Most legénykedj! Amint látom,', reszketsz a haláltól! ■ — Én, a Nap fia, a haláltól nem; félek! — hányta fel büszkén a fejét'. Lehel. — Nem félsz? — Sok német vitéz fog engem szol-] gálni a túlvilágon. Többet pusztítottam', én el közületek, mint ahány fűszálat megszámlálhatsz aranyos trónusod előtt. — Halál reájuk! — ordította a császár magából kikelve, aztán mégis intett a cigány hóhérnak: — Várjál még! — És mosoly suhant át ábrázatán. Lehel felé fordult. — Ha kegyelmet kérsz, és engem szolgálsz, megbocsátok neked. — Konrád császár, — felelt a vezér —, tudd meg, Lehel nem riadt eb, életéért nem könyörög. Megérdemlem a halált, mert a csatában alul maradtam. Egyet azonban kérek tőled. Add vissza kedves kürtömet, hogy még- egyszer megszólaltassam. A császár erre megenyhült, s átnyújtotta a kürtöt a magyar vezérnek: — Nesze, Lehel, fújjad! Bánatosan, szomorúan búgott fel a kürt, szinte zokogott, sírt a lelke. Fel- felcsapódott szárnyán a dallam, mint a felszálló szabad madár, majd meg aláereszkedett, s végigsepert a virágos rétek felett. Úgy szólt, ahogy egykor Meotisz pusztáin tanulták meg a kürtöt fújni a magyarok! Egyszerre csak elhallgatott a kürtszó. Lehel vezér felágaskodott, s a kürttel teljes erőből a gúnyos ábrázatú császár koponyájára sújtott. — Te is szolgálsz majd! így jár. aki gúnyolódik a vitézen! — ez volt az utolsó szava, amikor a vesztőhelyre hurcolták. így végződött, szomorúan végződött a jó szóra nem hallgató, kalandozó magyarok utolsó csatája. Jászberény városában egy remekbe faragott csontkürtöt láttam a minap. Jó markos kürt volt, éreztem a súlyát, használhatta akár fegyvernek is a gazdája. A jászberényiek azt mondják, hogy ez volt Lehel kürtje. Hogy a2 övé volt-c igazán, nem tudom. A kürt csorba: ha Lehel vezéré i>olt, akkoi csorbulhatott ki, amikor a német császárt kupán ütötte vele. Urbán Ernőt Pörben a világgal Kezén lánc, bokáján pedig régimódi, elrozsdásodott béklyó, amilyent szigorú-telek után a lovakra szoktak nagynéha alkalmazni a gazdák, ha a jószágot füvellni csapják. Dobbanva lépett, a porban vonszolta maga után béklyó láncait Deli, szeme körül kék folt, az ajka kifordulva s mégis büszkén ment, fölvetett fejjel, nem vette gyalázatnak a meghurcoltatást. „Szájait ,a nagyságos úr ellen lází- tott’’ — mondták este, akik Deli befogásának okát tudni vélték. Holott mi történt? Az, hogy Deli, meg kompániája akkordban vállalt munkát, szakadásig fejtette a bazalt-követ, mert Kapcsándynak valami határidős rendelése volt s mikor a szállítmány elment, mikor fizetésre került a sor, Kapcsándy hallani sem akart a kialkudott akkord-bérről. Még mit nem — mondta, a pengő negyvenes napszámmal is ráfizetek.” Deli viszont: „Mit gondol az úr? A szó csak minket kötelez?” Szóval ösz- szekaptak, de csúnyán, s szíve nagy fölindulásában azt találta odavágni Deli Mihály: „Jól van, uram, lesz ez még másképp is. Akkor majd benyújtjuk a számlát.” A büntetést, a lecsukatást azonban mégse az igazság kimondásáért kapta Deli. Alig került haza, vadorzásért fogták perbe, méghozzá úgy, hogy éjnek évadján szarvasgidát csempésztetett a fáskamrájába Kapcsándy. Tettenérés, jogtalan fegyvertartás, vadászati tilalom megszegése! Most aztán volt jogcím a megtorlásra bezzeg! Hogy ha' gyerek maradt a háznál s a hetedil útban volt, mit törődött azzal á tekintetes járásbíróság?! Ám Delit a járási börtön sem törte meg. Ahogy kiszabadult s a ház táját kicsit rendbe tette, üzent Kapcsándynak, hogy „Jól van, uram, ezt is hozzáírjuk a többihez.’’ s messze, az isten háta mögé, a Gerecse hegységbe szegődött el, mészégetőkhöz állt be tüzelőembemek. — Nem is jött többet haza, esztendőben kétszer a felesége kereste fel, nem csoda, ha negyvenöt januárjában nagy füstje lett a megérkezésének. „Itthon van Deli Mihály — adták szájról szájra a megtiportak — közel a leszámolás ideje.’’ A reménykedés' azonban egyelőre még korainak bizonyult. A front Fehérvárnál húzódott, a rábamenti falvak dugig voltak nyilas páncél gránátosokkal s a Szá- monkérő Szék csendőreivel, akik kihízva, rumon és disznóhúson tartva, azt hirdették, hogy jön már a fölmentés, a szovjet csapatok számára halálcsapda lesz a Kárpátok koszorúja. A Kapcsándy-kúriában tisztek vendégeskedtek, itták a házigazda borát, üzleteltek vele s mintegy szívességből — a haragosaitól is megszabadították. így került sáncmun- dára Deli Mihály s vele még vagy húszán, akik vagy mellette szóltak, vagy pedig az uraságon volt valami követelni való juk. A transzportba Mosolygó is bekerült, nem Deli Mihály, hanem a negyedévi kommenció miatt. Keveselte, alája nézett a mér legnek, hogy nincs-e benne rontás, az írnok megsértődött, keresztet jegyzett a neve mellé, s mikor az ötven éven felülieket „sánc-munka’’ címén Fehérvár felé hajtották, Mosolygó is ott ment a sorban még hozzá a „meg- jegyzettek” között, Delj Mihály csoportjában. Az út három napig tartott, hol a szabadég alatt, hol meg elhagyott téglagyárak körkemencéiben háltak, enni a hazait ették s mikor a tarisznya kiürült, azt mondták nekik: „Irány a mező, maradt a földben elég kerékrépa.’’ Fehérvár alatt, a frontközeiben pedig kiderült, hogy a nyilas parancsnokság ugyanazt a sorsot szánta nekik, mint a zsidó munkaszolgálatosoknak. „Aknaszedés!’’ Ez volt a parancs, erre kaptak párórás, gyorstalpaló kiképzést. (Folytatjuk) gyezte meg valaki, hogy a művészethez két dolog kell: forró szív és hideg ész. A művészi átélés, meglátás valójában a mesterségbeli tudás, a technika fegyelmezett nyelvén szólal meg. Martinék József képeiről a művészi eljárásmódok alapos, sokoldalú ismerete és tudatos alkalmazása olvasható le. Kompozíciói kiegyensúlyozottak, színhasználata meglepően differenciál, s a különböző műhelytitkok ösz- szehangelását biztos kézzel alkalmazza. Tájképei a kifejezési forma sokoldalúságáról tanúskodnak. Alapjában véve realista jellegűek, de az impresszionizmus nyomai is fellelhetőek rajtuk. A „Bajai vasúti park“ vagy a „Május“ formanyelvében harmonikusan olvad össze e kettő. Néhány képe leheletfinom ecsetkezelésre vall, mások határozott, kemény kontúrokkal, rusztikusabb kifejezésmóddal készültek. Több szép erdőrészlet meg örökítésekor alkalmazza az utóbbi módszert. Különös, nyugtalan varázst, mozgalmasságot kölcsönöz ez az eljárásmód a „Békák tanyája“ című képe. A kiállításon néhány szép port- raitban is gyönyörködhettünk. Ezek közül talán legkiemelkedőbb az „öreg parasztasszony“ című kép. A sötétruhás, feketekendős, fáradtarcu parasztasszony tekintetében benne van mindaz, amit átélt. A szemek fátyolos, megtört pillantásában ott rezeg a nehéz munkában eltelt évek minden öröme és bánata s az élet ismeretének bölcsessége. Azok nevében, akik szeretik és igénylik a művészetet, szeretném megköszönni azt a maradandó élményt, melyet Martinék József értékes tárlata nyújtott a műélvező közönség számára. Adamis Piroska Hét évszázad magyar versei Vörösmarty s Ssép Ilonka Az 1957—58-as hangversenyévad műsora íi« Megemlékeztünk arról, hogy a Liszt Ferenc emlékhangversenyen jelen volt a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola igazgatója és öt tanára is. Zeneiskolánk igazgatója a pécsiek látogatását felhaszálta arra is, hogy tárgyalásokat folytasson Antal Györgygyel, a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola igazgatójával, az 1957— 58. évi hangversenyévad műsorának a kialakítása ügyében. Örömmel jelenthetjük, hogy a tárgyalások sikerrel jártak és a következő hangversenyévadban két alkalommal is szerepel majd Szekszárdon a Zeneművészeti Szakiskola 40 tagú szimfonikus zenekara. Első alkalommal még 1957 őszén, a mester 75. születésnapja alkalmával, Kodály hangversenyre kerül sor, amelyen többek között felcsendül majd a Zeneművészeti Szakiskola ének- és zenekarának előadásában Kodály egyik legszebb és legnagyobb műve: a Psalmus Hungaricus is. Az emlékestre a tervek szerint a Városi Kul- túrházban kerül majd sor. Másik alkalommal csak a zenekar látogat majd el Szekszárdra, előreláthatólag 1958 tavaszán, amikor többek között két versenyművet hallhatunk majd zenekari kísérettel, Husek Rezső tolmácsolásában. Néhány hete meglátogatta a zeneiskolát Garay György, a neves hegedűművész is, aki 1948-ban már egyízben hangversenyzett Szekszárdon. Megigérte, hogy az 1957—58-as hangversenyévadban ellátogat Szekszárdra. Husek Rezső és a zeneiskola tanári kara is hangver- senyévadonkint egy-egy hangversenyt szándékoznak adni. Minden bizonnyal hallhatjuk majd legalább egyszer a szekszárdi szimfonikusokat is, s ha arra gondolunk, hogy Borza Sveszti, Fónagy Lívia, Fónagy Gertrud Szekszárdról elszármazott zongora-, illetve énekművész hangversenyére sem került még sor eddig, akkor máris kialakultnak tekinthetjük az 1957—58-as hangversenyévad műsorát, amely nem egy olyan forró- sikerű estet Ígér, mint amilyen Zempléni Kornél Liszt-emlékhangversenye is volt. Bízunk abban, hogy Szekszárd zeneszerető közönsége, főképpen pedig a zeneiskola szülői munkaközössége, teljes erejével támogatni fogja a zeneiskola agilis művész-igazgatójának az elgondolásait és az 1957—58-as hangversenyévad, az erkölcsi siker mellett, nem zárul majd anyagi ráfizetéssel. VÍZSZINTES: 2. Idézet kezdete. 10. Hírközlő szerv. 12.. Fellegesedik. 13. Három oroszul. 15. Fűti ikerszava. 16. Talál. 17. Juhok éjszakai szállása. 18. Pengéje. 19. Áthajít. 21. Vonatkozó névmás. 22. Kornélia becézve. 23. Nemzet. 24. Járnak rajta. 26. Malom magánhangzói. 27. Méret a rajzon. 29. Fatuskó fordítva. 31. Ezer, római számmal. 32. Magáé. 33. Titkos reményed. 35. Állat. 36. Nitrogén vegyjele. 40. Belülről nyír! 42. Kerti szerszám. 43. Negyvenöt római számokkal. 44. Parancsolója. 46. Ez is rokon. 48. Olaj angolul. 49. Bú. 51. Ráütünk nagyot szól — ékezet felesleggel. — 53. Erre az útbaigazításra. (Második kockába kettős betű kerül.) 55. Részletes beszámoló. 56. A függ. 4. alatti folytatása. FÜGGŐLEGES: 1. Vörösmarty csodálatosan szép költeménye. ■— 2. Lelki beállítottsága. 3. Arab, a nélkül! 4. A függ. 9. folytatása. 5. Ruhán van névelővel. 6. Pusztító. 7. Hamis. 8. Élősködő. 9. A vízsz. 2. folytatása. 11. Odább nyomó. 14. Ravasz állat. 19. Rontás. 20. Meleg kabát. 23. Én olaszul. 25. Növény része. 27. A vízsz. 56. folytatása. 28. Nemzet. 29. Makacs. 30. össze-visszamér! 34. Lekopíroz. 38. Ö németül. 39. Morsehang. 41. Útvonala — ékezet felesleggel. 43. Legszebb szobadísz. 45. Nagy síkság — fordítva. 46. .. .-kel, elindul. 47. Külföldi város. 48. Ez van egy szobrász belsejében! 50. A. M. T. 52. Csatorna — fordítva. 54. Nyomás rövidítés. 55. Francia névelő. Megfejtendő az idézet a következő sorrendben: Vízsz. 2, függ: 9, 4 vízsz. 56. és függ. 27., ezenkívül függ. 1.
