Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-15 / 112. szám

1957 MÁJUS 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Koppányszántón sem mindegy, iierre fejlődik a mezőgazdaság — A kommunisták szocialista nagyüzemet akarnak — HÍREK Koppányszántón április 29-én a kommunisták taggyűlésen vitatták meg a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének kérdését és határozat­ban a következőket rögzítették: „A gazdasági helyzetet megvizs­gálva megállapítja a taggyűlés, hogy az október—novemberi események után a községben létrejött juhte- nyésztési szakcsoport nem a párt és a kormányzati elveknek megfelelően működik, mivel abban 3 személy van bent és nem is igyekeznek még azokat sem felvenni a tagok közé, akik oda kérték magukat. A jelen­legi szakcsoport egy kis kapitalista társaságot képez, mely állami álla­tokkal saját magának akarja a hasz­not biztosítani.“ A kommunisták a határozatban követelik a felsőbb szervektől, hogy biztosítsák a szövetkezeti szakcsoportnak a szocialista szö­vetkezés szellemében való mű­ködését, vagy pedig rövid időn belül számolják fel. A kommunisták taggyűlése óta már fel is számolták a kapitalista szakcsoportot — az egész község egyetértett vele, helyeselte a kom­munisták határozott állásifoglalását. MI TÖRTÉNT KOPPÁNYSZÁNTÖN? Mintegy 3 hónappal ezelőtt hírt adtunk arról, hogy juhtenyésztő szakcsoportot akarnak alakítani Koppányszántón. Juhot mintegy 300-at Ozoráról kaptak, a megfelelő épületeket pedig a helyi tanács biz­tosította. A szakcsoportba azonban mindössze hárman tömörültek: Rácz Imre 14 holdas paraszt, Dómján Gyula juhász és Doktor Imre erdész. Rácz Imre a földje mellett nem ért rá a juhokkal foglalkozni, Doktor Imre pedig erdész, munkája az er­dőhöz köti, nyilvánvaló tehát az, hogy ő sem tudott foglalkozni a juh­tenyésztéssel. A szakcsoportnak mindössze egyetlen tagja az, aki ténylegesen a juhokkal foglalkozik, Dómján Gyula. Tehát olyan szak­csoport jött létre Koppányszántón, amelynek ugyan három tagja volt, de azok közül csupán egy foglalko­zott a juhokkal. Ez a gyakorlatban tehát nem is volt szakcsoport, INKÁBB ROSSZUL LEPLEZETT KAPITALISTA VÁLLALKOZÁS Értesüléseink szerint ugyanis Dóm­ján Gyula bérmunka gyanánt fog­lalkozott a juhokkal. A haszon így tulajdonképpen az erdész és a szak­csoport elnöke jövedelmét növelte volna. Ez a szakcsoport — amellett, hogy a tagoknak megvolt a megfelelő föld területük — a községi tanácstól igé­nyelt és kapott is 27 hold tartalék- területet, amelyben mintegy 7—8 hold újvetésű lucerna is volt. Alig várták, hogy a földet meg­kapják, maguk között azonnal felparcellázták. Nos miután a szakcsoport tagjai rendelkeztek mintegy 300 törzs­könyvezett juhval — jelentős része hasas volt — rendelkezésükre állt a tartalékterület és épület, úgy határoztak, hogy senkit nem vesznek be maguk közé, s így könnyen szerezhető hatalmas haszon, hármójuké lesz. És valóban nem is vettek fel ma­guk közé senkit, pedig jelentkezett többek között Sarok Károly és Hor­váth Sándor is. EVÉS KÖZBEN JÖN MEG AZ ÉTVÁGY. így történt ez Koppányszántón is. Ez a „szakcsoport“ egy alkalommal fel­kereste a községi tanácsot és a kö­vetkező követelést adta elő: „Adják a szakcsoport kezelésébe a községi darálót, és a mintegy 120—130 fá­ból álló Dióst is.’“ Ez utóbbi ugyan­csak igen jelentős hasznot hozott volna a szakcsoportnak minden munka nélkül. A községben tehát nem alaptalanul arról beszéltek, hogy ez a három ember akarja meg­szerezni mindazt, ahol munka nél­kül, vagy kevés munkával jelentős jövedelmet lehet elérni. Valóban (kapitalista szövetkezetei akartak létrehozni Koppányszántón. Éppen ezért feltétlenül helyes volt, hogy a kommunisták fel­emelték szavukat ez ellen. A taggyűlés után hamarosan fel­számolták ezt a kapitalista szek­tort. A juhok egy részét elvitték Felső­nyékre a Vörös Csillag Tsz-be. A juhok egy másik része a felmerült költségek és munkabér fedezésére visszamaradt a volt szakcsoport tag­jainál. De vajon hol van az a szaporu­lat, amely az elmúlt két hónap­ban jelentkezett. Hiszen a törzskönyvezett állatok je­lentős részénél ikerellés volt, arni nemcsak darabszámban de súlyban is növelte a nyájat. Ezt a súlysza­porulatot nem adták át a felsőnyé­kieknek, hanem továbbra is ott van a „szakcsoportnál“, de hogy milyen jogon, azt nehéz )lenne megállapí­tani. Ez a szaporulat ahhoz a törzs­höz tartozik, amely Felsőnyéken van. A koppányszántói kommunisták a mezőgazdaságot nagyüzemivé akar­ják fejleszteni, de nem mindegy szá­mukra sem, hogy milyen jellegű ez a nagyüzem. Támogatnak és tá­mogatni fognak minden szövetkezeti formát, amely a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését segíti. Kell az említett példánál jobb bi­zonyíték arra, hogy Koppányszántón is él, dolgozik az MSZMP, biztosít­ja a szocialista fejlődést? B. I. — NÉVADÓ ÜNNEPÉLY Dunaföld- váron. A helybeli gimnázium tanulói má­jus 24-én ballagással egybekötött is­kolakeresztelőt tartanak. A dunaföldvári gimnáziumot Magyar Lászlóról, a világ­hírű dunaföldvári Afrika-kutatóról neve­zik eL * — DÉL-KOREA különböző tartomá­nyaiban több mint egymillió parasztot sújt már az éhínség, a Tona Ilbo című délkoreai lap híradása szerint. Miután e szerencsétlenek minden élelmiszertar­taléka elfogyott, makkal, fakéreggel és hasonlókkal táplálkoznak. A katasztrofá­lis gazdasági helyzet ellenére Li Szin Man kormányának főgondja a hadsereg korszerűsítése. * — OLYAN HANGSZER érkezett a Szekszárdi Rádió és Villamossági Szak­üzletbe, amelyet eddig nem lehetett kap­ni. A csehszlovák gyártmányú pianinó modem kivitelezésű, mahagóni színű és igen szép kiállítású. • — A TAMÄSI tejüzemben emelkedik a beszállított tej mennyisége. Jelenleg körülbelül 18 000 liter tejet szállítanak a környékről naponta. * — VILLAMOSROBOGOT talált fel Milovan Jovanovics jugoszláv mérnök. A robogó egy akkumulátor-töltéssel 100 kilométert futhat, a feltöltés viszont bár­milyen árammal elvégezhető. A robogó ugyan nem fut olyan sebesen, mint a benzinmotoros motorkerékpár, de üze­meltetése olcsóbb. Érdekessége még, hogy kerekein tömör gumiabroncs van. • — PUSKÁS ISTVÁN Győri majori lakos vasárnap délután 2—3 óra kö­zött a Nagydorog-Bikács közti úton haladt feleségével és egy puskalöve­dék a fejébe fúródott. Puskást élet- veszélyes állapotban szállították kór­házba. A feltevések szerint nem szán­dékos emberölési kísérlet történt, ha­nem egy eltévedt lövedék okozta a súlyos sérülést. Az ügyben a nyomo­zás tovább folyik. * —FELÉPÍTETTÉK a Dunaföld­vári Horgászegyesület horgásztanyá­ját, amelyet az árvíz az elmúlt esz­tendőben rombadöntött. Még ebben a hónapban majálist rendeznek az újjá­épült horgásztanyán. — A KAKASDI általános iskolában az elmúlt iskolaévben átlagosan húsz na­pot hiányzott egy-egy tanuló. Az 1956— 57-es tanítási évben viszont — a három­negyedév értékelése alapján — mind­össze 3 és fél nap jut egy-egy tanulóra. Ez igen nagyjelentőségű javulás, amely dicséretére válik a kakasdi pedagógus kollektívának. * — 430 ÖRIÄSI TŰZ — egyenkint ne­gyedmillió dollár kárt okozva — arra kényszerítette a különböző biztosító tár­saságokat, hogy 1956-ban az Egyesült Államokban és Kanadában 330 millió dollárt fizessenek ki kártérítés címén. 1955-ben „csak” 316 nagy tűzeset volt, a kár pedig „csak” 275 millió dollár. A múlt évben tűzeset folytán 401 személy halt meg, míg 1955-ben „csak” 296. • — A BONYHÁDI járási kultúrház Ígéretet kapott a Szegedi Nemzeti Szín­háztól, hogy a színház művészei a nyár folyamán akultúrház körülbelül 1000 né­zőt befogadó sznípadán bemutatják Ma­dách: Az ember tragédiája című művét. • — ÉRTÉKES ÁLLATOK. Azt ugyan nem lehet mondani, hogy „mindéin pénzt megérnek’’, de egy ki­sebbfajta vagyonnak megfelel az az összeg, amelyet az Alsóleperdi Állami Gazdaság kapott három tenyészbi­káért. A másféléves gyönyörű állatok együttesen 51.468 forintot hoztak az állami gazdaság „konyhájára’’. ♦ — HÖLGYEK ELŐNYBEN. Olyan udvariasak voltak a férfiak, hogy Bonyhádon a május 1-j tombolajáték­ban az első és második helyet áten­gedték a nőknek. Az első díjat, egy 125-ös Danuvia motorkerékpárt a Juhéi Állami Gazdaság adminisztrá­tora, Fetzer Mária nyerte. Az ugyan­csak értékes második díjat, egy szov­jet gyártmányú mosógépet, amely a ruhát ki >s csavarja, Molnár Vera, a bonyhádi földművesszövetkezet dol­gozója nyerte. A szerencsés nyerők már átvették a díjakat. Fiatalkorú, de már másodszor került bíróság elé S. Gy. fiatalkorú faddi illetőségű lakos, aki egy alkalommal már javítónevelésre volt ítélve, 1957. március 23-án Szek- szárdon, körülbelül 17 órakor az 55. számú Népboltban özv. Fónai Jánosné zsebéből kiemelte annak pénztárcáját, amiben 70 forint 89 fillér volt. Az er­szényt és pénzt magához véve elindult az állomás felé, hogy hazautazzon. Út­közben az erszényt az egyik ház kerítése mögé elrejtette, a pénzt azonban magá­hoz vette. Az állomáson a rendőrök igazoltatni akarták, azonban megszökött előlük, a nála levő pénzt a vasúti töltésen eldugta. Később a nyomozási eljárás során meg­találták a pénztárcát és a 89 fillért, a 70 forintot azonban valaki elvitte. Ne­vezett fiatalkorú később azonban a 70 forintot sértettnek megfizette. A szekszárdi járásbíróság, mint a fia­talkorúak bírósága, zsebtolvajlással el­követett lopás büntette miatt héthónapi börtönre ítélte S. Gy-t. Az ítélet jogerős. Felelősségre vonták a bátaszéki ellenforradalmárokat Könyvégetéshel elkövetett népi demokratikus államrend elleni izga­tás bűntettében, egyes személyek csoportok ellen azok népi demokra­tikus meggyőződése miatti gyűlölet­re izgatás bűntettében az állampol­gári szabadság, jogegyenlőség érvé­nyesülése ellen elkövetett izgatás bűntettében mondotta ki bűnösnek a Szekszárdi Megyei Bíróság Tóth Lajos 47 éves ital­boltkezelőt, Gábor István 20 éves traktorvezetőt, Simon 1st­Székely táncokat tanulnak a kakasdi fiatalok Tj1 löször csak egy székely ruhába ^ öltözött menyecskét lát az ember a színpadon, amint gyorsan pergő rokkáján fon. Mellette egy alacsony széken kisgyermek ál és figyelmesen hallgatja a csodálato­san szép Erdélyországban született mesét anyja szájából. Amikor végetér a fonóasszony meséje, kopogtatnak az ajtón, az­tán lányok, legények népes csapata tódul be a szobába. Megelevenedik a szoba a jókedvű fiatalok tereferé- jétől. Egy fekete mellényt viselő legény érdekes anekdotákat ad elő, csavaroseszű székely embe­rek történeteit. A simára hátrafé­sült, piros szalaggal átkötött hajú lányok közül az egyik, akinek négy­sorosra fűzött fehér gyöngy van a nyakában táncot indítványoz. Meg­szólal a furulya. A fiatalok táncolni kezdenek. A „hét táncot” járják, s közben a tánc ritmusára énekel­nek is. „Az ajtóig el s vissza A gyűrűmet add vissza, Ha vissza nem adod, Megcsípem a karodot.’’ tánc lendületétől magasra A libbennek a sötétbordó min­tás, fekete selyem koronásrokolyák, dübörög a színpad a csizmák üte­mes dobbanásaitól. A néző is sze­retne szilaj táncra perdülni a tán- colókkal együtt. Egyelőre csak nézőről beszélhe­tünk. A nézők, vagyis a közönség még csak ezután fogja látni a ka­kasdi székely tánccsoportot, amely jelenleg a próbáját tartja. A tánccsoport szervezője és ve­zetője Kelemen Emma, a hőgyészi általános iskola fiatal tanítónője. Pedagógus társai elismeréssel nyi­latkoznak erős akaraterejéről, csüg- gedést nem ismerő, minden aka­dályt leküzdő szervező munkájáról, amelynek eredményeképpen létre­jött ez a tánccsoport. A fiatalok sze­retik, ragaszkodnak hozzá, szívesen tanulnak tőle. Kelemen Emma 12 éves korában tanulta az első népi táncot. Azóta évről.évre újabbnál újabb táncokkal ismerkedett meg, most is eljár itt Kakasdon az idő­sebb székely nénikhez, akik sok ed­dig fel nem fedezett táncot ismer­nek, hogy tanuljon tőlük. A tánchoz szükséges kedvező adottságai mel­lett rendkívül fejlett mozgástechni­kája és tánctanító képessége is van a fiatal tanítónőnek. 1hl ég nincs ifjúsági szervezet Kakasdon, de a leendő ifjú­sági szervezet törzse már készen áll az ifjúsági munkára. S a közeljövő­ben ,mire a hetenként megtartott próbák előadásra érlelődnek, ahogy egymás között tervezik, már új gaz­dag programot adó ifjúsági szerve­zetüket is létrehozzák a kakasdi fia­talok. H. T. ván 44 éves földművest és Szabó János 25 évgs segédmunkás bátaszéki lakosokat. Tóth Lajost 3 évi börtönre és egyes jogai gyakorlásától 5 évi eltiltásra, valamint 1000 forint ér­tékű vagyonának elkobzására, Gá­bor Istvánt 1 évi börtönbüntetésre és egyes jogainak gyakorlásától 3 évi eltiltásra, Simon Istvánt 8 hó­napi börtönbüntetésre és 500 forint értékű vagyonának elkobzására, és Szabó Jánost 6 hónapi börtönbünte­tésre ítélte a bíróság. Az ítélet Simon István és Szabó Jánossal szemben jogerős. Tóth La­jos és Gábor Istvánnal szemben nem jogerős, mert fellebbeztek. Tóth és társai 1956 október hó 29-én a késő délutáni órákban össze­jöttek Tóth Lajos földművesszövet­kezeti italboltvezető lakásán, ahol a sízesztilalom ellenére bort fogyasz­tottak. Italozás közben Tóth a be­szélgetést a budapesti fegyveres eseményekre terelte. Eközben indít­ványozta Tóth, hogy meg kellene mutatni a helybeli kommunisták­nak, hogy ők milyen erősek. Bosszút akart állni Sánta Fe- rencnén, aki évekkel ezelőtt azt a kijelentést tette, hogy ez a rendszer bárcsak 100 évig tar­tana. Fejenként mintegy 2 liter bor elfo­gyasztása után Tóth Lajos felhívá­sára a nevezett vádlottak elmentek Sánta Ferencné bátaszéki lakos la­kására, ahol a párttagok névsorát, kommunista iratokat, Sántáné ÁVH-ás fiának fényképét kérték, közben Sántánét piszkos kommu­nistának nevezték. Tóth Lajos köve­telte Sántáné és férje párttagsági könyvét, amit azok át is adtak neki. Tóth azokat össze akarta tépni, de Gábor István ebben őt megakadá­lyozta. Ugyanekkor Sántáéknál tartózko­dott Idős Fazekas Imre 78 éves rok­kant ember is. akit vén piszoknak neveztek és azt mondták neki, hogy éppen akkora kommunistai mint Sántáné. Ezután Fazekas lakására mentek, hogy megnézzék, van-e nála kommunista irat. Tóth és tár­sai házkutatást tartottak. Megtalál­ták Fazekas Imre adókönyvét és az általa gyűjtögetett Élet és Tudo­mány című folyóirat 4 évfolyamának példányait. Tóth ezután fegyver és rádióleadó után kezdett kutatni. Ezután elhagyták a lakást, Fazekas Imrét a lakásból Tóth kizárta és a tálcás kulcsát zsebrevágta. Fa­zekas a szomszédba ment, hogy éj­szakára szállást kérjen, ezt a vád­lottak látták, így valamennyien be­mentek a szomszédba és annak meg tiltották, hogy Fazekadnak szállást adjanak. Ezután ismét visszatértek Fazekas lakására> ahol ismét ku­tatni kezdtek és fegyvert kerestek. Gábor, Szabó és Simon a ház padlá­sára is felmentek. Ez idő alatt Tóth Lajos Fazekas Imre nya­kára egy drótot kétszer ráhur­kolt és a drót másik végét a gerendára erősítette, majd ki­jelentette, hogy felakasztja, ha nem mondja meg, hol vannak a fegyverek. A padlás átkutatása után a dró­tot levette Fazekas nyakáról és is­mét a lakásba mentek. Magukhoz vették a megtalált Élet és Tudo­mány példányait és a szintén ott ta­lált három darab könyvet, amelyek Lenin és Sztálin művei voltak. Eze­ket átadták Simon Istvánnak azzal, hogy vigye ki az utcára. Az utcán ezeket a füzeteket és könyveket el is égették. A békekölcsönkötvénye­ket, az adókönyvet és a takarék- betétkönyvet pedig Tóth Lajos la­kására vitték.

Next

/
Thumbnails
Contents