Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-12 / 110. szám
1957 MÁJUS 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S I Megfelelő mércét — a tagfelvételnél Az ellenforradalom elleni harc füzében született MSZMP, amelynek már több mint háromszázezer tagja van, egységes, szilárd, a proletárin- temacionalizmus talaján álló marxista—leninista párt. A pártban az 1919-esek, a Tanácsköztársaság hős védői> az 1945-ösök, akik a földosztást végezték, és természetesen mind azok a kommunisták, akik az elmúlt évtizedben derekasan helytálltak, itt sorakoztak fel az új harcra. Az, hogy a pártban valóban a munkás- osztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség legjobbjai vannak, mindenekelőtt az alapszervezetek jó munkáját dicséri. Megválogatták;, magas mércét állítottak a pártba jelentkezők elé. De sünikor ezt elmondjuk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy egyik-másik pártalapszervezet vezetősége, vagy éppen az egész párt- szervezet nem állít megfelelő mércét a pártba jelentkezők elé. Néhány helyen úgy vélik, majd a felsőbb pártszerv — a centralizmus adta jogánál fogva — úgyis elutasítja a felvételi kérelmet. Ezt tették a tamási községi alapszervezetnél is. Személye ellen nem is merült fel különösebb kifogás, de annál inkább férje ellen. Az ellenforradalom idején éppen az ő férje volt az, akinek vezetésével elfoglalták a tamási járási pártbizottság épületét, s aki fegyveresen hallgatta ki a vezető kommunistákat. Minderről a taggyűlés nem vett tudomást és határo- zatilag kimondotta, hogy át kell igazolni Vincénét az MSZMP-be. Az MSZMP járási intézőbizottsága természetesen a taggyűlés határozatát megváltoztatta és kizárta Vincénét a pártból. Miért tettük szóvá az esetet? Azért, mert nagyon kell vigyázni minden kommunistának a párt egységére, élcsapat jellegére, szilárdságára. Ha ilyen „csekélységek“ felett, mint az említett átigazolás átsiklunk, s a „kényes" kérdésekben csak a felsőbb szervek döntését várjuk ahelyett, hogy az: alap- szervezetek már ezt megtennék, akkor viszonylag köny- nyebbé tesszük a karrieristáknak és árulóknak bekerülését a pártba. Átigazolásra jelentkezett Vincéné. Ezt pedig minden áron meg kell Azelőtt az MDP-raek volt a tagja, akadályozni. Él, dolgozik a pártszervezet a paksi Vörös Sugár Tsz-ben NAGY NYOMÁS nehezedett az elmúlt ellenforradalmi események alatt a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetre is. Nem is egyszer felkeresték őket egyesek, mondván: „Jobb lesz, ha elmentek innen, mert rossz vége lesz!” A válasz mindig az volt: „Akkor is, csak menjetek ki innen!”, mármint a tsz portájáról. Máskor meg a nevükkel nem voltak kibékülve, de hiába ágáltak. A tsz-tagság túlnyomó többsége maradt, bármilyen csábításra, fenyegetésre is, a közös mellett. Mindössze 15 kilépő akadt a több mint száz család közül, no és egynéhányat ki is zártak. Végeredményben tehát a súlyos viharból nemhogy meggyengülve, de megerősödve kerültek ki. A tagok most így beszélnek egymás között: „Ezek, akik bentmaradtak, mind önként vállalták a közöst, mellette is állnak”. MI ADTA AZ ERŐT e nagy nyomás visszaszorítására? Elsősorban a tapasztalat. Akadtak közöttük jónéhányan,i akik elég hamar felismerték, mit jelentett a régi Klein-féle urak felbukkanása a vezető helyeken. Elsősorban is a kommunisták beszéltek arról, mit hoz-í hat a kapitalizmus visszaállítása szá-j mukra. Scheidli Lajos elvtárs például aá saját sorsát mondhatta el. Azelőtt, ami-i kor a Klein uraság még földbirtokos f volt, ő cseléd. Még gondolni sem mert ^ volna, hogy gyermekeit taníttathassa, * ma gimnáziumba jár a lánya. így ébredtek rá nap nap után mind ^ többen, hol a helyük, hol az igazság, j E tapasztalat segített elképzelni a jö-j vöt is. Az ellenforradalmárok demokra- f tikus álarca alól a jövőt illetően mind- * inkább a régi, a cselédsors világlott ki. f Hát hogyne, mikor valahány Horthy-" tiszt, csendőr, kulák csak volt a környéken, mind összecsődült itt is „magyarkod ni”. Jobban hittek a magukcsináll a jövőnek, amely, bár kemény munkát Ígért, de emberséget s összehasonlíthatatlanul jobb életet is. Tavaly még mindent összeszámolva, 44 forintot osztottak munkaegységenkint, s ebből a pénz 18 forint volt. Év végére, az idén 64 forintot számítanak osztani, amelyből a pénzösszeg majd 24 forintra rúg, előreláthatólag. MOLT, JELEN, jövő összevetése, ez ad erőt most a munkához is. Kell az erő, hisz az eddigieknél még szebbet, még jobbat, még többet akarnak produkálni. Ennek már látszata is van. A tehénállomány jobb, mint volt. Most is 12 literes az istállóátlag. Itt nem estek abba a hibába, hogy elkótyavetyéljék a jószágokat, hanem inkább tovább szaporítják, hisz ez a fő jövedelmi forrás. Eddig is mintegy 60 százalékát a jövedelemnek az állattenyésztés adja. A továbbszaporítást nemcsak mondják, ezt példázza, hogy tervükben sertésből 30 anya és 15 kan volt beállítva és helyette van 69 anya és 34 kan. VALÓBAN HIHETŐ most már a párttagok mondása: „Nem a krónika beszél rólunk, hanem a tények”. Ennek érdekében dolgoznak most még oda- adóbban a kommunisták. Igen, dolgoznak, mert nem sikerült teljesen megsemmisíteni az ellenforradalomnak a pártszervezetet. Számban, az igaz, megfogyatkoztak, de ami a legfőbb, egység, szilárdság tekintetében erősebb, mint valaha. Emberséges szó, példamutató tett, jó együttműködés a tsz vezetőségével, ebben lehetne összefoglalni Nikii Adám, Feres Lajos és a többi elvtársak főtörekvését, a pártszervezet munkáját. De másfajta nézet is található volt Tamásiban. A gépállomáson például olyan nézeteket vallottak, hogy „legyünk inkább kevesebben, de így szilárdak és egységesek vagyunk“. Az elv maga helyes, de csak akkor hoz jó eredményeket, ha azt a gyakorlatban helyesen alkalmazzák. A gépállomáson azonban, amíg a járási bizottság közbe nem lépett, helytelenül alkalmazták. El zárkóztak éppen az agrárproletárok felvételétől, pedig ők, amellett, hogy elvhűek, a munkásosztály legszilárdabb támaszai a gépállomáson. Legyünk éberek, sokkal inkább, mint évtizeden át voltunk. De ebből ne következzék az, hogy szektás módon elzárkózunk mindenkitől, befelé fordulunk és senkit sem veszünk fel a pártba. Ez is éppen olyan súlyos hibák eredője lehet, mint az előbbi opportunista álláspont. A pártba ezután is kérik majd felvételüket a dolgozók közül, akik készek majd a legjobbak között küzdeni a párt politikájának megvalósításáért, akik készek harcolni a marxi—lenini eszmékért. . De ha elzárkózunk, befelé fordulunk, akkor éppen a pártépítő munkát hanyagoljuk el. Természetesen ez nem jelenti, hogy mindenkit, aki jelentkezik, válogatás nélkül fel kell venni a pártba. Erről nincs szó! Állítsunk megfelelő mércét, csakis olyanokat vegyünk fel a pártba, akik egyetértenek a párt politikájával, akik a Szovjetunió segítségét a proletárinternacionalizmus nagyszerű megnyilvánulásának, baráti, elvtársi segítségnek tekintik. Nagy körültekintésre, sok türelemre van szükség l f ilyen módszerekkel, hogyan közeledjünk a volt párttagokhoz, akiket 1 az ellenforradalom annyira megfélemlített, hogy még ma is telve vannak aggodalommal. Hogyan közeledjünk a tömegekhez, hogy újból megnyerjük bizalmukat, hogy növekvő bizalommal tekintsenek a pártra, a munkás- osztály élcsapatára? Egyszerű, szürke párttaggal, Halász Józsefnével beszélgettünk ezekről a problémákról. Halász elvtársnő 1945-ben az elsők között lépett be a Magyar Kommunista Pártba, közvetlenül a felszabadulás után ismerkedett meg a mozgalmi munkával. Az ellenforradalmi események igen megrázták a bonyhádi MDP tagjait is úgy, hogy amikor az MSZMP megalakítását kezdeményezték, mindössze kilencen jöttek össze, s köztük volt Halász Józsefné is. A kilenc hűséges párttag azonban sokat tudott tenni, mert a párt ügyéért való lelkesedés fűtötte őket. Felosztották maguk között a feladatokat, felkeresték a régi párttagokat, megmutatták, hogy élnek és dolgoznak. Munkájuk nyomán fokozatosan erősödött a párt, s jelenleg az alapszervezetnek körülbelül 80 tagja van. — Közvetlenül a felszabadulás után ismerkedtem meg a mozgalmi munkával, nővonalon dolgoztam, — mondotta. — Igen sokrétű munkát kellett akkor a kommunistáknak végezni. Emlékszem, milyen nagy örömet szereztünk a szülőknek és gyermekeknek egyaránt a mesedélutánokkal, amikor többre nem tellett és pattogatott kukoricával vendégeltük meg a gyerekeket. Később százhúsz gyermek ingyenes ebédeltetését vállaltuk. Mindenütt ott voltunk és a kommunista asszonyok bevonásával énekkart alakítottunk. Bejártuk a környező falvakat és sok helyen tőlünk tanulták meg a mozgalmi dalokat, a Gejer Flórián dalát: „A föld teremtésének kezdetén”, a ,,Bunkócskát” és a többi gyönyörű mozgalmi dalt. — Sok-sok apró munkát végeztünk, ez nagyon szép volt és szívesen is csináltuk, mert mindenütt örömmel fogadták a kommunistákat. Jó volt az a tudat, hogy bíznak bennünk. Későbben, éppen a bürokratikus intézkedések következtében, a mi munkánk is bürokratikussá vált, különösen akkor, amikor a kosárral a kezünkben tojást gyűjtöttünk. No, de ez is elmúlt, tanultunk az elkövetett hibákból, továbbra is le kell vonni a következtetéseket. Most, véleményem szerint, újból előtérbe kell, hogy kerüljön az apró munka — mondotta. Es valóban, a bonyhádi kommunista asszonyok újra elővették a régi, jól bevált módszereket és tartalommal töltik meg a pártszervezetek életében oly nagyjelentőségű apró munkát. A budapesti szerencsétlenül járt családok megsegítésére valóságos mozgalom indult el, és a bonyhádi asszonyok 25 család részére családonkint négy kilogramm zsírt és 10 kilogramm lisztet küldtek, a legnehezebb napokban. Április 4-re 73 csomag édességet készítettek a szociális otthon nőtagjainak, a férfiakat pedig cigarettával ajándékozták meg. A Szülői Munkaközösségben is ott vannak a kommunista asszonyok, s közösen beszélik meg a gyermeknevelés problémáit, gondjait. Sok, igen sok munka vár a kommunistákra, mert a párttagok és párton- kívüliek egyaránt az őszinte beszed mellett, a tetteket várják tőlük. Nagy körültekintésre, sok türelemre van szükség, hogy a párt iránti bizalmat fokozatosan visszaszerezhessük. Es hogy ez így legyen, többet kell törődni az emberekkel, részt kell vállalni gondjaikból, bajaikból és nagy, igen nagy figyelmet kell szentelni az apró munkának. ífc'Si ■ Kxmxooonnnmni'i:iTBOnnrwmm«»iw»m.......... Megalakult a KISZ Tengelicen (-P-) Olyanok kerüljenek a pártba, akik elismerik és elősegítik a proletárdiktatúra érvényesülését, s ha kell, készek fegyverrel is megvédelmezni a pártot, a proletárhatalmat, a népi demokráciát. B. J. A tengelici Petőfi termelőszövetkezetben a közeli napokban megalakult a KISZ-szervezet. A szervezetnek nem kevesebb, mint 31 tagja van. A KISZ-szervezet tagjai közül sokan voltak a DISZ-szervezet tagjai, mások viszont, mint a felnövekvő nemzedék, az úttörőkből lettek a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai. De a KISZ soraiban olyanok is vannak, akik azelőtt ifjúsági szervezetnek nem voltak tagjai. Az alakuló ülésen egyhangúlag Tóth Lászlót választották meg titkárnak, aki a közelmúltban érkezett vissza a Szovjetunióból, miután ott befejezte tanulmányait. A vezetőségbe! a fiatalok olyanokat választottak, akik a munkában is a legjobban megállják helyüket. Barabás Mária. Széles Katalin, Kovács János és Kovács Lajos került be még a vezetőségbe. A KISZ-szervezethez csatlakoztak azok a fiatalok is, akik eddig — ifjúsági szervezet hiányában — kulturális és sporttevékenység alapján csoportosultak. így az alig néhány nappal ezelőtt megalakult KISZ- szervezet jó képességű kultúrcso- porttal. valamint futballcsapattal, röplabdásokkal, valamint asztaliteniszezőkkel rendelkezik. A labdarúgók a járási bajnokságban küzdenek, a kultúrcsoport tagjai pedig már eddig is sok kellemes, vidám percet szereztek a tengelici dolgozóknak és természetesen, saját maguknak is. EGY EMU © BESZELNI KEZD... t IVE unkáskezek szőtték a selymemet, mimkáskezek hímezték aranyszínű fonállal rám a munka jelképeit, a kalapácsot és a kaszát. Munkáskezek rejtettek hiztos helyre, amikor üldöztek, s munkáskezek tartottak büszkén magasra, hogy a szegényeknek örömet, a gazdagoknak félelmet okozzak, — szólt a viharvert, kirojtosodott, fakóvörössé vált zászló és mesélni kezdett az életéről. 1910 májusának első napján emeltek a magasba először Hőgyész községben. Uj voltam még akkor, vadonatúj, vörös selymemen táncoltak a napsugarak . . . Hatszáz hőgvészi kőműves menetelt zárt sorokban utánam. „Repülj, te lángoló, tűzszínű zászló, Vezess az éjek éjén át.” Énekelték teli torokból a kőművesek és a nagygazdák házain megremegett az ablaküveg a mennydörgő ének erejétől. A kereskedők riadtan húzták le a rollót az üzletajtókon. A bíró, meg a csendőrőrmester tágranyílt, riadt szemekkel bámulták a községháza ablakából, ahogy a szél lobogtatta, csattogtatta a vörös selymemet. á' róf Apponvi Géza is itt tartózkodott ezen a napon a hőgyészi kastélyában. Amikor meglátott, azt hitte, hogy kísértetet lát.. . nem akart hinni a szemének ... de aztán magához tért, arcára gonosz ráncok rajzolódtak. Gyors, hadaró hangon parancsot adott az inasának: — Azonnal menjen a csendőrörsrc, mondja meg az őrmesternek, hogy a zászlót el kell kobozni. Mire a csendőrök a tömeg elejéhez értek, már elrejtettek. összehajtogatva pihentem egy kőműves inge alá rejtve. A fiatal kőműves gyors, sietős léptekkel hazavitt a lakására ... nagyon félthetett. .. hallgattam a szíve gyors dobogását és megnyugodtam . . . mert tudtam, hogy csak azért dobog ilyen hevesen a szív, akit nagyon szeretnek. A csendőrök napokig kutatták a faluban élő építőmunkások házait. Mindhiába. Ekkor már egy nagybajuszé, szúrósszemű parasztember őrzött a présházába rejtve. Rá senki sem gyanakodott. Nem volt szocialista. A fiatal kőműves aki a szúrósszemű parasztbácsi felesége vitt el hozzá lánya volt. Mindenki tudta, hogy itt vagyok elrejtve a faluban, de azt csak nagyon kevesen tudták, hogy hol. Néha felkerestek rejtekhelyemen, megsimogatták puha selymemet, gyönyörködtek a színemben, aztán nagyot sóhajtottak és ismét rámzárták a láda tetejét. Várnom kellett és én vártam türelmesen. \T égre aztán a várt nagy nap elérkezett. A munkások- * nak, akik értem jöttek, vörös szekfű volt a kabát- hajtókájukra tűzve, a karjukon pedig vörös karszalag volt. A hőgyészi vörösőrség előttem tette le az esküt. Aztán a felesküdött vörösök hozzám léptek és sorra megcsókoltak. Tavasztól őszig, az 1919-es proletárdiktatúra napjaiban, ott lengtem a hőgyészi községháza homlokzatán, büszkén hirdetve a munkáshatalmat. Amikor a fehérterror banditái megdöntötték a proletár- diktatúrát, veszélyben voltam. De volt a hőgyészi munkások között egy Maukner Mátyás nevű kőműves, aki, mielőtt a fehérek bosszúja elől elbujdosott volna, előbb engem rejtett el biztos helyre. Viaszosvászonba, majd kátránypapírba csavart, aztán egy kémény téglái közé falazott. Huszonöt éven keresztül falbazártan, biztos helyről vártam a napot, amely 1944 december 2-án elérkezett. Ezen a napon ismét szabadon lengetett a szél. Az utcán tankok robogtak. A tankokon vörös csillagok voltak, s az egyik tank tornyából a testvérem, egy sarló-kalapácsos vörös zászló mosolygott felém. A zóta szabadon, büszkén szolgáltam az ügyet, amely-( nek szimbóluma vagyok. Tavaly ősszel a fasiszták t és bűnözők vad állati söpredéke sokat elégetett, széttépett a( testvéreim közül. | Nekem, öreg, veterán zászlónak, ismét sikerült meg-» menekülnöm a pusztulás elől. Ha golyószaggatott selyme-(| met nézed, gondolj arra, hogy hosszú életemet a munkásoki féltő ragaszkodásának, szeretetének köszönhetem. i H. T-i PARTHIREK A városi MSZMP rendezésében má- ► Jus 9-én, csütörtökön délután 6 órai I kezdettel tartották meg a Városi Kul- I túrházban „A magyarországi ellenfor. I radalom a marxizmus-leninizmus fé- i nyében” címmel, az MSZMP politikai | előadássorozatának első előadását Szék. I szárdon Az előadáson, melyet Prantner I József elvtárs, az MSZMP megyei in- I tézőbizottsáqának tagja tartott meg, 1 közel háromszázan voltak. * A bonyhádi járásban a pártszervezetek és egyben a párttagok száma is Je- (lentősen növekedett. Grábócon, Kisvej- , kén, Tabódon, Majoron, Nagymányo- ( kon és Clkón alakultak legutóbb MSZMP I szervezetek. A bonyhádi Járás közsé- I gelben, egy kivételével, valamennyiben (megalakultak a pártszervezetek. A | párttagok száma közel kétszázai nö- ivekedett, de nemcsak az újonnan meg- | alakult pártszervezetek létszámával nö- i vekedett, hanem a régebben alakult MSZMP.szervezetek is vettek fel tagokat. A Bonyhádi Cipőgyárban 25, a | Zománcgyárban 26, Tevelen nyolc tag- Igal növekedett a párttagok száma. A paksi Járásban a pártszervezetek nagy körültekintéssel és élénk viták mellett veszik fel tagjaikat. Ennek ellenére Jelentős mértékben emelkedett a Járásban a párttagság száma. Április, ban 163 párttagot vettek fel.
