Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-12 / 110. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957 MÁJUS 12.

Befejezte tanácskozásait az országgyűlés ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról.)

vannak. Szintén hasznos és helyes dolog, hogy ez visszatükröződött a vitában. — Megmondom őszinténi ha az ilyen vonás általában máris egészséges velejárója jelenlegi belpo litikai fejlődésünknek, akkor ez a későbbiekben még inkább így lesz. Van a mi mostani összejövetelünkben valami ünnepélyes és helyes, hogy ez így van, mert most egy történelmi forduló mérlegét vonta meg az országgyűlés, de a munka hétköznapjaiban is szükség lesz majd arra, hogy az egyes kérdésekben levő nézeteltérések még jobban kifejezésre jussanak. Miért mondom ezt? Üdvözlöm Beresztóczy képviselőtársunk felszólalásának a módját, amely szerint azzal kezdte, hogy leszögezte, mi az amiben nincs egyetértés. Miért jó ez: Véleményeltérés feltétlenül van, az országgyűlés tagjainak túlnyomó többségét olyan világnézeti eltérés nem választja el egymástól, mint amit Beresztóczy képviselőtársunk a maga részéről szerintem helyesen hangsúlyozott. De, hogy egyes kérdésekben van véleményeltérés, ezt mindenki tudja, aki az életet ismeri. Van vélemény- eltérés kommunisták és nem kommunisták között és lehet kommunisták között is. Gondolkozó emberek között van árnyalati, kisebb- nagyobb véleményeltérés. És ez nem helytelen. A helytelen az, ha ezt elhallgatjuk. Én azt gondolom, hogy bizonyos értelemben az országgyűlésre is vonatkozik az, amit — mondjuk — mi kommunisták fjártunk központi bizottságára értünk, vagy akár a Hazafias Népfront vezetőségének ülésére, vagy bármilyen társadalmi funkciót betöltő szervre.

Mi a dolgok helyes menete? Az, hogy az élet egy kérdést napirendre tűz, vitassuk meg és utána határoz zunk, de ha határoztunk, azt a határozatot azután hajtsuk végre és védjük együttesen, becsületesen, (ügy van!) Azt hiszem, ez nem azt jelenti, hogy itt valami kommunista terroruralmat vezetünk be, éppen fordítva: Azt szeretnők, hogy kellő időben vitatkozzunk, kellő időben határozzunk és kellő időben lássunk neki együttes erővel a határozat végrehajtásának, a feladat megoldásának. (Helyeslés és taps.)

Mivel a gondolatot nekem Beresztóczy képviselőtársunk adta, ne vegye sértőnek, ha egy hasonlatot fogok mondani. Azt mondtam egy alkalommal, hogy a pártéletnek bizonyos időben az volt a rákfenéje, hogy a pártrendezvényeken úgy viselkedtünk, mint valami rossz katolikus egyház. Ne haragudjék a talán bántó hasonlatért (derültség). Hogyan volt ugyanis ez a valóságban? Valahogyan összegyűltünk felállt egy főpapszerű jelenség (derültség) és elmondta, amit mondani kellett. A többiek ájtatos figyelemmel hallgatták, s utána hazamentek. Ezekben az előadásokban — hogy a hasonlatnál maradjak — volt olyasmi, hogy ne lopj, ne légy gazember, ne légy karrierista, de dolgozzál tisztességgel, tiszteld a népet, szüléidét, és így tovább. Erre mindenki rámondta, hogy ámen. (Derültség.) És utána, mikor széjjelmentek, bizony a résztvevők jelentős része mindenféle huncutságot és gazemberséget kezdett csinálni, éppen a fordítottját annak, amit ott beszéltek. (Derültség és taps.)

Azután, hogy lelkiismereti konfliktus se legyen, hát nekünk kommunistáknak is megvolt a magunk gyónása, azt önkritikának hívják (Derültség és taps.) Voltak olyasfajta emberek, akik kommunistáknak nevezték magukat és azt gondolták, hogy hasonlóan viselkedhetnek ahhoz, ahogyan egy rossz katolikus egész évben gazemberkedik és húsvét táján elmegy a templomba meggyón és újjászületve, megnyugodva kimegy az utcára és húsvét után, kedden kezdi elölről az egészet. (Derültség és taps.) Vannak ilyesfajta emberek, akik ott ülnek a kommunisták között, kommunistáknak nevezik magukat és azt hiszik, hogy az ilyen viselkedés elképzelhető és összeegyeztethető az igazi kommunista magatar tással. Az ilyenfajta emberek meghallgatják a helyes instrukciókat, rámondják, hogy rendben van, utána nem helyesen dolgozgatnak egy-két évig és amikor előveszik őket a felelősök, akkor mondanak egy szép önkritikát, átszellemülnek és két nappal később folytatják a hibákat, ott, ahot abbahagyták. Ezt nem lehet csinálni. (Taps, Kristóf István: Szóról szóra így van.) Ezt nem lehet csinálni és ezen változtatni kell. (Helyeslés.)

Visszatérve Beresztóczy képviselő hozzászólására Kádár János megállapította:

— Beresztóczy képviselőtársunk azzal kezdte, hogy leszögezte, miben nem ért velünk egyet. Ezt a szókimondást helyeselni lehet, mert így legalább tudni lehet ,hogy például Beresztóczy képviselőtársunkra milyen kérdésekben és milyen mértékig számíthat az országgyűlés. Most én például, mint pártfunkcionárius — mert az is vagyok álláshalmozásom következtében (Derültség.) — tudom, hogy Beresztóczy képviselőtársamra a tekintetben nem számíthatok hogy a hívő katolikusokat a kommunista, meggyőződésre térítse át. (Derültség és taps.)

A dolgot egy kicsit a tréfás oldalán nézzük, de ez csak a lényeg megértése miatt van. A lényeg az: Meg kell mondani véleményünket és így kell kialakulnia a döntésnek, de a döntést azután becsülettel álljuk és hajtsuk végre. Ez a dolog lényege, és azt hiszem ,ebben is egyetértés van.

Most szeretnék néhány kérdéssel foglalkozni, ami a vita során felmerült. Itt van a következő kérdés: Péter János képviselő társunk elmondotta, hogy a nehéz időben ott voltak vidéken és várták a szót, mit kell tenni és ez a szó nem jött. Mi itt a dolog lényege? Én azt hiszem, hogy mi tartozunk a magyar munkásosztálynak, a magyar dolgozó népnek, a magyar kommunistáknak, honvédek, rendőrök becsületének annyival, hogy megmondjuk: Az októberi események során a tömegek részéről és a hadsereg egyes szervei részéről, a kommunisták, a rendőrök részéről megmutatkozott bizonytalanság és tehetetlenség okait nem a tömegekben kell keresnünk. Ezzel tartozunk a saját népünk becsületének, mert

amikor azt mondjuk, hogy a magyar nép a szocializmus ügyét mí»gvédelmezte, ez szentírás, elvtársak!

Mert meg kell mondani, hogy a történelmi érdem azé a magyar' munkásosztályé — s ezért talán még dolgozó paraszttestvéreink sem fognak megharagudni —, amely 1918 ősze óta a néphatalomért harcolt, sok vért áldozott ebben a harcában, de ettől a céljától soha nem tágított, (nagy taps) és nem esetlegesség, nem véletlen volt, hogy a kapitalizmus egy különösen komisz formájában, a középkor nagyon erős maradványaival agyongyötört magyar pép volt az első a világon, amely a hasonló elnyomás alatt élt oroszországi népek után kivívta a dolgozó nép hatalmát. Véleményem szerint ez a magyar nemzet igazi büszkeségének egyik legfontosabb történelmi ténye! (Taps.)

Én sajnos, nem tudtam részletezni az októberi napok személyes élményeit, valamit azonban szeretnék erről is mondani. Ha a vezetést tekintem — s itt a párt- és az országvezetést egy vezetésnek kell vennem —, akkor meg kell mondanom a következőket: Az akkori vezetés alapjában két részre osztható. Az egyik rész az, amely júliusban eltökélte, hogy a hibákat ki fogjuk javítani, s meg vagyok róla győződve, hogy — ha nem is belső viták, nézeteltérések, nehézségek, egyenetlenségek nélkül, de

ha a júliusi vonalat vihettük volna, akkor egy esztendőn belül, nagy kár, áldozatok nélkül kiküszöbölhettük volna a hibákat.

(Általános helyeslés, taps.) Ez fontos kérdés. A vezetés egyik felét ez a törekvés és eltökéltség vezette.

Meg kell őszintén mondanom, hogy a vezetésnek ez a része azokban a nehéz napokban súlyos zavarban volt. Legalább is én a magam nevében megmondhatom, hogy az események sodrában nem volt egyszerű dolog megérteni .hogy mi történt és a következő lépés, hogy mit kell tenni, még nehezebb volt.

Ugyanakkor bent volt a vezetésben a másik rész is, s itt a Nagy Imre- csoportról kell beszélnem, amelyet m; akkor nem ismertünk teljes mértékben. Ezt is meg kell mondani, mert nem tagadhatom le, megszavaztam, hogy Nagy Imre legyen miniszter- elnök. Ezt soha nem is fogom letagadni, mert azt abban a meggyőződésben, abban a hitben tettem, hogy minden hibája ellenére Nagy Imre mégis becsületes ember, mégis a munkásosztály oldalán áll. Később aztán kiderült, hogy nem így van!

Mi is volt ezzel a vezetéssel? A vezetésnek ez a része nem volt olyan helyzetben, mint a másik fele, amely nem tudta, pontosan, mi történik. — Nagy Imréék tudták, mert részben ők csinálták. (Úgy van.) Tehat nem volt nehéz tudniok, hogy mi történik. Következésképpen azt is tudták, hogy mit akarnak (Úgy van.) és megvolt rá a módjuk, hogy mindenféle nyomással kényszerítsék a vezetés másik felét, hogy a bizonytalan helyzetben

Kádár János beszéde után az országgyűlés áttért a második napirendi pont, az országgyűlés meghosz- szabbításáról szóló Itörvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat előadója Pongrácz Kálmán, a jogi bizottság elnöke volt.

— A Magyar Népköztársaság alkotmányának 11. szakasza szerint az országgyűlés megbízatása ez évi május hó 17-én lejár. A törvényjavaslat az országgyűlés mandátumának két évvel való meghosszabbítását tartalmazza — mondotta Pongrácz Kálmán, majd így folytatta: Az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsággá teljes mértékben egyetért a törvényjavaslat indokolásával.

Ezután arrói beszélt, hogy az ellenforradalmi események országunkat egészséges fejlődésében visszavetették. Az ellenforradalom okozta károk teljes helyreállítása, a fejlődés további biztosítása mindenkitől az erők teljes latbavetését kívánja meg. Nem szabad semmi olyanra elhatározni magunkat, ami az előttünk álló legfontosabb feladatokról elvonná a figyelmet, csökkentené az arra fordított erőt

— Az országgyűlési választások megtartása feltétlenül gátló hatást gyakorolna erőink összpontosítására. Kevesebb időnk és erőnk maradna azoknak a feladatoknak a végrehajtására, amelyek sürgősek, elsőrendű fontosságúak és amelyek sikeres megoldását egész népünk elvárja tőlünk.

—i A törvényjavaslat benyújtása ne keltse senkiben sem azt a hamis hiedelmet, hogy valamilyen különös ki nem mondott okunk van a választások elhalasztására. Barát és ellenség tapasztalhatta, hogy nem félünk a nép elé állni és nyíltan, őszintén beszélni. Tudjuk, hogy választás esetén a nép a Hazafias Népfront jelöltjeit választaná meg újból, és újból csak azokat küldené az országgyűlésbe, akik a nép javáért, a szocialista Magyarországért dolgoznak. Nem politikai taktikázás, hanem

a nép és az állam érdeke az,

amiért az országgyűlés megbízatásának meghosszabbítására teszünk javaslatot.

— Meggyőződésünk, hogy az orEzután került sor a Magyar Nép- köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A törvényjavaslat előadója Molnár Erik emelkedett szólásra.

— A jogi .igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta az Alkotmány módosítására irányuló javaslatot és azt egész terjedelmében elfogadta. A javaslat az Alkotmány négy szakaszának, négy rendelkezésének módosí tására irányul. Az első, a 22. §., amely a következőképpen intézkedik: „Az államigazgatás legfelső szeregy darabig velük együtt menjen. így értük meg azt a helyzetet, amely a yezetés szégyene és nem a nép szégyene, hogy tudniillik az ezernyi ezer embernek, akik az ország minden pontján utasítást, útmutatást, irányítást vártak az ország központjából, akik fegyvert követeltek, akik jobban látták, hogy mit kell tenni, mint mi akik a vezetésben voltunk — nem tudtunk becsületes irányítást adni, amit ilyen helyzetben egy vezetésnek meg kell tennie. És így értük meg azután a fejleményeknek olyan menetét, amikor beláttuk, hogy többé ezen az úton menni nem lehet és abban is biztos voltam, pedig akkor nem így festett a helyzet, hogy a magyar nép óriásj tömegei meg fogják érteni, hogy szakítanunk kellett és az egyenes harc útjára kellett lépni. (Közbeszólások: így van! Nagy taps.). Én azt hiszem, a vezetés tekintélye nem abból áll, hogy ezeket elhallgatva, hanem abból, hogy ezeket becsületesen megmondja.

(Kádár elvtárs válaszának befejező részét keddi számunkban közöljük.)

szággyűlés további működése során jó munkát fog végezni. Biztosíték erre az a kétségtelen fejlődés, amelyen a jelenlegi országgyűlés 1953 óta keresztülment. Uj színt hozott parlamentünk életébe az interpellá- ciós jog gyakorlásának alkalmazása. Ezzel a lehetőséggel a legutóbbi ülésszakon számos képviselőtársunk élt is és felszólalásukkal sok olyan kérdés megnyugtató rendezésének vetették meg alapját, amelyek megoldása a lakosság széles rétegeinek fontos érdeke.

— Az ellenforradalom az ország- gyűlés munkáját is hátravetette. A körülmények miatt az országgyűlés háromnegyed éve nem tudott ülésszakot tartani. Törekvésünk az, hogy ismét az országgyűlés döntsön a legfontosabb kérdésekben és teljes egészében gyakorolja államhatalmi jogait.

A választás elhalasztásának indokai között végül azt is megemlíthetem, hogy az új választás megtartásához szükség volna az új választójogi törvényre is. Az ország- gyűlés megbízatásának meghosszabbítása lehetővé teszi azt is hogy annak idején már az új törvény alapján választhassák meg az állampolgárok az új országgyűlést.

Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk 18. §. (2) bekezdése kimondja, hogy rendkívüli körülmények esetén az országgyűlés megbízatásának meghatározott időre való meghosszabbítását kimondhatja. Rendkívüli események esetén tehát lehetőség van a megbízatás meghosszabbítására és ki állíthatja, hogy az ellenforrada’om és az általa okozott súlyos károk megszüntetésének munkája nem idézett elő rendkívüli körülményeket. Meggyőződésem ,hogy helyesen járunk el, ha a benyujtott javaslatot törvényerőre emeljük. Javaslom tehát a tisztelt országgyűlésnek, hogy az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot fogadja el.

A törvényjavaslathoz Achátz Imre és Nagy Kálmán képviselő szólt hozzá majd az országgyűlés az 1953. évi május 17-én megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosz- szabbításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta.

ve a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa.’’ A javaslat arra irányul, hogy ezt a mondatot egészítsük ki, zárójelbe téve a következő szöveg- részzel: A magyar forradalmi munkás paraszt kormány.

A kormány az ellenforradalom elleni küzdelemben, mint a munkáshatalom képviselője, mint a munkásság és a dolgozó parasztság érdekeinek képviselője jött létre. Indokoltnak látszik. a kormánynak ezt a jelleget az alkotmányban is feltüntetni, rögzíteni. Ez az elgondolás teljes mértékben összhangban áll Alkotmányunk, egyéb érvényes rendelkezéseivel.

A következő módosítás az Alkotmány 24. §-át érinti, amely jelenleg- felsorolja a Magyar Népköztársaság minisztériumait. A javaslat szerint ezt a szövegrészt pótoljuk a következő rendelkezéssel:

A Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolását külön törvény tartalmazza.

— A múltban elég sűrűn került sor a minisztériumok szervezetének megváltoztatására. Ilyenkor minden alkalommal az Alkotmányt kellett módosítanunk, minthogy az Alkotmány felsorolta a minisztériumokat. Itt azonban nem olyan kérdésekről van szó, amelyet az Alkotmányban, tehát az állam alaptörvényében kellene szabályozni. Ezzel a módosítással természetesen nem akarunk utat nyitni annak, hogy a jövőben derüre-borura átszervezzük a minisztériumokat. Inkább azt tartanánk helyesnek, ha sikerülne a minisztériumokat stabilizálni. Mindenesetre azonban a lehetőséget nyitva kell tartani arra, hogy alkotmány- módosítás nélkül, ha szükség merül fel, változtassunk a minisztériumok szervezetében.

Az új címer

— A harmadik módosítás az alkotmány 67. §-ára az országcímerre vonatkozik. Szeretném felhívni a figyelmet ennek két alapvonására.

Az új címerben bele van foglalva a nemzetiszínű pajzs. Ezzel ki akarjuk fejezni azt a történeti folytonosságot, amely a dolgozó magyar nép múltját, jelenét összeköti. A pajzs fölött elhelyezett vörös csillag viszont azt fejezi ki, hogy a dolgozó magyar nép — a dolgozók nemzetközi szolidaritására támaszkodva — építi szocialista rendszerét. A címer tehát ebben a formájában kifejezi a dolgozó magyar nép társadalmi rend szerét és törekvéseit, de egyúttal a haladó nemzeti hagyományaihoz való ragaszkodását is.

Végül az utolsó szakasz a 68 § a Magyar Népköztársaság zászlójáról szól — folytatta. — Itt az egész módosulás abban áll, hogy a zászlóról elmarad az eddig feltüntetett címer. Ennek indokolása egyszerű: A zászló az állam nemzeti színekben kifejezett jelvénye és felesleges azt megterhelni a címer külön jelvényével.

Nánási László és Reszegi Ferenc felszólalása után az országgyűlés a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvény- javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta.

Az országgyűlés ezután új tagokat választott az országgyűlés bizottságaiban megüresedett helyekre.

Az országgyűlési állandó bizottságok új tagjaira vonatkozó javaslat elfogadása után Rónai Sándor tett bejelentést és javaslatot.

Az országgyűlés 1956. évi 1. sz. határozatában a jogi és igazságügyi bizottság feladatává tette, hogy az országgyűlés, a Népköztársaság Elnökj Tanácsa valamint a Minisztertanács működésének összehangolására működési területük megfelelő elhatárolására javaslatot dolgozzon k; és azt legkésőbb 1957 április 1-ig terjessze az országgyűlés elé, továbbá, hogy a legközelebb) ülésszakig dolgozza ki és terjessze az országgyűlés elé a képviselők jogaira és kötelességeire vonatkozó részletes szabályokat.

Ugyanakkor felhívta a Miniszter- tanácsot, hogy dolgozza ki az országgyűlési választásokra vonatkozó törvénytervezetét és az| legkésőbb 1957 április 1-ig terjessze az ország- gyűlés elé. Az ellenforradalmi események megakadályozták, hogy ezek a határozatok határidőre megvalósuljanak. Ezért javaslom az országgyűlésnek, járuljon hozzá ahhoz, hogy ezek a javaslatok későbbi időpontban kerüljenek az országgyűlés elé — mondotta.

Miután az országgyűlés a határidő meghosszabbítására vonatkozó javaslatot elfogadta, Róna) Sándor bejelentette, hogy az üzemekből, termelő- szövetkezetekből, különböző társadalmi szervezetekből távirat érkezett az országgyűléshez, amelyben kifejezik a dolgozók egyetértését a forradalmi munkás-paraszt kormány programjával. Rónai Sándor ezután az ország- gyűlés ülésszakát bezárta.

Törvényjavaslat az országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról

Törvényjavaslat az Alkotmány módosításáról