Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-11 / 109. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 MÁJUS 11. TANÁCSKOZIK az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) számára vallása szabad gyakorlását. Érthetően ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a vallásos érzést ne használhassák fel a népi demokratikus rendszer, a néphatalom, a szocialista fejlődés ellen irányuló eszmék vagy ilyen irányú cselekmények céljaira. Népi demokráciánknak az egyházakkal vallási kérdésekben nem is voltak soha nézeteltérései. Akadt azonban egyház, amellyel politikai nézeteltéréseink voltak, mert a római katolikus egyház, amelyre régi és új tehertételként nehezedik Mind- szenty középkori feudális politikája és személye — sajnálatos módon — politikai harcot kezdett a népi demokratikus rend ellen. A kormány illetékes szervei és a Magyarországon működő egyházak, közöttük a római katolikus (egyház képviselői között folyt tárgyalások a kormány novemberi nyilatkozatának megfelelően eredményre vezettek. A választások kérdése Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Ebben az évben lejár az ország- gyűlési mandátuma, ezért normális viszonyok között esedékes lett volna az országgyűlés feloszlatása, és új választások kiírása. Az októberi ellenforradalmi támadás azonban meg zavarta, és súlyos sebeket ejtett országunk rendjén, nagy károkat okozott népgazdaságunknak. Az ország dolgozó népe most a sebek orvoslásán, begyógyításán fáradozik. Ezért a kormánynak az az álláspontja, hogy a jelenlegi helyzetben nem volna helyes, ha erőnket és időnket pairlamenti választásokra fordítanánk. Javasoljuk, hogy az alkotmány nyújtotta lehetőségeikkel élve, az országgyűlés mandátumát hosszabbítsák meg, halasszuk el a választások kiírását. Nem kétséges, ha a párt, a kormány és a Hazafias Népfront most a legfontosabb más természetű feladatokat félretéve, választási munkálatokba fogna, néhány hónapi munka eredményeképpen a választók túlnyomó többsége megválasztaná a Hazafias Népfront valamennyi jelöltjét. Meggyőződésünk, hogy népünk helyeselni fogja, ha erőnket most a sürgősebb feladatokba, nem utolsó sorban a gazda', i feladatokra összpontosítjuk. Közéletünket az elmúlt hónapokban és hetekben foglalkoztatta a címer kérdése. Az ellenforradalomnak a régi címerrel az volt a baja, hogy az a Magyar Népköztársaság címere volt. Elhangzottak olyan jóhiszemű észrevételek is, hogy a címer nem fejezi ki a magyar nemzeti sajátosságainkat és nem követi hagyományainkat. Ez utóbbi észrevételekben van is némi igazság. Ebben a kérdésben a kormány nézete szerint a döntés az országgyűlést illeti. Ami az úgynevezett Kossuth-cí- mert illeti. A történelmi hűség kedvéért meg kell mondanunk, hogy ez az osztrák—magyar monarchia idejében a királyi koronával a Habsburg-monarchia egyik jelvénye volt. Ebből a jobbágyságot jelképező kettős-kereszt, az imperialista törekvéseket kifejező hármas-halom és négy folyó nem a mi új történelmi úton járó magyar népünk eszméit fejezi ki. A mi címerünknek ki kell fejeznie népi államunk politikai eszméjét. Javasolt új címerünkben a nemzetiszínű pajzs kifejezi a dolgozó magyar népnek a nemzeti hagyományokat tiszteletben tartó hazafias érzelmeit. Ezek a hazafias érzelmeik harmonikus egységben vannak a nemzetközi proletár szolidaritás eszméivel és ezt kifejezi a pajzs felett elhelyezett ötágú vörös csillag. A nemzetiszínű és vörös szalagokkal átkötött búzakoszorú további magyar sajátosságot kölcsönöz és kidomborítja címerünk népi jellegét. Tisztelt országgyűlés, kedves elvtársak! Áttérek az előttünk álló gazdasági feladatok néhány kérdésének megtárgyalására. Előre kell bocsátanom, hogy gazdasági kérdéseink részletes felsorolásáfa nem vállalkozom, annál inkább nem, mert az idei népgazdasági tervet az országgyűlés ' rövidesen meg fogja tárgyalni, és ezt követően nyilvános vitára kerül népgazdaságunk fejlesztésének új, 3 éves terve is. Most csupán néhány fontosabb kérdésre szeretném felhívni az ország- gyűlés és a közvélemény figyelmét. Az ellenforradalom kártevése Népgazdaságunkat a termelés viszonylag gyors beindítása és fejlődő irányzata, a testvéri országok igen jelentős önzetlen és nagyarányú segítsége ellenére bizonyos feszültségek és ellentmondások terhelik. Ezekről nyíltan és őszintén kell szólnunk. Honnan erednek ezek a feszültségek és ellentmondások? Népgazdaságunk nehézségeinek egyik oka, hogy természeti adottságaink miatt nyersanyagban és energiában jelentékeny mértékben behozatalra szoruló ország vagyunk. Adottságainkból származó ilyen természetű nehézségeinket bizonyos mértékben még növelték a korábbi évek iparfejlesztési terveinek bizonyos hibái is, amelyek következtében növekedett az ország behozatalt igénylő nyersanyag-szükséglete. Jelenlegi nehézségeink másik és pillanatnyilag legsúlyosabb oka a tavalyi ellenforradalmi támadás által okozott igen jelentős anyagi kár. Ez egyrészt a rombolásokból és a készletek megsemmisüléséből (mintegy 3 milliárd forint), másrészt a termelés megbénulása és a sztrájk által okozott termelési kiesésből (mintegy 9 milliárd forint) tevődik össze. Éhhez járul még — mint az ellenforradalom által okozott közretett kár — a termelés és termelékenység visszaesése következtében előállott nemzeti jövedelemkiesés (mintegy 6—8 milliárd forint). A gazdasági helyzetben fennálló harmadik ellentmondás és nehézség jelenleg abból adódik, hogy a munkabérek emelkedése olyan mértékű volt, hogy ázz ipari munkások átlagos keresete ma 23 százalékkal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában volt, és «mögött nincs azonos termelési érték. Elegendő összevetni néhány számot, hogy világosan látható legyen feladataink iránya: ipari termelésünk mennyisége a tavalyinál mintegy 20 százalékkal kevesebb, a termelékenység mintegy 10 százalékkal alacsonyabb, de a munkáslétszám csak 2 százalékkal kisebb, a munkabér pedig átlagban 23 százalékkal magasabb mint a múlt év ezen időszakában volt. Az, hogy ilyen körülmények között a pénz értékét meg lehetett őrizni, a termelést normális mederbe lehetett vezetni, nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy hazai erőfeszítéseink mellett a teßtr véri szocialista országok, főképpen a Szovjetunió gazdasági vonalon is nagyarányú segélyt és hosszúlejáratú áru- és devizahitel formájában segítséget adtak. De az is teljesen nyilvánvaló, hogy népgazdaságunk erős és egészséges csak akkor lesz, ha saját munkánkkal egészséges arányt teremtünk a beruházás és a fogyasztás. a termelés és a bér, a vásárlóerő és az árufedezet között. Ügy gondoljuk hogy e kérdésben is a nyílt és őszinte beszéd a kezdete feladataink egészséges megoldásának. Legfontosabb gazdasági feladataink Minden becsületes és öntudatos dolgozó ember jól tudja, hogy a nép gazdaság sem egy olyan mesebeli kincsesláda, amelynél örök szabály lehetne, hogy többet vehessenek ki, belőle, mint amennyit oda betesznek. A kormány úgy látja, hogy gazdasági téren most az a feladat: a oénz értékállandóságát mindenkor őrizve tegyük meg az összes szükséges intézkedéseket a már elért életszínvonal általános szintjének megtartásáért és megszilárdításáért, és ennek érdekében mielőbb szüntessük meg a népgazdaságban fennálló ellentmondásokat. Ehhez szükség van a termelés mennyiségi színvonalának emelésére mindenütt, megtakarított nyersanyagból ott, ahol a nyersanyagot behozzuk az országba, jelentős mennyiségű emelésre van szükség ott, ahol hazai nyersanyaggal dolgozunk. Szükség van a gazdaságosság megteremtésére az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben, az egész népgazdaságban. Mindenütt csökkentenünk kell az önköltséget és növelnünk kell a termelékenysé- még get. ( Érvényesítenünk kell a szocialista bérezést. Ennek érdekében a korábbi hibák gondos elkerülésével be kell vezetni mindenütt a teljesítménybért, ahol ez csak lehetséges a munka, a dolgozó és a népgazdaság érdekeinek figyelembe vételével. Ahogyan tudja minden tisztességes ember hogy nem normális és állandósítva nem vezethet jóra az, hogy több kereset és kevesebb teljesítmény jelentkezzék egy időben, úgy tudja mindenki azt is, hogy egyszerűen nem tisztességes az olyan bérrendszer fenntartása, amelyben egyformán fizetünk a szorgalmasan és hanyagul, jól és rosszul dolgozó munkásembernek. Gazdasági feladatainkat az elmon dott kérdések megoldását minden becsületes dolgozónak magának is kézbe kell vennie. Ige,n komolyan kell foglalkoznia a termelés, a gazdaságosság, az önköltség és termelékenység kérdéseivel a pártszervezeteknek. a munkástanácsoknak és természetesen a gazdasági funkcionáriusoknak. Az összes gazdasági feladatokat most úgy kell felfognunk, mint a politikai hatalom megerősítésének fontos kérdéseit és úgy kell kezelnünk, mint az elért gazdasági eredmények megvédésének, a dolgozók általános életszínvonala megvédésének feladatát. Szükséges, hogy még ebben az évben növeljük a keresetét azoknak a dolgozó-kategóriáknak, amelyek kimaradtak az eddigi bérrendezésekből. Ezekre vonatkozóan megvan már az elvi döntés. Bizakodva láthatunk hozzá e feladatok megoldásához. Teljesen reális feladat az erős és egészséges népgazdaság megteremtése. Egészséges irányzatok jelentkeznek gazdasági életünkben: a termelés emelkedőben van, a termelékenység, ha lassan is, de növekszik, az önköltség ugyancsak lassan, de csökkenőben van. A forgalomban levő pénzmennyiség január óta nem emelkedett ellenkezőleg, csökkent. Az árualap ugyanezen időszakban mintegy 1 milliárd forint értékkel növekedett. Az év első negyedében a tervezett 700 millió forint adóbevétel helyett 900 millió forint fölött volt a befizetés. A takarékbetét-állomány ugyanezen időszakban 278 millió forinttal növekedett. Ezek a tények még nem jelentik gazdasági ügyeink teljes rendbehozatalát, de kedvező irányzatot mutatnak, és ezek erőteljes továbbfejlesztése népgazdaságunk teljes rendbehozatalának útját jelzik. Ha pártunk és népünk teljes erővel támogatja az állami és gazdasági szerveket a néha szigorú, de elkerülhetetlenül szükséges gazdasági intéz kedések végrehajtásában is. úgy, mint azt tették a politikai kérdések megoldásánál, akkor gazdasági téren is megérlelődnek a dolgozó nép érdekeit biztosító eredmények. Gazdasági életünkben is rendbe fogjuk hozni az ellenforradalom által okozott rombolásokat, pótoljuk a károkat és a zökkenők leküzdése után előre megyünk -a szocialista építés útján. Kultúrális életünk néhány problémája Tisztelt országgyűlés, kedves elvtársak! Röviden szeretnék szólni kulturális életünk néhány problémájáról is és azokról a célkitűzésekről amelyek megoldásán a kormány jelenleg dolgozik. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy már az ellenforradalom tudatos előkészítésének idején is, de különösen az október 23-át követő időszakban az ellenség milyen hatalmas erőket mozgósított a kulturális élet legkülönbözőbb területein azért, hogy ifjúságunk és dolgozóink szemléletét megzavarja. Az általános iskoláktól az egyetemekig folytatott lélekmérge- zéssel olyan helyzetet teremtett, amely sok fiatal életébe került, másokat szüleiktől elszakított, hontalanná tett, a nyugati tőke karmaiba lökött. meglevő tartalmi és szervezeti fogyatékosságokat. Ezért fokoznunk kell a marxista—leninista felvilágosító munkát pedagógusaink között, tanítanunk kell a marxizmus—leninizmust tanuló ifjúságunknak és egész népünknek, és harcolnunk kell a lenini tanításoknak megfelelően keményen az ifjúságunk, értelmiségünk és egyéb rétegekben még erősen ható anti- mafxista, nacionalista, revizionista nézetek ellen. Komolyan kell foglalkoznunk közoktatásunk anyagi jellegű problémáinak megoldásával. Keressük annak a lehetőségét is, hogy csökkenthessük tantermeink zsúfoltságát, gátat vethessünk tantermi ellátottsá gunk további romlásának, javíthassuk tanintézeteink felszereltségét, A kormány emelhessük tankönyveink színvonalát. Mindezeknek a feladatoknak a rendezésénél természetesen figyelem be kell vennünk népgazdaságunk adottságait, amelyek jelenleg nem teszik lehetővé az itt szükséges gyökeres javításokat. A kormány bízik becsületes pedagógusainkban, akiknek a szülőkkel és a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel karöltve végzett lelkes munkájára messzemenően támaszkodni kíván, s erről a helyről is felhívja őket, hogy neveljék ifjúságunkat a család és a munka megbecsülésére, a dolgozók tiszteletére, általá ban a szocialista humanizmus és hazafiság tartalmi jegyeinek szellemében fokozottabban szem előtt tartva fiatal koruk természetéből adódó lélektani sajátosságaikat. Nemzeti kultúránkért Az előbb említetteken túlmenően a kormány minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy szocialista kultúránk továbbfejlesztésével biztosítsa dolgozóink kulturális igényeinek fokozott kielégítését. Ápolva nemzeti hagyományainkat, építve azokra az óriási eredményekre és vívmányokra, amelyeket a magyar nép felszabadulása óta elért, arra törekszünk, hogy irodalmi és művészeti életünk középpontjában szocializmust építő dolgozó népünk mai problémái kerüljenek. Helyet biztosítunk minden haladó művészi törekvésnek, amely nemzeti kultúránk fejlődését segíti, de gátat szabunk minden olyan szándék elé, amely a szocializmus, a szocialista kultúra ellensége és idegen a dolgozók nemzetközi szolidaritásának eszméitől. Művészeinktől és íróinktól azt várjuk hogy a művészet sajátos eszközeivel, magas színvonalú alkotásokkal és alakításokkal szolgálják népünket, neveljék dolgozóinkat a haladás, az erkölcsi tisztaság, a szocialista haza szeretetének szellemében. Ehhez a munkájukhoz az állam — szakítva a múltban gyakori bürokratikus, aprólékos, esetenként kellő szakértelem nélküli beavatkozások gyakorlatával és fokozva az elvi vezetést, a minőség védelmét, a.z ellenséges törekvések elleni harcot, támaszkodva mindenben az egyes szakterületek! legkiválóbb képviselőire — minden tőle telhető támogatást megad. külpolitikája Ezzel párhuzamosan a kulturális élet egész területén olyan zűrzavart és lelki kútmérgezést hajtott végre, amely még napjainkban is igen erősen érezteti hatását. Nyilvánvaló, hogy a kormány ezen a téren is erélyes kézzel rendet kíván és fog is teremteni. Munkánkban üldözni fogjuk a dogmatizmus minden megnyilvánulásának formáját az élet bonyolult jelenségeit leegyszerűsítő sematizmust, a lehetőségek határain belül igyekszünk elkerülni minden fölösleges és káros adminisztratív beavatkozást. Ugyanakkor természetesen azt sem tűrhetjük, hogy a dogmatizmus úgynevezett „bírálatának“’ leple mögött revizionista, burzsoá mételyezést folytathassanak. hogy a sematizmus el leni harc ürügyén jobboldali tárna dást intézzenek kulturális életünk igazi érdekei ellen. A fölösleges adminisztratív beavatkozások elkerülése sohasem jelenthet elvtelen politikát a kultúra területén sem. Ezt azért tartom szükségesnek itt itt is aláhúzni, mert hasonló tünetekkel mind a mai napig találkozhatunk. Csupán példaként említem meg a Horthy-korszak népszerű toliforgatóinak — Herczeg Ferencnek, Molnár Ferencnek Va- szarj£ Gábornak és másoknak — könyvkiadásunkban, de különösen színházi életünkben szinte eluralkodó másodvirágzását. Enyhén szólva elgondolkoztató, hogy annak a Molnár Ferencnek, akinek a Horthv- korszakban évente átlagosan egy színdarabja került bemutatásra, most 1957 áprilisában, röviddel az ellenforradalom fegyveres erejének szétzúzása után, hat darabját tűzték műsorra színházaink. A párt eszmei irányító és vezető szerepének a közoktatás és a kulturális élet egész területén történő biztosítását a kormány elsőrendű fel adatának tekinti az állami fegyelem széleskörű érvényesítésével. Látjuk az alsó- közép, és felsőfokú oktatásunkban jelenleg is Tisztelt országgyűlés! Kedves elv- társak! Szólni kívánok röviden a kormány külpolitikájáról. A magyar külpolitika alapvető célja az ország függetlenségének népünk békéjének és szocialista építésének védelme. A magyarországi ellenforradalom és az Egyiptom elleni imperialista agresszió minden világosan gondolkodó ember előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a béke, a haladás, a népek függetlensége, a szocializmus ellenségei nem nyugszanak. Az imperialista agresszorok folytatják aknamunkájukat a Szovjetunió, a népi demokráciák, ezeken belül a Magyar Népköztársaság ellen. Tovább folytatják a háborús kalandorpolitikát, fejlesztik a német milita- rizmust, atomfegyverekkel látják el a NATO haderőit és ezek vezetésében jelentős szerepet szánnak még a Hitler-fasizmus olyan figurájának is, mint Speidel. Mindez de különösen az októberi magyar ellenforradalom tapasztalatai ékesszólóan bizonyítják, hogy hazánk függetlenségének és szuverenitásának, népünk békéjének akkor teremtjük meg a legbiztosabb zálogát, ha a proletár nemzetköziség szellemében szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a szocializmus országaival, erősítjük a testvéri közösség szálait a szocializmust építő országok népeivel, kormányaival, mindenekelőtt a szocializmus híveinek legerősebb bástyájával, a szocialista tábor vezető erejével, a Szovjetunióval. Ezek a tapasztalatok megerősítettek bennünket abban hogy híven kitartsunk a szocialista tábor közös védelmét biztosító varsói szerződés mellett, amelyre véleményünk szerint mindaddig szükség lesz, amíg a támadó jellegű Atlanti Szövetség Si, és abban az elhatározásunkban, hogy a szovjet csapatok maradjanak magyar területen mindaddig, amíg egy imperialista kaland veszélye fennáll. (Nagy taps.) Néhány szót nemzetközi tapasztalatainkról és kapcsolatainkról. Az október—novemberi, de még a decemberi hetekben is nyugatról folytatták a népköztársaságunk elleni uszító hadjáratot és folytatják ma is. Ugyanakkor messzemenő segítséget kaptunk a szocialista tábor országaitól társadalmi rendünk, a munkáshatalom védelméhez. Ezekben a hetekben és hónapokban éreztük csak igazán, hogy egy nagy családhoz, a szocialista nemzetek közösségéhez tartozunk. Ezekben az időkben tapasztaltuk hogy a szocialista tábor egysége a legnehezebb próbát is kiállta, éreztük — és ez nagy erőt adott nekünk —, hogy nem vagyunk egyedül, hanem 900 milliónyi testvérünkkel egyetemben szoros egységben építjük, és ha kell védjük azt a társadalmi Rendet, amely ma a leghaladóbb a világon. A magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai útjának eredményei A magyar forradalmi munkásparaszt kormány természetesen hivatalba lépésének napjától kezdve támaszkodott erre a nemzetközt proletár erőre és a maga részéről is azon fáradozott ,hogy erősítse hazánknak a Szovjetunióhoz, a szocialista tábor vezetőjéhez fűződő baráti kapcsolatait és fejlessze a testvéri kapcsolatokat a szocialista tábor többi országával. Amint önök tudják párt- és kormánydelegáció utazott a baráti szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba. A Szovjetunióban folytatott tárgyalások az összes megbeszélt kérdésekben közös egyetértésen alapuló eredménnyel zárultak. A szovjet kormány küldöttségünk kérésére olyan nagy(Folytatás a 3. oldalon.)
