Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-01 / 101. szám
1957 MÁJUS 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az 1919-es május elseje Szekszárdon Májusi emlék... (Tolna, 1919) Gyönyörű idő volt akkor. Mintha a természet is az első szabad május 1-ét akarta volna ünnepelni, — kezdi visszaemlékezését Orbán János elvtárs, az 1919-es tolnai direktórium volt tagja. — A menet, amely akkor felvonult a mostani tanács ép ületétől a vásártérig húzódott. Mindenki ott volt, aki mozdulni tudott. Csak a fekvő betegek maradtak otthon. Elől a szőnyeggyár és a selyem gyár munkásai mentek, aztán az építőipari munkások és a hajósok kö vetkeztek a menetben. Rengeteg virág volt. Selyemből szőtt vörös zász lókat csattogtatott a szél. A földmunkáscsoport tagjai óriás táblát vittek ezzel a felírással: — Ez a föld a miénk. — Sok volt a felvonulók között a katona is. Az akkoriban Tolnán legközismertebb katonanótát énekelt ék, amelynek az első sorai így hangzottak: „Sötét felhők mondjátok meg annak a kislá nynak Nem leszek én többet katonája a császárnak." Az ünneplő tömeg felvirágzott, fellobogózott diadalkapun vonult át. A didalkaput a munkásosztály harci jelszava ékesítette: „Világ proletárjai egyesüljetek!’’ Amikor közeledtünk a vásártérhez a Marseillebe kezdtek az elől menetelő munkások. A vásártér lassan megtelt tarkán hullámzó tömeggel. A soroknak azonban nem akart végeszakadnit egyre újabb és újabb csoportok érkeztek vidáman, énekelve. Az emelvényen Petőfi- és Ady-verseket szavaltak. Az emberek gomblyukába tűzött piros virágok, a vidám ünnepi hangulat mindenkit magával sodort. Akkor hallottam életemben először, hogy tömeg énekelte a munkás- osztály himnuszát_ az Internacionálét. Nagyszerű érzés volt ez. Kimondhatatlan érzés. Eget rengető óriás mennydörgő hangjaként hatott a többezres tömeg együttes éneke. Érezte m legyőzhetetlen az az eszme, amelynek himnuszát, a nép ilyen gigantikuson messzehangzó erővel énekli. Az eszmét nem is tudták legyőzni. Élt az bennünk akkor is, amikor 1920-ban Horthy eltiltotta május 1. megünneplését. Üresek voltak akkor a tolnai utcák, de szűk baráti körb en, zárt ajtók mögött azéri megünnepeltük május 1-ét. Most az ellenforradalom megint 1920-at akarta visszacsinálni. Nem sikerülj neki. A harc győztese a munkásosztály lett. ügy ünnepeljük ma 1957. május 1-ét, ahogy 1919. feledhetetlen „vörös májusát” ünnepeltük. Kedves vendégek. . . A közelmúltban kedves vendégei voltak a tamási Vörös Szikra Tér. melőszövetkezetnek: a Szovjet Békebizottság küldöttségének két tagja; Mihail Kotov és Praszkovja Malinyi na kolhozelnöknő a Szocialista Munka Hőse. A küldöttség ajándékot adott át a termelőszövetkezet tagjainak: e,gy íejőgép teljes berendezését, amellyel egy-egy fejési szakaszban száz tehenet lehet fejni. Képünkön a küldöttség két tagja és a Vörös Szikra Termelőszövetkezet elnöke, Péti János látható. A Bonyhádi lárási Kullúrház műsorábál A prilis vége felé az ellenforra- ^ dalmárok a szerb megszálló kát be akarták hívni Szekszárdra, hogy a városban megdöntsék a tanácshatalmat. A direktórium gyors intézkedése megakadályozta ezt az akciót. A szerb támadásból nem lett semmi. Május elsejét zavartalanul meg lehetett ünnepelni. Kora reggel zeneszóval járták végig az utcákat a cigányzenészek. Ilyen vidám ébresztő még soha nem volt Szekszárdon. Piros pántlikát fontak a lányok a hajukba, vörös bokréta került a legények mellére. Mindenki az otthonok felé sietett. A földmunkások otthonába, a Marx—Lenin otthonba, az ifjúmunkás otthonba. Ilyen köny- nyűnek, ilyen jókedvűnek még soha nem érezték magukat a szekszárdi dolgozók. De ilyen rosszul sem érezték magukat az urak és a gazdagok ezelőtt soha. Most nem adhattak parancsot a rendőröknek, a csendőröknek hogy munkára kény szerítsék május elsején a kiuzso- rázott népet. Ráadásul még a régi pribékjeik — Rácz rendőrkapitány, Havranek csendőrszázados —• irányították a gyülekezést. Pattogott a szájukon: „A földműves elvtársak, a Földmunkás Otthon előtt sorakozzanak és kilenc órakor induljanak a Marx—Lenin otthon elé. Az ifjúmunkás elvtársak az iskolákat vezessék a Marx—Lenin Otthonhoz!“ És így tovább. Az utcán már javában folyt a sorakozás, A Rákóczi utca eleje tömve volt az ünneplőkkel. A menet élén a zenészek rázendítettek: „Föl, föl, ti rabjai a földnek...“ A hatalmas tömeg vörös és nemzeti lobogók alatt megindult és kígyózott a vörösbe öltözött direktórium előtti térre. A Béla tér képe olyan volt, mint másfél hónappal ezelőtt, olyan nagy tömeg árasztotta el, mint március 15-én. Az ünnepi beszéd elhangzása után a vásártérre vonultak. Itt sátrakban sült a lacipecsenye, párolgóit a virsli, az asztalokon kosarakban friss, ropogós kiflik mosolyogtak. Másik sátrakban mézeskalács szíveket és ajándék tárgyakat árultak. A cigányok húzták a talpalá valót, a fiatalok, de még az öregek is táncraperdültek. Estefelé volt, aki hazament, de sokan a fiatalokkal a Szekszárd Szálló felé vették útjukat a bálra, amelyet az ifjúmunkások rendeztek. Május elsején nem dolgozott senki Szekszárdon, még a reakciósok sem, féltek, hogy magukra zúdítják a nép haragját. Egyik-másik ott volt bámészkodni az ünnepélyen, egy része mással foglalkozott. A proletárok közül igyekeztek az ünnepélyről távoltartani azo kai, akiket lehetett. Meghívták őket ünnepi ebédre és egy kis pin- cézésre. Voltak, akik elmentek. A szesztilalom vonatkozott ugyan a házi dorbézolásra is, de csak megbízhatókat hívtak erre és bezárták a pinceajtót. Arra számítottak az urak és a nagygazdák, hogy a meg hívott és rosszul táplált emberek berúgnak és zavart keltenek. A bál előkészítését az ifjúmunkások ugyanolyan lelkesedéssel végezték, mint minden eddigi munkájukat. Napokkal előbb hozzáláttak a terem díszítéséhez. Egyszerű volt, de a lelkesedés, amellyel csinálták, ■megszépítette. Az oldalfalakon kisebb vörös zászlók, a csillárok vörös papírba csavarva. A színpad kétoldalán lévő oszlop ugyanúgy. A színpad felett teljes szélességben vörös molinóra fehér betűkkel felírva: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ A színpadon egy hatalmas vörös csillag. Április 29-én este készültek el vele. Mikor befejezték a munkát a bejárati ajtóba álltak és úgy gyönyörködtek benne. Szabót úgy magával ragadta a látvány, hogy ott nyomban papírt, ceruzát fogott és verset írt. Mikor elkészült a vers, felolvasta az ottlévőknek. Megtapsolták. Spitzer Andor lelkendezve mondta: — Tudjátok mit? Kinyomtatjuk, legalább ezer példányban. A bál előtt Szabó elszavalja és utána kiosztjuk mindenkinek, aki itt lesz. — Nagyon jó, nagyon jó — kiabálták mindannyian. Másnap levitték a verset a nyomdába. A nyomdászoknak is nagyon tetszett a vers és az ötlet és hogy kinyomják. Ingyen vállalták. Az egyik elvtárs azonnal kiszedte és rögtön elkezdték nyomni kétezer példányban halványvörös papírra! Éljünk vörösen... Éljünk vörösen testvérek, Éljen vörösben a lélek. Vörös a zászló, a szalag, A virág, a vágyunk, Vörös körülöttünk minden » Minden amit látunk. Éljünk vörösen testvérek, Vörösen szép csak az élet. Vörös a vér, vörös a szív, A tavasz és a nyár, Az ősz, a tél. Vörös nótát Énekel a madár. Éljünk vörösen testvérek, Szálljon vörösen az ének. Vörös a tűz, vörös az ég, Vörös a Nap, s a fény. Valóra vált remény. Éljünk vörösein testvérek, Éljen vörösben a lélek, Vörös szikla, gránit szikla, Amelyen most állunk. Vörös világ, boldog világ, Fz a mi világunk.'* Spitzer Andor néhány lelkes szóval üdvözölte a bálon megjelenteket. A megnyitóját így fejezte be: — Most pedig, kedves elvtársaink, Szabó Lajos elszavalja a mai napra írt versét. A verset kinyomattuk és itt szét fogjuk osztani, hogy vigyék széjjel a városban, hogy azok is olvassák, akik nincse nek itt. Olvassák és hallják, hogy emlékezetes és felejthetetlen legyen 1919 május elseje. Szabó már ott állt Spitzer mellett. Spitzer egy lépést hátrált, Szabó előrébb lépett, karját magasba lendítve harsogta: „Éljünk vörösen testvérek ...“ A szavalat befejezése után a szűnni nem akaró tapsorkánnak a zenekar szabott határt. Táncnótára zendítettek. Sokan a verset olvasták. Mások derékon kaptak egy-egy lányt és táncra perdültek. Azután mindenki táncolt. Ilyen vidám még soha nem volt a szekszárdi fiatalság. Az idősebbek is nagyon jól érezték magukat. zenészek éppen úgy kaptak a versből, mint mások. Az éjféli szünetben Hekkó Jóska, az egyik prímás így szólt Jónás Lacihoz, a zeneszerző prímáshoz: — Laci muzsikáljuk el ezt a verset. Laci elmosolyodott és elkezdte pengetni hegedűjét. Majd az állá- hoz emelte és halkan húzni kezdte. A banda figyelt. Mikor Jónás befejezte, Hekkó a közönség felé fordulva bejelentette: — Kedves elvtársak! Most elját- szuk az „Éljünk vörösen“ verset. Az egész banda játszotta. Olyan tapsot kaptak, hogy meg kellett ismételni. Az ismétlésnél egyesek énekelték is. A bál végén újból eljátszották. Akkor már majdnem mindenki énekelte. A bált hatalmas kórus hangja zárta: „Vörös világ, boldog világ ez a mi világunk.’* Nagyszabású „nősök bálja'* volt Bonyhádon április 27-én. Képviseltette magát a bálon a Pécsi Rádió, a Magyarországi Német Dolgozók Kul. turális Szövetsége. A bált tarka műsorszámok tették változatossá. Szerepelt a kismányoki énekkar, a tánc- csoport, Kolop Konrád harmonikás. Kretzer József citeraszámokkal és Bonyhádi Márton bűvészmutatványokkal. Zenét Bechtl Henrik és fúvósai adták. Dr. Wild Frigyes, a Német Szövetség főtitkára, Kretzer Józsefnek kultúrmunkájáért elismerését fejezte ki és átadta a szövetség pénzjutalmát. * A bonyhádi bábszínház, Guliver az óriások földjén című műsort mutatja be a következő vasárnapokon, mindig délután 3 órakor. * Tánciskolazáró koszorúcska volt április 28-án a Bonyhádi Járási Kul- túrházban. Hatvan növendék mutatta be a 6 hét alatt elért eredményét. Kitűnő munkát végzett Hermész József tánctanár. * A Pécsi Nemzeti Színház művészei április 30-án este a Veszélyes forduló című bűnügyi drámát mutatják be Bonyhádon. * Május 6-án ismét a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészegyüttese szerepel Bonyhádon. Ez alkalommal bemutatják a Paprikás csirke című 3 felvonósos zenés darabot. * A tavaszi munkák sem hátráltatják a járás községeiben a kultúr- munkát Rövidesen bemutatásra kerül Aparhanton a János vitéz Lengyelen a színjátszó csoport a Paprikás csirke című darabbal készül. A mőcsényi csoport a Fösvény című darabot mutatja be és most a környék községeiben is vendégszerepeinek. A kisdorogiak is járják a szomszédos községeket. Szekszár d, 1919. május 1. Népgyűlés a városi direktórium előtt. Éljen a munkásság, a dolgozó parasztság és a néphez hű értelmiség szövetsége!
