Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-01 / 101. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 MÁJUS 1. Buni Géza: Iflájuéia (Elbeszélés) y alahol messze kutya ugatott bent a faluban, hangját a könnyű szellő elnyújtotta, s a kert alatt osonok egy pillanatra megálltak. Négyen voltak s most valamennyien egymásra néztek, majd a középen állóra és figyeltek. Semmi nesz. Ismét elindultak libasorban, egymás mögött. A vállukon hosszú, rúd- forma valami volt, itt vágták az erdő" szélen, s most az egyik ház kertjén keresztül igyekeztek megközelíteni az udvart, amelyben leakarták állítani a májusfát . .. Minden kis zajra megálltak, figyelték, hogy látja-e őket valaki, vagy esetleg egy másik társaság nincs-e közelükben. Mert ilyen alkalomkor a faluban előfordult az is, hogy verekedés lett a dologból, ha az egyik lánynak többen is akartak májusfát állítani. Gondolataik aztán elkalandoztak, mindegyik arra gondolt, hogy milyen meglepetés lesz majd a lánynak, az ő kedvesének, ha reggel felébred és ott áll a hatalmas fa, szépen feldíszítve, az udvarban, az ablak előtt Igen, sietni kell, mert még négy fát kell becipelni az erdő- szélről, négy gödröt kell megásni és négy fát kell leállítani. Sietni kell. Közülük most a középen haladó Pista volt a legboldogabb. Úgy érezte, hogy szerencséje van, meri a szerencse már akkor melléje állt, amikor sorsothúztak, hogy melyik fiú választottjának állítsák le először a májusfát. Az ő nevét húzták ki elsőnek a kalapból, s már itt is vannak a kertben, már látszik a ház, ott sejtődik a kút alakja. S míg Magda alszik, ők leássák jó mélyre a hosszú, sudár fát a földbe, hadd lepődjön meg reggel, amiKifizetődő a gép i tartása a tsz-ekben ; Napjainkban sok vita folyik a tsz-ck- ben arról, milyen gépeket vásároljanak. ( A zombai Vörös Csillag Tsz tagjait is t élénken foglalkoztatja ez a kérdés, s különböző számításokat végeznek annak1 megállapítására, hogyan gazdálkodnak ( kifizetődőbben, hogyan csökkenthetnék at termelési költségeket. i Felmerült a nagyobb mezőgazdasági ( gépek vásárlásának a gondolata, melyet elvetettek egyrészt azért, mert nem akar-^ ják újabb állami hitellel megterhelni a i tsz-1, másrészt azért, mert számításokat1 végeztek az egyes munkák költségeinek megállapítására. így például előnyösebben jönnek ki, ha a lucerna kaszálását, és rendsodrását a gépállomással végeztetik, mivel a zelorvonlatású fűkaszáló jobb és gyorsabb munkát végez. Ugyanis nagy veszteség érheti a tsz-t, ha s éná]a a késlekedés miatt tönkremegy. Ugyancsak a gépállomás végzi a kukorica vetését is. Egy hold négyzetes kukorica vetése 55 forintba kerül, ha a gépállomás végzi. Ha ezt a munkát kézzel akarnák elvégezni, egy hold kukoricavetés 80 forintba kerülne. Bár a termelőszö/velker zetnek két darab kévekötő aratógépe van, aratásra is szerződtek a gépállomással, mivel gyorsan akarnak végezni ezzel a munkával is. Természetesen a saját gépeikkel is aratnak maid, sőt intézkedtek oly irányban is, hogy a gépekhez a hiányzó alkatrészeket már most beszerezzék. A termelőszövetkezetnek egy Hofherr erőgépe is van, melyet már régebben vásároltak. Szucsán János tsz-elnök szerint kifizetődik a traktor tartása, mert kiszámították, hogy egy hold szántásánál 20—22 forintot takarítanak meg. E mellett az az előnye is megvan, hogy akkor használhatják, amikor jónak látják. A tél folyamán például, amikor az idő kedvezett, előkészítették a talajt a cukorrépa, kukorica, mák és burgonya alá, ezenkívül 50 holdra a trágyát is ki- hordták. A gép használatával lehetővé vált az igásállatok számának csökkentése: a Űznek mindössze öt pár lova van, amely a tagok szerint bőven elég arra, hogy a gép segítségével a fogatos munkát elvégezzék. A lovak számának csökkentése pedig lényegesen olcsóbbá teszi a termelést. kor felébred... De mi lesz akkor, ha észreveszi? . .. Nem, nem fogja észrevenni, igaz, a múlt bálon mondta neki, hogy majd állít májusfát, de biztos, nem vette komolyan. Biztos, alszik... A szokás az, hogy egy hónap múlva kitáncolják a májusfát, s ő úgy tervezte, hogy akkor megkéri a lány kezét. Odaáll majd Lajos bácsi elé, kezét a vállára teszi és megkéri Magda kezét. Mit is mond majd .. . Valahogy úgy kellene monda" ni, hogy Lajos bátyám, mi szeretjük egymást Magdával, adja hozzám feleségül. többiek megálltak, mert valami gyanús zajt hallottak az udvarban, de ő tovább fűzte gondolatait. Talán szebben kellene valahogy, de hogyan? Nem tud ő olyan szépen beszélni, nem tanulta ő a széptevést, csak egyszerű szavakkal tudja elmondani Lajos bácsinak is, hogy szereti Magdát.. . Igen, Magdát... Megérkeztek. Ott álltak az istálló végénél, s nem mertek azonnal tovább indulni, mert hátha zajt ütnek és felébresztik az alvókat. Meg előbb valakinek szét is kellene nézni a ház körül, hogy nincs-e kint valaki, nem lesnek-e rájuk. Mert ha ilyenkor észreveszik őket, akkor azt mondják, hogy ügyetlenek és nem tudnak óvatosan dolgozni. Lajos bácsiék nem haragudnának érte, de a faluban holnap már tudnák, hogy ő állított májusfát Magdának, pedig ő nem akarja ezt elmondani most, majd csak akkor, ha megkéri a kezét. A fát letették, a többiek behúzódtak az istálló mellé, ahonnét a lovak nyugodt szuszogása hallatszott ki, Pista pedig előmerészkedett a lakás felé, ahol Magda aludt... Ment, mintha fellegek között járna, nem gondolt senkire, társaira sem, arra se, hogy az utcáról va laki esetleg megláthatja, csak ment Magda ablaka felé, s a nyitott ablak előtt megállt és várt. Nem tudta maga sem, hogy minek is jött ide, nem is gondolt rá, csak érezte, hogy most kö-J zel van a lányhoz, méterek választják^ el őket egymástól, de nem nézett be az ablakon, pedig a Hold oda bevilágí" intt. ís ppen vissza akart menni a fiúk- hoz, elfordult, és mintha pihentetni akarná a fejét, hátradőlt a falnak, j S akkor valaki hátulról befogta a szemét. Megijedt, rázkódás futott végig a « testén, de amikor idegei felfogták az érintő kéz finomságát, rögtön tudta, J hogy Magda kezét érzi a szemén. Nemi mozdult, csak ösztönösen várt, érezte,« hogy ha mozdul, akkor a kéz elengedi J a homlokát, s talán nem is mutatkozna i a lány, hiába hívná. — Na, ki az? — hallotta füléhez kö-« zel a suttogást. Azt akarta mondani, hogy nem tudom, i de valahogy mást mondott a szája, minti amit akart. Azt válaszolta: — Ha kapok 1 egy csókot, akkor eltalálom. S a lány kezét rászorította egy pillanatig a sze-‘ mére, majd lejebb húzta és egy csókot Í lehelt az apró tenyerekre. z idő pedig olyan gyorsan szaladt. J hogy észre sem vették múlását, i A hold már rég elfordult, talán akkor, amikor először csókolták meg egymást,« a csillagok is halványultak, s amikor j egy csók után Pista kinyitotta a szemét, azt vette észre, hogy már világos van. Még egy hosszú búcsúcsók, menni akart, de pár percig még a lány karja vissza- J tartotta, aztán szaladva indult hátrafelé, i ahol a többieket hagyta, mert a május- « fát muszáj leállítani. De legnagyobb « megdöbbenésére, amikor elszaladt a házj előtt, a májusfát ott látta szépen fel-Í díszítve, ott lengette a szél a tetején a - borosüveget is, a fiúkat pedig hiába ke-s reste ott, ahol hagyta őket, azok nem j voltak sehol, vagy talán már rég otthon, Í mert két házzal odább is nyújtózkodott« már a májusfa a hajnali napsugarakban.« Visszanézett az udvarra, s neki ez a fa< szebb volt mindegyiknél ... GABOR ANDOR: JliáÍLL3 Ady Endre: Ui icwű*js*zi Robogj föl Láznak Ifjú serege, Villogj tekintet, vllágbíró kardunk. Künn, a mezőkön harsog a Tavasz S ml harcból harcba csapat-szemlét tartunk. Mi szétáradtunk űzhetetlenül 5 hol élet zeng, ott vívódva ml élünk. Kis, romlott ország vén kadávérét Füti élettel a vér, a mi vérünk. Száguldva Jártunk s most megpihenünk. Hol friss szívek, szomjas szemek fogadnak; Vérbe vágyódunk, mink is vér vagyunk, Piros kedvű, új ütemű lovaghad. Kik voltunk tegnap ködrongy-fantomok, Csatákat gyűrűnk megemberesedve, Tegnap még buták tréfája valánk S ma vagy holnap már Isten legjobb kedve. Futótűz volt a sárkány-paripánk, Bevett vár minden óvhatatlan szándék. ' Ölünkben szabad, új és romboló Garmadával a megváltó ajándék. Mise, tömjénfüst, dicső babonák Dőlhetnek ránk már bús, keserű tűzbe, Hálózva futjuk mink az ereket ÚJ élet-műként, űzetve és űzve. Szétcsörtetett a Láznak csapata, Betűt, vonalt, szint és hitet kiváltott, Hályogot tépett a magyar szemen S mink, nézetjük most vele a világot. S hiába: a vakság már nem magyar, Nincs magyar glóbus és a magyar észnek Meg kell tanulni a mi ütemünk S nem magyar sors az ábrándos enyészet. Átváltódik, kit lázunk megkerül, Mélyül s tornyosul gondolat és álom, Megrázkódik újat lesve a szív S minden szokottság fojtogat, mint járom. így lettünk mi az új-látó szemek, ÚJ .rezdülés és ünnep az idegben, Hit, vágy, cél, csók mind-mind azóta más, Mióta mi lüktetünk a szivekben. Ki minket üldöz, szivét vágja ki, KI minket nem ért, önmagát gyalázza, Mert ott vagyunk mi Immár mindenütt; Új világ nálunk is már, hozsánna. Tűz, vér, láz, újság, boldog változás, Csupa teremtés lángol a szemekben, örök tavasz, örök forradalom Óh, ékeskedjél, mindig ékesebben. Robogj föl Láznak ifjú serege, Villogj tekintet, világbiró kardunk, Künn, a mezőkön harsog a Tavasz, Harsogó tavasz, kísérd el a harcunk. ’ rrtv*TTTWvvr Az „ajtón“ kitették, az „ablakon“ visszamászott . . . (Gyakori jelenség manapság) Éljenek a szakszervezetek, a munkásosztály harcokban edzett tömegszervezetei! És száll a szó, száll boldogan S valahol hallja valaki, S a szálló szó tetté fogan, S piros tűz lángját gyújtja ki S ki légbe küldte azt a szót, A földön porlik, néma lett. De szava bújt még lázadót, FIc Ál a «ír fplpft. A sir lelett Kino a iu, A sír felett az élet áll, Májusfa nyílik, gyönyörű, S a halott költő muzsikál. Táncolj csak élet, láng lobogj, Májusfa nyílj, élő ölelj, Világ pirulj, vihar robogji Holtak szavára így felelj, Költőd szavára így felelj. „Végre kisütött a nap” .. . Ezt november 3-án mondta Balogh Sándor, a MÉSZÖV pénzügyi főelőadója, a sötétség tobzódása idején, amikor becsületes embereket égettek, nyúztak, akasztottak az lellenforrad aim árok az országban. S ne •gondoljuk, hogy csak úgy magának, 'vagy egy-két barátjának tette ezt a megjegyzést. Nem. A kereskedelmi főosztály tágas helyiségében munkástanács .választásra összehívott MESZÖV-dolgo- Igozókhoz. intézett emlékezetes beszédét i kezdte ezekkel a szavakkal. I Ezen a bizonyos emlékezetes munkás- 1 tanácsválasztási ülésen, amelyiken Ba- 1 logh Sándor jól szervezett klikkje által november 3-án megválasztatta magát . munkástanács-elnöknek, más is történt. I Kovács György elvtárs, a MÉSZÖV I elnöke szót kért, és felszólalásában bá- I torkodott azt a kijelentést is tenni töb- I bek között, hogy „. . . nem lehet fórra" 1 dalmár az, aki nem kommunista”. Balogh Sándor, úgy látszik, a kijelentéstől találva érezte magát, mert felpat- (tant a helyéből és letorkolta Kovács | elvtársat, a MESZÖV-dolgozók számára (ugyancsak emlékezetes szavakkal. ( — Elég volt Kovács úr a kommunista propagandából tizenkét évig, ne folytassa tovább. Egyébként Balogh Sándor, a MÉSZÖV egykori pénzügyi főelőadója, jellegzetes példája a pártba befurakodott elvtelen karrieristáknak. Hogy miért? Azért, mert a pártot megtévesztve, október 23-ig mint „jó káder” szerepelt, álnok képmutatásával megtévesztve a vele dolgozó elvtársakat. A „jó káder” azonban az októberi nehéz helyzetben hirtelen színt változtatott. Sokak előtt ünnepélyesen kijelentette ezekben a napokban: „Szégyeli magát, hogy eddig tagja volt a pártnak”. Majd, hogy a pártba való belépését „kimagyarázza”, azt mondogatta úton-útfélen, hogy csupán azért lépett be a pártba, hogy a megélhetését biztosítsa. Egyszer Igari Jánosné elvtársnak merte szólítani ezt a pénzügyi főelőadóból lett munkástanács „vezért”. Először el- szömyűlködve pillantott a vele szemben elvtárs szót használó Igarinéra, s rendre- utasította a következő szavakkal: „Hagyjuk ezt a megszégyenítő megszólítást, itt a megszólítás ezentúl uram és hölgyem lesz.” Október 31-én még csak ideiglenes * atalmúlag rendelkezni akart. A ME- ZÖV-vezetőség megkérdezése nélkül arra telefonálta a járási kirendeltségeket s kiadta a jelszót: „Minden üzlet kiáru- itójának továbbítsák, hogy azonnal lép- an sztrájkba”. S természetesen nem raj- i múlott, hanem az üzletvezetők hig- adtságán, józan ítélőképességén, hogy íásnap az üzletek mégis kinyitottak. Amikor pedig a győri rádió a szovjet sapatok elleni harcra hívta fel Magyar- rszág lakóit, Balogh Sándor talán azért, ogy szavaival nemzeti hőst csináljon ragából, munkatársai előtt nagyhangú ijelentésre szánta el magát: „Ha erről an szó, nem nézem a három gyermekeiét, én leszek az első, aki fegyvert took.” A kijelentés senkit sem buzdított íunkatársai közül szovjetellenes harcra. a magát forradalmárnak képzelő pénz- gyi főelőadónak is az a nagy szeren- séje, hogy nem merte tettekkel olá- ímasztani ezt a kijelentését. Az ellenforradalom leverése után meg- ezdték az üzemek, vállalatok, intézmé- yek megtisztítását az oda nem való eleiektől. „Végre befellegzett a politikai lélkakasoknak is” •— sóhajtottak fel a MÉSZÖV dolgozói is, amikor a hírhedte vált pénzügyi főelőadó elbocsátásáról tu domást szereztek. Az örömük azonbai: korai volt. A MESZÖV-től elbocsátod pénzügyi főelőadó rövid időn belül át vedlett a KISZÖV egyik szabó KTSZ ének főkönyvelőjévé. Ha közelebbrő megnézzük a dolgot, még jól is járt e> az ember az elbocsátás következtében A MESZÖV-nél 1600 forint volt a hav: fizetése, most a KISZÖV-nél pedig 180f forintot kap. És persze igyekszik. . igyekszik ugyanúgy a KISZÖV vezetői nek bizalmába férkőzni, mint a ME SZÖV-nél tette ezt október előtt. A régi október előtti jellemzését é: káderlapját, amelyet az ellenforradalou napjaiban megszerzett, most a KISZÖ\ vezetőinek mutogatja. Fáradozása azonban, úgy gondolom felesleges. Az októberi pünkösdi király ság napjai sokkal pontosabb „káderjei lemzést” írtak mindenkiről, őróla is mint azok a régi, dossziéban őrzött ak ták. Jó lenne, ha elsősorban ezt az új októberben írt „káderjellemzést” vennél figyelembe üzemeink, vállalataink, intéz ményeink. Haypál Tibor
