Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-05 / 104. szám
1957 MÁJUS 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Nem kell szégyenkeznie egyetlen értelmiséginek sem azért, ha tanul a forradalmi proletáriátustól — Gondolatok egy felszólalás nyomán — A megyei értelmiségi gyűlésen az egyik felszólaló, Polgár Sándor a többi között a következőket mondotta, miközben az osztályharccal kapcsolatos kérdésekről fejtette ki álláspontját: „Nem kell külön törvényeket hozni a kulákokra, mert egyesek most újra fel akarják élénkíteni a kulákozást. Mi annál kevesebben vagyunk, hogy ezt megtehessük. Csou En-laj is visszavárja a Csang Kai-sekistákat pedig azok 600 millióan vannak. Mi nem vagyunk any- nyian, méginkább szükségünk van mindenkire." A kérdések ilyen feltevése helytelen, mert ellentétes jellegű probléma között von párhuzamot sőt azonosítja őket, s természetesen a végkövetkeztetés is helytelen, antimarxista álláspontra vezet. Nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt a kérdést. A felszólaló elmondja, igen helyesen, hogy a népi Kína visz szavárja a Csang-Kai-sekistákat, azaz a Taivan szigetet. Kína régi követelése ez, s ha a felszólaló az elmúlt években figyelemmel kísérte a külpolitikai kérdéseket, akkor nem okoz ez neki semmi különösebb gondot. Tajvan Kína szerves része. Évezredek óta Kínához tartozott, s csupán amikor a kommunista párt vezette felszabadító harcok során az ellen- forradalmárokká lett kuomintangok kiszorultak a szárazföldről erre a hatalmas szigetre, akkor ez az elenyésző kisebbség az amerikai im-' perialisták segítségével akadályozta meg e szigetnek felszabadítását. Érthető tehát, hogy a népi Kína visszaköveteli Tajvant. De ez azt jelenti-e, hogy Kínában megszűnt az osztályharc, azért, mert az országhoz tartozó területet követelnek vissza és visszavárják a sziget lakóit? Nem, természetesen nem jelenti ezt. Ez a követelés is osztályharc, s ez különösen kitűnik, ha nemzetközi téren vizsgáljuk. Ha Tajvan visszatér a népi Kínához onnan kiszorul az amerikai imperializmus, kénytelen te rét engedni a szocializmust építő népi Kínának. És ez osztályharc. A tőkés rend ütközik meg itt a népi erőkkel. A Csang Kai-sekisták visszavárá- sa is osztályharc. Azok a politikai nézeteltérések, amelyek ma fennállnak, Tajvan visszatérése után egy népfrontpolitika keretén belül elvi engedmények nélkül megoldhatók lesznek. Nyilvánvaló ezekután az is, hogy a felszólalás másik része is helytelen. Az a véleménye a felszólalónak, hogy mi kevesen vagyunk magyarok ahhoz, hogy osztályharcot vívhassunk, hogy eleget tegyünk ennek a társadalmi szükségszerűségnek. A kis népek — így mi magyarok is — maradjunk csak nyugton. A kis népek ne harcoljanak „saját" tőkéseik ellen. Vagy ha valami „isteni csoda“ révén mégis megszabadultak volna elnyomóiktól, hát akkor önként birka módjára hajtsák fejüket a bárd alá, önként vállalják ismét az elnyomottak keserű, megalázó sorsát. Ez a felfogás a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek — például az osztályharc, amely kis és nagy népekre egyaránt érvényes — tagadó sát jelenti. Talán kicsit messze ment a következtetés? Szó sincs róla! Mi kis nép vagyunk, s éppen ezért a felszólaló véleménye szerint kezet kellene fogni ennek a 9 és félmillió magyarnak. De ebben a 9 és félmillióban benne van Mindszenty, Eszterházy, s hogy megyei példát hozzunk, Klein Antal, báró Kornfeld, s föld- birtokosokon és főpapokon kívül vissza van még a tőkések siserehada is. Ezekkel kellene kezet fogni azoknak, akik már magukénak érzik és vallják a földet, a bányát, az üzemet, az egész országot. A kis népnek is össze kell fognia, de a marxisták a nép fogalmába nem számítják bele a hazaáruló főpapokat, a kizsákmányolókat, nevezzék azt földbirtokosnak, iparbárónak vagy kuláknak. Az egyik oldalon a kizsák mányolók az arannyal telt zsákkal — a másik oldalon a kisemmizett, kifosztott, éhező tömeg, amelynek nincs más, csak munkaereje, s azt kénytelen árubabocsátani, hogy fenntartsa magát és családját: ide vezetne az, ha a felszólaló elképzelése megvalósulna. S hogy ez nem fiktív dclog, arra sajnos éppen egy kis nép. a magyar nép októberi tragédiája a bizonyíték. A felszólaló a kis népet óva inti az osztályharctól. De tegyük fel a kérdést: ha a kormány és a párt a szovjetek segítségével véres osztályharcban nem verik le az ellenforradalmat, akkor a hazánkban tervezett tőkés liberális vagy éppen fasiszta rendszer urai gondoltak volna-e a kis nép érdekeire? Bátran mondhatjuk — néhány csalhatatlan előjelből ítélve — nem a kis nép érdeke, hanem a tőkés nagy, maximális profitja érdekelte volna őket még akkor is, ha annak nem csekélyebb lenne az ára, mint a kis nép százezreinek vére, élete. Álhumanitás a felszólaló nézete! Az elmúlt 12 év alatt nem lettek a farkasok bárányokká, nem lettek a kis nép barátjai, s egy, a számukra kedvező pillanatban véres ellenforradalmat robbantottak ki. Kell ennél szemléltetőbb és egyben szomorúbb bizonyíték? Miért vonja meg a felszólaló a kis népektől azt a jogot, hogy minden ország proletariátusa maga szálljon szembe saját burzsoáziájával? Miért akarja semmissé tenni azt a történelmi tényt, hogy a tőkés rend sírásója a proletariátus, s ebben a proletariátusban benne vannak a kis népek munkás- osztályai is. A felszólaló nézete akarva, akaratlanul, az osztályharc szükségességének tagadását jelenti. E nézetben a marxista—leninista eszméknek a gyakorlat által már számtalanszor igazolt tételeinek revíziójáról van szó! A magyar proletariátus számszerűleg kicsiny, de nem kell szégyenkeznie. Soha nem vallott ilyen nézeteket. A több mint 7 évtizeden át sok csatát vívott meg „saját“ tőkéseivel, s nem kezet nyújtott neki, hanem megfogadta Petőfi szavát és természetesen a nemzetközi munkás mozgalom nagyjainak tanácsát: kaszát, ásót, vasvillát fogott a mágná sok ellen. S ebből a dicsőséges harcokból tanulhatott volna a felszólaló is. Nem kell szégyenkeznie egyetlen értelmiséginek sem, ha egyben s másban a forradalmi harcok ban magasiskolát végzett proletariátustól tanul. Aki úgy veti fel a kérdést, mint a felszólaló tette, s aki így keres feleletet napjaink problémái ra, az rossz úton jár akár tudja akár nem. akár akarja ezt, akár nem. K. Balog János KISZ-SZERVEZETEK ÉLETÉBŐL EGYÜTT DOLGOZIK A KISZ ÉS AZ EPOSZ Németkér községben EPOSZ szer vezet működik, a Ságvári Termelőszövetkezetben pedig KISZ-szervezet alakult 16 taggal. A KISZ fiatalok kezdeményezésére szoros együttműködés alakul ki a két szer vezet között. Elhatározták, hogy mindkét szervezet vezetőségének néhány tagjából közös irányító szervet hoznak létre, amely kidolgozza mindkét szervezet együttes programját. Többek között tervbevették a németkéri fiatalok, hegy községükben ifjúsági találkozót szerveznek, amelyre meghívják a környező falvak ifjait is. IFJtJSÁGI TALÁLKOZÓ GERJENBEN A közelmúltban Gerjenben, a Rákóczi Termelőszövetkezet KISZ- szervezete rendezésében a németkéri és dunaföldvári kendergyär fiataljainak részvételével ifjúsági találkozót tartottak. A találkozón több mint 60 fiatal vett részt. A találkozón gazdag programmal várták a fiatalokat. Megtekintették a termelőszövetkezet gazdaságát, megnézték a szövetkezet növendék állományát és a dicséretet érdemlő tiszta sertésfiaztatót. Ez a KISZ- szervezet jó munkáját is mutatja, hiszen a kiszisták vállalták, hogy példásan rendbehozzák a fiaztatót, amit meg is tettek. így aztán nem volt okuk szégyenkezniük a vendégek előtt. A gazdaságlátogatás után női és férfi röplabdamérkőzésekre került sor, majd a vendéglátó gerjeni KISZ fiatalok vacsorára hívták a németkéri és a dunaföldvári barátaikat. A vacsora után a reggelig tartó tánc felejthetetlen élményt nyújtott minden résztvevő ifjúnak. A gerjeni találkozó jó tapasztalatai nyomán megyeszerte hasonló összejöveteleket szerveznek a fiatalok, hogy megismerjék egymást, egymás munkáját, jó tapasztalatokkal gazdagodva térjenek vissza saját falujukba. A régi ifi-találkozók emléke így éled újjá megyénk fiataljai körében. KISZ SZERVEZŐBIZOTTSÁG MAGYARKESZIBEN Magyarkesziben semilyen ifjúsági szervezet nem működik. Néhány nappal ezelőtt megalakult a KISZ szerve?» bizottság, amelynek ► munkájában 7 fiatal vesz részt. A fiatalok véleménye szerint minden lehetőség megvan a községben egy jólműködő KISZ-szervezet megalakítására, amennyiben megoldódik a helyiség kérdése. A községben ugyanis a fiataloknak nincs szervezeti helyiségük, kultúrotthon sincs, így aztán az ifjak bármit akarnak rendezni, könyörögniük kell valamelyik helyiséggel rendel kező szervnek hogy szórakozhassanak, együtt lehessenek. A községi tanács és a többi községi szervek egészen kis jóindulattal segíthetné- £ nek ezen a bajon, hiszen se az ipa ros kör, se a gazda kör helyisége £ nincs kihasználva. Ha például az£ iparos körben, amely az elleufor radalmi események előtt a DISZ £ székháza volt, a fiatalok szervezeti £ otthont kapnának, egyszeriben ug rásszerűen megjavulna az ifjúság £ szórakozási, művelődési lehetőséget Magvarkeszin. És attól még az a ► néhány idősebb ember is nyűgöd tan kuglizhatna, beszélgethetne fiatalok székházában. ADJANAK HELYISÉGET AZ IFJÚSÁGNAK! Iregszemcse községben megalakult a KISZ szervezőbizottság 7 fiatal részvételével. Szervező bizottság már van, szervezet is lesz, de ha a községi tanács nem hajlandó segíteni, akkor a gyűléseket és egyéb összejöveteleket az utcán, a tanácsháza előtt, a villany alatt lesznek kénytelenek megtartani a fiatalok, mivel eddig is ez volt a helyzet. Ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetésére az iregszemcsei fiatalok a következő javaslattal fordulnak a helyi tanács vezetőihez és a gépállomás igazgatójához: „A gépállomás kultúrhelyiségét adják át ifjúsági székház céljaira. A tanács pedig biztosítson alkalmas helyiséget a gépállomásnak, mivel jelenleg olyan tervek láttak napvilágot, hogy a kultúrterem színpadát igazgatói szobának alakítják át mert a meglévő két helyiség a gépállomásnak iroda céljaira kevés." A fiatalok javaslatát még csak annyival kívánjuk alátámasztani, hogy minden bizony- nyál az iregszemcsei vezetők számára sem közömbös, lesz-e ifjúsági szervezet a községben, az hogyan és hol működik? Ne feledjünk... Néhány portré a szekszárdi ellenforradalmárokról 7\7em akarok ünnepronió lenni, de most mégsem a lelkes ünnep1 ' lésről írok, hanem csúnya dolgokról. Pontosabban egyesek csúnya dolgairól. Arról van ugyanis szó. hogy az elmúlt hetekben néhány ember rövid úton került ki vezető helyéről, vagy kikerül ezután. S miért? Annyiszor kérdezgetik maguktól ezek, hogy ma már (oly régen volt szerintük október 23-a) nemcsak a részletekbe be nem avatottak, de maguk is elhiszik: semmiért. Nézzünk meg tehát egynéhány ilyen „jó embert”. Éppen ezért, mert szabadon ünnepelhettünk május 1-én Bezzeg, ha ezek a maguk számára szánalmat, megértést kereső emberik terve sikerül, nem ünnepel a dolgozó nép. Úgy gondolom azért az alábbi portré nem ünneprontás, inkább leleplezi őket, akik „semmit” sem akartak, sőt, a demokrácia, a szocializmus köntösében próbáltak tetszelegni. Töttös Pál is csak október 23-a után ismerte fel hogy nagyobb feladatokra hivatott Szekszárdion. Azelőtt ugyanis a székesfehérvári vasút- igazgatóságnál volt munkaviszonyban. Az események kirobbanásakor hazatért Szekszárdra s úgy látszik tárt karokkal fogadták, mert a nemzeti bizottság elnökhelyettese lett, komoly részvétellel az ellenforradalmi cselekményekben. Ö rendelte el és ,,szárnysegédével” Bánhidi Gyulával irányította a megyei pártszékház felszámolását. Intézkedett a párt és több tömegszervezet pénzének letiltására. — A haza, a város érdekét néztük — mondogatják mostanában. De kérdezem én, miért kellett a hálózati rádiót átkapcsoltatni a postával a Kossuth-adóról a győri adóra. Nyilván azért, mert testestől-lelkestői az ellenforradalom oldalán álltak. Ezért kellett a megyét a központtal összekötő távbeszélő összeköttetést is meg szakíttatni. Ezért kellett a telefon interurbán és helyi beszélgetéseket is lehallgatni november 1-től 4-ig. A BM-nél elhelyezett rádiót is ezért kellett lefoglalni s rajta titkos katonai adást közvetíteni. Mindezekre Töttös adott intézkedést. Ezeket tudva, ki hiszi, el, hogy szocializmust akart? Pillári Lajos a másik ilyen illusztris ,,szabadsághős”. 1956. október 31-én bízta meg a városi (amely már megyei jogokat is vindikált magának) nemzeti bizottság a börtön parancsnokságával. Véletlenül? Nem! Az igaz, gondolhatnák ,hogyan kerül a csizma az asztalra, a Magyar Nemzeti Bank egyik tisztviselője, börtönparancsnoknak. Egy kis régebbi dolgokról kell most beszélni. Röviden arról, hogy Pillári Lajos százados úr valamikor a Horihy-idökben börtönparancsnok volt. A régi embert a régi szokások is kötelezték. Csak úgy egyszerűen nem mehetett az egész. Tollár, Pataki, Levente, Farkas urak kísérték át a beiktatásra. S ami biztos, az biztos, nehogy valami támadás érje a nélkülözhetetlen, újra megtalált jóbarátot, Szarka György adta a fegyveres kíséretet. Legelső teendője természetesen saját helyzetének tisztázása volt. — Századosként hagytam abba a pályámat, azóta eltelt egy-kettö-három- négy ... év (az ujjain számolgatja) most alezredes lehetnék. S miért ne, előléptette magát alezredessé, s ki lett adva, hogyan szólítsák: „Pillári Lajos alezredes, börtönparancsnok úr." Majd az összegyűlt börtönőröknek le kellett adni a fegyvert s felszólította a kommunistákat, vagy adják le pártkönyvüket, vagy mehetnek, amerre látnak. Néhányon leadták könyvüket ,amelyet aztán elégettek, akik megtagadták ,azokat kirúgták. A dolgozó nép érdekeit szajkózta bizonyára ő is. De nézzük a továbbiakat. Huszonkét elítéltet azonnal szabadon bocsátott úgy gondolom, „ártatlan hazafiak” jelző alatt. Ilyennek számított az ő szemében Burka András, akit közveszélyes munkakerülésért és csalásért csuktak be 5 év és 1 hónapra. Gál Dániel árdrágításért és üzérkedésért 7 évre elítélt ku- lákot is így mentesítette Pillári a büntetés további részének letöltése alól. De sorolhatnám a hasonszőrűek nevét tovább is. Van, aki még most is azt hiszi ezek szocializmust, néphatalmat akartak? Ha volna mégis ilyen, hadd idézzem az egyik jelenetet a börtönben. Felkereste a börtönt Gál Dezső is. öt Pillári, mint m. kir. állam ügyészt mutatta be a beosztottjainak. És ezek. a „jó emberek” nem a nép hatalma ellen törtek? Nem akart Pillári semmi rosszat, amikor a kirúgott kommunista börtönőröket, kihangsúlyozottan civilben, november 3-án behívatta. Nem, ő „alkalmazni’’ akarta őket. Tervük, hála a szovjet segítségnek, nem sikerült. Boldogan ünnepelhettünk. Ünnepeljünk, de ne feledjünk. (SZ. E.) Megalakult az 1919-esek Baráti Köre Szekszárdon Az idei május elseje, a véres ellen- forradalmi október után fényesen bizonyította, hogy dolgozó népünk a szocializmus, a béke erői mellett áll. A színpompás felvonulások között ott láthat" tűk veterán harcosainkat, az 1919-es forradalom hős fiait is. Ottlétük s tevékenységük mutatja, hogy készek a nép hatalmának megőrzéséért újra és újra harcba indulni. E felbuzdulást kétségtelen elősegítette az, hogy ma már nemcsak tevékenységük elismeréséig jutottunk el, hanem bevonjuk őket a munkába, s különösen fiataljaink számára példaképnek tartjuk őket. Jól esik ez az idős harcosoknak. Ez az elismerés pezsdítette meg munkakedvüket s éppen május elsején határozták el a szekszárdi 1919-es kommunisták, hogy megalakítják az „1919-esek Baráti Kör”-ét. A Baráití Kör megalakulása még kezdeti stádiumban van, még nem sokan vannak együtt, s éppen ezért hívnak minden öreg harcost maguk közé, aki az elmúlt négy évtized alatt hű maradt osztályához, pártjához és kész következetesen tovább harcolni a nép érdekeiért. A kör minden tagjára komoly munka vár, s akik ezt vállalják, jelentkezzenek az MSZMP megyei és városi intézőbizottságánál. Mamák figyelem! A Népújság qyermek szépségverseny pályázata Iránt megyeszerte igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az eddig beküldött szavazatok arányában Jelenleg nyereményre esélyesek: Kvasz Évike Madocsa, Füstös Józsika Szekszárd, Dömény Sándorka Kajdacs, Vaszkó Marika Szekszárd, Hauszknecht Ferike Szekszárd, Hajno- vits Juliska öcsény, Simon Lacika Szekszárd, Blézer Ibolyka Szekszárd, ördögh Attila és Károly Gyuszika szekszárdi kisfiúk. Több nevet közölni a helyszűke miatt nem áll módunkban, de több mint ötve- nen kaptak még kisebb-nagyobb számú szavazatot. Érdekes az, hogy általában a fiúk több szavazatot kapnak, mint a kislányok. Küldjék be a fényképeket minél nagyobb számmal, mert még van idő, mivel a verseny végleges értékelésére előreláthatóan Június 1-éri a Gyermeknapon kerül sor.
