Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-26 / 122. szám
1957 MÁJUS.. 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG-7 SZÖVŐGYÁRI Nem emlékként akarom idézni azt a szép májusi napot, amikor Tolnára, megyénk textilfellegvárába látogattunk el. A nap is mintha kedvünkbe akart volna járni, úgy ragyogott fenn a magasban, s a textilgyár körül, ahova csak a szövőgépek tompított hangja hallatszik el, csend van. Semmi, vagy csak alig valami emlékeztet arra, hogy itt szövik Tolnán azokat a szép kendőket, abroszokat, melyeket külföldön is nagyon keresnek. Kint szinte ragyog minden a napfénytől, bent az üzemben a tetővilágítás kissé megszűri a fényt. — Csattog és zörög minden, figyelmesen lőhet csak közlekedni a szövőgépek között, különösen annak, aki keveset jár ilyen nagy gyárban, s nincs gyakorlata a sok útvesztőnek is beillő folyosókon való tájékozódásra. Egy dolgos hétköznapon látogattunk el Tolnára. Kezünkbe vettük ceruzánkat, jegyzetfüzetünket, nyakunkban a fényképezőgéppel, úgy jártuk végig azt az utat, amit a fonal megtesz a gyárban. Nincs hely arra, hogy minden munkafolyamatot képen mutassunk be az olvasónak, de a legfontosabb műveleteket megörökítettük. Nagy gonddal kell a vetülék cré- vélését elvégezni. Sok függ attól, hogy hogyan tekercselik fel a fonalat az orsóra, mert ha valahogy ösz- sze talál keveredni a szál és nem csúszik a fonal között a szövőgépen a kis hajó, akkor baj van. Mindjárt nem olyan jó a minőség, kevesebbet is tud keresni a szövő, no, meg az is a helyzet, hogy hiúság is van abban, hogy kinek mennyit áll a gépe, ki tud szebb és hibátlanabb anyagot szőni. S amíg a szövőgépre kerül az anyag addig hosszú utat tesz meg. A textilgyári munkafolyamat először lánccsévéléssel kezdődik. — Amikor Tolnán riportuton voltunk, akkor ezt a munkát Szűcs Anna, Ezer Hanna és Petróczi Györgyné végezték. S csak ezután kerül képünkön is látható vetülékcsévélő géphez, ahol Baller Istvánná nagy szakértelemmel és figyelemmel végzi ezt a munkát. Ezután közvetlenül Szauter Mi- hálynéhoz, a felvetőgépre kerül a fonál. Képünkön azt látjuk, amint i az exportabrosz szövéséhez készítik J elő a mintás fonalat. A fonal ezután | az irezőbe kerül, ahol Ulrich And-! rás veszi kezelésbe a színes fonalat. [ Az irezők után a fűzőkhöz kerül, ahol a nyüstökbe befűzik a sokezer { szál fonalat. Tovább hell növelni a tanácsok önállóságát Tuska Pál, a megyei tanács elnökének nyilatkozata Nem újkeletű probléma a tanácsok önállóságának szélesítése. Jelenleg is igen sok szó esik erről és a legilletékesebb helyeken, az országos értekezleteken is tárgyalások folynak erről. Ez érthető is, hiszen még igen sok megoldatlan probléma van ezen a téren. A megyei tanács leadott az alsóbb tanácsi szerveknek minden olyan jogkört, amelyet leadhatott, de különféle törvények, rendelkezések, jogszabályok kötik a kezét, hogy további jogköröket adhatna le az alsóbb szerveknek. Pedig igen sok hatáskört jobban elláthatnának az alsóbb szervek, mint mi. íme, néhány példa: A pedagógusokat, orvosokat, kultúrotthon igazgatókat a megye nevezi ki és emiatt a művelődésügyi osztály nyakig van személyi problémákkal, papírmunkával és emiatt nyilván kevesebb ideje, ereje van a művelődés irányítására. Egyetlen napon, április 17-én 90 levél érkezett az osztályra és ezek közül 72 olyan, amelyre válaszolni is kell. Sokkal jobb lenne, ha az orvosokat, pedagógusokat, kultúrotthon igaz gatókat nem mi neveznénk ki, hanem a községi tanácsok választanák meg szavazás útján a pályázók közül. Ezt hellene tenni a községi agro- nómusi állások betöltésével is. Mindez növelné a községi tanácsok tekintélyét és megszüntetné azt a jelenlegi állapotot, hogy a községi orvosok, pedagógusok, kultúrotthon igazgatók, agronómusok egy része szinte teljesen függetlenül dolgozik a helyi tanácstól, figyelembe sem veszi annak a javaslatait és ha hanyagul végzi a munkáját, a községi tanács nem tehet semmit, mert a felsőbb szerv odahelyezte például „X” pedagógust és csak neki van joga felelősségre vonni hanyag munkájáért. Azt pedig tudjuk, hogy központilag nehéz, gyakran nem is lehet helyesen elbírálni egy-egy községi ember tevékenységét. Főként a minisztériumok kötik az ebet a karóhoz a hatáskörök leadásánál: nem bíznak az alsóbb szervekben, különösen a községi tanácsokban. Az igaz, hogy egy-egy új hatáskör nagyobb felelősséget, szaktudást is igényel, de erre is képesek a tanácsok, ha bízunk bennük és segítjük őket. Bebizonyosodott például a malmoknál is, hogy helyes volt a tanácsi kezelésbe való adásuk. Megvizsgáltuk a paksi,járás malmait, az volt a megállapítás, hogy sokkal több felújítást végeztek a malmokon 2 év alatt, mint az előző öt-hat évben. Jól ellátták feladatukat, tehát a gyakorlat is igazolta, hogy helyes volt a tanácsi kezelésbe való adásuk. Az önállósítással kezdeti nehézség is jár, de ennek ellenére indokolatlannak tartjuk a minisztériumok „félelmét” és ellene vagyunk a jelenleg is fennálló túlzót centralizáltságnak. A minisztériumokhoz tartoznak jelenleg is az ecetgyárak, amelyek alig néhány fővel dolgoznak. Sokkal jobb lenne, ha ezeket is a tanács irányítaná. Az őszinteség kedvéért meg kell mondani, hogy a minisztériumok bizalmatlanságából a megyei tanácsra is ragadt. Előfordult, hogy bizonyos vállalatokat leadtuk az alsóbb szerveknek, de csak névlegesen, mert a valóságban továbbra is a megyei tanács ipari osztálya irányította, azzal az indokkal, hogy az alsóbb szervnél nincs megfelelő szakember. Kétségtelen, az alacsonyabb szerveknél a szaktudás nem mindenütt megfelelő, de ezen kell változtatni, nempedig fenntartani a túlzott centralizáltságot. A segélyezési kereteket például központilag állapítják meg a községek számára, így történt, hogy az egyik helyen kevés volt a pénz, a másik helyen pedig nem használták fel. Sokkal helyesebb lenne, ha a községi tanácsok — akik legjobban ismerik a község helyzetét — készítenék el saját segélyezési tervüket, a felsőbb szervek pedig elbírálnák, összhangba hoznák azt a járási, megyei és országos lehetőségekkel. Ugyanezt kell tenni mindenütt a hatáskörök leadása után, mert olyan önállóság természetesen nem adható senkinek, semmiféle szervnek sem, amely keresztezné a népgazdaság érdekeit, nem alkalmazkodna egész gazdasági, politikai életünkhöz. Több területen történt javulás az önállósítás terén. A legjelentősebb talán az, hogy az adóügyeket már nem a járásnál, hanem a községekben intézik. Azóta jelentősen csökkent a panaszosok száma. Más területen is van javulás, növekedett a tanácsi szervek önállósága, de ez még kevés. Sok helyen lehet és kell még növelni a jövőben a tanácsok önállóságát a helyi lehetőségek fokozottabb hasznosítása, tehát a népgazdaság érdekében. A fonal útja tovább kanyarog, ügyes kezeken kerül tovább, előbb a fcnalkiadóba és csak ezután kapják meg a szövők. S szólni kell a mesterekről, a segédművezetőkről is, a lakatosokról, akik vigyáznak a gépekre, s ha valami baj van, azonnal kijavítják. Képünkön Ezer Mária szövőnő már exportra készülő anyagot sző gépén, s felvételünk pillanatában éppen leállítja gépét, hogy egy fonalszakadást bekössön. A szövés nagy figyelmet Ezután az anyag a darabáru mérőkhöz kerül. Ott kezelik tovább, majd a végbe mért vászon^ a Meo- sok veszik át. Képünkön Heitzmann Erzsébet meós egy exportra készülő terítőfajtát vizsgál meg és vesz át. Mint mondja, nem sok anyagot kell leminősítenie, jól dolgoznak a szövők. A Meosoktól az áru a lábolók- hoz kerül. Itt végzik el az összes áruk méterezését. Straubinger Jókíván. Ha nem veszi észre a szövőnő, hogy egy szál elszakadt, akkor ismét baj van, mert' hosszú métereken át selejtes lesz az anyag. De ilyen nem fordul elő, hisz a műszak végén mindig megbeszélik a hibalehetőségeket és a műszak alatt előfordult egyéb gátló körülményeket és az is a helyzet, hogy nagy gyakorlatuk van már a szövők nek s legtöbben nagyon szeretik szakmájukat. Talán ez is oka annak ,hogy a textilgyári Meo-nak zsef az egyik legnagyobb gyakorlattal rendelkező láboló és árumérő a textilgyárban. Végére ér a fonal. Raktárba kerül, mint textiláru és innen tov'bb szállítják majd a kikészítő gyáraknak. Képünkön Guld Mihály nyersáru raktáros éppen egy vég export - terítőt helyez el a sok ezer méter áruhoz. így készül a textil Tolnán, s még azt is elárulhatjuk, hogy nagyon nem sok dolga van. A textilek mind 90 százalék felett első osztályú minőségben kerülnek le a gépekről. A szövőgépről lekerülő textil az árutisztító üzemrészbe kerül. Itt már viszonylag csend van. A tapé- tás ajtón csak akkor hallatszik be a szövőgépek zakatolása, amikor egy-vég árut hoznak be. Képünkön négy munkásnő, Straubinger Istvánná és munkatársai a különböző mintás és minőségű anyagokról a lelógó szálakat vagdalják le. szép ruhaneműt is szőnek a stafi- rungnak való mellé. És ha valaki szép textiliát akar látni, és tegyük még azt is hozzá, hogy csinos szövőnőket, az menjen el Tolnára, ott talál és még válogathat is, csak elhozni nem lehet egyiket sem, ámbár lehet, hogy az utóbbit igen, de ehhez a kiválasztott beleegyezése is kell. PÁLKOVÁCS JENŐ JANTNER JÁNOS CSAK MEGFELELŐ RITKÍTÁS UTÁN ÉRHETŐ EL EXPORTMINŐ- SÉGÜ GYÜMÖLCSTERMÉS Az idei szélsőséges időjárás elleniére kedvező volt a kajszi, az őszibarack és a télialma virágzása. A virágok általában nem szenvedtek fagykárt. A gyümölcs mindenütt jól megkötött és az ország legtöbb területén nagy termésre számítanak. A nagy termés jelei azonban még nem mutatnak nagyobb jövedelmet is, mert színben, minőségben, nagyságban és súlyban is a sűrűn berakodott gyümölcsfák termése nem ad megfelelő minőséget. Az apró gyümölcs ára mindig alacsonyabb, nem beszélve arról, hogy kajszibarackból ötvenhat grammnál könnyebbet, almánál pedig hatvan milliméter átmérőjűnél kisebbet nem tudnak exportálni. Köztudomású az is, hogy a túlterhelt gyümölcsfák a következő évben vagy nem teremnek semmit, vagy egészen csekély termést adnak. Szükséges, hogy a gyümölcstermelők a túltömött fákon időben végezzék el a megfelelő ritkítást, mert csak ezzel tudják biztosítani véglegesen a több és értékesebb termést Baracknál a ritkítást folyamatosan kell végezni, úgy, hogy egy-egy gyümölcs között öt—hat centiméter távolság legyen. Almánál a ritkítást a természetes gyümölcshullás után kell elvégezni és legalább tíz centiméter távolságra kell hagyni egymástól a gyümölcsöket. VÁNDORMÉHÉSZEK FIGYELMÉBE Csak érvényes egészségügyi igazolvánnyal lehet a méheket vándo- roltatni. Ne mulasszák el ki- és bejelenteni a községi tanácsoknál a vándoroltatást. A vándortanyán a rendelet előírásainak megfelelően helyezzék el a neveket és< a lakhelyet feltüntető táblákat. A méhészeti szakbizottság ellenőrzi majd a rendelet betartását. HÄROMSZÄZHÜSZ HOLD PAPRIKÁT ÜLTETNEK A BOGYISZLÓI GAZDÁK Az egy éve árvízjárta Bogyiszló község határában most, a felhős, csa padékos időt kihasználva, kora reggeltől késő estig ültetik a gazdák a paprikapalántát. A paprikatermesztésről híres Bogyiszlón a múlt évi 207 hold szerződéses fűszerpaprikával szemben, az idén 250 holdra szerződtek a gazdák. Ezenkívül mintegy 10 holdat szerződésen felül ültetnek még a fűszerpaprikából és 60 hold fehér, étkezési paprikát is termelnek Budapest és a nagyobb városok piacai részére.
