Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-24 / 120. szám

1957 MÁJUS 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

ff

Gazdaságosság

VASUTAS MÓDON

Talán soha nem volt a gazdaságvezetők felelőssége akkora, mint napjainkban. Talán soha nem kellett olyan takarékosan bánni az állam pénzével, mint most. Mégis számos helyen olyan dolgokkal találkozik az újságíró, mely azt igyekszik „bizonyítani“, mennyire ész- szerűtlen végrehajtások is történnek, mennyire Csáki szalmájaként kezelik az állam pénzét. S nem csak a pénzzel való bánásmódról, hanem az utasítások végrehajtásának módjáról is szó van. Arról is meggyőződhet bárki — csak a vasutasokkal kell beszélni —, hogyan változik a rendelet, amíg a végrehajtókhoz ér, lehet az minisztériumi, vagy más hasonló magasabb helyről jövő utasítás. S mindezeknek a végrehajtók érzik kárát, azok, akik kénytelenek — hivataluknál fogva — ezeket az intézkedéseket végrehajtani. Vagy a jobbik esetben a saját belátása szerint elintézni egy-egy ügyet.

A gazdaságossággal szorosan ösz- szefüggő és az intézkedések végrehajtásának módjáról egy csokorra valót összegyűjtöttünk a bátaszéki vasútállomáson. Okulás és tanulásképpen íme néhány példa ezekből.

A KORMÁNYINTÉZKEDÉSEKRŐL

általában az a nézet alakult ki Báta- széken is az utóbbi hónapokban, hogy helyesek, jók és szükségesek voltak. A rendeletek népszerűek vol tak a vasutasok körében. Baj csak akkor van, amikor az intézkedés végrehajtására kerül sor. Nézzük csak például a racionalizálás ügyét. Úgy próbálták az igazgatóságon ezt megoldani, hogy a 12X24 órás szolgálatot megszüntették, s bevezették helyette a 24X24 órás szolgálati időt. Vagyis, felszabadult egy dolgozó és a három ember munkáját ezentúl kettőnek kellett volna elvégezni, úgy, hogy több munkaidőt töltenek el, ugyanannyi szabadidő mellett, mint amikor ezt a munkát hárman végezték. Annál is inkább furcsán hatott ez az intézkedés, mivel az igazgatóságon ilyen „racionalizálást“ nem hajtottak végre, ott meghagyták a 24 órás szolgálat mellett a 48 órai pihenőt.

A NYUGDÍJTÖRVÉNYRŐL

sokat vitatkoztak a vasutasok. Sokat, mert volt olyan példa, hogy vagyontalan és egyedül álló idős, 57— 60 éves asszonyokat kellett volna elküldeni. özvegy Bíró Ferencnének és Tenger Istvánnénak a nyugdíj- korhatára nem volt meg, viszont a nyugdíjazási időben már bent vannak. S a vasútállomás vezetőin múlott, hegy emberségesen intézték el ezt az ügyet is, s most a két asszony még mindig dolgozik. Hasonló eset nem fordult elő például az igazgatóságon, hisz ott nincs is fizikai dolgozó, s mint a példák igazolják, az ilyen nyugdíjrendelet-végrehajtásokj szinte „törvényszerű természetességgel1’ csak a fizikai dolgozókat] érintette.

MUNKAERŐ ÁTCSOPORTOSÍTÁS

Éppen a racionalizálás végrehaj - tása során kapták azt az intézkedést, hogy csökkenteni kell a munkaerőt a szellemi dolgozók körében. És mit tesz isten, a felsőbb vasúti szervek nem a munkaerőt, hanem a munkát csökkentették. Ugyanis, ezideig a gyakorlat az volt, hogy a vonatkísé rő személyzet utazási naplóját Pécsett állították ki. Százhúsz darabot á 3 forint 50 fillérért. S amikor ezt ingyen kellett volna elkészíteni, akkor leadták a végrehajtó szervnek Bátaszékről viszont ezt visszaküldték, és most ismét Pécsett vezetik a naplókat.

NINCS KERET,

húzódott az ügy, míg egyszer elkezdték a jelzőket építeni. Nem a nyolcadik vágány mellé, hanem kint a nyílt pályán, a bejárati jól működő üzemképes jelzőket cserélték fel újakkal, azokat, melyek még sok évig üzembiztosán tudták volna a forgalmat irányítani. Tehát nincs pénz és hitel arra, ami fontos, de van arra, ami nem szükséges.

A KITÉRŐVÁGÁNY ÜGYE

is nagy port vert fel. Ugyanis Báta- székről kérték, hogy a korábban elkészített mohácsi-vonal alapozására építsenek egy néhányszáz méter hosszú kitérő vágányt, hogy növelni tudják az állomás rakterületét. Viszonylag olcsón meg lehetett volna ezt oldani. De ehelyett mást akartak az illetékesek megvalósítani. Azt mondták, nem adunk rakodóvágányt, de kaptok egy többmillió forintos költséggel felépülő gépikapcsolású központot. A mostani telefon központ jó, üzembiztos és három rokkant vasutast tudnak mellette foglalkoztatni, tehát kapcsolót nem kértek, s erre azt kapnak, rakodó" vágányt kértek, arra nem volt pénz és keret.

A SAROKLÁMPÁKKAL

nem tudtak mit kezdeni az elmúlt évben. Ugyanis küldtek 50 darabot, ötven darabot, pedig egyre sem volt szükség, inkább iratszekrényeket kértek. Most rakják a saroklámpákba az iratokat? Hát ezt nem lehet, talán majd szekrény is érkezik, ha szemétlapátot kérnek, mert azt is csak több hónapig húzódó levelez- getés után kapnak.

A JELZŐSÍP

az egyik legfontosabb munkaeszköze a vasutasnak. E nélkül nem, vagy csak nehezen tudja csalogatni a moz donyokat, és honnan tudják azt például Pécsett, hogy Bátaszéken mennyire van ebből szükség egy évben, mennyi veszik el, vagy romlik el, vagy éppen az új dolgozóknak mennyi kell ezekből.

A SZABADSÁGOLÁSI ÜTEMTERVET

Bátaszéken kell elkészíteni egy évre előre, és azt el kell küldeni a pécsi igazgatóságra, onnan tovább küldik Pestre a minisztériumba. Ott tudják például azt, hogy Nagy József bátaszéki vonatkísérő mikor akarja szabadságát kivenni? Minek kell ez? Talán azért, hogy az állomás önállóságát ezzel is csökkentsék, vagy éppen azért, hogy egy-két dolgozóval többet foglalkoztassanak a minisztériumban?

EGY KIS BÜROKRÁCIA

Gyűjtik az adatokat, gyűjtik, mert kell, enélkül nem lehetne elképzelni

a bürokráciát. S a bürokrácia szent oltárára áldozni kell. Úgy áldoznak Bátaszéken — hogy csak egy példát említsek —, amikor egy dolgozót kórházba utalnak, akkor nem Bátaszéken, hanem a pécsi állomásfőn"'k igazolja, hogy jogos az illető a beutalásra, és hogy a bátaszéki vasútállomáson van alkalmazásban. S a pécsi vasutasokat talán Baján, vagy Bátaszéken igazolják? Nem, azokat is Pécsett! És mindez azért van, mert a kartonokat Pécsett őrzik, és ott vezetik. Ha például Kovács Lajos, az egyik távirász megbetegszik, akkor az igazolványt kiállíthatják Bátaszéken, de az itteni főnök már arra nem jogosult, hogy saját beosztottját igazolja, hogy az állomáson dolgozik, többletmunkát sem jelentene ez. De növelné talán még az állomásfőnök tekintélyét is.

A TERMELÉSI ÉRTEKEZLETEKET

is felülről határozzák meg, hogy mikor kell megtartani. Mert például azt mégis csak jobban tudják Pécsett, hogy Bátaszéken havonta csak egyszer kell összejönni a vasutasoknak, hogy problémáikat megbeszéljék. Ezt úgy oldották meg, hogy naponta munkakezdéskor és a műszak befejezésekor megbeszélik a fel adatokat, úgy mondják, kis termelési ankétot tartanak. És ha jön egy utasítás, amikor meg kell tartani az értekezletet, akkor tartanak egyet csak azért, hogy jelenteni tudják.

A MUNKAVERSENY

utasítása azelőtt egy harminckét lapos brosúrában jelent me§, és elküldték ezt is Bátaszékre. Minden volt abban, pontok, paragrafusok, százalékok, úgy mondják a vasutasok: ezt rosszabb nyelven írták, mint a vasutas nyelvet, pedig az is nehezen érthető. S most nincs utasítás a munkaversenyre. Mégis versenyeznek az emberek, a terveket is tudják teljesíteni, és csupán egy táblán tart ják nyilván a munkaversenyt, de azon mindenki el tud igazodni és meg is érti.

Ügy gondolom, e néhány példa elég ahhoz, hogy el tudja az olvasó képzelni, milyen furcsa ügymenet és intézkedés keseríti a vasutasok mindennapi életét. Azt javasoljuk az illetékeseknek — még ha vasútról is van szó — többször hallgassák meg az utasítások és intézkedések végrehajtóinak véleményét, s akkor biztos sok felesleges bosszúságtól mentik meg a vasutasokat. S nem utolsó sorban most, amikor a népgazdaságnak annyira kellene minden forint, takarékosabban is lehetne tervezni és gazdálkodni az állam pénzével.

Pálkovács Jenő

EXJOOOOOOOOOOOOCXOOOCX'JO

MEGJEGYZÉS

PÉNZ ÉS HITEL

A legtöbb visszásság a beruházások végrehajtásánál van. Kérték a vasutasok, hogy a nyolcadik vágányra szereljenek ki járati jelzőket, mert ezzel meg tudnák gyorsítani a vonatok átfutását, több vonatot tudnának fogadni. Hónapokig

Pickad Afrika

Rossz névre címezték...

„Nem azért ütik a farkast, mert farkas, hanem mert megeszi a bárányt.” — tartja egy közmondás. — B. M. bogyiszlói hentes és mészáros sem azért gyűlöli annyira L. J. tolnai hentes és mészárost, mert őt L. J.-nek hívják, hanem azért, mert ki akarja venni kezéből a kenyeret. A tényeket nem ismerő ember, erre minden bizonnyal azt mondaná: Ha B. M .olyan gyámoltalan, hogy hagyja, akkor csak hadd maradjon kenyér nélkül. Mert ugyebár úgy szokott az lenni, ha kecskére bízzák a káposztát. így van ez valahogy a jelen esetben is. L. J. ugyanis rászokott arra, hogy keveset dolgozzon, mégis nagy jövedelmet vágjon zsebre. Mert mások kai viszont nagyon jól tudott dolgoztatni. Az elmúlt években ugyan nem igen volt mód arra, hogy valakit is kizsákmányoljon, erről már a népi demokráciában gondoskodtak. B. M. bogyiszlói lakos ettől nyugodtan is aludt. Biztosra vette, hogy az olyan L. J.-félék soha nem élősköd- hetnek többet a becsületes embereken.

No, de kérem a sors ugyebár kiszámíthatatlan... Az történt ugyanis, hogy B. M. mint becsületes kisiparos a közelmúltban engedélyt kapott arra, hogy hentesüzletet nyisson saját községében, Bogyiszlón. Elégedett is volt ,hiszen az állami hentes üzlet mellett még ő is megél, pontosabban csak élne..., merthát a sors... Szóval a sors úgy hozta, hogy L. J. 21 holdon gazdálkodó tolnai kulák hentes és mészáros is kapott iparengedélyt arra, hogy Bogyiszlón üzletei nyisson. Így most pillanatnyilag három hentesüzlet van Bogyiszlón és a három közül valamelyik nem tud megélni. Hogy ki dolgozza meg L. J. 21 holdját, míg ő henteskedik? Ű, istenem... hát a cseléd! Merthát ugyebár a gondos gazda törődik azzal is, hogy a földje teremjen és ha saját magának nem füllik a foga a munkához és ha erre módja van, estédet fogad. Szóval ezért van felháborodva B. M. bogyiszlói hentes. Jogosan mondja, hogy a kizsákmányoló kulákhentest egyhelyre sorolják a becsületes, kizárólag szakmájából élő másik hentessel.

Eddig tehát fény derült a következőkre, melyhez nem fér kétség.

1. L. J. tolnai lákog 21 holdon gazdálkodó hentes és mészárostól 1945. után jogosan és igazságosan vonták meg az iparengedélyt, nem adtak neki mößot arra, hogy cseléddel dolgoztassa meg földjét, s ő maga üzleteljen. De most L. J. gazdaságában ismét a régi állapot uralkodik.

2. B. M. bogyiszlói lakos igazságosan és jogosan kapott iparengedélyt, de aggódik amiatt, hogy üzletét be kell csukni, mert L. J.-nek nagyobb tőkéje van, mint neki üzlete jobban fog menni. Ezért viseltetik olyan nagy ellenszenvvel L. J. iránt.

A kérdés az, ki, milyen indokkal adott a kuláknak iparengedélyt, méghozzá arra, hogy nem saját, hanem egy másik községben nyisson üzletet. Erre, sajnos, mi nem tudunk választ adni, mert meghaladja hatáskörüket". De annyit azonban így is mondhatunk, hogy az L. J. nevére kiadott iparengedélyt rossz névre címezték.

Tudja-e, hogy...

... az indiánok nem tudtak lovagolni Amerika felfedezése előtt, ugyanis Amerikába a spanyolok vitték be a lovat.

...a kakuk azért rakja tojásait idegen fészkekbe, mert csak nagy időKönyvismertetés

Most Jelent meql

közökben tojik s nem tudná a tojásokat egyszerre kikölteni.

... a madarak nem alusznak fészkeikben. A fészkeket csak a tojások kiköltésére és a kicsinyek „gyermek- szobájának1’ használják.

... a teknősbéka egyike a leghosz- szabb életű állatoknak. Kedvező viszonyok között több mint 300 évig is elél.

... a zsiráf nemcsak hosszú nyakáról, hanem hosszú nyelvéről is nevezetes? A zsiráf nyelvének hossza a 65 centimétert is eléri.

... a világ legnagyobb csigagyűjteményével a spanyolországi Murciá- ban élő Pedro Bayons dicsekedhet. Bayons 35 év alatt 5000 különböző csigafajtát gyűjtött össze s mindegyikről feljegyezte a legfontosabb tudományos adatokat.

... matematikusok kiszámították, hogy a pont az i-betűn, jól hegyezett ceruzával írva, egy-két mikrogram- mot nyom. (Egy mikrogramm egy gramm milliomod része). Friss tintával írva már tízszerakkora a súlya. Ha azonban a tinta megszárad, ugyanannyit nyom, mint a ceruzával írt pont.- rcrrrrrrrrrYrrxr-rnxxxxxxxxxrTrttrrvrrrrYYrrirnrrrrTrr-rmírr*.-.... ■

Milyen utat választ- a független Ghana?

1948-ban Accrában, az Egyenlítő-menti fővárosiján, forradalmi megmozdulások voltak, s ezek során egy angol rendőrtiszt három felkelőt meggyilkolt. A szabadságmozgalmat azonban nem lehetett elfojtani: három évvel később százezer ember ünnepelte Accrában Kwame Nkru- mah-t, a néppárt vezérét, amikor kiszabadult az angol börtönökből. A tömeg- tüntetés megmutatta az imperialistáknak, hogy újabb engedményeket kénytelenek tenni, mert Afrika felett is pirkad az ég, s a szabadságért folyó harcot rendőri és katonai eszközökkel most már nem lehet elnyomni. így lett szabad Ghana, a brit nemzetközösség egyik tagállama, amelynek státusa hasonló volt a korábbi Kanadáéhoz és Ausztráliáéhoz.

Milyen utat választ a világ legfiatalabb szabad országa, hogyan rendezi be állami életét? Az új ország vezetője, a népszerű Nkrumah, nincs könnyű helyzetben. Az imperialisták nemzedékeken át azt a politikát folytatták, mely szerint a színesbőrű alacsonyabb értékű ember, akit csak katonai vezényszavakkal lehet kormányozni. Ghana terve, hogy modern, iparilag is fejlett állammá legyen. A legnagyobb nehézséget azonban egyelőre a káderek kérdése jelenti. Az ország lakói 15 különféle nyelvjárást beszélnek, s ettől függetlenül, nagyon kevés a jól képzett ember, hisz a lakosság 90 százaléka nem tud írni és olvasni. A falvak százaiban — jellemzője az imperialisták politikájának! — nincs semmiféle iskola. Az ország északi területein az életkörülmények — amint Cedric Beifrage cikkében olvassuk — az első európai rabszolgavásárlók megjelenése óta semmit sem változtak. Ha ezeknek az embereknek függetlenségéről és szabadságáról beszélnek, — írja Cedric Bel- frage — mélyen hallgatnak, mivel azt sem tudják, hogy ezek a szavak mit jelentenek.

A súlyos emberhiány következménye az is, hogy például az angolok által épített egyik kórház szárnyépülete, modem operálóteremmel, teljesen üresen áll, mert — nincs orvos. A kezdeti nehézségek mind az imperializmus politikájának következményei, s az új ország vezetői pontosan ismerik azokat a feladatokat. amelyekkel meg kell birkóz- niok. A kivezető út természetesen csak a szocializmus lehet. Erre mutatnak az új állam tapasztalt és széles látókörű vezetőjének, Nkrumah-nak nyilatkozatai is.

— Nem szabad azonban elfelejteni — mondotta egyik nyilatkozatában —, hogy a marxizmus-lcninizmus elsősorban az európai tapasztalatokon alapszik. A mi feladatunk abban van jelenleg, hogy ezeket a helyes tapasztalatokat az afrikai viszonyokra alkalmazzuk, amelyek alapjaiban különböznek az európaiaktól. A mi országunkban még nem alakulhatott ki munkásosztály, de természetesen polgári osztályunk sincs. Legnagyobb szállodánkat például, az Abassador Hotelt, kapitalisták építették, s jelenleg is magántulajdon, amit a kormányzat jóváhagyott. Az ország első kiadóvállalata, a Guinea Press, amely újságokat és folyóiratokat ad majd ki, viszont már állami tulajdon.

— Kettősség mutatkozik meg az ország legnagyobb kiviteli terméke, a kakaó termelésénél és értékesítésénél is. A

termelés független kisparasztok kezében van, az értékesítést azonban az állam tartja a kezében.

— Különleges feltételek között kell jnegtalálnunk a szocializmus építésének útját, —- mondta Kwame Nkrumah — épp úgy, ahogy a kínaiak is az ő sajátos feltételeik között tették. Ezért van szükségünk a szervezés és a munka új formáira.

A szocializmus építése természetesen egyet jelent a békés egymás mellett élés gondolatával. Ghana külpolitikájának alapja, ugyanúgy, mint a miénk, barátság minden néppel. S ha figyelmük különösképpen a szocializmust építő országok felé fordul, ez természetes. „Egyébként is — mondta egy német újságírónak Nkrumah —, az amerikai propaganda olyan átlátszó liazugságokkal dolgozik, hogy egyre többen kíváncsiak nálunk is arra, milyenek a szocialista országok. Ettől függetlenül — folytatta — szívesen küldenénk küldöttséget valamelyik szocialista országba, mert külpolitikánk alapja a béke és a barátság minden országgal.”