Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-24 / 95. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. ÁPRILIS 34. Diákok, nevelők, szülők GYERMEK A nevelők feladata, hogy a diákok a helyes úton haladjanak, ne züllje­nek el. Sokszor azonban ebben a te­vékenységükben szenvedő alany a diák. Ök ugyan jót akarnak de a diák szemében akaratlanul is gyű­lölt alakká válnak. Vegyük sorba a dolgokat. Először is itt van a szórakozás. A diák nem mehet el az iskolán kívül táncos rendezvényekre. Ez sokszor dacot vált ki belőle, s oda megy, ahova ta­nárai nem mennek. Ott biztonság­ban van, s az az érzés uralkodik ben­ne ,,mit keresne ebben a lebujbán egy tanár.“ Nyugodtan versenyez- hasonló barátaival, ki bír többet inni. Megszokva ezt az életet, már nem bír lemondani róla, megindul a lejtőn, a züllés lejtőjén, ahol nagyon nehéz megállni. S kit lehet ezért okolni? A diákot, a tanárt, vagy a szülőt? A szülő leg­több esetben nem is tud erről. Otthon valami más van ilyenkor „beadva.” Hallottam olyan szülőről is, aki tá­mogatta fia kocsmázását. Magával vitte, itatta. A diák is hibás. Nem minden diák kapható ilyenekre, elv­ből vagy jó nevelésből kifolyólag. A tanár is hibás, igen hibás, ha enged­te volna ,hogy a diák szülői kíséret­tel, társasággal elmenjen egy ilyen rendezvényre, akkor nem törődött volna az erkölcstelen szórakozással. Nem kellett volna félteni attól, hogy táncol egy kicsit, esetleg megiszik egy feketét (hadd adja a nagyot), de nem züllik! A tanár sokszor az el­lenkezőjét éri el jóakaratával. Pedig a tanár jót akar. Nevelni akar! A másik probléma a cigarettázas. Igen! Bármilyen nevetségesen hang­zik is. Sok diák keveredett már baj­ba a cigarettázas miatt. A cigarettá­ra való szokás a nagyfiúnak akarok tetszeni adásából indul. Utána már nehéz leszokni. De ha a szülőknek nincs kifogásuk az ellen, hogy gyer­mekük cigarettázik, miért szól bele az iskola? Az ellenkezőt éri el! Nem fog a diák leszokni, sőt! Csak azért is nem, ez uralkodik benne. Hallottam olyan iskoláról, ahol külön kis do­hányzószoba van. Tízpercben ott füs tölhet a diák kedve szerint. És tény az, hogy ott sokkal kevesebben do­hányoznak, mint más iskolában. Mi­ért? Azért, mert megengedték a do­hányzást, nem él a diákban dac. Ez is egy nevelési fogás. Sok baj van a mozibajárással is! A diák nem látogathatja a 16 éven felülieknek való filmet. Itt is nagy tévedések vannak. Az egyik ismerő­söm mesélte, hogy mikor ő diák volt, néha akkor is kitették ezt a táblát, ha nem volt semmi alapja, csak hogy nagyobb közönség legyen. Most is találkozhatunk ilyesmivel. Még ma is vannak olyan „16 éven felülieknek való” filmek, melyekben nincs sem­mi olyan, ami indokolttá teszi a táb­la kifüggesztését. Ez persze, hogy iz­gatja a fantáziát, s már az elemista is azzal dicsekszik, hogy látott ám ilyen filmet. A felsőbb osztályos diá­kok nagy része elmúlt már 16 éves, miért lenne ezen a téren éretlenebb egy másik 16 évesnél? Mert ez a vád: nem tudja helyes szemszögből megbírálni. Az öltözködés is kényes probléma Sokan kikelnek a diákok öltözködé­se ellen. Sokszor ízléstelen ez a vád Nem árulunk zsákbamacskát, igazuk van. De az is igaz, hogy sokszor ösz- szetévesztik a divatot az ízléssel. A divatos öltözködés nem mindig egyenlő az ízléstelen öltözettel. Nem minden diák „bírja“ ősapáink ízlé­sét. Sok példa mutatja, hogy kár ebbe is beleszólni. Itt is áll a „csak azért is.” A nevelőnek, a jó nevelőnek látnia kell ezeket a problémákat. Megértés sei kell ezen segíteni. Gondolnia kell arra, hogy ő is volt diák és őt is ér­ték ilyen megrázkódtatások. H. I. SZÉPSÉG VERSENY Ifi f Triber Géza Szekszárd. •» Kiss Juditka Paks. Lottó Ottó postaládájából Naponta sokszáz levelet dob be a postás a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóságon Lottó Ottó postaládájába. Ezekben a levelekben a lottójátéko­sok írják meg a lottóval kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat, pana­szaikat. A levelek között sok haszno­sat találunk, de nem egy olyan akad, melyeknek javaslatai, ötletei nem al­kalmasak a megvalósításra. Néhány levelet kiemeltünk Lottó Ottó posta­ládájából és tekintettel arra, hogy számos ehhez hasonló levél érkezik be, nyilvánosan adjuk meg rá a vá­laszt. Egy debreceni asszony ezt írja le­velében: „Tudom, hogy ez csupán szerencsejáték, de talán lehetne egy­szer azt a szerencsekereket úgy for­gatni, vagy a számokat úgy kihúzni, hogy az általam tippelt és az itt fel­sorolt számok — 7, 20, 54, 65, 88 — kihúzásra kerüljenek.” Kérését azzal indokolja meg, hogy családiház épí­tésébe fogtak és ebben nagyon sokat segítene egy szép nyeremény. H. J. hosszúhetényi asszony megírja szel­vényszámait és arra kéri az igazga­tóságot' hogy a jutalomsorsolásban egy kombinált szobabútort sorsolja­nak ki neki, mert ilyenre lenne szük­sége kislányának. A fentieken kívül még sokan mások kérnek hasonló „protekciót”. Lottó Ottó ezt válaszolja: „Kedves játékosok! Teljesen hiábavaló dolog ilyen kéréssel hozzám fordulniok, mert ezeket egyáltalán nem áll mó­domban teljesíteni. Nem áll módom­ban, mert a lottó nyerőszámok kisor­solása nyilvánosan történik és a leg­teljesebb mértékben a véletlen dolga, hogy a közönség köréből sorsolás út­ján kiválasztott „számhúzók” milyen számokat emelnek ki a sorsolási gömbből, amelyben mind a 90 szám benne van. Emellett a lottó játékosok milliós táborának becsapása lenne, ha bármilyen praktikával befolyásolnánk a véletlent és az egyesek által meg­írt számokat húznánk ki. Az{ hiszem ilyet becsületes ember nem kívánhat. Ugyanez a helyzet a jutalomtárgyak sorsolásánál is, ahol szintén a vélet­len szerencse dönti el, hogy a sorso­lási kerékből milyen szelvényszámo­kat húznak ki. Ezért nem áll módom­ban a kért szobabútort „kisorsolni” a hosszúhetényi kislánynak. T. S. ösküi lottózó és többen mások azt kérik' hogyha nincs öttálálatos szelvény, akkor a telitalálatosokra jutó összeg ne a négy ialálatosok között kerüljön elosztásra' hanem a kéttalálatosok között. Akadnak olya­nok, akik ezt az összeget a kettő, há­rom, négy ialálatosok között osztanák fel. Még olyan levél is érkezett, amely az egy ialálatosok számára is javasol nyereményösszeg kifizetését. Lottó Ottó ezt válaszolja: „Kedves fogadók! Ezekkel a javaslatokkal nem tudok egyetérteni Nyilvánvaló do­log, hogy a lottójátékban öt találatot elérni legnehezebb. Nehéz négy talá­latot elérni, könnyebb hármat, s még könnyebb kettő számot. Az igazsá­gosság tehát azt kívánja, hogyha nincs telitalálat, akkor az öt talá­latra eső nyereményt azok között osszák fel, akik „csak” egy fokkal „könnyebb’’ feladatot oldottak megt vagyis négy találatot értek el és nem azok között, akik még kevésbbé kö­zelítették meg a telitalálatot és mind­össze két vagy három számot találtak el. Az összes külföldi lottójátékoknál is ezt az alapelvet alkalmazzák a lottónyeremények elosztásánál. Még igazságtalanabb lenne, ha ezt a nye­reményösszeget az egyes ialálatosok kapnák. Még egy „újítási javaslattal’’ sze­retnék foglalkozni, melyet sokan tar­tanak megvalósításra érdemesnek. P. E. miskolci lakos és többen karton­ból kivágott nyereménykereső, szám­kereső „sablont” küldtek be, melye­ken kivágták a lottószelvény sorrend­jében következő 90 szám közül a ki­sorsolt öt szám helyét. Szerintük ennek alkalmazása meggyorsítja a lottó kiértékelését, a nyertes szelvé­nyek megkeresését. Lottó Ottó ezt válaszolja: „Köszö­nöm a javaslatokat, de sajnos, a sab­lon alkalmazása nem meggyorsítaná, hanem lassítaná az értékelési mun­kákat. Az öt nyerőszám megjegyzése nem különösebben nehéz feladat, s az értékelők a számok megjegyzése után boszorkányos gyorsasággal tudják az egyes szelvényeket átnézni és a nyer­teseket ceruzával megjegyezni. — A sablon felvétele' a lottószelvényekre való pontos ráhelyezése már egyma­gában is annyi időt vesz igénybe, hogy azalatt a leglassabban dolgozó értékelő is több szelvényt tud átnéz­ni. Nem beszélve arról, hogy egy em­bernek két keze van s ha az egyik kezével a szelvényeket forgatja, la­pozza és a másik kezében sablon van, akkor minden nyertes szelvény meg­találása után le kell tenni a sablont, felvenni a ceruzát, letenni a ceruzát, felvenni a sablont, ami szintén sok időveszteséggel jár. Ennek ellenére az igazgatóság foglalkozik a javasla­tokkal és olyan módszert keres, amely kiküszöböli a sablon használa­tának hátrányait” fgry " Hausknecht Ferenc Szekszárd. Gugh Zsuzsanna Szekszárd Kvasz Éviké Madocsa, Nem kőtelező, de okos dolog a jégbiztosítás A kötelező jégbiztosítás négy éve alatt sokszázezer termelő része­sült jégkártérítésben. A kötelező biztosítás — mint ismeretes — márci­us 31-ével megszűnt. Az önkéntes biztosítás szervezése gyors ütemben indult meg, hiszen az idő rövidsége, az esetleges jégverések ideje sürget. A kötelező biztosítás ideje alatt kifizetett hatalmas összegű károk, to­vábbá az önkéntes biztosításnak a kötelező biztosításnál kedvezőbb fel­tételei az oka annak, hogy az önkéntes biztosításra való áttérés üteme valóban igen gyors. Mi az, ami a termelőket a legutóbbi években történt és megtérült jégkárok ismeretén kívül az önkéntes jégbiztosítás megkötésére sar­kalja? A kötelező jégbiztosításnál növénycsoportonként meghatározott katasztrális holdankénti normaösszegek szerint történt a kár kifizetése. Nem juthatott tehát kifejezésre a gazda jó munkájának eredménye: a termés hozama, s figyelmen kívül maradt az is, melyik növény érzéke­nyebb és melyik kevésbé a jégveréssel szemben, s nem volt tekintet­tel a jégbiztosítás arra sem, hogy az ország melyik részében gyakoribb melyikben ritkább a jégverés. Az önkéntes jégbiztosítás legdöntőbb előnye, hogy a gazda maga ha­tározza meg, hogy a várható terméshozam és a biztosítható egységár alapján milyen összegre kívánja a termést biztosítani, s figyelembe veszi az önkéntes jégbiztosítás az egyes növények jégérzékenységét is. Mind­ezek alapján különböző osztályok, díjtételek szerint kötik meg a bizto­sítást. így például, ha egy Tolna megyei egyéni termelő 2 kát. hold búza­vetését 8 mázsa hozammal kívánja biztosítani, azt 3520 forintra bizto­síthatja. Ennek dija 3.8 %, tehát a fizetendő jégbiztosítási díj 133.76 forint. Természetesen a termelőszövetkezetek is az új, előnyösebb for­mában veszik igénybe a biztosításokat és az Állami Biztosító kedvezmé nyes díjtételeket is ad számukra. A biztosító a legutóbbi években szinte zökkenőmentesen fizette ki a károkat, most pedig különösképpen gon­dos előkészületeket tesz az esetleges károk még gyorsabb rendezésére. A jégbiztosítás iránt érdeklődő termelők küldjék be a hirdetési szelvényt vagy forduljanak személyesen az Állami Biztosítóhoz, ahol rész­letes, szakszerű felvilágosítást kaphatnak. Szántai Jánoska Szekszárd. Taksonyi Géza Szedres. Vinckel Mária, Márta Alsóhidvég.

Next

/
Thumbnails
Contents