Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-24 / 95. szám

1957. ÁPRILIS 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I * 4 X AZ IFJÚSÁG FÓRUMA Tájékoztató az Országos Szervező Bizottság határozatairól Ki lehet a KISZ tagja? Szövetségünk tagja lehet min­den 16 és 28 év közötti fiatal, aki egyetért szövetségünk célkitűzései­vel s tevékenyen részt vesz a Kom­munista Ifjúsági Szövetség valame­lyik alapszervezetének munkájá­ban, akit az alapszervezeti tag­gyűlés a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tagjai sorába felvesz. A Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai ideiglenes tagsági igazol­ványt kapnak s rendszeresen fi­zetniük kell a tagsági díjat. A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség budapesti, kerületi és megyei bizottságába olyan fiatalokat aján­latos beválasztani, akik a nehézsé­gek idején is hűek maradtak a szo­cializmus ügyéhez, a párthoz, akik ismerik az ifjúság érzéseit és vá­gyait. életkoruknál fogva elegendő tapasztalattal rendelkeznek a fiata­lok neveléséhez, lelkesen és oda- adón dolgoznak a KoAimunista If­júsági Szövetség céljainak meg­valósításáért. A vezető szervek ré­gi, kipróbált ifjúsági vezetőkből, ifjúmunkásokból, dolgozó paraszt­fiatalokból pedagógusokból alakul­janak meg, olyan fiatalokból, akik a munkában és tanulásban helyt­állnak. A megyékben célszerű be­választani az EPOSZ megyei veze­tőjét is. Hol és hogyan alakítsuk meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeteit? Az alapszervezeteket üzemekben, gépállomásokon, falvakban, egyete meken, iskolákban, állami gazda­ságokban és városi, illetve falusi lakóterületeken kell létrehozni, ott, ahol az ifjúság él, dolgozik, ta­nul. Alapszervezetek létrehozását elsősorban üzemekben, bányákban, HÍREK — Április 29-re halasztotta a ren­dező TTIT technikai okok miatt a szerdára tervezett Liszt emlékhang­versenyt. A Liszt emléktábla lelep­lezésére és utána az emlékhangver­senyre tehát április 29-én fél 8 órai kezdettel kerül sor a volt megyeháza nagytermében. * — Az Antarktisz partjainál 50 hal fajtából álló gyűjteményt állított össze A. P. Andrijasev szovjet bioló­gus. Ez a gyűjtemény, valamint más adatok arról tanúskodnak, hogy a délsarki halállomány egészen saját­szerű. Többek között fogtak három fajta fehérvérű halat. E halfajták vérében nincsenek vörös vértestek, s vérük ezért színtelen. * — Igazoltatása után őrizetbe vették Kalányos Lászlót és feleségét a nagy dorogi vasútállomáson. A kitűnően összehangolt házastársakat ugyanis a Fejér megyei rendőrség tizenhat­rendbeli betörés és lopás miatt kö­rözi. * — Másfél vagon citromot kapnak az állami és szövetkezeti boltok a megyében május elsejére. A szállít­mány a napokban megérkezik. * — Egy Rock and Roll táncest utá­ni felhevülésükben pittsburghi fiata- talok bezúzták az utcán álló gépko­csik ablakait, és két gépkocsit lelök­tek a töltésen. A fiatalok csak akkor csillapodtak le, amikor a kivonuló rendőrség revolvergolyói süvítettek el a fejük fölött és rájuk irányítot­ták a tűzoltófecskendőket. ♦ — Szekszárdon a Remete téren hosszú idő óta akadályozta a forgal­mat a víz által megrongált úttest. A múlt hét végén, társadalmi munká­val a lakosság rendbehozta a rossz útszakaszt. A Városi Tanácstól ka­pott értesülésünk szerint, a közeljö­vőben véglegesen megjavítják a Remete téri útszakaszt. * — A Kaposvári Cukorgyár vezető­sége felkért bennünket az alábbiak közlésére: A Szabad Föld április 14-i számá­ban, a 2. Oldalon a cukorrépa ter­mesztés jövedelmezőségét ábrázoló rajz súlyos hibával jelent meg. Mi­után a közlemény zavart kelthet, sietünk helyreigazítani. Százötven mázsás cukorrépatermés esetén a termelő nem 300, hanem 450 kg ter­mészetbeni cukorjuttatásban része­sülj ugyanis a termelő az átadott cukorrépa minden mázsája után az eddigi 2 kg helyett 3 kg cukrot kap. építkezéseken, a fegyveres erők alakulatainál és az iparitanuló­intézetekben kell megkezdeni. Az alapszervezetek létrehozására 3—10 tagú előkészítő bizottságot kell ala­kítani. Alakuljanak előkészítő bi­zottságok a megyékben, járások­ban, városokban, kerületekben és a nagyüzemekben is. Megjelent a Sárköz Régóta húzódott már a Sárköz har madik számának kiadása, s olyan hírek is terjedtek róla, hogy egyál­talán nem jelenik meg. Most, a na­pokban egy kötetben jelent meg a folyóirat harmadik és ' negyedik száma. A folyóiratban ismét megtalálhat­juk már ismert novellistáink alko­tásait, költőink verseit, s benne örömmel üdvözöljük a szlovákiai költők műveit. Az elbeszélők közül H. Németh István Éjjel a hegyen című elbeszé­lése jelent élményt a folyóirat olva­sóinak. Antal László tanulmánya Kosztolányi Dezső költészetéről szin tén értéke a kötetnek. A folyóirat harmadik és negyedik számának részletesebb ismerteté­sére és elemzésére még vissza­térünk. Amikor a rádióban bejelentik, hogy most a vízjelzőszolgálat kö­vetkezik, mindig lekapcsolom a rádiót, s ilyenkor elismétlem ma­gamban a rég „bemagolt” meg­jegyzést: „Okosabb dolgokra is fordíthatnák ezt a néhány percet.” A multkorjában a dunaföldvári halászoknál jártam. Még jóformán a bemutatkozáson sem estünk ke­resztül, amikor a telepes rádió hangszórója bejelenti, hogy két perc múlva vízjelzőszolgálat kö­vetkezik. Kitört belőlem az „ott- honiasság” és megkérdeztem: — „Nem lehetne lekapcsolni ezt a masinát, nem értjük egymás hang­ját ...” — Hát. hogy gondolja maga — szóltak többen is —, most- lesz a vízjelzőszolgálat. Csöndöt kérünk! Valamennyi halász a rádió köré ment és olyan várakozóan figyel­ték, mintha éppen azt jelentenék be, hogy ki az új miniszterelnök. A legfiatalabbik füzetei vett elő és pontosan írta, hol mekkora a víz­állás. Ebbe a füzetecskébe minden nap bejegyzik a vízállást. Amikor meg tudják, hogy valahol Bácska környékén öt centit áradt a Duna és további áradás várható, a brigád vezető egy kacifántosai káromko­dik. A hír hallatára a többiek is bosszankodni kezdenek. — A mi munkánknak ez az alapja — magyarázzák —, ha ma­gas a vízállás, nincs fogás. Fel kell készülni mindig a vízszintváltozá- sokra. Beülünk a ladikba. Szabadi Ist­Keresik as új módszereket a Bonyhádi Zománcművekhen Előtte az asztalon öt átigazolási kérelem ... Tulajdonképpen ebből indul ki beszélgetésem Papp Károly elvtárssal, a Bonyhádi Zománcgyár pártszervezetének elnökével. Szavai nyomán nem mindennapi erőfeszíté­sek története tárul elém, amelyet itt néhány elvtárs végzett az októberi ellenforradalmi idők alatt az ellen­séges hírveréssel szemben, s utána a párt sorainak rendezéséért, a munka megindításáért, a gyár a dolgozók érdekeiért. Természetesen az ellenséges meg­nyilatkozások, a téves nézetek lelep­lezése, tisztázása ma sem hanyagol­ható el, s most ezt együtt végzik a pártszervezet erősítésével. — Nem volt könnyű dolog ez, különösen az első időkben — mondja Papp elv- társ —, de csináltuk, mozogtunk, s mindent elkövettünk, hogy menje­nek a munkák. — Bizony nem lehe­tett könnyű, hiszen a november 4-e utáni első időkben még kormányel­lenes jelszavak is jelentek meg itt- ott a falakra írva. És mindezzel szem ben közel 2 hónapig a pártszervezet is mintegy 5 taggal működött csak. E csekély létszámmal is tehát széleskörű munkát kellett vé­gezni. Egyrészt a munkástanács­csal, a vállalatvezetőséggel kel­lett a megfelelő légkört kialakí­tani. Sok huza-vona után sikerült ez. Ez­után lényegesen engedett az ellen­forradalmárok által táplált kommu- nistaellenesség. Ennek egyik legjobb bizonyítéka talán az, hogy abban az időben, több mint egy hónappal ez­előtt nemcsak azt érte el a pártszer­vezet, hogy tárgyaltak az üzemben a vörös csillag visszaállításáról, ha­nem a tárgyalást tett is követte. Ma már a Bonyhádi Zománcművekben is büszkén hirdeti a vörös csillag, hogy nem sikerült az ellenforradal­márok népellenes hajszája. Azóta a pártszervezet is egyre sza­porodik. Fontos feladatának tartotta a pártszervezet a számszerű fejlesz­tést is. Elsősorban a volt MDP ta­gokból, akiket az elmúlt események megzavartak. Kell a számszerű fej­lesztés is, hiszen az agitációs, felvi­lágosító munkában van még hiba, főként az, hogy nem tud a pártszer­vezet elég széles körben segíteni az egyes problémák tisztázásában. Any- nyit azonban elértek máris, hogy az ellenséges feliratok nemcsak eltűn­tek az üzemben Helyettük éppen a párt és a kormány mellett szóló jel­mondatok jelemiek meg. Egyre sza­porodik azoknak a száma, akik kez­dik belátni, hogy nem valami nem­zeti megmozdulásról volt itt szó ok­tóber 23-án és utána, hanem tipikus ellenforradalom volt, amely, ha a szovjet segítség idejében nem érke­zik, az 1919-es fehérterrorhoz ha­sonló eseményeket hozott volna. So­kan eleinte arról beszéltek, hogy „mi nem akartuk azt a világot visz- sza.” A tisztánlátóbbak azonban el­mondották, éppen a budapesti és más helyeken előforduló véres ese­mények bemutatásával, hogy amikor a fegyverek, a volt csendőrök és Horthy tisztjeinek kezébe kerültek, hiába lett volna a fegyvertelen munkásság jó­akarata. A volt MDP tagok jórésze között is sok még a zavar. Sokan félnek at­tól, hogy a régi hibák visszatérnek. Az eddigi intézkedések és rendelke­zések, a párt módszerei azonban élénken bizonyítják, hogy ez nem fog megtörténni. Az itteni kommunis­ták azonban azt is hozzáteszik, hogy az arra érdemes párttagoknak éppen azért kell most aktívabban belekap- csolódniok a munkába, hogy segít­sék a régi hibák felszámolását. Ezekről a dolgokról természetesen nemcsak általában beszélgetnek a pártszervezet tagjai, hanem szerve­zetten is igyekeznek beszervezni mi­nél több volt MDP tagot és párton - kívülit a pártszervezetbe. Ennek módozatait taggyűlésen beszélik meg. Határozatot hoztak arra, hogy a pártszervezet tagjai közül ki, ki­vel beszélgessen erről a fontos kér­désről személy szerint is. Reményi Sándor elvtárs például Pál Ferenc­cel, Kerner József elvtárs Gyenge Jánossal, Papp elvtárs pedig többek között Bernáth Istvánnal beszélge­tett. S az eredmény a fent említett átigazolási kérelmek. — Ez bevált módszernek látszik a mi gyakorlatunkban — mondja Papp elvtárs — s ezt folytatjuk to­vábbra is. Az elmúlt hónapban en­nek a módszernek segítségével tért vissza a pártszervezetbe hat elvtárs. Természetesen nemcsak a párt erősítésével, a felvilágosító mun­kával foglalkozik egyedül a pártszervezet, hanem éppen ezekkel összekapcsolva a terme­léssel is. Most különösen egy megfelelő bére­zési forma kialakítása a legfőbb gond. Ebben a munkában éppen a legjobb munkásokra támaszkodhat a pártszervezet, de az egész üzem is. A felvilágosítás nyomán azonban az akadékoskodók is meg fogják érteni, hogy erre feltétlenül szükség van, márcsak azért is, hogy év végén megfelelő osztalékot kaphasson min den munkás. Ezzel egyébként vala­mennyien számolnak, de azt is meg kell érteni, hogy megfelelő alap nél­kül ez lehetetlen (í—e.) H tanulóifjúság helyzete az NDK-ban ás a szövetségi köztársaságban A „Welt am Sonnabend” című düsseldorfi lap az NDK tanuló­ifjúságának helyzetével foglalkozva megállapítja: Ma az NDK-ban száz diák közül 95 azért tanulhat egyetemeken, mert az állam biztosítja számára a létfenntartás^ tanulmányai idején. A szövetségi köztársa­ságban a diákság egyharmadának saját munkájával kell fenntartania magát, egy másik harmada az iskolai szünetben kénytelen munkát vállalni. Az állam sok tehetséges szakembert veszít el azért, mert a szülők nem segíthetik elő a fiatalok tanulását, illetve mert a fiatalok nem hajlandók a dolgozó diák hajszolt életét vállalni. A lap a továbbiakban így ír: „Az NDK-ban sok egyszerű ember elé­gedett a kormánnyal. Gyermekeik felsőbb iskolába járhatnak — ahol nemcsak a taneszközöket kapják ingyen, hanem a tehetséges gyerme­kek még állami segítségben is részesülnek. A különösen szorgalmas egyetemi hallgatók többszáz márkás prémiumokat kapnak. Ez olyan probléma, amely az ország újraegyesítésének kérdésében igen fontos szerepet játszik. Ezen a gyakorlaton nem változtathatunk.” Egy másik nyugatnémet lap, a „Deutsche Universitätszeitung” a nyugatnémet diákság jelenlegi helyzetéről írva a többi között megálla­pítja: „Az anyagi segítség utáni hajsza, amely sok esetben elkerülhetet­len, felőrli a diákok erejét, amelyrepedig a tanuláshoz volna szükségük. A kenyérkeresetre utalt egyetemi hallgatók ereje a fizikai erőfeszítés következtében hamarosan felőrlődik.” Kirándulás— ván és Horváth István eveznek, ifjú Szepesi Imre, Majráth Pál és a brigádvezető, Feil József pedig a szerszámokat igazgatják. Alig tá­volodik cl a parttól a ladik, az aznapi „szakács” kiáll a partra, te­nyeréből tölcsért formál a szájához és úgy kiabálja a ladik után: —!. Egy csülköt is tegyek a babba? — Lehet. — válaszolják, mire az újságíró csodálkozni kezd: Hogy­hogy. a halászok még bablevest is esznek? Ha én halász lennék, egye­bet sem ennék, mint jó halász­levet. — Azt is meg lehet unni. Mi már úgy vagyunk, hogy sokszor szívesebben megesszük a babot, mint a halászlevet. — bizonygat­ják. Bíztatom őket, hogy miért nem dobálják már vízbe a hálót, most van megfelelő felhő a nap élőt*, most lehetne szép felvételt csi­nálni. — Hohó, nem mindegy ám, hogy hol halászunk. Igaz, hogy itt is víz van. A halászásnak is megvan a maga helye. Mi most odamegyünk a sziget széléhez ott halászunk. A szigetnél két ember kimegy a partra a háló kötelével, az evező­sök gyors iramban a víz közepe felé lökik a csónakot, a brigád­vezető pedig dobálja a vízbe a hálót. Amikor kifogy a csónakból, ismét partra eveznek és hosszú kötéllel kihúzzák a partra a háló végét. Ezzel megtörtént a kerítés. Mindkét végénél húzzák a hálót, ügyelve, nehogy kibújjon belőle a hal, mert akkor oda a fáradtság. Az eredmény: jónéhány kiló hal. A ladikba rakják a hálót, bekap­csolják a motort, mert vízzel szemben már nehéz lenne kézzel evezni és megindult a brigád vissza a halásztanyára. Eközben a halászok irányába ér egy külföldi vontatógőzös: Árut szállít Budapestre. A halászok meg ismerik a hajó magyar kísérőjét, odamennek a hajó mellé és üdvöz- lik egymást. Ezzel aztán végetér a kirándulás a halászokkal. BODA FERENC ¥

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents