Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-19 / 92. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. ÁPRILIS 19. Nyilatkozat as SZKP és az Albán Munkapárt küldöttségeinek tárgyalásairól A TASZSZ jelenti: N. Sz. Hruscsov és Enver Hodzsa április 17-én a Kremlben aláírta a SZKP és az Albán Munkapárt küldöttségeinek tárgyalásairól szóló nyilatkozatot. A tárgyalások résztvevői — hangzik a nyilatkozatban — szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy mosl amikor a nemzetközi reakció minden erejével igyekszik felszítani a nacionalista irányzatokat és aláaknázni a szocialista országok barátságát és szoros együttműködését, különösen nagy jelentőséget nyer a szocialista tábor — amely nemcsak a szocialista országok, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom történelmi jelentőségű nagy vívmánya — egységének további erősítése. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az Albán Munkapárt internacionalista feladatának tekinti, hogy a leghatározottabban harcoljon minden olyan kísérlet ellen, amelynek célja a szocialista tábor egységének megingatása, bárki is tegye azt. A történelmi tapasztalat szemmel- láthatóan mutatja — hangoztatja a nyilatkozat —, hogy most, amikor fennáll a szocialista országok közössége, objektív kárt okoz a szocializmus és a béke ügyének minden olyan állítás, amely szerint a szocializmust különállón, a közösséghez tartozó más szocialista államoktól elszakadva is lehet építeni, mert az ilyenfajta irányzatok a szocializmus erőinek megosztására és gyengítésére irányulnak. Az SZKP és az AMP küldöttsége arra az egyöntetű véleményre jutott, hogy a Jugoszláviával fennállott konfliktus megszüntetése és az ismeretes szovjet—jugoszláv nyilatkozatok elfogadása után 1955—56- ban a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság és más szocialista országok viszonyában megkezdődött javulás hasznos volt ezen országok népeire, a béke ügyének szilárdulására nézve és megfelelt a nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek. Az SZKP és az AMP küldöttsége sajnálkozását fejezi ki amiatt hogy az utóbbi időben, a magyarországi események után olyan irányban kezdtek fejlődni a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének, illetve a kommunista és munkáspártoknak viszonya, amely nem felel meg a szocialista és munkáspártok és a békeszerető népek érdekeinek. A küldöttségek kifejezték azt a kívánságukat, hogy megtegyék a szükséges erőfeszítéseket a Jugoszláv Kom munisták Szövetségével való kapcso latok és az együttműködés megjavítására, a marxizmus—leninizmus eszméi alapján, a proletár nemzetköziség elveinek megfelelően. A küldöttségek remélik, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetősége szintén megteszi a szükséges intézkedéseket az együttműködés megteremtésére. (MTI) Fogadás az albán vendégek tiszteletére Mint a TASZSZ közli, Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Hruscsov, az SZKP központi bizottságának első titkára április 17-én este a nagy Kreml-palotában fogadást adott az Albán Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége tiszteletére. A fogadáson elhangzott az albán és szovjet himnusz. Pohárköszöntőj két mondtak Hadzsi Lesinek, az Albán Nemzetgyűlés Elnöksége elnökének és Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének egészségére. Bulganyin, a szovjet kormány feje üdvözölte az albán vendégeket és az összes jelenlevőket, mire Mehmed Sehu válaszolt. A leszerelési albizottság ülé A Reuter jelenti: Az ENSZ leszerelési albizottsága szerdai ülésén megkezdte napirendje negyedik pontjának, a leszerelés nemzetközi ellenőrző szerveivel és felügyeleti rendszerével kapcsolatos problémák tárgyalását. Nyugati források szerint Allan Noble, a brit delegáció vezetője, leszögezte, hogy Anglia általános leszerelés esetén továbbra is a múlt év májusában előterjesztett angol— francia terv mellett foglal állást. Amennyiben korlátozott jellegű megegyezésről lenne szó, akkor módosítani kell az angol—francia tervben az ellenőrzésről és a felügyeletről foglalt gondolatokat. Nobl kijelentette, hogy Anglia hajlandó elfogadni olyan ellenőrzési rendszert, amelynek hatásköre és funkciója fokozatosan továbbfejlődnék, párhuzamosan a leszerelési program kiszélesedésével. Az értesülések szerint Jules Moch francia delegátus hosszú beszédben támogatta a Noble által előterjesztett általános elveket A Szovjetunió segítségül hívása hazafias cselekedet volt Horváth Imre külügyminiszter szekszárdi beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Horváth Imre elvtárs azt válaszolta, a kormány tagjai optimisták és bíznak abban, hogy az elmúlt hibákból mindannyian levonták a tanulságot és őrködünk azon, hogy a hibák soha többé ne ismétlődjenek meg. öt óra után tíz perccel már megtelt a vármegyeháza nagy tanácskozóterme. — A Himnusz eléneklése után Prantner József elvtárs az MSZMP Tolna megyei ideiglenes intézőbizottságának tagja mondott megnyitó beszédet, majd utána Horváth Imre elvtárs külügyminiszter emelkedett szólásra. Beszéde elején az októbervégi és a november eleji ellenforradalom fasiszta módszereiről és jellegéről szólt. Elmondotta, hogy ezt az 1945- ben a Szovjetunió által felszabadított, hazánkban rekedt és levitézlett horthysta vezetők és a külföldre disszidált emgiránsok készítették elő. — Egy olyan ellenforradalom volt ez — mondotta —, amelyet belülről és kívülről is hosszú éveken át készítettek elő, s amelyet a belső hibák is részben elősegítettek. Egyesek azt mondják, hogy a szovjetek első beavatkozása nem volt indokolt. Másck a második beavatkozást már kissé indokoltnak tartják ugyan, de vannak olyanok is, akik még a második, úgynevezett beavatkozást is helytelennek tartják. —■ Bár a rendőrség, a hadsereg és az államvédelmi hatóság katonái a helyükön voltak, helyükön voltak a kommunisták is. — Nem ők, hanem a vezetés az mondott csődöt, részben a felső vezetésben bekövetkezett árulás' miatt, de azért is, mert a felső vezetés elszakadt a dolgozó néptől. Ennek folytán elveszítette a tömegek bizalmát. A Szovjetunió segítségül hívása az ellenforradalom talpnyalóinak minden rágalmazása ellenére is hazafias cselekedet volt, mert megmentette a magyar népet a beláthatatlan nagy veszteségektől. 1919-ben néhány hónap alatt több mint 70 000 embert gyilkoltak le „törvényesen'* az ellenforradalmárok. Képzelhető, hogy most mi lett volna, ha a Szovjetunió segítségével nem verjük vissza időben a fasiszta támadást — mondotta. Ezután a párton belüli és a párt mellett működő ellenzék szerepéről, Nagy Imre árulásáról, a varsói szerződés felmondásának esetleges súlyos következményeiről szólt. Horváth Imre ezután a magyar ENSZ-küldöttség munkájáról beszélt, majd az ENSZ-főtitkár várható magyarországi látogatásáról szólt. — Az ellenforradalom leverése óta igen megerősödtünk. Merőben más ma a helyzet, mint decemberben volt, amikor az ENSZ-főtitkár egyoldalú elhatározás alapján Magyar- országra kívánt jönni. A december 16-ra jelzett látogatása idejére az ellenforradalmárok újabb fegyveres provokációt készítettek elő Budapesten. Ezért a forradalmi munkásparaszt kormány akkor nem látta helyesnek a főtitkár látogatásának időpontját. — Remélem hogy most, miután megerősödtünk, mister Hammarskjöld főtitkár részére is éppen olyan alkalmas és fontos lesz a magyarországi látogatás, mint amilyen az ellenforradalom idején volt az ő számára. Az ország belső helyzetével foglalkozva a termelés, az önköltség és a bérek alakulását ismertette, majd a magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai tárgyalásairól szólt. — A szovjet nép az egyszerű mun kás és az értelmiség is büszke a magyar népre, amely megvédte szocialista országát. A Szovjetunió segítsége tette lehetővé, hogy az ellen- forradalom után elkerülhettük a pénzhígulást és a gazdasági romr lást. — Az ellenforradalom és annak talpnyalói igyekeztek a szovjet és a magyar nép barátságát befeketíteni. Ha szállítási nehézségeink miatt nem tudtunk például valahová húst szállítani, már arról beszéltek, hogy elküldtük a Szovjetunióba. — Valamikor Magyarországnak a legnagyobb gazdasági és kereskedelmi kapcsolata Németországgal volt. Az ország kivitelének 80 százaléka akkor mezőgazdasági nyersanyag volt, a behozatal óriási többsége viszont kész ipari cikkekből állt. Ma a Szovjetunióból háromnegyedrészben ipari nyersanyagot hozunk be, vagy félkészárut s ezek ellenébe nagy munkaigényes kész gépeket, szerszámgépeket szállítunk. — Az ellenforradalom idején a tőkés államok egész sorától kaptunk segítség-ajánlatot, összesen 32 millió dollár értékű segítséget ajánlottak a magyar népnek s ebből egyedül az Amerikai Egyesült Államok 20 millió dollár értékű segítséget ajánlott. Meg kell mondani azonban, hogy ennek a segítségnek csak egy kicsi 'töredékét kaptuk, nagyrészt tejporban, konzervekben, bab és pokrócszállításban, ami nélkül mondjuk meg, jól meglettünk volna. Mi nem tudjuk, hogy milyen az Amerikai Egyesült Államok erkölcsi felfogása, de valahogy mégis furcsa, hogy Eisenhower elnök 20 milliós ígéretéből még egy centet sem kapott a magyar nép. — Ugyanakkor a szocialista tábor országaiból több mint egymiiliárd értékű segítséget máris megkaptunk. s ezt ajándékul kaptuk, amit vissza sem kell fizetnünk. Az értelmiségi nagygyűlés résztvevői soraiból már a gyűlés megkezdése előtt 38 különböző kérdést adtak be. — Felvetették, hogy mi erőszakot alkalmazunk. Én nem védem a kormány egy tagját és egyetlen intézkedését sem, mert mi valóban a proletárdiktatúrát alkalmazzuk s tisztán kell látni, hogy a megvert ellenforradalom most is készül, mintahogv tizenkét éven át készült, hogy a számára alkalmas időben újból az ország létére törjön. Ezekkel szemben keményen alkalmazzuk a proletárdiktatúra eszközeit. Beszéde befejező részében Magyar- ország diplomáciai kapcsolatairól szólt. — Harminchét országgal vagyunk diplomáciai kapcsolatban. Hazánk külpolitikájában továbbra is arra törekszünk, hogy szélesítsük diplomáciai kapcsolatainkat az államok különböző társadalmi berendezkedésétől függetlenül. A nagy tapssal fogadott beszéd után számos hozzászólás következett, s ezek során újabb kérdéseket intéztek a külügyminiszterhez . Interpellációs vita az angol akóházban London (MTI). Az angol alsóház ban előterjesztett interpellációk során Fletcher munkáspárti képviselő azt kérdezte, mi a kormány álláspontja Adenauer bonni kancellár ama kérelmével kapcsolatban, hogy a nyugatnémet atlanti haderőt is lássák el atomfegyverekkel. Selwyn Lloyd külügyminiszter így válaszolt: — A kormány nézete szerint az általános elv folyományaként azonos 3. Mert ami igaz, az igaz: az esperesnek a misézés mellett élete főfoglalkozása a tarokkozás, meg az iddogá- lás volt. Vagyis Pista fején találta a szöget, mikor az italt, meg a kártyát emlegette. Mi öröme marad az ilyen nincstelen, ágrólszakadt cselédgyereknek, aki belekóstolt ugyan a tudományba, kedve is lenne hozzá, de az ismétlőiskola után a meséken, meg az öregek harctéri történetein kívül nem akadt semmiféle szellemi tápláléka? Hordja az apja levetett göncét, a csizmáit is megörökli idővel. Csúfolják is miatta, mert a csizma akkora, hogy hármat is kell vele lépni, mire a kecsege-orrú, szalmával kitömött lábbeli nagynehezen beindul. Ha néha újság kerül a kezébe, pár gyűrött, elmosódott oldal, melybe szalonnát vagy kocsikenőcsöt csomagoltak, előbb körül kell nézni, hogy tiszta-e a levegő, mert pofon vagy hátbavá- gás a fizetsége, ha a béresgazda vagy a prakszi újságolvasáson éri. S akkor megrendül a föld, a legénnyé érés küszöbén, sarkából fordul ki a világ. Pista azt veszi észre, hogy kerítésekre, házak falára a „Föld! Kenyér! Szabadság!’’ hármas jelszavát meszeli, kultúrgárdát szervez a fiatalokból, mivel olyan az írása, mint a gyöngy, megbízásból a földigénylő bizottság paksamétáit töltögeti s mire utánagondolna, hogy mikép is történt mindez, oly egyenes URBAN ERNŐ: Két igazság előtte az út, mint a mesebeli kiskon- dásé, aki keresztülrágja magát a kásahegyen. Előbb csak a falut látja, aztán a megyét, végül az országot. Gyűlésekre, konferenciákra jár, a szabad élet szele repíti tudása és képzelete vitorláit. Már az ország is kicsi neki, hol Párizsban, hol Moszkvában, hol meg a Csendes-óceán partjain jár, ha mohó, második fiatalságát élő apjának az újságot felolvassa. S a faluból mégse mozdul. Azt mondja az öreg tanítónak, aki vesz- teglése miatt kérdőre vonja: — Mindegy az, igazgató bácsi, akár Pesten, akár itt nálunk, Örökföldön áll helyt az ember. Az a fő csak, hogy helytálljon. Sokan elmentek innét, sok jóérzésű, jóakaratú fiatal. Úgy gondolom, ha itt maradok, nagyobb hasznomat látja a község is, de a haza is, mintha útnak erednék ... S a szó, hogy haza, oly tisztán, oly magától értetődően röppent tova a szájáról, hogy az öreg tanító meg- illetődve köszönt el tőle. De nemcsak az öreg tanító, más is kérdőre vonja gyávaságnak tetsző helybenmaradása miatt. Csillag Sán- don ez, a járási pártbizottság titkára. Ifjú Csete azonban nem jön zavarba. Könyveit, füzeteit mutatja, a „Petőfi” ügyeit hozza szóba, a zavart, melyet az olyannyira szükséges szakértelem hiánya okoz. Csillag Sándor figyel, tűnődik, tűnődik, egy-két kérdést is közbeszúr s már a beszélgetés derekán tudja, hogy kincset talált. Olyan fiatalt, aki tudva-tudat- lanul, de eszmélése első pillanatától fogva a „Petőfi’’ veztésére készült. Pár hét azonban eltelik, amíg föl - teszt neki a kérdést: — Hát az elnökképzőre, arra el- mennél-e, Csete elvtárs? — El. Csak aztán visszajöhessek. Most hát itt van. Arra készül, hogy egyesztendős, kemény, szorgalmát és emberségét próbára tevő mun káját övéi javára gyümölcsöztesse. A szándéktól a tettig azonban hosszú az út, különösen akkor, ha az elődök a tagságot elkapatták: tes- sék-lássék munkára, valósággal sült- galamb-várásra szoktatták. Aztán itt a szövetkezet vagyona is! Különös dolog — akinek ideje van rá, hosz- szan tűnődhet fölötte — de egyesek a belépéskor mintha szántszándékkal felejtenék el az ilyen fogalmakat: takarékosság, a tulajdon megbecsülése, a holnapért érzett aggodalom. A tegnapi gazda még a rossz vasat is sajnálta eldobni, hátha jó lesz valamire. Az asszony tollseprővel kapargatta meg a lisztesláda sarkait, ha kenyeret sütött, mondván, hogy sok kicsi sokra megy, minek hagyjam a lisztet egerek prédájára? Aztán a gond, a számítgatás, mely hosszú éjszakákon át töprengésre késztette a beosztó, erejével és lehetőségeivel ügyesen sáfárkodó kisembert! S akkor tessék! Alig lépi át az illető a szövetkezet küszöbét, egyszeriben elengedi magát. Csorgatja a szalmát, szanaszét hagyja, esővel vereti a szerszámot, ha valaminek a háztáji gazdaságban is hasznát látja, •azt kérdezés nélkül viszi. A szövetkezet gondja, úgy érzi, nem az ő ő gondja, elvégre azért van az elnök, meg a vezetőség, hogy a tagság helyett is törje a fejét. Ha pedig az elnök szól, ha kötelességre, meg a becsületre hivatkozik, az ilyen tag mindjárt zokon veszi, de minden moz dulata arról beszél: Beléptem, áldozatot hoztam, a kívülállóknak példát mutattam. Mit akartok még? Nem azért választottam a szövetkezetei, — hogy ott folytassam, ahol abbahagytam. Az ilyen tag akkor harcol csak, akkor hangoskodik, ha juttatásról van szó, amit jussnak, kijáró jutalomnak vél, amiért az államnak .szívességet tett” és feladta „függetlenségét”. (Folytatjuk.) mintájú fegyverekkel kell ellátni az összes atlanti haderőket. Fletcher: Vegye fontolóra a miniszter úr, hogy Angliában nagyon sokan támogatják a nyugatnémet atomtudósoknak azt a figyelmeztetését ,hogy a nyugatnémet haderőnek atomfegyverekkel való ellátása nemcsak a bonni köztársaságot veszélyeztetné, hanem egész Európa békéjét. Kérdezem vajon a korm-' ny nem használná-e fel befolyását arra, hogy a nyugatnémet haderőnek ne adjanak ilyen fegyvereket? Selwyn Lloyd: Észszerűtlen lenne, hogy amikor különböző nemzetiségű csapatok egységes parancsnokság alatt állanak, akkor azok különféle fegyvereket kapnának. Erocway munkáspárti képviselő: Mik a kormány tervei egy Ciprus szigetén létesítendő atomtámaszponttal kapcsolatban? Duncan Sandys hadügyminiszter: Megmondja a honvédelmi Fehér Könyv. Brock way: Azt akarja ezzei mondani a miniszter úr, hogy itt atombomba-támaszpontot létesítünk a ciprusi nép megkérdezése nélkül? — Vajon nem volna-e a legaljasabb zsarnokság az ottani nép meghallgatása nélkül olyasmit kényszeríteni reá, ami háború esetén pusztuláshoz vezetne? Sandys: Nem tudom, mit ért a képviselő úr atomtámaszponton? A Fehér Könyv megmondja, hogy Ciprus szigetén támaszpont lesz bombavetőink számára, amelyek atomfegyvereket is vihetnek magukkal. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogják őket hagyományos fegyverekkel- is felszerelni. Számolnunk kell a való helyzettel. Ha bárhol van is légitámaszpontunk, szükségképpen olyan repülőgépeinknek is kell lenniük, amelyek atomfegyvereket is vihetnek magukkal.
