Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-03 / 79. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 ÁPRILIS 3. Huni Géza: A HEGEDŰ Hét évszázad magyar versei Batsányi: A látó. (1789) A nap vörös felhőben nyugodoll le, s az emberek, akik ilyenkor este kiálllak mindig a kiskapuba, hidegei jósoltak másnap reggelre, vagy rnég az éjszakára. Szombat volt s ilyenkor mindig többen álltak a kapuk ban, mint más hétköznapokon, s most mégis forgalmasabb volt a Nagy-sor — mert így nevezték az utcát a falubeliek — mint más szombatokon. A szél jó illatot kapott el valamelyik konyháiból s 'ezt most belibbentette az utca szinte minden udvarába. A játszó gyerekeknek is megcsiklandoz- ta az orrát a jó illat és egyszerre eltűntek az utcáról megéhezel len. — Keményeknél készülnek valamire — morogta maga elé az egyik paraszt a kapuból befelé fordulva, s az arca elárulta, hogy ebből az illatból mindent megtudott. — Ne üsse kend mindig más dolgába az orrát — szólt a felesége s egy pillanatra megállt a nyárikonyha előtt, mintha karját nagyon meghúzta volna a moslékos vödör és fújt egyet, de a vödröt nem tette le. Sietni kellett, mert hátha leég a vacsorakrumpli. Amikor a disznóóltól jött vissza, s már éppen be akart lépni a lakásba, a kiskapu előtt éppen akkor ment el Kemény Zsigmond. Nagyot köszönt oda neki, mert az be- mV/ett, s látszott fajta, hogy várja a köszönést, de nem fogadta el, hanem kihúzva magát, a másik oldal felé fordította a fejét. . . . Mire hazaért, már a meghívottak mind ott voltak, csak egy hiányzott. Igaz, az nem is vendég volt. csak amolyan kiegészítője az ünnepi vacsorának, alánok a terítésnél nem is hagytak helyet. A cigány. Igen, a cigány még nem jött meg, s amikor ezt Kemény tudomásul vette, elko- morodott az arca, mert úgy számított, hogy a vacsorát már zeneszó mellett fogyasztják el. . . Mosolygott, s valami előkelő pózzal szerette volna hellyel kínálni vendégeit, de nem jutott eszébe semmi, amit ilyenkor kellene mondani. (Elbeszélés) mikor régen is ezek az urak húzat- ták vele a nótát, s egyszer, amikor mulatozás után a bérét kérte, pénz helyett kidobták az udvarra. A jegyző úrnak akkor nagyon tetszett ,ez a tréfa, s ő még nem felejtette el, de azért most mosolygott feléje is, mert muszáj volt, úgy beszélték a faluban, hogy visszajön az urak világa. A borosüvegek egymás után ürültek ki, de mindig hoztak újat, s valamennyiből neki is kellett inni, az ő pohara is mindig tele volt. Pedig jobban szeretett volna egy pár falatot enni, mert otthonról úgy jött el, hogy majd talán valamivel, egy kis maradékkal talán megkínálják. De enni nem kapott, s így üres gyomorra nagyon nehéz volt az ivás, a bor úgy nyomta a gyomrát, mintha minden korty belőle egy kődarab lett volna . . . És szédült is már tőle egy kicsit. Amint húzta a vonót és mosolygott, az arca meg-megvonaglott a hegedű nyakán, ahol az ujjai táncoltak a húrokon, néha rózsaszín karikák kergetőz- tek.- Éjfél után már nagyon fájt a gyomra és szeretett volna egy kicsit megpihenni, de nem lehetett, mert az uraknak zene kellett. Már a tisztelendő úr is táncra perdült a háziasszonnyal és úgy járta a csárdást, mintha örök életében erre az estére készült volna, s a cigánynak az jutott az eszébe, hogy ha tánc árán lehetne a mennyországba jutni, akkor a tisztelendő úr is oda kerülne ezért a csárdásért. A cigány mondani akarta, hogy szédül és leül egy kicsit, de nem volt ideje, mert hirtelen olyan szürke, fekete lett előtte minden, mint a jegyző úr nadrágja és a tisztelendő úr szoknyája. Leroskadt az egyik székre és feje odaütődött az asztal lapjához. — Mi ’ a baj, cigány?! — lépett melléje egy üveg Aszódéival a házigazda és a szájába spriccelt. — öreg vagy már. látom, kiesik a vonó a kezedből. — Igenis, mulatnak az urak — ismételte a cigány és álla alá fogta a hegedűt, de ujjai valahogy nem akartak engedelmeskedni akaratának, s a vonó is mintha ragadt volna a húrokhoz, nem ment olyan gyorsan, ahogy ő akarta, s nem is olyan szép hangok jöttek a hegedűből, amilyent ő szokott kicsalni belőle. „Ne hagyj cserben erőm“ sóhajtott kétségbeesetten, mert attól félt, hogy ha ismét megszédül, újra itatnak vele valami szeszt és akkor még így se tud muzsikálni. Az uraknak már nagyon jó kedvük volt, az egyik vendég már azt is ajánlotta, hogy a cigányt állítsák féllábra az asztalon és úgy muzsikáltassanak vele. — Mi lesz velem? —- sóhajtott a cigány, amikor ezt meghallotta. — Cigány! Az asztalra! — Tekintetes uram, öreg vagyok én már ahhoz, le találok esni és ösz- szetürik a hegedűm. •— A hegedűdet sajnálod, ezt a vackot? — lépett hozzá a jegyző és kikapta kezéből a hegedűt, egyszer meglendítette a feje felett és odaodacsapta az asztal sarkához. A hegedűnek letörött a nyaka és beszakadt a háta, a szép fényes háta elrepedt. Elpattantak rajta a húrok, s ott a kulcsoknál úgy összekunko- rodtak, mintha félnének valamitől. A cigány pedig csak nézte a hegedűt és amikor a jegyző úr feléje nyújtotta, szótlanul elvette tőle. Szeretett volna sírni, de nem tudott, úgy érezte, hogy' öreg szempillái alól a könnyek már rég kiszáradtak, csak egy kis csepp gördült végig az arcán, amikor már kint volt az utcán és az elhasadt hegedűt úgy szorította össze félve, erejének utolsó maradványaival, mintha attól félt volna, hogy elszáll belőle a lélek. Könyvismertetés Vízszintes: 1. A idézet kezdete. 11. Medália. 12. Azonos magánhangzók. 13. Kabátka. 14. Csúcsíves építészeti stilus. 17. Irány. 18. A vízsz. 33. folytatása. 19. Igen bátor — fordítva. 20. Építőanyag névelővel. 22. Görög betű. 24. A/_ ország feje volt névelővel. 25. Hajós Mihály. 26. Én latinul fordítva. 28. Női név. 29. E nap? 30. Idősebb asszony. 32. Kevert tok! 33. A vízsz. 1. folytatása. 34. Személyes névmás. 35. Névelő. 37. Kém keverve! 39. Háziállat népiesen. 40. Találat én. (Utolsó kockába két betű írandó.) 41. Nem fukar. 43. Tüzelőanyag. 44. Az egyik nem — névelővel. 45. Te latinul. 46. Tisztátalan- ság eredménye. 48. Nyakunkban hord juk ezt. 50. Edény. 51. Távoli ország. Függőleges: 1. A vízsz. 18. folytatása. 2. ír? 3. Fordított életed. 4. Német prepozíció. 5. Nem rossz. 6. Bevették a kaput. 7. Belülről nyom! 8. Kettős betű. 9. Afrikai állat. 10. Miatta történt? 15. Közlegény — névelővel. 16. Szertehulló. 19. Nemcsak elém borítja — így el tudom vinni. 21.. Nemsokára leszedhető. 23. Tanai. 25. A nagy kaszás. (Harmadik kockába két betű kerül.) 27. Kiejtett betű. 29. Személyes névmás. 31. Központja az agy. 33. Szerszám. 36. Tehervonó. 38. Távozott. 42. Nagy harag. 45. Esetleg. 47. Népies beleegyezés. 49. Fráncia névelő. 50. Morse-hang. Megfejtendő az idézet a következő sorrendben: Vízsz. 1., 33., 18. és függőleges 1. — Hát izé, kedves barátaim... üljetek már asztalhoz — mondta zavartan. — Jegyző úr, te ide — mutatott egy székre —, a plébános úr pedig ha nem haragszik meg, ide üljön az asztalfőre. Hívtam egy zenészt is — mondta magyarázkodva —, de még nem jött. meg, remélem, a vacsora zene nélkül is ízleni fog. Kint kopogás hallatszott, köhögés, valaki azt jelezte, hogy jön, de az ajtó kilincse, amit most valamcny- nyien figyeltek, nem mozdult. Nagysokára lassan a kilincs vége kezdett lefelé hajolni és egy kis rés támadt az ajtó két szárnya között. — Jó estét az uraknak. Dícsértes- sélc. — Köszöntötte az asztalnál ülőket a cigány, s hegedűjét zavartan szorongatta a hóna alatt. Fejét előrehajolva pislogott körül a szobában, s mint aki valamit felfedezett, megindult a sarok felé, s hegedűjét oda állította. — Csak nem fázol, more? — kérdezte a házigazda széles mosolyra húzva száját, s hiányos, nagy sárga fogai leszorították alsó szájaszélét. — Hideg szél fúj instálom — s a két tenyere közé lehelt, majd dörzsöl- gette őket és a kabátja ujjával megtörő! le az orrát. — Na, elő azt a szerszámot — nógatta a' cigányt a házigazda, miközben lassan szürcsölte a meleg levest. A cigány pedig játszani kezdett, húzta egymás után a nótákat, szomorúan, s a szemét nem vette le az egymást követő fogások tálairól. Nagyon szeretett volna odamenni és legalább egv darabot kivenni belőlük, vagy a zsebébe gyűrni cgv marok rétest, mert a gyerekeknek is ízlene otthon biztosan. Vacsora után mindig emelkedettel)!) lett a hangulat. Először csak az asztal mellett nótázgattak halkan a vendégek, majd hangjukat mindjobban nekieresztették és később már az ablakokon túlra, az utcára is kihallatszott nótázásuk, s a járókelők, akik elhaladtak a ,ház előtt, gyanakodva néztek az ablakon kiszűrődő világosságra, s fűzték gondolataikat a bent sejtett eseményekről. Az utca már csendes volt, amikor bent az egyik vendég egy zöld tizest húzott a cigány vonójába és nagyokat dobbantva a lábával, énekelni kezdte a nótáját. A cigány mosolygott. ahogy jókedvű urak nótájához illett, mert eszébe jutott, hogy valaÉs elvette tőle a hegedűt, meg a vonót, és játszani akart rajta, persze nem tudott. A húrok furcsa hangon nyikorogtak, mintha fájt volna nekik ez a durva fogás, s mintha azt nyöszörögték volna, hogy kedves gazdánk... de ezt már nem tudták kimondani, mert Kemény, mint a villanyelet, elszorította a ? torkukat. — Ez nem hegedű,- cigány, hisz ez nem ad rendes hangokat. — Ad -»az instállom, csak érteni kell hozzá. — Hát akkor játsz valamit, mert nekünk többet nem muzsikálsz. . . Pedig mulatunk ám mi még. Pa-Csin A család című könyvéből illusztráció Három hír Tamásiban a dolgozók körében igen komoly az érdeklődés a méhészet iránt. Ennek támogatására a Művelődési Osztály méhészettel foglal kozó előadássorozatot indított. Az elő. adásokat a gimnáziumban tartják, * A tamási általános iskola a múlt évben egy magnetofont kapott. Az is. Tamásiból kclások Szakoson szerepeltek és az ett adott műsort magnetofon szalagra vették. * A Szekszárdi Központi Művész Együttes színjátszócsoportja legköze_ lebbi vidéki vendégszereplése alkalmával Tamásiba látogat el és ott a Mária főhadnagyot két előadásban mutatja be. Közeledik a tavasz ! Vásároljon kerékpárt és kerékpár alkatrészeket a Földművesszövetkezetek és Népboltok árudáiból