Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-14 / 88. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. ÁPRILIS 14. KISVÁROSI VASÁRNAP DÉLUTÁNOK Ma találkoztam veletek, Kiket ma is siratva bánok, Őszi vasárnap-délutánok. Hideg ajkú, halott mátkáim. Kisvárosok bús leányzói: Őszi vasárnap-délutánok, Ma megint találkoztam veletek. Ady A Duna lassan, méltóságteljesen hömpölygő vizén már napfény csillan. Tavasz van. A dunaparti sétány benépesedik fiatal párok lába alatt csikordul a kavics, akik a pattanóbimbójú gesztenyefák alatt egymáshoz simulva megállnak és nézik hosszan a vizet. Talán maguk sem tudják, hogy mit bámulnak a fröcs- csenőfodrú folyón, csak érzik, hogy jó így elfeledkezni mindenről, mert egymás mellett vannak, s ez az egymás mellettiét boldoggá teszi őket. Igen, Pakson van ez, egy vasárnap délután, amikor idősebbek, fiatalabbak, de különösen a szerelmes párok örömmel sétálnak a Duna partján, ahol minden: a fodrozó viz, a frissillatú fű, a rügyező fák arról beszélnek, hogy szép és öröm élni. Nos. a Dunapartról elindulva megkezdtük mi is sétánkat a városban, hogy megtudjuk, Pakson hol is lehet szórakozni. Régi, bevált módszerünk szerint az utcai ismerkedéshez folyamodtunk, de most nem leányt szólítottunk meg, Iranern egy közepes korú férfit, ö azt Jütte, hogy valóban szórakozni akarunk, s hívott, hogy menjünk vele a halász- csárdába, ő Ígéri, hogy kifogástalan szórakozást találunk. Príma ételek, italok, jó zene, és még sorolta, hogy mi vár ott ránk. ügybuzgóságában elárulta, hogy ő is ott dolgozik, s mi megértettük, hogy miért dicséri annyira a halászcsárdát. Persze nem túlzott nagyon, mert amikor elváltunk egymástól, megkérdeztünk másokat is, akik szintén dicsérték a csárdát, különösen az ott készített jó Italféleségeket. Utam innét a Béke-étteremhez vezetett, ahol a vezetővel hasonló témáról beszélgettünk. Közben végigjártuk a helyiségeket, ahol szórakozhatnak a paksi dolgozók. Az épület belsejét nemrég tatarozták, ezt a munkát a KTSZ végezte s a látottak alapján nem nagyon válik dicsőségére, mert sok helyen hull a vakolat, a konyhában már „táncolnak“ a cementlapok . .. Szóval itt is szórakozhatnak a paksiak, illetve nem csak szórakozhatnak, hanem szórakoznak is, mert vasámaponkint itt fordul meg a legtöbb vendég. Sokan szívesen táncolnak a Vadas-zenekar friss zenéjére, s mert táncolnak, nagyon várja már a vállalat az igazi tavasz beköszöntését, amikor megnyithatják a kerthelyiséget, ahol nagyobb hely lesz a tánchoz. Elárulunk egy titkot is a paksi táncotoknak, mégpedig azt: megtudtuk Bongor Ferenctől, az üzem vezetőjétől, hogy ha megnyílik a kerthelyiség, egy taggal a zenekar is bővül... Táncolni vasámaponkint a kultúrház- ban is lehet, ide általában a fiatal legénykék és leányok jönnek, s mostanában, mióta ideköltözött a KIOSZ, gyakori vendégek itt az idősebb iparosok, akik az egyik teremben kártyázgatnak, beszélgetnek. (Az idősebbek közül sokan azt kifogásolják, hogy sehol nincs cigányzene, amit ők szívesen hallgatnának, mert az ő fülüknek kicsit idegen a nagydob.) De a kultúrháznak nem is az a feladata, hogy tánclehetőséget biztosítson, ez is, de ennél sokkal fontosabb, hogy egyéb kulturálódási és szórakozási alkalmakat adjon a község lakosságúnak. S ilyen tekintetben, úgy látszik, hogy a kultúrház megfelel feladatának. Míg más községekben, „városokban” azt kifogásolják a dolgozók, hogy vasárnap kevés a rendezvény a kultúrháznál, itt ilyen probléma nem áll fenn. Az adatok azt bizonyítják, hogy szinte kivétel nélkül minden vasárnap volt valamilyen előadás a kultúrházban. Itt a baj viszont az a lakosság részéről, hogy ha hétköznap rendez valamilyen előadást a kultúrház, akkor a rendezvénynek nincs közönsége. A vasárnapokra a jövőben is gazdag műsort Ígér a kultúrház műsorterve. Ma a kettes számú általános iskola növendékei mutatják be a Tamás bátya kunyhója című színdarabot, húsvétkor pedig a kultúrház együttese játsza az Ármány és szerelem című Schiller-színművet Buni Géza Három plakát Gyönkön Aki rég járt Gyönkön, s akkor megfigyelte a községet és most ismét valamilyen ügyben a községbe téved, végigsétál a főtéren, valami változást sejt a község életében. Első látásra talán nem is érti meg. mert még csak a hangulatát érzi ennek a változásnak, de később, ahogy jobban szétnéz, észreveszi, hogy ezt a hangulati változást az a három plakát kelti, ami a főtéren hirdet valamit. Igen, csak ez. Mert régebben Gyönkön három plakátot látni, három nagyméretű plakátot több színárnyalattal olyan ritkaság volt, mint mondani szokás a fehér holló. Igen, ezt a hangulati változást ez a három plakát kelti. De mi van a plakátok mögött, hogy régen nem voltak, most pedig vannak? ... Uj igazgató vette át a Járási Kultúrotthon vezetését s munkája nyomán új élettel telítődik meg a kultúrház. Hogyan vette át? Ezt kérdeztük meg Magyari Bélától, az új igazgatótól. — Üres kasszával — ez az első mondat, amit a kérdésre válaszol Magyari Béla. A kultúrháznak nem volt egyetlen társadalmi aktívája sem, s első ténykedése az volt, hogy létrehoztak egy társadalmi kulturális tanácsot, amelyben képviselve van minden szerv: a párt- szervezet, a tanács, az ifjúság, a rendőrség, az iparosok, a nőszövetség, a tűzoltóság, a szakszervezet, az egyéni gazdák, a termelő- szövetkezetek, a nemzetiségiek és sorolhatnánk tovább. Ezen a tanácson belül szakbizott ságok alakultak s legfőbb feladatukul azt tűzték ki, hogy helyreállítják a kultúrház tekintélyét, melyen az elmúlt időkben sok csorba esett... Sok gondot okoz mindez s hasonlóan sok gondot okoz magának az épületnek a kedvessé, vonzóvá tétele is. Jellemző az épület eddigi elhanyagoltságára, hogy az irodában például a kályhacső vastag volt a kivésett lyukba s nem vettek annyi fáradságot, hogy a lyukat kibővítették volna, hanem úgy fűtöttek be s így a füst nagyrésze a szobában oszlott el, nyomot hagyva a mennyezeten és a falon. Hogy még egy dolgot említsünk, az épület szinte valamennyi villanyvezetéke zárlatos, jóformán még a falak is ráznak. A község lakossága előtt nem sok tekintélye van a kultúrháznak, s eszébe sem jut pillanatnyilag senkinek, hogy az itt tartózkodókról, az itt szórakozókról vegyen példát ... Találkoztunk Gyönkön egy olyan nézettel is, a lakosság részéről, amire még eddigi pályafutásunk alatt nem volt példa: Azokról. akik előadásokon az első sorMit láthatunk a közeljövőben? Lapunk munkatársának értesü- J lése szerint a közeljövőben egy) egész szezonra nyúló, gazdag kul-} túrműsor sorozat veszi kezdetét városunkban. Az ígérgetések a jelek szerint valóra válnak. És mit mutatnak a jelek? Ma például a tolnai kultúrcso- port mutatja be Schubert: Három a kislány című operettjét, s ebbenI1 a darabban komoly, művészt érté-f két jelentő alakításokat láthat a szekszárdi közönség. Az időpontoktól eltekintve, legközelebb a Pécsi Nemzeti Színházi művészei a Veszélyes fordulat c. darabbal vendégszerepeinek városunkban, melyet csak tizenhat éven felüliek nézhetnek meg. A Pécsi Nemzeti Színház művészei ezenkívül a Mágnás Miskát is bemutatják május hónapban. A Magyar Játékszín művészei az Ida regénye című színművel látogatnak ei hozzánk, s ugyancsak színművet mutatnak be a buda-{) pesti Petőfi Színház művészei is. Egy alkalommal kedvükre szó-J rakozhatnak majd a könnyűzene) rajongói is a szambától a Rock-an’ f roll-ig című tánczeneesten. r ban ülnek, sokan olyan véleményt alkotnak, hogy „sok a pénzük“1, s többen azért nem vesznek ide jegyet, mert félnek az ilyen megjegyzésektől, mintha nem lenne mindegy, hogy valaki az első, vagy negyedik sorban ül-e, mert a jegy ára mindkét helyen azonos. Az igazgató feladata — nem éppen könnyű feladat —, hogy az ilyen és ehhez hasonló helytelen nézeteket megszüntesse a dolgozók között. 20 - 50 A Szekszárdi Központi Művész- együttes vasárnap Gyönkön mutatja be Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjét. A gyönki három előadás után az együttes legközelebb Hőgyészen vendégszerepei, átlépi a huszas előadásszámot és elindul a tervezett ötvenedik bemutató felé. Megemlítjük, hogy a darab egyik főszerepét (Jancsó Bálint jurátus) kettős szereposztásban mutatja be az együttes, játsza a felgyógyult Bállá Márton és a pécsi vendégszínész, Haász Miklós. A többi szereplő most már nagyobb gyakorlattal, mind jobb és jobb alakítást nyújt minden előadáson. Hogy meg lesz-e az ötven előadás a Mária főhadnagyból, az csak a szereplőkön múlik, hogy vállalják-e a meghívásokat. Jelenleg ugyanis újabb komoly meghívásokat kapott az együttes, melyek közül úgy látszik, hogy csak a nagyobbakat tudja elfogadni. Ezek szerint valószínű, hogy az együttes a megye határain túl Komlón, Mohácson mutatja be az operettet, s ha a legújabb meghívást elfogadják, akkor Szegeden, Csongrá- don, Kiskunhalason és Kiskundo- rozsmán. A lapunkban folyó vita mellett is sok sikert kívánunk az együttesnek. i—a GHACIEL ARGENTIN FILM „Egy tiszta lélek története, a gyűlölködés és csődöt mondott vágyakozások árnyai között”: ezen a címen ír kritikát a filmről a La Házon c. argentin lap. Valóban, egy mondatban tömörítve ennél találóbban nem tudnánk megfogalmazni a film tartalmát. Graciela, a bájos, fiatal árvalány, ez a tiszta lélek, aki nagy reményekkel érkezik a fővárosba, nagyanyja házába, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. A gyermekkorából ismert kedves rokonok helyett azonban csak a múlt árnyai fogadják. Magukkal meghasonlott, elrontott életű embereket talál a régen oly kedves családi otthonban, s alig tudja felismerni azokat, akiket gyermekként nagyon szeretett. A szép szőke Angustias néni időközben kiábrándult, zsarnok vénlánnyá lett: Juan bácsi, a nagyjövőjű festő nevét az évek során mindenki elfelejtette, képei senkinek sem kellenek. A kedves, vidám nagymama is tehetetlen, együgyű öregasszony már, az ő szavára régen mitsem adnak a házban: Román, a legfiatalabb nagybácsi karrierje is kettétört, pedig tehetséges zongoraművésznek indult. Itt él még Gloria, Juan bácsi felesége; a házaspár között napirenden van a veszekedés, s Glória késő esti útjait senki sem nézi jó szemmel a családban. Gyűlölik egymást ezek az emberek, mindenkit gyűlölnek, de elrontott, félresikerült életükön nem tudnak változtatni. Ezek közé az emberek közé kerül a szelíd, álmodozó Graciella és ifjúságának minden érzésével beleszeret legfiatalabb nagybátyjába, Románba. A cinikus és kiábrándult férfi bár az első időben kedves aa kislány, hoz, nem viszonozza érzelmeit. Egy másik, érdekesebb nő kelti fel vágyait. A szépnek ígérkező kaland azonban nem hozza meg a beteljesülést. Román az öngyilkosságban keres menekülést céltalan, reménytelen életétől. így végződik Graciella számára az ifjúság legszebb álma, az első szerelem. A film Carmen Laforet Spanyol- országban díjat nyert „Nada” című regénye alapján készült, amelyet Arturo Cerrentani, argentin író alkalmazott filmre, s a történetet áthelyezte argentin környezetbe és a mai időbe. Ebből azonban az következett, hogy a filmbeli család nem ment át a háború keservein, ahogy az Laforet művében van, s így a bonyodalom alapvető indoka szűnt meg. — A film alkotói semmivel sem indokolják a negativ szereplők romlottságának, cinizmusának okát, nem tudjuk meg, mi vitte ezeket az embereket tévútra, miért nem tudták megtalálni helyüket az életben; a jellemrajzoknál hiányzik a megfelelő társadalmi aláfestés. A hibák ellenére érdekes, figyelemreméltó ez a film. Az alkotók sok szívvel vitték vászonra az élet fájdalmas oldalával megismerkedő Graciella szomorú történetét. A színészek közül elsősorban a Románt játszó Lautaro Murus-i kell említenünk, aki meggyőző erővel alakítja a kiábrándult és cinikus zongora- művészt. Graciella szerepében Elsa Dániel szép és megható, bár szerepéhez még kissé éretlen művésznő. A tehetséges rendező irányításával a többi szereplők is jó alakítást nyújtottak. Figyelemreméltó a film fényképezése is. Mindezek alapján méltán számíthat a film mozilátogatóink érdeklődésére. VERA PANOVA: \ Ó, ezek a felnőttek! Mennyi feleslegeset beszélnek a felnőttek! Itt ül például Szerjozsa, issza a teáját és közben kidönti, Pasa néni rögtön megszólal: — Jaj, ez a rendetlen gyerek! Nincs annyi asztalterítő, amennyi elég lenne itt! De amikor már igazán nem vagy kisgyerek. Amit mond, minden szava felesleges. Először is Szerjozsa már vagy százszor hallotta. Másodszor egyébként is tudja, hogy ihibás. Abban a pillanatban tudta, amikor kiborította a teát és mérgelődött is. Szégyelli magát s az lenne a leghőbb kívánsága, ha Pasa néni rögtön kicserélné az asztalterítőt, mielőtt mások észreveszik. Ehelyett azonban csak beszél és beszél és soha nem ér a végére. — Az persze eszedbe se jut, hogy a térítőt valakinek ki kell mosnia, aztán ki kell keményíteni, ki kell vasalni, és annyi, de annyi vesződség van vele ... — Nem szándékosan csináltam — veti közbe Szerjozsa. — A csésze füle kicsúszott a kezemből. Pasa nénit ez sem indítja meg. — Az asztalterítő már nem is új — folytatja. — Egyszer már meg is kellett foltoznom. Egy egész este győszködtem vele. Ezt úgy mondja, mintha egy újterí- tőt szabad lenne leönteni. — Még csak ez hiányzott — teszi hozzá Pasa néni felháborodva. — S még hogy nem szándékosan csináltad! No, ez lett volna csak szép! Körülbelül ugyanezt mondják a nagyok, ha Szerjozsa összetör valamit. Persze ha ők törik el a poharat vagy a tányért, akkor úgy csinálnak, mintha ez természetes lenne. A mama egyszer sokáig erőltette, hogy mondja ezt: „kérem szépen“. — Ez azt jelenti, hogy kérsz valamit — mondta a mama. — Kérsz tőlem egy ceruzát és én tudom, hogy kéred is, mert hozzáteszed, hogy „kérem szépen“. — Nem emlékszel, — kérdezi Szerjozsa —, hogy egy ceruzáért néha könyörögnöm is kell? — Igen, igen, de ha nem mondod, hogy „kérem szépen“, akkor udvariatlan, neveletlen vagy. Hogyan hangzik, ha azt. mondja valaki: adj egy ceruzát. De milyen szép, ha így mondod: kérek szépen egy ceruzát. S akkor szívesen adok is neked. — S ha nem így mondom, nem szívesen adsz? — Akkor egyáltalán nem adok, — mondja a mama. Nahát ez szép... Szerjozsa pedig mondja a kéremszépeneket Akárhogy is van, a felnőttekhez kell igazodni, ők szabnak meg mindent s kedvük szerint adnak vagy nem adnak ceruzát Lukjanya bácsi jön, megcsókolja a szúrós bajuszával s csokoládét ad neki, vagy almát Köszönöm szépen, de miért kell feltétlenül csókolgatni valakit, ha játszik. S a játék fontosabb, mint az alma, amit Szerjozsa később is megehetne .. • A házba egy sereg ember jár. Leggyakrabban Tolja bácsi. Fiatal és csinos, szempillája hosszú és fekete, a fogai fehérek és bátortalanul mosolyog. Szerjozsa nemcsak ezért érdeklődik Tolja bácsi iránt, hanem főleg azért tiszteli, mert verseket tud írni. Ha a nagyok rábeszélik, hogy szavalja el az új versét, először zavarba jön, tiltakozik, de aztán feláll és fejből elmondja. Mindenről, amit csak ki lehet találni, ír verset, háborúról és békéről, a kolhozokról, a fasisztákról, a tavaszról és egy kékszemű nőről, akit örökké vár, de aki soha nem jön el. Csodálatos költemények! Épp úgy rímelnek, mint a gyerekkönyvekben. Mielőtt Tolja bácsi rákezdi, megköszörüli a torkát, fekete haját hátrasimítja s közben mennyezetre bámul. De a teánál már a tehenek betegségeiről beszél Mert Tolja bácsi a tehenek orvosa a szovhozban. De akik a házba járnak, nem mind ilyen érdekesek és csinosak. Itt van például Petya bácsi. Szerjozsa szívesen elkerüli. Az arca csúf, a koponyája rózsaszínű és kopasz, mint egy ping-pong- labda. És undorítóan heherészik: Hi-hi- hi-hi! Egyszer, amikor Szerjozsa az erkélyen ült a mamával, Petya bácsi lehívta és adott neki egy Teddy mackót, egy nagy és csinos dobozban. Szerjozsa udvariasan megköszönte, feltépte a papírt és a doboz — üres volt. Szerjozsa szégyenkezett, Petya bácsi helyett is, azért is, amiért beugrott neki s azért is, mert Petya bácsi becsapta. Látta, hogy a mama is szégyenkezik, amiért hitt Petya bácsinak... Az pedig heherészett :Hi-hi-hi-hi! Szerjozsa nem haragudott, inkább résztvevőén mondta neki: — Ostoba vagy te, Petya bácsi. Meg volt győződve, hogy a mamának is ez a véleménye. De a mama rákiáltott: — Fuj, nem szégyenled magad, hogy ilyeneket beszélsz! Rögtön bocsánatot kérsz! Szerjozsa csodálkozva nézett rá. — Nem hallottad, mit mondtam? — kérdezte a mama. Hallgatott Erre megfogta a kezét és bevitte a lakásba. — Többet ne is próbálj hozzám jönni. Egy csúnya fiúval beszélni sem akarok ezentúl. De nem ment el, csak várta, hogy bűnbánóan bocsánatot kér majd. Szerjozsa azonban összeszorította a száját és elfordította szomorúságtól csillogó szemét Nem érezte bűnösnek magát Miért kellett volna hát bocsánatot kérnie? Csak azt mondta meg, amit gondolt. (A „Kisemberek a nagyvilágban“ című kötetből. Fordította: Csányi László.)
