Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-14 / 88. szám
1957. ÁPRILIS 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Találkozások LENINNEL \T lagyimir Iljics Lenin gyakran részt vett a mosz- ® kvai gyárak és üzemek munkásgyűlésein, s többször megfordult a „Trjohgornaja Manufaktúrádban is. Körülbelül 40 olyan feljegyzés maradt fenn, amelyekben a „Trjohgorka“ öreg munkásai és munkásnői Lenin ottani látogatásaira emlékeznek vissza. V. I. Lenin igen nagyra becsülte a trjohgorkai munkások forradalmi hagyományait. Az üzemi párt- sejt első titkára, V. Gorskov emlékszik arra, hogy Lenin „különösen kiemelte a „Trjohgorka“ hősies részvételét az 1905-ös harcokban, és kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a „Trjohgorka“ a szovjethatalom egyik legszilárdabb pillére lesz.’“ 1919 és 1921 között Lenin többször is ellátogatott a „Trjohgorká“-ba, s a gyár munkásai mindig meleg szeretettel fogadták. „A munkások nagyon szerették Iljicset. Valahányszor megjelent közöttük, mindig viharos lelkesedéssel üdvözölték. Iljics minden egyes látogatása ünnepi eseménynek számított“ — meséli F. Rumjancev munkás. A munkások elmondják, hogy szinte lélegzetvisszafojtva hallgatták Lenin beszédeit és felszólalásait. Lenin minden egyes szava nyomán nőttön-nőtt a munkások szívében a győzelem biztos tudata, fokozódott az elszántságuk, hogy legyőzzenek minden nehézséget, amely az útjukban áll. Mélységesen hittek Lenin szavaiban, mert Lenin minden szava igazságot és böl- eseséget sugárzott. II trjohgorkai munkások körülvették Lenint és ** elhalmozták kérdésekkel. Lenin szívesen elbeszélgetett velük, minden kérdésükre válaszolt. Amit mondott, mélyen bevésődött a munkások leikébe. Lenin minden szava szívük mélyéig hatolt érthető volt szinte felgyújtotta, hőstettekre buzdította őket. A trjohgorkai munkások Lenin minden beszéde után hevesen vitatkoztak azon, amit mondott. Lenin sohasem titkolta el a munkások előtt a nehézségeket, sohasem szépítgette a valóságot. Beszédei a proletárforradalom útjában álló akadályok legyőzésére mozgósították a munkásokat. „Még azok is, akik azelőtt örökké siránkoztak, elcsüggedtek — mondja visszaemlékezéseiben A. Zsarova — szinte újjászülettek; Iljics látogatása után mindig megnőtt az önbizalmunk, nagyobb energiával dolgoztunk.1’ Lenin egyszerű, világos szavai és gyakorlati tanácsai bátorságot öntöttek a munkásokba, s megszilárdították bennük azt a hitet, hogy le fogjuk győzni az ellenforradalom belső és külső erőit. „Akkoriban a blokád súlyos napjait éltük. A trjohgorkai munkások — emlékszik vissza V. Gorskov és F. Rumjancev — állandóan a „kapitalista körülzárásról“ beszéltek, arcuk égett az izgalomtól, szemük lázasan csillogott, s a szívük nehéz volt... Megérkezett Iljics. Beszélt arról a sokféle nehézségről, amely a forradalommal jár, beszélt a forradalom vívmányairól, pontosan felvázolta a napi feladatokat. És az elkeseredett arcok egyszeribe felderültek — nyoma sem volt már a csüggedés. nek.“ Lenin a nemzetközi és a hazai élet bonyolult kérdéseit összekapcsolta az üzem munkásainak mindennapi feladataival. Egy alkalommal, amikor a munkások súlyos élelmiszergondjain akart könnyíteni, ezt a gyakorlati tanácsot adta: „Javítsátok meg a vasúti kocsikat, hozzátok rendbe a mozdonyokat és hozzatok ti magatoknak gabonát.“’ A trjohgorkaiak úgy is cselekedtek, ahogy Lenin tanácsolta nekik. T enin szívén viselte a trjohgorkai munkásgyerme kék sorsát is. Egyik beszéde után a „Trjohgornaja Manufaktúra“ munkásainak gyermekei verseket és forradalmi dalokat adtak elő. Lenin szerető figyelemmel hallgatta őket. Egy trjohgorkai munkás, Sz. J. Zenykovics meséli: „Még emlékszem Lenin elvtársnak arra a beszédére, amelyet 1920-ban tartott a gyárban a Moszkvai Szovjet újraválasztási gyűlésén. Vlagyimir Iljics a „Trjohgorka“ jelöltje mondott választási beszédet. A gyűlés után ottmaradt a gyárban és elbeszélgetett a munkásokkal. Mindenki tudja, mennyire szerette Lenin a gyerekeket. Egy csöppség — lehetett vagy hat éves — odment hozzá és így szólt: Iljics bácsi, én is bolsevik és kommunista vagyok. Vlagyimir Iljics el- nevette magát, kézenfogta a gyereket és felkiáltott: — Lám, milyen bolsevik és kommunista palánták nőnek nálunk!... II trjohgorkai munkásoknak mélyen emlékeze- ^ tűkbe vésődött Lenin 1920 május elsejei látogatása. Ezen a napon egész Oroszországban „kommunista szombatot“’ rendeztek. A „Trjohgorka“ munkásai Horosovóba mentek önkéntes munkára. Olyan sokan jelentkeztek, hogy csak féladag élelem jutott egy- egy embernek. A munka befejeztével gyűlést tartottak, melyre eljött Lenin is, F. G. Rumjancev így emlékszik vissza erre a napra: „Láttam Őt (Lenint) az 1920 május elsejei kommunista szombaton. Egyszerűen odajött hozzánk, leült egy gerendára és beszédbe elegyedett a trjohgorkai munkásokkal; ilyen szerény, gondoskodó, testvéries, mindenkihez közelálló embernek marad meg örökké az emlékezetemben.“ Lenin Trjohgorkába érkezésének híre villámgyorsan elterjedt, és néhány perc múlva zsúfolásig megtelt az ebédlő emberekkel. Amikor Lenin elkezdett beszélni, halálos csönd támadt. „Vlagyimir Iljics először elmagyarázta — mondja visszaemlékezéseiben Sz. Zenykovics —, hogy nem a kommunista szombat szervezőinek hibájából volt kevés az élelmiszer hanem egész Moszkvában mindenütt sokkal többen jöttek el a kommunista szombatra, mint amennyire eredetileg számítottak (több mint másfél millió) és két-három nap múlva mindenki meg fogja kapni utólag az adagját (úgy is történt, ahogy ígérte). Azután kifejtette az országos kommunista szombat jelentőségét és ismertette a nemzetközi helyutoljára látogatta meg üzemüket. „1921-ben hallottam beszélni Vlagyimir Iljicset — mondja M. I. Vasziljeva —, de úgy emlékszem erre a napra, mintha csak tegnap lett volna. Ünnepnap volt, de az idő egyáltalában nem volt ünnepi: fújt a szél, esett az eső. Ilyenkor az emberek otthon ülnek, de amint megtudták, hogy Iljics is eljön mindnyájan siettek a gyárba. Tömérdek ember gyűlt össze. Csak bámultam ezt a tengersok népet, és éppen azt a pillanatot szalasztottam el, amikor Lenin megjelent az emelvényen. Alighogy az elnök kimondta: „Elvtársak, eljött hozzánk Vlagyimir Iljics!“’ — olyan lárma kerekedett, hogy a további szavait elnyelte a zaj. „Éljen Lenin elvtárs!“ — kiáltozták. Lenin sokáig nem tudott belekezdeni beszédébe, annyira lázba hozta az embereket a mi drága Iljicsünkkel való találkozás. Amikor végre megszólalt, egyszeribe olyan csönd lett. hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.“ TT Jemeljanov, V. Gorskov és B. Rumjancev, a ' „Trjohgorka“' egykori munkásai mesélik, hogy Lenin egyszer nem tudott idejében jönni és Alekszandra Mihajlovna Kollontaj tartott beszámolót helyette. Lenin időközben megérkezett, a félhomályos bejáraton át a terembe lépett és megállt oldalt. Vállára vetett felöltőben, a fején kissé félrecsapott sapkával, szerényen hátrahúzódva hallgatta az előadót, aki nem vette észre őt és tovább beszélt. A teremben néhányan meglátták Vlagyimir Iljicset. Az egyik munkás hellyel kínálta: „Foglaljon helyet, Vlagyimir Iljics ... “ Lenin elmosolyodott s vidám szemhunyorítással szabadkozott; „Hagyja csak, hadd álljak...’“ Közben Kollon- tajnak odacsúsztattak egy cédulát, mire ő gyorsan befejezte beszédét. „Iljics sietve ledobta válláról a kabátot — mondja visszaemlékezéseiben V. Gorskov és F. Rumjancev — és elfoglalta helyét az emelvényen. Kezét ellenzőül a szeme elé tartotta és fénytől hunyorogva körülnézett a teremben, ahol akkor már vagy háromezer ember szorongott. Elállták az összes átjárókat, még a gerendákon is ültek.’“ A Leninnel való találkozás utolsó perceit így írja le ez a két öreg munkás: „Késő este volt, 10 óra körül járhatott már... A trjohgorkai munkások elkísérték Lenint a várakozó autóhoz. Iljics búcsúzóul kezet nyújtott a közelében álló munkásoknak, levette sapkáját, s szokása szerint könnyedén meghajtotta magát... azutánaz autó eltűnt.“ A munkások nem győzik hangsúlyozni, milyen szoros szálak fűzték Lenint a dolgozó tömegekhez, menynyire szívén viselte az egyszerű emberek gondját-baját. A „Trjohgornaja Manufaktúra“ hajdani szövőmun kása, Sz. Malinkin megemlíti visszaemlékezéseiben, hogy „Lenin naponta, a nap minden órájában kapcsolatban állt a dolgozók tömegeivel. Minden érdekelte, ami a dolgozók életét érintette, s megható módon gondoskodott szükségleteikről.“’ A trjohgorkai munkások visszaemlékezései híven tükrözik, milyen nagy gondot fordított Lenin a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének — a szovjet társadalom döntő erejének — szüntelen erősítésére. Ebből a szempontból feltétlenül figyelemreméltók Csernyák elvtárs szavai: „1921-ben részt vettem a „Trjohgornaja Manufaktúra“ ünnepi gyűlésén, amelyet a Krasznaja Presznya kerületben rendeztek az Októberi Forradalom negyedik évfordulója alkalmából. Az ünnepélyt egy konyhának használt alacsony mennyezetű helyiségben tartották, amely meglehetősen tágas volt, ez alkalommal azonban zsúfolásig megtelt emberekkel, ügyetlen szék sem maradt üresen, sőt az asztalo- kon és az ablakpárkányokon is ültek. Miután már több elvtárs felszólalt — csupa októberi harcos —, az elnök felemelkedett helyéről és szokás szerint bejelentette: „Most pedig átadom a szót a Moszkvai Szovjet tagjának, a mi üzemünk küldöttjének, Vlagyimir Iljics Leninnek“ — s Iljics nyomban fellépett az emelvényre. Az egész hatalmas embertömeg hullámzásba jött. viharos éljenzésben tört ki, s Iljics sokáig nem tudta elkezdeni beszédét az örömkiáltások és a szüntelen tapsorkánok miatt. A munkásasszonyok magasra emelték gyermekeiket. A fiatalok egymást lökdösve, taszigálva próbáltak elhelyezkedni az ablakpárkányokon és az asztalokon. Alig sikerült lecsillapítani az elnökségnek a viharos örömujjongást, amely mindenkit magával ragadott a mi egyszerű, szerény és bölcs tanítómesterünk és vezérünk láttára Feszült figyelem ült ki az arcokra. A kölcsönös megértés, szeretet és ragaszkodás erős szálai fűzték össze a szónokot hallgatóival. A hőn szeretett vezér nem mondott érzelgős szavakat, nem ígért könnyű győzelmeket. Nyíltan feltárta a könyörtelen igazságot: beszélt a harc nehézségeiről, az elkerülhetetlen áldozatokról, a munkáshatalmat gyűlölő nemzetközi burzsoázia ravaszságáról és erejéről. De szavai ugyanakkor harcra serkentettek: az a biztos tudat sugárzott belőlük, hogy a munkásosztály, a parasztsággal szövetségben, ki fogja vívni a végső győzelmet.’“ Lenin, mint a „Trjohgornaja Manufaktúra“ munkásainak küldötte, állandó tagja volt a Moszkvai Szovjetnek. 1 823-ban Szimonov, Koszarjov és más trjohgorkai elvtársak a Kremlbe utaztak, hogy átnyújtsák Leninnek a Moszkvai Szovjet küldötti mandátumát „Nem időztünk sokáig, talán mindössze 5 percig voltunk benn, mert Vlagyimir Iljicsnek nagyon sok dolga volt — mondja Sz. Koszarjov. Vlagyimir Iljics megköszönte a mandátumot, maid így szólt hozzánk: „Ügy gondolom, hogy ki fogom érdemelni előlegezett bizalmukat“ ... A munkások visszaemlékezései mind azt mutatják, milyen mélyek és erősek voltak Lenin kapcsolatai a dolgozó tömegekkel. Lenin életének minden percében mérhetetlenül szerette az egyszerű embereket és szikla. szilárdan hitt alkotó erejükben. Ez a tömegekkel való széttéphetetlen kapcsolat a Lenin alkotta Kommunista legyőzhetetlenségének forrása. zetet“ Különösen jól emlékezetükbe vésték a trjohgorkai munkások azt az 1921 novemberi napot, amikor Lenin Párt erejének és Ápolnunk kell a barátságot... Egy tanácsülésen a moszkvai tárgyalásokról A felbolygatott kedélyek Kistormáson is lassan lehiggadnak. Erről beszélgetünk Bozsó János elvtárssal, a tanács elnökével. — Azért még akad tisztázni való az emberek között — mondja többek közt. — És igyekszik a tanács is a tisztánlátást elősegíteni. Már ez is bizonyítja, hogy a kapcsolat a pártszervezet és a tanács között igen jó. Nemcsak egyszerű szólam, vagy udvariassági tényező tehát Nasz- vetter Lajos elvtársnak, a helyi MSZMP intéző bizottságának elnöke szájából ugyanezt haliam. Ezt a felvilágosító munkát a tanács úgy igyekszik segítem, hogy például a tanácsüléseket is felhasználják egyes politikai kérdések tisztázására, a napi feladatokra való mozgósítás mellett. Legutóbb, a község ügyeinek megtárgyalásán kívül, beszélgettek a moszkvai tárgyalások eredményeiről is. Amint elmondják az elvtársak, céljuk az, hogy a tanácstagok és vendégek maguk is meggyőződve az igazságról, körzetükben megfelelően tájékoztassák erről választóikat. Jó alkalmak erre a látogatások, vasárnap délutáni összejövetelek, beszélgetések. A megjelent tanácstagok és vendégek nagy érdeklődéssel és helyesléssel hallgatták a két kormányküldöttség munkájáról szóló tájékoztatást. — A beszámolóban megemlítettük többek közt — mondotta Bozsó elvtárs —, hogy az ellenforradalmi híreszteléssel ellentétben nem élelmet szállítottunk a Szovjetuniónak, hanem legnagyobb részt — 1956-ban például kivitelünk 72 százalékában — készárut. Behozatalunknál azonban a nélkülözhetetlen nyersanyagokat és félkészgyártmányokat vettünk 85 százalékban. Az urán-esetet is milyen óriási hazugsággá fújták fel. A valóság megmutatta, hogy a Szovjetunió mindenkor nagyarányú, önzetlen és jelentékeny segítséget adott hazánknak, Az érdeklődést és a helyeslést mutatták a hozzászólások is: Rátái József például hosszasan fejtegette a magyar— szovjet barátság jelentőségét és, szükségességét. Határozottan jelentette ki, erre feltétlenül szükség van, mert mi is a szocializmust építjük és csak természetes, hogy nem a kapitalistákat követjük. — Ápolnunk kell a barátságot — mondotta többek között —, de nemcsak a Szovjetunióval, hanem a többi népi demokráciákkal is. Kiss Imre is azzal kezdte felszólalását, hogy helyesli a kormánvüldöttség munkáját, a kapcsolat elmélyítését a Szovjetunióval. Majd arról beszélt, hogy ezt tovább kell erősíteni, bevonva a többi baráti országokat is, még akkor is, ha inkább a kapitalista országokat mellőzzük. Az ellenforradalmi események közepette ugyanis megmutatták igazi arcukat. Felszólaltak a vendégek közül is. Major Antal például a varsói szerződés szükségességéről beszélt, és arról, hogy ez nem támadó szövetség, nem úgy, fnint a NATO. Látniok kell azonban a kardesörtetőknek, hogy nem vagyunk védtelenek, s hogy ez mennyire így van, mutatták a november 4-i események, amikoris a Szovjetunió másodszor hozta el a szabadságot számunkra. Szó esett ezenkívül bőven a község problémáiról is, de nyilvánvaló, hogy a tisztánlátás hozzájárul s újabb jó eredmények elérésére ösztönzi a falu becsületes dolgozóit. Részletek a készülő Megyei Fehérkönyvböl FE LSÖNANA 1956 október 25-én este egy parasztháznál szerveztek titkos megbeszélést Ahol megválasztották a, nemzeti bizottságot. Ezen a gyűlésen határozták el, hogy küldöttséget küldenek a megyéhez és a járáshoz kö síeléseikkel. Követelik a községi vezetőség demokratikus megválasztását, természetesen úgy, hogy kommunista ne kerüljön a vezetőségbe. Ezidőtájban nacionalista szólamok is előkerülnek. Kimondják, hogy német származású nem lehet tanácselnök. Az október 27-én előkerült, a nemzeti bizottság által szerkesztett követelések között is van ilyen pont, mely szerint a Csehszlovákiából át- települteket telepítsék vissza. Október 28-án este a tanácsházán megválasztják a nemzetőrség tagjait, kijelentve, hogy kommunisták nélkül. Megkezdődött a tsz állatainak szét- hurcolása és a termények szétosztása. Mindazok is viszik a tsz vagyonát, akiknek semmi közük nem volt hozzá. Választottak ugyanis egy forradalmi bizottságot a tsz feloszlatására, amelynek élére Orbán Lőrinc többszörösen bünteteti előéletű egyén került. BÖLCSKE A forradalmi munkástanács másnap — október 28-án — már a forradalmi nemzeti bizottság, majd a forradalmi bizottmány nevet vette fel és megkezdte működését. Első teendő a nemzetőrség felállítása volt. Először Bujdos József kisiparost bízták meg a nemzetőrség megszervezé. sével, az azonban egy óra múlva lemondott. Ekkor Kovács Balázs horthysta rendőr lett az újabb jelölt, aki már nem habozott és a községben lakó csendőrökből megalakította a nemzetőrséget. A megválasztott bizottság jelszava a rend helyreállítása volt. S ezt a csendőrökből alakult nemzetőrségre bízták. A rend és a nyugalom helyreállítása jelszavával megkezdődött a kommunisták és a becsületes párton- kívüliek üldözése. Bátor Márton, a bizottság elnökhelyettese ,a.ki a megválasztott elnök helyett is rendelkezett, Horváth Mihály és Papp István funkcionáriusoknak megmondta, — hogy nemkívánatos elemek és maradjanak távol a tanácstól, mert nem áll jót értük. Volt még néhány személy, akiket szintén ki akartak dobni a bizottságból, csak a.z időt nem tartották még alkalmasnak rá. Felajánlotta szolgálatait a bizottságnál Zajzon Géza volt főjegyző is. be. jelentve, hogy nagy tapasztalatai vannak a közigazgatásban. Másnap már be is hívták. Október utolsó napján már megkezdődött a kisgazdapárt szervezése. Október 31-én este nagygyűlést hirdettek a kultúrházban, ahol megjelent dr. Klein Antal volt paksi földbirtokos is. Klein itt arról beszélt, hogy végre szabadon élhetnek. Sokan azonban csalódottan távoztak a gyűlésről, de azért feliratkoztak a kisgazdapárt tagjainak sorába, márcsak azért is, nehogy valami bántódásuk legyen. A Kommunista Ifjúsági Szövetség életéből A paksi járásban három KISZ- szervezet dolgozik. Mind a három termelőszövetkezetekben. Dunaszent- györgyön a Szabadság Termelőszövetkezet fiataljai, miután a DISZ megszűnt, szervezetileg együttmaradtak és úgy .ahogy voltak, kimondták az ideiglenes EPOSZ-szer- vezet megalakulását. Amikör a KISZ-re vonatkozó határozat megjelent a sajtóban, a 16 főből álló ifjúsági szervezet tagjai úgy döntöttek, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetséghez csatlakoznak. A fiatalok döntését nagyban elősegítette, hogy a szervezetben dolgozó kommunista fiatalok aktívan tevékeny, kedtek: ismertették a KISZ megalakításáról szóló határozatot. A közelmúltban a németkéri tsz- fiatalok meghívták a gerjeni tsz- fiatalokat. A gerjeniek mintegy harmincán mentek el a vendéglátóikhoz, zenével fogadták a németkériek. A fiatalok ezután megnézték a vendéglátó tsz határát. Megállapították, hogy a tsz-nek szépek a vetései, s az idősekkel együtt a fiatalok munkáját V; dicséret illeti. A fiatalok a határjárás után ünnepi gyűlést tartottak, amelyen az ifjúsági mozgalom kiemelkedő alakjairól, harcaikról emlékeztek meg. A lelkes hangulatú gyűlésen a fiatalok megalakították a KISZ szervezetet: a gerjeniek a gerjeni, míg a németkériek a németkéri KISZ alapszervezetet alakították meg.
