Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-12 / 86. szám

1957. ÁPRILIS 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Egy figyelemre méltó kezdeményezés — ami nem talál meghallgatásra Sok elképzelés születik meg az emberek fejében akkor, ha arra gondolnak, hogyan lehetne többet keresni, hogyan lehetne jobban jö­vedelmezőbbé tenni munkájukat. Igaz az is, hogy a termelés jövedel­mezőségének gondolata mindenkinél csak akkor vetődik fel, ha már a bé­rezés helyesen megoldódott. így van ez a dombóvári Vasipari KTSZ dol­gozóinak gondolataiban is. Néhány hónapja a gumijavító rész leg dolgozói azt javasolták, hogy a bevételek bizonyos százalékát adják ki, mint munkabért, a többit pedig a szövetkezet fejlesztésére, a rezsire fordítsák. Megtörtént a javaslat. A munkások napokat gondolkodtak, számoltak, hogyan is lenne jobb, ki- íizetőbb a termelés és bérezés meg­oldása. Most, amikor arról beszélnek, hogy a bevétel 25—26 százalé­kát mint munkabért fizessék ki, akkor már arról is szó esik, hogy ez ösztönzőbb lesz a terme­lésre is. Lévén szövetkezetről szó, helyes megoldás lenne ez. Különösen akkor, ha még hozzávesszük azt is, hogy ezideig nem tudták mit keresnek, nem tudták műszak után kiszámí­tani, hogy a nyolc órai munka alatt keresetük mennyivel növekedett. Mutatott egy motorkerékpár kö­penyt Fux bácsi az üzemág vezetője. Tizennégy forintos munk'a, de nem tudja, hogy az után mennyi munka­bért kap. Ez a helyzet más munkák­nál is. Rendszerint úgy állapítják meg a fizetéseket, hogy hónap végén az üzemrész bevételét összesítik, és akkor állapítják meg, hogy a mun­kások mennyi fizetést kapnak ... Nem arról van szó, hogy a dolgo­zók elégedetlenek a keresettel, nem kérnek fizetés emelést sem! Csak azt szeretnék tudni, hogy termelésüket hogyan számolják el, hogyan kapják a bért. Hiába nyújtották be a szövetkezet vezetőségének javaslatukat, még nem is értesítették őket az elintézés módjáról. Ha pedig nagyritkán a gumijavító részlegbe betér a szövet­kezet elnöke vagy a műszaki vezető, akkor, ha ez a kérés kerül szóba, elmennek, nem szívesen beszélnek a munkásokkal erről. Figyelemre méltó a gumisok ja­vaslata. Úgy gondoljuk, helyes volna azt megvalósítani, hogy a bevétel bi zonyos százalékát fizessék ki, mint munkabért. Azért is, mert ez egyik serkentője lenne, hogy még jobban dolgozzanak. Sajnos, arról is meggyőződtünk, hogy nincs a szövetkezetnél egy olyan szerv, mely a dolgozók kérését meghallgatná^ támogat­ná jó javaslataikat. Egy reménységük van: a párt­szervezet. A gumisok közül — né­gyen vannak — kettő párttag. Az volt és az is maradt a „legforróbb1’ napokban is. S most, amikor a párt- szervezet segítségét kérnék, akkor megkapják azt, hogy még az előre bejelentett taggyűlés is elmarad, mert a titkár magánügyeit intézi. Jól dolgosnak a gumisok. Munká­jukat ismerik megyeszerte. Minden gumiárut megjavítanak, láttam cse­csemő cuclit és Zetor belsőt javí­tani. Van munkalehetőség bőven. És ha bevezetnék a százalékos bé­rezést, akkor sem ijednének meg a tagok, ha egy-egy hónap termelése gyengébb lenne. Sipos elvtárs azt mondja: „akkor is nekünk jobb, ha töb­bet dolgozunk a szezon alatt, és nem lesz baj, ha a nyári holt­szezon alatt fizetésünk kevesebb lesz. De éppen a szövetkezet ér­deke is így kivánja ezt." Csak így tudnak jövedelmező ter­melést elérni. Persze meg kell ke­resni annak is a módját, hogy a többi üzemágak rentabilitását is megoldják. S ehhez az kellene, hogy a szövetkezet vezetői meghallgas­sák a tagok véleményét, ha már azokra nem kíváncsiak, legalább a részlegvezető véleményét vegyék fi­gyelembe. Akkor biztos az értékes javaslatok elősegítik a szövetkezet még jobb munkáját, hírnevét. P Részletek — a készülő Megyei Fehérkönyvből A szövetkezeti közösség segítsége . • • A „Diófa csárdától” 200 méternyire új házat építenek. A szoba- konyhás családi ház építésénél sokan szorgoskodnak, özv. Nagy József- nének, aki már 1952 óta tagja Harcon a termelőszövetkezetnek, segíte­nek a tsz tagjai is, azért vannak ilyen szép számmal az építők és azért folyik ilyen gyorsan a munka. „Több fejben több ész van, több kéz, nagyobb munkát végez.” — idézi a régi közmondást nevetve az egyik idősebb tsz-tag, miközben téglával megrakott talicskáját a falat rakó kőművesek felé tolja. A harci termelőszövetkezeti tagok közül az utóbbi két év leforgása alatt kilencen építettek házat, s az új házak építésénél mindig ott voltak a termelőszövetkezeti kollektíva nagy se­gítséget nyújtó lelkes tagjai is. A termelőszövetkezet elnöke, aki pár órára szintén az építőknek segít, megjegyzi — tíz nap múlva tető alatt lesz a ház, meglátja az elvtárs, ha mi valaminek nekikezdünk, akkor úgy megy ott a munka, mintha az ördögök zavarnák. Mégcsak alig 40 centiméter magas a fal, amit felraktak a kőműve­sek. Tegnap kezdtek neki a munkának és ha nem látnám a lelkesen végzett gyorsütemű munkát kételkednék a kijelentésben. De nincs ok a kételkedésre. Az összeforrott közösség, szívvel, lélekkel végzett munkája elegendő biztosíték a házépítés gyors befejezésére. özv. Nagy József né a készülő új ház boldog tulajdonosa hosszú, nagyon hosszú évtizedeken át élt férjével, nevelőanyjával és öt gyer­mekével együtt a Harc község mellett húzódó „Budivári” szurdikban. Partba vájt pinceoduban nyomorgott ,abban a régi „jó világban” a csa­lád. A part örökös beomlással fenyegette őket. A gyermekek éheztek, az egész család rongyokban járt. A férj és feleség pedig, ha akadt nap­szám a számára, elment dolgozni fillérekért a kulákokhoz, hogy az éh­haláltól megmenekülhessenek. Nagy József már nem érhette meg ezt a napot, ő már nem része­sülhetett az új közösségi élet nyuj tóttá előnyökből. Nem láthatta ezt a szorgos munkát, amely a szép új nagyablakú családi otthon elkészí­tése érdekében folyik. A nedves pincelakásban eltöltött élet s a nehéz keserves robotmunka megölte. Tüdő bajban halt meg. A készülő Megyei Fehérkönyvből adunk újabb részleteket olvasóink­nak. Úgy gondoljuk szükséges ez, hiszen még sokan vannak a mi me­gyénk területén is olyanok, akik vi­tatkozni próbálnak többek között azon is, forradalom, vagy ellenfor­radalom volt-e nálunk. Úgy gondol­juk az események s a résztvevők ismertetése nem hagy kétséget az­iránt, hogy ellenforradalom volt. SZAKÄLY 1956. október 23 és 25 napja kö­zött a falu lakossága tudomást szer­zett a Budapesten lezajló esemé­nyekről s azt feszült érdeklődéssel de aránylag nyugodtan szemlélte. Október 26-án történt az első olyan jelenség, amelyet a megszokott rend megváltoztatására irányuló­ként kell felfogni. Jellemző, hogy semmiféle rendzavarás nem történt, mégis Katona Ferenc, volt mozi­tulajdonos és Hideg János megjelen­tek a tanácsházán követelve a vég­rehajtóbizottságtól, nyújtson segít­séget nekik a nemzetőrség megalakí­tására, „a község nyugalmának megőrzése érdekében.“ Ugyanezen a napon Bognár Márton volt bíró meg jelent az iskolánál és a tanácsházán s követelte, hogy a nemzeti zászlót tegyék ki, címer nélkül. Október 27-én, bár szesztilalom volt, erősen ittas állapotban lévő csoport, Hideg János, Varga Miklós vezetésével és Éri József, Molnár János részvételével az iskolához vonultak és ott az általános iskola igazgatójától, Máté Aladártól köve­telték tegye ki a nemzetiszínű zász­lót, a Kossuth-címerrel. Az iskola igazgatója nem állt ellen a követe­lésnek, de mindjárt nem találta meg a zászlót. Ezért Hideg János ököllel az igazgató arcába vágott. NAGYSZOKOLY A nemzeti bizottság további tevé­kenysége elsőként arra irányult, hogy a fegyveres őrséget felállítsák, megszervezzék. Az őrség parancsno­kává Varga Lajos, volt horthysta katonatisztet bízták meg. A fegyve­res őrségben is hasonszőrű szemé­lyek voltak. A vadászoktól fegyve­rüket elvették, mint megbízhatatla­nokat az őrségbe sem vonták be őket. Gyűjtést is rendeztek a buda­pesti lakosság megsegítésére és az összegyűjtött élelmiszereket három tehergépkocsival szállították Pestre. Az egyik kocsival ment Puczi László és Bucskai István, ez a kocsi a Mű­egyetemre vitte az élelmiszert. On­nan hoztak fegyvereket, többek kö­zött egy golyószórót, puskákat és lőszereket. Utána következő nap a tabi járási székhelyre mentek, ahol a forradalmi tanácstól egy géppisz­tolyt, puskákat, kézigránátokat hoz­tak, sőt még ágyúkat is akartak, de azt nem kaptak. November 4-én kettészakadt a nemzeti bizottság. A kulákok és a börtönből Szabadultak maradtak együtt, s fegyverbe szólították az itthon tartózkodó katonákat. Kézi­gránátokat osztottak ki, szódásüve­geket töltöttek meg benzinnel, a golyószórót tüzelőállásba helyezték a tanácsház erkélyére, stb. Tervük az volt, hogy az esetleg arra haladó szovjet tankokat kilövik, vagy ha az nem sikerül, a benzinesüvegek­Vasárnap igazi kirándulásra csaló. gató idő volt és már a kora reggeli órákban népes volt a Sió partja. A szokatlanul lassú folyású víz, zölde­sen csillog s a csendet a bedobott horgok csobbanása és a víz tükrére felmerészkedő halak játéka zavarja meg. A Szekszárdi Sporthorgász Egye­sület tagjai közül Varga László, a Népbolt dolgozója családjával rán- dult ki a víz mellé, feleségével együtt próbálgatták a horgász sze­rencsét. Amott az egyik bokor alatt Kettinger bácsi és Bajusz bácsi „öreg” sporthorgászok tanyáznak, nem sok eredménnyel. Ettől függet­lenül, ők türelmesen etetgetik a ha­lakat, nem változtatják helyüket és még csak az sem zavarja nyugalmu­kat, ha azt látják, hogy egyik, má­sik sporthorgász sűrűn váltogatja helyét s napközben két-három he­lyen próbál szerencsét. Az egyik horgász (a nevét nem tudjuk) már harmadszor vándorol egyik helyről a másikra, még végül a taplósi kifolyótól lefelé az egyik bokor ámyatadó védelme alatt húzó­dott meg, mert úgy látta, hogy ott jobb lesz a fogási lehetőség. És valóban, ezen a helyen jobban „kapja”. A buktató többször víz alá merül' s egyszercsak a horognyél is megrándul. Gyorsan kapja ki a hor­got, melyen egy gyönyörű — leg­alább 1.50 kg-os süllő ficánkolt. — Gyorsan körülnéz — rrti tagadás, A Nőtanács jogi tanácsadást tart szombaton az asszonyok részére kel felgyújtják. Amikor azonban híre érkezett hogy a szovjet csapa­tok Tamásiban rendet teremtettek az egész ellenforradalmi banda ott­hagyta a tanácsházát, otthagyva fegyvereiket. HÖGYÉSZ Október 30-án megalakult a nem­zetőrség, amelynek parancsnoka, vitéz Markóczi János, magyar kir. alezredes, helyettese Rét István, volt horthysta százados. Ezeknek a megválasztását a forradalmi bizott­ság eszközölte. A jelen volt 15—20 személy között volt horthysta ka­tonatisztek, csendőrök voltak. Még külön parancsnokokat is választot­tak, így például Kovács József volt horthysta századost és a volt csend­őrökből is néhányat. November 3-án az esti órákban a Községi Tanács nagytermében gyű­lést tartottak a nemzetőrség meg­erősítéséről, amelyen jelen voltak a fentebb már említett nemzetőrség- parancsnokod valamint csendőrök és általában a jobboldali elemek. Ezen a gyűlésen kimondták a rend­őrség feloszlatását, erősen bizony­gatva, hogy nincs rá semmi szük­ség. Majd elhatározták, hogy 5-én le­foglalják a benzinkútat és benzines palackokat készítenek a szovjet tan­kok ellen. November 1. és 3. között már el­érkezettnek látták az időt, az elkob­zott vagyonok visszaszerzésére. „Vi­téz“ Tóth Márton például visszakö­vetelte 30 holdas vitézi telkét. Gott­lieb volt téglagyáros a téglagyár visszaszerzését követelte. nagy a kísértés és ez érthető is. — Órák hosszat vár a szerencsére és amikor már itt van, kitűnik, hogy olyan hal akadt a horogra, amely­nek kifogását akadályozza a tilalmi idő. — Sporthorgászunk gondolko­dik néhány percig s végül is győz az igazságérzete: fájó szívvel bár, de visszadobja a halat mely újból vízbe kerülve, vígan úszik tovább s a faj- fenntartás ösztönétől hajtva, keresi magának a továbbszaporodásra al­kalmas füzesaljat, vagy a köves parti részt. Sporthorgászunk ma üres szákkal kerekezik hazafelé s útközben, mint valami hőstettről számol be horgász­társainak, horgászszerencséjéről, — mely valóban az volt. hám úrrá tu­dott lenni, az úgynevezett kapzsisá­gon, betartotta a törvényt, elősegí­tette a süllő szaporodását s ezzel sa­ját magának is, de másoknak is a jövőbeni jobb halfogást s végül, de nem utolsósorban ellenállt a csábí­tásnak, mert legyőzte saját magát. A megye és a Szekszárd városi nő- tanács a nők részére jogi tanács­adást tart dr. Vida Lajos részvételé­vel szombaton, 13-án délelőtt 9 órá­tól a Hazafias Népfront Vörösmarty utca 5. sz. alatti helyiségében. A nőtanács kérj az asszonyokat, bármilyen jogi problémával, gyer­mektartási, válókereseti .apasági ke­reseti, gyermekelhelyezési és más jogi ügyekkel kapcsolatban keressék fel bizalommal a jogi tanácsadást.

Next

/
Thumbnails
Contents