Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-28 / 99. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG Ä Biztonsági Tanács vitája az egyiptomi emlékiratról New York (MTI). A Biztonsági Tanácsnak a szuezi kérdéssel foly­tatott pénteki vitájában Szoboljev szovjet delegátus hangsúlyozta, úgy látszik, a középkeleti nyugalom kilá­tása nem áll bizonyos imperialista nyugati hatalmak érdekében és en­nek fényénél kell megvizsgálni a leg utóbbi jordániai eseményeket is. Az arab országok nyíltan megmondják, hogy a jordániai eseményeket nyu­gati körök sugallták, amelyek meg akarják bontani az arab vi­lág egységét. Szoboljev azt mondotta, hogy az Egyesült Államok 6 flottájának arab vizekre hajózása „ököllel való fe­nyegetőzést“’ jelent. Nyilvánvaló, hogy Jordániában bosszúállási kísér let történt. Bosszú sugallta intézke­déseket tesznek Jordánia népe el­len. amely nem volt hajlandó elfo­gadni az Eisenhower-doktrinát és csatlakozni a bagdadi tömbhöz. A hat hajóhad mozdulataira utalva Szoboljev kijelentette: A tanács tag­jai még emlékezhetnek, hogy több hónappal ezelőtt hasonló csapatmoz dulatok történtek e térségben és az eredmény a csatorna elzárása volt. „A Biztonsági Tanács nem marad­hat tétlen — hangsúlyozta Szobol­jev — a tanács kötelessége, hogy intézkedéseket tegyen a béke és a biztonság megőrzésére." „Ismét leszögezzük — folytatta — a Szovjetuniónak azt a mélységes meggyőződését, hogy Egyiptomi biz­tosítani tudja a Szuezi csatorna normális működését, az egyiptomi nyilatkozat teljes összhangban van a konstantinápolyi egyezménnyel és az ENSZ alapokmányával. A Szov­jetunió meg van győződve arról, hogy Egyiptom két nappal ezelőtt közzétett nyilatkozatával rendezte a szuezi kérdést.“ Rámutatott arra, hogy egyesek nyilván még mindig abban remény­kednek: Ha nem is tudják megfosz­tani Egyiptomot a csatorna feletti szuverenitásától, legalább is korlá­tozhatják azt. A tanácsnak — mon­dotta Szoboljev — véget kell vetnie ennek az irányzatnak, amely bizo­nyos nyugati körökben mutatkozik, s amely lehetővé tenné a beavatko­zást Egyiptom belügveibe. Tüntetések Jordániában az Eisenhower-dokfrina ellen A TASZSZ jelenti Beirutból: Libanoni sajtójelentések szerint egész Jordániában nagyszabású tün­tetések voltak. Ammanban tízezren tüntettek a város utcáin s az alábbi feliratú táblákat vitték: ,,Le az Eisenhower-doktrinával!“ „Nemzeti kormányt!” A Telegraf rámutat arra, hogy a tüntetők a jordániai hadsereg letar­tóztatott tisztjeinek szabadonbocsá- tását követelték. E tisztek ellenezték a jordániai belügyekbe való külföldi beavatkozást. A tüntetők ezenkívül sürgették, hogy váltsák valóra a nemzeti szövetségbe tömörült pártok nablusi értekezletének határozatait. A lap értesülései szerint a jeruzsá- lemi városigazgatás támogatta a nablusi határozatokat. Legújabb jelentések Jordániából A TASZSZ jelenti Kairóból: Mint az A1 Gumhurija közli, Jor­dániában a „Muzulmán testvériség““ és más reakciós szervezetek tagjai közt amerikai fegyvert osztanak szét. A fegyverrel együtt az ammani amerikai nagykövetség munkatársai nak utasításait kiosztják. A lap damaszkuszi tudósítója közli, hogy a „Muzulmán testvéri­ség“ jerikói tagozatának vezetője tüzet nyitott a tüntetőkre és három embert megölt. A Reuter jelenti, hogy Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter pén­teken három nap alatt immár har­madízben tanácskozott telefonon a jordániai helyzetről. Kairóból jelenti a TASZSZ: Az As Saab közli, hogy a jordániai hatósá­gok letartóztatták az As Saab. az A1 Messa és a Roze El Juszef című egyiptomi lapok Ammanban tartóz­kodó tudósítóit. A TASZSZ jelenti: Az An Naszr ammani értesülései szerint a királyi udvarban újságíróknak álcázva ez- időszerint negyven amerikai tartóz­kodik. A lap szerint nagyrészük szak­emberek az államcsínyek megszer­vezésében és végrehajtásában. A ki­rály; udvarban tartózkodó „szakem­berek” állandó kapcsolatot tartanak fenn a magasabb rangú állam} tiszt­viselőkkel. Az An Nur jelentése szerint a jordániai hadse£eg egyenruhájába öltözött, nagyszámú iraki rendőr és katona hatol} be jordániai területre, hogy terrorizálja a népet. A szíriai lapok hangsúlyozzák, hogy a jordániai összeesküvés vezető központja az ammani amerika; nagy- követség. A sajtó közli, hogy a legte­vékenyebben az ammani amerikai katonai attasé működik, ak; a lapok szerint Szíriában egyik szervezője volt Maliki ezredes volt helyettes vezérkari főnök meggyilkolásának Nagy aktivitást fejtenek ki ezenkívül a nagykövetség többi munkatársai is és a Truman-program negyedik pont­jának végrehajtásával foglalkozó megbízottak. Mint a lapok rámutatnak, az ame­rikaiak úgy viselkednek Ammanban, mintha az Egyesült Államok már ka­tonailag megszállta volna Jordániát. KÜLFÖLDI HÍREK Az Uj Kína jelenti, hogy pénteken délután repülőgépen a kínai fővá­rosba érkezett a bolgár katonai kül­döttség. amelynek vezetője Pocsvarov altábornagy, a nemzetvédelmi mi­niszter első helyettese, a bolgár néphadsereg vezérkari főnöke. A küldöttség Peng Tö-huaj kínai nemzetvédelmi miniszter meghívá­sára baráti látogatásra érkezett Kí­nába. * Mint a CTK jelenti, április 27-én, pénteken Pozsonyban megnyílt a Kommunista Párt kongresszusa. A kongresszuson megjelent a Csehszlo­vák Kommunista Párt központi bi­zottságának küldöttsége is, élén An­tonin Novotnyval, a központi bizott­ság első titkárával. A kongresszuson egyébként felszó­lal majd Villjam Siroky is. * Berlin (MTI). Mint ismeretes, Dulles amerikai külügyminiszter résztvesz a NATO Bonnban május 2. és 4. között megrendezendő mi­niszteri tanácsának ülésén A nyugatnémet sajtójelentések szerint Dulles bonni tartózkodása idején több megbeszélést folytat Adenauer kancelláral a német újraegyesítés­ről, a fegyverkezésről és a nyugat­német amerikai együttműködésről. A napokban szintén Bonnbaf ér­kező Macmillan angol miniszterel­nök Adenauerrel az úgynevezett an­gol fehérkönyvről, a leszerelésről, az angol csapatok Nyugat-Németország ból történő visszavonásának kérdé­séről és az angol—nyugatnémet együttműködést érintő problémák­ról tárgyal majd. * Berlin (MTI). Weimarban pénteken megnyílt a Német Béketanács kétna­pos teljes ülése, amelyen a békemoz­galom mintegy háromszáz képviselője vesz részt. Friedrich tanár, a béketa­nács elnöke beszámolt a Béke Világ­tanács irodájának nemrégiben Ber­linben megtartott üléséről és a né­met békemozgalom támogatásáról biztosította a 18 nyugatnémet atom­tudóst, akik bátran felemelték szavu­kat <t nyugatnémet hadsereg atom­fegyverekkel való felszerelése ellen. Friedrich hangsúlyozta, hogy a béke- mozgalomnak meg kell találnia azo­kat az eszközöket, amelyekkel tovább tudja erősítem az atomfegyverkezés ellen megindult népi mozgalmat. * Az indonéz minisztertanács hama­rosan megvitatja és jóváhagyja a Szovjetunióval kötött százmillió dol­láros kölcsönegyezményt, amelyet Sukamo elnök és Abdulgani akkori miniszterelnök írt alá szeptember­ben — jelenti az Uj Kína, az Antara indonéz hírügynökségre hivatkozva. A jelentés hozzáteszi, hogy az előző kormány már többször meg akarta vitatni az egyezményt, de ezt bizo­nyos körök ellenállása mindig meg­akadályozta. URBÁN ERNŐ: Két igazság Pista az ágyon fekszik, homlokán vizes ruha. Kari öccse az ágy lábá­nál, egy sámlin kuporog és bagga- dozva, nem igen értve a szöveget, valamit felolvas neki. öreg Csete megembereli magát, kihúzza hajlott, sok munkában tö­rődött termetét és ahogy régen, ka­tonasága idején a feljebbvalójának „vágódott“ elébe, lép most az ágy­hoz, megbántott és megsebesített el­nök fiához. — Pista — mondja neki, de szinte kiáltva — Pista, üss engem pofon! Pista meglepődik, ránéz, ingatni próbálja bepólyált fejét, aztán félre, valahová a sarokba tekint és azt mondja igen halkan, a legkisebb szemrehányás nélkül: — Ütni a legkönnyebb ... Attól még nem lesz jobb se magának, se a „Petőfi“-nek. Ha nem volna zaklatott, ha nem bántaná, amit tett, öreg Csete biz­tos megértené ebből, hogy Pista már megbocsátotta az ütést hogy talán nem is haragudott érte, így azonban mit gondolhat? Azt, hogy látni se bírja, azért néz félre, azért kezd a „Petőfi“’-ről beszélni Pista. — Ha te úgy, én is úgy — csap át sértődöttségbe ellágyulása. Sarkon fordul és duzzogni, kese­rűsége levében forrogni a hátsó szo­bába megy. Hajnalban pedig, amikor Kari az ingét húzza és fel talál taszítani egy széket, szendergéséből riad és azt kérdezi Pista: — Mégy már? Hát apánk? — Virraszt, ég a villanya neki. Hívjam? — Hagyd, öccse, majd csak kigon- dolkodja magát. Az igazságot sose jó erőltetni. Gyere, nekem segíts in­kább. Fölkelek. Kari persze nem tudja, nem érti, miféle igazságról beszél az ő meg­csodált, rajongásig szeretett Pista bátyja, szavától azonban megnyug­szik s nem aggasztja tovább a lát­vány, mely az imént tűnt szemébe, amikor a kulcslyukon apja szobájá­ba bekukkantott. Az asztalnál ült öreg Csete, a szeme véres kialvat- lan, nyitott, kővé dermedt tenyerén pedig a kitüntetés, a kormányadta medália. Akkor vette kezébe, akkor emelte ki vigyázva, újjheggyel fogva a dobozkájából, mikor a következ­mény, tettének következménye föl- rémlett előtte a nagy gondolkodás­ban. — Kibeszélnek, még az újságba is beleírják, mit csináltam, a medált, azt meg elveszik... Az iparkodásért adták, annak köszönhettem ... Most meg végettem pusztultak el a sül­dők. Kínjában reszketés fogja el, s az fut át a fején, hogy nem, ezt a szé­gyent nem lehet elviselni. Csúffá téve, kinevetve nem élet az élet. Daralopó, azt mondta Gerse a nagy dáridózás közepette, pedig Gerse hazabeszélt. Hát az mit mond, an­nak micsoda véleménye lehet az ér­demrendes Csete Istvánról, aki ön­zetlen tag, aki bízott benne eddig? Azt, hogy csalással szerezte ő, a vén gazember azt a kitüntetést. Másnak mutatta magát, mint aki. Nagy mel­lénnyel járt, de titokban a „Petőfi“‘-t károsította, a darát dézsmálta má­zsaszám ... Hogy a dézsmálást jus­sának vélte, afféle szövetkezeti kom- menciónak? Antulrosszabb, hisz 1957 ÁPRILIS 28. Kádár János fogadta a német szakszervezeti küldöttséget Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP központi bizottságának el­nöke fogadta a Szabad Német Szak- szervezetek Szövetsége küldöttségét, amely Rudolf Kirchnernek, az SZNSZSZ titkárának Németország Szocialista Egységpártja központi bi­zottsága póttagjának vezetésével tar­tózkodik hazánkban. A szívélyes barát; hangulatban le­folyt beszélgetésen jelen volt So­mogyi Miklós, a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségé­nek elnöke, az MSZMP intézőbizott­ságának tagja, Gáspár Sándor, a Szaktanács főtitkára, valamint Ru­dolf Helmer, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagy­követe. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány határozata a szénbányászatról A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány legutóbbi ülésén megvizsgálta a szénbányászat hely­zetét. Megállapította, hogy öthóna­pos kemény, megfeszített munka után a szénbányászat jelentős rész­ben kiheverte az ellenforradalom okozta súlyos károkat. A szénterme­lés a decemberi átlagos napi 14 730 tonnáról áprilisra 67 312 tonnára nőtt. A várakozáson felüli fejlődés okai a következők: a) Elsősorban a bányászok osztály­hűsége, áldozatos munkája, a kor­mány decemberi felhívása nyomán a bányászok megértették, hogy az ipari üzemek beindítása, a munka- nélküliség, az infláció veszélyének elhárítása, a népgazdaság talpraállí- tása legelsősorban az ő termelő munkájuktól függ. Nagy ösztönzést adott a termelőmunkában a kor­mánynak az az elhatározása, hogy a bányászok régi kívánságára visz- szaállította a szakmánybérezést, s egyidejűleg méltányos béremelést hajtott végre. A bányászok lendületes munkájá­hoz csakhamar csatlakozott a mű­szaki értelmiségiek zöme is. b) A szénbányászat talpraállításá- ért megindított harcnak most is a kommunisták álltak az élére. Ami­lyen mértékben erősödtek a bánya­üzemi pártszervezetek, úgy emelke­dett a széntermelés is. Januártól kezd­ve segítséget nyújtottak a bá­nyászszakszervezetek is. c) Az elért eredményekben nem kis része van az ellenforradalmi ele­mektől megtisztult nehézipari mi­nisztérium irányító munkája megja­vításának, a szénbányászati trösztök dolgozóinak, valamint a bányavidé­keken működő egyéb hatóságoknak. d) A széntermelésben, mutatkozó decemberi helyzet arra késztette a kormányt hogy szénkormánybiztos- ságot alakítson, s ennek keretében harminc kipróbált pártmunkást moz gósítscn a termelési, problémák meg­oldására. A termelés lendületes megindításában, a vezetés megszilár Pista intette, harag árán se restelte a szeme nyitogatását. ő meg... S gondolatai útvesztőjében úgy szenved, úgy tipródik öreg Csete Ist­ván, mint egyszer régen, még le­génykorában, egy holdtalan februári éjszakán. A malomban időzött el, ott szolgált a jövendőbelije, a hajnali kettőt is elverte, amikor hazaindult nagy dideregve. Olyan feketeség fo­gadta, hogy a mondás szerint a sip­kája is fönnakad, ha a magasba dobja s bár hallotta a kutyaugatást s hajnal felé a kakasokat is, járt, csak járt a szántások tetején, mint aki háborodott, vagy idegen vidékre tévedt. Zörren a konyhaajtó, csizma kong a tornác tégláin, ugyan ki jöhet, mit akarhat itt éjnek évadján? Éj­nek évadján? Most kap csak észbe most látja meg Csete István, hogy odakünn nap süt már, az ő feje fö­lött meg égve maradt a villanykörte. Az ablakhoz tántorog, dorongnak érzi zsibbadt lábait s káprázó szemé­be szívfájdító kép szökik. Két fia, hogy Pista Kari vállát ölelve, Kari meg Pistát fogva, a kapu felé tarta­nak. — Hát én? — rémül meg Csete. — Engem itt hagynak? Se tagnak, se apjuknak nem tekintenek? (Folytatjuk.) dításlában, a politikai ellentámadás megszervezésében a kormánybiztos­ság vezetőinek és a bányavidékekre kiküldött kormánybiztosoknak ki­emelkedő szerepük volt, ezért a kor­mány a szénkormánybiztosoknak köszönetét mond. A kormány külön elismerését feje­zi ki Fehér Lajos és Papp Károly elv­társaknak. akik a kormánybiztosok munkáját irányították. Molnár László Haracska Imre, Vajda József, Dozs- nyák János medencefelelősöknek, va­lamint Pothornvik József, Kraut Sándor Manhercz Antal Zgyerka János, Jambrik Károly, Nagy Albert, Kispap Béla elvtársaknak, akik ki­emelkedően eredményes, jó munkát végeztek. A kormány a jó munka elismerésé­vel egyidejűleg a szénkormánybizto­sokat megbízatásuk alól május 1-i hatállyal felmenti. Népgazdasági érdekeink megköve­telik a széntermelés jelenlegi szint­jének további emelését. A szénbá­nyászat dolgozóinak arra kell töre­kedniük, hogy növeljék továbbra is a széntermelés mennyiségét. Ez felté­tele népgazdaságunk fejlődésének. — Bányászaink érjék el és minél előbb haladják meg az egy főre eső napi összüzemi teljesítmény október előtti szintjét. A mennyiség fokozása mel­lett kövessenek el mindent a bányá­szok, műszakiak, üzemi és trösztveze­tők a még mindig rendkívül magas önköltség leszorítására. A szénbányászat fontosságát te­kintve, első az iparban. A megkez­dett feladatok végrehajtásához, — így a tízezer bányászlakás felépítésé­hez, a külszin; szénfejtésekhez szük­séges földgépek, dömperek biztosítá­sához, a bányaüzemek elegendő v anyaggal való ellátásához, — a kohó- és gépipari, az építésügyi, a belkeres­kedelmi minisztérium és a többi tár­cák továbbra is a tőlük telhető leg­több segítséget kötelesek megadni a szénbányászat részére. KÁDÁR JÁNOS a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. B Borba cikke Mikojan bécsi látogatásáról Belgrad (MTI). — A Borba „A világ ma” című állandó rovatá­ban hírmagyarázatot fűz Mikojan szovjet miniszterelnökhelyettes bécsi útjához. A lap hangsúlyozza, hogy a ma; nemzetközi színtéren amelyet a meglehetős egyoldalúság jellemez, minden realisztikus lépés kellemes felfrissülést jelent. A négynapos látogatás elegendő volt arra, hogy a két fél kinyilvánítsa egymás iránti érdeklődését. Mind a szovjet, mind pedig osztrák részről megmutatkozott a kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésének óhaja. Miko­jan látogatása lehetőséget nyújtott mindkét félnek egyes olyan más tö-j rekvések kifejezésére is, amelyek mindkét országot fűtik és amelyek megvalósítása iránt osztrák és szov­jet részről egyaránt érdeklődés mu­tatkozik. Nem titok, állapítja meg befejezé­sül a lap, hogy mindkét félnek érdeke a középeurópai államközi kapcsolatok egyes új formáinak megteremtése. — Ezt szem e’őtt tartva, mindenesetre érdemes figyelemmel kísérni a két ország viszonyának további alaku­lását. I

Next

/
Thumbnails
Contents