Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-28 / 99. szám
1957 ÁPRILIS 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 KISZ-szervezet alakult Kisdorogon Az októberi ellenforradalmi események után, amelyek ifjúságunk között is sok zűrzavart okoztak, s szervezeti egységüket szétzilálták, napjainkban azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok többsége legtöbb helyen egyre inkább érzi: szükségük van szervezetre. Megyénk falvaiban az első időkben EPOSZ-szervezetek alakultak, amióta azonban a párt felhívása elhangzott a KISZ-szervezetek megalakításáról, egyre szaporodik a KISZ-szervezetek száma is. Olyan esetek is vannak, ahol mindkét ifjúsági szervezet működik, de olyanok is, ahol az EPOSZ-szervezetek alakultak át KISZ-szervezetekké. Ilyen esettel találkoztunk az elmúlt napokban Kisdorog községben. Az EPOSZ már régebben megalakult mintegy 16 fővel. Amikor azonban a KISZ-szervezetek megalakításáról tudomást szereztek, már akkor a kisdorogi pedagógusok, fiatalok arról beszéltek, hogy náluk is inkább KISZ-szervezetet kellene megalakítani. így érkeztek el csütörtök estéhez, a KISZ-szervezet tényleges megalakításához. Ha hosszabb időt is vettek igénybe az előkészületek, de megérte. Régen volt ilyen jólsikerült vidám est öregeknek és fiataloknak egyaránt. Ugyanis a KISZ- szervezet megalakítását kultúrműsorral összekötött ifjúsági esten tartották meg. Ebben az előkészítő munkában a pedagógusok és fiatalok együtt, vállvetve vettek részt. A kultúrműsor, mely az ifjúsági gyűlés első részét alkotta, nagy sikert aratott az idősebbek körében is, mivel a fiatalok szüleiket, ismerőseiket is meghívták. Zsúfolásig megtelt erre az estére a kultúrház, s a fiatalok dicséretre méltó, jó munkáját jólsikerült jelenetek, népi táncok és énekkari számok bizonyították. A kultúrműsor után Turgonyi Teréz elvtársnő, a Megyei KISZ Szervező Bizottságának tagja tartott előadást a fiataloknak a KISZ-ről, annak céljáról, munkájáról, majd ismertette a VIT jelentőségét, s azt, hogy miként készülhetnek fel a kisdorogi fiatalok is erre a nagy eseményre. A fiatalok által nagy érdeklődéssel hallgatott beszámoló után következett a KISZ megalakítása. A jelenlevő fiatalok, mintegy negyvenen, egyhangúlag elfogadták a KISZ megalakítását, s beléptek a szervezetbe. Az EPOSZ-szervezet megalakítása után nyilvánvalóan nem hiába beszélgettek a fiatalok a KISZ-szervezetről. Ezt az is bizonyítja, hogy míg az (EPOSZ-nak 16 tagja volt, a KISZ 40 taggal indult munkába. Nemcsak a kultúrműsor sikerében, hanem a KISZ-szervezet megalakításában is dicséretes munkát végeztek a kisdorogi pedagógusok. A fiatalok értékelték is ezt a buzgalmat, hiszen nem egy közülük a vezetőségbe is bekerült. Csörgő István fiatal pedagógust például a szervezet titkárának választották meg nagy lelkesedéssel a fiatalok. Csörgő Istvánról egyébként nemcsak a fiatalok, de a felnőttek is jó véleménynyel vannak, s helyeslik munkásságát a fiatalok élén. Alig alakult meg a kisdorogi KISZ- szervezet, a fiatalok máris tele vannak tervekkel Az ifjúsági esten bemutatott műsorukkal több környező községbe el akarnak látogatni. Az a szándékuk, hogy benevezzenek a VIT előkészítése során tartott kultúrversenyekre is. Betanulják például a Végrendelet című darabot is. Távolabbi tervként kirándulásokat akarnak szervezni, hogy a kisdorogi fiatalok minél többet ismerjenek meg hazánk szépségeiről, nevezetes helyeiről. A kultúrműsoruk rendezése egyben azt is szolgálja, hogy az e kirándulásokhoz szükséges összeget elő tudják teremteni. Reméljük, a kisdorogi fiatalok szép tervei lelkes munkájuk során mind sorra sorra megvalósulnak. II Tolna megyei ellenforradalom a szocialista törvényesség tükrében ii. Az ilyen nézetű emberek az ellen- forradalmat, vagy az ellenforradalmárt nem tudják másként elképzelni, mint mindenütt hullát látni az utcákon, tereken és fákra aggatott embereket, akik még rángatóznak és az ellenforradalmárok véres kézzel és ruhával kötelet hurkolnak a nyakakba, vagy tarkóra célozva lőnek. Ez nem igaz, nemcsak így néz ki az ellenforradalom és az ellenforradalmár. Ez már a kiélezettebb szakasza az ellenforradalomnak. Országosan ilyen is volt, de most Tolna megyéről és Szekszárdról van szó. Itt is volt ellenforradalom és méghozzá nem is akármilyen. A raffináltan megválogatott és primitív módszerek itt is megtalálhatók. Volt gyilkosság Nagy- kónyiban Herczeg János ottani vb. titkárral szemben követték el. Voltak kommunista hajtóvadászok, letartóztatások, rendőrségi és a börtön épületei ellen indított támadások és egyéb erőszakosságok, de emellett, főleg Szekszárd városában, a pártiskola elleni éjjeli harcon és a törvénytelen letartóztatásokon kívül az úgynevezett nemzeti bizottság a ..lojálisabb“ módszereket a jogszabály-alkotást használta fel. A cél, a burzsoá restauráció, vagyis a szekszárdi Nemzeti Bizottság tagjai nem öltek, nem csináltak vérfürdőt, hanem hoztak olyan határozatokat, hogy a népi demokrácia hatalmát egy burzsoá hatalommá változtatták fel — szerencsére rövid időre. És mert nem öltek, mert nem gyilkoltak, így utólag a nemzeti hős, vagy mártír képében akarnak feltűnni. Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a szekszárdi Nemzeti Bizottság minden tagja gazember és ellenforradalmár, de mint testület és vezetőség. igenis ellenforradalmi volt. Nézzük csak e szervet megalakulásában. Iszonyatos kavargás és csinnadrattázás mellett már a megalakuláskor megszületett Arany Dezső javaslatára az a határozat, hogy a hozzászóló előzőleg mondja meg a párttagságát. Aki azt mondta, hogy MDP, azt lehurrogták, nem engedték beszélni. A Nemzeti Bizottság 100 tagból állott, de kommunisták nem lehettek tagjai. Nő tagja is csak kettő volt. Elnök lett Budai Mátyás, helyettes elnökük: dr. Sárosi István és Töttös Pál. Néhány hozzászólás az 1956. október 30-i megalakulásról. Hadd mondjam el ezt is mindjárt, hogy az idézetek szó szerint a Nemzeti Bizottság jegyzőkönyveiből vannak kivéve. Budai Mátyás az ülés elején kijelenti: „A párt nem kerülhet a kormány és közigazgatási szervek fölé. A pártot tiszteletben tartjuk, békében akarunk élni, a párt azonban mondjon le, ne domináljon semmi egység felett.“ Dr. Nagy István javasolja, hogy a „Tolnai Napló Szerkesztőségéhez a Nemzeti Bizottság szerkesztő bizottságot küldjön ki, ők mondják meg, hogy mi kerüljön a lapba.1’ Majd ezután így folytatja: „A szovjet csapatok tegyék le a fegyvert a honvédség kezébe. Ha fegyveres testület itt van, nincs biztonságunk.*' (Folytatjuk.) Szabó Péter ügyész. Büszkén vonulhatnak fel május 1-én Nálunk mindenki ott lesz a május elsejei felvonuláson — mondja Győri elvtárst a pártelnök. — Április 4-én is valamennyien ott wol- tunk — teszi hozzá Tengerdi elvtár s, igazgató. — Nem kell itt senkit sem kényszeríteni. De hát hogy vélekednek a munkások? — Nem arról van itt szó, elvtárs, — hogy ott leszünk-e vagy sem, hanem, hogy hogyan leszünk ott. Nem kell-e majd szégyenkeznünk. Mert arról van itt szó, a Dombóvári Fémtömegcikkgyáríó Vállalat műhelyeiben, sikerül-e május 1-ig teljesíteni a havi tervet. Sikerül-e pótolni az egyhetes kiesést, amit az anyaghiány okozott. Egy hétig ligtek-lógtak, csellengtek az emberek, nem volt mibői dolgozni Igaz, hogy találtak munkát maguknak, de olyat, hogy nem volt benne köszönet. Nem volt félmilliméteres lemez mosóteknőhöz> csináltak teknőj- 0.75-ös- ből, szeméttartót 1.25-ösből. Persze, sokkal lassabban, sokkal kevesebbet, mintha lett volna megfelelő lemez. így aztán — mikorra megjött az anyag — a második dekád végére mindössze 50 százalékúi teljesítették a havi tervnek. Ekkor hívta össze a vezetőség megbeszélésre a brigádvezetőket. Pontosan kiszámították, melyik brigádnak miből mennyit kell elkészíteni ahhoz hogy a hónap végére .,egyenesbe” jöjjön a vállalat. Először idős Nokk szólalt meg. „Megcsináljuk” — mondja. Majd fia, aki a másik brigád vezetője, vállalta a rájuk kiszabott mennyiség elkészítését. Most pedig napról-napra számon tartják, hogy állnak a lemaradás pót lásával. Nincs még „hivatalos” versenykihívás a három brigád között (ehhez tudni kell, hogy a három brigád vezetője nemrég még egy brigádban dolgozott, a két Nokk és Niebel József, mindhárman a szakma kiváló dolgozói), de azért napról-napra figyelik egymás eredményeit és igyekeznek megelőzni egymást. Idős Nokkéknak 70 üstházat, 60 hordót és 100 íeknőt kell elkészíte- niök május 1-ig. A hordók már szerdáig elkészültek és most már egyre jobban számítanak rá, hogy a 70 üst ház és a 1°° teknő is készen lesz. De jól áll a másik két brigád is. Az eddigi jelek azt mutatják, nem kell szégyenkezniök a vállalat dolgozóina k május 1-én. Külföldre szakadt magyarok írják Kanadából írják: „T. Szerkesztőség! Amint Önök is tudják, az októberi események alatt nagyon sokan elhagyták Magyarországot. Sajnos, én is ezek közé tartozom. Kijöttem külföldre, gondolván, hogy itt majd jobb lesz. A külföldi adók állandóan azt hangoztatják, hogy milyen nagy lehetőségek nyílnak azok számára, akik elhagyják Magyarországot. Én is hittem ebben a hazugságban. Én már januárban elhatároztam, hogy visszatérek Magyarországra. — Szándékomat közöltem az Emmigration irodával, de ott hallani sem akartak róla. Bár a kanadai kormánynak kötelessége lenne hazavinni azokat. akik nem akarnak itt Kanadában maradni.de ők erről hallani sem akarnak. — Nem tudom, mi a szándékuk és miért akarnak valakit erőszakkal itt tartani. Eddig nem tudtam milyen is egy kapitalista ország, de most tapasztaltam és elegem van belőle ...” * Angliából írják: „Én azért hagytam el hazámat, mert sokan hangoztatták, hogy összeszedik a férfiakat és nőket és elviszik a szovjet katonák, mindenkit, aki munkaképes. Ekkor elhatároztam, hogy átjövök Ausztriába, addig, míg helyre nem áll a rend odahaza. De ott is azt beszélték, hogy nem jó a határ közelében lenni, mert átjönnek az oroszok és lelövik a magyarokat. Muszáj volt erővel jelentkezni a továbbmenésre és így egészen az angol földre kerültünk. Sajnos, vissza már nem tudtunk térni, mert nem engedtek bennünkei, azt mondták, hogyha vissza akarunk menni, akkor dolgoznunk kell, hogy legyen pénzünk a hajóra, meg a vonatra, mert nem visznek vissza bennünket ipgyen. De, sajnos, most már nem tudunk mit csinálni ,ha volna is már pénzünk hajóra, meg a vonatra, mert lejárt az amnesztia. Itten volnának nagyon sokan, akik kértek engem, hogyha írok a Magyar Rádiónak írjak az ő nevükben is, hogyha a pén zünk meglesz, hazamehetünk-e vágj sem? Én a forradalomban részt nem vehettem, sem előtte, sem utána. Csak a rossz szájak beszéde miatt kerültem ide Angliába. De megbántam, hogy eljöttem hazámból, mert akármerre megyek a nagyvilágba, ha olyan gyönyörű is lesz minden, hogy már szebb nem is lehet, akkor sem leszek boldog, mint ahogy odahaza, ahol várnak rám a családom, feleségem, és kisfiam, meg, az aki most fog a világra Jönni. Szóval szép mir.den ország, de a legszebb a földön részemre az én hazám, Magyarország.’’ „Még meghalni is más lesz így..." Múlt és jelen: 58 év távlatában, a történelemben szinte csak villanásnyi idő, de mily hosszú és eseménydús egyetlen ember életében. Különösen az olyan embernél, mint Samu Lajos, a Dombóvári Sütőipari Vállalat vezetőjénél, aki oly régen elkötelezte magát a munkásosztály ügyével. Hogyan kezdődött, folytatódott, érett meg, teljesedett ki ez a történelmet formáló erő, álljon itt erre ez a néhány sor róla. Hirdesse az ő és a millió hozzá hasonló egyszerű, de mégis nagyszerű emberek életútját, különösen most, amikor kétszeresen érezhetjük, mit jelent szabad május 1-re készülni. * Alig 17 éves, amikor belekerül az első világháború vérgőzös forgatagába, mint annyi más nincstelen, az urak érdekeiért. Nincstelen? Nem is teljes ez a kifejezés, jobb, ha őt magát idézem: „Heten voltunk testvérek, s az életünk? . . . Sorozásra is a fivérem cipőjében mentem el, hiszen az egész családban, ha két ünneplő ruha volt”. A harctéren aztán ilyen talajra hulltak az új eszmék csírái. Egy Szélrács nevű tizedes, tolnai hajós beszélt a fiatal gyerekembernek, s a többieknek a szocializmusról, a békéről, a gazdagok önkényéről. — Én csak úgy faltam ezeket a szavakat — teszi hozzá. Még ekkor öntudatlanul bár. de a forradalom híve. Kifejezője még a dal, különösen az olyan részek, mint: „Legyen kérges annak a két tenyere, aki miatt nincs a népnek kenyere”. A forradalom kitörése Budapesten találja, ez is élesztgeti a még alig libegő lángot. Ebből az időből legmegkapóbb, legmaradandóbb képe ez: „A Keleti pályaudvarhoz érve, éppen egy viharos nagygyűlés kellős közepébe kerültünk. Az előadó arról beszélt, hogy békét, jogot a népnek. Ekkor az egyik katona — nagy behemót ember volt —, mindenkit túlkiáltva helyeselt s tovább sorolta: „Meg döfit is a népnek”. És napról napra jobban ért a tizedes „vetése”. A dombóvári vörös-században már ott volt Samu Lajos is többedmagá- val a fűtőháziak közül — mert akkor ott dolgozott. Valóban a nép katonája lett. Az első, a legelső szabad május 1-ét távol, fegyverrel a kézben ünnepelte, de a felesége szavaiból tudja, milyen színpompás, milyen vidám felvonulás, ünnepség volt. Ehhez talán csak az 1945-ös hasonlítható. Hosszú-hosszú évek jöttek ezután. Vérbefojtották a Tanácsköztársaságot. A vörös-század parancsnokait, a két Fi- schert, Tamásiban kivégezték, de megteltek a börtönök is. Kínzás, gyilkolás, elnyomás a hősök sorsa. — Mint megbízhatatlan, két évig a gemenci erdőben vágtam ezután a fát — mondja. A beszédért, az igaz szóért, itt sem kaláccsal fizettek, hiszen ha a civilek nem segítik, tán éhenvesznek. De a szóért más járt. Két-három hétig is meglátszott az egyik rendőr vesszővágása az arcomon keresztül — emlékezik vissza. Utána, ha nem is ilyen durva eszközökkel, de éreznie kellett a megbélyegzést. Láthatatlan kezek munkája a sűrű munkahelyváltozásban és a még sűrűbb munkanélküliségben váltak láthatókká, keservesen érezhetőkké. Egy emlék ebből az időből, egy csendőrrúgás, mert május 1-én piros a nyakkendője és ünnepel és egy provokációra nem bírja, kimondja: „Már a vörös színtől is félnek?” És mégis, amikor a második világháború kitört, kísért a múlt. Csakhogy a tizedes szerepét most már az egykori tanítvány, Samu Lajos vette át. így jött el a várva-várt esemény, a fejszabadulás, és neki első a párt, a kommunisták pártja. Szerény, tevékenységéről nem szeret beszélni, nem szereti „mutatni’ magát. — Sok tennivaló volt, de amit tudtunk, csináltuk — teszi hozzá mégis. * Kísértett a múlt 1956 októberében is. de a fehérterror sötét múltja. Nincs vita .köztünk: ellenforradalom volt ez. — 1919-ben is így kezdődött — mondja — először a kommimisták. azután még a szimpatizánsok is sorra kerültek. Az első napokban még gyötrik a kétségek, csakugyan minden rossz volt itt. De közben már emlékeit, felszabadulás utáni tapasztalatait nézi, s máris megkönnyebbül. S már újra beszél, felvilágosít: „Nézzünk egy kicsit körül, voltak itt eredmények is, méghozzá sokkal, de sokkal több, mint hiba.” Éppen ezért félt. De nem magát, családját féltette akkor elsősorban, hanem az eredményeket, a proletárdiktatúrát. — Én a saját bőrömön tanultam meg szeretni a szocializmust — fejezi be a gondolatot. Ezért találja a második felszabadulás ismét a pártban, harcolni és soha nem lankadni, ez továbbra is a jelszó. Ha segítséggel is, de legyűrtük az ellenfor- ssdalom fegyveres erejét. A lényeg a fő, a megvédett proletárdiktatúra. Búcsúzóul teszi hozzá: „Még meghalni is más lesz így”. (Sz —E) Követeljük az atomfegyverek eltiltását Nőtanácsaink az elmúlt hetekben, hónapokban sokszor szinte em berfeletti munkát végeztek egyrészt az ellenforradalmi események során károsult családok megsegítésében, másrészt a felvilágosító, nevelő munkában. Ezek a közös munkák ugyanis jó alkalmat adtak a vélemények kicserélésére és az esetleges helytelen nézetek tisztázására. E rendszeres beszélgetések és munkaközbeni véleménykicserélések eredményeképpen született meg a dunaszentgyörgyi nőtanács asszonyainak alább közölt tiltakozása is: „Mi> dunaszentgyörgyi asszonyok minden erőnkkel tiltakozunk és követeljük az atomfegyverek eltiltását. Nem akarjuk, hogy a világ bármely részén felnőttek és gyermekek ezrei essenek áldozatul e szörnyű fegyvereknek. Követeljük ezenkívül a kísérleti atomrobbantások beszüntetését is.“ A dunaszentgyörgyi asszonyok nevében: Kiss Ferencné a Nőtanács elnöke és 20 aláírás.
