Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-26 / 97. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

1957. ÁPRILIS 26.

Miért haragszik a Balaton?

Még a Balatonnak neve se volt akkor, de még a Balaton se volt sehol, olyan régen történt, amit most elmesélek. Hát akkor mi volt a helyén?

A Balaton partján a szép hegyek már akkor is ott fürdették süveges csúcsaikat a nap sugarában, amikor még a Balaton nem feküdt a lábuk előtt. Mocsár volt a helyén, a partját feneketlen láp, sás, káka borította, és nádasok szelték keresz- tül-kasul. Minden jótét lélek messze elkerülte ezt a sáros, csúnya, posványos földet, mert aki beletévedt, az örökre benne is maradt: elnyelte az ingovány.

A szép süveges hegyek között rabló óriások éltek akkoron s hegyi legelőkön nevelték szép, fehér tulkaikat, címeres szarvú hatalmas bikáikat. Esténkint a hegyeken sátras tanyáik előtt tüzeket gyújtottak — messze bevilágították a környéket. Ilyenkor egy-egy tulkot sütöttek meg vacsorára, mert igen étkesek voltak. S még így is éppen csak elverték éhüket.

Wigan éltek volna az óriások, ha ké- nyükre-kedvükre süthették volna a tulkokat, de még az a kevés is, amijük volt, az is napról napra kevesebb lett. A mocsár tizedelte csordáikat. Ha bele- tévedt egy-egy jószág, úgy elnyelte, hogy még a szarva hegye sem látszott ki. Meg is tiltották az óriások, hogy pásztoraik a mocsár közelében legeltessenek.

Az egyik fiatal ökrészgyerek nem hallgatott az öregek figyelmeztető szavára, csak azért is a mocsár felé hajtott.

— Majd én megmutatom, hogy tudok vigyázni rájuk! — mondta az öregeknek, s azzal ráverte a mocsárparti füves legelőre a csordát.

Legeltek is a bikák kedvükre, hiszen jó kövér fű nőtt a mocsár partján, sokkal ízletesebb, szálasabb, mint a hegyi legelőkön. Az ökrészgyerek, akit Balatonnak hívtak, leheveredett a fűbe, s addig-addig nézte a vadvirágok körül döngicsélő méhecskéket, míg elaludt.

Iszonyú, keserves, bömbölő hangra

ébredt fel. Gyorsan talpraszökött, s hát legszebb bikáját ott látja vergődni a mocsárban. Már jó térdig belesüppedt.

Nem sokat teketóriázott, hanem kapta; magát, beugrott maga is a sás közé, s két erős markával megragadta a vergődő bika lábát. Ki is rántotta szerencsésen, de a bika lába nyomán támadt mély lyukból sebesen víz tört elő.

Még egy szempillantásnyi idő sem telt el, s máris elborította a nádast, a mocsarat, a bikát s az ökrészgyereket. Mindnyájan a hullámok alatt maradtak.

Ha csendes estéken hirtelen, minden szellőfuvintás nélkül háborogni kezd a Balaton, még ma is azt mondják az öreg halászok:

— Haragszik a Balaton. Rázza öklét a gyerek. Szeretne szabadulni! Én nem tudom, hogy így történt-e vagy sem, egy öreg halász mesélte el nekem a történetet. A Balatont azóta hívhatják Balatonnak. Honnan is kaphatta volna szép nevét egyebünnen?

Kozmetikai tanácsadó

Most a kézápolásról szeretnék néhány sort írni. Sokan jönnekt tanácsért, hogy mit csináljanak száraz, vörös, repedezett bőrű kezükkel,j ami bizony nemcsak csúnya, de fáj is. Először is akinek még nem ilyen j a keze, az rendes ápolással megelőzheti a bajt. A háztartási, kerti, mezeij munka nem szépíti a kezet, tehát itt fokozottabban kell vigyázni. A munka I befejezése után bő, szappanos melegvízzel, körömkefével a kezet jól meg! kell mosni és utána kézápoló szerrel bekenni. Ezt naponta többször is! $meg kell ismételni a végzett munkától függően (ha a kezet valami meg-j fogja, nagyon jó aludttej savóval lemosni, nyáron pedig az uborka levé- vel.) Az ilyen munkát végző egyének ne növesszenek hosszú körmöt, mert! az nehezen tartható rendben, s ilyen esetben nem szép. Akinek már esti [ nya, repedezett a bőre, szintén a fenti eljárást alkalmazza azzal a kü lönbséggel, hogy a kezét éjszakára gyógykrémmel kenje be, és húzzon rá\ használt kesztyűt, hogy a krém a kézen maradjon. Jó háziszer a rendesJ kézmosás után pár percig nyers tejjel áztatni a kezet, utána glicerines[ oldattal dörzsölni. A glicerint tisztán nem szabad használni, mert szárít, [ de ha teszünk hozzá citromlevet, hígított alkoholt, vagy kölni vizet jól kézápoló szert kapunk. A nagyon repedezett bőrre azonban ez nem, jó\ Ehhez rendes kézkrém szükséges, vagy ha ehhez nem jut hozzá az illető, t olvasztott faggyúval kell megkenni. £

A szépséghez és az ápoltsághoz tartozik az ápolt, puha kéz is. Kéz- ► fogásnál is kellemesebb egy puha kezet megfogni, mint egy érdeset. Nej hanyagoljuk el a kezünket. Ha valakinek valamilyen problémája van, j kérdezzen, szívesen válaszblunk rá újságon keresztül, kérdezés nélkül ne-! héz tanácsot adni.

Következő számunkban a vérkeringési zavarokról lesz szó.

Űj gyógyszer a tnberkulózisos fertőzés megakadályozására

A dublini Trinity College orvosi kutatólaboratóriumában szintézis útján előállítottak egy új gyógyszert, amely védelmet nyújt a tuberkulózis bacillusa ellen. Doktor Vincent Barry, a laboratórium vezetője a bombayi egyetemen tartott előadásában beszámolt arról, hogy a gyógyszer állatkísérletek során igen hatékonynak bizonyult.

Bebizonyosodott, hogy a laboratóriumban B—663-as címkével megjelölt gyógyszer hatékonyabb a tuberkulózis bacillus ellen, minden eddig használatos orvosságnál. A jelenleg használatos gyógyszerek csak akkor akadályozzák meg a tüdővész kifejlődését, ha a fertőzés pillanata után adják be, az új orvosság azonban gyógyító erővel rendelkezik akkor is, ha ä fertőzés előtt bizonyos idővel adagolják.

Néhány egérnek pár héten át kis mennyiséget adtak be e porokból, majd beoltották őket halálos mennyiségű virulens tuberkulózis baktériummal. Több más egeret, amelyeknek nem adtak he gyógyszert, hasonlóképpen beoltottak. A második csoporthoz tartozó állatok két héten belül elpusztultak. Azok az egerek, amelyek előzetesen orvosságot kaptak, doktor Barry előadása idején, azaz a fertőzés után négy hónappal még életben voltak. Amennyiben ezt a módszert az emberekre is alkalmazni lehet, úgy a tbc-s fertőzésre fogékony személyeket meg lehet majd védeni a természetes fertőzéstől.

Kik kaphatják vissza és kik nem az államosított házukat?

TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVrTTTTTTVTTTTTTTTTTrTTTTVTTT TTVTWTTTTTVTTTTTTTTTTT

VASÁRNAPI ebéd

M. K. szekszárdi olvasónk levelében kérdést intézett szerkesztőségünkhöz az államosított házak visszaadásával kapcsolatban. Kérdésére válaszolva, idézzük a Népköztársaság Elnöki Tanácsának április 21-én megjelent rendeletének egy részét a házingatlanokra vonatkozóan.

1. §. (1) Az 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) alapján állami tulajdonba vett azokat a házingatlanokat, amelyek a Tv. hatálybalépésekor legfeljebb hat lakószobából állottak, az érdelkeltek kérelmére mentesíteni kell az állami tulajdonbavétel alól.

(2) Mentesíteni kell az állami tulajdonbavétel alól az érdekeltek kérelmére a több személy osztatlan közös tulajdonában volt házingatlan tulajdoni hányadát is, ha az a Tv. hatálybalépésekor legfeljebb hat lakószobának felel meg.

(3) A mentesítés nem terjed ki a Tvr. 1. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján állami tulajdonba vett ingóságokra.

2. §. A közforgalmú gyógyszertárak állami tulajdonba vételéről szóló 1950. évi 25 .számú törvényerejű rendelet 3. §-ának (2) bekezdése alapján állami tulajdonba vett azokat a házingatlanokat, amelyek az említett törvényerejű rendelet hatálybalépésekor legfeljebb hat lakószobából állottak az érdekeltek kérelmére mentesíteni kell az állami tulajdonbavétel alól.

3. §. (1) Nem mentesíthető az állami tulajdonbavétel alól annak a házingatlana (tulajdoni illetősége):

a) aki tőkés, illetve egyéb kizsákmányoló volt, vagy aki a megdöntött társadalmi rendszer népelnyomói közé tartozott;

b) aki az ország területének elhagyására vonatkozó jogszabályok megsértésével vagy kijátszásával külföldre távozott és az 1957. évi március hó 31. napjáig az ország területére nem tért vissza, sem hazatérési szándékát a Magyar Népköztársaság valamelyik külképviseleti hatóságának vagy haza telepítéssel megbízott hivatalos szervének az 1957. évi március hó 31. napjáig nem jelentette be vagy bejelentette ugyan, de a jelen törvény- erejű rendelet 7. §-ában megállapított időpontig, illetőleg ha kiskorú, 18. élet évének betöltését megelőzően nem tért vissza;

c) aki valamely érvényben lévő államközi egyezmény rendelkezései folytán kártalanításra nem tarthat igényt;

d) aki állami tulajdonba vett házingatlanáért kártalanításban részesült.

(2) Nem mentesíthető az állami tulajdonbavétel alól az a házingatlan (tulajdoni illetőség), amelyet

(a) állami, társadalmi, vagy szövetkezeti szerv használ;

(b) időközben eladtak, más részére csereingatlanként juttattak, vagy lebontottak.

TÜDÖTÁSKALEVES

Hozzávalók: A leves tésztájához 10 dkg liszt, 1 tojás, 15 dkg sertés- vagy borjútüdő, 3 dkg zsír, hagyma ,1 tojás, bors, zöldpetrezselyem.

A tüdőt pár percre forró vízbe tesszük, vízből kivéve szétvágjuk az eres részektől megtisztítjuk, ledaráljuk, vagy deszkán jól megaprózzuk és hagymás zsírban fedő alatt, puhára pároljuk. Ha zsírjára lesült, tűzről levesszük és forrón egy kis tojással elkeverjük. Közben liszttel, egy tojással nagyon vékony levestésztát készítünk, a rendesnél valamivel lá- gyabbra, kettébe hajtva. A tüdővag- dalékból diónyi halmokat rakunk rá sorjában, a lekvárosderelyéhez hasonlóan. Ugyanúgy hajtjuk össze és vágjuk ki, mint a derelyét. A tésztát zöldséglevesbe, vagy csontlevesbe főzzük.

SZALONNÁVAL RAKOTT BURGONYA

Hozzávalóik: 1 kg burgonya, 24 dkg szalonna, 2 fej hagyma, 2 dkg zsír.

Minden anyagot nyersen rakunk össze. A megtisztított burgonyát és hagymát karikára vágjuk, a szalonnát pedig vékony, lapos szeletekre. Bezsírozott zománcos tepsibe az anyagokat rétegenként összerakjuk, tetején burgonya legyen, amit langyos zsírral megkenünk, s forró sütőben 30—40 percig sütjük, amíg minden anyag jól átsül. Tehetünk közéje karikákra vágott füstöltkolbászt is. Bármilyen savanyúsággal tálaljuk.

TURÓSTÁSKA

Hozzávaló: Kidolgozott fél vajastészta.

Töltelék: Ugyanaz, mint a réteseknél szoktunk alkalmazni. A félvajastésztát fél cm vastagra nyújtjuk. 10 cm-es kockákra vágjuk. Közepére túrótölteléket teszünk. A tészta sarkait tojással megkenjük, kissé megnyújtjuk, a túró felett összenyomjuk, kelesztjük 10—15 percig és forró sütőben sütjük. Utána cukorral meghintjük.

A CSECSEMŐ FEJLŐDÉSE

Miért sír az újszülött?

Mert fázik. Ha az újszülött nyugtalan és sokat sír, mindig — még nyári hőségben is — gondoljunk arra: nem fázik-e?

Ha az újszülött vagy a kis csecsemő fázik, sápadt lesz az arca, a szája széle

GYERMEKEKNEK

JANCSI BAKANCSAI

ELBESZELES

Jancsi ott kucorgott az ablakban, ma- szatos kis arcát nekinyomta a hideg ablaküvegnek. Kint megeredt az eső, sűrű függönnyel zárta el előle a világot. Amikor zörrent a kapu, leugrott az ablakból, azt hitte, hogy anyukáék jöttek meg. De tévedett, mert csak a szomszéd Pista jött.

— Szervusz Jancsi! Te, azt üzente a tanító úr, hogy gyere iskolába, mert különben megbüntetnek benneteket.

Pista ezzel el is ment. Jancsi üres tekintetével nézett utána. Menne ő szíves-örömest az iskolába, de nincs lábbelije. Kora tavasztól késő őszig kint kell őrizni a marhákat a legelőn. Amikor beköszönt a tél és megjönnek a rossz idők, akkor pedig azért nem mehet, mert nincs se ruhája, se cipője.

Édesanyját és a nagyszülét nem győzte már kivárni. Hamvas pilláira álmot csókolt a leszálló este. Nem is vette észre, amikor megjöttek, csak édesanyja meleg csókjaira ébredt fel. Elmondta aztán a tanító üzenetét

— Holnap vasárnap lesz fiacskám,

nem megyünk famunkára. Bemegyek majd a faluba és nézek a lábadra valami cipőcskét.

Míg édesanyja főzte a vacsorát, addig ők ketten a nagyszülével számbavettek a faluban minden olyan módosabb gazdát, akiről feltételezték, hogy lesz a fiának valami letett cipője, amit kinőtt és nem használ már.

Másnap az édesanyja bejárta az egész falut, de semmi eredménye nem lett. Már reményvesztetten jött hazafelé, amikor a vén Dürgőné megszólította:

— Hun vótá Rozika? Hát téged nem is lehet látni?

— Nagy ritkán, Juli néném. Nem vagyok itthon 'hétszámra. Famunkát végzek az erdőn. Muszáj valamit csinálni, mert ha én nem dolgozok, akkor semmi nem mozdul a házhoz. Most is csak azért szaladtam be, hogy valami lábra- valót kerítsek a kisfiamnak. Iskolába kellene neki járni, de nincs mit a lábára ■adnom.

—Hát gyüjj el hozzám, majd nézünk valamit. Akad énnálam minden.

A vén Dürgőnénél összematattak mindent, de bizony cipőre csak nem akadtak. Felmentek a padlásra is. A rag alól aztán előkerült egy negyvenkettes bakancs. Igaz, hogy a Jánosi ladikázhatna benne, de nagyon örültek volna, ha akad egy párja is. összenéztek mégegyszer mindent, de hiába. Jancsi édesanyja már jött lefelé, amikor Dürgőné a homlokára bökte bütykös ujját: hogy én milyen feledékeny is vagyok! Nézd csak, ott lesz a párja a csúcslyukban! Tegnap tettem oda, hogy a verebek ne tudjanak bejárni, mert már minden kendermagomat elhordták. Léhozták aztán a két bakancsot és párolták őket. Szánalmas két jószág volt. Az még csak hagyján, hogy az egyik három számmal nagyobb volt, mint a másik. A hiba ott kezdődött, hogy mind a kettő ballábas volt és színben is nagyon elütöttek egymástól. Az egyiknek már a talpa is levásott. Jancsi édesanyja azért így is örült nekik. Illendően megköszönte és megígérte, hogy nem kívánja ingyen, ha kevesebb lesz majd a munkája, megszolgálja. Otthon a nagyszüle megdrótozta a talpukat

és szépen kibélelte őket szalmával. Igv ni, kis onokám! Ebben aztán nem fáznak ám a kis topánkáid. Akár a király is eljárhatna bennük.

Jancsi reggel boldogan ment az iskolába. Néhányszor ugyan fel is bukott az óriás bakancsokban, de ez nem szegte kedvét. Az egyik bakancsból kiállt a drót vége, s ez minden lépésnél beleszúrt Jancsi bokáiba, úgy, hogy a vér is kiserkent belőle. Ha nehezen is, de azért odaért az iskolába. Amikor belépett az osztályba, egész sereg gyerek gyűlt köréje. Kezdetben csak azt tudakolták, hogy miért nem járt eddig iskolába? Néhányan aztán figyelmesek lettek a bakancsokra. Többen rokonszenvesen mustrálgalták a két jámbor jószágot, de akadtak olyanok is, akik nevették a bakancsot. Jancsinak ez nagyon fájt. Jóságos kis szívében összegyülemlett a keserűség. Nemsokára csengettek és jött a tanító úr is. Amikor beírta a naplót, odajött Jancsi elé és megkérdezte:

— Miért nem jöttél eddig iskolába?

(Folytatjuk)

kissé elkékül, keze, lába jéghideg lesz. Különösen a lábát nézzük meg!

Mert nagyon melege van. Ez ritkábban fordul elő, mint a fázás, de ugyanolyan veszélyes.

Ha a csecsemőnek melege van, nagyon nyugtalan, fészkelődik, kipirul, nedves a feje alja az izzadságtól, ülepe kipállik, bőrén kiütések jelennek meg.

Mert szomjas. Élete első kétJhárom napjában, amikor a szopás még nehezen megy, gyakran megesik, hogy az újszülött szomjas és ezért sír, nyugtalankodik. nyenkor legjobb, ha világos, keserű, vagy igen enyhén cukrozott (egy deci teára fél kockacukor), langyos teával kínáljuk, amelyet tiszta, frissen vasalt vászonruhán szűrtünk át. Készíthetünk teát csipkebogyóból, hársfavirágból, orosz teából vagy kamillateából.

Annyi teát adjunk a csecsemőnek kávéskanállal, amennyit elfogad.

Mert éhes. Persze, hogy sír, ha éhes. Ezért kell rendszeresen szoptatnunk.

Mert fáj a hasa. A szopós gyermeknek gyakran fáj a hasa. Ez nem betegség. Néhány kanál világos kamillatea ilyenkor megnyugtatja.

Mert bántja a fény. Az újszülött nem szokott még a világossághoz, bántja a nappali fény, szereti a félhomályt. Sír, ha erős fény éri.

Néhány hetes korában már jól érzi magát a világosságban, szüksége is van rá, de a nagyobb fény az idősebb csecsemőt is bántja, ha úgy fektetik, hogy szemébe süt a nap, vagy szemébe világít a lámpa.

Mert kényelmetlenül fekszik. Pél áld, mert bekötötték a karját a pólyába vagy kinyújtott lábbal pólyázták és nem tud rugdalózni. A nagyobb csecsemő is sír, ha úgy bebugyolálják, hogy nem tud mozogni. Az újszülöttnek mozognia kell, mert akkor fejlődik jól. A csecsemők élvezik a mozgást, nyűgösek és sírósak lesznek, ha mozgásukban akadályozzák őket.