Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-26 / 97. szám
1951. ÁPRILIS 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Munkában a zombai állandó-bizottságok Az ellenforradalom szele végigsöpört Zombán is. Hatásából kijutott a tanácsnak is, hiszen a hatalom megszerzése volt a cél. Akkoriban igyekeztek ezt a demokratizmus álarca alá rejteni. A végén azonban csak az történt, hogy néhányan felkeresték Boros igazgatót, s „elvi“ tanácsokat kértek és kaptak tőle. Az út ezután a tanácshoz vezetett, ahol mindenkit elzavarva, Bányai Jenő szerint: ,,A forradalom adta lehetőséggel élve úgy látjuk, hogy a tanács nem megfelelő, ezért leváltjuk, s este nagygyűlést tartunk1’, már eleve magukat jelölték helyükbe. A tanácstagsággal nem is törődtek hiszen nem erre fájt a foguk, hanem a vezető állásokra. És a „nagygyűlés“, a választók 10—15 százaléka meg is erősítette őket. Nem szimpátiából, de akkoriban bizony nagyon zűrzavaros volt a helyzet. Meg aztán hiába volt az ellenkezés. Lehurrogták például Krénus Istvánt is, mikor a gyűlésen a jelölteket látva felszólalt: MÁR MEGINT A NAGYBIRTOKOSOK JÖNNEK, mi kisemberek újra el leszünk nyomva?“ Tessék-lássék, beleegyeztek az újdonsült, magukcsjinálta prókátorok, miután az összegyűltek követelték, hogy Lakatos Antalt, a kommunista tanácselnököt is beválasszák a bizottságba. De csak a tömeg előtt, mert másnap már Boros felkereste s válaszúira állította: vagy a pártkönyv, vagy a bizottsági tagság. Lakatos elvtárs természetesen a párt könyvet választotta — és mennie kellett. Bekerült azonban olyan, | mint Ka jós Endre, akit nem szavaztak meg a „nagygyűlésen”. így csú-1 szott volna át véglegesen minden az ellenforradalom kezére, ha lett volna idő. Szerencsére ez nem volt. De ha azt gondolja valaki, hogy ezek az események megtörték a tanácstagok zömét, nagyon téved. Az események alatt is beszélgettek róla, hogy „nem jól van ez így“, „nem rendes dolog ez.“ A szónál azonban akkor egyebet nem tudtak tenni. A helyzet rendeződése után azonban többet is igyekeztek tenni ennél. Már február elején, felsőbb utasítást nem várva érezték, hogy a falu ügyeinek rendezésére, a munkák beindítására tenniök kell valamit. TANÁCSÜLÉSRE GYŰLTEK ÖSSZE, ahol nemcsak azt tisztázták, hogy ellenforradalmi eseményeket éltek át, hanem megtárgyalták a közvetlen tennivalókat is. Az állandó bizottságok egymásután jelentkeztek munkára és javaslataikkal, miután legfontosabb kérdésként a mezőgazdasági munkák beindításáról volt szó. A mezőgazdasági állandó bizottság Hortobágyi Mátyás vezetésével azt követelte, a végrehajtóbizottság intézkedjen, miután itt a tavasz, hogy a növényvédő állomás készen álljon a védőszerekkel és gépekkel. Ha ez nem történik meg, bizony sok-sok hold vetést kellett volna kiszántani. Az állam által adott kedvezmények mellett az ő munkájuknak is betudható, hogy március végére egyetlen talpalatnyi föld sem volt szántatlan a község határában, s ma már a kukoricát vetik. Ugyanilyen jó eredménnyel lehet beszélni a pénzügyi állandó bizottság munkájáról is. Az év első heteiben volt lemaradás az adófizetés körül. Csősz Gyula. Juhász József és a többiek úgy szervezték meg a felvilágosítást, hogy felkeresve a választókörzeteket, elsősorban a tanácstagokra számítottak, s őket is bevonták a munkába. Nem volt ez hiábavaló, hisz az első negyedévi tervet közel 120 százalékra tudták teljesíteni. VOLT MIT ELMONDANIOK. Először is azt, hogy a nehézségeket csak úgy lehet leküzdeni, ha a falu is hozzájárul s ez» most a begyűjtés eltörlésével könnyebb is. Arról is lehet beszélni az ellenforradalom kérdésének tisztázásakor, hogy miből látszott ez helyileg is. Valóban nem hiába szólalt fel azon a bizonyos nagygyűlésen Krénus István. Ki volt Bányai Jenő, a nemzeti bizottság elnöke például? Volt malom-j tulajdonos, horthysta \ katonatiszt. Ki volt a saját maga (vagy az értelmi szerző Boros) által beválasztott, főjegyzőnek szánt Kajos Endre? Csehszlovákiai iratok szerint 45 holdas népnyúzó kulák. községi bíró fia. Lassan-lassan mind többen értik meg, hogy ezektől és hasonlóktól a dolgozó nép nem sok jót várhatott volna, ha az idő nem kevés számukra. Lehetne még a tanácstagok legtöbbjéről sok jót írni, de úgy gondoljuk, ennyi is elég. Ez is bizonyítja, hogy a nép, a dolgozó tömegek igazi választottjai ők, s erre rá is akarnak szolgálni. n A bürokrácia akadályossa a dolgosók ellátását Cziráki Jánost, a Vendéglátó Vállalat dolgozóját március 18-án baleset érte. A mentők keresztcsonntöréssel szállították kórházba. Mivel nyolc napon túl gyógyuló baleset történt, 24 órán belül a vállalat köteles lett volna jelenteni azt a gazdasági és a szakszervezeti irányító szervnek. Ez nem történt meg, csak. április 5-én, amikor a dolgozó levélben kereste fel megyebizottságunkat. Kiderült, hogy 14 napot dolgozott márciusban, de tévedésből csak 12 napot számfejtettek részére. A 12 napi keresetből — különböző címeken — levonásba helyeztek 241 forintot, amely jóval meghaladja a Munka Törvénykönyve álta\ engedélyezett levonható százalékot. Táppénzt sem kaphatott márciusra, pedig a vállalatnál üzemi kifizetőhely működik, mert az SZTK ügyviteli utasítás szerint csak bérfizetési napokon, havonta kétszer lehet táppénzt kifizetni, viszont a bérigényt napokkal előbb be kell nyújtania a vállalatnak a Nemzeti Bankhoz. Cziráki János levelével egyidejűleg érkezett panasz a vállalat dolgozói részéről, hogy a mllalat nem látja el őket megfelelő munkaruhával, pedig a tisztiorvos emiatt már büntetés kiszabását helyezte kilátásba. Megyebizottságunk megvizsgálta a panaszokat, hogy megállapítsa, kiket terhel felelősség a mulasztásokért. A panaszok igazak, de a felelőst már sokkal nehezebb megtalálni. Egerszeginét terhelné a felelősség, ha csak a munkaügyi előadói teendőket látná el. Azonban a vállalatnál — mint sok más helyen is — csak annyiból állt az „adminisztráció egyszerűsítésé” — hogy felülről megszabták, hány emberrel kell csökkenteni a létszámot. Hát az előírásnak megfelelően itt is csökkentették. A munka a különböző kimutatások követelése azonban nem csökkent, így történhetett meg, hogy most mindenkinek jóval több a munkája, mint azelőtt. Egerszeginé is sok egyéb munkát végez, így munkaügyi < kérdésekben csak kapkodva intézkedhet. A bürokrácia felelős elsősorban a hibákért. Szüntessük meg a bürokráciát, a rengeteg megkötöttséget, vagy adjunk megfelelő létszámot a munkák végzéséhez. (Persze, inkább az előbbi megoldást!) Az SZTK például kéthetenként fizet táppénzt. Az üzemi kifizetőhelyeket azért hozták létre, hogy a dolgozók gyorsabban kapják meg táppénzüket. De a mostani kifizetést rendszerben nem kapják meg hamarabb. A vállalatok csak a közületi ruhaelosztónál kaphatnak munkaruhát, de ez a szerv a sok igényt nem tudja kielégíteni. Máshol pedig — mégha van is pénzük rá és lenne ruha is — nem szerezhetik be a vállalatok munkaruha szükségletüket. Bizonyára lehetne jobb megoldást is találni, csak foglalkozni kell e kérdésekkel. Ha megszüntetik a bürokráciát, a sok felesleges megkötöttséget, nem lesz nehéz betartani a dolgozók védelmére szolgáló törvényeket. GRÁBICS ISTVÁN, a KPDSZSZ Megyei Bizottságának titkára. ■jMlö&áii ÍMténeiek Szabados fogta csuka, csuka fogta Szabados Beda bácsi fogta mindkettőt p rdekességek, események, melyek mind a munka során vetődnek fel s a melegedőben, műszak után színeződnek ki, emlékezetessé teszik a történeteket s évtizedek múltán is megemlékeznek ezekről. A mostani történetek élnek, emberek írják, kormos, olajos fűtők, mozdonyvezetők valósítják meg. Császár János az egyik legjobb mozdonyvezető, társa Balogh I. István mozdonyvezető. S fűtőházi tény az, amikor 24 250 kilométert tettek meg kazánmosás nélkül. S emlékeznek erre a mozdonyvezetők, amikor úton vannak, amikor azon fáradoznak, hogyan tudnának ők is elérni ilyen eredményt. Igaz, ez még akkor volt, amikor nagy volt a forgalom, amikor még sokkal több vonatot vittek mint most, de most is van hasonló eredmény. Ugyanez a két mozdony- vezető az ünnep után állt be gépével kazánmosásra, közel 13'ezer kilométer lefutása után. Jlagyomány és megszokott az is, hogy az idős mozdonyvezetők tanítják a fiatalokat. Szeretettel fog lalkoznak az újdonsült mozdonyvezetőkkel, mert úgy tartják: nincs annál nagyobb öröm, ha a bátaszéki fűtőház fészkéből kirepült ifjú mozdonyvezetőkkel szaporodik a létszám. Az egyik legszorgalmasabb mozdonyvezető Bodoki József: 25 éve járja már a vonalakat, mint mozdonyvezetői Minden [emelkedőt, lejtőt, kanyart ismer, jobban, mint a tenyerén a ráncokat. Jobban, mert az utat mindig kell figyelni, s a kezére csak akkor néz, amikor a gép lekenése után kóccal az olajat, kormot letörli. S ez a még most is fiatalosan, fürgén mozgó 50 év körüli ember egyik legjobb mozdonyvezető. S hogy mennyire szívén viseli a fiatalok nevelését? Téglási elvtárs, a főnök mesélte el, hogy az elmúlt őszön kaptak egy fiatal mozdonyvezetőt. Nagy Pál Károly Bátaszéken tanulta ki a mozdonyvezetés csin- ját-binját, s amikor az első gépet megkapta, Bodoki József elindult vele egy útra gép átvételre. A fiatal ember volt a fűtő, Bodoki pedig a vezér. Szombathely—Szolnok—Báta- szék útvonalat tették meg. S hozzá kell tenni, hogy Bodoki József szabadidejében vállalkozott a futópróbára. S most már egyedül jár utakon Nagy Pál Károly fiatal mozdonyvezető. De még most is gyakran látni, amint összedugják fejüket a gép mellett és tárgyalják a gép ügyét-baját. jyj ég 1953-ban történt: Sok gondot és bosszúságot okozott az, hogy a vonatok vonalon fekve maradtak. Ez azt jelenti, hogy a moz donjd, amit a szerelők megjavítottak s elküldték útra, valahol a nyílt vonalon valamilyen hiba miatt leállt. S ilyenkor másik gépet kellett kiküldeni. Több költség, szén,- idő, s bosszúság volt ez. S azóta vonatfekvés személyi hibából nem fordult elő. Most azt tervezik a fűtőháziak, hogy történelmünkbe egy újabb dicsőséggel tele lapot csatolnak majd május elsején. Egy túlsúlyos vonatot indítanak ezer tonnával Báta- székről Sárbogárdra. Kis ünnepséget is rendeznek a vonat indulásakor, s reggel 9 órakor elindul útjára majd a kommunisták szervezte és irányította vonat fellobogózva, a bátaszéki állomásról. Sajnos, még a vasutasok között is akad olyan vezető és beosztott, aki nem tudja elképzelni az ünnepek utáni forgalmazást anélkül, hogy ne csökkenne a szállítás. Már így van, szinte mióta a vasút vasút. Hét főn. kedden alig mozog egy-két tehervonat, s most, amikor legutóbb husvét után voltunk kint a fűtőháznál akkor is majd minden mozdony a szerelő csarnokba állt. Igaz az is, hogy ezeket javították és lényegében nem kiesés ez, de így például 6—7 ezer kilométer után teszi szükségessé a kazán mosást, holott ezekkel a gépekkel még sok ezer kiloméi tért megtudnának menteni. A fűtőházi íratlan történelem egyik fényes lapja a munka- fegyelem alakulása. Már évek óta nem történt komoly munkafegyelem-sértés. Szinte kivétel nélkül megjelennek a dolgozók a munkában, amikorra kiértesítik őket. Az ellenforradalmi események alatt is eljöttek a fűtők, mozdonyvezetők, amikorra az értesítés szólt. S most ebben az évben még nem volt késés. Arra meg nem is emlékszik még a legidősebb dolgozó sem, hogy a munkából úgy kellett valakit visszaküldeni, mert ittasan jött be. Amikor Téglás elvtársat, a főnököt kérem, mondjon nekem egy-két olyan dolgozót, aki példásan megállja a helyét a munkában, mosolyogva mondja: „írja fel a fűtőház névsorát.” — Erre nincs lehetőség, helyette azt írom, fegyelmezetten dolgoznak a fűtőháziak. A munkában, a pihenés közben, kint a vonalon, szaporodik a fűtőháziak dicsősége. Pálkovács Felhívás A Budapesti Rendőrfőkapitányság toborzást folytat a közrendvédelmi állomány kiegészítésére. Felvételi feltételek: Korhatár 35 év, testmagasság 165 centimétertől, iskolai végzettség legalább VI. elemi. Büntetlen előélet, fizikai és szellemi alkalmasság és a rendőri hivatás önként vállalása. Kezdő fizetés 1400 forinttól, 27 napi fizetett szabadság, teljes felszerelés, díjmentes villamosbérlet, 50 százalékos vasúti kedvezmény. Személyes jelentkezés a községi rendőrőrsökön, a járási kapitányságokon és a megyei főkapitányságon. ÜZEN Á SZERKESZTŐSÉG! Több olvasónk kérésére újból közöljük a Tolna megyei Népújság gyér mek szépségversenyére való szavazás módját. Szavazni tehát úgy kell, hogy az olvasónak legjobban tetsző gyermek képét az újságból kivágva, borítékba téve beküldik szerkesztőségünkbe. Természetesen JSzekszárdról 40, vidékről 60 filléres bélyeggel ellátott leveleket veszünk figyelembe. — Portósan beküldött leveleket ne küldjenek pályázóink, mert azt nem áll 'módunkban átvenni, s a szavazásban sem vehet részt. Minél több ,a lapból kivágott képet küldenek be olvasóink egy-egy pályázó kisgyermekről, annál inkább esélyes az értékes díjak valamelyikének elnyerésére. Elég szerencsés horgásznak tartanak a faddi horgásztársak, de valljuk meg őszintén olyan zsinórszaggatónak is. Jól kapott a csuka és még decemberben is szerencsével járt az, aki rászentelte idejét. December első vasárnapjára tervbe vettem a csukázást, tekintettel arra, hogy a meteorológia is jó időt jósolt. Sajnos, azonban úgy látszik, az is tévedhet, mert mire horgászhelyemre érkeztem, megeredt az eső. Én makacsul kitartottam és nem is hiába, mert délig három csukát fogtam. A három hal 6 és fél kilogrammot nyomott. Igaz, hogy eláztam, mint egy öntött ürge, de megérte a fáradtságot. és a szép zsákmánnyal, amelyet útközben is sokan megcsodáltak, olyan peckesen mentem haza, mint egy győztes hadvezér. Útközben összetalálkoztam Szabados Feri bácsival az egyesület horgászmesterével, akinek töviről-hegyé- re el kellett mesélnem, hogy hol mivel fogtam a halakat, sőt, még a ho- rogakadás helyét is megnézte. (Pedig ritkán szoktam vásárolni zsákmányomat.) Mikor elbúcsúztunk egymástól azt mondta: Na, a jövő vasárnap én is lemegyek szerencsét próbálni, felajánlottam neki ladikomat, mivel az övé akkor már telelőben volt. Fért bácsi örömmel elfogadta a felajánlott csónakot ,jó jelnek vette kabalából, s arra gondolt, hogy talán a kölcsön- ladik is szerencsét hoz. Vasárnapra már társa is akadt Beda bácsi személyében. Már jól a vizen jártak, ekkor vette észre Szabados, hogy a tanyában felejtette merítőszákját, de m!nt mondta — vissza már nem megyek, mert ez rossz jel. Beda bácsi megvigasztalja — ne búsulj úgyis közel maradunk egymáshoz és ha kell, majd én odaviszem az enyémet. A felhorgozás és a horgok lerakása után Szabados felveszi bundáját és jót húz a termoszból. — Jól esett ez a kis meleg itóka, nem akarok náthát kapni — mondotta. Alig telik el néhány perc, átszól Beda bácsinak: — Szomszéd az enyémet már kapja. Megindul az úszó, feszül a damil, de feszülnek Szabados idegei is, mert egy horgász- mesternek nem illik elszalajtani a fogást. Bevágás, fárasztás: — Szomszéd jól húz ám! Végre a csuka odakerül a ladikhoz. Jaj! Most kellene a merítőszák! De nincs. Nem baj, jól akad, majd egy darabig fárasztom még és beveszem kézzel — mondja. Meg is próbálkozik vele, megfogja, de amikor ki akarja emelni a szép nagy halat, a csuka vág egyet, Szabados utánakap, mire a ladik megbillen, egy nagy csobbanás és a horgász már el is merült a vízben, csak a sapka és a termosz úszik a víz felszínén no, meg a felborult ladik. Beda bácsi látja, hogy ennek már fele sem tréfa, gyorsan odasiet és a legjobbkor érkezett, mert a bunda már bevette a vizet és Szabados is fogytán van szásszal. Hogy Beda bácsinak miként sikerült kivonszolni Szabadost, ezt niég ma sem értjük, mert Szabados szárazon is megnyomja a 120 kilót, Beda bácsi meg csak éppen a felét. Ahogy Szabados lába feneket ér, Beda bács; rászól, hogy húzza maga után a horgot. De ekkor már ő is észrevette, hogy valami rángatja a bunda ujját. Nézi, hát látja, hogy a patemoszter egyik horga bele van akadva a másikba, s rajta van a csuka. Most már egyesült erővel beszákol- ják a zsákmányt, Szabados még térdig a vízben állva emelgeti, nézi, hümmög a csukának, s közben meg jegyzi: — Hát szomszéd, én úgy látom e* egy szép példány és a Karcsié egyik sem volt ekkora. PECÁS
