Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-26 / 97. szám
1957. apiulis 26 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Rádióvevő az agyvelfiben—automatizált élőlények — A jövő század rémregénye? ? _ Ha a természettudományos kísér- ségével mérni is lehet. Érthetőbb létezés az eddigi irányban halad, az nyelven ezt úgy mondhatjuk el, hogy eredmények elhomályosítják Huxley a központi idegrendszer elektromos legmerészebb elképzeléseit is. hullámokkal irányítja az izmokat és Az Egyesült Államokban már jó- érzelmeket. Ha már most ezeket az ideje kísérleteznek a „biokontrol“- agyból kiinduló elektromos hullá- lal, azaz az élő szervezetek mester- mókát kívülről jövő hullámokkal séges irányításával. A kísérletek fő helyettesítjük, teljesen ellenőrzé- területe az agyvelő, s most elsősor- sünk alatt tarthatjuk a kísérleti ban azt vizsgálják, hogyan viselked- alany minden fizikai és szellemi csenek az egyes állatok, ha agy velő jü- lekedetét. Ezt bizonyították Delgado két különböző elektromos hatások professzor kísérletei. érik. AUTOMATA-ÁLLATOK De engedjük át a szót Schafer mérnöknek: „A bio-ellenőrzés úgy határozható meg, mint a kísérleti alany fizikai mozgásainak, szellemi folyamatainak, érzelmi reakciójának és érzékeléseinek befolyása bio-elektromos ingerek révén, amelyeket kívülről vezetnek be az idegrendszerbe.“ De mi az új tudomány végső célja? „Maga az ember“ — állapítja meg Schafer, annak a tudósnak a hideg közönyével, aki megszokta, hogy az életet laboratóriumában élje le, távol az élő embertől. „Néhány hónappal a gyermek megszületése után — mondja Schafer — egy sebész felnyithatná koponyáját, s abban elhelyezhetne egy kis vevőberendezést, amelyet az agy különböző központjaihoz kapcsol. Ilymódon a gyermek fizikai és szellemi fejlődését egy központi állami adóállomásról lehetne irányítani. A beépített szerkezet egyébként semmiféle kellemetlenséget nem okoz és nincs káros hatással az agy szöveteire.1’ „A fent leírt módon irányított ember igen gazdaságos gép lenne. Bármilyen robotember, így például a Westing House cég által gyártott, legalább tízszer annyiba kerül, mint egy ilyen gyerek felnevelése 16 éves koráig.*’ A Ikotmánybíróságok Jugoszláviá ban MEDDIG?!, Mint bevezetőnkben mondtuk, a fantasztikus elképzelések a távolbalátókkal, titkos mikrofonokkal és a kémkedés más tudományos eszközei vei ellenőrzött életről, gyerekjáték ahhoz képest, amit az amerikai tudósok kilátásba helyeznek. De bármilyen iszonyú és rémüle- tes legyen is a tudomány által megnyitott ördögi út, nem igen hihető, hogy egész a szélsőségekig járható lenne. Nem valószínű, hogy eljutunk az állami irányító központ által nevelt és „üzemben tartott“ emberiségig. Ha akadna is a jövőben olyan parancsuralmi állam, amelyik megkísérli, hogy automatákat csináljon az emberekből, a szabadság gondolatát sohasem űzheti ki a világból. Az emberiség sokezer éves története arra tanít, hogy a szabadságot el lehet nyomni, de végleg elfojtani soha. Nem képzelhető el olyan társadalom, amely bármely rendszernek is megengedné, hogy ezt az em bertelen kísérletet végrehajtsa. dául macskákkal kísérletezett. Parányi rádióvevő készüléket helyezett el koponyájukban s az így felvett elektromos impulzusokat a macskák agy velejének különböző központjaihoz kapcsolta. így például az agyérzelmi, mozgásszabályozó, látó, éhség, nemi stb. központjaihoz kapcsolta a vevőgép vezetékét. A macskákat tágas, üvegfallal körülvett zárt területen helyezte el és az üvegfalon túlról figyelte, hogyan reagálnak a különböző agyközpontokhoz juttatott rádióimpulzusokra. Néha egyszerre több agyközpontot is kapcsolt a vevőgéphez. Az érzelmi központhoz eljuttatott inger révén valósággal páni félelmet tudott a macskánál kiváltani. Az állatok felborzolták szőrüket, kiengedték karmukat, pupillájuk kitágult, meggörbített háttal fújtak, vagy esze veszetten rohangáltak, menekültek, kijáratot keresve. A professzor egy-egy gombnyomással, úgyszólván kedve szerint irányíthatta a macskák agyvelejét. Egyik vagy másik agyközpontot izgatva az elektromágneses hullámokkal, az éh ség érzetét keltette jóllakott macskákban, vizelési vagy nemi ingereket váltott ki náluk, futásra vagy megállásra tudta őket késztetni, vagy arra, hogy jobbra-balra fordítsák fejüket, behúnyják a szemüket, stb. Valósággal automatákká vált- tak, s így Delgado hátborzongató be. mutatót nyújtott arról, mire képes £ modern tudomány boszorkánysága. A FELELEM BEOLTÄSA Ilymódon különböző cselekedetekre, viselkedésre is be lehet tanítani az állatokat. Például kiéheztetett macskák elé ízletes halat dobott s mikor feléje szaladtak, a félelem érzetét keltette bennük. Az éhes macskák úgy riadtak vissza a haltól, mint a tűztől. A kísérlet többszöri megismétlése után a macskák hozzá sem nyúltak a halhoz, akármilyen éhesek voltak is. Ugyancsak a rémület érzésének felkeltésével elérte, hogy a macskák soha ne lépjenek bizonyos területsávra, hanem hatalmas lendülettel ugorják át azt. Még érdekesebbnek ígérkeznek azok a kísérletek, amelyeket — kutyákon és patkányokon végzett ered ményes kísérletek után — most az emberhez legközelebb álló állaton, a majmokon végez. „ÁLLAT-KATONÁK* Természetesen még csak a kezdet kezdetén vagyunk, de már előre látható az a nap, amikor az „automatizálás“ tökéletesedésével, minden fizikai munkát állatok végeznek a földeken és a gyárakban. Ha azonban egyszer megindulunk a képzelet útján, nehéz határt szabni a fantáziának. így ezen az alapon elképzelhetünk állatkatonákkal vívott háborúkat, amelynél az egyes „harcosokat“ központi adóberendezésről irányítják a koponyájukban elhelyezett készülék segítségével. Vagy miért ne képzelhetnénk el a majom-háztartási alkalmazottat, „aki“’ minden parancsot híven teljesít és semmiféle igénye nincs. ÉLŐ ROBOTEMBEREK A Chicagóban nemrég tartott országos elektronikus kongresszuson Curtiss Schafer mérnök ismertette, mennyire jutott a tudomány a központi idegrendszer befolyásolásában. Durva megközelítéssel azt lehet mon dani, hogy az agyvelő igen bonyolult számológép, amelyet elektromos impulzusok működtetnek. Ezeket a köz ponti idegrendszerben fellépő áramokat az elektrnencefaloeráf seeítA Szövetségi Végrehajtó Tanács 1956. évi jelentésében felvetette az alkotmánybíróságok, vagy alkotmányossági tanácsok tervét. Mint a jelentés mondja, „a fejlett autonómiai és önkormányzati rendszer, valamint jogszabályok decentralizált érvényesítése megköveteli, hogy alkotmánybírósághoz hasonló típusú önálló szervek alakuljanak, amelyek függetlenül, tárgyilagosan és rendszeresen hatályon kívül helyeznek minden olyasmit, ami nincs összhangban az alkotmánnyal, a törvényekkel, a politikai-területi egységek, önálló szervezetek és intézmények autonóm jogaival. Az alkotmánybíróságoknak olyan helyzetet kell biztosítani, hogy garantálhassák társadalmi és államrendünk szükséges egységét, megszüntetve ezúton a felsőbb államhatalmi szervek beavatkozását és hierarchikus jogait.” Dr. Joszip Hrncsevics, a Szövetségi Legfelső Bíróság elnöke a Politika tudósítójának adott nyilatkozatában erre vonatkozóan a következő felvilágosítást adta: — Ahhoz, hogy belső rendszerünk társadalmi és jogi tekintetben még jobban megerősödjön, szükség van önkormányzati szerveink és testüle- teink határozatainak hathatós ellen őrzésére. Miután széleskörű önkormányzati jogokra tettek szert, biztosítanunk kell társadalmi gépezetünk egységét azáltal is, hogy megköveteljük: önkormányzati szerveink és tes- tületeink határozatai legyenek összhangban a társadalmi szervekkel, a szövetségi törvényekkel, stb. Népi bizottságaink és egyes munkás- tanácsaink azonban olykor olyan ha80 éve jelent meg az első napilap Bulgáriában tározatokat hoznak, amelyek célszerűek és hasznosak ugyan, legalább is helyi érdekek szempontjából, esetleg az általános érdekek szempontjából is, de nincsenek összhangban az előírásokkal. S még az önkormányzati szervek politikai munkatársa; között is akadnak olyanok, akik hajlandók szemet hányni az ilyesmi felett. Pedig ez objektive a törvényes rend aláásását jelenti. Az alkotmánybíróságok vagy a legfelső bíróságok alkotmányossági tanácsai a jövőben az ilyen határozatokat meghatározott állami szervek, társadalmi szervezetek vagy az állam polgárok kezdeményezésére felül fogják vizsgálni. Felmerül az a kérdés, mekkora hatásköre legyen majd az alkotmánybíróságnak vagy az alkotmányossági tanácsoknak. Javasolják-e majd csupán az adott szerveknek törvényellenes határozatuk módosítását, avagy joguk legyen annak közvetlen hatálytalanítására? Kardelj elvtárs szerint az alkotmánybíróságnak az utóbbira is joguk kellene, hogy legyen. Az alkotmánybíróságoknak védelmezni kell majd a gazdasági szervezetek és kommunák önkormányzati jogait, de egyúttal meg kell előzniük, hogy ezek a szervek törvény- ellenes határozatokat hozzanak. Ez tipikusan jugoszláv szükséglet. Egyfelől biztosítani kell a társadalmi alapegységek önkormányzati Jogainak tiszteletbentartását, másfelől gondoskodni kell a rendszer egységé ről társadalmi vonalon. A leendő alkotmánybíróságok vagy alkotmányossági tanácsok funkciói új társadalmi-politikai rendünkből adódnak. Újfajta nylonharisnyák „Pavel Tkacsenko” haris- gyártott harisnyáknál: amelett, hogy igen A bukaresti nyagyár hosszú kísérletezés után a napokban rendkívül rugalmas nylonharisnyák sorozatgyártásához kezdett. Az újfajta harisnya minőség tekintetében sokkal jobb az eddig Romániában rugalmas, nagyon tartós is (körülbelül két évig hordható) és beszívja a testnedvességet. Az új harisnya télen melegít, nyáron pedig hűsít 1877 április 18-án (a régi időszámítás szerint április 6-án) jelent meg az első bolgár napilap „Mindennapi újság“ címmel. A török elnyomás idején Ro- nániába emigrált bolgár hazafiak alapi- ották a lapot. A „Mindennapi újság” első száma 1877 április 6-án jelent meg Bukarestben négy oldalnyi terjedelemben. A szófiai „Vaszil Kolarov” állami könyvtárban tíz számot őriznek az első bolgár napilapból. A bolgár nép kegyelettel őrzi ezeket a példányokat, amelyek történelmének egyik legsúlyosabb, de egyben legdicsőségesebb napjaiban születtek. Ifjúsági békestaféta a VIT tiszteletére A moszkvai Világifjúsági Találkozó tiszteletére csakúgy, mint az előző fesztiválok során nemzetközi ifjúsági békestaféta érkezik a fesztivál városába — Moszkvába. Az előzetes jelentések szerint Európában öt útvonalon fut \majd a staféta. Az első Hollandiából indul és Belgiumon, Franciaországon, Svájcon, Ausztrián és Csehszlovákián keresztül érkezik a Szovjetunióba. A második a Német Demokratikus Köztársaságot és Lengyelországot szeli á.t. A (harmadik útvonala: Görögország, Bulgária és Románia. A negyedik: Olaszországon, Ausztrián és Magyarországon keresztül éri ,el a szovjet határt, Az ötödik Dániából indul és Norvégián Svédországon és Finnországon keresztül jut el a Szovjetunióba. AZ ORLOVI TELEREVIZOR Szállodai szobánkban ültünk és barátságosan beszélgettünk, amikor óvatosan kopogtak az ajtón. „Tessék!” Magas, szőke.férfi lépett a szobába, tükörfényes ládikával a hóna alatt. Félszegen meghajtotta magát és bemutatkozott: — Iván Dudkin feltaláló vagyok. Nagy szükségem lenne a sajtó támogatására. Nézzük csak, feltaláltam egy remek készüléket, pontosabban szólva egy tele- vízőrt. Sőt, helyesbítek, nem is televizort, hanem telerevizort. Nemcsak a jelent képes elénk vetíteni, hanem a múltat és a jövőt is. Szeretném bemutatni, hogyan működik, természetesen csak akkor, ha megengedik. Megengedtük. A készülék ernyőjén csakhamar megjelent egy széles, egyenes utca. Csupa új ház. Kissé távolabb az orlovi pályaudvar fényei ragyogtak... Hogy megszépült az utóbbi években ez az ősi város! Milyen ügyesek, hogy megtanultak építeni! — Megtanultak, de nem mindnyájan — mosolygott a feltaláló, mintegy kitalálva gondolatainkat. S az ernyőn máris megjelent néhány szánalmas téglahalmaz. A daruk szomorúan nyújtották karjukat az ég felé. — A gépgyártási minisztérium 56 lakásos munkásháza — tájékoztatott szakértelemmel vendégünk —, a helybeli építőtröszt építi, már négy esztendeje. Ez pedig itt a Medvegyev-gyár 118 lakásos munkásháza. Az építést. . .- SZATÍRA — Egy pillanatra! — szakítottuk félbe a feltalálót. — Mi magunk is tudjuk, mikor kezdték építem, ön azt állította, hogy készüléke a múltat is meg tudja mutatni. Nos, hát mutasas meg, milyen Volt az építkezés, mondjuk három esztendővel ezelőtt. A feltaláló bólintott, s egy ragyogó gombot három beosztással visszacsavart. A kép azonban semmit nem változott. —Hm!. .. Most pedig, ha lehet, kapcsolja három esztendővel előre, meglátjuk, mi lesz. A feltaláló visszaállította az eredeti helyzetébe a gombot, majd három beosztással előre csavarta. Am az ernyőn a kép semmit nem változott. — Úgy látszik, elromlott — jegyezzük meg óvatosan. A feltaláló sértődött pillantással mért végig bennünket. — Nem a készülékben van a hiba, hanem a trösztben — felelte hidegen. Én valóban megmutattam a 118 lakásos ház múltját és jövőjét. Nem az én hibám, ha úgy lesz, mint ahogy a készülék mutatja. Ha megengedik, bemutatom Önöknek Beszarábenko elvtársat, a tröszt főmérnökét. Az ernyőn megjelenik egy jókora dolgozószoba. A főmérnök az íróasztalánál ül, körülötte az orlovi üzemek képviselői. — Kezdje el az építkezést, mi meg majd előteremtjük a pénzt — próbálták rávenni a főmérnököt. — Az a fontos, hogy az alapot lerakják. Egymásra néztünk: — Uj építkezésekbe kezdenek, de a régieket nem fejezik be! Hát ez micsoda? — Szórófej — válaszolja egy kis gondolkodás után a feltaláló. Nem olyan, amilyet az öntözésnél használnak, hanem pénzügyi. A gépgyártási minisztérium ilyen pénzügyi szórófejjel aprózza szét az építkezésre szánt összegeket az üzemek között. Mindegyiknek jut belőle egy csepp. — De hiszen cseppekből nem lehet házat építeni. Minden évben várják az új cseppeket, s az építkezés évtizedekig elhúzódik. — Ha évtizedekig nem is, de hat-hét évig bizonyosan — mondta komoran a feltaláló. — Van még valamilyen kérdésük? — Igen. Miért nem összpontosítja a minisztérium a rendelkezésére álló ösz- szegeket egyetlen építkezésre? Egyik évben mondjuk az egyik gyár, a következő évben a másik gyár munkáslakásainak építésére? A feltaláló vállat vont. — Ez a rendszer alakult ki. A minisztérium maga is beismeri, hogy ez ostobaság. Sőt, tanácsolta az üzemeknek, hogy fogjanak össze. Valamit még mondani akart, de aztán legyintett és megkérdezte: — Folytassuk utazásunkat az orlovi utcákon? — Szeretnék bemutatni még egy ma- rathoni építkezést. — Mutasson inkább valamilyen vidámabb dolgot — kértük. —- Ebből elég volt. — Vidámabbat? Nagyon szívesen. S az ernyőn gyönyörű földszintes és egyemeletes házak jelentek meg. — Ezek a házak az orlovi üzemek munkásainak kezdeményezéséből épültek, — csengett büszkén a feltaláló hangja. —- Képzeljék csak, nem is egészen egy év alatt több mint 300 ilyen lakűs épülit. Öjtször olyan gyorsan, mint a szórófejes módszerrel.-— Tanulhatna tőlük a tröszt és a minisztérium ... — de mielőtt befejeztük volna a megkezdett mondatot, a készülékben valami reccsent, s az ernyőn kialudt a fény. — Kiégett a képcső — dörmögte a feltaláló bosszúsan. — Megengedik, hogy a készüléket haza vigyem? Szavamat adom, hogy megjavítom és postán elküldöm. Adják át a Krokodilnak, ez az én ajándékom. Azt hiszem, nem árt, ha van a szerkesztőségben egy ilyen telerevizor. Ezzel ládikóját a hóna alá kapta, s épp oly gyorsan eltűnt, mint ahogy érkezett. A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBÓL 30 kötetben adják ki Dickens összes műveit A Szovjetunió Állami Könyvkiadó Vállalata 30 kötetben jelenteti meg Charles Dickens összes műveit. — A műveket szigorúan időrendi sorrendben adják ki. A gyűjteményes kiadást jegyzetekkel és kommentárokkal látják el. — Az új kiadásban Dickens valamennyi művét megtalálhatják az olvasók, tehát publicisztikai írásait, beszédeit és leveleit is. Számos olyan mű is napvilágot lát. amely eddig orosz fordításban még nem jelent meg. A gyűjteményes kiadást Dickens illusztrátorai díszítik majd képekkel.
