Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-02 / 78. szám

2 TOLNA MEGYEI NÍPÜJ8AG 1951. ÁPRILIS 2. Bulganyin üzenete a dán miniszterelnökhöz A TASZSZ jelentése szerint a moszkvai lapok közölték Bulganyin. nak, a minisztertanács elnökének Hansen dán miniszterelnökhöz inté­zett üzenetét. A szovjet kormányfő azt írja, hogy a NATO-hatalmak kí­sérletet tesznek a nemzetközi helyzet bonyolítására és a népeket a háborús veszély fokozására vivő útra akarják taszítani. Ezek a háborús készülődések — mondja Bulganyin — nemcsak azokra az országokra veszélyesek, amélyek ellen irányulnak, de távolról sem kis mértékben e készülődések résztvevői­re is, főképp azokra az országokra, amelyek, mint például az európai N ATO-tagállamok, azt a szerepet kap­ták. hogy a támadás előretolt felvo­nulási területei és támaszpontjai le­gyenek. Az északatlanti tömb e há­borús készülődéseinek fényében Dánia magatartása feltétlenül figyel­met kelt a szovjet kormányban. Bulganyin hangsúlyozza, hogy Dánia területének óriási része, Grön­land, már régóta az Egyesült Államok katonai támaszpontja lett és gyakor­latilag már nem Dánia ellenőrzi. Bulganyin kijelenti, hogy Dánia igen komoly és indokolatlan kocká­zatot vállal ,amikor megengedi, hogy bevonják néhány hatalom háborús készülődéseibe. A szovjet kormány nem teljesítené a Szovjetunió népei­vel szemben fennálló kötelességét, ha az agresszióra válaszul nem hozna haladéktalan intézkedéseket abból a célból, hogy pusztító csapást mérjen az agresszorra, valamim tá­maszpontjainak egész hálóza­tára, amely a Szovjetunió ellent támadás céljából létesült. A modern fegyverek pusztító ereje olyan, hogy a Dániához hasonló te­rületű országok számára külföldi álla­moknak adott támaszpont az atom­háború kitörése esetén öngyilkosságot jelentene. Dánia biztonsága problémáinak megoldását megtalálhatná függet­lenségének és területi sértet­lenségének nemzetközi biztosí­tékaiban is addig, amíg Euró­pában nem jön létre a kollektív biz­tonság hatékony rendszere. Bulganyin annak a reményének ad hangot, hogy a dán kormány kellő fi­gyelemmel fogadja a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonságáról szóló javaslatait és maga is hozzájárul az összes érdekelt fél számára elfo_ gadható összes konkrét utak kérésé, séhez. A népek nem bocsátanak meg kor­mányuknak — mondja Bulganyin —, ha tekintettel azokra a borzasztó kö­vetkezményekre, amelyekkel az új háború járhat főképp a dolgozó lakos­ság nagy tömegeire nézve, nem ten­nének meg minden szükséges intéz­kedést a háború veszélyének kiküszö­bölése céljából. Bulganyin ezután rámutat arra, hogy a Szovjetunióban nagy jelentő­séget tulajdonítanak a Dániával való kapcsolatok fejlesztésének. A szovjet kormány és a dán kormány vezetői­nek tavalyi találkozása a két ország népei közötti együttműködés fokozó­dásának új távlatait nyitotta meg. A szovjet kormányfő befejezésül ezt írja: — Bármennyire is örvendetes a szovjet—dán kapcsolatok fejlődése, véleményem szerint lehetőségei még távolról sincsenek teljesen kihász. nálva. Nem kétséges ,hogy az orszá­gaink közötti bizalom és együttműkö­dés megszilárdulása közepette a köl­csönösen kereskedelmi és kulturális kapcsolatok továbbfejlődését és a két ország műszaki tudományos tapaszta­latainak kicserélését el lehetne érni. Véleményünk szerint az igen hasznos volna -a Szovjetunió és Dánia népei számára. A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata a bermudai tanácskozásra Moszkva (MTI). A Szovjetunió kül ügyminisztériuma nyilatkozatot tett közzé Eisenhower amerikai elnök és Macmillan brit miniszterelnök ta­nácskozásának eredményeiről. A bér mudai tanácskozás megmutatta — mondja a nyilatkozat —, hogy az Egyesült Államok és Nagybritan- nia kormánya a továbbiakban is agresszív irányzatot kíván követni külpolitikájában. Ezen a tanácskozá­son olyan határozatokat hoztak, amelyek fokozzák a nemzetközi fe­szültséget és az új háború veszélyét. Az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia kormánya az atomháború közvetlen előkészítését tűzte ki cé­lul. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának nyilatkozata megjegyzi, hogy Eisenhower elnök és Macmillan mi­niszterelnök tárgyalásainak előkészí tése, továbbá maga a tanácskozás is titokzatosság közepette folyt, több kérdésben titkos megállapodásokat is kötöttek. Ezt lényegében sem az Egyesült Államok. sem Nagy-Bri- tannia kormánya nem tagadja. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának nyilatkozata hangoztatja, hogy a bermudai tanácskozásokról kiadott közleményben foglalt állítás, amely szerint az Egyesült Államok és Nagy Britannia mértéktartó lesz nukleáris fegyverkísérletek folyta­tásában, nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy bizonyos mértékben elaltassák a világközvéleményt, amely állhatatosan követeli a nuk­leáris fegyverkísérletek haladékta­lan megszüntetését és hatékony in­tézkedések megtételét e fegyver tel­jes és feltétlen eltiltására. A szovjet kormány — mondja a Szovjetunió külügyminisztériumá­nak nyilatkozata — úgy vélte és hogy továbbra is úgy véli, hogy nem sza­bad helyet adni diplomáciai mester­kedéseknek és felfogásoknak. A Szovjetunió a leghatározottabban állást foglal a nagyhatalmaknak az atom- és hidrogénfegyver eltiltásá­ról kötendő megállapodása haladék­talan megkötése mellett. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának nyilatkozata emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió kormánya kész első lépésként megállapodást kötni a nukleáris fegyverkísérletek meg­határozott időre való eltiltásáról. A szovjet kormány kötelességének tartja felhívni az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának fi­gyelmét arra, hogy az atomháborús előkészületek útja, amelyre egyre nyíltabban rálépnek, azokat viszi katasztrófába, akik másokra akar­ják az ilyenfajta háborút ráerősza­kolni. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának nyilatkozata megállapítja, hogy az Egyesült Államok részesévé válik a gyarmatosító és természeté­nél fogva agresszív bagdadi tömb­nek, amelyet azzal a céllal létesítet­tek, hogy rabságba döntsék a kelet népeit. Ez újabb bizonysága az Egye­sült Államok közel- és középkeleti politikai irányzata agresszív voltá­nak. Éppen ezért nem nehéz megérteni — hangsúlyozz^ a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának nyilatkozata — miért foglaltak el a nyugati ha­talmak kormányai negatív álláspon­tot a szovjet kormány javaslatával kapcsolatban, amely a nagyhatal­maknak a közel, és középkelet te­kintetében követendő elveit tartal­mazó nyilatkozatról szól. A moszkvai diplomáciai testület látogatása V. I, Lenin egykori lakásán A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió külügyminisztériu­mának protokollosztálya a Moszkvá­ban működő külföldi diplomaták kí­vánságára, március 31-én, vasárnap a Kremlben bemutatta a diplomáciai testület tagjainak V. I. Lenin egy­kori lakását és dolgozószobáját. — A diplomaták megtekintették azokat a helyiségeket, amelyekben a szovjet állam alapítója élt és dolgozott, meg­nézték a könyvtárat, Lenin személyi holmijait, a tömérdek ajándékot és fényképet, majd megtekintették a népbiztosok tanácsának üléstermét. Kaxahevies: CSILLAG 29. Travkin feltekintett a zsoldkönyv- ből és eszébe ötlött, hogy a némettel végezni kell. A fogoly, mintha meg­értette volna gondolatát, hirtelen re­megni kezdett és minden szót meg­nyomva. azt mondta: — Herr Kommunist, Kamerad, ich bin Arbeiter, Schauen Sie meine Hände an. Glauben Sie, mir, ich schwöre, bin kein Nazi. Bin selbst Arbeiter und Arbeiterssohn. Anikanov körülbelül megértette a német beszédét. Ismerte az „Arbei­ter” szót. — A kérges tenyerét mutogatja és azt mondja, hogy munkás — mondta Anikanov eltűnődve. — Ez azt jelenti, hogy tudja, mi megbecsüljük a mun_ kásembert tudja, ki ellen harcol és mégis harcol... Travkint ifjúságától fogva szeretet- re és a munkásemberek megbecsülé­sére nevelték, de — ezt a lipcsei nyomdászt meg kell ölni... A német érezte a szánalmat, de lát­ta a hajthatatlanságot is Travkin szemében. Nem volt buta. Szedő lé­vén, sok jó könyvet olvasott és meg­értette, miféle emberek állnak előtte. Elkezdett zokogni, ahogy enn|ek a szép erdei szellem képében megjelenő fiatat férfinak szomorú konok tekin­tetében megpillantotta a halált... KILENCEDIK FEJEZET Mi ment végbe bennük? Maguk sem tudták. Minden mindegy volt, minden elmúlt mögöttük, eltűnt az emlékezetükből) ha felbukkant is időn ként ,csak elmosódva, határozatlan körvonalak között. A feladatért éltek és csak erre gondoltak. Anikanov elől ment Golubbal, kö­rülbelül negyven méterrel hátrább haladt Travkin Szemjonowal, aki a rádióállomást vitte, balról, csaknem az árokban, párhuzamosan az ország- úttal, Mamocskin és Bikov, jobbról, a csoportot az erdő felől fedezve, Brazs- nyikov. Egyenlőszárú háromszöget al­kottak, az alap közepén Travkin, csúcsa Anikanov volt. Olykor meg­orrontva a németek jelenlétét, figyel­ve az éjszakai neszekre. Anikanov madárfüttyére mindnyájan megmere­vedtek. Balra az országúton autók és von­tatók vonultak libasorban. Német da lókat, német káromkodást, parancs­szavakat lehetett hallani. Néha gya­logság is jött és a katonák beszéde olyan közelről hallatszott, hogy az volt az érzésük, hogy csak ki kell nyújtani a kezüket és „elcsíphetsz egy németet, beleütközöl egy német arcba, megégeted magad egy német cigaretta parazsán ...” Travkin szilárdan elhatározta, hogy nem fog több „nyelvet’’. Érezte, hogy az ellenséges részek állásainak köz­pontjába került. Egy óvatlan mozdu­lat, elfojtott felkiáltás — és rájuk ro­han az egész SS-raj. Tudta, hogy itt összpontosították a „Wiking” páncé_ los hadosztályt, azonban nem ismerte ennek erejét és azt, hogy mire ké­szül. Az erejét körülbelül megállapít­hatta a részekből, a tankokból és a tüzérség számbavételéből de a veze­tőség szándékát csak egy jól beava­tott német mondhatta volna meg, olyan, mint az iménti. Mégis el kell csípni egy ilyen németet a vasútállo­más felderítése után. Travkin gondosan felépített terve váratlanul felborult. Balfelől hirtelen neszt hallott, majd a sötétben ott ter_ mett Mamocskin és halkan azt mondta: — Itt fekszik egy német az út mel­lett. Tökrészeg... Hazaérkezett a magyar kormány- és pártküldöttség (Folytatás az 11 oldalról.) lista országok testvért segítsége mel­lett — ismét az volt, hogy a párt által világosan kitűzött célok és meghatározott felada­tok érdekében tevékeny , mun­kába kezdtek a bányász, a mun­kás, paraszt és értelmiségi tö­megek, aktív harcokkal alkotó munkájukkal <egítették orszá­gunk fejlődését. Mit kell tehát most tennünk, ked­ves elvtársak, hogy a Magyar Nép- köztársaság a jövőben a szocialista országok testvéri közösségének, a sa­ját lábán szilárdan álló, fejlődő és valóban virágzó állama legyen?’ Először és mindenekelőtt: tovább erősítjük államunk ve­zető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot. (Ütemes taps: éljen _a párt.) A töme­geknek saját tapasztalata révén meg. született bizalom alapján tömöríteni kell a nép minden egészséges erejét párt köré. A nép tömegek cselekvő ak­tivitását ,a szocalista demokráciát fej­lesztve .erősítenünk kell a proletariá­tus diktatúráját a tömegek vonalán. (Taps.) Másodszor: fokoznunk kell a pártban, az ál­lamban, a munkásosztályban, az egész dolgozó népben az ébersé­get az osztályellenség és az im­perialisták aknamunkája ellen. Erősíteni kell a proletárdiktatú­rát az osztályellenség elnyomá­sára. Teljesen meg kell semmisítenünk a megvert ellenforradalom szétszórt erőit és hatásosan meg kell védenünk népköztársaságunkat az imperialista aknamunkával szemben. Harmadszor: állami és társadalmi szerveink­nek, valamint a dolgozó töme­geknek igen komoly kézbe kell venniük a gazdasági építés kérdésének megoldását. Nagy segítséget kaptunk most is a Szovjetuniótól, segít a többi testvéri szocialista ország is. Fejlett iparunk és mezőgazdaságunk nagy lehetősége hét rejt magába népgazdaságunk to­vábbi egészséges fejlődéséhez, az élet- színvonal emelésének egyedüli reális alapja megteremtéséhez. Ehhez azon­ban elsősorban saját erőinket kell mozgósítanunk, ezt semmiféle külső segítséggel nem lehet he­lyettesíteni. Minden gyárban, bányában, a földe­ken, az alkotás és munka minden he­lyén maguknak a munkás, paraszt, értelmiségi tömegeknek kell kézbe venniök a termelés és a termelékeny, ség növelésének, az önköltség csők. kentésének ügyét, mert csak így biz­tosítható, hogy a szocialista társada­lom építése együtthaladjon a dolgozó Travkin csak egy pillantást vetett a részeg németre és már tisztában volt mindennel. A német elővigyázat­lanul bemerészkedett az erdőbe, Ma- mocskin leütötte, megrugdalta és le­fegyverezte.. Mamocskin ügyetlenül próbálkozott magyarázkodni: —■ Nekem jött... ugyan mit tehet­tem volna?... Nem volt idő a tárgyalásokra, föl­szedték a foglyot és eltűntek vele az erdőben. Már hallani lehetett az orosz fülnek idegenszerű hivogatást, aho­gyan az eltűnt baj társ után kurjon­gattak: — U-uh! U-uhu! — Willibald! Willibald! — Herr Benecke! Benecke! A tóparton letették a foglyot a fűre, Mamocskin meglocsolta vízzel, sőt, még egy kis pálinkát sem sajnált tőle, a szájába öntött egy keveset. Ma­mocskin csak úgy ragyogott és szor­galmasan tett-vett a „németje” körül, akit igen feldícsért: — Ez ám a valódi SS-ember, ez mindent tud ... Nézze csak hadnagy bajtárs, tiszt ez, Istenemre, tiszt. Golub Jura érdeklődve méregette végig a németet. Kicsi orrát bosszúsan összeráncol­va, szomorúan sóhajtozott: — Mindenki fog nyelvet, csak az én utamba nem tud akadni egy se.... (Folytatjuk.) tömegek anyagi & kulturális színvo­nala állandó emeléséveL Negyedszer: Amikor az imperialis­ták és ellenforradalmárok áskálódnak társadalmi rendünk, nemzeti függet­lenségünk, békés alkotó munkánk el­len nekünk erősítenünk kell kapcsolatain­kat:. a: szocialista tábor oszágai- val, éppen ezért párttagságunk és dolgozó népünk internacionalista nevelése el­engedhetetlen feltétele a párt erősö­désének, a népköztársaság fejlődésé­nek, a béke védelmének, a magyar nép boldogulásának. Elvtársak! Nyíltan meg kell mon dani azt is, hogy amíg a népek béké­jét fenyegető agressziv szándékú NATO SEATO és hasonló imperia­lista katonai tömbök léteznek, mindaddig az önvédelem céljait szolgáló, minden csatlakozni szándékozó előtt nyitvaálló var­sói szerződésre szükség lesz (taps) és e szerződésnek a Magyar Népköztársaság törhetetlen hívg marad. (Taps.) Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarországon tarőzkodó szovjet csapatok függetlenségünket és népköztársaságunk határait segítik védelmezni a külső imperialista tá- madószándékokkal szemben, s addig maradnak itt, ameddig erre szükség lesz. (Taps. Úgy van! Hurrá!) Szovjet —magyar barátság! Éljén a szovjet hadsereg! — kiáltások.) Kedves elvtársak! Négy nap választ el bennünket nagy nemzeti ünne­pünktől, április 4-tői. Most 1957-ben, 12 évvel azután, hogy a Szovjetunió felszabadított bennünket a hitleri fa. s izmus szörnyű elnyomása alól, hálá­val gondolunk a Szovjetunióra azért is mert november 4-én nyújtott nagy segítségével ismét megvédelmezte népünket az - imperialista hódítók fenye­gető igájától és attól hogy új­ból háborús tűzfészekké változ­tassák már eleget szenvedett hazánkat és áldozatul szánt né­pünket. (Taps.) Örülünk, hogy pártunkat a proletár internacionalizmus szellemében a testvéri kommunista és munkáspár­tokkal, elsősorban a legnagyobb for­radalmi tapasztalatokkal rendelkező párttal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros baráti kapcsolat köti össze. Központi bizottságunk felada­tának tekinti, párttagjainkat abban a szellemben nevelni, amely óv a má­solástól, ugyanakkor azonban képessé teszi pártunkat arra, hogy az összes testvérpárt gyakorlatában fellelhető hasznos tapasztalatokat átvegye és felhasználja saját elméleti és gyakorlati munkájának fejlesztése ér­dekében. Kedves Elvtársak, Barátaink! A Szovjetunióban járva a testvéri fogadtatás forró légkörében gyakran­mondottuk a szovjet dolgozóknak, hogy ügyünk igazába vetett hitünk­ben megerősödve térünk haza körük bői. Erősítettek bennünket az itthonról kapott hírek is, március 21 méltó megünneplése, a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség szervezésé­nek megkezdése, a csepeli, a köztár­saságtéri az angyalföldi, az erzsébeti és a kőbányai tömeggyűlésekről érke­zett hírek is lelkesítettek bennünket. Való igaz kedves barátaim, hogy a Magyar Szocialista Forradalom erői­nek növekedése, a dolgozó tömegek fokozódó támogatása, a magyar— szovjet barátság erősödése, hazánk és népünk boldogabb jövőjének nem­csak bíztató jelei hanem reális, a barátot megrövendeztető, az ellensé. get megrettentő hatalmas erőforrásai. (Taps.) Éljen a Szovjetunió! Éljen a Magyar Népköztársaság! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljén a Magyar Szocialista Mun­káspárt! Éljen a megbonthatatlan szovjet —magyar barátság! Kádár János nagy tapssal, lelkese­déssel fogadott beszéde után felcsen­dültek az Internacionálé hangjai, majd a küldöttség tagjai üdvözölték a budapesti dolgozók jelenlévő kül­dötteit, s ezrek ünneplése közben szálltak gépkocsiaikba, hogy elhagy­ják a repülőteret.

Next

/
Thumbnails
Contents