Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-02 / 78. szám
3 TOLNA MEGYEI NEPÜJ8AG A decsi pártsserveset munkában Mint mindenütt az elmúlt ellenforradalmi események alatt, elsősorban a pártszervezeteket érte a támadás éle. Jól tudták a nép ellenségei, ha egy-egy helyen a kommunisták szervezett erejét sikerül megbontani, utána imagyarul mondva „szabad a vásár“. így volt ez Decsen is. A szovjet csapatok segítségének lehet köszönni, hogy ez a „szabad vásár“ már kibontakozásában visszaszorítódott. Utána azonban még jó idő telt el, míg a kommunisták újrarendezték soraikat. Ha először néhányan is, de újrarendezték, hisz éppen az elmúlt események tanították meg őket, mit jelent a szervezeti erő. Téves volna azt állítani, hogy könnyen men t a szervezés. Erre csak egy példát. Az MSZMP-szervezet alakulása úgy volt, hogy 16 taggal történik. de mire a tényleges megalakulásra került sor, csak tizenegyen maradlak. Sok-sok kételyt, zűrzavart kellett eközben szétoszlatni. Különösen abban volt sok vita, hogyan lesz tovább, valóban új módon, miként dolgozzanak. Végül is a beszélgetések a párt határozatainak megtárgyalása egyre több volt MDP-tagot győzött meg arról, hogy az MSZMP a régi jó tapasztalatok továbbfejlesztése mellett erőteljesen küzd nemcsak az ellenforradalmárok ellen, hanem a régi hibák kiküszöböléséért is. Azóta már 22 taqot számlál a párt- szervezet s bizakodóan néznek a jövő felé. Bíznak benne, hogy ezután sokkal inkább meghallgatják a felsőbb pártszervek az ő véleményüket is. Az igaz, ezen a téren még most is akad hiba, de tudják, hogy egyre javuló munkájukkal maguknak is hozzá kell járulniok e hiba megszüntetéséhez. Az intézőbizottság fontos feladatnak tekinti személyesen is felkeresni a volt MDP-tagokat. Éppen ezért a régi névsor szerint felosztották maguk közt a tagságot, s felkeresve őket, rendszeresen végzik a felvilágosító munkát azért, hogy egyetlen arra érdemes se maradhasson ki a pártból. Kis Antal elvtárs, a bizottság egyik tagja, mindjárt az átigazolási kérelmeket is magával viszi, hogy alkalomadtán mindjárt kéznél legyen. Nem sok idő telt el, mióta a párt- szervezet újra megkezdte működését, de tekintélye növekedőben van s már a pártonkívüliek is felkeresik tanácsért Csalódtam az emberekben ügyes-bajos dolgaikban. Szalai István elvtárs, az intézőbizottság elnöke, erről így beszél: „Többek között, az egyik nap felkeresett Király Péter s elpanaszolta, nem lehetne-e elintézni, hogy a vasúton átmenő utat megjavítsák, hisz sáros időben szinte lehetetlen az átjárás. Van-e a pártnak ebbe beleszólása? — tette hozzá —, annyit jártam utána hiába. A pártszervezet j'avasolta a tanácsnak, s meq lehetett oldani a kérést. A legeltetési bizottság fogatai és a társadalmi munkások a közelben levő kő-1 , törmelékekkel feltöltöttek az utat. Nem is lehet elmondani — fűzte még hozzá Szalai elvtárs —, milyen jóleső érzéssel hallottam tőle egy újabb találkozás alkalmával, amikor örömmel újságolta: Megcsinálták ám!“ Ugyanilyen, lehetne mondani apró esemény Nyilasi Béla pékmester dolga is, amely megelégedésére elintéződött s a környező lakók is hasznát látják. Mindezek növelik a bizalmat a párt- szervezet iránt. Még szélesebb körű lehet majd ez a munka és a felvilágosítás, ha a párt- csoportbizalmiakat is megválasztják. Gépkocsi mellett A friss tavaszi szél port söpör az ember szemébe. Itt a gépkocsi mellett kicsit enyhül a szél ereje, a nap is idesüt s a néhányperces beszélgetés csak felvidítja a szívet, különösen akkor, ha az ember olyan dolgokról beszél, ami kedvenc téma. Baksai Sándor, ez a középtermetű ember, szeret beszélni. Szeret szót váltani azzal, akivel tud, mert ugye amikor a volán mögött ül, akkor nem lehet sokat beszélni. Az utat kell figyelni. S nagy figyelmet követel a gépkocsivezetés, különösen erdőben. Már öt év óta erdőben fuvaroz. Először jegy GMC háromtonnás kocsival, most egy év óta pedig egy Csepel gyártmányú teherkocsi volánját kezeli. A tamási környéki erdőkből szállítja naponta a fát le a vasúti rakodóra. — Nehéz volt először megszokni az erdei vezetést, de ma már sokkal könnyebben megy, mint öt évvel ezelőtt, amikor kezdtem. Igaz az is, hogy sok baj van. Nézze meg a gumijaimat. Olyan simák, hogy.. . szóval nehéz ilyen papuccsal járni. Képzelje el, mit csúszkáltunk a télen? Úgy látszik, szerencsénk volt. Még egyszer sem borultunk fel, és nem is csúsztam még árokba. Pedig olyan utakon járunk, hogy még lovaskocsikon i s nehezen tudnak felmenni. Most például erdei irtásról szállítunk fát, és olyan gyökerek állnak ki, hogy mindig attól félek, hogy gumidefektet kapok. Xj’gy kis öröm is van az erdei gépkocsivezetők életében. -— Ezek közé tartozik az, amikor a fizetést felveszik. Nem ritka az olyan fizetési nap, amikor 3000 forintot visznek haza a borítékban. Öröm az is, amikor valami pótalkatrészt kapnak a megyei garázsból. Legutóbb például tizenkét vászonos szovjet gyártmányú köpenyt kaptak. És érdekesség az is, amikor kéthetenkint összejönnek a vállalat gépkocsivezetői egy kis beszélgetésre Szekszár- don, ekkor sok minden szóba kerül. Talán a legtöbb szó a munkáról esik arról, hogy egy-egy feladatot hogyan tudnak jobban megoldani. Tamásiban például két gépkocsi van. ö a 350-es Csepellel és Balassa József egy háromtonnás GMC kocsival. Valami versengésszerű alakult ki kettőjük között Naponta: vetélkednek, hogy ki tud több fát leszállítani, üzemanyagot megtakarítani. Jó ez a vetélkedés, csak az a baj, hogy még nem veszik figyelembe a bérezésnél. Pedig akkor még több fát le tudnának szállítani a kanyargós erdei utakon. \ míg beszélgetünk, alaposan át- vizsgálja a gumikat, a gumikkal érkezett sík-port pedig elteszi, és majd amikor felszereli, akkor újból beszórja a köpenyt és a belsőt. így próbál takarékoskodni, menteni, amit iehet. — Tudja, még az is baj, hogy mi vidékiek mindig csak a feljavított gumikat kapjuk. Évek óta most kaptam először új gumit, eddig mindig csak futózottal jártam. Az egyik kollégám a múltkor 20 kilométer után eldobhatta a gumit, pedig az is futózott volt. Amikor a kocsik állapotáról érdeklődöm, megtudom, hogy már több mint 120 ezer kilométert futott a kocsija nagyjavítás nélkül, és még biztos, hogy 50—60 ezer kilométert ki tud belőle venni. S ennek csak az a titka, hogy gondosan kezeli a gépet, és a legkisebb hibát azonnal kijavítja, ha pedig nagyobb javításról van szó, akkor telefonálnak Szekszárdra a garázsba és onnan kijön a szerelő. Most például Bozsár János szerelő jött ki egy hengerfejpakolást és sebességváltót cserélni. TV ehéz, de szép életük van az ^ ’ erdőgazdasági szállító gépkocsivezetőinek. S amikor terveikről kezdenénk beszélni, akkor Baksai Sándor beül a kocsijába és onnan szól vissza: „Dolgozni akarunk, még jobban, mint eddig“. Gázt ad a motornak és lassan elindul, újabb rakomány fáért a kanyargó erdei úton. — ács — A Babits Társaság íróinak nagy sikere Máj oson I A szekszárdi Babits Mihály Társaság írótagjai falusi szavalóestéik keretében szombaton Majos községbe látogattak el. A székely népművészeti alkotásokkal feldíszített kultúrházban Kedves Henrik népművelési ügyvezető fogadta a vendégeket, majd az általános iskola énekkara adott elő kórusműveket. Ezután a Babits Mihály Társaság két tagja, Csányi László és Sió Sándor adott elő műveiből, nagy tetszés mellett, Dávid Ágnes pedig Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady és József Attila verseiből szavalt hatalmas sikerrel. A kultúrotthon nézőterét megtöltő közönség lelkesen ünnepelte a vendégírókat és Dávid Ágnes előadóművésznőt. A Babits Társaság falusi szavalóestjei keretében legközelebb Hőlgyész községbe látogat el. Á Tolna megyei Rendőrkapitányság felhívása a megye 16 éven felüli lakosaihoz A Tolna megyei Rendőrkapitányság a Belügyminiszter 2./I757./HI. 24. sz. rendeletének a személyi igazolványok érvényesítéséről közli, hogy a megye területén a személyi igazolványok érvényesítése, 1957. április 5-én kezdődik és június 5-én fejeződik be. Állandó, vagy ideiglenes szeimé- lyi igazolvánnyal ellátott valamennyi magyar állampolgár igazolványát, tekintet nélkül időpontjára, érvényesíteni kell. A személyi igazolványt az igazolvány tulajdonosának állandó lakóhelye szerint illetékes járási (városi, kerületi) rendőrkapitányság érvényesíti. Az igazolvány tulajdonosa a rendőrkapitányság által megállapított időpontban és helyen köteles megjelenni és személyi igazolványát érvényesítés végett bemutatni. Az érvényesítéskor a 18—60 év közötti hadköteleseknek a katonai igazolványt, tartalékos tiszti,- legénységi, alkalmatlansági, össze- írási, vagy sorozási igazolványát) is be kell mutatni. A belügyminiszter rendeletéről, a megjelenés helyére és idejére vonatkozólag az illetékes re.ndőrJó ff Kis Pipa ff vendéglő. Nyitva: április 2-án délután 5 órakor, a régi helyén, átalakítva. Vj reset és! Zene: Sárkösi Desső és fiai• Magyaros konyha! « kapitányság az érintett lakosságot megfelelő időben (hangoshíradó, dobszó, stb. útján) értesíteni fogja Ezzel kapcsolatban a Megyei Rendőrfőkapitányság különösen fel hívja az érintett lakosság figyelmét és kéri> hogy a kihirdetéseket, értesítéseket, stb. kísérje figyelemmel és erre más, esetleg tájékozatlan ismerősét, szomszédját hívja fel. A személyi igazolvány érvényesítése után, illetéket fizetni nem kell. Az értesítésre való meg nem jelenés, illetve az érvényesítés elmulasztása, az alábbi következményeket vonja, illetve vonhatja maga után: 1. pénzbírságot kell fizetni. 2. Igazoltatás esetén előállítást, őrizetbevételt vonhat maga után, továbbá 3. munkára nem fog ják alkalmazni, 4. problémáinak intézése (kérelmei, stb.) akadályba ütközik, mert nem tudja magát érvényes személyi igazolvánnyal igazolni, 5. a községek lakói közül a mulasztók kénytelenek lesznek a járási székhelyre beutazni. Orosz Lajos r. alez. megyei rendőrfőkapitány. T/asárnap szép, verőfényes idővolt, kimentem a szabadba, hogy a ' város zajától, az emberektől távol legyek. Pár órára pihenni, felfrissülni akartam a tavaszi levegőn, amelyre hosszú hónapokig vártam. Útközben egy régi, jó elvtársammal találkoztam, akivel a felszabadulás előtt a szekszárdi államrendőrségen együtt voltunk őrizetesek, s később a szegedi Cisllagbörtönben töltöttünk pár évet. Két régi harcos, ha találkozik, van miről beszélgetni, a felszabadulás előtti időktől kezdve egészen az elmúlt év októberi gyászos vértől áztatott ellenforradalomig, s az MSZMP megalakulásáról. Az én elvtársam, amikor az MSZMP alakulására tértem rá, elhallgatott. Barázdás homlokára sötét gond, felhők jöttek. Zavarban volt és nehezen mondta, hogy még nem lépett be a pártba. — Miért nem léptél még a be a pártba? — kérdeztem. — Miért! Miért!... Azért, mert a proletárdiktatúra, amiért sokat küzdöttünk, szenvedtünk, nem váltotta be azt, amit vártunk tőle, ahogy abban azI időben gondoltuk. Csalódtam! Csalódtam az emberekben. Hirtelen jött a válasz. Erre nem számítottam. Alig tudtam szóhoz jutni. Egy komoly, régi harcos még nem lépett be a pártba? Mit felelhetek erre. Lehetséges ez? Pár pillanat múlva tértem csak magamhoz. Gondterhelt homlokát néztem és megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e még akkor a börtönből kijövet mit mondott nekem a felső pajtimban. — Igen, emlékszem — mondta, — amikor leprások voltunk- Éfzl mondtam: „A börtön nem tört meg ,ellenkezően, megacélozta erőmet, hitemet, tudásomat. Sokat tanul_ tam az ottlévő elvtársaimtól. Mind „komcsik”, igazi „komcsik” voltak. Most még inkább az vagyok, mint voltam. Várjuk a végső leszámolást a brj- gantikkal.” — Na, látod — mondtam — és most, amikor szükségünk van minden becsületes dolgozó elvtársra, akkor te, aki mindig hitet tettél a párt mellett, mindig élenjártál a forradalmi harcokban, nem akarsz belépni a munkásosztály pártjába. Mi történt veled? — Hidd el, csalódtam áz émber okben. Sok vált közöttünk a gyáva ember, amikor fegyvert kellett volna fogni az októberi napokban a bri- gantik ellen, a nagyhangúnk félreálltak és keresték a búvóhelyeket. Hm... Igazad van, voltak nagyhangúnk akik félreálltak meztelenre vetkőztek, mert nem voltak „komcsik” és nem neveltük harcra őket. Ez a mi hibánk volt. De te és a többiek is megfeledkeztetek egy pillanatra arról hogp „komcsik” vagytok. Egyszerűen polgári módra azt mondjátok: „csalódtunk”. A munkásosztály pártjában csalódni nem lehet, legfeljebb egyes vezetőben. A kommunista nem csalódhat, mert harcol a dolgozó nép szebb, jobb, boldogabb, jövőjéért, a szocializmusért ,a kommunizmusért. Lehet ebben csalódni? Nem! A szabadságért küzdeni, a szabadságot megtartani kötelességünk. Hogy ezt meQtehessük, azért kell a mi helyünknek a munkásosztály pártjában lenni. — Igazad van — feleli, — belátom tévedésemet, megtorpantam egy pillanatra. Az októberi szörnyű véres napok megingattak. Hetek óta nem találtam a helyemet. Félembernek éreztem magamat a párt nélkül. Érzem, hogy hív a párt, ott a helyem. Úgy látszik ez a beszélgetés hiányzott. Tovább beszélgettünk erről a komoly kérdésről és az elvtársam megnyugodott. Amikor elváltunk kezetfogtunk, mint két jó barát és azt mondta: „Szabadság!” Szabadság a pártban, szabadság „ dolgozók között! W—A. A fiatal művészek csütörtöki hangversenye kedves színfoltja volt a megyeszékhely kulturális, főképpen pedig zenei életének. A hangverseny keretében a Szekszárdról elszármazott Áldor Lilin kívül Petreczky Edit gordonka, Eőry Zsuzsa zongora, Rabi Éva ének és Berta Pál klarinét működött közre. Közülük elsősorban Petreczky Edit gordonkajátékát kelt kiemelnünk, amely különösen alkalmas volt arra, hogy megragadja a szakértőket. — Rendkívüli muzikalitása, a kamara muzsikában megnyilvánult alkalmaz_ kodóképessége, magabiztossága, tónusának lágy zengése és nem utolsósorban a szerző elgondolásának alázatos és elmélyült tolmácsolása mindmind olyan olyan momentum volt játékában, amely arra vall, hogy szinte kiforrott művésszel állunk szemben, Saint-Saens „Hattyú"-ja tetszett jobban két előadott szólóműve közül, de igen sajnáljuk, hogy a megérdemelt tapsokat nem honorálta ráadással. A városunktól elszármazott Áldor Liliből bizony az elmúlt esztendők során a hegedűművésznői cím jogos várományosa lett. Tudása alaposan meggyarapodott és a művek ismertetését ellátó Létay Menyhért által em. lített „vizsgáztatás” teljes sikerrel járt. Természetesen ő aratta a legnagyobb közönségsikert, de rá is szolgált erre a sikerre Bloch Nigunjánák, valamint Wienniavska D-dur PolonaiSének előadásával. Energikus vonókezelése mellett balkéztechnikájának könnyedsége ragadott meg leginkább bennünket s úgy véljük, méltán lehet rá büszke R. Bogdán Edit, a zeneiskola tanára, akinek zeneiskolájából indult el művészi pályájára. A kicsiny, de mindvégig lelkes közönség hosszantartó tapsait Sarasaié Andalúziái románcának nagyszerű előadásával hálálta meg. Méltán vette ki részét a fiatalok sikeréből Rabi Eva is, aki a műsor első felében operarészleteket ,a második, felében pedig dalokat adott elő. Szépen csengő világos tónusú hangja nagyszerű technikai készséggel is párosult s benne örömmel üdvözöljük Paálné Falus Edit zeneiskolánk énektanárának hajdani növendékét. Végül a legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk Berta Pálról is, aki ízelítőt adott abból, hogy a klarinét is lehet koncertáló hangszer, ha az avatott kézben van. Különösen Wéber Grand duójával vívta ki a jelenlévők elismerését. A négy előadóművész kíséretét E őry Zsuzsa látta cl mindvégig alkal- mazkodóan. Különösen a Mozart-trióban mutatta meg azt, hogy felkészültsége alapján szóló számmal is megörvendeztethetett volna bennünket. Sajnálattal említjük meg, hogy a zeneiskola alig 200 személyt befogadó terme az esti előadásra csak félig telt meg és ennek következtében a jószándékú kezdeményezés mintegy félezer Ft-Os ráfizetéssel zárult. Vajon a hóvége, a mozi és a kultúr ház rendezvényei, vagy a szervező munka hiányosságai voltak okai a látogatottság hiányának, vagy pedig a már sokat emlegetett szekszárdi közöny? Nem tudjuk, de annyi bizonyos, ha a város közvéleménye ilyen közönnyel viseltetik az ehhez hasonló rendezvények iránt és csak a már befutott művészek hangversenyei iránt tanúsít érdeklődést, csírájában fojtja ej ezeket a jószándékú próbálkozó. sokat. Sajnos, azt is meg kell állapítanunk, hogy a hangversenyen hiába kerestük a megye, a járás és a város vezetői közül egyet is. A hangversennyel kapcsolatban bírálatot csak a 28.000 Ft-os Förster- zongorávál szemben gyakorolunk. A délutánt diákhangversenyen az egyik billentyű felmondta a szolgálatot az esti hangversenyen pedig ezen kívül a pedál is olyan hangosan nyikorgóit, hogy sok esetben zavarta a hangverseny élvezését. Végül mind a magunk, mind pedig minden bizonnyal a hangversenyen résztvettek nevében is köszönetünket tolmácsoljuk a zeneiskolának a kezdeményezésért és arra kérjük, hogy az anyagi sikertelenség ne szegje a kedvét, a jövőben is szívesen hallgatunk meg olyanokat, akik művészi pályájuk megkezdése előtt vannak. — i — ó —
