Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-22 / 69. szám

TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1957. MÁRCIUS 22. Tűnő taktusok, múló melódiák Élete első nyilvános hangversenye. Szerencsére, a kölcsönírakk szorít egy kicsit, talán így nem ugrik ki az a nyug­talanul kalapáló szíve, amelynek a do­bogását most úgy hallja a fülében, mint egy megátalkodott metronóm ketyegé­sét: egy-kettő, egy-kettő... A taps ud­varias volt csak, de jólesett. Egy kis előlegezett bizalom. Ez kell. Ez jó. Még- egyszer végignéz a zenekaron, a pálcája megemelkedik, s mire újra felnéz, már a negyedik taktus szól. Meg kell adni, szépen. Nürnbergi mesterdalnokok. Nyitány. Kürtök! — követeb hirtelen a balkeze, és átfut rajta valami bizsergető, melen­gető öröm. Öröm velük muzsikálni, mű­vészek, művészek! Már nem remeg sem a keze, sem a szíve, már talán a kö­zönség sem érdekb. Csak a zene. Meg a zenekar. A zene az élet, a harmónia a cél, zenében, életben harmónia, har­mónia. Gyönyörű! — ujjong benne az élmény, nincs már lámpaláz, csak a hangok hatalmas, zengő rianása, kitárul­kozás és beteljesülés, vihar és szerelem, és minden-minden: harmónia. Gyönyö­rű! — ujjong belül és fokozza a rohanó tempót, hogy utolérje, megfogja és el ne engedje soha-soha a múló pillanatot, a negyedekre, nvolcadokra, tizenhatodok- ra tördelt időt. A partitúrát rég nem la­pozza már, csak dirigál. Egyetlen hatal­mas orgona a zenekar, egyetlen disszo­nancia nincs, úgy maradnak el a taktusok a rohanó kottafejekkel, mint gyorsvonat mellett a fehérporcelánú távíróoszlopok. Beinti a kürtszólót. Tökéletes. Egészen belefeledkezik, már nemcsak a szívével és a fülével, hanem a szemével is gyö­nyörködik. Egyszerre szaladnak a vonók, le, fel, le, fel, egyszerre hajlonganak a nagybőgő művészei — négyesikrek? — egyszerre vesznek lopott lélegzetet az oboások, hopp, itt a fortissimo, vigyázz két kézzel tépi ki a hangokat, kevés, még! még! Ez az, most jó. Hatalmas, diadal­mas, negyedekben csattanó három ak­kord: vége..;. Kár, hogy vége. Végignéz a zenekaron, mint aki most ébred, és az elsőhegedűből felnevet rá a koncertmester, — ez jó jel. Megfordul, s meghajlására hatalmas tombolás, üte­mes taps robban. A boldogság, a harmó­nia jutalma a boldogság, s ha tehetné, ő is tapsolna egy kicsit, kár, hogy nem lehet, miért csak a közönségnek szabad örülni? Hirtelen valahol a gyomra táján furcsa szorítás szúr fel a szívéig. Mégegvszer meghajolni. Igen, kezet- fogni a koncertmesterrel, igen, ez is megvan ... — de miért, hová forog most minden? Taps, taps, taps. Siker! — gondolja még, és elvigyoro- dik, mert a terem fordul egy nagyot, már mindenki fejjel lefelé van, — és mégis tapsolnak, mégis, aztán —• nincs tovább . .. Igen, így volt valahogy. Három napja nem evett még kenyeret sem, mert kel­lett a frakk, a kölcsönző pedig nem hitelez, de megérte. Enni nem szükséges, de muzsikálni igen, vigasztalta magát akkor, de úgy látszik, ez nem igaz. Az éhség is nagy úr, lám, annyi ember előtt csapta őt le a pódiumról, de akkor is megérte. Most ugyanazon a pódiumon áll, mint akkor, húsz éve. Miért, hogy jutott most eszébe pont az az első este? Persze, a Nürnbergi. . . A közönség meleg, ünneplő tapsa már nem lelkesíti. Nem a közönségért teszi, hogy még dirigál, hanem a zenéért. A frakkja már kényelmes, a zenekar ki­tűnő — mennyi még benne a régi, az akkori arc? — az öreg arc. Húsz év? Talán csak húsz nap. Nem, nem. Es újra a Nürnbergi. Vajon meddig még? És lesz-e mégegyszer — olyan? Beint. A közönség áhítatos csendben habgat. Tiszteli a művet. Meg őt, nagy Mestert, a világhírű dirigenst, aki varázslója a hangok csodájának. Lám, még varázspálcám is van — gondolja, de ez sem szerez most örömet. Tárgyilagos hűvösséggel nézi végig a vonósokat, aztán a fafúvók, rezek, bő­gők, dobok — a tiinpanista megint nem borotválkozott —, és elszégyelli magát. Hát idejutottam ... —- és megkesere­dik a szája íze. Lenézi most magát a húsz év előtti önmaga előtt, és ebbe évek óta először bele is pirul. Meghajol, elegánsan, könnyed mosollyal. Cirkusz az egész, értelmetlen cirkusz, mit kere­sek én itt? A zenekar már nélkülem is így játszaná, akkor miért engem tapsol­nák? Hajlong, mosolyog, és valami le nem fogható sírhatnékféle gurgulézik elő a frakking alól. Odahaza elővette az első hangverseny annyira megkoplalt, rég nem látott pla­kátját. Kicsit már megsárgult, a papír is öregszik. Nézte, addig nézte, amíg újra meglátta a betűk mögött a neve mögött önmagát, a szűk frakkot, az ak­kori koncertmestert, az akkori tapsot, az akkori felfordulást, — és szívesen oda­adta volna mindenét azért a tíz percért. Az eljátszott taktusok nem jönnek vissza többé, mint azok az elmúlt per­cek sem. Soha. Soha. És hogy ne sírjon, fütyölni kezdett, s így, muzsikusmódra, fütyörészve kereste, várta, hogy visszatérnek — pedig nem térnek vissza soha :— a tűnő taktusok, múló melódiák. Jánosy Zoltán A sárközi népi hagyományok tanítómestere Nem tanult pedagógiát, nem hivatá­sos nevelő, mégis hosszú évek óta buzgó fáradhatatlan tanítója Decsen a fiataloknak Perity Mihályné, akit az egész falu ifjúsága Mári néninek nevez. Most is eljár a kultúrházba heten­te néhányszor, hogy tanítsa a serdülő 15—16 éves EPOSZ fiatalokat a régi sárközi népi táncokra. Ha a fiatalok között van. ő is megifjodik, jó kedve támad, fürge, kecses mozdulatokkal mutatja a tánc mozzanatait, gondo­san ügyelve arra, hogy pontosan úgy adja tovább a táncot tanulóinak, ahogy egykoron a nagyanyjától ta­nulta. Lassan 10 éve lesz annak, hogy népi táncot tanít. Ezer meg ezer me. gyénkbeli ember élménye lett a decsi tánccsoport műsora. Láthatták őket a mez őgazdasági kiállítás ma­gyar és külföldi résztvevői is. Mikor a tánctanításba belefárad, mert már gyakam kínozza a lábait az „isia’’, akkor éneket tanít. A Sárköz nép­dalait mind ismeri. Tanítása nyomán megismerik az EPOSZ fiataljai is. Ennek köszönhető talán az. hogy De­csen a nyugati táncok helyett jobban hódolnak a fiatalok a sárközi táncok­nak a jazz énekszámok helyett, a népi énekeknek. Mári néni nemcsak táncolni, éne­kelni tanítja az ifjúságot, hanem megtanítja őket a gyönyörű hímzésű háziszőttes készítésére is. Most a fia­tal 16 év körüli Szűcs Juditka tanul­ja nála a mesterséget. Ahogy Mári néniék szobájába lép az ember, láthatja a szikár, őszülő­hajú tanítómestert, amint fiatal pi- rulékony tanítványa fölé hajol a szö­vőszéknél, magyaráz, mutogatja a házi szövés ezernyi fortélyát a kis­lánynak. Szűcs Jutka ,aki a népi tán­cokat is a Mári nénitől tanulta, a sárközi mintás szövés tanulásában is jó tanítványnak mutatkozik. Alig 10 napja, hogy elkezdte a tanulást és máris két színnel és két vetélővei sző. Azért néha-néha eltéveszt} a szövés, ben a sorrendet, az anyag tarkasága hiányos lesz ilyenkor. Mári néni rög­tön észreveszi a tévedést, szétbontja a rosszúl szőtt darabot és megmagya­rázza a hiba okát Juditkának, aztán megint folytatódik a munka. Egy­hangú, tompa ütések jelzik a „borda Lányoknak — asszonyoknak VASÁRNAPI ebéd Tüdőtáskaleves Hozzávalók: a leves tésztájáhoe 10 dkg liszt, 1 tojás. 15 dkg sertés-, vagy borjútüdő, 3 dkg zsír, hagyma, 1 tojás, bors, zöldpetrezselyem. A tüdőt pár percre forró vízbe tesszük, vízből kivéve szétvágjuk, az eres részektől megtisztítjuk, le­daráljuk, vagy deszkán jól megap­rózzuk és hagymás zsírban, fedő alatt, puhára pároljuk. Ha zsírjára lesült, tűzről levesszük és forrón egy kis tojással elkeverjük. Köz­ben a liszttel, egy tojással nagyon vékony levestésztát készítünk, a rendesnél valamivel lágyabbra, ket­tőbe hajtva. A tüdővagdalékból dió- nyi halmokat rakunk rá sorjában, a lekvárosderelyéhez hasonlóan. Ugyanúgy hajtjuk össze és vágjuk ki, mint a derelyét. A tésztát zöld­séglevesbe, vagy csontlevesbe főz­zük. Marhapörkölt bundában. Ezt főleg akkor készítjük, ha si­lányabb marhahúsunk van. Egy­szerű marhapörköltet készítünk, zsírjára sütjük. Közben 1 kg burgo­nyából burgonyapürét készítünk, ezzel egy bezsírozott lábost vastagon bebélelünk, közepére öntjük a pör­költet és tetejét is burgonyapürével borítjuk be. Forró sütőben megpirít­juk. Tálra kiborítva adjuk fel, para­dicsommártással, vagy savanyúsá­gokkal. Dominó Hozzávalók: 10 dkg cukor. 20 dkg vaj, vagy margarin, 30 dkg liszt, 1 egész tojás, 2 dkg kakaó. A bevonat hoz: 30 dkg cukorból készült fehér fondat. A tésztához valóból fehér linzer­masszát készítünk. Egy nagy lapra kinyújtva, egészben megsütjük. Te­tejét sütés előtt villával megszurkál- juk, hogy fel ne hólyagosodjon. Másnap a tészta tetejét fehér fon- dannal bevonjuk. Dominó nagyságú szeletekre vágjuk. A fondanból egy jó kanálra valót meghagyunk, 2 dkg kakaóval barnára festjük, kevés vízzel hígítjuk, papírtölcsérbe tesz- szük, melynek hegyét két milliméter szélesre levágjuk és a tésztaszeletek­re dominóhoz hasonló pettyeket és vonalakat húzunk. Kozmetikai tanácsadó A múlt számunkban írtam arról, hogy milyen korban tanácsos kozme­tikushoz járni. Most azt említem meg, hogy szakszerű ápolás nélkül meg­találhatjuk-e természetes szépségün­ket? Vegyük például a természetet, ugye mennyivel szebb egy jól ápolt kert, mint egy elhanyagolt, gyo- mos terület. A vadvirág is szebb egy friss nyári zápor után, mint mikor a por lepi. Gondozással széppé, azaz szebbé lehet tenni a kertet, az üdítő eső felfrissíti a virágot, s egyik sem veszített a természetességéből, az­által csak szebb, ápoltabb lett. Ilyen szép az arc is, de szépségét, üdesé- gét gondozással, ápolással tudjuk megőrizni. A következőkben még egyszer, s bővebben a zsírosbőr ápolásáról be­szélek. A zsírosbőrön keletkező hi­bák három osztályba sorolhatók. 1. Elhanyagolt, mitesszerekből eredő pattanások: a bőr zsírosságát a faggyúmirigyek túltengéséből nyeri. Ez a sok" faggyú eltömíti a póruso­kat, először csak az orron, állón, ké­sőbb az arcon és a homlokon is. Ha ezt a mitesszert nem tisztítjuk ki, a bőr nem tud lélekzeni és kitágul. Később elgennyesedik, s ebből lesz­nek a pattanások. Ezeket külső ke­zeléssel teljesen el lehet távolítani, viszont az étkezésre vigyázni kell. Másodszor az emésztési zavarok- okozta pattanások, azaz kiütések. Itt már meg kell szüntetni a belső hibát is, hogy eredményes legyen a külső kezelés. A pattanásos bőr ápolására, keze­lésére ajánlható tehát a masszázs és az ultraviolett fénnyel való besu­gárzás. Meg kell említeni azonban azt is, hogy egyik esetben sem sza­bad a bőrt, a pattanásokat otthon nyomkodni, mert ezzel csak ártunk és nem használunk a bőrnek, mert kitágítjuk a pórusokat, megfertőz­zük a pattanásokat, amelyek geny- nyessé válnak, és a test más részén is kiüthetnek. Itt a bőr más mint az arcon, ezért házilag is lehet kezelni a következőképpen: puhaszőrű kö­römkefével az először beszappano­zott beteg felületet pár percig eré­lyes körmozdulatokkal keféljük, majd meleg és hideg vízzel lemos­suk és utána alkohollal bedörzsöljük és behintőporozzuk. A pattanások tetejét lecsipkedni, vágy elvakarni nem szabad, mert örökös heg marad utána. Az ilyen bőrre nagyon jó a kvarc is. összefoglalóul még annyit: szak­tanács nélkül ne kezeljük arcunkat, mert bármilyen gyógyeljárást alkal­mazunk, az elért eredményt csak úgy biztosíthatjuk, ha az illető be­tartja a tanácsokat. A legközelebbi kozmetikai tanács­adóban a hormonális borhibákról lesz szó. Szűz Lászlóné Kis háztartási tanácsadó Ha egészben akarjuk kivenni a diót a héjából, akkor előzőleg egy éjszakán át áztassuk sós vízbe. * A rizs hófehér lesz, ha főzés előtt Tervek a bátaszéki kultúrmunkában A bátaszéki kultúrcsoportról ke- ját mutatják be rövid időn belül Szabadtéri színpadot is akarnak veset hallottunk az utóbbi időben. Bátaszéken. építeni a bátaszékiek a kultúrház kelni tanítja az ifjúságot, hanem Régebben több szó esett ennek a De nem pihen tétlenül babérjain udvarában, ahol tavasszal, nyáron községnek a kultúrmunkájáról, s a helyi színjátszócsoport sem. Je- és az ősz elején nagyobb közönség most arra gondolhatott az ember, lenleg egy operett előkészítése fo- előtt, szebb, élvezetesebb környezet- hogy talán nem is dolgoznak. Ilyen lyik. Toborozzák a szereplőket ben mutathatnák be a színdarabo- gondolatokkal kerestem fel én is Schubert Három a kislány című kát. Szöllösi József kultúrotthon igazga- darabjához. — Most, hogy önállóan gazdálko­tót, hogy megtudjam tőle az igazsá- ... Az ellenforradalmi események dunk — mondja Szöllösi József — got. után a község kisiparosai kérték különös gondot kell fordítanunk — Nincs olyan csend a mi kultúr- vissza maguknak a kultúrházat, a arra, hogy jövedelmezzen is valamit házunkban — mondja az igazgató — községi tanács azonban úgy döntött, a kultúrház fenntartása. Ezt viszont mint ahogy az külsőleg látszik. — hogy nem adja vissza, helyet vi- csak úgy tudjuk biztosítani, ha Elmondja, hogy például a vasutas szont biztosít a kisiparosoknak az megteremtjük az alapját annak, kórus szorgalmasan készül, hívták épületben. E megegyezés után hogy a község lakosságának minden már őket a rádióba is szerepelni. észrevehetően fellendült a kultúrott- rétege és neme szívesen jöjjön hoz- Egyéb rendezvények is nyújtanak hon látogatottsága. Vasámaponkint, zánk, megtalálja nálunk azt a szó­szórakozási lehetőséget a falu la- de néha hétköznap is, élénk sakk, rakozási lehetőséget, ami neki a leg kosságának. A Pécsi Nemzeti Szín- billiárd és dominócsaták folynak a kedvesebb. Az idősebbek kártyáz­ház művészei például rendszeresen kultúrházban. Úgy tervezik, hogy hatnak, sakkozhatnak, billiárdozhat­tartanak előadásokat a községben, a közeljövőben ezekből a játékszá- nak, a legényeknek, lányoknak pe­ben a sorrendet, az anyag tarkasága S most folytatnak tárgyalásokat a mokból versenyt is rendeznek... dig ha táncolni való kedvük van, hiányos lesz ilyenkor. Mári néni rög- Szegedi Nemzeti Színházzal is, hogy Persze legtöbb résztvevője az eset- táncolhatnak... Nálunk így van ez: tön észreveszi a tévedést, szétbontja mutassák be Bátaszéken is Lehár leges kártyaversenynek lenne, mert Vasárnap reggel nyolctól este tízig a rosszúl szőtt darabot és megmagya- Ferenc Mosoly országa című operett a szolid, nyugodt szórakozási lehető- „nagyüzem“ van a kultúrházban, rázza a hiba okát Juditkának, aztán jét. Erre a bemutatóra valószínű ség még 80 éves embereket is oda- hangosak a termek: szórakoznak, jól megint folytatódik a munka. Egy- áprilisban kerül sor, a pécsi színé- csalogat egypár kártyapartira va- érzik magukat a látogatók, hangú, tompa ütések jelzik a „borda szék pedig Szirmay; Mágnás Miská- sárnap délutánonkint. B. G. a vízbe néhány csepp citromlét csö- pögtetünk. * Sótartónkban mindig száraz lesz az őrölt só, ha néhány szem rizst ke­verünk közé. * A túlságosan elsózott raguleves ne ejtse kétségbe a háziasszonyt. Két darab szeletekre vágott nyers- krumplit és egy kockacukrot ad­junk hozzá. A sós íz eltűnik. * Ha teljesen ki akarjuk vonni a nedvet a citromból, felvágás előtt tegyük 5 percre meleg vízbe. * Ma már a szőnyegre csöppent tintafolt sem okoz különösebb gon­dot. Forró tejbe mártott ronggyal átdörzsölve a folt pillanatok alatt eltűnik. Ha még ez sem segítene, ugyanezt ismételjük meg citrom­lébe mártott tiszta ronggyal. * A zsíros játékkártya megtisztítá­sának legjobb módja: kenyérbéllel, majd melegített korpával dörzsöl­jük. * Szobanövények vastag leveleit mindig tisztán és fényesen tarthatjuk ha glicerinbe mártott ronggyal át­töröljük. • Régi, bőrkötésű könyvek teljesen felújíthatók megfelelő színű Bagarol cipőkrémmel. Ha erősen átfényez­zük puha ronggyal, a könyv vissza­nyeri eredeti színét és nem fog. bizony mitőlünk, de amikor beszél­tem velük, úgy éreztem, mintha a testvéreimmel beszéltem volna — mondja és kezével gyengéden végig­simít az ajándékon. Búcsúzóul még utánam szól Mári néni: — Inkább a háziipari szövet­kezetünk elnöknőjéről írjon az elv­társ. Nagyon rendes asszony. Mikor csak hárman voltunk szövetkezeti ta­gok, már akkor is ő volt az elnökünk. Sokszor a saját pénzét is a ‘szövetke­zetre költötte ... Sokat küzdött ve­lünk együtt, mire 200-ra gyarapodott a taglétszám, mert most már 200 ta­gunk van ám. Az idén 40-en csatla­koztak 2 hónap alatt a szövetkezet, hez, tavaly már 120.000 forint tiszta jövedelmünk volt. Az idén, ha min­den jól megy, még több lesz — ahogy beszél, a szeméből végtelen energia sugárzik. Mozdulataiból pedig a sár­közi nép szívósságára, akaraterejére, íatározottságára következtethet az ember. « HAYPÁL Eühér” mozgását. Készül a 70x70-es tarkamintás terítő. Oklevelek, fényképek, egy küzdel. mes, harcos élet tanúbizonysága} tar. kítják a kicsiny kis sárközi szoba fa. lát. Az egyik képen egy asszonycso- x>rt látható. Különböző korú. külön, oöző foglalkozású asszonyoknak nézi 5ket az ember. Az 1949-es budapesti nőkongresszus asszonyai ezek, ott éli közöttük a Mári néni is, aki a sárközi asszonyokat képviselte. A szoba ab­laka melletti falrészen szép díszítésű bekeretezett nyomtatvány látható — á szocialista kultúráért — kitüntetés oklevele. Megbecsüli szocialista rend­őrünk Már} néni munkáját, azt bi­zonyítja az is, hogy a Népi Iparmű­vészet} Tanácstó} 500 forint alkotói líjat kap minden hónapban. Puhabőrű, selyembundájú bekecset nutat Mári néni. A télen megyénk^ nen járt bolgár nők ajándéka — ami- tor magamra veszem, mindig azok a sedves, barátságos bolgár asszonyok íutnak az eszembe ... Messze laknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents