Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-22 / 69. szám
1957. MÁRCIUS 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A gépállomások traktorai nyomában TÖBB MINT HATSZÁZ traktorral rendelkeznek a Tolna megyei gépállomások, ami a legóvatosabb számítások szerint is hatalmas erőnek számít a mezőgazdasági munkákban. Tegyük fel, hogy egy traktor csak kettő hold földet szánt fel naponta (— egypár lóval általában egy holdat lehet felszántani —) és nem is mind a hatszáz, hanem annak csak a kétharmada, mondjuk négyszáz traktQr dolgozik, így is hétszáz—nyolcszáz hold föld szántását, vagy egyéb munkáját kellene naponta elvégezni a megye gépállomásainak. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű az egyes gépállomások munkáját elemző statisztika elkészítése főleg annak megértése. A NAPOKBAN a gépállomások kapacitása kihasználását, az erőgépek észszerű üzemeltetésének mutatóit kértük a Gépállomások Megyei Igazgatóságán. Kár. hogy ezeket a mutatókat nem hozzák gyakran nyíl váncsságra, mert talán az egy gépre eső teljesítmény gépállomásonkénti összehasonlításából sok mindenre fény derülne, sok mindenre rájönnének az egyes gépállomási vezetők is. Az általában egy gépre, és ezen belül külön az egy szántótraktorra eső teljesítmény igen eltérő a megye gépállomásain. Ha csak a szántótraktorok munkáját nézzük, akkor is nagyon meglepő következtetéshez jutunk. A legutóbbi dekád jelentése alapján például a megye 12 gépállomása összesen 8562 normálholdnak megfelelő szántást végzett ebben az évben. Ennek a több mint 8500 normálholdnak azonban az egynegyedrészét pontosan 2058 normálholdat jegyedül a várdombi gépállomás traktorai szántottak. A várdombi gépállomás traktorosai tehát egyedül többet szántottak már az idei tavaszon, mint a megye másik öt gépállomása együttesen Pedig traktorok dolgában sem állnak jobban a várdombiak, mint mondjuk a dalmandi, vagy a szed- resi gépállomás. Várdombnak ösz- szesen hatvankilenc, Dalmandnak viszont hetvenhárom traktora van. A BAJ NEM IS A GÉPEK SZAMÁBAN, hanem azok kapacitása kihasználásában a gondos és tervszerű üzem- és munkaszervezés hiányában van. És ezt mindennél jobban alátámasztja az egy • traktorra eső átlagos teljesítmény vizsgálata, a leggyengébb, egy közepes, és a legjobb gépállomás esetében. Amíg Várdombon a január 1-től március közepéig, tehát két és félhónap időre értékelt és végzett munka alapján egy szántótraktorra harminchat normálhold szántás elvégzése esik, addig a nagydorogi gépállomáson 14.6, a dalmandi gépállomáson pedig csak mindössze 3.7 normálhold. A gépállomások saját maguk készítette jelentések alapján, tehát a várdombiak tízszerte jobban és tízszerte többet dolgoztak a szántás terén is, mint a dalman- diak. A DALMANDI GÉPÁLLOMÁS mezőgazdásza a gépjavítások idejének elhúzása miatt a műszakot hibáztatja az erősen kifogásolható alacsony teljesítmények miatt. A gépállomás műszaki vezetői viszont igazolják, hogy a február 28-ig tervezett 46 erőgépből 44-en elvégezték a fő- és folyójavítást, ami azt mutatja, hogy a műszak eléggé megközelítően tervszerűen dolgozott. Általában ilyen tervszerűséggel dolgoz tak a többi gépállomások szerelői és lakatosai is a téli gépjavítási munkákban. Az időjárás vagy a talajkülönbség sem igazolhatja a dalmandi gépállomás ilyen nagyfokú lemaradását. AZ ÜZEM MENETÉNEK, illetve az üzemszervezésnek csak egy statisztikai mutatóját vettük ebben az esetben vizsgálat alá, s ez is milyen komoly és gyors tennivalókra hívja föl ebben az esetben a dalmandi gépállomás vezetőinek a figyelmét. Nem elég csupán a normálholdak számát nézni, — igaz, hogy Dalmandon ebben sem igen gyönyörködhetnek — mert az esetleg a látszat eredményeivel megnyugtatja, elaltatja a jobb munkára való törekvés gondolatát, hanem ,a szomszédos gépállomások belső szervezettségének a statisztikai mutatóit, a gépek kihasználásának a dekádonkénti értékelését is figyelemmel kell kísérni a gépállomások szántó-vető traktorai nyomában. Nagy Ferenc Néhány óra a tamási tejüzemben Úgy kezdődött sétánk, arról akartam írni, hogyan dolgoznak, milyen terveik vannak a tejüzem munkásainak. A körséta alatt mondta el Siklós szaktárs, főművezető munká_ juk érdekességeit, és azt, hogy már jól dolgoznak, ha kisebb zökkenők még akadnak is. Nem tartozik a nagy üzemek közé ez a tejfeldolgozó gyáracska hisz az országban számos olyan nagy üzem van, ahol egy óra alatt feldől, gaznak annyi tejet, mint itt egy nap. Mégis híre van, az évtizedes tapasztalatok és nem utolsósorban a jó termék adta meg a hírnevet, az tette híressé nemcsak hazánkban, hanem a külföldi országokban is. — A tavalyi beszállításhoz hasonló mennyiségű tej érkezik most is, — közli Siklós István főművezető. — Nem csökkent a tej mennyisége, pedig az októberi események után azt hittem, hogy majd kevés tejünk lesz. Igaz, még most sem lehet dicsekedni, de azért tudunk dolgozni, és a szokásos termékeket elő tudjuk állítani a rendelkezésünkre álló tejből is, mert a zsírtartalom sok esetben nagyobb az elmúlt évinél — így, ezekkel a szavakkal kezdte elmondani, hogy a tejből mit készí_ tenek. ÍVJ agy hozzáértésre vall minden ■L' szava, amint meséli a „tej útját’ a termelőktől egészen a fogyasztóig. S nemcsak a hozzáértést, hanem a szakma szeretetét is érezni beszédéből. — Látja ez a tehergépkocsi most érkezett meg, a tabj körzetből hozott tejet, most egy kicsit ráérek, nézze meg, hogyan pasztőrözünk, hogyan készítjük a sajtot. Elindultunk a tej mellett. A tej lassan folydogált a csövekben, a pasztőrözőgépen, a kádakig és a fő. művezető közben magyarázta a munkamenetet. — Szóval, gyenge a körzetünk, vagyon kevés tej érkezik be kevés, mert a mostani mennyiség kétszeresét is fel tudnánk dolgozni. Vegyünk csak egy példát: A múltban az volt a gyakorlat, — még a felszabadulás előtt. — hogy egy községhez, ha például 5^00 hold föld tartozott, onnan biztosan bevittek a tejszövetke. zetbe ötezer liter tejet. S most erről a „liter-hold” elképzelésről csak beszélni lehet, s hiába beszélünk mi erről tejszakemberek, ha nem hallgatnak meg bennünket. Pedig érdemes volna megvalósítani ezt az elképzelést. Mondjak egy példát is? Ertényből 1948-ban naponta 10—12 ezer liter tejet szállítottak a tejszövetkezetbe, s most örülünk ha 600 liter tejet kapunk. Lehet, hogy kevés a tehén, lehet, hogy más valami az oka, ezt mi nem tudjuk. És ez drágítja a tejet is. Mert a 600 és még ennél kevesebb liter tejért is ugyanúgy ki kell menni minden egyes községbe, mintha onnan többezer liter tejet hoznánk be. n ozmer Ádám a tejátvételnél-**- dolgozik. Minden községből beérkező tejet megkóstol, úgy, mint valami borszakértő a pincében. Jó érzékének kell lennie, mert nem. csak a vegyszerek, hanem az emberi élvezet is sok esetben meg tudja már állapítani a tej minőségét, hova tartozását, s amikor a tejet megvizsgálta, felöntik a kádakba, hogy onnan már a pasztőröző gépbe kerüljön. A pasztőrgépre Csik László- né ügyel. Nagy felelősséget és figyelmet kíván ez a munka is. — A pasztőrözés 73 Celsius fokon történik, onnan pedig a hűtőre kerül a tej, ahol a kívánt hőfokra hűtik le. A sajtgyártásnál például 30 fokosra, hogy ne kelljen a kádakban újból megmelegíteni. Valamikor ez a pasztőrgép is nagyteljesítményű volt. Egy óra alatt 3000 liter tejet is átengedtek rajta, de most jó, ha a két és félezer liter tejet fel tudja dolgozni. Régiek a gépek, de ez nem akadálya a jó munkának. S miközben munkájukról mesél, megjegyzi azt hogy ők készítik a híres Trapista és Pannónia sajtot is, és ami a legfontosabb, export minőségben. 1951 óta a tejiparban dolgozik Siklós István főművezető, sokezer mázsa sajtot készítettek irányításával és még sokezer liter tejet is feldolgoznak vezetésével, hisz még fiatalember ,alig kerülte el a harmincat. És hogy sikeres lesz további munkájuk is, arra biztosíték az, hogy olyan szakmájukat kiválóan értők segítenek, mint Szentgyörgyi György, Szabó István, Barkóczi Rozália, Závodi József és Piszker Ferenc. ■jyrehéz elmenni a tejüzemből, 3-' nehéz, mert csak néhány órás tartózkodás is elég ahhoz, hogy az ember megszeresse ezt a szép, tiszta és fontos szakmát. PÁLKOVÁCS JENŐ Nekem kis lábat adott a végzetem Miért nincs választék 39-es férfi cipőből, szandálból? —-ás. letben cipőt vásárolnom nem valami is, fazonban és nagyságban egyaránt. A minap reggel fel- könnyű vállalkozás. Már csak azért Vagy talán nem kifizetődő az ha bi- figyeltem arra a rá- is restellek az üzletbe menni Vásá- zonycs mennyiségben kisebb lábú dióban elhangzott hír rolni, mert legalább tíz pár cipőt fel férfiak számára is gyártanak láb- re, hogy a szegedi cipőgyár újabb kell próbálnom, mire egy megfelel, belit? Mert negyvenkettős számtól hatféle fazonban készít női és gyér- Amelyik hosszúságra megfelel, az felfele már tetszés szerint lehet mekszandált. — Ez nagyon helyes és rendszerint bő a lábam fején — mivel válogatni, üdvös dolog, ebből is arra lehet kö- lúdtalpas sem vagyok, ami legalább i •vetkeztetni, hogy nagyobb választék kitöltené — ami pedig egyébként ______VÁG OK | járatos a cipolesz az üzletekben — gondoltam, de megfelelne azt meg nem bírom fel- iparban, csupán annyit tudok, hogy a ez a helyeslés valahogyan lelohadt húzni. cipőgyárak „profilírozva” vannak egy bennem, amikor kezembevettem a „ egy cipőtípus gyártására. Jómagam cipőm, hogy felhúzzam. Ugyanis azt Jgy vagyok a cipővel, a szandálok- és még számtalan, hozzám hasonló vettem észre hogy a talpát már me- rÓ1 ne 18 beszéljünk, azt egyszerűen szenvedő férfialany kérdezzük, vajon gint kikezdte az enyészet. Ez bizony képtelen vagyok venni, mivel azt nem meiyik gyár profiljába férne bele a baj — vakartam meg a fejem búbját. Is ,ta alm riegyvenes szam°n alul. — mi lábunkra való cipők, szandálok — Ezt megint talpaltatni kell. Viszont Eze„rt vagyQk kenytelen nyáron is gyártása. (Az a kifizetődő, ha olyant kellene egy pár új cipő vagy szán- ciP°ben járni, vagy ha más megoldás gyártanak, amilyenre szükség van, dál is, ami pedig nem lesz egy köny- nincs’ úgy «itatni, ami viszont nem?) nyű vállalkozás. komoly költségtöbbletet jelent, 120- • .. ,__ . . . 150 forintot. Ez pedig komoly összeg Egyéb híján, kénytelenek leszünk ÚGY BIZONY, I ez egy kicsit ne- számomra. női cipőben járni. Elképzelem, milyen héznek látszik, az is lesz egészen bi- sikerünk lenne, ha legalább tizenzonyosan, hiszen már vannak ilyen- TEHÁT, | hogy visszatérjek az ele- ötöd-huszadmagamma) végigsétál- irányú tapasztalataim. jére, ha valaki végignézi a cipőüzlet nánk egy szép tavaszi vasárnapon a Nem élek nagylábon, amj annyit kirakatát, női szandálokban, hirtele- szekszárdi korzón, elegáns, tűsarkú jelent, hogy harmincnyolcas, harminc nében nem tudná megmondani, hány- piros, kék, zöld, vagy fehér női szan- kijelences számú cipőt hordok rá- féle fazont lát. Ezekután kérdezem, dálban, és azzal köszöntenénk egy- adásul a lábam feje is keskeny, ezek- miért nincs hasonló. — csupán ha- mást: „Ha ló nincs...” után, mondanom sem kell, hogy üz- sonló — választék férfiszandálokban — ÁRÁN — ber_ akiről tudják, hogy régen az volt a malomtulajdonos. Amikor elvették a malmát, meg azt a szép villáját, elköltözött Pestre, de most, hogy miért, miért nem, visszajött a faluba.) A molnár: — Kedves, szeretett testvéreim! Azt hiszem, még emlékeznek rám. Azt hiszem, még emlékeznek azokra a szép fehér kenyerekre, amelyeket az én időmben ettek. Azért jöttem ismét vissza, hogy a kedves testvéreim ismét olyan szép fehér kenyeret ehessenek, mert tudják, hogy én mindig a népért éltem, nem úgy, mint ezek a ... nem akarom kimpndani a nevüket. Most hivatalnokokkal találkoznak a malomban, akik hallani sem akarnak árról, hogy okos szóval, kívánsága szerint megegyezzen vele a magyar paraszt. Döntsék el, van-e jogosabb tulajdonosa a malomnak, mint én? (Öt nem tapsolták meg mindjárt, mert őszintén szólva nem volt különösebb problémájuk most sem a parasztoknak a malommal, de akkor ismét közbeszólt az Ember.) Az Ember: — Teljesen igaza van a molnár barátomnak. Ö a malom ősi -tulajdonosa, adjuk vissza neki a malmot. Ha már demokráciát csinálunk, csináljunk igazi demokráciát, legyen minden a jogos tulajdonosáé. (Ismét megéljenezték az Embert Még vége sincs a tapsnak, szót kért egy újabb ember. Valamikor darálótulajdonos volt.) Darálótulajdonos: — Szívemből kívánom, hogy legyen végre demokrácia ebben a sokat szenvedett hazában. Azt hiszem, én sem vagyok szerénytelen, ha kérem vissza a darálómat, amit azért vettek el, mert volt mellette még 100 holdam is. (Először nem tapsol s nem szól senki, de az Ember ismét megszólal.) Az Ember: — Való igaz, amit mond a felebarátunk. Istentelenség volt, amit véle szemben elkövettek. Legyen a daráló is a jogos tulajdonosáé. Addig nem kerek a demokrácia, amíg vannak sértett emberek. (Erre aztán már tapsolt a tömeg, mert ha az Ember mondja, hát legyen úgy, ahogy ő akarja, mert az nem buta ember, látszik a nyílt beszédén is. Meg, hát egy régi cselédember csak tudja, mi kell a népnek. Már éppen indultak volna a demokrácia kiszélesítése irányába vagyis a bolt stb visszaadását akarták megkezdeni, amikor még egy újabb ember kért szót.) Újabb ember: — Kedves honfitársaim! Látják, munkától kérges a tenyerem. Dolgoznom kellett az atóbbi 11 év alatt, pedig előtte, tudják, ezer holdam volt. De én mindig aittem a haza felvirágzásában, tud- ;am, hogy vannak hazánkban igazi iemokraták, akik nem tűrik az em- aeri jogok sárbatiprását. Mély hála Is jóérzés tölt el, amikor hallom, hogy milyen egyöntetűen orvosolja a nép a legdemokratikusabb alapon a kedves testvéreim régi sérelmeit. Ez az igazi demokrácia, ezért harcoltak testvéreink Budapesten, ezért sóvárgott a magyar nemzet ezer év óta. Azt hiszem nem vagyok nagyigényű, amikor bátorkodom kérni e tiszteletreméltó gyülekezettől és Ember barátomtól (az Emberre mutat), hogy nekem is adják vissza a jogos jussomat, az ezer holdamat, amelyet századokkal ezelőtt szereztek ősapáim véres karddal. Az Ember barátom az élő tanú becsületességemre, alá húsz éven keresztül úgy volt nálam, mint rokon, mint testilelki jóbarát. Igaz-e, Ember barátom? (Átöleli az Embert, megcsókolja, de az zavarba jön, nem tud szóhoz jutni, nagysokára egy alig hallható „igent“ nyög ki, de közben meg azt figyeli, hogy hogyan tudna eltűnni a tömeg kellős közepéből. Szemei elhomályosulnak, nem lát mást, csak képzeletében egy két holdas szőlőtáblát, amelyet 8 éve ültetett és még csak az idén várná róla az első igazi nagy termést. Végül, mint aki most ébred álmából, megszólalt.) Az Ember: — Méltóságos úr, nem lehetne egy kicsit várni a döntéssel mert hát én is a maga földjébe ültettem a szőlőmet. Boda Ferenc ÉBREDÉS SríníírrrrrK envfelrnnásVtrrn Főszereplő: Az Ember. „Mellékszereplők“: A népi demokrácia ellenségei. A történet ideje: 1956 október. A történet helye: „Bárholfalva.“ Az Ember: — Tizenegy évig raboskodtunk, elvettek az embertől mindent. Két év alatt alig tudtam felépíteni azt a kis viskót, mert any- nyit kellett mászkálnom a tégla, meg a deszka után, hogy már jobban ismertem a hivatalokat, mint a saját lakásomat. Akkor meg az volt a szerencsém, hogy nem építettem töb bet három szobánál, mert különben még lakót is tettek volna oda. Hát demokrácia ez? De, most véget vetünk ennek a kutya világnak elérkezett a mi időnk. Nem leszünk többé cselédek, mert azok voltunk 45 előtt is, meg most 45 után is. Végre szabad emberek akarunk lenni. Ha az ember valami jobb ruhát akar venni, el kell mennie Pestre, mert itt hol van, hol nincs. (A körülötte lévő emberek, akik egyre inkább sokasodnak, helyeslik az Ember bátor szavait, néhányan már azon törik a fejüket, hogy hogyan lehetne leverni onnan a tanács házról a köztársaságcímert, mások meg kiabálják, hogy éljen az Ember, színtiszta igazat beszélj az nem demokrácia, ami eddig volt, mert tönkre tették a kisembereket stb. Odaáll az Ember mellé egy volt kereskedő és az is hangosan, merészen beszél.) A kereskedő: — Igaza van az Ember barátomnak. Ha valaki válogatni akar a ruhákban, utazhat a városba, mert a földművesszövetkezet boltja nem ér semmit. De azt hiszem valamennyien emlékeznek, amikor még mind a két boltnak én voltam a tulajdonosa. Akkor volt minden, ami a falu népének kellett. Akkor volt narancs is, füge is, citrom is, ha valakinek kellett, inkább az volt a bajt hogy nemigen vették meg. Igazam van? (Közbekiabálnak: Igaza!) A jobb ruhát is sokszor visz- sza kellett küldenem, mert itt nem kelt el, most meg sohasincs elég semmiből, hiába magyarázzák, hogy többet vásárol a paraszt, mint azelőtt. Csak szeretne többet vásárolni, ha lenne mit. (Sokan megtapsolják, többen kiabálják is, hogy „Vissza a boltot a régi tulajdonosának.“ Eközben leesik a köztársaságcímer a tanácsházról és ismét beszélni kezd az Ember:) Az Ember: — Én azt tartanám igazi demokráciának, ha a boltot valóban visszahdnák a jogos, régi tulajdonosának, a mellettem lévő boltos kollégámnak. (Nagy taps. éljenzés, hurrázás és már menne is a tömeg, hogy a boltból kizavarja a szövetkezetieket és ünnepélyesen átadjon mindent, úgy, ahogyan van a régi boltosnak, de szót kér a tömegből egy másik em
