Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-15 / 63. szám

1937. MÁRCIUS 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 16 millió forint nyereséggel zárták a múlt évet a Tolna megyei földművesszövetkezetek Most készült el a Tolna megyei földművesszövetkezetek múlt évi összesített forgalmáról az évvégi mérleg a szövetkezetek megyei köz­pontjában. Az évvégi mérleg csat- ' tanós választ ad az ellenforradalom istápolóinak arra az állítására és rá­galmazására, ami szerint a falun nemhogy emelkedett volna, hanem inkább csökkent a lakosság vásárló­ereje. Bár az ellenforradalom mór októ­berben és novemberben is méltó vá­laszt kapott a parasztságtól azzal, hogy a paraszt egy napra sem hagy­ta el a földjét, sőt novemberben már egymást érték a parasztkül­döttségek a parlamentben, amelyek kijelentették, hogy a sztrájkolok ré­szére nem hajlandók kenyeret és élelmet szállítani a városokba 2 mégis nem árt a népi demokrácia el­lenségeinek oly következetesen hir­detett ,nyomorúságos falusi élet“ ellenkezőjének bizonyítására a föld­művesszövetkezetek évzáró mérlegé­nek adatait is nyilvánosságra hozni. A megye földművesszövetkeze­teinek egész évi összes for­galma 1955-ben 675 millió forint volt. Ez az összeg az el­múlt évben — 1956-ban — túl­haladta a 816 milliót. Tehát Tolna megye dolgozó paraszt­jai több mint 141 millió forinttal vásároltak többet a múlt évben, mint az azt megelőző esztendőben. Ruházati cikkből például 25 száza­lékkal adtak el többet a földmű­vesszövetkezetek a múlt esztendő­ben az előző évi forgalomnál: 1955- ben 160 milliót, 1956-ban pedig 205 milliót költöttek - valószínű nwgyobb jövedelemből — ruházatra a tolnai ^falvak dolgozói. Más iparcikkekből — rádió és villamosháztartási gépek mint a villanyfőző, vasaló mosógép stb. és egyéb szerszámok és eszkö­zökből — a múlt évben csaknem 50 millió forinttal vásároltak többet a Tolna megyei községekben, mint 1955-ben. A múlt évben sokkal jövedelme­zőbben is gazdálkodtak a földmű­vesszövetkezetek, mint azelőtt. A németkéri földművesszövetkezet például 1955-ben, amikor a paksi körzethez tartozott, 324 485 forint egész évi forgalmat bonyolított le, míg 1956-ban csaknem megkétsze­rezte az előző évi forgalmát, mintán a paksi körzettől leválva önállóvá lett a németkéri föld- művesszövettkezet. A mözsi földművesszövetkezei* amellett, hogy 33 új taggal gyara­podott az elmúlt esztendőben 147 százalékra teljesítette egész évi for­galmi tervét. Az elmúlt 1956-os esztendő nagy eredményei közé tartozik az is, hogy 15 új földművesszövetkezet alakult, vagy lett önállóvá, s ezek mind­egyike aktívan zárta évvégi mérle­gét. A többi között ezekből is adó­dik, hogy az előző évihez képest kettő millió forinttal, összesen 16 millió forintra nőtt a nyeresége a Tolna megyei földművesszövetkezeteknek. Ebből vásárlási visszatérítés cimén mintegy három millió forintot kap­nak vissza a földművesszövetkezeti tagok. Jóléti célokra is jóval több mint félmillió forintot fordítottak az elmúlt évben a megye földműves­szövetkezetei. De a tagok létszáma is jelentősen emelkedett az elmúlt esztendőben. Közel négyezerötszázan léptek be 1956-ban Tolna megyében a föld­művesszövetkezetekbe, s ma már a szövetkezetek taglétszáma túlhalad­ja az ötvennégyezret, ami azt jelenti, hogy a földművesszövetkezetek igen erős gazdasági és politikai szerve­zetei Tolna megyének. Nagy Ferenc A tamási áruházban... A tamási földművesszövetkezeti áruházban éppen délidő van zárás előtt néhány perccel, így alkalom nyílik egy rövid beszélgetésre az áru. ház földszintjén, a fűszer-csemege, osztályon és az üveg, műszaki osztá­lyon. — Mi a helyzet most a „fűszer, fronton’’? — Édesipari áruval, nápolyi, keksz és cukorkafélékkel el vagyunk látva — mondja Kelemen László. — Ugyan úgy késztésztafélékkel, tejtermékek­kel is. —• Ha valaki rizst kér? Adunk, amennyi kell. Van raktáron nyolc mázsa, ha nem több, 16 és 22 forintos árban. Nincs hiány konzervárukból sem, húskonzerv, pástétom, itt van százával a polcon. Viszont, ami ugyan csak idetartozik nincs még kielégítő mennyiségben vegyiáru — mosópor, mosószappan pipereszappan, cipő­krém. — No és mégegy. Nem mindennapi hajsza van a citrom után. A háború előtt ha hozattunk egy láda citromot, hetekig ott állt a raktárban. — Most meg csak addig tart, amíg megérke­zik. Itt is meglátszik, hogy növeked­tek az igények. Valamikor, ünnepek előtt csak negyedkilószámra vitték a cukrot, most meg kilószám. És nor­mális körülmények között nincs áru_ hiány, el tudjuk látni a lakosságot. Ezek után átrándultunk a szem_ ben levő üzletrészbe, a rádiók, kerék, párok, edények, miegymás birodal­mába. A polcokon sorakoznak a zo­máncedények, lábasok, fazekak bög­rék, s a háztartáshoz nélkülözhetet­len, jónéhány más kellék, eszköz. — Hogyan, itt ennyi edény van, amikor másutt alig lehet hozzá­jutni? — Egyelőre, itt is ez az egész kész­let, éppen most kaptuk, ezért van még meg. Holnap éppen piacnap lesz, akkor valószínűen megfogyatkozik — kapjuk a választ. — Október óta nem kaptunk árut, mint mostanában — ami a jelenlegi készlet —, de ez is jelent valamit. Különösen rádió alkat részben, csövekben van hiány. Ami van, mind a régi típusú készülékek­hez való. De számítunk arra, hogy rövid időn belül kapunk többféle árut. — Kaptuk például ezeket a szovjet gyártmányú női kerékpárokat, ezek­ből a múlt héten mindennap adtunk el. Mintegy húsz darabot vásároltak meg eddig. Ha már itt tartunk, meg kell említeni egy dolgot. Mégpedig azt, hogy nem a legszerencsésebb megoldás ez az áruelosztás. Itt árusí­tunk kerékpárt, alkatrészt viszont a vasüzletben vehet hozzá a vevő. Vagy például tűzhelyet vesz valaki nálunk, de csövet megint csak a vasüzletben kell venni hozzá. Feleslegesen kell csak mászkálni a vevőnek. Közben elérkezett a zárás ideje, félbeszakítjuk a beszélgetést s a hallottak alapján levonhatjuk a kö­vetkeztetést. Nem kell nyugtalan, kodni a vásárlóknak, mert. ha lassan is, de rendszeresebb lesz az áruután­pótlás. A másik megállapítás: az ille­tékeseknek gondolkodni kellene, ho­gyan tudnának többet nyújtani — nem árura értve — a vevőknek, ho_ gyan kímélhetnék meg őket a felesle­ges sétáktól. A hercegi kastély lakói... GONDOLTA-E vajon az öreg Jobbágy , Gyuri bácsi, aki fiatal élete nagyrészét istállóban' lakva élte le ,hogy öregségére a Sulkov­szky herceg gyönyörű kastélyában fog élni? Az istálló vackán 50 évvel ezelőtt eltöltött magános éjszaká­kon sokat gondolt feleségre, család_ ra, de a mostoha, kegyetlen élet, a végtelen nyomor ezeket gondolato­kat megvalósíthatatlan álmokká tette. Ahogy öregedett egyre magá- nosabb ,egyre szótlanabb lett Gyuri bácsi. Félt a megöregedéstől, mert akkoriban embertelen sors várt a használhatatlanná vált, a nagygaz. dák portáiról elzavart, öreg cselé­dekre. Most nem szótlan, a reménytelen élet mogorvaságát is levetkőzte, nem is magányos. Megette a finom, édes tejeskávét, amit reggelire ka­pott, aztán a többiekkel együtt ki­ült ide az egykori hercegi kastély terraszára, hogy süttesse magát a márciusi nap sugaraival. Időnként megíömködi régi, kiégett pipáját, hallgat egy kicsit, merengve nézi a park vastagderekú öreg fáit hall­gatja a csiripelő madarak zenéjét, aztán újult erővel kapcsolódik bele megint a terraszon körbenülő többi öreg apó, öreg anyó soha véget nem érő beszélgetésébe. Hosszú életének örömeit, bánatait, a bölcs életta­pasztalat ezernyi következtetéseit hallhatja az, aki egy délelőttöt el­tölt ezeknek a kedves, fehérhajú, ráncosarcú, ültükben is botokat szorongató öregeknek a társaságá­ban. A kastély hatalmas halijából rádió halk zenéjének melódiái szű­rődnek a terraszra. A konyha felől a készülő ebéd étvágygerjesztő illa. tát csapja ide a szellő. Az élet for­gatagában elárvult, megöregedett emberek békés oázisa lett ez az egykori úri kastély. FEHÉRRE FESTETT, matracos, tarka terítővei letakart ágyak, apró éjjeliszekrények állnak a tiszta, le­függönyözött ablakú hálószobákban. Az egyik folyosó végében ragyogóan tiszta fürdőszobába nyithat a látó. gató. A konyha, ahonnan az ínycsiklan­dozó illatok messze szállnak, heten­te háromszor hússal, kétszer sült tésztával is ellátja a szociális ott­hon lakóit. Vacsorára gyakori a ve. gyes gyümölcsszósz könnyű eledele. Nagyon ügyelnek itt az egészséges, pontos észszerű étkeztetésre, mert ez a hosszú élet egyik feltétele. AZ EMELETRE vezető lépcső­házban a 95 esztendős Baranyai nénivel találkozunk. Botjára tá­maszkodva ugyan, de fürge mozgás, sál igyekszik felfelé. Megunta a sé­tát a parkban és most a szobájába megy lepihenni egy kicsit. A gon­dozónőnek, aki segíteni akar neki a feljutásban, tréfás mosolygással mondja: „Csak ha a 100-at elkerül­tem, csak akkor, addig nem, kedve­sem.” Nem is engedi. hogy vezes­sék, megy egyedül, görcsös meggyfa botjára támaszkodva, puha gumi­talpú tyutyijában, fel a tölgyfalép. csőkön, amelyet egykoron kényes úrilábak koptattak. Az otthon min­den lakója nagyon várja azt a na­pot, amikor majd Baranyai néni születésének 100. évfordulója elér­kezik. Nagy nap lesz ez. A születés- napi tortán, ahogy tervezik, 100 szál gyertya fog égni, s a rendszeres va­sárnapi boradag mellé még szerez­nek egy-két litert ebből az alkalom­ból az ünnepség kedvéért. Az októberi ellenforradalom feke. te napjaiban, itt a gyönki szociális otthon lakói között, nagy volt a ria­dalom. — Vége van a szocializmus­nak, a Sulkovszky herceg megint visszajön a kastélyába. Mi lesz ve­lünk? — töprengtek kétségbeeset­ten, s gondolataikban megjelentek előttük azok, akikkel régen senki sem törődött. MÁR ELVONULT a veszedelem, Az ég kéken ragyog a terraszon üldögélő öregek felett. Akik az ok­tóberi napokban a Sulkovszky her­cegek s hasonlók visszatérése ellen harcoltak és hullatták vérüket, azok azért is küzdöttek, hogy ne legye­nek újból magános, öreg, topron­gyos, eltetvesedett koldusok az utca sarkokon és a templomok körül Ma­gyarországon, mint régen. Megalakult a Tolna megyei munkásőrség Tolna megyében is megalakul­tak a munkásőrség századai. A munkásőrség néhány alakulata Szekszárdon, március 14-én le­tette aa. esküt. Az esküt tevő munkásőrökhöz az MSZMP in­tézőbizottságának elnöke, Rapai Gyula elvtárs szólt. Az ünnepélyen a munkásőrség alakulatai meg­kapták fegyvereiket is. Nemcsak országos jelenség, de megyénkben is az a tapasztalat, hogy lényegesen többen jelent­keznek a munkásőrség alakulatai­ba, mint amekkorában megálla­pították annak létszámát. A munkásőrségbe túlnyomó többségben üzemi munkások, ter­melőszövetkezeti tagok léptek be. Eddig elért eredményeinket túlszárnyaljuk Beszélgetés Czapáry Lászlóval, a Középhidvégi Kísérleti Gazdaság vezetőjével Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhidvégi Kísérleti , Gazdaságá­ban az elmúlt évek során a növény- termesztés és az állattenyésztés terén olyan eredményeket értek el, ame­lyek országos viszonylatban is fi­gyelemreméltók. Arra a két kérdésre kértünk választ Czapáry Lászlótól, a Kísérleti Gazdaság vezetőjétől, ho­gyan érték el növénytermesztésben a magasabb terméseredményeket s az állattenyésztésnél pedig a több tejet és malacszaporulatot. — Ez a gazdaság 1950-ben mintegy 300 holddal kezdte működését — mondotta Czapáry László. — Leg­fontosabb feladatának tekintette a gazdaság szakvonala, hogy min­denekelőtt a talaj tápanyag-szükség­letét biztosítsa. Mert hiába akarunk mi jó eredményeket elérni és ennek érdekében hiába vetünk kitűnő mi­nőségű vetőmagot, ha a talajunk tápanyagban szegény. A gazdaság a megfelelő talajkultúrák mellett arra törekedett, hogy a szükséges szerves zöldtrágyát, plusz ásványi anyago­kat megfelelő mennyiségben jut­tasson a talajba, a talaj tápanyag egyensúlyának biztosítása érdeké­ben. Természetesen az elmondotta­kat nem lehetett rövid idő alatt meg valósítani, a kívánt eredményt fel­mutatni, hosszú évek fáradságos munkájának eredménye az, hogy míg 1950-ben 9 mázsa volt a holdan kénti búzaátlagtermés, addig az el­múlt évben több mint 14 mázsa bú­zát arattunk holdanként. De szemlél- tetőbb, ha a kukoricán keresztül mutatom be a nagy változást. A gazdaság megalakulását követő év­ben holdanként 13.79 mázsa csöves kukoricát takarítottunk be, míg ta­valy 38 mázsa volt az átlagtermés, de volt olyan táblánk, amely meg­adta az átlagos 50 mázsát is. Mint már említettem is, a jó ered­mények elérésében nagy része van annak — folytatta —, hogy míg évekkel ezelőtt egy számosállatra 15 hold szántó jutott, addig ma ez a te­rület 3.6 holdra csökkent. Természe­tesen nagy szerepe van ezután a zöldtrágyázásnak is, amelyről a megye, sőt az ország számos vezető szakembere is meggyőződött. Az állattenyésztésről azt tudom mondani — mivel gazdaságunk az állattenyésztési kutató intézethez tartozik — nagy gondot fordítunk az állatállomány nevelésére, tartá­sára, egyszóval a tenyésztésre. Példa erre a következő: 1953-ban összevon­ták gazdaságunkat az Alsóhídvégi Állami Gazdasággal, onnét rossz kondícióban lévő és kevés tejet adó tehenészetet vettünk át. 132 darab­ból álló tehenészet éves átlag tejter­melése akkor 2097 kilogramm volt. Ez a szám egy éven belül 3149 ki­lóra, az elmúlt évben pedig 3796 kilóra emelkedett. A 177-es számú Luca tehén Alsóhidvégen 1954-ben 2909 kiló, a következő évben ná­lunk 4745 kiló tejet adott, míg az elmúlt évben e tehén tejtermelése évi 5839 kilóra emelkedett. Jó ered­ményeinket elsősorban megfelelő szelekcióval érjük el és lelkiisme­retes gondozással, ápolással, időben történő etetéssel. Nagy változást értünk el a sertés- tenyésztésben is. 1955-ben választási átlag darabszám (fehér hússertésnél) 8, az átlagsúly pedig 13,50 kiló volt. Tavaly a választási átlag darabszá­mot 9.4-re, az átlagsúlyt pedig 16.09 kilóra emeltük. Érdemes megemlí­teni még azt is, hogy a szopós mala­cok elhullását is jelentősen sikerült csökkenteni, míg 1955-ben 9.5 száza­lék volt, addig tavaly már 3.8 szá­zalékra szorítottuk le. Gazdaságunk ma már több' mint 4000 holdas és valamennyien arra törekszünk, hogy az eddig elért eredményeinket a közeljövőben túl­szárnyaljuk. Nagy gondot fordítunk a talaj táperejének visszapótlására és az adott körülményekhez képest mindent megadunk az állatoknak is — fejezte be nyilatkozatát Czapáry László. 32 nyugdíjast búcsúztattak a dombóvári fűtőháziak A fűtőház vezetői búcsúestet ren­deztek abból az alkalomból, hogy 32 dolgozó nyugdíjba vonult. A családias ünnepséget a pályaudvar nagytermé­ben tartották meg, ahol a nyugdíja­sokon kívül mintegy 150 dolgozó és családtag volt jelen. A búcsúesten Sükösdi Sándor az Ter meló szövetkezet az „Ígéret földjén“ Az októberi események idején Harc községben is széjjelugrasztották az Alkotmány és az Uj Élet termelőszövetkezeteket. Februárban azonban Rákóczi néven új tsz alakult, 12 családdal, majd ezt követően megalakult e gy másik tsz Petőfi néven. A Rákóczi Termelőszövetkezet alakulásánál jelen voltak a megye és a járás mező- gazdasági szakemberei is, és helyeselték a kezdeményezést. Támogatást és földet ígérjek a tsz alakítóknak, sőt, február 12-én a Rákóczi Tsz tagjai megkapták a működési engedélyt is. • A megalakulás óta azonban a tsz-tagok egyebet sem tesznek, mint az „ígéret földje” után járnak. Újabb és újabb ígéretekéi kapnak szóban és írásban. A tsz elnöke most már odajutott, hogy egy egész táskára való iratot cipel magával földszerzési kőrútján. A tagokban megvan az akarat, a munkakedv, csupán arra lenne szük­ség, hogy az illetékesek most niár ne ígérjenek, hanem intézkedjenek, vagy legalábbis mondják meg, lesz föld, vagy nem lesz, mert itt van a tavasz és az aktagyártás helyett a tsz-tagok dolgozni szeretnének, hogy munkájuk után megélhessenek. MSZMP járási intéző bizottságának tagja a pécsi vasútigazgatóság képvi­selője, a fűtőház szakszervezeti bi­zottságának elnöke szólt a nyugdíjba menőkhöz. A nyugdíjba menőket a dolgozók is megajándékozták, majd az ünnepség után reggelig tartó bált rendeztek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents