Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-15 / 63. szám

s TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. MÁRCIUS 15. Kállai Gyula elvtárs besxéde (Folytatás az 1. oldalról.) sáért. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja 1919-ben a Lenin ve­zette Bolsevik Párt után elsőnek vitte diadalra a szo­cialista forradalom vörös zász­laját­A Magyar Tanácsköztársaság talál elsőnek megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és az önren­delkezés alapján. Ez a rend bizto­sítja először a „kunyhók lakóinak“ is az állampolgári jogokat, s e jo­gok gyakorlásának anyagi feltétele­it — ahogyan azt Petőfi követelte Ez a forradalom hívta zászlaja alá 1849 óta az első hadsereget, amely az ország függetlenségéért vívott dicső harcot az antant imperialista hódítók ellen. A Magyar Tanácsköztársaság bu­kása után a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka követ­kezett. A Kommunisták Magyarországi Pártja a második világháború alatt is mindvégig álhatatosan hirdette, szervezte s építette 1848 szellemében a nemzeti ellenállás széles anti­fasiszta, demokratikus frontját, ki­adta a legszélesebb tömegeket moz­gósító stratégiai jelszót: Független, szabad, demokratikus Magyarorszá­got! Az antifasiszta harc e hívó sza­vára a felszabadító nemzeti harc élenjáró osztaga, a magyar munkás- osztály köré tömörültek a dolgozó parasztság tömegei s a haladó értel­miség legjobb képviselői, A kommunista párt ezt nem utolsó sorban azzal érte ■ el, hogy 1848—49 forradalmi örökségét teljes mértékben vállalta s az új körül­ményeknek és következményeknek megfelelően a nemzeti felszabadító harc új, átfogó programjává szélesí­tette. A párt ezekben az években szün­telenül arra hívta fel a figyelmet, hogy az a szilárd politikai alap, amely körül az összes antifasiszta erők nek csoportosulniok kell, az ipari munkásság és a parasztság szövetsége. Kállai Gyula ezután így folytatta: — 1944 végén, 1945 elején a szov­jet hadsereg csapást csapásra mér­ve kezdte kiszorítani a Szovjetunió s más országok megszállott területé­ről a fasiszta hódítókat. A szovjet fegyverek győzelme meghozta né­pünk számára is a várva-várt fel- szabadulást. Eljött végre az az idő, amikor Magyarország hosszú évszá­zadok gyarmati függősége után visz- szanyerte nemzeti függetlenségét és szabadságát. Eljött végre az az idő, amikor a munkásság a sötét gyárra szegezhette az ember ötágú vörös csillagát. Bármit is mondjon a hazai és a külföldi reakció, merjük nyíl­tan kimondani: A dolgozó magyar nép örökre szívébe zárta a Szovjet­unió nagy felszabadító tettét és sohasem felejti el, hogy nemcsak felszabadított bennünket, hanem 12 éven át mint igazi barát és szövetséges, hűségesen őrt állt nemzeti függetlenségünk és szabadságunk védelmében. Ezt tette most is, amikor az ellen- forradalom sötét erői a legsúlyo­sabban fenyegették népi államhatal­munkat, szocialista építőmunkánk eredményeit, hazánk függetlenségét. A szocialista országok internaciona­lizmusa ismét fényesen kiállta a próbát. Ismét bebizonyosodott, hogy a szocialista tábor vezető országára, a Szovjetunióra a baj és a veszély Idején minden baráti ország úgy számíthat, mint hű testvér segítsé­gére és támogatására. Kállai Gyula a továbbiakban eze­ket mondotta: — Az 1848 jelmezeiben fellépő mostani ellenforradalom egyik leg­főbb tanulsága az is, hogy az ide­gen reakcióval szemben mindenkor csak a belső reakció felszámolása biztosítja a győzelmet. Az 1849-es békepárt az árulók, a megalkuvók a kapitulánsok pártja bomlasztotta a forradalom erőit. Mit tettek a Görgeiek mai utódai és szövetsége­sei, Nagy .Imre és társai? Szavak­ban a Rákosi-féle vezetés hibái el­len léptek fel, de fellépésüket arra használták fel, hogy eltorzítsák a demokratizmus jelszavát. — Kedves Elvtársak! Március 15-éről nem lehet megemlékezni anélkül, hogy néhány szót ne szól­nánk a magyar értelmiségről, első­sorban a magyar írókról és a fiatal értelmiségről, a főiskolásokról. Már csak azért is meg kell róluk emlé­kezni, mert kiemelkedő szerepük volt az 1848-as forradalomban és sajnos, jelentős részük volt az 1956- os ellenforradalomban is. Szégyen­kezve kell kimondani, a magyar ér­telmiség, az írók, az újságírók és az egyetemi hallgatók egy része hűt­lenné vált 1848 hőseihez és eszméi­hez. — A magyar ifjúság megtévesztett részének — folytatta beszédét — ugyancsak van oka a magábaszállás- ra ezen a napon és van jóvátenni- valója. Egyik írónk azt mondta: Az 1848-as márciusi ifjúság után támadt a hazának egy 1956-os októberi ifjú­sága is. Nos, nekünk éppen ezzel az októberi ifjúsággal — a magyar ifjú­ság megzavart és megtévedt részével van vitázni valónk. Amit tettek, bár­milyen okból cselekedték, akarva- akaratlanul az ellenforradalmat segí­tették vele. Az októberi ifjúságnak ki kell gyógyulnia az ellenforradalmi eszmei fertőzésből. Éppen ezért az „októberi szellemet’’ nem éleszteni, hanem mint szégyenfoltot kell letö­rölnie magáról s minél előbb újra március ifjúságává kell válnia. Segí­teni fogja ebben a magyar ifjúságot a Magyar Kommunista Ifjúság Szövet­sége, amely pár nap múlva a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának év­fordulóján bontja ki zászlaját. — Kedves Elvtársak! A mai már­cius 15-i ünnepünket nemsokára két másik ünnep követi. E hó 21-én ün­nepeljük a magyar proletariátus nagy történelmi vívmányának a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. s utána néhány héttel április 4-én hazánk felszabadulásának 12. évfor­dulóját. Mintha szimbolikus jelentő­sége volna annak, hogy március 15-e és április 4-e között ott van az első magyar proletárdiktatúra születésé­nek ünnepe. Kétségtelen hogy már­cius 15-től április 4-ig az út március 21-én keresztül vezet s március 21-e e két dátumot nem szétválasztja, ha­nem összeköti. A proletárdiktatúra, a kommunizmus nagy eszméje így veszi át, valósítja meg s fejleszti tovább 1848—1849 forradalmi örökségét. Éljen 1848—1849. dicső forradalmi emléke! Éljen 1848—1849. forradalmi örö­köse, a szocialista Magyarország! Éljen szocialista építőmunkánk ve­zetője, a Magyar Szocialista Munkás­párt! Éljen a szocialista országok és min­den békeszerető nép imperialistaelle­nes harci szövetsége! Tegnap, csütörtökön március 14- én délután 4 órakor a volt Megyeháza nagytermében ünnepi gyűlés volt március 15-e emlékére Szekszárdon. A díszünnepségen Hunyadi Károly, az MSZMP in­tézőbizottságának tagja, a Hazafias Népfront megyei irodájának ve­zetője mondott ünnepi beszédet. Beszédében méltatta 1848 március 15- ének jelentőségét, a márciusi ifjak szerepéről emlékezett meg, majd arról szólt, hogyan valósul­tak meg Petőfi álmai. Beszéde má­sodik felében tényekkel, történelmi adatokkal bizonyította, hogy 1848 örökösei a kommunisták, akik megvalósították azokat a feladato­kat is, amelyekre a múlt század közepén az osztrákok támadása és győző,Íme miatt már nem kerülhe­tett sor. Az ünnepségen rövid kultúrmű­sor is volt. A Himnusz hangjaival ért véget a díszünnepély. II magyar forradalmi munkás-paraszt kormány határozata az 1957. évi Kossuth-diiak odaítéléséről i. A kormány a tudományok, talál­mányok újítások, a termelő munka módszerének alapvető tökéletesítése terén elért eredményeiért a Kossuth, díj I. fokozatával és a velejáró öt­venezer forintos pénzjutalommal tün­teti ki: MARTON GÉZÁT, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt, (Eötvös Loránd Tu­dományegyetem) a polgári jogi fele­lősségi rendszer önálló mély elméleti alapokon nyugvó kidolgozásáért; ZIMMERMANN ÁGOSTON aka­démikust ,az összehasonlító ana­tómia területén kifejtett munkássá­gáért. A Kossuth-díj II. fokozatával és a velejáró harmincötezer forintos pénz­jutalommal tünteti ki: BALLENEGGER RÓBERT, nyug. egyetemi tanárt, több mint öt évtized óta kifejtett mezőgazdasági tudo­mányos munkásságáért; BARTHA ISTVÁNT, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt (Budapesti Műszaki Egyetem) 1956-ban megjelent Rádió- készülékek és erősítők című köny­véért; BARTA JÓZSEFET a Műszaki Tudományok doktorát kutató mér­nököt, (Építőtudományj Intézet) az elméleti műszaki mechanika, elsősor, ban a rugalmasságtan területén vég­zett tudományos munkásságáért; DUDICH ENDRÉT a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt (Eötvös Lóránd Tud. Egyet.), több évtizedes zoológiái tu­dományos és nevelő munkájáért; EGYED LÁSZLÓT, a föld- és ás­ványtani tudományok doktorát (egye­temi tanárt Eötvös Lóránd Tud. Egyetem) „Geofizikai alapismeretek” című tankönyvjellegű művéért, vala­mint a „Föld ,fizikája” című köny­véért; FEJES-TÓTH LÁSZLÓT, a mate­matikai tudományok doktorát, egye­temi tanárt (Veszprémi Vegyipari Egyetem) a geometriai szélsőérték fel adatok, elhelyezési és fedési problé­mák terén elért tudományos eredmé­nyeiért; FÜLÖP LAJOST, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt (Eötvös Lóránd Tud. Egyetem) kiváló művészettörténészet! és művészetelméleti tudományos munkásságáért; GILLEMOT LÁSZLÓT, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tag­ját, egyetemi tanárt (Budapesti Mű­szaki Egyetem) a hazai nyersanyagok ból történő titángyártás módszerének elvi kidolgozásáért és félüzemi meg­valósításáért; DR. HAYNAL IMRE akadémikust, egyetemi tanárt (Budapest, Orvostu­dományi Egyetem) a neuro-éndokrin rendszer betegségeinek terén végzett jelentős kutatásaival elért eredmé­nyeiért; KOLBAI KÁROLYT, a Mezőgaz­dasági Tudományok doktorát,egyete­mi tanárt, (Agrártudományi Egye­tem) a gödöllői ikersoros kukorica­termesztés módszerének kidolgozá­sáért, a keszthelyi trágyakezeléssel, a fűmag termesztéssel elért kísérleti és gyakorlati eredményeiért vala­mint oktató-nevelő munkájáért; MÁNDI ANDOR gépészmérnök — (Ganz Villamossági Gyár) a villa­mosgépek elmélete és szerkesztése terén elért eredményeiért; SURÁNYI JÁNOST, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagját, a száraz viszonyok között is bizto­san termő takarmánycirok-félék meg, honosításáért és elszaporításáért, a különféle búzafajták használati érté­kének megállapításáért és szakiro­dalmi tervékenységéért; SZABÓ ZOLTÁNT, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt, (Szegedi Tudomány Egyetem) új négylépcsős reakció­mechanizmus kidolgozásáért, a reakciokinetika, a homogén katalí­zis és gyökstabilizáció területén vég­zett eredményes elméleti kutatásai­ért, valamint új reakciokinetikai is- kola megteremtéséért. VANKÓ RICHÁRD gépészmérnö­köt, tervezőintézeti osztályvezetőt (Bányászati Tervező Intézet) a bánya gép-tervezés terén elért kiváló ered­ményeiért; VÁMOS GYÖRGYÖT, a műszaki tudományok kandidátusát, kutatóin­tézeti igazgatót (Papíripari Kutató Intézet) a hazai papírgyártás terén elért tudományos és gyakorlati ered­ményeiért; GNÄDIG BÉLA főmérnököt, THOMA JÓZSEF mérnököt, (Mély­építési Tervező Vállalat) eredeti utófeszítési rendszer kidolgozásáért és ilyen rendszerű feszített vasbeton híd, födém és tartályszerkezetek gazdaságos megvalósításáért, vala­mint korszerű gazdaságos mély­építési szerkezetek terveinek készí­téséért (a díj egyenlő arányban meg­osztva) ; A Kossuth-díj III. fokozatával és a velejáró húszezer forintos pénzju­talommal tünteti ki: CHOLNOKY TIBORT, az Építő­ipari és Köziek. Műszaki Egy. rekto­rát, eredményes oktató-nevelő és egyetemszervező munkájáért; DUBNICZKY MIHÁLY olvasz­tárt (Csepeli Vas- és Fémművek), az előirányzott tervek jelentős túltel­jesítéséért, az előirányzott prog­ramszerűség biztosításáért és több kivájó olvasztár betanításáért; DR. GÖMÖRI PÁLT, a Tudomá­nyos Akadémia levelező tagját, (Budapesti Orvostudományi Egyel­tem) a víz és sóanyagcsere kortaná­nak területén végzett kutatásaival elért eredményeiért; HORVÁTH SÁNDOR csapatvezető vájárt (Középdunántúli Szénbányá­szati Tröszt) kiváló termelési ered­ményeiért, valamint az anyagtaka­rékosság terén elért eredményeiért; KERTÉSZ ISTVÁNT az EMAG kovácsát, az export-kombájn gyár­tása terén végzett kiváló munkájá­ért, anyag- és energiai takarékossá­got biztosító újításaiért; KOVÁCS LÁSZLÓ vájárt (Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt zagyvái üzem), jó munkaszervezéssel elért kiváló termelési eredményeiért, va­lamint a fiatal bányászok oktatásá­ban elért eredményeiért; MIKE ISTVÁN termelőszövetke­zeti elnököt (Környe, Dózsa Ter­melőszövetkezet), az általa vezetett termelőszövetkezet kiemelkedő ter­melési eredményeiért, valamint a termelőszövetkezeti mozgalomban végzett jó munkájáért; NAGY ENDRE kutatóintézeti osztályvezetőt (Vasipari Kutató In­tézet), a „permalloy“ és egyéb hír­adástechnikai, valamint villamos­ipari anyagok gyártási módszeré­nek kidolgozásáért és gyakorlati megvalósításáért; POTZNER FRIGYES tengerész­kapitányt (Magyar Duna Tenger- hajózás), több évtizedes tengerész- h a jóparancsnoki beosztásában vég­zett kiváló munkájáért; SZEMERE GYULÁT a Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottága művelődésügyi osztályának csoport- vezetőjét, a nyelvtan és helyesírástaní tás megjavítása terén végzett ered­ményes munkásságáért, tankönyv­írói tevékenységéért; TANGL HARALDOT, a Mezőgaz. dasági Tudományok doktorát, ku­tatóintézeti osztályvezetőt (Állatn tenyésztési Kutató Intézet), a mező- gazdaság fejlesztése érdekében vég­zett kimagasló munkásságáért; VAJTA LÁSZLÓ osztályvezető fő­mérnököt (Kőolajipari Tröszt), a kő­olajfeldolgozóipar, különösképpen a hazai bitumengyártás megvaiósítasa terén végzett eredményes szervező, tervező és kutató munkásságáért; DR. WENT ISTVÁNT, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt (Debreceni Orvostud. Egyetem) a hormonális ellenreguláció területén végzett ku­tatások eredményeiért; BORS JÁNOS gyáregységvezetőt és MARÓTI LAJOS főtechnológust (Győri Magyar Vagon és Gépgyár), a díj egyenlő arányban megosztva. KAPUVÁRI ÍJENŐ gyáregység- vezetőt, RÁTZ SÁNDOR szer készt és veze- tőt; PÉCSI SÁNDOR gyáregységvezető helyettest (Győri Magyar Vagon és Gépgyár), díj egyenlő arányban megosztva). A Diesel forgattyústen- gely sajtoló eljárással történő ki­dolgozásáért, valamint számos jelen­tős technológiai feladat közös ki­dolgozásáért; RIGLER JÁNOS főművezetőt (Pá­pai Textilgyár), a pamuttisztítógépek tekercsképző berendezése automa­tikus váltószerkezetének megterve­zéséért és alkalmazásáért. A kormány a művészet és iroda­lom terén kifejtett munkásságáért a Kossuth-díj nagydíjával és vele­járó 75 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki: , KODÁLY ZOLTÁN zenetudóst, akadémikust, egész életművéért, A Kossuth-díj I. fokozatával és a velejáró 50.000 forint pénzjutalommal tünteti ki: HELTAI JENŐ írót, sokoldalú, mű­fajokban is változatos életművéért; MEDGYESSY FERENC szobrász, művészt, az 1956-ban rendezett gyűj­teményes kiállításon bemutatott élet­művéért; NÉMETH IÁSZLÓ írót eddigi iro­dalmi munkásságáért, különösen „Égető Eszter” című regényéért és „Galilei” című drámájáért. A Kossuth-díj II. fokozatával és a velejáró 35.000 forint pénzjutalommal tünteti ki: ÁDÁM JENŐ zeneszerzőt, a Zene- művészeti Főiskola tanszékvezetőjét, közel negyven éves zeneszerzői, kar­mesteri, pedagógiai munkásságának elismeréséül és a zenei ismeretterjesz tés terén végzett kiváló munkássá­gáért; DÁVID GYULA zeneszerzőt, sike­res zenekari és kamarazene-műveiért FODOR JÓZSEF költőt, több évti­zedes irodalmi munkásságáért; GERTLER VIKTOR filmrendezőt, a „Gázolás” és a „Dollárpapa” című filmek rendezéséért; MALECZKY OSZKÁR operaéne­kest, az Állami Operaházban végzett többévtizedes munkásságáért, a ma­gyar operák népszerűsítése terén el­ért kiváló eredményeiért; SZABÓ LŐRINC költő-műfordítót, egész élete irodalmi munkásságáért; TÍMÁR JÓZSEF színművészt, évek óta sorozatosan nyújtott kiváló drá­mai színészi működéséért, legutóbb Gorkij: „Éjjeli menedékhely” egyik szerepének alakításáért. A Kossuth-díj III. fokozatával és a velejáró húszezer forintos pénzjuta­lommal tünteti ki: BORSOS MIKLÓS szobrászmű­vészt, az éremművészet területén ki­fejtett magasszínvonalú művészi munkásságáért; KISS MANYI színművésznőt, Gor­kij „Éjjeli menedékhely” Násztya, Móricz Zsigmond „Sári bíró” Veroni, Bartha Lajos „Szerelem” Szalayné szerepének, valamint a „Körhinta” c. film egyik szerepének alakításáért; LAKATOS GABRIELLA szólótán­cost, az operaházi balett-repertoár több szólószerepének, különösen Bar­tók „Csodálatos mandarin”-ja nőalak jának kiváló alakításáért; MARTON ENDRE rendezőt Gar­cia Lorka: „Bemarda háza” és Sartre: „Főbelövendők klubja” ren­dezéséért; MOLNÁR ANTAL zenetudóst, a Zeneművészeti Főiskola tanárát több évtizedes zenekritikusi és zenetudo­mányi munkásságáért, Bartók és Ko_ dály művészetének az új magyar zene elismertetése érdekében folyta­tott tevékenységéért; SOMLÓ ISTVÁN színművészt Shaw: „Pygmalion” Higgin® profesz- szor és Sartre: „Főbelövendők klub­ja” Jules Palotin főszerkesztő szere­pének alakításáért; SULYOK MÁRIA színművésznőt Csehov „Sirály” Arkagyina és Molnár Ferenc: „Olympia” Plata-Ettingené szerepének alakításáért; SZENTIVÁNYI LAJOS festőmű­vészt a „Hídépítők” c. festményéért; TISZAY MAGDA operaénekesnőt operaműsorok nagy alt-szerepeinek kiváló alakításáért és az oratórium­kultúra terén végzett munkásságáért. ünnepi gyűlés Szekszárdnn 1848 március 15. emlékére

Next

/
Thumbnails
Contents