Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-13 / 61. szám

* TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. MÁRCIUS 13. Kik kapnak vöröskeresztes segélycsomagot ? Á sport állami irányítására szükség van Nehéz feladatra vállalkozik az, aki igazságot akar tenni az embe­rek között, örökérvényű közmondás, hogy „nem lehet mindenkinek a kedvére tenni.“ Különösképpen, amikor mende-monda, szó-beszéd, pletyka kavarja meg ráadásul az embereket. Azt nem kell részletezni, hogyan születik meg az ilyenfajta szóbeszéd, éppen elégszer lehetünk tanúi. Ez történik most napjainkban is. Az ellenforradalmi események után főleg a baráti, de más országok is jelentős segítséget küldtek, hogy a bajokból, nehézségekből könnyeb­ben kilábalhassunk. A Vöröskereszt­re hárult az a feladat, hogy a ka­pott segélyt az arra legjobban rá­szorulók között megfelelően szét­ossza. A múlt hét folyamán a megyében és Szekszárdon is megkezdődött az ajándékcsomagok szétosztása, s ez­zel együtt a szóbeszéd is. „Ez eny- nyit kapott.“ „Ez meg ennyit vitt el.“ „Olyan is kapott, aki nincs rá­szorulva.’1 így van-e valóban — ne­héz lenne azt most még eldönteni? Mi is adott alapot voltaképpen a mende-mondákra? Főleg az, hogy a Vöröskereszthez is érkezett segély- szállítmány Szekszárdon, de a plé­bániákhoz is, az Actió Katholika keretében. Valószínű, innen ered a szóbeszéd, az elégedetlenség amiatt, ahogyan a Vöröskereszt a szétosz­tást végzi. A Vöröskereszt ugyanis elkérte a névsort a plébániától — azok névsorát, akik ott részesültek segélyben — hogy akik ott kaptak, ne kaphassanak mégegyszer S erre mi történik? Egy eset. Egy középkorú férfi ál­lít be a Vöröskereszthez. — Nagyon kérném, ha minket is részesítenének segélyben. Nehéz munkát végezni nem tudok, tönkre vannak a lába­im... a plébánián azt mondták, át­adták ide a névsort, akik ott ft lirat­koztak : .. — Adtak át névsort, azokról, akik kaptak. De legyen nyugodt, majd számbavesszük, — nyugtatják meg. De nem boncolgatjuk tovább, néz­zük meg inkább, eddig kiknek adott segélyt a Vöröskereszt. Először is, a segélyre jelentkezőknél a Vöröske­reszt aktivái környezettanulmányo­zást végeznek, milyen körülmények között laknak élnek, és csak azokat részesítik segélyben akiknél az egy főre jutó kereset 400 forint alatt van. Néhány példa: Segélyt kaptak M. I.-ék. Idős házaspár, lakásuk egyetlen szoba, benne egy összetá­kolt ágy, néhány bútordarab. Az asszony súlyos beteg, az ember al­kalmi munkát végez itt-ott, már ami tőle telik. Amit így megkeres, ab­ból élnek. M. János ugyancsak ka­pott segélyt a Vöröskereszttől, ö még fiatal ember, viszont súlyos tüdőbeteg, nemrég lett operálva. L. Géza. Alkalmi munkából él, udvart takarít, fát vág, ezért kap szállást, időnként közsegélyt. Sz. Árpádné. Férje beteg, munkaképte­len, négy gyermekük van. M. J. Fe­lesége meghalt, hat gyermeke van. Dr. B. I. Súlyos cukorbeteg, világ­talan, felesége súlyos műtéten esett át íme néhány kiragadott név a Vöröskereszt segélyezettjei közül. Vajon ki sajnálja tőlük a kapott né­hány darab ruhát? Az igaz, kértek segítséget olyanok is, akik nem vol­tak rászorulva, de ezek el lettek uta sítva. Olyan is ment segélyért a Vöröskereszthez, aki egyszer már kapott a plébánián. így történik tehát a Vöröskeresz­tes segélycsomagok szétosztása, Ahogy telnek a hetek és a hónapok, egyre több sportemberben merül fel a kérdés: Hát érdemes volt-e fenekestül felborítani azt a testnevelési és sport- rendszert, ami az elmúlt évek hibái mel­lett nagyon, de nagyon sok eredményt hozott? Leszögezzük, nem az OTSB mellett akarunk védőbeszédet mondani, mert mellette — a hibái mellett — a védő- beszédet maguk a tények és az ered­mények mondják el, melyeket elért. De egy és más olyan megnyilvánulást lá­tunk, ami arra enged következtetni, hogy sportéletünkben egyáltalán nem következik be a várt gyökeres javulás — inkább romlás — az „új szelek” nyomán. Vegyünk csak néhány példát, s kezd­jük a, sort a legnépszerűbb ággal, a labdarúgással. Itt még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk azt, hogy az MLSZ különböző intézkedései általános tet­széssel találkoznak labdarúgócsapa­taink körében. A kis csapatok ezrei jogosan kérde­zik: Mi szükség volt az elmúlt évi baj­noki rendszer teljes megváltoztatására, és mi szükség van arra, hogy még március közepén sincs tiszta kép a baj. noksággal kapcsolatosan. Pezseg, forr a magyar labdarúgás nagy katlanja, me­gyék összevonása, járási, városi baj­nokságok megszüntetése, helyettük J., II.. III. osztályú bajnokságok szervezése csak azért, hogy mégcsak véletlenül se legyen úgy, ahogy 1956 október 23-a előtt volt. S e nagy sürgés-forgásban, mint oldott kéve, vergődik az a labdarúgóközös­ség, amelynek az összefogása — vé­gezze azt bármilyen szerv, vagy társa­dalmi szövetség, nehéz feladat lesz. De nemcsak a labdarúgással vagyunk így. A többi sportágban ugyanez a hely­zet. Mi szükség van arra, hogy a megye sportját, ha célszerű az, ha nem — más megyéből irányítsák. Egyáltalán nem megnyugtató az — mindezt lapunk vasárnapi számában is lerögzítettük, hogy a volt megyebajnokságot, amely je­lenleg mint NB III. osztályozó sze­repel — Pécsről irányítják. De nemcsak ezt, hanem a volt megyei II. bajnokságokat is, a hírek szerint, Pécsről akarják irányítani. Mennyivel lesz jobb megyénk sportja, ha több le- velezgetést, több és hosszabb időt igény­bevevő utazásokat kell a vezetőknek vé­gezni. A példák hosszú sorát lehetne fel­hozni annak bizonyítására, hogy ugyan­abba a hibába estünk, mint 1951-ben az OTSB felállításakor. Akkor sem volt jó semmi, ami 1951 előtt volt és most sem jó az. ami az OTSB ideje alatt történt. Ezek káros nézetek, és ennek kárát feltétlenül az egyetemes magyar sport látja. Természetesen vannak sportágak, ahol helyes (mint például a kosárlabda) a területi irányítás, mert egy megyében egy, vagy két csapat van, de ne általánosítsuk most ezt minden sportágra. Nem tartjuk szerencsés megoldás­nak, de országunk adott gazdasági helyzete mellett nem volt más válasz­tás, mint az OTSB, illetve a megye és a járási TSB-k létszámának csökken­tése, sőt megszüntetése. Az elmúlt évek alatt a megyei és a járási TSB-k mel­lett működő különböző társadalmi szö­vetségek — társadalmi munkában — irányították, vezették az egész járás és a megye sportját. Itt nemcsak lab­darúgásra, vagy egyéb közkedvelt sportágra gondolunk, hanem a vidé­ken olyan elhanyagolt sportágakra, mint például az atlétika, vagy a röp­labda. A jelenlegi társadalmi szervek felépítése mellett erre egyáltalán nincs lehetőség és mód, mivel két-három megyének van egy társadalmi szövet­sége. Vidéken nincsenek kiépítve még a társadalmi szövetségek és nem tud­ni, hogy egyáltalán szándékuk-e ki­építeni ezeket a szövetségeket. Amennyiben nem, úgy biztosra ve­hető, hogy a falu sportjában ha­talmas visszaesés következik be. Még egy fontos dolog, melyről szólni kell. Ha az elmúlt hetek eseményeit vizsgáljuk, arra a megállapításra kell jutni, hogy az állami szerv utódai (OTSB, TSB) és az újonnan alakult al- szövetségek között egyáltalán nincs meg az egyetértés. Az OTSB, illetve a TSB igyekszik a régihez ragaszkodni, ugyanakkor az újonnan alakult külön­böző szövetségek is a maguk igazát bizonygatják, aminek kárát újból csak a sportegyesületek látják. Az már biztos, hogy állami irányí­tás, állami támogatás továbbra is lesz. Ez már magában is biztosíték arra, hogy sportéletünk szocia­lista keretek között marad. Ezután sem történhetik sportéletünk­ben olyan megmozdulás, amely ellen­kezne szocialista sportéletünk érdekei­vel. Kérdezzük: Nem lett volna-e egy­szerűbb, a hat év tapasztalatai alap­ján a hibákat megszüntetve, megrefor­málni azokat a merev szabályokat, amelyek kétségtelenül az utóbbi két évben már akadályozói voltak a to­vábbi fejlődésnek. Szűnjön meg végre a sok huza-vona, és állami irányítás mellett menjen a magyar sport. Nem megengedhető, hogy egyes, magukat sportvezetőknek kinevezett egyének felelőtlenül, szocia­lista sportunk célkitűzéseivel ellenté­tes intézkedéseket hozzanak és a ki­bontakozást zavarják. Mivel eldöntött tény, hogy állami irányításra szükség van, az állami szervek a kezdetnél különösen adjanak komoly segítséget az Illetékes társadalmi szövetségeid-, nek, hogy újból meginduljon az egész­séges sportélet. Ny. Nagy a kínálat a fiatal japán nőkben Az emberkereskedelem idén külö­nösen nagy és olcsó választékkal szolgál fiatal japán nőkből és fér­fiakból — jelenti a japán rendőrség. — 1956-ban a rendőrség 18.721 „rabszolga” eladását állapította meg és 13.400 személyt tartóztatott le emberkereskedelem miatt. De csak az esetek kis töredékének jutnak a nyomára. A szülők — szegény rizstermelő pa­rasztok — többnyire a lányokat adják el, habár az emberkereskedők fiúkat is vesznek. Az ár 2000 és 100.000 jen között mozog, a lányok külseje, kedvessége és ügyessége szerint, no, meg a szülők anyagi helyzete sze­rint is —, mert ha „szükségeladás­ról” van szó, a szülők sokkal olcsób­ban kénytelenek a gyerekeket oda­adni. Az áru az egyéb árukhoz hasonlóan a felvásárlótól a nagykereskedőhöz kerül s onnan esetleg kiskereskedő­höz. A „fogyasztónak’’ természetesen az eredeti ár sokszorosát kell meg­fizetnie. Idén azonban jól megy az üzlet. Hokkaido szigetén ugyanis alig Svíeiítfa Értesítjük feleinket, hogy a Tolna mep Mara ás ípif pari Vállalat és az É. M. Tolna megyei Építőipari Vállalat az elmúlt hét folyamán egyesült. A vállalat új neve: Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Kérjük ügyfeleinket, hogy az esetleges még rendezetlen követeléseiket és tartozásai­kat a címnél rendezzék. Vállalat Vezetőség termett rizs és az ottani parasztok­nak csak egy választásuk van, ami nem is választás: vagy eladják a gye­rekeket, vagy éhen hagyják veszni őket. A rdbszolgakereskedelem persze nem folyik a régi, kezdetleges formá­ban, amikor a fiatalokat még elhur­colták és a vásáron elárverezték. A felvásárlók a szülőkkel „munkaszer­ződést” kötnek és „előleget” fizetnek, amelyet a gyermekeknek le kell dol­gozatok. Minthogy a „gazdák” szállást és élelmet nyújtanak a gyerekeknek, aminek az árát maguk a gazdák ál­lapítják meg> a szerencsétlen gyere­kek sohasem tudják az „előleget” le­töri eszteni. A legtöbb japán rabszolgának csak a rendőrségre kellene mennie és máris szabad volna. De ezt nem te­szik meg. Egyrészt szégyelik magu­kat, másrészt szülőik iránti engedel­mességből maradnak meg rabszolgák­nak. Mit is nyernének azzal ha a rendőrség kiszabadítaná őket rab­szolgasorsukból? Mihez kezdenének? FELHÍVÁSf Varsádi Gépállomás felhívja a körzetében lévő ter- melőizövetkezeteket, egyéni dolgo­zókat és vállalatokat, hogy március 1-től az alábbi munkákat vállalja: összes mezőgazdasági munkagépek, kerékpár, motorkerékpár javítás, autogen­es villanyhegesztési munkát, koiácsolási, esztergáiyozási munkát. Gépállomás vezetősége sporthírek, eredmények Középhidvégi Kísérleti Gazdaság tavaszi és nyári időszaki munkákra munkásokat szerződtet A megyei bajnokok első csoportjába tartozó csapatok barátságos mérkőzé­seinek az eredménye: Mosonmagyar­óvári TE—Soproni VSE 3:3 (2:1). Sop­ron, 1500 néző. Mélytalajú pályán erős iramú küzdelem. — Kaposvári MTE— Nagykanizsai Bányász 3:0 (1:0). Nagy­kanizsa, 800 néző. A Szekszárdi SC legközelebbi ellenfele az NB II-es csa­patot otthonában is fölényesen győzte le. — Szombathelyi Pamutipar—Zala­egerszegi Ruhagyár 3:0 (1:0). Szombat­hely, 1000 néző. Változatos félidő után a másodikban fölénybe került a hazai csapat. * Szekszárdi sportemberek mondották el. hogy a Szekszárdi SC először 1912- ben alakult meg Szekszárdon. Az együttes ezen a néven szerepelt a há­ború végéig. Ekkor a 10-es évek vé­gén a Turul nevet vette fel. Tehát, amint az elbeszélésből kiderült, a Szekszárdi SC-iiek már hagyományai is vannak. * A Szekszárdi SC kosarasai vasárnap Bonyhádon vendégszerepeitek. Meg­lepetésre, a két szekszárdi csapat, kü­lönösen a férfi, nehezen boldogult a bonyhádi együttesekkel, amelyben a középiskolás bajnokságra készülődő általános gimnázium férfi együttese is helyet kapott. Részletes eredmények a következők: Szekszárdi SC—Bony- hád vegyes 95:76 (44:41). Férfi. Ve­zette: Csáklyás és Bustya. A kisméretű teremben a szekszárdi együttes seho­gyan sem találta fel magát. Jól játszot­tak, azonban a pályához hozzászokott és a megyei középiskolás bajnokságot nyert általános gimnázium tanulói. — Legjobb dobók: Kardos 25, Szendey 22, Fogarassy 13, Hunyadi 11, Illetve Csordás 26, Pogonyi 19, Glöckl 14. — Szekszárdi SC—Bonyhád vegyes 89:47 (48'24). Női. A két női együttes küz­delméből a lényegesen tapasztaltabb szekszárdi csapat került ki győztesen. Végig a szekszárdiak irányították a játékot, de a szokatlan méretű pálya inkább a hazaiaknak kedvezett. A ke­mény palánk is zavarta a csapatot a jobb teljesítmény nyújtásában. Legjobb dobók: Zádoriné 39, Bodolai és Tóth 16—16, illetve Hajas 17 és Pogány 22. A szekszárdi ált. gimnázium kosa­rasai az elmúlt szombaton Siófokra utaztak, hogy összemérjék erejüket a .siófoki általános gimnázium diákjai­val. Tudvalevőleg a siófokiak nyerték meg Somogy megyében a női bajnok­ságot, míg férfi csapatuk a második helyen végzett. A női mérkőzést a szekszárdi gimnázisták nyerték, de a férfiben a hazaiak bizonyultak '.jobb­nak. Ha tekintetbe vesszük, hogy a bajnokságot a kaposvári gimnázium nyerte és az 15 ponttal bizonyult jobbnak a siófokiaknál, akkor látnunk kell, hogy a bonyhádi gimnázista fiúk­nak nem lesz könnyű dolguk a Pécsett megrendezésre kerülő területi döntö mérkőzéseken. A mérkőzések lefolyásáról az aláb­biakban számolunk be: Szekszárdi ált. gimn.—Siófoki ált. gimn. 53:33 (30:24). Női mérkőzés. Végig a kezében tartotta a szekszárdi gimnázium a mérkőzés irá­nyítását és különösen a második félidő­ben . mutatott játékával szolgált rá a biztos győzelemre. Legjobb dobók: Mül­ler 15, Pintér és Miszlai 14—14, illetve Szálas 13. — Siófoki ált. gimn.—Szek­szárdi ált. gimn. 65:60 (26:31). — Férfi mérkőzés. Végig hatalmas küzdelmet vívott egymással a két csapat. Szünet előtt még a szekszárdiak vezettek, de a második félidőben a két 195 cm-es já­tékossal rendelkező hazai együttes a második félidőben megfordította a mér­kőzés sorsát. Legjobb dobók: Hármath 27, Bertalan 25, illetve Czakó és Bencze 22—22. A megyei művelődésügyi osztály úgy döntött, hogy takarékossági szempontok alapján megváltoztatja a megyei közép- iskolás tornászbajnokságok kiírását és a női bajnokságot Dombóvár helyett Bony­hádon bonyolítja le. A női bajnokságra egyébként hat II. osztályú és két I. osz­tályú csapat nevezett. A férfi bajnokság változatlanul Dombóváron kerül meg­rendezésre. APROHIRDETESEK ÁLLAS ALKALMAZÁS A Tolnamegyei Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat felvesz darabbéres se­gédmunkásokat azonnali belépéssel. Jelentkezhet­nek férfiak 18 éves kor­tól, lehetőleg szekszárdi lakosok. Jelentkezés a Vállalat telephelyén: — Szekszárd, Keselyűs! út. Kereseti lehetőség 800 forinttól fölfelé. VÉTEL —ELADAS Középhidvégi Kísérleti Gazdaság árengedmény­nyel nikotint ad el. — Cím: Kísérleti Gazdaság, Középhídvég. GyapJUkárto lógép, ki­lenc) hengeres, villany- meghajtásra is alkal­mas, eladó. Várong, Fő üt 77. sz. alatt. Feltételeket Középhidvégen érdeklődhetik meg. Gazdaság vezetősége II GyiÉi roiora azonnali megvételre keres kettőkerekű kb. 1*5 tonnás utánfutót, azonnali készpénzfizetés ellenében. Telefonszám: Gyünk 33 Folyóiratok, nyomtatványok, könyvkötészeti munkák ízléses kivitelben készülnek SZEKSZÁRDI NYOMDÁBAN Szekszárdi SC II—Sz. Építők 9:0 (5:0) Szekszárd, 500 néző. Vezette: Babits. SZSC II.: Bencze — Tischler, Simo í, Bosnyák — Simon. Klézli — Lacz, Oláh, Gabi. Rlbling, Kiss (Schlarb). — Sz. Építők; Varga (Greilich) — Kovács II., Elekes, Molnár (Bencze) — Bandi. Peg- ler — Bencze (Molnár), Kovács I., Patak­falvi. Zsoldos, Rohl. Az erősen megfiatalított Építők gyen­ge edzőtársnak bizonyult. Már az I. fél­időben Gabi 2, Lacz 2, valamint Oláh góljával 5:0-ra alakult az eredmény. A játéknak ebben a szakaszában is az SC irányította a játékot, de öt gólkülönbség- nem volt a két csapat között. Szünet után sem változott a játék képe. Az SC csatárai meglepően pontos, lapos adogatásaik ellen a tartalékos Építők védelmének nem volt ellenszere. Előbb Gabi, aztán pedig Schlarb góljá­val már 7:0 volt az eredmény. Ekkor az Építők Is vezettek néhány támadást, de egyetlen gólra sem futotta erejükből. Az Építők kapujánál pedig a védők után még Greilich is hibázott és így Lacz, valamint Oláh tovább növelhette az SC előnyét. Az Építők ebben az összeállításban — sajnos — igen gyenge játékerőt kép­visel. A március 31-ig rendelkezésre álló időt alaposan ki kell használni ah­hoz. ha a csapat az NB III-ért játszandó osztályozó mérkőzéseken nem akar alárendelt szerepet játszani. Az SZSC játékát a gyenge ellenfél ellen nem le­hetett igazában lemérni, de az a körül­mény, hogy Kázmér, Benács, Felföldi' stb. nélkül is ilyen fölényes volt a győ­zelem, nemkülönben a mutatott játék is helyenkint, arra vall, hogy az SZSC tar­talékcsapata is komoly játékerőt kép­visel. MOZI Garay Filmszínház: Március 11— 13-ig Atkozott pénz. Jugoszláv film. Előadások kezdete, hétköznap: ne­gyed 6 és negyed 8 vasárnap: 3, 5 és 7 órakor. Pénztárnyitás: Vasár, és ünnepnap délelőtt 9—12-ig és délután 2-től. Hétköznap: délelőtt fél 11—12-ig, délután 4 órától. Vasárnapokon délelőtt 10—12-ig ugyanaz a műsor, mint délután. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG A Magyar Szocialista Munkáspárt és a tanácsok lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telelőn: 20-10, 20-11 Felelős kiadó: az MSZMP intézőbizottsága Szekszárdi Nyomda Telefon: 21-21

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents