Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-10 / 59. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 MÁRCIUS 1*. 1848 igazi örökösei a kommunisták és a szocializmust építő dolgozó nép Tézisek az 1848 — 49-es magyar polgári forradalom és nemzeti függetlenségi hare 109. évfordulójára i. 1848 tavaszán forradalom vihara söpört végig Európán. Talpra állott a magyar nép is, hogy megdöntse a feudalizmus korhadt rendjét és kivívja az ország függetlenségét a reakciós Habsburg zsarnoksággal szemben. A forradalom szétzúzta a feudális rendet, eltörölte a jobbágyrendszert, paraszti tulajdonná tette az úrbéres telkeket, megszüntette az úriszéket. A forradalom az ország élére önálló magyar kormányt állított. A forradalom nemzeti demokratikus vívmányai utat nyitottak a polgári átalakulás, nak hazánkban, megnyílt annak lehetősége, hogy az ország leküzdje a Habsburg-uralom súlyos örökségét, évszázados elmaradottságát. A forradalmi átalakulás vezetője akkor a liberális középnemesség volt, ezért a földesúri nagybirtokrendszer érintetlen máradt. Az egykori jobbágyok nagyrészéből földnélküli koldusparaszt lett, a munkások és szegény parasztok nem kaptak választójogot s a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát sem ismerték el. 1848 nyarán a Habsburg abszolutizmus, a magyarországi ellenforradalmi erőkre támaszkodva, fegyver, rel tört hazánkra. Népünk nem hódolt meg az elnyomóknak. Kossuth hívó szavára napok alatt tízezrek gyűltek a seregbe, hogy megvédjék a forradalmi vívmányokat s a nemzeti függetlenséget. Hosszú hónapokon át egymaga állta a magyar nép a rettentő ellenforradalmi túlerő rohamát. Ez a küzdelem akkor az emberi haladás élére állította a magyarságot, s 1848—49-et nemzeti történelmünk legragyogóbb fejezetévé avatta. Az 1848-as forradalom és nemzeti függetlenségi harc a nemzetközi reakció túlerejével szemben elbukott. Megoldatlan feladatként maradt az utó korra a nemzeti függetlenség kivívása, a feudális nagybirtokrendszer és a monarchista önkényuralom megsemmisítése, demokratikus köztársaság teremtése. Negyvennyolc forradalmi örökösei az eltelt több, mint egy évszázad során mindig azok voltak, akik vállalták a harcot a forradalom megoldatlan feladatainak végrehajtásáért. A munkásosztály olyan párttal az élen, amely a tudományos szocializmus tanításait alkalmazni tudja, 1848 forradalmi hagyományainak igazi örököse, minden dolgozó osztály vezetője lett a társadalmi harcban. Az ipari proletariátus köré tömörült az úri Magyarország ellen síkra- szálló, földosztást követelő szegényparasztság, a munkásság kialakuló, ban lévő szocialista mozgalmához csatlakozott 1867 után az ősz Táncsics Mihály, a munkásság keleten felragyogó vörös csillagától várta a magyar hajnalhasadást Ady Endre. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép, a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetésével 1919-ben vívta ki első nagy győzelmét. Az 1919-es Tanácsköztársaság azoknak az uralmát döntötte meg, akik 1848—49-ben vagy nyomban utána a forradalom ügyét elárulták, s szembefordultak a magyar néppel, dolgozó népünk harcához a példát az orosz forradalom adta, az erkölcsi és eszmei segítséget az orosz kommunisták akik Lenin vezetésével megdöntötték a cári zsarnokságot, a mi Habsburg elnyomóinknak 1849-es szövetségét. Az 1919-es munkáshatalom hajtotta végre először a gyárak, bányák, bankok kisajátítását és a nagy birtokok kisajátítását is. A Magyar Tanácsköztársaság talált elsőnek megoldást a nemzetiségi kérdésre az egyenlőség és önrendelkezés alapján. Ez a rend biztosította először a „kunyhók Jakóinak“ is az állampolgári jogokat s e jogok gyakorlásának anyagi feltételeit, ahogyan ezt Petőfi követelte. Ez a forradalom hívta zászlai alá 1849 óta az első hadsereget, amely az ország függetlenségéért vívott dicső harcot az antant imperialista hódítók ellen. A Tanácsköztársaság leverése után a hazaárulásban fogant horthysta ellenforradalmi rendszerrel szemben ismét a magyar munkásosztály legjobb fiai, a kommunisták emelték magasra a népszabadság és a nemzeti függetlenség lobogóját. II. A szabadságharc bukása után csak a dolgozó nép maradt hű 1848—49 zászlójához. Kossuth, Petőfi neve az ő ajkán vált nemzeti legendává. Az uralkodó osztályok eldobták a nemzeti függetlenség lobogóját, s 1867-ben kiegyeztek a Habsburg monarchiával. A kiegyezés biztosította a magyar uralkodó osztályok uralmát a nemzeti kisebbségek felett, megőrizte a nagybirtokrendszert és a nép jogait megnyomorító monarchista uralmat, alárendelte a nemzetet a Habsburg-di_ nasztiának. A negyvennyolcas forradalmi örökség valóraváltásának történelmi szerepe szükségszerűen az egyre erősödő, osztállyá szervezkedő munkásságra várt. 1848-ban a feudalizmust kellett megdönteni. 1848 után kifejlődött a kapitalizmus, majd a századforduló idején kialakult az imperializmus. A társadalmi előrehaladás feladata a félbemaradt polgári demokratikus át. alakulás befejezésén túlmenően már a kapitalizmus megdöntése lett. — A kapitalizmus a XX. század elejére hasonlóan korhatag renddé vált, mint amilyen a feudalizmus volt 1848-ban: Csökönyös akadály a társadalmi fejlődés útjában. Az a forradalom, amely negyvennyolc forradalmi örökségét végrehajtja, az imperialista renddel találta immár szemben magát. A munkásosztály érdeke mindenfajta kizsákmányolás maradéktalan megszüntetése. Történelmi hivatása, hogy a nép élén haladva felszámolja a kapitalista rendet és megteremtse az új társadalmat. Ezj az osztályt a tudományos szocializmus nagy eszméje vezérli ,amely megőrzi és továbbfejleszti az emberi gondolkodásnak évezredek során létrehozott örök értékeit. Mint József Attila mondja: Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghallói a törvényeknek, minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű. A magyar kommunisták védték meg Kossuth, Petőfi és Táncsics alakját, demokratikus és függetlenségi eszméit az ellenforradalmi történetírás ferdítéseivel, rágalmaival szemben. A marxista—leninista világnézet alapján ők tárták fel tudományosan, a maga teljességében 1848—49 hagyatékát. A negyvennyolcas demokratikus nemzeti feladatok teljesítésére a Szovjetunió felszabadító harca adott lehetőséget a magyar népnek. A második világháború idején a negyvennyolcas szabadságharcosok példája azt jelentette: harcolni a nemzetközi reakció főereje, a hitleri fasizmus, s annak hazai szövetségesei, Horthyék és a nyilasok ellen, 13. Az asztalon friss hóvirággal telt váza díszeleg. Megkérdezte: — Mi ez? — Mi? — válaszolta Brazsnyikov ártatlan arccal. — Ezt Katja, a híradós, magának csinálta, hadnagy bajtárs. Travkin elpirult és megkérdezte: — Miért enged a század körzetébe ide nem tartozó embereket? Brazsnyikov bűntudatosan hallgatott és Mamocskin értesülve erről a beszélgetésről, széttárta karjait, mint aki nem ért valamit — Micsoda ember ez! Mindig a németekre gondol és semmi másra. Állandóan a német védelemről rajzol vázlatokat, a térkép mellett ül napokon át, szaladgál az első vonalban ... Ami Katját illeti, kezdetben elbá- tortalankodott Travkin zárkózottságától és fiatalos zavartságától. Nem, ilyen viselkedéshez nem szokott. Megszokta, hogy örülnek jelenlétének, annak ellenére, hogy tudta: ennek a könnyű sikernek nem személyes varázsa volt az oka, hanem inkább az, hogy sok volt a férfi és a nőket számontartották. szövetségben az összes antifasiszta erőkkel, szövetségben a demokratikus nagyhatalmak koalíciójával, mindenekelőtt pedig e demokratikus koalíció vezető erejével, a szocialista Szovjetunióval. A magyar kommunisták és népünk sok más hű fia becsülettel vállalták ezt a feladatot. Ezrek tettek vérükkel hitet a nemzeti szabadság és emberi haladás ügye mellett. Abból a mély szakadékból kellett kiemelni nemzetünket, amelybe a Horthy-rendszer taszította, amikor hazánk a szovjetellenes rablóháború részese és a hitlerista Németország utolsó csatlósa lett. A Szovjetunió felszabadító karca meghozta nekünk a várva várt függetlenséget. Attól a néptől kaptuk a szabadságot, amely ellen bűnös háborúba vitték hazánkat. A magyar dolgozó nép, élén a kommunisták vezette munkásosztállyal, kezébe vette sorsa intézését, megkezdhette a negyvennyol cas demokratikus és nemzeti feladatok teljesítését is. Felosztotta a nagybirtokosok földjét a nincstelen és kevés földdel bíró jobbágyutódok között. Megteremtette a nép demokratikus államát. Eltávolította az államhatalomból a nagybirtokos és nagytőkés osztály képviselőit. Az irányító helyekre a munkásosztály és a dolgozó parasztság fiait állította. Szembefordultunk a reakció soviniszta politikájával és rendeztük viszonyunkat a szomszédos népiekkel is. A Szovjetunió nemzetközi tekintélyére, s önzetlen segítségére támaszkodva megvédtük hazánkat az imperialista világ beavatkozási, kísérletei ellen. A magyar munkásosztály, a kommunisták vezetésével nemcsak végrehajtotta azokat a nemzeti feladatokat, amiket az 1848-as forradalom örökül hagyott, hanem tovább is ment. Valójában 1848 forradalmi szellemének, Petőfi szellemének megtagadása lett volna, ha csupán a múlt században meg nem oldott, vagy félig ’mfegoldott feladatokat hajtja végre, s nem megy tovább a történelemszabta úton: Harcban a mai fejlődés akadálya, a burzsoázia ellen, a mai kor haladó rendjének, a szocializmusnak felépítéséért, Petőfi és Vasvári, a legmesszebb tekintő márciusi fiatalok sem akartak félúton megállni a kizsákmányolás, nyomor és szolgaság elleni küzdelemben. A XIX. század költőihez írt versében a költő a legtisztább fogalmazásban mondja ki: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál, Mindenki egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk ... mi más ez, mint a kommunizmus prófétai megálmodása? A magyar kom munisták Petőfi szellemi örökösei voltak, amikor a földesurak elűze- tése után harcba vezették a munkás Ságot, hogy űzze el a tőkéseket, és adja a nép tulajdonába a gyárakat, bankokat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, vegye kezébe az államhatalmat. E nagyszerű harcban a magyar dolgozó nép történelmi feladatot hajtott végre. A szocialista átalakulás során néhány év alatt nagy eredményeket értünk el. Kiemeltük az országot a fasiszta Horthy-rendszer és a háború okozta pusztulásból és nyomorból. Lényegében megszüntettük az embernek ember által történő kizsákmányolását társadalmunkban. Erős ipart teremtettünk, amely nélkül Kossuth szavaival „félkarú óriás a nemzet“. Megnyitottuk a falu szocialista fejlődésének útját. Letörtük a volt kizsákmányoló osztályok művelődési egyeduralmát. Megnyitottuk a középiskolák és az egyetemek kapuit a munkások és dolgozó parasztok gyermekei előtt. A magyar kommunisták célja volt és marad, hogy a szocialista építés eredményeképpen évről évre nagyobb darab kenyér jusson minden dolgozó asztalára, hogy egyre szélesebben terjedjen a műveltség]* hogy a' dolgozó nép demokratikus szervei révén egyre inkább valóban maga ■ igazgassa önmagát, s hogy Mindszenty Józsefet jogerősen ítélték el életfogytig tartó fegyházbüntetésre, amelyet 1955 közepén azzal enyhítettek, hogy egy egyházi objektumot jelöltek ki számára tartózkodási helyéül, ez azonban nem jelentett büntetésének további része alól amnesztiát, hanem csak kedvezmény volt. Mindszenty József tehát ma is jogerős büntető ítélet hatálya alatt áll. Az 1956 október 30-án minden törvényes engedély és amnesztia nélkül Mindszenty József önkényesen megszakította büntetésének letöltését, ezenkívül november 3-án elhangzott rádióbeszédében a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje ellen izgatott. Utasítást adott az Állami Egyházügyi Hivatal kirablására és az irattár elhurcolására, amit utasításának megfelelően Turcsányi Egon, Mindszenty személyi titkára végre is hajtott. Mindszenty 1956 november 4-én az Egyesült Államok budapesti követségének épületébe távozott, ahol jelenleg is van, azaz a magyar állam területén kívül tartózkodik. Mindszenty József jogerős ítélet alatt áll, ugyanakkor november 3-i rádióbeszédében az ellenforradalom növekedjék államunk anyagi ereje, öregbedjék tekintélye a világban. Bár a szocialista építésben nagy eredményeket értünk el, a Rákosi - féle vezetés súlyos hibái következtében ezeknek a céloknak az elérése törést szenvedett. A bürokratizmus eltorzította a viszonylag békés körülmények között létrejött proletár- diktatúrát. A magyar népi demokrácia mint diktatúra nem volt elég hatékony az osztályellenséggel szemben} demokráciánkipedig nemvolt elég a dolgozók számára, s ugyanakkor, amikor a forradalmi és haladó nemzeti hagyományok ápolása és tovább fejlesztése terén nagy munkát végeztünk, ezt beárnyékolta az, hogy a Rákosi-féle vezetés több vonatkozásban megbántotta a magyar nép nemzeti érzését is, s ezzel ártott a proletár nemzetköziség eszméjének is. Mindez érthető elégedetlenséget váltott ki a nép körében. Ezt az elér gedetlenséget szította az a felelőtlen demagógia, amelyet a hibák elhúzásával és a párt hátbatámadásával, a Nagy Imre—Losonczi-féle csoport a nyílt ellenforradalmi erőkkel szövetségben folytatott 1956 októberében. Az így keletkezett tömeghangu latot állította szolgálatába ellenforradalmi céljaira a nyugati imperializ mus és a hazai osztályellenség. (A tézisek befejező részét lapunk keddi számában közöljük.) mellett foglalt állást és uszított a népi demokrácia rendje ellen, holott semmiféle joga nincs az állam és a katolikus egyházat érintő kérdésekben intézkedni. Ennek ellenére 1956 november 5-én, 6-án, majd az azt követő időkben többször olyan rendeleteket adott ki az amerikai követségről, amelynek értelmében a demokratikus felfogású, haladó gondolkodású egyházi személyeket állásaikból elmozdították, eltiltották közéleti tevékenységtől is és Budapest területéről kiutasították őket. Ezek a rendeletek kifejezetten politikai intézkedések, amelyekkel egy haladó mozgalomnak a katolikus papok békemozgalmának a vezetőit sújtotta. Ezek a rendeletek ellentétben állnak az állam és a katolikus egyház közötti megállapodással és a katolikus püspöki kar több nyilatkozatában kifejtett állásfoglalásával, valamint beleütköznek az állami tör vénybe. A fenti helyzetből kifolyólag Mindszenty József Magyarországon többé nem végezhet egyházi funkciót. Éppen ezért a kormány álláspontja szerint Mindszenty bármiféle rendeletének végrehajtása, állami törvénybe ütköző cselekedetnek minősül. (MTI) Mindszentyt jogerősen ítélték el A Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala elnökének nyilatkozata Kazakevics: CSILLAG Aztán egyszercsak kétszeresen boldognak érezte magát: szerelme tárgya nem volt mindennapi ember, nem — nyers, büszke és tiszta volt. És ilyennek is kellett lennie. Jelenlétében Katja szokatlanul félszeg volt. Maga is csodálkozott bátortalanságán. Csakugyan ő volt az, aki korábban olyan tapasztalt kis bűnösnek tartotta magát? Csókok, ölelések, kapottak és adottak, tova- suhanók a hadjárat forgandóságá- ban, kedvtelésből vagy egyszerűen csak unalomból — és ezt nevezte ő életnek?! Katja úgy emlékezett meg ezekről, mint valami rossz álomról, ami régen a múlté. Mindennap eljött a magtárba virággal és bolyhos, bar- kás ágakkal. De nem a virágokon múlt a dolog: magával hozta a kedves nőiesség illatát, amely után a harcosok elhagyott szíve vágyódott. Kárhoztatták is a parancsnokukat a leányhoz való közömbössége miatt, ugyanakkor meg büszkék is voltak elérhetetlenségére. A hadsereg felderítő osztályának parancsnoka, Szemirkin ezredes megérkezve a hadosztályhoz, Katját abban a pillanatban kapta rajta, mikor a kék vázába friss virágot tett. Az ezredes azért jött a magtárba, hogy lássa, miként élnek a felderítők, de senkit sem talált ott a szakácson, a naposon és a leányon kívül. — Maga kicsoda? — kérdezte sz ezredes. — Szimakova rádiós tizedes — jelentette vigyázzban. — Azt hittem virágot árul — mór mogta az epés ezredes és kiment. Azután hosszasan beszélgetett a hadosztály-parancsnokkal. Udvariasan, de alaposan kivitatkozták magukat. — Ön semmit sem tud a szembenálló ellenségről — korholta a hadosztályparancsnokot az ezredes. — Van talán világos képe elhelyezkedéséről és szándékáról? Szerbicsenko ezredes megkísérelte türtőztetni magát és tréfás hangot ütött meg. — Honnan legyen? A hadosztályparancsnok néha azt sem tudja, mi történik a saját csapatánál. Honnan tudná, mit csinál az ellenség? Kiküldtem a felderítőket, de vissza sem tértek. Önnek persze nem számít kilenc ember. — Maga — a hadsereg, de én kisember vagyok, nekem a kilenc — nagy, nagy veszteség. Nálam kinyírták a felderítőket a harcokban. — Ez igaz — ellenkezett Szemerkin ezredes. — De nézzen csak utána, mi történik a felderítőknél. Odamegyek hozzájuk a ^csűrbe, senki sincs ott. A napos nem is tudja, hol vannak — ugyanakkor egy leány jár ott virágokkal. Milyen idillikus! A katonai ügyészség vizsgálóbírója éppen most mondta, hogy komoly panasz érkezett a felderítők ellen, ön ezredes elvtárs, nem tud róla, de én tudok. Valamelyik falu panaszt tett ellenük. Lám, hát ez az oka a felderítők haszonta- lanságának. (Folytatjuk.)
