Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-29 / 75. szám

2

TOLNA MEGYEI NtPOjSAG

1957. MÁRCIUS 2».

Az imperializmus elleni harc legfontosabb fegyvere a munkásegység erősítése

Marosán György beszéde, amelyet Bécsben felolvastak az Osztrák KP XVIL kongresszusán

Kádár János beszéde

(A beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.)

— Szeretnék számot adni arról, hogy milyen volt a munkásegység gazdasági-politikai hatása a felszabadulás után. A két munkáspárt külön-külön nem tudott volna döntő súllyal fellépni. A két erő együttmű ködése, összefogása tette lehetővé, hogy — először a magyar történelem folyamán — széjjeltörtük az egyházi nagybirtokokat, az arisztokrácia évszázados hitbizományait és a nagy földbirtokokat.

Földet osztottunk, majd államosítottuk a bányákat, 1947-ben a bankokat, 1948-ban az összes nagy kulcsüzemeket, 100 munkásig.

A két párt együttműködése és harca a feléledő, provokáló ellenforradalmi erők ellen, valamint a nemzetközi imperializmus ellen, tette lehetővé a fordulat évét, a hatalom meg ragadását, á népi demokratikus államrend megteremtését. Ez a történelmi igazság Magyarországon és ez a munkásegység helyes poltikáját igazolta.

— A leghatározottabban le kell rögzíteni, hogy

1949-ig ez a fejlődés egyenesvonalú, pozitív és forradalmi.

— Szeretném előrebocsátani, hogy a mi nézetünk szerint nem a marxista-leninista világnézetből és nem a népi (demokratikus rendszerből, a proletárdiktatúra rendszeréből követkéznek a dogmatikus, szektás módszerek, az elkövetett hibák és bűnök, hanem éppen megfordítva:

a proletárdiktatúra megsértését jelentik.

—■ Kommunisták munkások, haladószellemű emberek kötelesek vagyunk megvédeni a marxizmus— leninizmus tisztaságát és becsületét az ilyen támadásokkal szemben. Rákosi hibáit megszüntettük és nem engedjük újjáéledni azokat. És ezt éppen azért tehetjük, mert marxisták—leninisták vagyunk, hűséges

harcosai a munkáshatalomnak.

Az ellenforradalom szociáldemokratái

— Tudjuk, hogy a magyar pártvezetés hibái nemzetközi méretekben is megnehezítették a munkás- ' egységért folyó harcot. Nálunk is felélesztették, aktivizálták a munkás egység maroknyi ellenségét. Különösen aktivizálódtak október végén, az ellenforradalom napjaiban, amikor a munkásegység ellenségei újra létrehozták a szociáldemokrata pártot. De nem is a szociáldemokrata pártot hozták létre, hanem egy egészen más szociáldemokrata pártot. A régit nem lehetett, annak munkás tagjai nyolc éven át egységes pártban és közös munkában úgy összeforrtak, azonosultak a kommunista munkásokkal, hogy nem lehet őket a régi iratok alapján, hogy úgy mond jam anyakönyvi alapon szétválasztani.

Az új párt fő vonása tehát a kom- munista-ellenesség volt. Ez szükségszerűen ahhoz vezetett, hogy szövetkezett Mindszentyvel, Esz- íerházy herceggel és az ellenforradalom más hírhedt alakjaival.

Hogy ez a párt szükségszerűen szocializmus-ellenes úton járt és járt .volna, ez törvényszerű, mint az egyszeregy.

— Eelmerülhet a kérdés, hogy az ellenforradalom győzelme esetén milyen szerepet tölthetett volna be a Kéthly Anna-vezette szociáldemokrata párt a magyar politikai életben és milyen tömegbázisa lett volna? Ennél a kérdésnél semmiféle találgatásra nem vagyunk utalva Csak egyszerűen vissza kell mennünk a Horthy-fasizmus idejére.

Nem fér kétség ahhoz, hogy az ellenforradalom rendszere nagyjában, lényegében hasonlított volna a Horthy-fasizmushoz, ez egyben megszabja Kéthlyék szerepét is. Azonos lett volna a Peyerékével. Megalkuvó alkalmazkodó, a forradalmat eláruló politika. Peyer az amerikai imperia

lizmust szolgálta ki 1945 után és az emigránsok ilyen szerepét Kéthly Anna vette át.

— Nem akarjuk senkinek sem ajánlgatni a mi módszereinket. Az a véleményünk, hogy más körülmények közt, más formában is kiala— A magyar ellenforradalom fel- rázía az egész nemzetközi munkás- mozgalmat. Sok emberben kételyeket támasztott. Ezek az emberek azt hitték — mindegy, hogy kommunisták, vagy szociáldemokraták —, hogy a szocializmusért folyó harc — ha már a munkásosztály a hatalmat megragadta — diadalmenet. A szocializmusért folytatott harc kemény munkát igényel, nagy felkészültséget, nagy éberséget és nagy tapasztalatokat. Sokat tanultunk a mi tragikus ellenforradalmi eseményeinkből, de meg kell mondani világosan,

| és nyíltan: az a nézet, hogy a magyar ellenforradalmi események kirobbantásában a Rákosi-féle hibák képezték a fő okot, hibás nézet, az ilyen tagadja a tényeket és nem mer szembenézni az igazsággal, vagy tudatosan hazudik. Mik voltak a fő •hibák? A népgazdaságban jelentkező aránytalanságok, a beruházások túlhajtása, az életszínvonal emelésének megtorpanása, a termelőszövetkezetek számának a nem önkéntességen alapuló szaporítása, a mező- gazdasági termelés fokozásának elhanyagolása, a törvénytelenségek. Mindezek ellenére hazánkban demokrácia volt, népünk jobban élt, mint a múltban bármikor. Szocialista vívmányaink, ered— Persze, részt vettek az ellen- forradalmi akciókban — és nem kis számban — becsületes, de megzavart fejű fiatalok is, főleg diákok. Mi majd a diákoknak megmagyarázzuk, hogy az ő feladatuk a tanulás és nem az, hogy az idős munkásokat kioktassák arról, hogy felvonulhatnak-e vörös zászlóval, vagy sem. Nyugaton sokat reménykednek abban, hogy Magyarországon még egyszer lesz ellenforradalom. Hiú remény ez!

— Nem lesz, először is azért, mert felfegyvereztük a régi szervezett munkásságot, a munkásmozgalom kipróbált harcosait.

— Nem lesz többé ellenforradalom, mert nem engedjük még egyszer megbontani a párt egységét,

— És nem többé ellenforradalom, mert pártunk törhetetlenül vigyázni fog a marxista—leninista eszme tisz taságára, helyrehozza minden korábbi hibáját.

Nem lesz többé ellenforradalom Magyarországon!

— Nem lesz többé ellenforradalom Magyarországon, mert népünk ma már világosan felismerte, hogy mit rejtegettek a „nemzeti forradalom'1, a „tiszta demokrácia“ jelszavai.

— Nem lesz még egyszer szükség arra sem, hogy a magyar reakcióval szemben más ország szocialista erőinek segítségét kelljen kérni. De ne gondolja senki, mi szégyenkezünk amiatt, hogy igénybevettük a Szovjetunió fegyveres segítségét! Nem szégyeljük,

büszkék vagyaink rá, hogy minden rágalommal és soviniszta gyűlölködéssel számolva elvégeztük történelmi kötelességünket, a néphatalom megvédését. Bűnösök lettünk volna a nép és a történelem színe előtt, ha ezt nem tettük volna meg.

A magyar—osztrák jóviszonyról

— Osztrák elvtársainknak hadd mondjuk meg ez alkalommal is. mi nemcsak önmagunkért harcoltunk és ontottuk vérünket, hanem azért is, hogy nekik ne kelljen még egyszer 1934-et átélniük.

— Mindszenty november 3-án, utolsó beszédében üzenetet küldött Ausztriának. Nem az osztrák munkásoknak, parasztoknak, vagy a hakulhat a munkásosztály marxista egysége. De ez az egység a munkásság elemi érdeke. S engedjék meg, hogy lerögzítsem: munkásegység nincs kommunisták ellep, vagy kommunisták nélkül.

ményeink kétségbevonhatatlanok.

Az elkövetett hibákat világosan látjuk, nem akarjuk azokat mentegetni, feltétlenül ki fogjuk javítani. De kevésbé vagyunk hajlandók elhallgatni az imperialisták és a helyi ellenforradalmi erők döntő szerepét.

— Magyarország az az ország volt, amelyet a nemzetközi imperializmus a szocialista tábor leggyengébb láncszemének tekintett. A nemzetközi imperializmus tudta, hogy Magyarországon a két háború között a legrégibb fasiszta rendszer volt. Tudta, hogy mi voltunk Hitler utolsó csatlósa és tudta, hogy a politikai ellenforradalom maradványai Magyarországon maradtak. Tudta, hogy két Trianon miatt itt mélyek a nacionalizmus gyökerei és a hibák lehetőséget adnak a szociális demagógiának. Erre építették támadásukat, amelynek szervezett volta az események menetében és az előzményekben pontosan kimutatható. Az ellenforradalom megszervezője és irányítója a CIC amerikai kémszervezetnek és a „Keresztes Hadjárat a Szabadságért“ szervezetnek a közös munkája volt.

ladó értelmiségnek, hanem az osztrák burzsoáziának, főképpen a mo- narchistáknak. Van egy címerünk, arról hiányzik *a korona. Ezt a koronát Mindszenty egy osztrák születésű, amerikai állampolgárnak, Habsburg Ottónak ajánlotta fel. Előtte egy osztrák-magyar monarchia lebegett, ő a mi ellenségünk de ellensége az osztrák köztársaságnak is.

— Ha Magyarországon az ellenfor radalom győzött volna, Ausztria nem baráti, hanem veszedelmesen nacionalista, soviniszta szomszédot kapott volna. Különös, hogy az osztrák kormány ezt nem hajlandó felismerni és olyan politikát folytat velünk szemben, amely barátinak egyáltalán nem mondható, sőt inkább ellenséges.

— Vannak külföldön, akik megint sokat beszélnek arról, hogy Magyar ország megerősíti nyugati határait Meg kell mondanom, nem öröm nekünk sem, ha a határt erősíteni, védeni kell. De tíz év alatt a megerősített határon egy tizedrésze sem fordult elő annak a borzalomnak, ami október végén néhány hét alatt a „szabad határon“ előfordult: kémek jöttek és mentek, 1944-ben Nyugatra menekült fasiszták özönlöttek vissza akadálytalanul, s végül lelketlen propaganda hatására becsületes emberek tízezrei váltak hazátlanokká. Kinek áll az érdekében az ilyen „szabad határ?1 Érdeke ez Ausztria népének? Azt hiszem, egyáltalán nem érdeke.

— Meg vagyok győződve arról,

hogy Ausztria és Magyarország

népe jó barátságban akar és fog

élni.

— Mi mindig együtt éreztünk az osztrák néppel, fájt nekünk, amikor a hitleri zsarnokság eltiporta, örültünk, amikor felszabadult, s amikor visszanyerte teljes függetlenségét.

— Az imperializmus elleni harcnak a legfontosabb fegyvere: erősíteni a munkásosztály egységét, erősíteni marxista elvek alapján. Ez en nek a nagyon fontos kongresszusnak is egyik jelentős feladata. Meghatározni, hogyan kerülhetnek egymáshoz minél közelebb és mennél gyorsabban a kommunisták és szociáldemokrata tömegek. Ha az elv- társak ebben az alapvető kérdésben jól határoznak, nagy lépést tesznek előre az osztrák munkásegység megteremtése felé.

(Folytatás az 1. oldalról.)

tatura ellen, annak megsemmisítéséért. Az új népi szocialista Magyar- ország szintén 38 éve harcol azért, hogy a proletárdiktatúra országa legyen. A régi úri Magyarország ebben a több évtizedes harcban megsemmisült. Győzött a Magyar Népköztársaság. Magyarországon proletárdiktatúra van és az is marad a kommu. nizmus teljes győzelméig. (Hosszantartó, lelkes taps.)

Pártunk és a szovjet nép mindig nagy együttérzéssel viseltetett a magyar nép iránt, támogatta a nemzeti függetlenségéért, a tőkések, nagybirtokosok és intervenciósok jármából való felszabadulásáért vívott harcában — mondotta.

— Amint azonban ismeretes — Magyarországon az egész élet átala- 1 kítása a háború súlyos következményei közepette ment végbe. Ennek folytán sók nehézség vetődött fel. Ezeket még súlyosabbá tették az ország előző vezetőségének nagy hibái. A népköztársasággal szemben ellenséges elemek, álcázott fasiszták és mindenfajta ellenforradalmárok, akiket az imperialista propaganda és ügynökség uszított, minden módon felnagyították a vezetés hibáit, szí. tolták a nacionalista szenvedélyeket és szovjetellenes rágalmakat terjesztettek, fő erőfeszítéseiket a munkásosztály diktatúrája, a népi hatalom ellen irányították.

Nagy lmr6ék árulása

Ezzel összefüggésben külön kell szólni arról a sötét szerepről, ame. íyet a magyarországi ellenforradalom kirobbantásában az áruló Nagy Imre —Losonczy-csoport játszott.

Vitathatatlan tények meggyőzően bizonyítják, hogy Nagy Imre kommunista álarcban már jóval az 1956 októberi események előtt tulajdonképpen a magyar nép ellenségeit szolgálta. Ö és csoportja „a szocializmus építésének új irányzata’’ hamis zászlaja alatt tulajdonképpen abban az irányba vitte a dolgokat, hogy gyengítse az ifjú népi demokratikus államot és letérítse a szocialista útról. A csoport igazi arculata akkor tárult fel teljesen, amikor Nagy Imre hatalomra jutott.

Mindenkinek emlékében élnék még a tragikus tavalyi októberi napok, amikor Nagy Imre és Losonczy emberei nyíltan megpróbálták szétzúzni a népi demokratikus állam alapjait. Nagy Imre csoportja hatalomra jutva, olyan körülményeket teremtett, amelyek között horthysták és mindenféle fasiszta söpredék teljes cse. lekvési szabadságot nyert és véres terrort szervezett a magyar munkás- osztály forradalmi erői, a kommunisták és minden becsületes hazafi ellen, aki a népi hatalom védelmére kelt.

Éppúgy ahogyan az 1919-es ellen- forradalom vezérei is külső reakciós erőket hívtak be a Magyar Tanács- köztársaság elnyomására, Nagy és Losonczi is az imperialistáktól kért segítséget, katonai intervencióra szólította fel őket a magyar nép ellen és bejelentette, hogy nyíltan szakított a szocialista táborral.

Az imperialista propaganda az ellenforradalom e véres tobzódását sza_ badságharcnak és forradalomnak kiál tóttá ki. Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy az imperialisták így értékelték az 1956-os októberi eseményeket. Képzelhető, elvtársak, mi volt valójában ez az úgynevezett „forradalom” ha az imperialisták örültek neki, üdvözölték és támogatták.

Ehhez feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy a Magyarország számára nehéz napokban jugoszláv részről

A történelem igazolta ezeknek az elveknek mély életrevalóságát és igazságát. Tekintet nélkül a reakció fondorlataira és a szocializmus építése során mutatkozó belső nehézségekre,

évről évre növekszik a szocialista tábor ereje és hatalma, mind szembetűnőbbé és világosabbá válik e tábor fölénye.

Az úri Magyarország 38 éve a nemzetközi imperializmusra támaszkodik. A szocialista Magyarország a nemzetközi proletárszolidaritásra és an_ nak első megtestesült államára, a Szovjetunióra! (Nagy taps.) Kérem, fogadják testvéri üdvözletünket és kézszorításunkat. Igaz barátok voltunk, vagyunk és leszünk a jövőben is. (Hosszantartó taps.)

Ezután N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke szó_ lalt fel.

nemcsak elmélkedtek „az októberi események jellegéről”. Mindenki tudja, hogy Nagy Imre és csoportja gyakorlati támogatásra talált a jugoszláv vezetőknél. Ez a támogatás 'táplálta és ösztönözte Nagyot és nem véletlen, hogy az ellenforradalom budapesti szétverésekor Nagy Imre és csoportja a jugoszláv nagykövetségen talált menedéket.

— Meg kell mondani, hogy mindezeknek a tényeknek feltétlenül ki kellett élezniük azokat az ideológiai jellegű nézeteltéréseket, amelyek Jugoszlávia és a szocialista tábor országai között megvoltak, őszintén sajnáljuk, hogy ilyen nézeteltérések vannak, és a magunk részéről minden lehetőt megtettünk és meg is teszünk, hogy kevesebb ilyen nézeteltérés legyen, hogy a nézeteltérések teljesen megszűnjenek. Meggyőződésem, hogy a szocialista tábor minden más országa is erre törekszik.

Reméljük, hogy jugoszláv részről is megnyilvánul ilyen készség.

A magyarországi eseményekre visszatérve «meg kell állapítani, hogy a Nagy Imre—Losonczy-féle áruló csoport nagyon jól jött a kommunizmus ellenségeinek. Ők abban reménykedtek, hogy e csoport segítségével fasiszta rendszert vezetnek be Magyarországon, visszaállítják a régi, földesúri-kapitalista rendet, felvonulási területté változtatják az országot a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen.

Ilyenformán Magyarországon a dolgozók hatalma és a dolgozók szocialista vívmányai halálos veszélybe kerültek. Ugyanakkor komolyan veszélyeztetve volt az európai béke és biztonság is.

Az a segítség, amelyet a Szovjetunió és fegyveres erői internacionalista kötelességüket teljesítve nyújtottak Magyarország dolgozóinak, lehetővé tette, hogy kiküszöböljék a fasiszta rendszer visszaállításának veszélyét, megőrizzék az ország nemzeti függetlenségét és szocialista vívmányait, lehetetlenné tettte, hogy Magyarország területén hídfőállást létesítsenek az európai szocialista államok ellen Itt különösen azt kell hangsúlyozni, hogy a szocialista tábor valamennyi országa teljes egyöntetűséget és megbonthatatlan összetartást tanúsított abban a kérdésben, hogy a szovjet fegyveres erők segítséget nyújtottak Magyarországnak és a magyar eseményekkel összefüggő többi kérdés megoldásában.

A magyar események újból eszük be vésték, hogy a munkásosztálynak és minden dolgozónak állandóan meg kell őriznie magasfokú forradalmi éberségét és a legnagyobb figyelemmel kell kísérnie a szocializmus ellenségeinek cselszövényeit A szocialista államok egysége megbonthatatlan, mert népeinket a kommunizmus építésének közös céljai lelkesítik, népeink az egységes, marxi—lenini ideológiát követik, egész tevékenységüket a proletárnemzetköziség megingathatatlan elveire építik, közösen harcolnak a békéért és a népek biztonságáért.

Bulganyin beszélt azokról az eredményekről, melyeket a szocialista tábor dolgozói elértek, majd így folytatta:

— Gyorsan és sikeresen folyik a szó cializmus erőinek összefogása a Magyar Népköztársaságban. Az egész szocialista tábor támogatása alapján a magyar dolgozók a Magyar Szo- (Folytatás az 5. oldalon.)

Az ellenforradalmat az imperialisták szervezték

Magyarországon nem lesz többé ellenforradalom!

A szocialista államok egysége megbonthatatlan

ÍV. A. Bulganyin beszéde

Növekszik a szocialista tábor ereje