Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-29 / 75. szám
1987. MÁRCIUS 2». TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok Irta: V. Terenov szovjet közgazdász A Szovjetunió és Magyarország csak úgy, mint a szocialista tábor valamennyi országa között sokoldalú, őszinte, testvéri együttműködés áll fenn. E kapcsolat tartós alapját az érdekközösség, a proletárinter nacionalizmus szilárd elve, a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért vívott harc egységes nézetei és a világbéke iránti óhaj alkotják. A magyar—szovjet gazdasági kap csolatok közvetlenül Magyarország felszabadítása után kezdődtek meg. Már 1945 augusztus 27-én aláírták az első magyar—szovjet „gazdasági együttműködési és kölcsönös áru- szállítási megállapodást’1. A két ország között azóta szakadatlanul bővül és erősbödik a külkereskedelem és a gazdasági együttműködés más formája. Ezért tulajdonítunk nagy jelentőséget az 1947 február 18-án aláírt „barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek“. Az elmúlt években a két ország közötti külkereskedelem állandóan bővült. Ezt bizonyítja a következő két szám is: Míg 1938-ban a szovjet árucikkek csupán 1 százalékát tették ki a magyar külkereskedelem áruforgalmának, addig 1956-ban ez a szám már mintegy 25 százalékra emelkedett. A két ország közötti, a teljes egyenjogúságon és a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmi együttműködés kedvező hatást gyakorol mindkét ország népgazdaságának fejlődésére. A Szovjetunió és Magyarország külkereskedelmi együttműködésének struktúrája mindig az illető ország népgazdasága előtt álló konkrét feladatoktól függ. így például, amikor a magyar nép a hároméves, majd az első ötéves terv teljesítésén dolgozott, a Szovjetunió az ország szocialista iparosításában nyújtott hathatós segítséget a magyar dolgozóknak. A Szovjetunió ipari nyersanyagot és gépi felszereléseket szállított Magyarországra, amelyek lehetővé tették a dunapentelei kohászati kombinát, a szegedi textilkombinát és sok más gyár felépítését. A magyar ipar ugyanakkor hosszú- lejáratú rendeléseket kapott a Szovjetuniótól hajók, mozdonyok, emelődaruk és más gépek készítésére. Az elmúlt években a magyar nehézipar és annak központi ága, a gépgyártás rohamosan fejlődött s ez megváltoztatta a szovjet—magyar külkereskedelmi forgalom struktúrá ját. Ilymódon a Szovjetunióból Magyarországra importált áruk 90 százalékát nyersanyagok alkotják. A múlt évben a Szovjetunió teljesen kielégítette Magyarország vasércszükségletét azáltal, hogy 52—54 százalékos fémtartalmú elsőosztályú ércet szállított Magyarországra Magyarország gyapot importjának 92 százalékát, nyersanyagimportjának mintegy 90 százalékát, koksz importjának 30 százalékát, hengereltáru importjának 25 százalékát a Szovjetunióból szerezte be. Ezenkívül nagymennyiségű színesfémet, vegyi- és más nyersanyagokat vásárolt a Szovjetunióban. A Szovjetunióba exportált magyar áruk mintegy 65 százalékát gépipari termékek alkotják. A magyar ipar évről-évre több fémmegmunkáló gépet, energetikai és elektrotechnikai berendezést, folyami és tengerjáró hajót szállít a Szovjetuniónak. 1956- ban a Szovjetunió kétszerannyi gépet vásárolt, Magyarországon, mint előző évben A magyar nehézipar gyártmányai nagy tekintélynek örvendenek a Szovjetunióban és ezt keresletük is bizonyítja. Ezenkívül értékesnek tartják a magyar könnyűipari termékeket is. A burzsoá sajtó és rádió gyakran hangoztat olyan rágalmakat, hogy a Szovjetunióval történő kereskedelmi forgalom nem előnyös Magyar ország számára, mintha a Szovjetunió a külkereskedelem leple alatt kizsákmányolná a magyar népet. A fenti és ehhez hasonló „meggyőződések“ képtelenségét a tények már számtalanszor leleplezték. A valóság az — s ezt a magyar sajtó is hangsúlyozza —, hogy a magyar— szovjet külkereskedelem jelenlegi felépítése, az utóbbi évek árucsereforgalma Magyarország számára rendkívül előnyösnek bizonyult. Az elmúlt 6—7 év folyamán a két ország közötti kereskedelmet az 1948 —1949-es évek világpiaci árainak színvonalán folytatták. Azóta a világpiaci árak jelentősen megváltoztak. A nyersanyagok árai emelkedtek, a késztermékek és gépek ára pedig csökkent. Ha Magyarország a fenti Idők folyamán a Szovjetunióból importált nyersanyagot kapitalista országokban vásárolta volna meg, úgy ez sokkal több kiadást jelentett volna. Ugyanakkor Magyarország a Szovjetunióba exportált gépeiért és könnyűipari termékeiért — szintén a kapitalista piacon — sokkal kevesebb összeget kapott volna. Ebből láthatjuk, hogy Magyarország számára a Szovjetunióval folytatott kereskedelem az elmúlt időkben évenként 300—400 millió forint megtakarítást eredményezett. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok azonban nemcsak a külkereskedelemre korlátozódnak. — Az együttműködésben fontos szerepet ját szik a tudományos-műszaki kapcsolat is. Ennek alapját az 1949-es megállapodás képezi, amely az új típusú gépek és berendezések műszaki rajzcseréjére, a technológiai eljárások le. írásának kölcsönös ismertetésére és számos más műszaki dokumentum ingyenes kicserélésére vonatkozik. A Szovjetunió őszinte barátságát és igaz együttműködését bizonyítja az a határozat is, amelyet a szovjet kor. mány az atomenergia békés felhasználása érdekében Magyarország megsegítésére hozott. A határozat szerint a Szovjetunió tudományos-műszaki segítséget nyújt Magyarországnak a magfizikai kutatások, valamint az atomenergia békés célokra történő felhasználása területén. A Szovjetunió támogatásával egy egész sor iparcikk — mint például gabonakombájn, trolibusz stb., stb. sorozatgyártását, kezdték meg Magyarországon. Magyarország a maga részéről az elektrotechnikai és energetikai berendezések gyártásának tapasztalataival és mezőgazdasági kísérletek eredményeivel segítette a szovjet népgazdaság fejlődését. A régi közmondás azt tartja, hogy az ember a bajban ismeri meg az igazi barátot. A magyarországi ellen- forradalom napjaiban a magyar dolgo. zók segítségére elsőnek a szovjet nép sietett. A szovjet hadsereg — a ma. gyár kormány kérésére — segítséget nyújtott a magyar munkásosztálynak és dolgozó parasztságnak az ellenforradalom leverésében. A szovjet kormány határozatot hozott az azonnali ingyenes gazdasági segélyről, amelynek keretében nagyszámban szállítottak Magyarországra élelmiszert, — nyersanyagot és gyógyszert. A szovjet nép 50.000 tonna búzát és lisztet, 3000 tonna húst, 2000 tonna olajat, 9000 tonna cukrot, 10.000 tonna cementet és más árucikkeket, összesen 38 millió rubel értékben küldött a magyar népnek. Magyarország gazdasági életének normalizálásában nagy szerepet játszott a két ország közötti kereske delrni szerződésben lefektetett árucikkek határidő előtti szállítása, vala. mint a hosszúlejáratú 250 millió rubeles hitel is. A Szovjetunió és Magyarország népei nek barátsága megbonthatatlan. A két nép még erősebb kapcsolatát, a test. véri barátság továbbfejlesztését szol. gálják a két ország kormányküldöttségének napjainkban folyó moszkvai tárgyalásai is. ■ § r m • r • r • r / r *, / ■ Két iram újságíró vitaja a Szovjetunióról A Nagy Október dokumentumai Nemrég a „Rousenfekr“ című iráni folyóirat közölte a Szovjetunióban járt Naszer Hoda;ar újságíró cikkeit. A cikkek enyhén szólva elfogultak voltak. Ez késztette Bahran Busehripurt, egy Szovjetunióban járt másik iráni újságírót arra, hogy ő is megszólaljon ugyanezen lap hasábjain. Busehripur cikkében kifejti, hogy ő „nem ügyvédje a Szovjetuniónak'*! de ennek ellenére „nagyon felizgatták“ Hodajar cikkei, aki „a népnek nem akarja megmutatni a Szovjetunió igazi arcát és gúnyos kifejezéseket használva torzítottan mutatja be a szomszédos államot.“ Boselu'ipur azt írja, hogy Hodajar „az olyan nagy városban, mint Moszkva, jelentéktelen dolgokra figyelt fel és nem vette észre azt, hogy Moszkvában csaknem minden utcában akadnak 500 000 kötetet számláló könyvtárak“. Busehripur irónikusan ír kollégájáról, akinek nem tetszik, hogy Moszkvában nincsenek olyan kabarék, ahöl meztelen nők lépnek fel, majd komoly hangon folytatja: „Moszkvában azonban szép számmal vannak múzeumok, különféle színházak, cirkuszok, stadionok, fedett és szabadtéri uszodák és óriási jégpályák“. Busehripur cikkéből kitűnik, hogy Hodajar tapasztalt újságíró és ezért a szovjet életről adott torz képe nem annyira a megfigyelőképesség hiányának, mint inkább a tárgyilagosság hiányának eredménye. Valóban, mint ahogy Busehripur írja, „mi az oka annak, hogy Hodajar alapossága, amellyel észrevette, hogy az orosz játékkártyák ,dámái’ csúnyák, nem terjed ki például a sakkjáték*' amelyet pedig a fodrász-várótermektől kezdve az úttörőpalotákig mindenütt kultiválnak... A Szovjetunióban a legkisebbektől kezdve az öregekig mindenki mesterien sakkozik, ezzel tornáztatják agyukat“. Busehripur némi gúnnyal ír tollforgató kollégája szűk látóköréről, akinek figyelme kiterjedt arra, hogy az „orosz férfiak széles nadrágot viselnek“, ám sokkal nagyobb horderejű jelenségeket nem vett észre. „Nincs igaza annak, aki az orosz nők régimódi ruházatát, az orosz férfiak széles és divatját múlt nadrágjait látja és kineveti őket csupán azért, mert nem majmolják a divatot és nem hajhásszák a külső csillogást, hanem azon az úton haladnak, amely az élet valódi értelmét jelenti. Miért nem ír Hodajar arról, hogy az olyan városokban, mint Moszkva, Leningrád, Sztálingrád és Szocsi, amelyeknek együttesen több mint 10 millió lakosuk van, nem látott még tíz rongyos embert sem. Párizs utcáin sok a nagy kabaré, a felkapott mulató, de saját szememmel láttam ugyanott szakadozott ruhájú, éhes férfiakat és nőket, akik az élelmiszerüzletekben összeszedték az eldobott kolbászvégeket és kenyérdarabokat Hol látott ön a Szovjetunióban ilyen szörnyűségeket? — kérdezi Busehripur. Az még csak fél baj, ha az ember nem képes valamit meglátni, a baj ott kezdődik, amikor nem akar valamit meglátni — fejezi be cikkét Busehripur. Az irattári főigazgatóság, a Tudományos Akadémia Történelmi Intézete és a Marxizmus-Leninizmus Intézet „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom“ címmel okmánygyüjtemény kiadását rendezi sajtó alá. A 12 kötetre tervezett gyűjteményben helyet kap számos olyan anyag, amely élesen megvilágítja az Októberi Forradalom előkészítésének és lefolyásának történetét, a kommunista párt vezető- és szervező szerepét és a pártszerveztek mozgósító tevékenységét. Az első és a hatodik kötet a Nagy Október 40. évfordulójára jelenik meg. A két kötet körülbelül 1500 okmányt tartalmaz. Az első kötet az oroszországi forradalmi mozgalommal foglalkozik az önkényuralom megdöntését követő időszakban (1917. február 27-től április 3-ig), a hatodik kötet a petrográdi fegyveres felkelésről s annak előkészítéséről szól (1917. szeptember—november). A két kötetben található dokumentumok jelentős részét most hozzák először nyilvánosságra. Közéjük tartoznak az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Központi Bizottsága vezetőségi üléseinek jegyzőkönyvei, munkás-, paraszt- és katonagyűlések határozatai a szovjetek és a Bolsevik Párt támogatásáról, a moszkvai és petrográdi munkás- ós katonaküldöttek szovjetjeihez intézett üdvözlőlevelek, stb. A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Préselt fával helyettesítik a színes fémeket A voronyezsi erdőtechnikai intézetben tudományos termelési értekezletei tartottak a fa préselésének technológiájáról és a préselt fa ipari és mezőgazda- sági felhasználásáról. Az előadások és a hozzászólások azt bizonyították, hogy a préselt fa kiválóan helyettesíti a vasat és a színes fémeket, sok esetben felülmúlja azok tulajdonságait, például a gördülő csapágyaknál, s emellett sokkal olcsóbb. Az intézet adatai szerint préselt fából még olyan gépalkatrészek is készíthetők, amelyekre négyzetcentiméterenkint 60 kilogramm nyomás nehezedik, s amelyek másodpercenkint egy-két méteres sebességgel forognak. Ha számbavesszük, hogy a fa préselése rendkívül egyszerű és gyakorlatilag mindenütt megvalósítható, továbbá, hogy a préselt faanyag megmunkálása nem jár semmiféle nehézséggel, akkor elképzelhetjük, milyen sokat Ígérő tái’latok nyílnak meg az új anyag felhasználása előtt. Voronyezsben a városi építkezéseken préselt fából készült csapágyakat alkalmaznak a betonkeverő gépeknél. A vascsapágyak legfeljebb három hónapig tartanak, míg a facsapágyak tíz hónap alatt sem mennek tönkre. Háromhónapos használat alatt a vascsapágyak annyira elkoptatják a betonkeverő gép tengelyét, hogy azt ki kell cserélni, a facsapágyak viszont tíz hónap alatt sem tesznek kárt a tengelyben, sőt még jobban becsiszolják azt. A facsapágy ötödannyiba kerül, mint a vascsapágy. A voronyezsi exkavátorgyárban a 100 tonnás sajtológépek és a 350 tonnás kalapácsok motorjaiban alkalmaztak préselt fából készült fogaskerekeket. Érdekes, hogy a fa-fogaskerekek 2000 órát dolgoztak, míg a fém-fogaskerekek 1500 munkaóra alatt tönkrementek. A préselt fa korlátlanul alkalmazható a mezőgazdasági gépek és munkaeszközök javításánál is. Egyes gépállomások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a préselt fából készült kerékagyak jól beváltak a kultivátorokon, a tarlóhánlá gépeken. Emelkedik az orvosok száma Csehszlovákiában Csehszlovákiában évről évre emelkedik az orvosok száma. Jelenleg az egy orvosra eső lakosok száma 700 körül mozog. Csupán 1956-ban több mint 1100 új orvos kezdte meg működését Az adatok azonban nemcsak az orvosok számának emelkedéséről tanúskodnak, hanem szakképzettségük növeléséről is. 1956 folyamán csaknem 2200 orvos végzett speciális tanfolyamokat és letették az elsőosztályú szakorvos cím elnyeréséhez szükséges vizsgákat is. Az elkövetkező évben még nagyobb gondot fordítanak az orvosok szakképzettségének emelésére és e célból különleges tanfolyamokat szerveznek. Másodpercenkint tíz ceruza A Ceske Budejoviceban levő világhírű „Koh-i-Noor“ ceruzagyárban a közelmúltban újtípusú automatagépet helyeztek üzembe. A gép segítségével másodpercenkint 10 ceruzát készítenek. A „Koh-i-Noor“ gyárban egy műszak alatt elkészített ceruzák hossza eléri az 52 kilométert. Az üzem korszerűsítése lehetővé tette, hogy két műszak alatt annyi ceruzát gyártsanak, mint ameny- nyit régebben 14 nap alatt készítettek. Az újtípusú ceruzagyártó automata egyedülálló a világon. Peking—Párizs—19 óra 45 perc — Három kérdés a mai szovjet polgári légiforgalomról — Az egyik moszkvai repülőtéren ismert pilótákkal, V. Csernyakowal és Pavel Mihajlovval, a Szovjetunió Hősével beszélgetek. — Mi jellemzi napjainkban a szovjet polgári légiforgalmat? — Erre a kérdésre egy mondattal válaszolunk: a léglökéses repülőgépek alkalmazása utasszállítás céljára. Ha kizárólag a helyi időket vesszük figyelembe, akkor elképzelhető, hogy az utas Pekingben reggelizik, de már Párizsban fogyasztja — a francia szokás szerint késői ebédet. No, nem kell megijedni. Ez nem azt jelenti, hogy az utas csaknem húsz órát éhezik, mert közben Irkutszkban, Moszkvában és Prágában is étkezhet. Pekingből Prágába a TU— 104 típusú léglökéses utasszállítógép szállítja az utasokat, akik onnan rendes motoros-gépen folytatják tovább útjukat Párizsig. Az utazás mindössze 19 óra 45 percet vesz igénybe, de ebbe már beleszámítottvk az irkutszki, a moszkvai és a prágai leszállást. Eddig a közönséges utasszállító repülőgépek a Peking—Párizs útvonalat 47 óra alatt tették meg. —- S az utazás kényelmes? — De még mennyire! Az utas még 10—12 000 méter magasban is úgy érzi magát, mintha egy motoros-gépen „csak“ 2500—300.0 méter magasban repülne. Az utas-tér hermetikusan zárható. A repülést tökéletes légi és földi rádiólokációs berendezések biztosítják. — Mi újat hoz az 1957-es esztendő a szovjet légiforgalom számára? — Kétségtelen, hogy a TU—104 csodálatos repülőgép. De mégis reméljük, hogy már az idén még nagyszerűbb gépeken repülhetünk. Várjuk az olyan légturbinás utasszállító-gépeket, amelyek 170—180 utast vehetnek fel fedélzetükre. Ma már reálisan megvalósítható a leszállás nélküli transzkontinentális utasszállitás. Nyugat-Berlinben összezsugorodta k a zsemlék Nyugat-Berlinben drágább lett a legfontosabb élelmiszer, a kenyér. Március 18-a az úgynevezett háromfontos kenyér hat pfenniggel többe kerül, mint eddig. Sőt a vágott kenyér ára 8 pfenniggel emelkedett. De a zsemlye is kisebb lett. A szenátus utasítására hétfő óta a régi áron 3—5 grammal köny- nyebb zsemlyéket hoznak forgalomba. Mondani se kell, hogy a nyugatberlini üzemekben most a péksütemények képezik a fő beszédtémát. „Naponta legalább egy kenyeret fogyasztunk. Tehát napi hat pfenniget számítva egy héten, figyelembe véve a zsemlyefogyasztást is, körülbelül 50—60 pfenniggel többet adunk ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a lakbér, a villamos- és autó- buszviteldíjakat, a burgonya- és húsárak emelkedését, egészen szomorú képet kapunk“ — mondják a berlini háziasszonyok. Az egyik nyugatnémet kenyérgyár vezetője a kővetkezőket mondta: „Az úgynevezett konzumkenyér érdekében folytatott szubvenció-politika megmutatja, hol van a kutya eltemetve. Azok a kenyérgyárak, amelyek elsősorban ezeket a kenyérfajtákat állítják elő, állami támogatásban részesülnek. így még több vevőt csábítanak el a kis pékektől, akik kénytelenek a drágább kenyeret árulni“. Elkészült a VI. VIT hivatalos emblémája A moszkvai pénzverdében elkészült a moszkvai fesztivál résztvevőinek hivatalos emblémája. A jelvény egy ötszirmú virágot ábrázol, amelynek sárga, égszínkék, barna, zöld és narancssárga szirmai az öt világrészt szimbolizálják. A virág közepén egy földgömb látható. A földgömböt fehér zománcgyűrű öleli át, amelyen a következő felírás olvasható: „VT. Világifjúsági Találkozó — Moszkva, 1957.“
