Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-29 / 75. szám
tOtW^w^OÍEl VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Könyvtár II ÉTFOLYAM, 15. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957. MÁRCIUS 29. f A MAI SZAMBÁN: A világ minden tájáról (3. o.) Igaz mese a sokszínű kabátról (4. o.) Másfél nap a Dunán (5. o.) Egy súlyos vereség után (6. o.) L _________________ A magyar függetlenség ügyének nagyobb barátja és erősebb támasza a Szovjetuniónál nem volt Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Kremlben Moszkva (MTI). A Magyar Távirati Iroda tudósítója jelenti: A kormány- és pártkülddttség moszkvai látogatása alkalmából szerdán délután magyar-szovjet barátsági nagygyűlést rendeztek a Kreml nagytermében. A hatalmas, több mint kétezerháromszáz személyt befogadó teymet ebből az alkalomból magyar és szovjet állami zászlókkal a magyar-szovjet barát1''got éltető jelszavakkal díszítették fel. Már jóval hat óra előtt sűrű soro 'an jöttek a moszkvai dolgozók, hogy találkozhassanak az MSZMP és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány képviselőivel. Hat órára zsúfolásig megtelt a nagyterem. A megjelentek helyükről felállva hosszan tartó, lelkes tapssal köszöntötték a nagygyűlés elnökségét, amelyben helyctfoglaltak a magyar kormány- és pártküldöttség tagjai: Kádár János, Dobi István, Apró Antal, Horváth Imre, Kállai Gyula, Kiss Károly, Révész Géza és Boldoczki János, az elnökségben foglalt helyet a szovjet állam és a Szovjetunió Kommunista Pártja számos vezetője, köztük Vorosilov, Bulganyin, Hruscsov, Malenkov, Mikoján. Molotov, Szuszlov, Zsukov és mások. Ott voltak az elnökség tagjai között kiváló moszkvai dolgozók, a tudomány, a kultúra és művészet ismert szeméi} iségei is. A gyűlés iránti hatalmas érdeklődést mutatta, hogy a teremben sok filmoperatőr, nagyszámú fotoriporter. a szovjet és a külföldi sajtó több tudósítója foglalt helyet. Közvetítést adott a gyűlés lefolyásáról a moszkvai televízió is. A nagygyűlést N. I. Bobrovnyikov, a moszkvai városi szovjet Végrehajtó Bizottságának elnöke nyitotta meg. Kádár János beszéde Viharos taps fogadta Kádár Jánosnak a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnökének, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottsága elnökének felszólalását. — Küldöttségünk azzal a megbízatással jött a Szovjetunióba — mondotta beszédében Kádár János, — hogy megtárgyalja a Szovjetunió kor. mányával és az SZKP vezetőivel a kölcsönös kapcsolatainkat érintő, időszerű állami és pártkérdéseket, megállapodásokat kössön e kérdésekben, erősítse a köztünk fennálló jóbaráti és szövetségi viszonyt. — Feladatunknak tekintjük, hogy a személyes kapcsolatok és a szovjet dolgozókkal való közvetlen találkozás útján is mélyítsük a magyar és a szovjet nép barátságát. — Küldöttségünket az emberi haladás útját megnyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évforduló jára készülő Szovjetunióban, a világ vezető szocialista országában mindenütt a magyar nép iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés, megbecsülés és igaz szeretet bensőséges barátságával fogadták. Ez a barátság teljes egyöntetűséggel nyilvánult meg irántunk, a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártja kimagasló vezetői és az egyszerű szovjet emberek részéről. Kádár János ezután részletesen szólott a magyar dolgozóknak a párt vezetésével a felszabadulás után elért hatalmas eredményeiről, majd így folytatta: — A magyar nép hatalmas és lendületes építőmunkája közben — mely hez hasonlót népünk történelme nem ismert — az állam és a párt korábbi vezetésében az utóbbi években külön, böző hibák jelentkeztek. Ezek a hibák lényegükben a pártélet és a pártszervezés lenini elveinek megsérté séből eredtek. Következményeiben kihatottak az állam tevékenységére és a társadalmi élet különböző területeire. A hibák nem voltak jelentéktelenek, de — az igazsághoz híven meg kell mondani, — a szocialista építés maradandó eredményeihez viszonyítva, mégis alárendelt jelentőségűek voltak. Bátran mondható, hogy az 1945 óta eltelt tizenkét év vívmányait, hatalmas társadalmi haladást, a szocializmus építésének első nagy és sikeres szakaszát jelentették a magyar nép számára. Mégis: a hibák következtében jelentkezett bizonyos lazulás a proletárdiktatúra egész mechanizmusában, végül is az elkövetett hibák teremtették meg a lehetőséget arra,- hogv a magyar nép esküdt ellenségei a hibákat ürügyként kihasználva csorbítsák a párt tekintélyét aláássák a proletárdiktatúra erejét és ellenforradalmi támadást szervezzenek a Magyar Népköztársaság ellen. A Nagy Imre és Losonczi-csoport árulása — Az ellenforradalmi-támadás sikere mégis döntően a Nagy Imre és Losonczi-féle renegát csoport belső árulása miatt következett be. — A Nagy Imre—Losonczi csoport a hibák elleni harc ürügyén nemcsak belülről bomlasztotta a pártot, hanem szövetkezett a reakció fekete erőivel és kívülről is a párt megsemmisítésére törekedett. Nacionalizmus szításával, a párt vezető szerepének revizionista tagadásával, a szocialista demokráciával szemben a szabadság és a demokrácia reakciós elferdítésével. Ck szállították az ellenforradalom számára az ideológiai fegyvereket, ők szítottak eszmei zavart bizonyos rétegek — mint például az egyetemi ifjúság — soraiban és áruló tevékenységükkel a döntő pillanatban megbénították a párt, az állam erejét és a szocializmushoz hű tömegek akcióképességét. — A Magyar Népköztársaság elleni ellenforradalmi támadás fő kéz deményezői, irányítói, pénzelői, az összes reakciós erők fő támaszai azok az amerikai vezetés alatt álló imperialista körök voltak amelyek Népköztársaságunk megszületése óta nyílt uszító és titkos aknamunkát folytatnak népi demokratikus rendünk ellen. — Azzal a baráti segítséggel, amelyet a magyar kormány kérésére a varsói szerződésben vállalt kötelezettség alapján a Szovjetunió nyújtott, a Magyar Népköztársaság megsemmisítette az ellenforradalmi támadást. (Nagy taps.) A Szovjetunió, Kína és a szocialista tábor valamennyi országának sokoldalú testvéri segítségével a magyar nép sikerrel küzdi le azokat a súlyos károkat, amelyeket az ellenforradalmi támadás okozott. A magyaí dolgozók a gazdasági tevékenység, valamint az élet minden más területén lépésről lépésre viszszatérnek a szocializmus építésének nagy munkájához. A proletariátus diktatúráját megvalósító munkásparaszt állam, a Magyar Népköztársaság napról napra erősödik. (Hosz- szantartó taps.) Köszönet a testvéri segítségért a szocialista tábor minden országának és népének! Köszönet a segítségért mindenekelőtt a Szovjetuniónak, a szovjet népnek, amely újból vére hullatásá- val is védelmezte a magyar függetlenség szent ügyét! (Hosszantartó taps.) — Kedves Elvtársak! Szovjet barátaink! Pártunk és kormányunk megszívlelte a történteket és fontos tanulságokat vont le az ellenforradalmi támadásiból. Mindenekelőtt szükségesnek tartjuk, hogy a leghatározottabban szembeszálljunk a pártról szóló lenini tanítások revíziójának mindenfajta kísérletével. (Taps.) Szükségesnek tartjuk, hogy az eszmei, politikai és szervezeti egység feltétlen biztosításával építsük és) erősítsük a munkásosztály forradalmi marxista-leninista pártját, a proletariátus diktatúrájának vezető és fenntartó erejét. (Taps.) — Arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a pártnak a munkásosztály létszámához viszonyított nálunk korábban kialakult túlzottan magas taglétszáma egészségtelen és káros. — Véleményünk szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt ma egészségesen fejlődik. Ereje elsősorban abban van hogy november 4-e után az ellenforradalommal folytatott fegyveres, politikai és eszmei harcban született újjá. A pártvezetés, őrizkedve a szektáns elzárkózás múltbeli hibáitól, a pártépítés egészséges vonásait igyekszik megóvni és továbbfejleszteni. Döntő feladatának tartja annak biztosítását, hogy a párt tagjai valóban csak kommunisták legyenek, meggátoljon minden frakciós csoportosulást a párton belül, kiküszöböljön minden idegen befolyást és erősítse a párt egységét. (Taps.) — Tapasztalataink alapján különös figyelmet fordítunk az államról, a proletárdiktatúráról szóló lenini tanításokra. — Erősítjük a proletárdiktatúrát, Népköztársaságunk államát a szocialista demokratizmus további elmélyítésével a néptömegek között. A dolgozó tömegeket általában, a munkásosztályt pedig különösen a múlthoz képest sokkal inkább be kell vonni a párt állásfoglalásainak, az államhatalmi szervek határozatainak kialakításába, a munkás- hatalom aktív védelmébe és az osztályellenség elnyomásának megvalósításába. (Taps.) — Erősítjük a proletárdiktatúrát a munkás—paraszt állam védelmében az osztályellenség belső és imperialista külső aknamunkájával szemben. — A szocialista forradalom viszonylag békés fejlődése, az a tény, hogy a burzsoázia politikai és adminisztratív erejét, valamint kádereit jórészt meg tudta őrizni, fokozott éberségre kellett volna, hogy kötelezze magát- a pártot, de az egész munkásosztályt, a dolgozó nép széles tömegeit is. Drága áron szerzett történelmi tapasztalat ma arra int bennünket, hogy a proletárdiktatúra elnyomó oldalát is erősítsük és a dühödt osztályellenség, valamint útjának egyen getői számára követelt szabadság és demokrácia kérdésében egy hajszálnyit se engedjünk. (Taps.) Függetlenségünk támasza a Szovjetunió A burzsoá nacionalista ellenforradalommal és az ennek utat-kaput nyitó revizionizmussal folytatott harcunk egyik központi kérdése: a proletárnemzetköziség, ezen belül a Szovjetunióhoz való viszonyunk kérdése. — A Szovjetunióval való viszonyunkat különösen a nemzeti függetlenséggel és kereskedelmi szerződéseinkkel kapcsolatban rágalmazta és támadta az osztályellenség. A nemzeti függetlenség kérdésében az igazság az, hogy a magyar nemzeti függetlenség ügyének nagyobb barátja és erősebb támasza a Szovjetuniónál — annak fennállása óta — nem volt és ma sincs. (Nagy taps.) A Szovjetunió, híven Lenin külpolitikájához, mindenkor támogatta a magyar nemzeti függet lenség ügyét. A második világháborúban leverte Magyarországról a Hitler-fasisizta megszállók bilincseit, segítette nemzeti függetlensége elnyerésében a magyar népet, amely már négyszáz éve állott harcban a Habsburgok, majd a fasiszta Németország elnyomásával szemben. — Végül most, az 1956-os imperialista ellenforradalmi támadás leverésében nyújtott támogatásával ismét segített megvédeni a magyar nemzeti függetlenség nagy ügyét. (Taps.) Ha az elmúlt években a két ország kapcsolatában elő is fordultak egyes olyan formai hibák, amelyek zavarták a szovjet—magyar viszonyt, a Szovjetunió, vagy a Magyar országon tartózkodó szovjet katonai egységek sohasem sértették szuverenitásukat, a magyar nemzeti függetlenséget, ellenkezőleg, minden erejükkel védték és támogatták azt. (Nagy taps.) A szovjet—magyar gazdasági kap csolatok kérdésében az igazság az, hogy a Szovjetunió mindenkor nagy arányú önzetlen és jelentékeny segítséget adott a Magyar Népköztársaságnak, ami komoly anyagi áldozatokat jelentett számára. 1956-ban Magyarország kivitelének 72 százalékban ipari készárut szállított a Szovjetuniónak. Ugyanezen évben behozatalunk a Szovjetunióból 85 százalékban nyersanyag és félkészgyártmány volt. Az elmúlt 12 évben a magyar nép gazdaság nyersanyagszükségletének jelentős részét a Szovjetunió biztosította. Ezzel nagymértékben segített abban, hogy a magyar ipar ez idő alatt a korábbi színvonalnak több mint háromszorosára emelkedjék. Minden azt bizonyítja, hogy magyar—szovjet kapcsolat a magyar nép létérdeke és e baráti viszony haszonélvezője elsősorban a Magyar Népköztársaság, a dolgozó magyar nép. Véleményünk szerint a szocialista tábor országai között a proletár- internacionalista kapcsolat állami és pártvonalon egységes egészet képez, mert a szocialista országokban a munkásosztály van hatalmon, annak külpolitikája érvényesül. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak a szocialista országok egymás közti viszonyában az állami és pártkapcsolatok olyan mechanikus szétválasztását, amely szerint elképzelhető volna, hogy két szocialista ország ideológiai vonalon harcol, állami vonalon viszont jól együttműködik egymással. A szocialista tábor egysége A Magyar Népköztársaság a múlt évi ellenforradalmi támadás súlyos időszakában a szocialista tábor egységének, e tábor egységes támogatásának köszönhette, hogy a létét fenyegető veszélyt leküzdötte. Ez a körülmény is egyik oka annak, hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista tábor egysége további erősítésének és a szocialista tábor vezető erejével, a Szovjetunióval való barátságnak eltökélt és törhetetlen híve. (Taps.) Az ellenforradalommal szembeni harcban nagy erkölcsi és politikai támogatást jelent számunkra, ma-1 gyár kommunisták számára az a tudat, hogy a francia kommunisták pártjától a japán és indonéz kommunisták pártjáig mindazok a kommunista pártok, amelyek állást foglaltak a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, Mint központi bizottságunk feb_ ruári határozata megállapította, sajnálattal tölt el bennünket, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egyes vezetői és a jugoszláv sajtó pártunk és hazánk fontos kérdéseivel kapcsolatban olyan állás pontot foglaltak el, amellyel szemben elvj kifogásaink vannak, amellyel nem lehet egyetérteni. így nem ért_ hetünk egyet Kardelj és Popovics elvtárs nézeteivel amelyek szerint Magyarországon a múlt évben forradalom volt. A marxizmus—leniniz- mu$ szerint a proletárdiktatúra politikai szervezetének megváltoztatása céljából végrehajtott fegyveres puccskísérlet neve: ellenforradalom. (Taps.) Nem értjük, hogy Kardelj és és Popovics elvtársak nem veszik észre, vagy ha észreveszik, nem zavarja őket, hogy az októberi magyar események értékelésében Dulles a Szabad Európa és az Amerika Hangja közismerten nem marxista értékelésével azonos álláspontot foglalnak el és hirdetnek. Hasonlóképpen nem fogadhatjuk el azt az álláspontot sem, amely szerint a magyar kommunisták hiábavaló erőfeszítéseket tesznek, amikor a pártot régi formájában akarják újjászervezni Marxista—leninista meggyőződésünk szerint marxista—leni. nista párt és ennek vezetése nélkül a munkásosztály nem harcolhat felszabadulásáért, még kevésbé gyakorolhat osztálydiktaturát és őrizheti meg kivívott hatalmát. (Taps.) — Tisztelt Elvtársak! Kedves Barátaim! Néhány fontos kérdésben vázoltam nézetünket. Távol áll tőlünk, hogy. bármiben is tévedhetetlenek vagy hibátlannak tartsuk magunkat. De itt olyan tapasztalatokról van szó. amelyeket drága áron szereztünk és amelyeket a szocialista forradalom ügye javára szeretnénk becsületesen és kommunista lelkiismeretünk szerint hasznosítani. Úgy gondoljuk, hogy dicső történél mj hagyományokra támaszkodhatunk és a magyar kommunistáknak sok megpróbáltatást látott nemzedékei támogatnak bennünket. A régi úri ellenforradalmi Magyar- ország már 38 éve küzd a proletárdik- (Folytatás a 2. oldalon.)
