Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-24 / 71. szám

1957. MÁRCIUS 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Látogatás a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz-foen VASÁRNAPI LEVÉL Kedves Asszonyom! A mozi előcsarnokában egyik este amikor Ön is ott volt, több asz- szony beszélgetett az októberi gyászos ellenforradalmi napokról. Beszélge­tésük mindenről szólt, ami az akkori napokban történt. Volt olyan édes­anya, aki amellett kardoskodott, szerintem helyesen, hogy az anyák rész­ben okai azoknak, ami azokban a napokban történt és a sok szörnyűséget részben meg tudták volna akadályozni. Volt közöttük olyan is, aki ennek ellent mondott, mondván azt, hogy nem tehettek az anyák semmit ellene. A disszidálásról is szó volt. Nagyon sok anya ezt helytelenítette, helytelenítette annál is inkább, mert sok fiatalkorú is disszidált és ezért az anyák önmagukat is okolták, igen helyesen. Amikor a fiatalkorúak disszidálásáról volt szój Ön asszonyom azt mondta: „ ... jól tették, mert itt Magyarországon nem lehet megélni és biztosan jobb lesz nekik külföldön.“ Ezt a kijelentést, úgy vélem, meg­gondolatlanul tette. Eddig közvetlenül nem ismertem és beszélgetésükbe nem akartam beleszólni. De érdeklődtem családi körülményei felől. Megtudtam, hogy férjnél van, de nincs gyermekük. Kedves Asszonyom! Egész biztosan tudom, ha anya lenne, úgy er­ről a kérdésről nem beszélne ilyen meggondolatlanul. Képzelje el azok­nak az anyáknak a sorsát, akiknek gyermekei, akiket a széltől is óvtak, máról-holnapra disszidáltak és nem tudják, hogy ma, vagy holnap hol hajtják álomra fejüket. Képzelje el az anyáknak az első és a többi álmat­lan éjszakáit, amit elvesztett gyermekükért szenvednek át, s amikor az édesanya rájött arra, hogy egyetlen gyermeke hazátlanná lett. Mit szólna ahhoz, ha mindez az Ön gyermekével történne meg? Sírva emlékezne vissza az elvesztés nyomán kis apróságának első, tipegő lépéseire és amikor azt mondta: „... az én magzatom, az én életem, az én legdrágább kincsem, most teszi az első lépést életében.*' Az anyáknak kincseit, féltve őrzött gyermekeit akarta meggondo­latlanul kitenni a disszidálásnak, az ezer veszélynek. Akaratlanul is érdeklődtem, asszonyom, szociális helyzete után is, mert első pillanatban azt hittem, hogy rossz anyagi körülmények között él. Azonban megtud­tam, hogy férjével együtt havi keresetük megközelíti a 3000 forintot. Ahol egy családban — ketten — közel 3000 forintot keresnek, ebből tisztessé­gesen meg lehet élni, még egy értelmiségi családnak is. Asszonyom! Ha ezek után mégis olyan nagy híve a disszidálásnak, úgy disszidáljon, de ne akarjon fiatalkorú gyermekeket disszidáltatni és nekünk álmatlan éjszakát okozni. Vagy meggondolatlanul úgy érzi: én nem megyek a vágóhídra, hanem menjen száz és száz anyának a leg­drágább kincse, a szemefénye a vágóhídra? Vallja be őszintén, erre nem gondolt, hanem mint gyermektelen asszony, meggondolatlanul tette kijelentését a mozi előcsarnokában. De sokszor egy-egy elejtett könnyelmű szónak súlyos a következménye. A felelőtlen szavaknak mérgező hatásuk van a bizonytalanságban lévő hall­gatókra. Mindezt — hiszem — nem így érezte, mert ha átgondolta szavai­nak súlyát és az édesanyjára gondolt volna, aki hasonlóan szerette Önt, asszonyom, mint ezer és ezer anya, akiknek gyermekei az ejmúlt hetek­ben disszidáltak, nem tesz ilyen könnyelmű kijelentést. Végül arra kérem, ne haragudjon, hogy soraimmal zavartam, de meg kellett írnom levelemet, hogy a nagy nyilvánosság előtt, a többi gyermektelen asszony is tudjon róla, okuljon belőle. Számoljanak egy-egy édesanya szenvedésével, amikor a fiatalkorú gyermekek disszidálásával kapcsolatban ilyen helytelen kijelentéseket tesznek. • • • Z • • t r Á megyei nőfcmács felhívása Az ellenforradalmi események rom boló hatása megtört a fácánkerti Vö­rös Hajnal Termelőszövetkezet tagsá. gának szilárdságán. Nem sikerült az izgága ellenforradalmi elemeknek széjjel oszlatni a közöst. Nem sikerült egyrészt azért, mert a közös munka a szorgalmas tagoknak aránylag megfelelő jövedelmet bizto­sított. Lehelvári Ferenc például, aki feleségével és leányával dolgozott a tsz-ben, most házat épít magának. — Jövőre már többen számítanak épí­teni, hisz mád nem kell hozzá csak egy kis takarékoskodás és a tsz növekvő jövedelemelosztása. Úgy számítják, egyikkel sem lesz semmi hiba. Másrészt azért nem sikerült a nagy mérvű rendzavarás, mert a kommu­nisták vezetésével a tsz-tagok túl­nyomó többsége, éppen a fenti érvek hatására egyemberként álltak a nagy üzemi gazdálkodás folytatása mellett. Megérdemelnék valamennyien, hogy ideírjuk a nevüket, de helyszűke miatt csak néhányét említjük, mint Varga Imréét, Uj Gyuláét, Pót Mi- hályét stb. Természetesen azért akadtak olya_ nok_ mintegy húszán, akik újra az egyéni gazdálkodás mellett döntöttek. Nem gyengült a tsz, mert új jelent­kezők nap mint nap kopogtatnak, fel­vételüket kérve. Eddig már 11 új ta­got vettek fel, köztük Wolf Ferencet, Gyovai Jánost. Az elmúlt évek jó eredményei mellett a jövő tervek, le_ Egy régi osztrák hallgatónk írja: „Pár héttel ezelőtt Neustadtban jár-1 lenn és amikor elmentem a Kommunista Párt székháza előtt, láttam, hogy a fali­újság előtt egy nagyon jólöltözött, bőr­kabátos ember áll. En is odaálltam mellé és megnéztem a képeket. Az októberi eseményeket mutatták. Volt ott egy kép egy lábbal felakasztott emberről, akinek a fejéből vér folyt. Ott volt Mindszentynek a képe és ott volt Kádár János és Marosán képe is. A mellettem álló ember többször rámnézett, rázta a fejét, s végül megszólalt: „igen, igen, így történt.” Odamutatott a Rádióház képéhez és azt mondja: „itt a sarokban van az a ház, ahol laktam.” „Ebből a házból dobták le a benzines üvegeket a páncélautókra”. Ezután a következő be­szélgetés alakult ki: En: ön is itt tartózkodik? 0: Igen. lágerben. En: Nem megy vissza? 0: Nem, addig, amíg ez a kormány van (és ekkor Kádár és Marosán fényképére mutat). En: Miért nem? Hiszen ez a kormány vetett véget az egész disznó- ságnak. Az oroszoknak már sokkal előbb be kellett volna avatkozni, akkor nem lett volna ennyi áldozat. Rámutattam a képekre és kérdeztem tőle: Hát nem bü­hetőségek is agitálnak, s egyúttal a tagok szorgalmát is növelik. A be­gyűjtés megszüntetése például egye­dül a sertéstenyésztésben mintegy hetvenezer forinttal emeli a közös jö­vedelmet. # A fokozottabb gazdálkodási szabad­ság is sok-sok lehetőséget rejt magá­ban. Az elmúlt években például a sokfajta vetésj kötelezettség miatt háttérbe szorult a takarmánytermesz, tés és ezt a másodvetésükkel nem le_ hetett megfelelően pótolni. Ez termé­szetesen meglátszott az állattenyész­tés hozamain is. Éppen ezért az idén mintegy 30 hold lucernát vetnek. — Ennek termését felhasználva a tehe­nészetben is előreláthatólag 2—3 ezer literrel több tejre számítanak, amely­nek nemcsak mennyisége, de pénzbeli értéke sem megvetendő. Nem beszél­ve itt is a beadás megszűntével adódó havi 1400 Ft-os többletjövedelemről. Csak néhány tényezőt soroltunk itt fel az eredményesebb gazdálkodás várható többletjövedelméből. De így is érthető a tagok ragaszkodása, szor­galma- és a kívülállók érdeklődése. Az érdeklődést bizonyítják a belépé­sek, a szorgalmat pedig az elvetett borsó, zab, zabosbükkönytáblák, a kikelt dohánypalánták s általában amilyen lendülettel végzik a tavaszi munkákat. Sok sikert a további munkához is! nözök azok, akik ilyesmit csinálhatnak? Saját honfitársaikat ilyen bestiálisán meggyilkolni? Es ezek a bűnözők teszik most bizonytalanná Ausztriát! Kérdezem őt, vajon azt hiszi-e, hogy más kormány lesz majd? Azt mondja teljes biztonsággal: „Igen, márciusban újra kezdődik elölről, ha »MUK«-ot mon­danak, újra kezdik.” Itt aztán szívből az arcába nevettem és azt mondtam neki: „Azok, akik ezt nektek bebeszélik, biz­tos helyen ülnek és azt szeretnék, ha ti kaparnátok ki nekik a gesztenyét a forró tűzből. A MŰK azonban csak ezeknek az uraktiak a fejében van meg és a haza­térőket akarják megakadályozni. Gon­dolhatják, hogy alaposan odamondogat• tám neki. Állandóan körülnézett, vajon nem hall-e bennünket valaki. — Egy biztos. Ennek az embernek nem mehetett nagyon roszul a dolga odahaza. Egy ilyen bőrkabátot nálunk csak nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak. Ami pedig a mi sajtónkat és rádión­kat illeti, hogy milyen aljasságokat és hazugságokat terjesztenek, az megbot­ránkoztató és semmi esetre sem bizo­nyítja a semlegességünket.” (Ä levél eredeti példánya a Magyar Rádiónál van.) n Magyar Tanácsköztársaság egyik veteránja A Magyar Szocialista Munkás­pártba napról napra lépnek be az MDP volt legjobbjai, de sok olyan párttaggal is találkozunk, akik az­előtt nem vettek részt politikai pár­tok tevékenységében. Az MSZMP tagjai között ott vannak a régi, sok harcban megedzett kommunisták, a Tanácsköztársaság veteránjai is. Ké­pünk Egyed Károly elvtársról ké­szült, aki a Tanácsköztársa­ság idején Budapesten aktí­van dolgozott. Megalakította munka helyén a tanácsot, részt vett az I. kerületi é& a fővárosi direktórium munkájában, szervezte a Vörös Had­sereget, majd a Tanácsköztársaság bukása után tüntetéseket, sztrájko­kat szervezett. 1944-ben Felsőnyéken illegálisan szervezte a kommunista pártot, annak elnöke is lett. Most is — bár 75 éves — részt vesz az MSZMP munkájában. MSZMP hírek Március 21-én a Simontornyai Bőr. gyár kultúrházában nyilvános párt­napot tartott az MSZMP simontor­nyai szervezete. Előadó Rapai Gyula elvtárs,, a megyei intézőbizottság el­nöke volt. * Kocsolán az elmúlj hetekben meg­kétszereződött az MSZMP tagjainak létszáma. Az idős, régi párttagok mellé felsorakoznak a fiatalabbak is. Egymásután kérik átigazolásukat az MSZMP-be. A megyei nőtanács felhívja mind­azon szülőket, akiknek gyermekük külföldre disszidált és visszatérése ügyében bármilyen panaszuk, kérel­mük van, keressék fel a megyei nő­tanácsot Szekszárdon. A nőtanács me­gyei bizottsága ugyanis hozzá akar járulni, illetve segítséget igyekszik nyújtani a szülőknek, hogy külföldre távozott gyermekük mielőbb vissza­térhessen otthonukba. Éppen ezért a hozzájuk érkezett megkereséseket illetékes szervekhez továbbítják, ame lyek megteszik a megfelelő lépéseket a gyermekek érdekében. LEVÉL AUSZTRIÁBÓL A MUK-kal csak a hazatérést akarják gátolni . . . ÉRETTSÉGIZŐK KÖZÖTT Hét lángpiros arcú fiatal. Valameny- nyie« a gyönki gimnázium tanulói, ne­gyedikesek. Beszélgetésre jöttünk össze a gimnázium igazgatói irodájában a diá­kok és az újságíró, hogy szóljunk azok­ról a gon.dokról( problémákról, amelyek az érettségi előtt álló fiatalokat foglal­koztatják. Természetesen a legfontosabb problé­mákról, a közeli érettségiről, a pályaválasztásról, a továbbtanulás lehetőségeiről beszélünk. — Mikor hozzák nyilvánosságra a je­lentkezések időpontját? Lesz-e ösztöndíj, hogy lesz ez, hogy lesz az? — kérdezik. Előttük is, előttem is, de még a megyei tanács oktatási osztálya előtt is nyitott kérdés valamennyi, s bizony jó lenne, ha a Művelődésügyi Minisztérium intéz­kedne, mert sok minden foglalkoztatja a diákokat. Hóiig Annuska simontornyai fiatal lány, jeles tanuló. Elmondja, hogy tör­ténelem és könyvtáros szakra szeretne menai. — Nekem, de a többi diáktársamnak is az ad legnagyobb problémát, hogy megienz-e adva a lehetőség a továbbtanu­lásra. Rossz hírek keringenek Gvönkön. Olyasmit is hallottunk, hogy a negyedik bsztály tanulóinak csak a 15 százaléka tanulhat tovább. Ügy érezzük, hogy a történtek után bizalmatlanok velünk szemben. Sajnos, ez a bizalmatlanság részben indokolt is. Többet várnak tő­lünk a felnőttek, mert bizony maholnap már mi is a felnőttek sorába lépünk. Jól esett hallani ezt az őszinteséget, mert meg kell mondani, hogy csúnyán viselkedtek a gyönki gimnázium tanulói, amikor a Vörös Hadsereg tiszteletére rendezett ünnepségen közmegbotránkoz- tatóan viselkedtek. Nagyon foglalkoztatja Annuskát az ösztöndíj kérdése is. Lesz-e, vagy sem. Az ő esetében ugyanis az ösztöndíj lét" kérdés, mert attól függ a tovább tanulása. Régi, gyermekkori vágya ugyan az volt, hogy orvosnő lesz. . — Hiába, a hat év nagy' idő — mondja egy ici-pici kis sóhaj kíséreté­ben. Édesanyám ugyanis azt szeretné, ha főiskolára mennék, hogy minél hamarabb pénzt kereshessek. így mondtam le régi, dédelgetett álmomról, s ha sikerül, tör­ténész és könyvtáros leszek. Mind a kettő szép foglalkozás. Annuska édesanyja öz­vegy, s a három gyerek közül a legidő­sebb, a fiú, dolgozik, technikus a Simon­tornyai Bőrgyárban. így érthető is az óhaja, amikor arra gondol, Annuska majd segítheti a legkisebb gyermek tanulását. Pfaff Mátyás, ez az értelmes, komoly- fiatal, műszaki egyetemre szeretne men­ni, mert, mint mondja, kimondhatatlanul szereti a gépeket. — Kicsiny korom óta pusztán nevel­kedtem. édesanyám a Fornádi Állami Gazdasági kecsegei üzemegységében dol­gozik. Mint kisfiú mindig a gépeken mászkáltam és különösen nagyon szere­tem a motorokat. Úgy érzem, ez a gya­Gyönki jegyzetek korlatias pálya felelne meg nekem a legjobban. Oroszi Ilona kereken, szép mondat­szerkesztésben mondja el, hogy földrajz- és történelemszakos tanár szeretne lenni. Benne is igen nagy a bizonytalanság, mert az általános tanulmányi eredménye csak jórendű. Ennek ellenére csupa ra­jongás, amikor a pedagógiai pályáról beszél. — Tessék elhinni, nincs szebb dolog a világon, mint tanítani. Nagyon szere" tek magyarázni — teszi hozzá, — s lát­szik rajta, hogy most is szívesen m - gyarázna a föld kialakulásáról, a külön­böző korokról. Elmauer Ernő, Deák Erzsi, Banelli György, Liska Endre sorban mondják el vágyaikat, s az elmondottakból megálla­pítható: szeretnének, nagyon szeretnének tovább tanulni, de látszik az is, hogy bennük is nagy a bizonytalanság. Vala- mennviüket az foglalkoztatja, milyen lesz a keret, s a gyönki gimnáziumból vajon hányán múlhatnak tovább. Miért van a gyönki gimnáziumnak rossz híre? Az ellenforradalom mesterkedése Gvön­kön is, másutt is támadást indított a szocialista nevelés ellen. Mesterségesen felnagyította a hibákat és kicsinyítette az eredményeket. Az ifjúság lelkében az igazi hazafiság helyett a nacionalizmus, sovinizmus, sőt az irredentizmus méte­lyét hintette el. A népek szeretete he­lyett a gyűlöletet szította és a legádázabb támadást a Szovjetunió ellen indította. Az ellenforradalom által keltett esz­mei zűrzavar nem maradt hatás nélkül a diákok, pedagógusok és a szülők kö­rében sem. így történt meg, hogy Gyün­kön a Vörös Hadsereg tiszteletére rende­zett ünnepségen a gimnázium diákjai köhögőkoncertet rendeztek, viselkedésük­kel megbotránkoztatták az ünneplőket, a felnőtteket. Az ügyben természetesen vizsgálat in­dult és három diákot, Tüske Mártont, Gondos Gyulát és Horváth Lászlót ki­csapták az iskolából. Innét van a gyönki gimnázium rossz híre. Lehet-e hinni ezeknek a fiataloknak? — tesszük fel a kérdést. —- Igen. Bízunk bennük, bár engedményeket velük szem­ben sem teszünk, mert nem tehetünk. És bármennyire is fájdalmasan érihti a diákot, a szülőt, megtorló intézkedést kellett alkalmazni a rendetlenkedőkkel szemben. Napjainkban igen sok formában és bo­nyolultan vetődik fel a felelősség kér­dése. A felelősség elsősorban az ellenfor­radalom erőit terheli, azokat, akik meg­mételyezték az ifjúság lelkét és 12—14 éves gyermekek kezébe fegyvert adtak. Az elmúlt években rossz volt a pedagó" giai módszer is, mert nem volt összhang­ban az iskolai és a családi nevelés. De nem lehet csak a pedagógusra, a szülőre, vagy a diákra hárítani a felelősséget. Éppen ezért kollektív felelősségről kell beszélnünk és sürgősen hozzá kell fogni a hibák kijavításához. Az ifjúságot az ellenforradalmi ese­mények megítélésében még ma is sok­féle érzelmi hatás befolyásolja. Pedagó­gusainknak hivatásbeli kötelességük hogy a káros nézetek ellen egységesen lépje­nek fel és segítsék az ifjúsági szerveze­tek megalakítását. A diákok felelősek egymásért azért, hogy az iskolákban fegyelem és rend legyen. Sajátmaguknak is arra kell törekedniök, hogy kiközösít­sék soraikból a rendbontókat, és nem utolsósorban felelős a szülő, a családi körben történő nevelésért, azért, hegy a gyermek mit lát és hall a szülői háznál. Befejezésül csali annyit: bízunk a fia­talságban és a gyönki gimnázisták sem számkivetettek. S úgy adjuk tovább, ahogy azt a megyei tanács oktatási osz­tályán hallottuk. Nem felel meg a való­ságnak az, hogy a gyönki gimnázium érettségizői közül csak a 15 százalék ta­nulhat tovább az egyetemeken, a főisko­lákon. Az igazság az, hogy az idén is biztosítsanak annyi helyet, mint az el­múlt évben. Az pedig természetes, s ezt diáknak és szülőnek is meg kell ér­teni, hogy elsősorban a tanulmányi ered­mény lesz a mérvadó, mert csak így lehet erős értelmiségi gárdánk. (P-né)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents