Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-24 / 71. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. MÁRCIUS 34, GYERMEKEKNEK — ün a te xesuaet nem láttám — felelte Jávor, majd elmosolyodott. — De úgyis tartozom én neked. Add nekem a három elhullajtott arany- hajsz,álat, s én holnap pitymallatra a réginél is szebb fésűt faragok. A tündér nála hagyta az aranyhajszálakat és hazasietett. Aznap hiába várták a virágok, a madarak Jávort, várhatták a furulyaszót! Csendes maradt a part, mert a fiú álló nap a fésűt faragta. Egy öreg kos letört szavát üveggel simára csiszolta, még virágokat is karcolt rá szép csülagos bicskájával, zsírral bedörzsölte, virágok himporával befestette, akkurát olyan lett, mint a másik. Pitymallatkor Duna Tündére már a parti fövenyt tapodta sarujával, s amikor Jávor átadta neki a szép ajándékot, e szavakra nyílott ajaka: — Szebb ez, mint a régi volt. Lá- gyabb a hajlása, finomabb az ívelése, nemesebb a csillogása. Ez a remek fésű a te kezed munkája. Jávor! Mit adjak értő cserébe? — és az új fésűt a hajába illesztette. Hát, ahogy a fésű szántogatja a haját, ahogy érinti szép domború homlokát, egyszeriben csengetyűhan- gon megszólalnak aranyfürtjei, szemében virág nyilik, s ajkáról buzog a vidám kacagás. Örömében Duna Tündére kapta magát és se szó, se beszéd, elszaladt. Kacagása a nádas mélyéből csengett, aztán egyszerre elhallgatott. Most is elbújt Jávor elől, de a kis- bojtár ez egyszer túljárt az eszén! A tündér ajándékát, a három aranyszá_ lat derékövébe kötötte, mert tudta, hogy varázserő lakik bennük. Hagyta, hogy mutassák az utat. A bűvös aranyszálak csengetyűhangon meg is szólaltak, ahogy Jávor Duna Tündére rejtekhelyéhez közeledett. Rátalált szerencsésen a tündérre. Szép szóval magához édesgette és többé el sem eresztette. E naptól fogva Duna Tündére akit Jávornak mégiscsak sikerült felvidá. mítania, jókedvűen sodorta, fonta a szálat rokkáján, a kisbojtár meg a virágos réten szép mátkája közelében terelgette az aranyszőrű falkát és többé felé se nézett az égi ösvénynek! Talán még most is ott élnek valahol a vízpart nádas rejtekén! Szép, virágos suba fedte a vállát, derék, szemrevaló volt a pásztorfiú. Már hogyisne lett volna szemrevaló, amikor ő volt Jávor, a Nap kicsi fia. Minden hajnalon az égi ösvényről erre terelgette juhait, s itatni ide hajtott a rét patakjához. Duna Tündére látja ám, ahogy a bojtárgyerek felkapja a partról a hajszálat, s tarsolyába rejti. Aztán, amíg bárányai szórójukat oltják, addig ő megszólaltatja furulyáját. A leselkedő tündér a varázslatos szép furulyaszóra odalopakodott a kis pásztor mögé. Álmélkodva leste minden mozdulatát Ilyen szép muzsikát még sohasem hallott, hiszen szebb volt ez a szellő-muzsikánál, a habok csacsogásánál, de még a madarak szavánál is. Elbűvölték a szépséges dallamok, s Duna Tündére e gyönyörű pillanatban minderről megfeledkezett: a nádba bújtatott faragott palotáról, a festett rokkáról, és csak akkor ocsúdott fel, amikor lába alatt megreccsent egy gally, s a kisbojtár meglepődve hátra fordult. Álmélkodva tekintett a szép tündérre. — Jól reggelt hugocskám! — szólalt meg nagysokára a fiú, s amint az ébenfa fésűt megpillantotta a tündér hajában, így folytatta: — Add nekem szép fésűdet, az enyém a nagy útban elveszett, s még jna nem fésülködtem. — Jaj, ezt nem tehetem! — kapott a tündér a fésűjéhez, és gyorsan a kötőjébe rejtette. — Te tudod, miért nem adod •— fe_ lelte a kisbojtár. — De miért is vagy oly bánatos? Látod, én nem szomor- kodom. Ha bánat ér, csak előkapom a furulyámat, eljátszom rajta a legszebb nótámat és mindjárt jókedvem támad. Téged is felvidítlak. ha akarod! No, erre aztán Duna Tündére úgy elszaladt, hogy bottal üthette a nyomát a kisbojtár. Kereste napszálltáig, felverte érte a berket, ligetet, de nem akadt a nyomára. Pedig az ébenfa fésű ott feküdt a lába előtt a fűben, a kis tündér a nagy futásban vesztette el, s ha azt Jávor megtalálja, szerencsés lesz, s a lányt tüstént megleli. Az ősfüzek kerítette árnyas Duna- parton csendes nyári estéken még Másnap reggel még a kakas nem is most is hallhatod Jávor furulyájának énekelt, amikor Duna Tündére kibon- zengését, Duna Tündére csengő kaca_ tott, lobogó hajjal, kisírt szemmel gását. De akkor hallod csak, ha szí- sietett a partra, s Jávor elé toppant: ved olyan tiszta, mint a kis tündéré — Jó reggelt, pásztor-fiú! Ébenfa fé- volt, amikor még hajnalonta erre sűm elvesztettem. Nem akadtál-e a járt, s a parti fövenyen elhullajtotta nyomára? Látod, hajam fésületlen, aranyhajszálait, ha anyám észreveszi, jaj az életemnek. (VÉGE.) TARZAN, VAGY AZ ÍZLÉS BUKÁSA A TARZAN-SOROZAT második kötete, az elsőhöz hasonlóan, órák alatt elfogyott. Barátom, Z. az irodalom e gáncsnélküli lovagja, szomo rúan lógázza a fejét s csalódottan beszél arról, hogy az igazi irodalomnak mindig szégyenkeznie kell az örökké aktuális és mindig izgalmas selejt előtt. Pesszimizmusa már, már odáig ér, hogy minden reménytelen, mert „az embereket nem lehet megnevelni.“ Z-nek kapóra jöt tek azok a vizsgálatok is, amelyeket Kaszás Imre végzett a szekszárdi gimnáziumban s amely a szó igazi értelmében tragikus képet fest ifjúságunk, az egy-két év múlva felnőtt új értelmiség — szellemi érdeklődéséről, tájékozottságáról és becsvágyáról. Sajnos nem múló korjelen ségről, illékony divatról van szó, hanem jóval többről s ebbe beletartozik a Tarzan-könyvek sikere is. Azon kár lenne siránkozni, hogy minden úgy van, ahogyan van, a szomorú tényeket el kell fogadnunk. De valószínűleg nem árt a hibák gyökerét kitapintani, mert Tarzan országos sikere csak következménye valaminek, ami előtt szemet hunyni ostoba struccpolitika lenne. AKÁRMELYIK OLDALRÖL nézzük is, az elmúlt esztendőkben baj volt a neveléssel, az ifjúság és a felnőttek nevelésével egyformán. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberekben valami rejtett és olt- hatatlan vágy van a magas irodalom iránt — élénk példái ennek a Babits Társaság szavaló estéi. De az is igaz, hogy az elmúlt évek sívár könyvkiadása, a még sívárabb könyvan- kétok, a visszariasztó irodalmi estek s az egész kulturális politika >pp a jóról terelte el a figyelmedet. Irodalompolitikánk lényege — Imivel vitába szállni sem lehetett — íz volt, hogy a könyv, az irodalom .hasznos“ legyen. A lektorok, könyv riadók, miniszterek és miniszter- íelyettesek tizennégy karátos remek nűveket is úgy mértek, hogy „menynyiben segítik a szocializmus építőét" — elfeledve, hogy az indirekt it mindig célravezetőbb, mint a be- nagolásra odatett penzum. Az iro- lalom ezekben az években annyira ^veszítette irodalmiságát, hogy STyikolajva „Aratás“ című regényé- íek például külön kiadták a begyűjtéssel foglalkozó részét. Sajnos, ízt senki nem nézte meg, hogy egy cözepes alatti regény brosúra fejelte nyomán javult-e a begyűjtés? AZ ELLENHATÁS — épp Kaszás mre vizsgálódásai bizonyítják — lem maradt el. Nemcsak a diákok, íanem a felnőttek is bizalmatlanok ettek minden kinyomtatott betűvel izemben, mindenben „propagandát“ áttak és nem is egészen alaptala- íul. Az ellenhatás egyik tragikus órmájaként jelentkezett az, amikor egy rossz Azsajev-regény nyomán — amelyről senki nem merte megmondani, hogy rossz! — elriasztottuk az olvasókat Solohovtól, sőt Gorkijtól is. Valami álnok képmutatás alakult ki, amit az irodalompolitika szentesített: mindenki másról beszélt, mint amire gondolt. Mert a diákok bemagolták, amit Gorkijról tudni kell, de úgyszólván senki nem olvasta el Az anyát, vagy a valóban csak világirodalmi mércével mérhető Artamónovokat. Ugyanakkor azonban az ellenhatás másik formájaként, minden jó volt, í nem tartozott a hivatalos irodaié politika keretei közé. A Tarzan-ki vek nem azért fogynak el órák al; mert az irodalmi mohóság él az e berekben, hanem mert „más", rr a többi. És ezzel egy hamis ért rend alakult ki, melyben mester gesen elsikkasztják a jót s tápta csinálnak a rossznak. Az elrr évek irodalompolitikája égy kic ahhoz a kertészhez hasonlít, szándékosan nevel gazt és óvako minden hasznos növénytől. MA MÁR LEGFELJEBB a pasztalatokat tudjuk levonni, de sem késő még. Ki kell adni a T zant? — kérdezik a józanabb Valószínűleg nem kell kiadni, m enélkül igazán megélünk valahc De az ifjúság részére például fel! lenül ki kell adni May Káro hogy csak egyet említsünk. És kell adni minden jó könyvet, csak a jót. Természetesen ez vor kozik az itthoniakra is, mert sajr a bajok gyökere nem a köze vagy a rossz szovjet regényekl van, hanem a sok rossz magyar regényében, amiket áthajszoltak a könyvkiadókon. Tarzan az ízlés bukását jelenti, de az a diák, aki évekig nem tanult, csak rosszul vizsgázhat. S az a felnőtt, aki éveken át nem mert könyvhöz nyúlni — ismételjük, nem egészen alaptalanul — az most ráfanyalodik az első könyv re, amiben megbízik. A bizalmat a jó könyvek hozzák meg. S a könyvek irodalmi közvéleményt is fognak termelni, amely ösztönösen kiveti magából a selej- tet. Cs. L. Kisvárosi vasárnap-délutánok „Ma találkoztam veletek, Kiket ma is sírva bánok, Ö^zi vasárnap-délutánok 1 Hideg ajkú halott mátkáim, Kisvárosok bús leányzói: Őszi vasárnap-délutánok, Ma megint találkoztam veletek“. (Ady) i O lyan hirtelen jött a tavasz, olyan váratlanul pattantak ki a bimbók, hogy meglepte az embereket, akik napokkal ezelőtt még szorosra gombolt kabátban, gallérközé húzott nyakkal dacoltak a széllel. A meleg kabátok lekerültek az emberekről, a szorosra csavart sálak helyén most kigombolt ingnyakat lebbent a szellő. De más jelek is mutatják, hogy a tavasz itt van, itt jár közöttünk. Délutánonkint, es- ténkint szorosan egymáshoz simuló fiatal párok róják az utcákat, piim fTTTTTTTr Kultúráiét Németkéren Aki mostanában elhalad a németkéri kultúrotthon előtt, meg_ megáll néhány pillanatra hallgatóz. ni, mert a kultúrotthonból érdekes hangok szűrődnek ki a tavaszi estébe. Előadásra készül a színjátszócsoport, most folynak a Lili bárónő próbái. A németkéri kultúrcsoport az elmúlt évek folyamán igen komoly munkát végzett. A hosszú készülődések meghozták gyümölcsüket, előadásukat siker koronázta. A környező falvakban is megnyerték a közönség tetszését, s már várják a szomszédos községek, hogy a színpadon ismét viszontlássák a németkéri színjátszókat. A Cigánybáró a Leányvásár, a Kőszívű ember fiai, mind jólsikerült előadásai voltak az együttesnek. Az ősszei már kiválóan folytak a Szibériai rapszódia próbái is de Qz ellenforradalmi események megre- kesztették a további felkészülést. Az előadásra való felkészüléshez mindenkor hozzátartozik, hogy közösen megnézik a szereplők hivatásos színészek előadásában azt a darabot, amit be akarnak mutatni, majd a szereposztás után minden szereplőnek meg kell fogalmaznia szerepe eszmei mondanivalóját, hogy mit kell kidomborítania játékával a darabban... Az előadások rendezője Orova János, aki már több mint tíz éve foglalkozik a falu fiataljaival. Első rendezése Csiky Gergely: Nagymama című darabja volt... Azóta sokat tanult és tapasztalt. Meglévő ismeretei azonban soha nem elégítik ki, állandóan tovább képezi magát, hogy minél tökéletesebben el tudja látni feladatát- Legsikerültebb rendezésének az eddigi darabok közül — joggal a Kőszívű emberi fiai-t tartja. Az együttesnek szép és elismerést érdemlő tervei vannak. Pégi vágyuk már, hogy jelmeztárt rendeznek be maguknak. E tervük megvalósításához most látnak hozzá. A fentemlített darabhoz már maguk készítenek ruhákat... Az elmúlt évben csak a ruhakölcsönzésre huszonötezer forintot fizettek. A jövőben ezt az összeget szeretnék megtakarítani és a maguk jelmeztárát bővíteni belőle. a filmszínház, amit szintén szívesen látogatnak a dombóváriak. Beszéltem három fiatalemberrel — diákok voltak —, akik szintén megerősítették az előbb elmondottakat. A filmszínházzal kapcsolatban még csak annyit szeretnék megemlíteni az észrevételükre hivatkozva, hogy némelyik filmnél kevés a két-háromszori bemutatás. A hét négy napján ugyanis csak egy előadást tart a mozi s van film, ami csak két napig megy, kétszer pergetik le. Ebbe a két napba néha olyan film is beleesik, amely több előadást is elbírna. Találkoztam olyan emberrel is Dombóváron, aki nem sétál vasárnap, nem megy moziba, kevésbé érdeklik a kultúrház rendezvényei, még a sporteseményeket se látogatja. Helyettük otthon helyezkedik kényelembe és a csendes vasárnap délutánt olvasással tölti el. Szereti a könyveket, magának is szép könyv tára van — igaz, a saját könyveit már mind elolvasta — és a könyvtárból kölcsönzi szórakozást, művelődést nyújtó könyveket. És azon a pénzen, amit a moziért, színházi előadásért fizetne, vagy amennyiért jogot váltana a labdarúgó mérkőzésen való kiabáláshoz, könyvet vesz, E gy másik, idősebb bácsi a cigányzenét szereti, s szívesen látogat el szombat, vasárnap estén- kint a Vörös Csillag étterembe, ahol egy-két fröccs mellett kedves nótáit csalja elő a zenész vonója a hegedűből. Ismét mások, egy feketére mennek el a cukrászdába, ahol elbeszélgetnek s ezzel véget is ért vasárnapi szórakozásuk. Persze legtöbb azoknak a fiataloknak a száma, akik az utcán, vagy a parkban sétálnak szívük választottjával, megpihennek a padokon s további szórakozásukról, elsuttogott szavaikról már csak a padok tudnának részletesen mesélni. Azok viszont örök némaságot fogadtak s így mi sem tudhatjuk, csak sejtjük, hogy miről is beszélnek ott esténkint egymás tekintetét keresve a tavasz mámorától szerelmes fiúk-lányok... Buni Géza is néznek valamit mindenről eífe- edkezve úgy, ahogy csak a szerel- nesek tudnak nézni. Tehát letagad- íatatlanul itt a tavasz, annyira itt 'an, hogy meghódította a szíveket is. így van ez mindenhol: a legkisebb áluban és a legnagyobb városban. Dombóvár sem kivétel. Munka után, imikor kiürülnek a hivatalok és izemek munkatermei, sorra tűnnek el a fiatalok az utcán kart karba- űzve, s suttogják az ajkak a már mnyiszor elsuttogott vallomásokat. Nos és vasárnap délután?... A étálók vasárnap délután is megta- álhatók Dombóvár utcáin. De hova ehet még menni? ... Megszólítottam íz utcán egy ismeretlen hölgyet és negkérdeztem. Meglepődött a várat- an megszólításon, de aztán megérette kíváncsiságom okát és elmond- a, hogy ő hol szokott szórakozni. N agy választék nincs — mondta. — Legtöbben sétálnak az itcán, ha jó idő van. Ezt én is szíve en csinálom. Esténkint pedig álta- ában akad valamilyen előadás, ahol zórakozni lehet. Elmondja, hogy általában vasárlap, vagy szombat esténkint a Koro. iában — a Kultúrházat így emlege- ik a városban — előadás szokott enni. Vagy a Pécsi Nemzeti Szín- íáz művészei jönnek vendégszerepelni, vagy a Kaposvári Csíki Gerely Színház színészei mutatnak be 'alamilyen darabot. A színházak ’endégszereplései iránt igen nagy z érdeklődés. A dombóváriak nem ajnálják forintjaikat a jó színészi ilakításokért. Példa erre többek űzött, hogy a kaposvári színészek itolsó vendégszereplése alkalmát al, amikor a Csárdáskirálynőt mu- atták be, háromszor is telt házat liztosított a dombóvári közönség. U gyanitt táncmulatságot is szoktak rendezni, ha vasárlap éppen színészek nem szerepelek. Ez az egy táncos szórakozó hely an a városban s bizony sokszor ke- ésnek is bizonyul. Úgy tervezik, hogy az előadás be. vételéből egy zongorát vásárolnak, amire már nagy szüksége lenne a kultúrcsoportnak. Egy szabadtéri színpadot is szeretnének felépíteni a nyárra, ahol nagyobb közönség előtt tarthatnának előadásokat. A színjátszócsoportban egyaránt találunk fiatalokat, idősebbeket, fog lalkozásra való tekintet nélkül. — A szereplők közül különösen megérdemli a dicséretet Kertai Magdolna tanítónő,. Orova János és Barta Ferenc. De elismerést érdemelnek az áldozatkész munkáért a darab többi szereplői is: Ábrahám Belőné, a Rózsahegyi-házaspár, — Roncsek Magdolna, Schönhardt Mihály ... Az előadás sikerét nagyban elősegíti majd Staub Ferenc művészi igénnyel készített díszlete. S végül említést érdemel a zenészek munkája, akik napi elfoglaltságuk mellett időt szakítanak a próbákra és a darab zenéjének betanulására. A Lili bárónő című Lehár operettet ma adja elő a kultúrcsoport Németkéren... HAMAR IMRE Duna tündére és a pásstorgyerek
